Pest Megyi Hírlap, 1974. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-05 / 29. szám
1974. FEBRUÁR 5., KEDD ____________________ # 3 Ötven kilométernyi csövet szigetelnek Egyedül Veesésea készül Az élelmiszer-gazdaság helye és szerepe a népgazdaságban I Dr• Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, a Fest megyei pártbizottságon tartott hétfői előadásában — melyet laipunik első oldalán jeleztünk — az élelmiszergazdaság fejlődéséről, jövendőjéről tájékoztatta a hallgatókat. Nemes vakolat - pilisvörösvári dolomitporból A pilisvörösvári kőbánya, évente mintegy 100—lüO ezer tonna, vakolásra alkalmas kőport ad az építőiparnak. Ma már azonban világszerte előtérbe kerülnek az úgynevezett nemes vakolatok. Hazánkban ezek alkalmazása viszont még nem elterjedt, mert külföldről valutáért kell megvásárolni. A Pilisvörösváron bányászott dolomit, kellő technológia biztosításával azonban alkalmas ilyen vakolat előállítására is. Ez a felismerés késztette a bánya vezetőségét, hogy felettes szervei révén kérelemmel forduljon az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottsághoz, segítsék elő nemesvako- lat-gyártáshoz a licence vásárlását. A külföldi partnerekkel folyó tárgyalások már jó eredménnyel kecsegtetnek. Az Országos Érc- és Ásványbánya Vállalat a licencetárgyalások- kal párhuzamosan a szükséges beruházások fedezetéről is gondoskodik, sőt, már a berendezések tervezése is folyamatban van. Miután a nemes vakolat előállításához szükséges gépezeteket a hazai ipar állítja elő, remény van arra is. hogy a különböző vesvi anyagokkal kevert pilisi dolomit kŐDorból még az idén megkezdik a gyártást. A ceglédi Április 4. Közgazdasági Szakközépiskola KISZ- szervezete 1972 októberében együttműködési szerződést kötött a helyi Stylus Faipari, valamint a Vasipari Elektromos és Műszerész Szövetkezet KISZ-alapszervezetével. Erre az Egy üzem — egy iskola mozgalom hatására került sor. „Azóta nem szóltak" Eisósoruan az ifjúsági munka terén igyekeznek együtt dolgozni. Az iskola ifjúsága segít a két szövetkezet politikai és kulturális rendezvényeinek szervezésében. Részben magukra vállalták az üzemi fiatalok politikai képzését is. Nem egyszer pedig — s erre ugyancsak nagy igény van — önálló műsorokat adnak számukra. Kétségtelen, hogy a szakközépiskola KISZ-élete jóval gazdagabb, sokrétűbb, mint a két szövetkezet közül bármelyiké, így elsősorban ők használhatnák ki a szerződés adta lehetőségeket Annál is inkább, mert a középiskolás lányok — hiszen lányiskoláról van szó — minden rendezvényükre meghívják őket. A tények azonban azt igazolják, hogy a Stylus Faipari Szövetkezet KISZ-szervezete ritkán él az együttműködés lehetőségével, az ottani fiatalok a jelek szerint nem igénylik ezt a kapcsolatot. Balogh Margit, a szakközépiskola KISZ-titkára így fogalmazott: „Készítettek nekünk egy faliújságot, aztán semmivel nem tudtuk nekik viszonozni munkájukat. Azt mondták, majd szólnak, ha segíthetünk valamiben. Azóta sem szóltak.” A Vasipari Szövetkezettel viszont egyre gyümölcsözőbbé válik a kapcsolat. Gépterem, tornaudvar Ők nemcsak az ifjúsági szervezetnek, hanem az iskolának is tudnak adni. Ehhez tudni kell, hogy az oktatáspolitikai védnökségen belül a lányok védnökséget vállaltak az iskola felett, s ennek keretében hozták létre a szövetkezettel közösen az ügyviteltechnikai géptermet, amely korábban „egyszerű” tanterem volt. A szövetkezet ifjúmunkásai átalakították a helyiséget, segítettek az elektromos berendezések felszerelésében, beállításában; védőrácsot szereltek az ablakokra. Ezen kívül közösen készítették el a sportudvart, s akár ezt, akár Új gyártmány a A létszámgondok ellenére jól zárta az elmúlt esztendőt a Vízügyi Építő Vállalat vecsési gépjavító üzeme; 94 millió 897 ezer forintos termelési