Pest Megyi Hírlap, 1974. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-05 / 29. szám

1974. FEBRUAR 5., KEDD PBS I MEGYEI <JCír!ap Szociológiai fölmérés a PFK-nál Megtalálták a kiutat Erősödő brigádmozgalom Rövid statisztika a Pest megyei Fémipari es Kéziszer­számgyártó vállalat múltjá­ból: 1971-ben termelési érté­kük alig haladta meg a 21 millió forintot, nyereségük kétmillió forint körül volt, az egy főre eső termelés 148 ezer forint, míg az évi bérszínvo­nal 24 ezer 631 forint. Ugyan­ezek a mutatók tavaly már sokkal jelentősebb vállalat­ként jelölhették a PFK-t, mi­vel mintegy 32 millió forin­tért készítettek itt az elmúlt esztendőben termékeket, a nyereség körülbelül hárorrumi- liós, igaz, nőtt a kollektíva, így az egy főre eső termelési érték csak 135 ezer forint kö­rüli, a bérszínvonal több mint 29 ezer forint. Mennyi mindent jelölnek hát a szám­adatok a Pest megyei Fém­ipari és Kéziszerszámgyártó Vállalat elmúlt három eszten­dejében. Helytelen értelmezés? Legfőképpen ezek az adatok azt igazolják, hogy a profilgon­dokkal küzdő vállalat az utób­bi időben megtalálta a helyes utat, mivel a termékösszeté­telben jelentős változtatásokat hajtott végre. Míg két évvel ezelőtt csak alig került ki a gyárból kovácsoltvas ajándék- tárgy, tavaly már sokat ké­szítettek belőle. A laprugó­gyártás viszont — igény hiá­nyában — csökkent. Több lett az alumínium öntvény, vala­mint a közútijármű-program- hoz gyártott alkatrészek mennyisége. Üj profil a cipő­ipari vasalás készítése is. A hagyományos kéziszerszám- gyártásnál a PFK fölülvizs­gálta a gazdaságtalan termé­kek egész sorát, és az Orszá­gos Anyag- és Árhivatal en­gedélye alapján árkorrekció­kat hajtottak végre. Ezzel már 1974-re sikerült a megrende­léseknek megfelelő tervet ké­szíteni az idei kézi szerszá­mok mennyiségének megfele­lően. Műszaki fejlesztési te­vékenységükre jellemző, hogy a külkereskedelem részére még tavaly rabitzfogó kempingbal­ta és térelválasztó rácsok ké­szítését kezdték meg kísérleti jelleggel. A vállalat eredménygrafi­konja így felfelé ívelő, kilá- bolnak a gazdaságtalan termé­kek készítésének kátyújából, igyekeznek a régi gépeket korszerűbbekre cserélni, s nem kevésbé jó, ütőképes vállalati törzsgárdát kialakítani, ami nélkül a továbblépés szinte le­hetetlen. Az üzemi demokrá­cia viszont kulcsfontosságú feltétele az előbbinek, így nemcsalt, a műszaki-technikai színvonal állandó javítása, ha­nem az üzemi demokrácia szerepének állandó bővítése, erősítése is jellemzi a szent­endrei vállalatot. Az 1965—71. közötti esztendőkben gondok volt . az üzemi demokráciá­val, s ez aláásta mind a ve­zetés, mind a társadalmi szer­vek tekintélyét. Torzsalkodá­sok, nem a megfelelő helyen, módon történő vélménynyilvá- nítások, a bizalmatlanság és a feszültség voltak velejárói en­nek a korszaknak. Hiányosnak mutatkozott számtalanszor az információs rendszer is, ami csak elmélyítette az ellentéte­ket. A különböző fórumok rendezése, az ott elhangzot­takra való reagálás rendszer­telen és felületes volt. Kihasználatlanok még a lehetőségek Fordulatot az 1971-es esz­tendő hozott. A különböző ér­dekcsoportok fölszámolása, próbálkozások a fórumok megreformálására és a dolgo­zók többségének várakozó