Pest Megyi Hírlap, 1974. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-09 / 33. szám
1974. FEBRUAR 9., SZOMBAT FE SI HEGYEI x/CíHap Miniszteri konferencia A szocialista országok egészségügyi minisztereinek 1972. évi XIII. ulánbátori konferenciáján úgy döntöttek, hogy az 1974-ben esedékes, XV. miniszteri konferenciát Magyar- országon tartják. A konferencia szakmai témája a sürgősségi betegellátás, amelynek előkészítő szakértői értekezletére február 12—14 között Budapesten kerül sor. A tanácskozáson a szocialista országok egészségügyi minisztériumai gyógyító-megelőző főosztályainak vezetői és orvosszakértők vesznek részt. Évente milliárdok Szövetkezeti újítók országos tanácskozása Az ipari szövetkezeti újítások értéke évente megközelíti a 2 milliárd forintot, s hozzávetőlegesen 2 százalékkal járulnak hozzá a nemzeti jövedelemhez, s mintegy 7—8 százalékkal a vállalati nyereséghez. Az 1968—73 közötti években csaknem 8 és fél ezer újítási javaslatot nyújtottak be szövetkezeti dolgozók, s több mint négyezret hasznosítottak is a termelésben. A szövetkezeti újítók és feltalálók pénteken, a OKISZ székházában tartott országos értekezletükön tekintették át az elért eredményeket. A tanácskozáson — amelyen részt vett dr. Szilvássy Zoltán, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese is — Kelenhegyi Emil, az OKISZ elnökhelyettese mondott vitaindítót. A tanácskozáson kitüntették a legkiválóbb szövetkezeti újítókat. A falu teljes jogú és felelősségű lakói Népironttanácskozás a bejáró munkások helyzetéről Tegnap délelőtt a Hazafias Népfront országos központjában sajtótájékoztatón ismertette dr. Gyúró Ferenc, a Kertészeti Egyetem rektorhelyettese, a népfront országos kertbarát munkabizottságának elnöke az országos elnökség falu- és szövetkezetpolitikai munkaközösségének tevékenységét. A többi között elmondotta: az idei tervek között szerepel a zöldség- és gyümölcstermesztés fejlesztéséről szóló kormányprogram támogatása a népfront sajátos eszközeivel. Bejelentette: Miskolcon munkás kertbarát találkozót szerveznek és szeptemberben a kiskertek mestereinek IV. országos egyéni versenykiállítását Pomázon nyitják meg. Ezután a munkaterv egyik legfontosabb témáját, a falun élő bejáró munkások helyzetét és közéleti szerepüket vitatta meg a munkaközösség a meghívott vendégek, népfront- és szakszervezeti vezetők és aktívák részvételével. A munkaülésen részt vett Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára és Patai János, a SZÖVOSZ elnökhelyettesé. Dr. Dobi Ferenc, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának vezető titkára, a népfront munkaközösség falusi munkabizottságának elnöke terjesztett elő írásos beszámolót, majd szóbeli kiegészítőt. Ezután megkezdődött a vita. Helyzetfelmérés és a tennivalók Nem protokolláris szempontok vezetnek, amikor elsőként Bencsik István felszólalásából idézek, de talán ő fogalmazta meg a legpontosabban a tanácskozás és a bejárómunkások helyzetével való foglalkozás jelentőségét. — A bejáró munkások létével még hosszú időre számolnunk kell — mondotta. — Életkörülményeiket, helyzetüket az eddiginél jobban meg kell ismernünk és tisztáznunk kell, hogy mi a sajátos eszközeinkkel miképpen könnyíthetünk helyzetükön, miképpen vonhatjuk be őket az eddiginél jobban a helyi közéletbe. Életkörülményeik, helyzetük megismeréséhez az előterjesztett beszámoló és a vita számos új tényt tárt fel. Hozzávetőleges adatok szerint* ma Magyarországon egymillió dolgozó jár el lakóhelyéről más helységbe dolgozni. Az ingázók száma területenként változó. Pest