tervét kétmillió forinttal túlteljesítette. Az üzem legfontosabb gyártmánya az acélcső, ebből tavaly a legtöbbet — 2800 méternyi úgynevezett burkolócsövet — a Barátság II. kőolajvezetékhez készítettek. Tavaly összesen 177 kazánt, valamint 89 darab S7.E- DAR-szivattyút — a derítő- rendszerek nélkülözhetetlen szennyvíz-daraboléjának egyik fajtáját — ■gyártottak. Ez utóbbi a vállalat saját szabadalma, az országban egyedül Ve- cséscn készítik, s a legtöbbet a termelőszövetkezetek rendelik belőle. Foglalkoznak különböző berendezések rekonstrukciójával is- A 3 millió forintos beruházással — és sok-sok társadalmi munkával — tavaly felépült két sízigetelőcsarnokban a csőszigelelés most már megfelelő feltételek között folyik. Ez is az országban egyedül Vecsésen csinálják, mivel Dunaújvárosban nem vállalják. A legtöbb szigetelni való cső a Dunaújvárosi Vasműből kerül az üzembe, ahol salakgyaa tornatermet szívesen kölcsönadják a szövetkezeti fiataloknak. A közgazdasági szakközép- iskola tavaly ősszel megkapta a KISZ vörös vándorzászlaját, ami azért is nagy érdem, mert az ottani KISZ- szervezet mindössze hatesztendős, akár az iskola. Megalakuláskor is az volt az elképzelésük, hogy a lehetőségekhez képest megpróbálnak szakítani néhány megszokott hagyománnyal, színesebbé teszik a munkát. Egyik ilyen ötletük volt a KISZ-hét, amely több esztendő óta az iskola legjelentősebb rendezvénysorozatává lépett elő. Olyannyira, hogy az idén tavasszal már tíznaposra tervezik. Mindenki kap feladatot Mi a célja a KISZ-hétnek? Elsősorban megmozgatják, bevonják az iskola egész gárdáját, mindenki konkrét feladattal veszi ki részét a széles körű előkészítésből. A tíz nap alatt a különböző programok, rendezvények során sűrítve kapják meg az iskolai és a városi fiatalok egyaránt azt, amit az ifjúsági szervezettől elvárnak. A sporton, és a szórakozásokon kívül a tíz nap felöleli a KISZ-élet minden területét. Némelyik program nemcsak iskolai, vagy városi, hanem éppenséggel országos lesz. Érdemes néhányat előzetesen megemlíteni: Megrendezik a szónokversenyt, azzal a jelszóval, hogy mindenkinek kell tudni paoír nélkül szénen és meggyőzően beszélni. Ez a verseny megyei lesz. hamarosan elkezdődnek a lárási és városi elődöntők. A döntő március 24-én Cegléden i“sz. Kgvnanos tanácskozásra híviák mea az ország vörös vándorzászlóval kitüntetett istüzelőolaj-tartály pot tail kevert bitumennel, két réteg üvegtextillel, végül pedig pvc-fóliával borítják felületét. Az idén eddig 50 kilométernyi cső szigetelésére érkezett megrendelés, ennek fele a Fővárosi Gázművek részére készül. Tavaly több mint 8 millió forint értékben gyártott az üzem különböző egyedi darabokat: ívcsöveket, szennyvízátemelő berendezést, hidraulikus kőmarkolót, és egy 77 köbméteres víztornyot, továbbá a Péti Nitrogénművek rekonstrukciójánál felhasznált vezetékeket, s új gyártmány, a tüzelőolaj-tartályok készítését kezdték el. A tartályok nagysága a megrendelő kívánsága szerint 5—50 köbméter. Monomon például nemrégen épült új tüzelőolaj-kimérőállomás, amihez az üzem két tartályt készített a legnagyabbik. az ötven köbméteresből, de a föld- és gépészeti miunkákat, a szükséges betonút építését, tehát a teljes kivitelezést is az üzem dolgozói vállalták. Hasonló, általuk készített kimérőállomást adnak át várhatóan február 28-án a vecsési TtlZÉP-telepen is. Az idén több tartály készül Enying, valamint a Pest megyében Budaörs, Fót és Szentendre részére. F. B. kóláinak KISZ-titkárait, vezetőit. (Ahogy elmondják, ez is VIT; Vándorzászlós Ifjúkommunisták Találkozója!) Meghívják három ifjúsági lap munkatársait, és vitát rendeznek az ifjúsági sajtóról. Már csak azért is, mert tervbe vették, hogy a ceglédi középiskolák összefogásával egy városi lapot indítanának a fiataloknak, ennek