ál- lásponja jellemezte ezt az idő­szakot. A vállalat gazdasági és társadalmi szinten is a mélypontra jutott. Csak az elmúlt három év következe­tes munkája kezdi meghozni a gyümölcsét a Pest megyei Fémipari és Kéziszerszám­gyártó Vállalat e néhány év­re visszamenő történelmében. Az üzemi demokrácia állan­dó fejlesztése a vállalat társa­dalmi és gazdasági vezetőinek hosszú távon is fontos felada­ta A célok megvalósítása je­lentős mértékben függ attól — s ezt már bizonyította az el­telt idő is —, hogy milyen módon, hogyan tudják a dol­gozókat a feladatokra mozgó­sítani, kezdeményező, alkotó erejüket kibontakoztatni. Az üzemi demokrácia minden le­hetősége még nincs kellő mó­don kihasználva, de a kezdeti jó eredmények zálogai a távo­labbi jövő további teendőinek. A vállalat gazdasági vezetőit rendszeresen beszámoltatják a párttaggyűléseken, valamint a szakszervezeti bizottság ülé­sein. A vállalati ügyekbe a dolgozókat számos fórum és módszer alkalmazásával von­ják be. Nemcsak a termelési tanácskozás szerepét értették meg a vezetők, hanem támasz­kodnak a szocialista brigádok munkaértekezleteire is, az újí­tók vállalati tanácskozását sem hagyják figyelmen kívül. Több figyelmet szentelnek a dolgozók politikai vitafóru­mainak rendszeres megrende­zésére, nagyobb súlyt helyez­nek a párt- és társadalmi szer­vek, valamint a gazdasági ve­zetők kapcsolatának elmélyí­tésére is. Gondolnak a jutalomra A jutalmazások esetében a munkahelyi vezetők a párt, a szakszervezeti és a KISZ-bi- zalmiak egyetértésével tesz­nek javaslatot. A vállalatnál alkalmazott bérezési formát — a tavaly megtartott szocioló­giai felmérés alapján — a dol­gozók fele tartja jónak, negy­ven százaléka kielégítőnek. A szocialista brigádmozgalom, bár az elmúlt esztendőkben nem mutatott nagy fejlődést, az utóbbi időben, a következe­tes erkölcsi és anyagi elisme­rés hatására, megerősödött. A vállalatnál tizenhat szocialista vagy ezért a címért küzdő bri­gád dolgozik. A mozgalomban a munkások hetven százaléka vesz részt. A kiváló dolgozók jutalma­zását a kollektív szerződésben rögzített feltételek határozzák meg. Nem feledkeznek el a fiatalokról sem: a kiváló ifjú­munkás, a kiváló ifjú szak­munkás, valamint a szakma ifjú mestere címért is sokan vetélkednek. A vállalat szociális helyze­téről annyit: a gyár a lakás­építést közműfejlesztési hoz­zájárulással támogatja. Három dolgozójuk részére biztosítot­tak 45 ezer forintot, hogy a Vasvári Pál utcai lakótelepen lakást kapjanak. A többgyer­mekes anyák rendszeres se­gélyben részesülnek, ennek kerete évről évre emelkedik. Az óvodai elhelyezést is segí­ti az üzem, hiszen a szent­endrei központi óvoda építé­sében anyaggal és munkával segített, valamint az izbégi óvoda központi fűtését végez­ték el munkásai társadalmi munkában. Az újonnan létesí­tett dabasi üzemben szintén megfelelő a szociális ellátás, s az ottani óvoda építésében is serénykedtek a vállalat dol­gozói: mintegy 120 ezer forin­tos társadalmi munkát végez­tek. Kérdőíves felmérés A vállalat információs rend­szere több csatornás — több­nyire a már említett fórumo­kon történik. A dolgozók tá­jékoztatására igénybe veszik a faliújságot is. Legújabb mód­szerként a szociológiai kérdő­íves felmérést is