megye mindenképpen az első helyen áll, a napi ingázók száma 170—180 ezer körüli. A naponta vagy hetente utazók mintegy 70 százaléka nagyüzemi munkás, az ingázóknak körülbelül a fele — az országos becslés szerint — falun él, Pest megyében ez az arány majdnem százszázalékos. Ugyanakkor azt is el lehet és kell mondani, hogy számottevő részük mind országosan, mind a megyében szakképzet- len munkás és sok közöttük az is, aki az általános iskola nyolc osztályát nem végezte el. Soha nem érnek rá? Életük jellemzője, hogy naponta több órát utaznak, és ez az idő a pihenésükre, a szórakozásukra, • a művelődésükre fordítandó órákból vész el. A kevés szabad idő is egyik oka annak, hogy a kívántnál kisebb mértékben vesznek részt a közéletben. A bejáró munkások szabadidő problémájáról és utazási körülményeiről a tegnapi tanácskozáson is nagyon sok szó esett Ez a kifejezés is gyakran elhangzott: kétlakiak, és nem pejoratív értelemben, hanem a valóságos helyzet regisztrálásaként. Az, hogy a bejáró munkások kev$s szabad idejükben a ház körül, gyakran a háztájiban tevékenykednek. egyéni és népgazdasági szempontból hasznos — mondotta többek között Antaljia Jenő, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának osztály- vezetője —, ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy ha „soha nem érnek rá’’, mikor, milyen formában lehet bevonni őket a közéletbe? Farkas Ferenc, a Csepel Autógyár munkása mintegy erre válaszolva megemlítette azt is, hogy a nem bejáró, tehát helyben dolgozó munkásoknak is csupán egy bizonyos, a kívánatosnál kisebb rétege vesz részt rendszeresen és aktívan lakóhelye közösségi életében. A szabad idő kérdése újra és újra visszakanyarodott a közlekedés gondjaihoz. Király István, a SZOT kulturális osztályának munkatársa, aki korábban mint .monori járási népművelési felügyelő, közelebbről megismerhette a naponta utazók gondjait, elmondotta: vitathatatlan, hogy a villamosítások során meggyorsult a közlekedés, ennek ellenére a munkások mégis jelentős időt töltenek a vasútállomásokon, és a vonatokon. A közlekedés kulturáltságában pedig alig tapasztalható fejlődés. Termelési tanácskozás a lakóhelyen A való tényeknek megfelelően kapott hangot az a felismerés, hogy a bejáró munkások valójában egyszerre két helyre, munkahelyükhöz és lakóhelyükhöz kötődnek. Nincs ebben semmi ellentmondás, a munkahely és a lakóhely között kiépített és kiépítendő kapcsolatok ezeket a kötődéseket erősíthetik. Számos jó példa hangzott el erre tegnap, és számos jó példa — talán az idő hiánya miatt is — nem kapott hangot. Pedig éppen Pest megye képviselői idézhették volna a tápiószecsöi és a r\agykátai tanácsi és népfrontvezetők, népművelők erőfeszítéseit. A megyének ezen a területén a fővárosi gyárak gyakran tartanak úgynevezett kihelyezett termelési tanácskozást bejáró munkásaiknak, és ezek mindig látogatottak és népszerűek. Jó a kapcsolat a Ganz- MÁVAG és a munkásai jelentős százalékát adó Pest megyei községek között is, és a ” szocialista brigádoknak, mint a munkahely és a lakóhely közötti kapocs szerepét betöltő közösségeknek az eredményeiről a Csepel Autógyárból lehetett volna példát mondani. A szocialista brigádok szerepéről szólva szinte minden felszólaló önkéntelenül is megemlített egy másik fogalmat, a tudatformálásét. Szólt erről többek között Rózsa József, a KISZ Pest megyei bizottságának munkatársa is. Nagyon sok tennivaló van a tudatformálásban és itt nemcsak a bejáró munkások tudatformálására kell gondolni. Számos községben még ma is egy kézlegyintéssel elintézik: a bejáró