első száma éppen a KISZ-hét első napján jelenne meg. Fellép majd a nemrégen megalakult pedagóguskórus, és a Bartók Színpad, vetélkedő lesz az ifjú közgazdászoknak, előadást tart Grétsy László nyelvész, Baranyi Ferenc költő, Szabó László, a Népszabadság munkatársa. És nem utolsósorban a Pest megyei KISZ-titkárok összehívásával vitát szeretnének rendezni a ma forradalmiságáról. Fehér Béla Tavaly egymilliárd 45 millió utast, több mint 124 millió tonna árut szállítottak a Volán buszok, teherautóik — mondotta sajtótájékoztatóján Tapolczai Kálmán, a Volán Tröszt vezérigazgatója. A 25 éves nagyüzemi autóközlekedés az idén széles körű munkaversennyel, a személy- és áruszállítási feladatok magas szintű, pontos teljesítésével ünnepel. A személyszállításban a kényelem, a kulturált utazás megteremtése, a zsúfoltság csökkentése a cél. Javítják a munkás- és tanulószállítás feltételeit, a helyi AZ ÉLELMISZER-GAZDASÁG fogalmán nem mindig ugyanazt értjük, kezdte beszédét a miniszter, majd rövid történelmi visszapillantást adva hangsúlyozta, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszeripar hasonló fejlődési lépcsőkön jutott napjainkig, jóllehet ezt régebben mesterségesen is elkülönítették. Hogy csak a legutóbbi időkről tegyünk említést: más-más tőkéscsoportok uralták a század- fordulótól nagyüzemivé szerveződő bor- és söripart, malomipart, szeszipart, továbbá, a hús-, a tej-, dohány- és a növényolajipart, mint a félfeudális mezőgazdaságot. Ha voltak is helyi összefonódások — a finánctőke néha földbérletet váltott, birtokot vásárolt —, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar összehangolt működésére a felszabadulás előtti időkből nem találunk példát. Hosszú ideig még a felszabadulás után sem, hiszen a kis- birtokokra aprózódó mezőgazdaság még az akkori iparral szemben is szükségszerűen alulmaradt a gazdasági kapcsolatok létesítésében. A TERMELŐERŐK fejlődése feszegette a többé-ke- vésbé hagyományos termelési viszonyok kereteit, s ez a feszültség minőségi változást sürgetett — folytatta a gondolatsort dr. Dimény Imre. — A korszerű mezőgazdasági nagyüzem jobban, szakszerűbben előkészített terméket szállít a gyárnak, kevesebb termésingadozással és a minőségi követelmények pontosabb betartásával. A vélt vagy valódi érdekellentétek megszűnnek, a kölcsönös és az egyetemes népgazdasági érdekéknek alárendelhetek- Így alakul ki s valósul meg közgazdasági síkon az, amit élelmiszer-gazdaságnak nevezünk, ami nem más, mint agrokomplexum, a mezőgazdaság, az élelmiszer- ipar, sőt az élelmiszer- forgalmazás egységes szervezete. E rendszer folytonos láncolatot képez a szántóföldtől, kertészettől, s az állattartó telepektől a feldolgozó, csomagoló, szállító, tartósító üzemen keresztül a fogyasztó asztaláig. A miniszter ezután arról beszélt, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszeripar teendőinek összehangolása (hét esztendeje vonták össze a két tárcát) a nagyarányú változás nem ment végbe minden zökkenő nélkül. A szervezeti átalakulás után a szemléletet is át kellett formálni. Még nem mindenütt s nem minden ágazatban koronázta törekvéseinket siker, megemlíthetnénk a cukorgazdaság, a zöldség- és gümölcsellátás gondjait, ezek azonban helyi tünetek, s éppen ezért nem szervezeti, hanem helyi kezeléssel orvosolhatók. A párt és a kormányzat ehhez nyújtott segítséget a szarvasmarhaprogram meghirdetésével, melynek eredményei máris lemérhetők. Meggyőződésem — mondotta a miniszter —, hogy az idén bejelentett zöldségprogram hatását is hamarosan lemérhetik a fogyasztók, s hogy cukorszükségletünket rövidesen hazai nyersanyagból fedezzük. és a helyközi forgalmat. Tíz új községet kapcsolnak be a buszhálózatba. Mindezekhez egyebek között 700 új autóbuszt szeieznek be, és több új autóbuszállomást