bevezették a gyárban. Terv: hogy a szent­endrei két üzemben eredmé­nyesen végzett szociológiai vizsgálatot ki kell terjeszteni a dabasi telepre és az alkal­mazotti állomány „föltérképe­zésére”, T. E. NEGYVENHAT UT UTCA J hány városias jellegű tele­pülésrész is kibontakozóban van a falu több pontján. A volt községi szőlő területén pél­dául 244 lakásos lakótelep épül. Az első hat kétszintes épület áll már. A társasházakba ez év nyarán beköltözik 32 család, mindnyájan KISZ-fiatalok. cárdos Katalin felvétele Négy és fél millió védőruhára Szociális feladatok a DKV-ban Lassan tíz esztendeje annak, hogy a Dunai Kőolajipari Vállalat első termelőüzeme, az évi egymillió tonna kőolaj feldolgozására képes atmosz­férikus vákuumdesztillációs üzem megkezdte a termelést. Tavaly a tizenhatodik terme­lőegységet avatták, az idén pedig már a harmadik ben­zinreformáló üzem gyarapítja a sort A kezdeti, alig néhány száz fős létszám több mint három­ezerkétszázra gyarapodott, há­romnegyede fizikai dolgozó. Időközben a terület is növe­kedett; ma már több mint másfél ezer hold kiterjedésű a vállalat üzemi területe. Mindez és a munka speciális jellege érthetően megsokszo­rozza a szociális gondokat. Fekete-fehér rendszerben Ha korszerűek az üzemek, korszerűek a munkakörülmé­nyek is. Ez lényegében igaz. Néhányszor azonban a gya­korlat megmutatta; a tervezői elgondolások csak a normákat vették figyelembe, keveset tö­rődve a praktikummal. Az öl­tözőket például az Iparterv mérnökei úgynevezett fogas- rendszerrel „álmodták” meg, mely ugyan több ruha, de ke- vasebb dolgozó elhelyezését tette lehetővé. Hosszas huza­vona és sok-sok bosszúság I gazán nem hittem volna, hogy végül is bekövetkezik az, ami végül is bekövet­kezett. Előbb a szemem dörzsöltem meg, később a fülemet is, de tényleg nem érzékszervi csalódásról lehetett szó, mert az illetékes szakember mondókáját má­sok is úgy értették, mint szerénységem. A be­jelentés így hangzott: — A konfekciós ruhák méretei nem tar­tottak lépést az emberek testalkatának válto­zásaival. A vásárlók panaszai jogosak. A konfekcióipar által alkalmazott mérettáblá­zat még 1948-ban készült, jócskán elavult. Űj mérettáblázatra volt tehát szükség. Elkészí­tésében végre sikerült az első eredményeket elérni. Ezzel, a hivatalosnak tekinthető nyilatko­zattal feltehetőleg sokak szívéről esik le nagy kő. Eleddig ugyanis inkább a konfekciós nadrág esett le róluk és főként nem a szí­vükről. Ezután azonban másképpen lesz, nem nekünk kell alkalmazkodnunk a kész ruhá­hoz, hanem annak mihozzánk. Az előzmény pedig az, hogy több tízezer felnőttről és gyermekről vettek méretet, az adatokat ant­ropológusokkal, majd matematikusokkal ele- meztették. És ezután elkészítették az új test­mérettáblázatot a készruhák nagyüzemi gyártásához. A közeljövőben tehát már nem kell drága szabóhoz menniük a köpcösöknek vagy az égimeszelőknek, lehetséges, hogy ké­szen is kapnak maguknak az állami boltok­ban. Lehetséges, mondom velemszületett gya­nakvással, mert sajnos, egyelőre még több az emlékem a régi konfekcióiparról, mint pén­zem az új készruhához. Ezt persze csak a magam nevében mondom, mások bizonyára nem így vannak vele. Elképzelem például, hogy sok embertársam az eddigi