Pest Megyi Hírlap, 1974. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-05 / 29. szám
4 1974. FEBRUAR 5., KEDD '““xJCíriap József életműve Vecsési táj | íiyét, melyben ilyen sorok j lappanganak: „A művész a magány és csend ura, munkássága életünk fűszere, utolérhetetlen eszmények és igazságok birtokosa, aki örömet sző az embereknek”. Szilágyi Miklós írta Gammel József alkotótevékenységéről, hogy a „kisemberek világát” mutatta meg „halkszavú vallomásokkal”. Nemes gesztusként még 1970-ben a ceglédi Kossuth Múzeumnak ajándékozta 109 festményét és rajzát. Mindez felveti annak szükségességét, hogy emlék- kiállítása után Gammel József művei a ceglédi gyűjtemény állandó anyagaként szerepeljen, s Vecsésen is hozzák létre emlékszobáját a Nemzeti Galéria segítségével, mely szintén tekintélyes Gam- mel-kollekcióval rendelkezik. F elejthetetlen volt az utolsó találkozás. Szobája az öregség olyan kaca- tokkal zsúfolt kamrájának tűnt, amelyet már Rembrandt is előre megszerkesztett vak Tóbiásában akaratlanul is. Gammel József kaláccsal kínált, de nem ettünk akkor abban a szobában, az invitálást következő alkalomra halasztottak. Így erről is lekéstünk, Libatisztító mert olyan festőembemek született, akiről sokszor lekéstünk, s igazi értékeit is csak a közeljövő fejtheti meg. Emléknek marad a rozoga ajtó, a kutyaugatás, a lomhán mozduló Gammel-kéz mely végérvényesen elbocsátott. Lassan elindultunk, s visszaadtuk a magányának, melyről akkor még nem tudtuk, nem tudhattuk, hogy napokig, már csak napokig tart. Losonci Miklós TV-FIGYELO Megint egy új sorozat. Szombaton este megint új sorozat kezdődött a televízióban: Müller Péter Szép maszkok című komédiája. Öt folytatásban láthatjuk a formailag is érdekes ötletre épülő, s mint az első adásból láttuk, elgondolkodtatóan vidám és szórakoztató komédiát. Mind az öt rész más korban, más színhelyen játszódik, de az összes folytatás főszerepét Garas Dezső játsz- sza. Az első, bátran komédiázó, harsány színekkel operáló, A sárkányölő című részben arról értesültünk, mi minden bürokratikus akadályt állított a világ már a középkorban még azok elé is, akik meg akarták szabadítani a népeket a félelmetes, tüzet okádó, szűzlányok ártatlanságára éhes sárkány pusztításaitól. Sőt, ha a sárkányt azért találták ki, hogy félelemben tartsák a népet... A műből önként adódik a tanulság: már a középkorban sem volt könnyű sárkányt ölni. Hát ennyit az első részről. A többit majd meglátjuk. Bajor Gizi. Igaza volt Gobbi Hildának a vasárnapi Bajor- emlékműsorban. Az utókornak nincs más lehetősége, mint elhinni, hogy Bajor Gizi kivételesen nagy művész volt. Alig maradt fenn ugyanis olyan dokumentum, film, hangfelvétel, amely ezt a nagyságot meggyőzően szem. léltethetné. Valami azért mégis fennmaradt. S ezek között akadt egy, amely valósággal szenzáció volt. Világhírű rendezőnk, Székely István hozta haza az elveszettnek hitt Két fogoly című film egyik kópiáját. A film női főszerepét Bajor Gizi játszotta. S bár ez a szerep nem a legméltóbb volt a nagy színésznőhöz, a tv-ben látott néhány részlet mégis alkalmas volt arra, hogy érzékeltesse Bajor Gizi egyéniségének varázsát, szí nészi tudásának mélységeit. ö. L. A KISALAGI PÉLDA NYOMÁN Gyömrő a következő Mint ismeretes, az elmúlt év novemberében új közművelődési kísérlet kezdődött Főt —Kisalagon. A kísérlet célja: a korszerű követelményeknek megfelelő egységes közoktatási-közművelődési