helyeznek üzembe. A nemzetközi forgalomban a szomszédos országokkal öt új autóbuszvonalat nyitnak. Budapesten és öt nagy városban, 400 új taxit állítanak munkába. A teherfuvarozásban 129 millió tonna áruval számolnak. A lakossági szolgáltatások fejlesztésére újabb öt megyében szervezik meg a Volán képviseleti hálózatot. A VILÁG ÉLVONALÁBA az utóbbi évtizedben került mezőgazdaságunk. Az egykori hektáronkénti 15—17 mázsás búzatermés megkétszereződött, a 40 mázsán felüli kukorica-termésátlag állandósult, jóllehet az ötvenes években még több mint az ország fele lakosságát foglalkoztató élelmiszer-gazdaságban a keresők aránya 27 százalékra apadt. A szántóföldi növény- termesztésben, az állatenyész- tés'oen szakmunkások, technikusok, mérnökök tevékenykednek. Ha mindezt az emberek jó része alig érzékeli, s nem is kíséri figyelemmel, az viszont az egész lakosságot életközelségből érinti, ha az alapvető élelmiszerek bármelyike nem kapható, vagy csak magasabb áron kapható az üzletekben. Az élelmiszer-gazdaság szinte állandóan az érdeklődés homlokterében áll. Egész teljesítményének, pozitív és negatív vonásainak egybevetése azonban csak akkor lehet tárgyilagos, ha nem kiemelt önálló rendszerként, hanem alrendszerként vesszük szemü'gyre, aminek a népgazdaság egészéhez képest számít, egyetlen ágaként .az egész törzsnek. Néhány adat segítségével érzékeltette a miniszter, hogy milyen hányadot képvisel élelmiszer-gazdaságunk a nemzeti jövedelemben, a termelési 'értékben, a lakosság ellátásában s a külkereskedelemben. Megállapíthatjuk, hogy noha az élelmiszer-gazdaság viszonylag szerényen részesül a népgazdasági erőforrásokból, mégis mind a bruttó, mind a nettó nemzeti termelésből meghaladja a beruházások részarányát. Ez az ágazat erőteljes fejlődését jelzi, s a munka termelékenységének fokozását, hiszen a növekvő termelési értéket egyre csökkenő létszámmal állította elő. A FEJLŐDÉS — hangsú- lyozta a miniszter — elsősorban a belső ellátás javulásában mérhető le, hazánkban az egy főre jutó élelmiszer-fogyasztás 75 százalékkal haladja meg a felszabadulás előtti szintet és eléri a 3200 kalóriát. Egészségesebb a táplálkozási szerkezet is, erre mutat, hogy a napi fehérjefogyasztás már meghaladja a száz grammot, s az egy főre jutó évi húsfogyasztás — a húsprogram hatására — a 68 kilogrammot, ami világ viszonylatban is tekintélyes mennyiség. Hazánk lakossága minden kiadott forintból majdnem 50 fillért költ élelmiszerre, italra, élvezeti cikkre. Meg kell tehát fontolni, hogy a pénzéért mit nyújtanak a fogyasztóknak. A miniszter utalt arra, hogy gyakran a kereskedelmi hálózat fogyatékosságaiért, a hűtőlánc megszakadásáért, s a kisebb helyi választékért is — ámbár más hatáskörbe tartozik — az élelmiszer-gazdaságot marasztalja el a közvélemény. Jelentős az élelmiszer-gazdaság részesedése az ország külkereskedelmében is, tavaly elérte a 24,6 százalékot, a tőkés országokba irányuló kivitelből általában 36—39 százalékos arányban vette ki részét. Az exportált árucikkek ellenében egyebek között olyan termékeket hozhatunk be, amelyek népgazdaságunk más ágazataiban nélkülözhetetlenek. A TEENDŐKRŐL, az élel- miszergazdaság fejlődésének gondjairól és az ötöd'k ötéves terv megalapozásáról hallhattak a tájékoztató résztvevői. A mezőgazdasági termelés túlnyomó része a termőterület 57 százalékát elfoglaló termelőszövetkezeti és 11 százalékát birtokló állami gazdaságokban folyik. A kereken 2300 termelőszövetkezet taglétszáma — a nyugdíjasokat és járadékosokat is beleértve — nem egészen egymillió. Társadalmi kötelezettségünk gondoskodni ezeknek az állampolgároknak a megélhetéséről, hiszen ők dolgozói és tulajdonosai a közös gazdaságnak. Ismeretes, hogy a termelőszövetkezeti nyugdíjak átlagosan havi 750 forintot, a járadékok ennél is alacsonyabb szintet érnek el. Érthető tehát, hogy ezek az idős parasztemberek, -asszonyok, erejükhöz képest igyekeznek kivenni részüket a közös munkából. Számukra olyan foglalkoztatottságot kell teremteni, hogy megkereshessék kenyerüket. Vagyis a műszaki fejlődés nem törekedhet kizárólag arra, hogy mielőbb kiküszöböljük az élő munkát a gazdaságokból. A termelési szerkezet megválasztása, a beruházások tervezése, az üzemszervezési eljárások alkalmazása során — mint a miniszter kitért rá — nem hagyható figyelmen kívül, hogy mind a népgazdaság, mind pedig egy-egy szövetkezet erőforrásai végesek. A termelésszerkezet nem merevedhet meg a helyi adottságok között. Néha szükségszerűen átlépi a megyehatárokat és horizontális vagy vertikális integrálódásra, gazdasági kötelékekre ösztönöz. Ilyen megfontolással jönnek létre a termelési egyesülések, társulások — például egy korszerű állattartó telep létesítésére —, s javul az eszközkihasználás. Emellett újabban örvendetesen terjednek, a különböző vertikális együttműködési formák: jó példa erre a Nagykőrösi Konzervgyár, amely az egyenjogúság alapján kötött és a kölcsönös előnyöket rögzítő termelési szerződéssel fedezi nyersanyagszükségletét. A FEJLESZTÉSRŐL szól' * va dr. Dimény Imre beszélt a termelési rendszerekről. A termelési rendszer az iparban már közkeletű fogalom, felöleli egy-egy termék előállításának valamennyi gyártási előírását és szabályát. Hasonlóképpen a szigorú technológiai fegyelem biztosításával érvényesülnek a korszerű eljárások az élelmiszer- gazdaságban. A magasfokon gépesített, iparszerű állattenyésztési és növénytermesztési rendszerek kibontakozását a gazdasági tényszámok érzékeltetik. Egyebek között megemlíthetjük, hogy a kukoricatermesztés ilyen formájában a gazdaságok 15—20 mázsával meghaladták az amúgy is magas országos átlagot A miniszter megemlítette, hogy az idén több mint félmillió hektárral nőtt a növénytermelési rendszerek hatósugara, hírük túljutott határainkon is. A termelési rendszerek bevezetése mellett azonban élnünk kell a hagyományos fejlesztési módszerekkel, támogatni a gyengébb adottságú gazdaságokat, minthogy jelenlegi erőforrásaink a mezőgazdasági terület nem egész tíz százalékán teszik lehetővé a rendszerbéli gazdálkodást. Az iparszerű baromfi-, sertés-, szarvasmarha-tenyésztés, a teljes egészében gépesített kukorica, cukorrépa-termesztés — s a gépesítendő napraforgó-, lucerna-, szója-, paradicsomtermesztés — rendszereinek elterjesztése, a műszaki fejlesztés egyéb feladatai mellett nem feledkezhetnek meg az élelmiszergazdaság irányítói az 1,7 millió háztáji, ház körüli és kisegítő gazdaság támogatásáról sem. A mezőgazdasági termelés 39 százaléka napjainkban még a háztáji és a kisgazdaságokból származik, a ház körüli istállókban tartják a szarvasmarha-állomány 36 százalékát, a baromfi esetében pedig megfordulnak az arányok, az állomány csupán 22 százalékát nevelik a nagyüzemi gazdaságokban. Fontos szerepe van a kisgazdaságoknak a zöldség- és gyümölcs- termesztésben is, tehát a nagyüzemi eljárások előnyeiből is részesíteni kell ezeket. A gépesítés új útjait, a ^ szakmunkásképzés teendőit, a mezőgazdasági munka iparosodását, a parasztság ipari munkássá formálódásának kérdéseit részletesen tagolta a miniszter. Előadása végén elismerően jelentette ki: Pest megyében az élelmiszer- gazdaság eredményesen szolgálja a központi gazdaságpolitikai, társadalompolitikai célok megvalósítását. A minisztérium és a megyei vezetés együttműködése rendszeres és gyümölcsöző. Ebbe az irányba szeretnénk a jövőben is továbbhaladni. A. Z. K. Z. „Két üzem - egy iskola KISZ-hét Az együttműködési szerződés egyik eredménye: az ügyviteltechnikai gépterem. Ekés János felvétel« Új autóbuszok és taxik A kulturáltabb utazás érdekében