konfekciós méretekkel is elégedett volt. Ök voltak a készruhák gyártóinak és eladóinak örömei, mert belepasszoltak a szabványba. Csak be­mentek a ruhaboltba, azt mondták, hogy kér­nek egy ötvenes férfiöltönyt, rájuk adták, és mintha rájuk öntötték volna. A ruházati szakemberek szerint ilyen szerencsés alkat volt a vásárlók mintegy negyven-negyvenöt százaléka, vagyis nem egészen a fele. Én vi­szont nem vagyok ilyen szerencsés alkat, mert magasságomhoz képest hosszú a lábam, meg a karom, kilóg a régi szabványból. Ráadásul vékonyabb is vagyok a kelleténél, emiatt a megfelelő hosszúságú zakók és nadrágok lö­työgnek rajtam, csak imitt-amott tudtam ki­tölteni őket. Mind ez ideig azt hittem, hogy bennem van a hiba. Emlékszem, amikor hosszas elő­készületek után elindultunk szüleimmel, hogy megvesszük nekem az első hosszúnadrá- gos öltönyt, még mindhárman tele voltunk reménnyel. Közösen kiválasztottunk egy amo­Kf',vcí*7i7i. hogy..» az ember teszi a ruhát ••• lyan jó strapabíró anyagot, aztán belebújtam a nadrágba, amelyben elveszett a fenekem, viszont előjött a bokám, ezzel szemben a zakó hasban volt bő és vállbán szűk, míg ujjban meglehetősen rövid. Elszörnyedve néz­tem a tükörbe, az eladó kedvtelve nézett rám és kijelentette, hogy nem baj, majd belenő a fiú. Szüleim nem nagyon hittek neki és rá­mutattak arra, hogy már jelenleg is kilóg az öltönyből a kezem meg a lábam, mi lesz ak­kor később. Mire az eladó három vagy négy hasonlóan sikertelen ruhapróba után leszö­gezte, hogy nem tud rajtunk segíteni, az én testalkatom nem normális. Ifjúkori megaláztatásomat számos más ku­darc követte, amely közül egyik sem járult hozzá önérzetem visszanyeréséhez. Több he­lyen már komoly, felnőtt férfinak tartottak, kivéve a ruhaboltokat. Ha beléptem a kész- ruhaboltba, az eladók egy ideig ugyan lelke­sedtek, hogy úgy állnak rajtam az öltönyök, mintha csak rám szabták volna őket, aztán amikor kiderült, hogy mégsem rám szabták őket, akkor lemondóan legyintettek. És azt mondták, hogy hiába, nincs mit tenni, a ked­ves vevő alkata nem normális. A statisztika szerint hasonlóan járt a vá­sárlók ötven-hatvan százaléka. így aztán nem csoda, hogy velem együtt sokan elveszítették az önbizalmukat, hiszen külön-külön mind­annyian azt gondolhattuk, hogy bennünk van a hiba, amiért nem igazodunk a szocia­lista ipar és kereskedelem szabványaihoz. Ezért érzem most úgy magam, mint aki lidércnyomástól szabadult meg. Nem tudom, hogy személy szerint kinek legyek hálás, de módfelett tisztelem azt az embert, aki kita­lálta az új konfekciós mérettáblázatot. Mert az ötlet csakugyan eredeti: nem az embere­ket kell egyformává tenni, hanem a készru­hákat különbözőkké. Vagyis nem a ruha ve­szi az embert, hanem a2 ember veszi a ru­hát. Ügy hírlik, hogy az új mérettáblázat sze­rint készült ruhákat kísérletképpen már áru­sítják néhány budapesti üzletben, valamint Debrecenben, Székesfehérvárott és Nagykani­zsán, a jövő évtől kezdve pedig úgyszólván mindenütt. Ez csakugyan jó hír. de az embe­rek sajnos telhetetlenek. Mert máris hallot­tam olyan hangokat, amelyek szerint az élet más területein sem ártana felülvizsgálni a régi szabványokat. Szerencsére fogalmam sincs, hogy mire gondolhatnak. Arkus József után