munkások mindig rohannak, soha nem érnek rá, nem is érdemes őket megkeresni. Pedig érdemes, és erre ismét csak számtalan példát lehetne felsorakoztatni. Üllőn például a tanácstagok klubjának összejövetelét olyan időpontra teszik, amikor a délutáni vonatok beérkeznek. És a bejáró munkás tanácstagok a napi munka és az utazás után, ha késve is, odaérnek az összejövetelekre. Mert számítanak rájuk. És érzik, hogy a falu teljes jogú és teljes felelősségű lakói. ú Közgondolkodás és cselekvés Végül is mit tehet a népfront a bejáró munkások helyzetének javításáért, bevonásáért a közéletbe. Mindenekelőtt: a népfront, mint fórum, alkalmas arra, hogy egységes társadalmi közgondolkodást és cselekvési mó- d ' at alakítson ki. Alkalmas arra, hogy az országos figyelem középpontjába állítsa a kérdést, hogy összegyűjtse a sok jó gondolatot, tapasztalatot és azt közkinccsé téve, ébren tartsa a közérdeklődést. A tegnapi tanácskozás — miként dr. Dobi Ferenc zárszavában hangsúlyozta — hozzájárult ahhoz, hogy minden érintettet és érdekeltet a továbbgondolkodásra inspiráljon. D. G. Váci tapasztalatok A párt szava a szakszervezetekben AZ MSZMP POLITIKAI BIZOTTSÁGA 1966. május 10- én hozott határozatot a szak- szervezetek pártirányításának továbbfejlesztéséről. Azóta a párt szervezetei e határozat alapján látják el e fontos munkát, s eredményként könyvelhetjük el, hogy Vác város pártszervezeteiben a határozat végrehajtása állandó, mindennapos tennivalóként a pártmunka szerves része. Ezt bizonyítja, hogy pártszervezeteink szinte kivétel nélkül évenként egyszer — van párt- szervezet, ahol többször is — pártvezetőségi és párttaggyűlésen értékelik a határozat végrehajtásának helyzetét és döntenek a további feladatokról. Pártszervezeteink többsége céltudatosan küld felkészült párttagokat a szakszervezeti munkára, olyanokat, akik értik, szeretik e tevékenységet, szívesen dolgoznak ott és jól képviselik a párt politikáját. Különösen jól, dicséretesen dolgoznak a párttagok a Híradástechnikai Anyagok Gyára, az Egyesült Izzó váci gyára, a Fonógyár, a Bélésáru- gyár, a DCM, valamint a Kötöttárugyár szakszervezeti bizottságában. Munkájuk alapja az a politikai meggyőzés, amelyet a szakszervezeti bizottságon belül kifejtenek. A feladatokat — pártunk politikájának igazába vetett hittel, érvekkel igyekeznek elfogadtatni a pártonkívüli szakszervezeti bizottsági tagokkal. A helyes politikai irányítást teszi még teljesebbé az a helyes munkamódszer, miszerint a pártszervezetekben az évek során gyakorlattá vált, hogy a szakszervezetekben dolgozó kommunistákkal külön is foglalkoznak. így például az Egyesült Izzó váci gyárában, a DCM-ben, a Kötöttárugyárban, a Húsipari Vállalatnál időközönként rendszeresen összehívják ezeket az elvtársakat. Értékelik munkájukat és meghatározzák feladataikat. Ezt a módszert rendkívül jónak tartjuk, mert növeli a szakszervezetben dolgozó párttagok felelősségérzetét, fontosságuk tudatát, munkájuk megbecsülését. A KÖZVETETT PÄRTIRA- NYÍTAs egyre jobban általánossá válik pártszervezeteink munkájában. Néhány területen azonban — az eltelt évek ellenére — még mindig prak- ticizmus tapasztalható. Pártvezetőségeink egy része a szakszervezeti titkárral való jó együttműködéssel megoldottnak tekinti ezt a kérdést, s úgy gondolják, hogy a szak- szervezet titkárának beszámoltatásával eleget is tettek ez irányú kötelességüknek. Vannak, akik a munkát reszortfeladatnak tekintik. Kiadják a tömegszervezeti felelősnek, az úgynevezett „öszígy készülnek a tollhegyek..: Az írószer Szövetkezet pomázl gyárában tavaly kezdték meg a nyugatnémet Beck-cégnek a tollhegyek készítését. Havonta mintegy negyvenezer darabot szállítanak majd bérmunkában az XSZK-ba. Az első nagy széria — 10 ezer darab — decemberben hagyta el a gyárkaput. Egyébként az írószer Szövetkezet e telepén, ebben az üzemrészben van egyedül munkaerőhiány. Gárdos Katalin felvétel« szekötőnek”. Ezzel az „irányítási módszerrel” sürgősen és gyökeresen szakítani kell. Ez sem tartalmában, sem formájában nem alkalmas, sőt, súlyos veszélyeket rejt magában. Egyrészt veszélyezteti a szakszervezet önállóságát, mert direkt utasításokhoz vezet. Másrészt megbénítja, kikapcsolja a választott szak- szervezeti testületben lévő kommunistákat a pártirányítás munkájából. Az ilyen „irányítás” közömbösséget szül a szakszervezetekben lévő párttagok körében, csökken felelősségérzetük és aktivitásuk a pártmunkában. Csakis a szak- szervezet választott testületéiben lévő kommunisták révén történhet az irányítás és nem másként. Fontos feladatnak tartjuk, hogy a város valamennyi pártszervezete a Politikai Bizottság határozata alapján gyakorolja a szakszervezetek pártirányítását. Ehhez a jövőben az eddigiektől még több helyszíni, elvi és gyakorlati segítséget kell a városi párt- bizottságoknak is nyújtania, ah*d irányítási gondok jelentkeznek. Megkülönböztetett segítséget kívánunk adni ott, ahol új párttitkár került a pártvezetőség élére, vagy ahol a decentralizálás folytán új pártvezetőség jött létre. A SZAKSZERVEZET EGYÉB TERÜLETEIN IS sok párttag folytat különböző munkát. Többségük becsületesen, a párt politikájának szellemében dolgozik, tisztelet és elismerés illeti őket. Munkájukra a lelkiismeretesség. példamutatás jellemző a termelő munkában és a társadalmi munkában is. Ez hozzájárult ahhoz, hogy ma már a város minden párt- szervezetében munkájukat elismert pártmunkának tekintik. örvendetes, hogy közülük sokah pártonkívüli szakszervezeti tagokként kezdték el a társadalmi munkát és a szakszervezetben végzett kiváló helytállásuk alapján nyertek felvételt a pártba. A párttaggá válás folyamata — örvendetesen — ma is a szak- szervezetekben alakul ki, így például tavaly a pártba felvettek 80 százaléka szakszervezeti aktivista, a munkásosz- tály legjobbjai, legaktívabb elemei. így a szakszervezetek a párt utánpótlásának kimeríthetetlen tartalékát képezik. Ezért tagnevelő munkánk fő területének a jövőben is itt kei! lennie. Az érdekvédelem a szak- szervezetek pártirányításában jelentős helyet foglal el. Szakszervezeti bizottságaink bátran lépnek fel az üzemek, intézmények dolgozói érdekében anyagi, szociális, munkavédelmi és egyéb kérdésekben. Esetenként ellentétbekerülnek ugyan a gazdasági vezetéssel, de ezeknek az ellentéteknek a feldolgozásában a pártvezetőségek révén a szak- szervezetben dolgozó kommunisták sokat segíthetnek. Fellépésük elvi, politikai alapokon nyugszik, s ennek köszönhető, hogy a város üzemeiben, az egyéni, csoport- és társadalmi érdeket alapvetően sikerül összhangban tartani. Ezt az összhangot még inkább politikai tartalommal igyekszünk a jövőben megtölteni. Ennek két jó módszerét látjuk. AZ ÜZEMI DEMOKRÁCIA TÖKÉLETESÍTÉSE az egyik. Napjainkban ez a kérdés párt- szervezeteink és szakszervezeteink munkájának középpontjában áll. Egyre több üzemünkben, például a FORTE- gyárban, a Híradástechnikai Anyagok Gyárában, a Kötöttárugyárban, a DCM-ben, ma már tervek, elképzelések anélkül nem nyernek megfogal- mazásit, míg azokat a párt és szakszervezet irányítása alapján a dolgozókkal meg nem beszélik. Ezeknek eredményeként a javaslatok, észrevételek sokasága kerül felszínre és teszi a központi elképzeléseket értékesebbé, tartalmasabbá. Sok dolgozó látja viszont egy- egy tervben, beruházásban, fejlesztésben a saját javaslatát. így a terveket az emberek magukénak tartják, szívesen dolgoznak végrehajtásukért. Az üzemi demokrácia szélesebb kibontakozása a városban lévő gyáregységeknél több akadályba ütközik. Sokszor alapvető kérdésekben a pártós szakszervezeti szerveknek csak a regisztráló szerep jut. Csak „végrehajtása” a központi elképzeléseknek. Ez a helyzet bizonyos mértékben fakad a jelenlegi vállalati fel- építettségi rendszerből. Kívánatos ezért, hogy a vállalati központok gazdasági vezetői gondoskodjanak a jövőben arról, hogy a gyáregységek dolgozóit az eddigieknél jobban vonják be a központi elképzelések kidolgozásába. Ez a vállalati összeredményben is feltétlenül kamatozik majd, s formálólag hat a gyáregységekben dolgozó tulajdonosi szemléletre, az egyéni, a csömört- és társadalmi érdekek összhangjára. AZ ÉRDEKAZONOSSÁG TELJESEBBÉ TÉTELÉBEN a nevelési funkció betöltése a másik fontos tényező. A város szakszervezeti bizottságai, a pártszervezetek irányításával évek óta rendkívül sokat tettek az üzemek dolgozóinak politikai, szakmai nevelése érdekében. Jelenleg a városban a szakszervezetek által szervezett politikai oktatásban ötezer dolgozó tanul. A tanfolyamokon a pártszervezetek által biztosított propagandisták oktatnak. Többéves tapasztalatunk, hogy a szakszervezeti oktatásba bevont dolgozók előnyükre változnak: javul a viszonyuk a termelő- munkához és nem utolsósorban az üzemhez. Közöttük alig találunk fegyelemsértőit, munkáját elhanyagolót. Hatással van a szakszervezeti oktatás a szocialista brigádok tevékenységére is. Tagjaiknak többsége tanul és példamutatóan , dolgozik. így tehát a szakszervezetekben folyó politikai oktatás pozitív irányban hat a dolgozók tudatának formálására: tisztábban látják helyzetüket, feladataikat politikai és gazdasági munkájukban. A termelést szakszervezeteink ugyancsak alapvető fontos kérdésként kezelik. Ez kifejezésre jut abban, hogy minden eszközzel segítik a tervek teljesítését Tagjaikat a jobb, eredményesebb munkára serkentik. Rendszeresen foglalkoznak a szocialista brigádok tevékenységével. A termelés érdekében brigádvezető-talál- kozókat, tapasztalatcseréket szerveznek. Különösen elismerésre méltó és követendő e téren a Kötöttárugyár, a Híradástechnikai Anyagok Gyára, a DCM szakszervezeti bizottságának munkája. A pártirányítás fejlődésének jele ez is, akárcsak ezzel együtt a korszerű üzem- és munka- szervezés, a műszaki fejlesztés kérdéseinek hatékonyabb kezelése. Sok értékes javaslatot tesznek a gazdasági vezetésnek. Tagjaikat e fontos gazdasági kérdések megoldására rendszeresen mozgósítják. A SZAKSZERVEZETEK ÉS A GAZDASÁGI VEZETŐK KAPCSOLATA is a Politikai Bizottság határozata óta óriási, előnyös változáson , ment keresztül. Ebben is lemérhető a pártszervezetek politikai irányításának hatása. Ma a gazdasági vezetők többsége tiszteletben tartja a szakszervezeti bizottságok jogait. A felmerülő véleményeltérések konstruktív viták alapján oldódnak meg. A véleménykülönbségek nem hatalmi szóval tisztázódnak. S ez jó dolog. A határozat végrehajtásé* természetesen nem tekintjük befejezettnek, nem is tekinthetjük, mert az hosszú időre szabta meg a pártirányítás fejlesztésének feladatait. Folyamatosan dolgozunk azon. hogy a határozatban foglalt feladatokat Vác város területén még sikeresebben tudjuk megvalósítani. PAPP JÓZSEF az MSZMP Vác Városi Bizottságának első titkára