tevékenység kialakítása. Azaz: a köz- művelődési munkának már az iskolában kell kezdődnie, hogy az onnan kikerülő fiatalok zökkenőmentesen megtalálják az utat a további képzésüket, önképzésüket szolgáló művelődési intézményekhez. Ebből természetesen az is következik, hogy még vonzóbbá, tartalmasabbá, az igényekhez jobban igazodóvá kell tenni a művelődési intézmények munkáját is. Ami alig két hónappal ezelőtt Fót-Kisalagon elkezdődött, az most Gyomron folytatódik tovább. Furuglyás Gézának, a gyomrai művelődési ház vezetőjének irányításával sokrétű tervet dolgoztak ki a kísérlet sikeres bevezetésére. Az iskola és a művelődési ház kapcsolatának szorosabbá tétele érdekében audiovizuális nyelvlaboratórium létesítését tervezik a művelődési házban, amely elsősorban a fiatalok nyelvtanulását segítené. Az egészségügyi felvilágosító munka hatékonyabbá tétele érdekében diaképeket készít a művelődési ház, amelyek vetítésére az iskolákban kerülne sor. Tervezik, hogy a hetediknyolcadik osztályokban könyvtárhasználati foglalkozásokat rendeznek az osztályfőnöki órák keretében. A nyáron ismét megrendezik az iskolai napközis tábort — a művelődési házban. A ház parkjában pedig mini sporttelepet kívánnak létesíteni, elsősorban az iskolák fiataljai számára. Annak érdekében, hogy a művelődési ház programja sokkal inkább igazodjon a helyi lakosság igényeihez, sok új. közművelődési forma bevezetését tervezik. A motorvezetők tanfolyama már megkezdődött, s ezt követi rövedesen a gépkocsivezetői tanfolyam. A közízlés formálása érdekében tanácsadó szolgálatot szerveznek az új házat építők számára. Megkezdte munkáját a kertbarát kör s már szervezik a kismamaklubot is, amelynek munkájába elsősorban a gyermekgondozási segélyt igénybe vevő kismamákat szeretnék bevonni. Tovább bővítik a Pál család szoborkertjét, ahol az idei nyártól kezdődően — a zebeg'ényi példa nyomán — szabadtéri hangversenyeket rendeznek. Az idén májusban Gyömrő lesz a színhelye az ifjúsági klubok háromnapos országos találkozójának. A tanácskozás témája közérdekű: az agglomeráció községeinek közművelődési lehetőségei. Elsősorban arra keresik majd a választ a fiatalok: hogyan teremthetnének mindkét fél számára gyümölcsöző kapcsolatot a területi és az üzemi ifjúsági klubok. A háromnapos találkozóra a művelődési ház vezetői épp úgy készülnek, mint a helyi ifjúsági klub tagjai. Remélik, hogy a saját munkájuk eredményesebbé tételéhez is sok hasznos tanácsot kapnak majd ezen a tanácskozáson, s ezek a tapasztalatok nem csupán az ifjúsági klub tevékenységében lesznek hasznosíthatók, hanem abban a nagy munkában is, amelybe éppen ezekben a napokban kezdtek bele. — P — FŐVÁROSI SZÍNHÁZI ESTÉK Bot és gitár Vecsés festője volt Gamme N emrégiben — mint megemlékeztünk róla — megint „elment valaki, aki itthagyta magát”. Tekintélyes életművet hagyott az utókorra Gammel József, akinek 1970-es monori kiállításáról így nyilatkozott mélta- tója: „Fölemelte a vecsési tájat — fák, házak, marslakóként botorkáló emberek ké- redzkedtek szorgalmas állan- Aóságú festői fogatára. Ügyetlen ez a fogat, bice-bóca mozgású, valahol a naivitás és tudatosság határán kószál nem szűnő vándorként, de nagyon mélyen őszinte e tiszta ecsetjárás, mely fogatlan öregeket, megroggyant tetőket, a mátraszentimrei tavasz zöld kanyarjait, vecsési búcsúsokat, részeget, kupaccá gombolyított hazaigyekvőket, szürkére elnéptelenedett külvárosi estéket rögzít az idő fennmaradó ábráivá, s lelkűidének eszköztelen melegségével szinte láthatatlanul vált e látszólagos ügyefo- gyottságból a művészet maradéktalan ünnepébe”. Gammel József 1893. február 25-én született. Festői hajlamait édesanyjától, rajzi ismereteit Szabados Jenőtől szerezte. Első kiállítása Vecsésen volt, 1926-ban, utolsó Monoron, 1973 decemberében. E szűk határok között élte életét olyan intenzíven, hogy az egész világgal ismerkedett a vecsési kertek állandó eseményeiben, s ha egy tipegő anyókát látott — az rajzán emberiséggé bővült. Öt évtizedes festői munkásságában ezt a Vecsés—Szentendre—lkiad—Monor vidéket kutatta fel műveinek sorozatával, ezen megrendüléseit küldte rendszeres buzgalommal a megyei tárlatokra. Mindig festő volt, élete minden mozdulatával képre koncentrált, ő tényleg rajzokkal beszélt, ez ősi anyanyelvet használta. Derűjét akkor sem vesztette el, amikor már csak az ujjai tapogatásával látott, hallott. Rendelkezett azzal a képességgel, hogy mindig jelentőssé tudott válni. Voltak nála nagyobbak, megrendítőbib festők, mégis vonzódunk hozzá műveinek meleg áramlatai miatt, melyet a tétova rajz, a nehezen mozduló szín, s a némelyek által lenézett témák — libatisztítás, vecsési kazlak — álarcában is nekünk varázsolt. Korhadt fák, vizenyős rétek önarcképét kutatta egész életében, az egyszerű dolgok igézete ragadta meg Gammel Józsefet, aki megfigyelte és vonalakkal kifejezte Vecsés minden rejtett és rejtőző intimitását. Művészetének felismerései nyomán jobban megszeretjük saját környezetünk eddig figyelmen kívül hagyott tárgyait, szebbnek látjuk, anyasi- mogatónak a világot. Nem az ünnepi naplementék fényözönét láttatja, hanem egy rücskös kézben és omló házfalban villantja fel azt a csodát, amelyért élni érdemes. Festői kincseit olyan kacatokból válogatja, melyet más szemétre vet, mégis neki van igaza, mert minden kendő, rozsdás vasaló, gereblye érték, igazi érték a szó nem valutáris, hanem rajzi értelmében. Első számadást végezve életművéről, sürgetjük, hogy adják ki aforizmagyüjteméA VASÉRT Vállalat szállítási osztályára FELVESZ > díjszabási ismeretekkel, valamint szállítás-szervezési gyakorlattal rendelkező szállítási ügyintézőket és gépírni tudó adminisztrátorokat Jelentkezés: Vili., üllői út 32., Szállítási Osztály. Telefon: 340-982. DAVID RABE amerikai író neve nálunk teljesen ismeretlen. A minap találkoztunk vele először a Bot és gitár premierjén a Pesti Színházban. Megrázó, iszonyatával ellenkezésre és ellentmondásra kényszerítő drámát láttunk. Már idegesen kusza, szinte áttekinthetetlen felszíne, megjelenési módja is meghökkentő. Méginkább a mélységei. A megdöbbentő, ijesztő lényeg. Első pillantásra nem érthető, mit akar tulajdonképpen Rabe. Azt akarja talán elhitetni, hogy a mai amerikai valóság olyan, amilyennek ő bemutatja? Hogy a drámában szereplő nagyon átlagos és jelentéktelen amerikai család képes arra az elképzelhetetlen szörnyűségre, amit a darabban — bizonyos megköny- nyebbüléssel, a megoldást megtalálók fellélegzésével — véghez visz? Talán könnyebb ezekre a kérdésekre válaszolni, ha felidézzük segítségül egy másik drámaíró nevét: Dürrenmattét. Mi a közös a két íróban? Első pillantásra semmi. Dürrenmatt világhírű, a mai drámairodalom egyik legnépszerűbb és legtekintélyesebb alakja. Rabe — bár két amerikai siker fűződik a nevéhez, s a Bot és gitárt játszották már az NS’ZK-ban, Svájcban és Moszkvában — valójában csak most kezdi a szakmát. Dürrenmatt a nyugalom és a béke szigetén, Svájcban él, Rabe a zűrzavaros Amerikában. Ráadásul mindketten egészen másról és egészen másképp írnak. Mi akkor bennük a közös? Hol az ösz- szehasonlítási alap? Dürrenmatt még a pályája kezdetén olyan színdarabot írt, amellyel egv csapásra világhírűvé vált. A darabot mi is jól ismerjük, címe: Az öreg hölgy látogatása. Hogy jól megérthessük Rabe darabját. Dür- renmattnak ebből a korai drámájából kell kiindulnunk. A svájci író Az öreg hölgy látogatásában különleges drámai struktúrát dolgozott ki. a színpadi ábrázolásnak saiátos típusát, a mondanivaló közlésinek szokatlan, újszerű médiát. Rabe darabiában ezzel a drámai modellel találkozunk. Természetesen nem enlnonizmus- rél van szó. A, két dráma anyagában semmi közös nincs. Rabe munkája ilyen szempontból teljesen eredeti. A hasonlóság a struktúra mélyebb rétegeit érinti. MI EZ A HASONLÖSÄG? Dürrenmatt annak idején éppen e különös drámai modell természete miatt különbözött össze egyik rendezőjével. Nagyon tetszik nekem a darab — valahogyan így beszélt a rendező Az öreg hölgy látogatásáról —, de nem hiszem el, hogy az emberek olyan gyengék és olyan gonoszok lennének, amilyeneknek leírta őket. Félreérti a darabot — körülbelül ezt válaszolta Dürrenmatt. — Nem azt írtam, hogy az emberek ilyenek. Figyelmeztetni akartam őket, hogy ne legyenek ilyenek, hogy vigyázzanak. Rabe színpadáról is ez a figyelmeztetés hallatszik. Nem arról van tehát szó, hogy amit látunk a színpadon, az valóban és szó szerint megtörtént; az író nem ezt akarja mondani. Arról van szó, hogy amit a Bot és gitár leír, az megtörténhet. Az ábrázolásnak ez a modellje teszi rokonná az egyébként egymásra semmiben sem hasonlító két drámát. De valóban megtörténhet-e, amit Rabe mond? Nyilvánvalóan ezen fordul meg itt minden. Meg tud-e győzni az író az általa leírt veszedelem valóságos voltáról? Rabe drámájának ez a kulcskérdése. A CSELEKMÉNY azzal kezdődik, hogy a már említett amerikai család egyik fia, David, hazatér a vietnami háborúból. Hazatér, de nem találja a helyét, a háború élményei után nem tud beilleszkedni a már idegenné vált otthoni környezetbe. Nemcsak azért, mert a harcok közben megvakult, nem is csak azért, mert magával hozta a szörnyű háború emlékeit. David egy szerelemmel tért haza. Vietnamban beleszeretett egy kis vietnami lányba, Zungba. Ez az érzés hazatérte után is oly ■'leven és valóságos, hogy Zung végig ott van a színpadon. De nemcsak ő: az otthon, a „haza”, a környezet is ellenkezik, a „sárga” lány iránti szerelme miatt nem fogadia masához Dávidot. Sőt: Rabe drámája azt mutatja be, hogyan szélesedik fokról fokra Dávidnak és környezetének szakadé- ka, s hogy később hogyan löki-ta- szítja bele a társadalom, hogyan kényszeríti — először apró, szinte észrevehetetlen jelekkel, később brutális megnyilvánulásokkal — a vietnami veterán családját a végzetes lépésre. A dráma témája nem a háború. Az „csak” aktuális háttér itt. A Bot és gitár igazi problémája a faji előítéletektől feldúlt társadalom. Egy közérzet és egy magatartás veszélyessége. S hogy ez nem írói kitalálás, hogy a mai Amerika valóban beteges végletességgel érzékeny minden faji problémára, mindany- nyian tudjuk. Rabe drámája, éppen emiatt, akárcsak Dürrenmatt öreg hölgye — bármennyire képtelenül hátborzongtató is, mindkét darab konkrét cselekménye — nem az utópiák, a fantasztikumok világába, hanem ellenkezőleg, a realista irodalomhoz tartozik. j.vabe — a dür- renmatti modell alapján — a tényleges valóságról beszél, figyelmeztetése, igazabban üvöltő felkiáltása, a társadalmi mozgás lényegét megértő író felismerésének következménye és felelősségérzetének kifejeződése. Az esztétika és a dramaturgia hagyományos kategóriái szerint nem „szép” dráma a Bot és gitár. Anyaga, akárcsak a tárgyul választott valóság, „csúnya”, szennyes és zűrzavaros, mondjuk ki a szót, amelyet a dráma sugall: öklendeztetően ocsmány. S mégis, Rabe ebből az életanyagból, drámájának gyomrot kavaró szituációiból, az állandó sokkhatásból végül is létre tudja hozni, akárcsak a múlt nagy írói, a katarzis, a megtisztulás felemelő élményét. Ilyen értelemben a Bot és gitár valóban közeli rokona a klasz- szikus alkotásoknak. Máskülönben, persze, ennek a rokonságnak nincsenek érzékelhető jelei: az író nem a hagyományos drámai struktúrákat használja. Kompozíciója mintegy tükre a mai Amerika neuraszténiájának. Rabe „kuszán” ír, fontosat és mellékeset, hangsúlyok, kiemelések nélkül rak egymás mellé. A NÉZŐNEK ez az első problémája. De ez lehetett a Pesti Színház művészeié is. Kiemelések, hangsúlyok nélkül közvetítsék-e ezt a lényegest és lényegtelent egybemosó áradatot, ahogyan az író akarja, vagy színházi hagyományainknak megfelelően „rendezettebben”, megállásokkal és kiemelésekkel állítsák színpadra? Kapás Dezső, az előadás rendezője, szerencsére, a darab életanyagához és stílusához illőbb előbbi megoldást választotta, felismerve, hogy a néző esetleges zavara mindenképpen csak átmeneti. Mire a dráma utolsó szavai elhangzanak, a néző előtt minden homályos pont kivilágosodik. Ennek a szerencsés rendezői kiindulásnak az eredménye, hogy az előadás egy mai átlagos amerikai család hiteles képét mutatja föl, az igazi emberi kapcsolatok hiányával, a neuraszténia bizonytalanságaival, furcsa, nyomott légkörével. Az előadás családképe teljes és meggyőző. Kapás Dezső rendezésének vitathatatlanul ez a legfőbb értéke. Amiképpen maga a dráma nem közelíthető meg a dramaturgia hagyományainak kategóriáival, a szerepek sem elemezhetők a tradíciók szerint. David például a klasszikus múlt felől nézve „pozitív hős”. Valójában azonban áldozat ő — nemcsak a szó szoros értelmében —, akárcsak a család többi tagja. Lukács Sándor Dávid-alakításának éppen az a jelentősége, hogy nem pozitív hős, noha, nemcsak a tradíciók, de maga a drámai anyag is arrafelé lökte: David, végtére is, szemben áll környezetének maradi- ságával. Lukács alakítása azonban egyensúlyban tartja a figura ellentétes pólusait, de úgy, hogy az áldozat jelleget mégis hangsúlyozni tudja. A család többi tagjai közül mindenekelőtt Tábori Nóra feleségalakítását emelhetjük ki. Elsősorban az ő játékának köszönhető a család neuraszténiás, elidegenedett légkörének a megteremtése. Mádi Szabó Gábor, a családfő, bizonytalanságával, Kern András, a másik fiú, épp fordítva, nyegle biztonságával járult hozzá a jellegzetes atmoszféra megteremtéséhez. Remek alakítás Kozák Lászlóé, a „jóságos” atya szerepében, aki a társadalom első döbbenetét képviseli. A végig jelenlévő, de végig hallgató kis vietnami lány szerepében Szerencsi Évát láttuk. A darabot — felfedezés értékű munkával — Bátki Mihály fordította. A játéktérnek is jól sikerült díszlet Fábry Zoltán munkája. ökrös László