a dolgozók javaslatára döntöttek úgy az illetékesek, hogy visszatérnek a szekré­nyes megoldáshoz. Azután arra sem gondoltak a tervezők, hogy az üzemben nők is dolgozhatnak, s nekik is kell külön öltözési-tisztál­kodási lehetőség. Ma már a vállalatnál tizenhét öltöző van, tizenkét helyen úgyneve­zett fekete-fehér rendszerűek. Igazi nagyüzem a DKV. Jel­lemző, hogy autóbuszokon nemcsak a vállalathoz szállít­ják be a dolgozókat, hanem műszakkezdéskor, befejezés­kor az öltözőkbe, illetve a munkahelyekre, az egyes ter­melőüzemekbe is. Üzemi vacsora? Az üzemi étkeztetésre alig­ha lehet panaszuk a DKV dolgozóinak, hiszezn három üzemi ebédlőben háromféle menü közül választhatnak. Az éttermeket a Dunavidéki Üze­mi Vendéglátó Vállalat kezeli, és egy-két minőségi panasz­tól eltekintve megbirkózik a feladattal. Mert a feladat nem kicsi, hiszen a beruházáson dolgozó majd’ húsz vállalat munkásainak zöme is az étte­remben étkezik.-Az éttermek­ben reggelizni is lehet, és leg­utóbb felmerült az igény, hogy az éjszakai műszakba érkezők vacsorát is kaphassanak. Azok pedig, akik nem kívánják igénybe venni, vagy foglalko­zásuk jellegénél fogva nincs módjuk igénybe venni az üze­mi étkeztetést, kulturált kö­rülmények között fogyaszthat­ják el a hazait közvetlen munkahelyükön. Minden ter­melő- és egyéb üzemben hű­tőszekrény is a rendelkezésük­re áll. A DKV-nál igyekeznek a le­hetséges egészségügyi ártal­makat megelőzni, kiküszöböl­ni. Előfordulhat, hogy például zárt helyen bizonyos fokú gázkoncentráció keletkezik. Az üzemi dolgozók egyharma- da kap védőételeket, vitamin­dús gyümölcsöket, szörpöket. Megjegyezzük, hogy a szocia­lista országok valamennyi fi­nomítójában védőételként ad­ják a tejet is, a magyar köz­egészségügyi előírások azon­ban ezt csak porártalmaknál teszik kötelezővé. Légártal­maknál a C-vitamin az elen­gedhetetlen. Ez igaz, de sokan igénylik a DKV-ban is a tejet, A most folyó felmérés ered­ményétől függően lehetséges, hogy védőétel lesz Százhalom­battán is. Egy dolgozó: 4500 forint Üzembiztonságra évente a vállalat tizenkétmillió forin­tot fordít, védőruhára ennek az összegnek több mint az egyharmadát. Sokatmondó, hogy milyen juttatásban ré­szesül például egy szivattyú­lakatos. lángmentes öltönyt vagy ruhát, bőrzekét, durábel bőrcsizmát, bőrtalpú bakan­csot, bőrsisakot, bőrkesztyűt, egy pár alsóneműt és hat pár zoknit kap. Ezek együttes ér­téke négy és fél ezer forint A vállalat az egyes üzemek (foglalkozások) különféle szí­nű munkaruháihoz maga ren­deli meg az anyagot, és maga készítteti el. A dolgozók he- tenként-kéthetenként (ahogy a szükség kívánja) cserélhetik ki tisztára védőöltözetüket. K. J. Víz-, gáz- és fűtésszerelő, ívhegesztő, automatahegesztő, kőműves, asztalos, villanyszerelő, burkoló, lakatos, ács, vasbetonszerelő, tetőfedő és szigetelő, bádogos, festő, parkettás, műanyagpadlóburkoló, gépkocsiszerelő, autóvillamossági-szerelő, könnyűgépkezelő szakmunkásokat, gépkocsivezetőket, betanított és segédmunkásokat (16. életévüket betöltött fiúkat is), rakodókat, kubikosokat azonnali belépéssel FELVESZÜNK Jelentkezni lehet: a „PROSPERITÁS” KSZ munkaügyi osztályán. Budapest IX., Viola u. 45.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents