Pest Megyi Hírlap, 1974. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-05 / 29. szám
UtOYEI K^Cirlap 1914. FEBRUÁR 5., KEDD KUSZ Havannából Washingtonba... AMIKOR ANNAK IDEJÉN eldőlt, hogy a kubai forradalom nem nolmi személyi, hanem alapvető rendszerváltozás a floridai partokhoz közel fekvő „cukorszigeten”, és Washington minden eszközzel hozzálátott ahhoz, hogy megbuktassa a kubai népi hatalmat, még nehezen lehetett volna elképzelni, ami most történt. Mármint azt, hogy a Szovjetunió külügyminisztere, aki Leonyid Brezsnyev rendkívül sikeres kubai látogatása során az SZKP KB főtitkára kíséretének egyik legmagasabb rangú tagja volt, egyenesen Havannából érkezzék az Egyesült Államok fővárosába. Még eseménydús napjainkban is kevés szemléletesebb példa akad a nemzetközi helyzet alapos változásaira... „Várakozással tekintek a Nixon elnökkel és Kissinger külügyminiszterrel létrejövő találkozó elé — ■ mondotta Andrej Gromiko megérkezésekor az Andrews légitámaszponton. — Mindkét fél úgy véli, hogy egy sor olyan probléma van, amelyről véleményt kell cserélni.” PROBLÉMAMEG VITATÁSRA érdemes kérdés, persze, a múltban i6 bőven akadt a kapitalista és a szocialista világ két legerősebb hatalma között. De éppen az a közelmúlt egyik legörvendetesebb fejleménye, hogy most már valóban gyakran és rendszeresen sor kerül ilyen konzultációkra, mégpedig nem is csak hagyományos diplomáciai csatornákon, hanem maga.. rangú államférfiak személyes találkozóin. Jó gyakorlat ez, amelynek ténye önmagában alkalmas az enyhü- ? lé« elmélyítésére. s • Közismert, hogy nem minden befolyásos amerikai érdekcsoport helyesli és támogatja ezt a gyakorlatot. Az azonban, hogy a látogatás olyan időpontban, jön létre, amelyben a Jackson és Javíts szenátorok által vezetett „héják” folytatják szovjetelie- nes kampányukat, csak növeli Gromiko útjának jelentőségét. A MEGBESZÉLÉSEK napirendjét természetesen nem hozták nyilvánosságra, az azonban biztosnak tekinthető, hogy — a két országra vonatkozó kérdések mellett — ' érinteni fogják a SALT és a Közel-Kelet témáját. Gromi- ko érkezésekor Kissinger beszédében emlékeztetett arra is, Jaogy a két ország képviselői a közel-keleti békekonferencia társelnökei. SAIGON Fogo/ycserevita Hétfőn újból nézeteltérések támadtak a két dél-vietnami fél között a fogolycsere felújításáról folyó tárgyalásokon. A két fél múlt pénteken már megállapodott abban, hogy február 8-án felújítják és három hétig folytatják a fogolycserét. A hétfői megbeszé lés után viszont a DIFK küldöttségének szóvivője azt közölte, hogy Saigon meg akarja kerülni a fogolycsere kérdését, illetve több szakaszra akarja elnyújtani. A bizottság ülésén a DIFK sürgette, hogy haladéktalanul állapod janak meg a fogolycsere lebonyolításának átfogó tervében, Saigon viszont egyelőre csak a kiválasztott helyszíneket akarja ellenőrizni. A KÖVETKEZŐ ARAB CSÚCSKONFERENCIA április 15-én Kairóban ül össze DAMASZKUSZBAN hivatalosan közölték, hogy Tito jugoszláv elnök ma hivata los látogatásra Nepálból Szí- riába érkezik. STEFAN OLSZOWSKI lengyel külügyminiszter meghívá sára hétfőn hivatalos látogatásra Varsóba érkezett Agos tinó Casaroli érsek, a Vatikán külügyi tanácsának titkára. Szovjet—kubai nyilatkozat Havannában hétfőn nyilvánosságra hozták a szovjet— kubai nyilatkozatot, amelyet Leonyid Brezsnyev és Fidel Castro szombaton írt alá. A nyilatkozat szövege a többi között így hangzik:- A Szovjetunió és Kuba központi feladatának tekinti külpolitikájában, hogy mindenképpen előmozdítsa a szocialista államok közössége erejének és összeforrottságának további szilárdítását, fejlesz- sze a közöttük levő szoros együttműködést. — A Szovjetunió erélyesen követeli, hogy szüntessék be a gazdasági és politikai blokádot, valamint az egyéb ellenséges cselekményeket a szocialista Kuba ellen. A Szovjetunió ismét kijelenti, hogy törvényesnek és igazságosnak tekinti és teljességében támogatja a Kubai Köztársaság követelését: minden feltétel nélkül számolják fel a területén levő Guantanamo amerikai haditengerészeti támaszpontot. — Az SZKP KB főtitkárának első látogatása Latin- Amerika első, szocializmust építő országában a forradalmi lelkesedés és az elvtársi szolidaritás élő megnyilvánulását eredményezte a kubai dolgozók körében, a szovjet—kubai barátság fejlődésének újabb fontos szakaszát jelenti. — A Szovjetunió és Kuba vezetői kijelentik, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet vonatkozásában, valamint a szocialista államok külpolitikai feladatait, az államok és népek szabadságát, függetlenségét és szuverenitását védelmező, továbbá a béke és a nemzetközi együttműködés szilárdítását célzó politikát illetően teljes közöttük a nézetazonosság. — A Szovjetunió és Kuba változatlan szándéka, hogy a szocialista internacionalizmus elveitől vezérelve, a teljes egyenjogúság és a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartása széliemében mindenképpen szilárdítsák és fejlesszék a szovjet—kubai barátságot. — Az SZKP Központi Bizottságának főtitkára a Szovjetunió Kommunista Pártja, a szovjet állam és az egész szovjet nép nevében hangsúlyozta a Szovjetuniónak azt a készségét, hogy az új élet építésében továbbra is támogatást és segítséget nyújt Kubának. — Mivel nemzetközi színtéren továbbra sem csendesedik az ideológiai harc, s a reakciós propaganda szakadatlanul azzal kísérletezik, hogy a szocialista országokat a rágalom ködfüggönyével vegye körül, országaik népei előtt elferdítsék az igazságot a szocializmusról, és ezáltal eltereljék a figyelmet a tőkés rendszer növekvő belső válságáról, a két testvérpárt hangsúlyozza: fáradhatatlanul és hatékonyan le kell leplezni a rágalmazókat, erélyesen vissza kell vágni a szocialistaellenes erők ideológiai aknamunkájának minden formájára, s széles körűen tájékoztatni kell a világ közvéleményét a szocialista országok életéről. — Az SZKP és a Kubai KP a jövőben is tevékenyen szembehelyezkedik minden olyan kísérlettel, hogy szembeáll- lítsák egymással a világforradalom élcsapatának egyes osztagait, széttagolják azoknak az erőknek a szövetségét, amelyek a társadalmi fejlődés, a népek nemzeti felszabadítása és a tartós béke mellett szállnak síkra. Mindkét párt kérlelhetetlenséget tanúsít mind a jobboldali, mind pedig a „balos” revizio- nizmussal, a hegemonisztikus és soviniszta tendenciákkal szemben, amelyek ellentmondanak a kommunista és munkáspártok közösen kidolgozott internacionalista irányvonalának. — A Szovjetunió és Kuba üdvözli azt a tényt, hogy az erőviszonyok a szocializmus javára történt általános megváltozásának eredményeként, a szocialista közösség összehangolt politikájának hatására, valamint a haladó és békeszerető erők aktív fellépésére, a nemzetközi helyzetben fordulat történt a hidegháborúról az enyhülésre, s a nemzetközi kapcsolatok gyakorlatában egyre erőteljesebben érvényesülnek a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elvei. — A Szovjetunió és Kuba abból indul ki, hogy a világ- szocializmus ereje, a testvéri ség, az önzetlen és kölcsönös segítség és támogatás elszakíthatatlan szálaival egybefűzött szocialista közösség egysége és szolidaritása korunkban az a fő forradalmi erő, amely kellően befolyásolja világszerte a társadalmi fejlődést. — A Szovjetunió és Kuba nagy jelentőséget tulajdonít egyrészt a kétoldalú és több oldalú kapcsolatok kialakult formái tökéletesítésének, másrészt annak, hogy szüntelenül keresse a testvéri or szágok politikai, gazdasági és mss természetű együttműködésének újabb lehetőségeit és irányzatait. A két ország a továbbiakban is komoly figyelmet szentel a szocialista gazdasági integráció kérdéseinek. — A Kubai Kommunista Párt és Kuba forradalmi kormánya hangsúlyozza, hogy nemzetközileg rendkívül jelentős a Szovjetunió célratörő külpolitikai irányvonala, rendkívül jelentős az SZKP XXIV. kongresszusán kidolgozott békeprogram sikeres megvalósítása. A Kubai KP és a kormány teljességében szolidáris az SZKP és a szovjet állam osztályalapokon nyugvó elvi és következetes külpolitikájával. — A Szovjetunió és Kuba úgy véli, hogy az európai értekezletnek olyan jelentős határozatok elfogadásával kell befejeződnie, amelyek az európai események alakulását a béke és az együttműködés medrébe terelnék. További hasznos lépés lehetne ezen a téren, ha konkrét döntéseket hoznának a Közép-Európában lévő haderők csökkentéséről, amiről jelenleg folynak a tárgyalások Bécsben. Kuba a maga részéről támogatja a kollektív ázsiai biztonság megteremtésére irányuló szovjet külpolitikai erőfeszítéseket. — A Szovjetunió és Kuba síkraszáll amellett, hogy La- tin-Amerikában éppúgy, mint a világ más térségein, határozottan érvényesüljenek az államközi kapcsolatokban az egyenjogúság, a szuverenitás és a területi épség tiszteletben tartásának, az erőszak alkalmazása, vagy az erőszakkal való fenyegetés elutasításának elvei. A két ország határozottan elítélte a latin-amerikai népek belügyeibe való beavatkozás imperialista politikájját. — A Szovjetunió és Kuba elítélte a chilei fasiszta junta terrorját, szolidaritásáról biztosította a chilei hazafiakat, szabadságot követel Luis Cor- valan, valamint a terror több más áldozata számára. Mindkét ország szolidaritásáról biztosította Ázsia és Afrika szabadságáért és függetlenségéért küzdő népeit — Az SZKP és a Kubai KP, a Szovjetunió és a Kubái Köztársaság eltökélt szándéka, hogy más testvérországokkal és pártokkal együtt törekszik további pozitív lépések megtételére a nemzetközi életben, valamint arra, hogy ezek a lépések végérvényesek legyenek. .— A szovjet—kubai barátság tartós és megbonthatatlan. Az SZKP és a Kubai KP, amelyet a célok és a nézetek azonossága, a marxizmus—le- ninizmus és a szocialista internacionalizmus iránti megingathatatlan hűség fűz össze, a jövőben is mindent megtesz. hogv a két ország néoe, a szocialista közösség, valamint a béke és a kommunizmus javára tovább erősödi *k a sokoldalú szovjet—kubai egvütttnűködés Egy látogatás margójára Leonyid Iljics Brezsnyev kubai látogatásának jelentőségét teljességében értékelni ma még aligha lehet. Kétségtelen, hogy e látogatás jelentősége messze túlnő Kuba határain, s feltétlenül kihat mind a szovjet—kubai, mind a nemzetközi kapcsolatok alakulására. A kubai nép hősi sorsának jelentősége, Kuba nemzetközi hatása sokkal nagyobb annál, mint amekorra helyet a világban lakossága számánál fogva elfoglal. Kuba a nyugati félteke első szocialista országa, s ez történelmi szerepet és történelmi felelősséget ró népére. Kuba és a Szovjetunió közötti kapcsolatok ragyogóan kifejezésre jutottak Leonyid Brezsnyev látogatásának idején, s megcáfolják azokat a rágalmakat, amelyek szerint a Szovjetunió a harmadik világ országaiban önző, szuperhatalmi politikát folytat. Népünknek — hangsúlyozta a havannai tömeggyűlésen a kubai nép vezetője — a Szovjetunió kedvezményes, hosszúlejáratú hitelt nyújtott és árucserefeltételeket biztosított. Ez a segítség valódi példája a kegyetlen imperialista blokád közepette a nélkülözhetetlen természeti kincsekkel sem rendelkező, fejlődéséért tizenöt éve keményen harcoló kis ország és egy hatalmas ipari ország közötti baráti kapcsolatoknak. E szavak aligha kívánnak kommentárt. G. Borovik, az APN kommentátora Konzultatív tanácskozás Brüsszelben Európai és világhelyzetet értékelő memorandumtervezet Az európai biztonságért és együttműködésért küzdő nemzetközi bizottság tavasszal tartja következő ülésszakát Az európai biztonságért és együttműködésért küzdő nemzetközi bizottság február 1-én és 2-án Brüsszelben konzultatív tanácskozást tartott, amelyen 21 országból vettek részt országos bizottságok és csoportok, valamint több, kormányokhoz nem tartozó nemzetközi szervezet. A tanácskozáson megvitatták az 1974. elején kialakult európai és világhelyzetet értékelő memorandum tervezetét, amelyet a nemzetközi bizottság küszöbön álló ülésszakán terjesztenek majd elő megvitatásra. A tanácskozás részvevői elégedetten üdvözölték a két- és sokoldalú találkozások és megállapodások fokozódását, továbbá rámutattak a békeszerető erők tavaly októberben Moszkvában lezajlott világ- kongresszusának rendkívüli jelentőségére. A tanácskozás .ugyanakkor felhívta a figyelmet arra a veszélyre, hogy egyesek alábecsülik azoknak a köröknek tevékenységét, amelyek mind Európában, mind azon kívül az enyhüléssel szemben ellenséges álláspontról kiindulva, különféle manővereket folytatnak a genfi és bécsi tárgyalások elhúzása és megnehezítése céljábóL Válság Angliában Nagy - Britannia bányászai hétfőn elsöprő többséggel felhatalmazták szakszervezetük végrehajtó bizottságát arra, hogy ha helyesnek tartja, országos sztrájkot hirdessen ki. A megkívánt 55 százalékos többség helyett a szavazásra jogosult 270 000 dolgozó példátlanul magas: SÍ százaléka adta meg ezt a felhatalmazást vezéreinek. Amikor 1970. június 18-án az általános választásokon, óriási meglepetésre, győzelmet aratott a Konzervatív Párt és Edward Heath megalakította a tory-kormányt, senki sem gondolta volna, hogy rövid három és fél esztendős uralom után Nagy-Britanniában kirobban a második világháború óta legsúlyosabb belpolitikai és gazdasági válság. A legkevésbé sem feltételezték és látták ezt előre azok a szavazópolgárok, akik — elfordulva a Munkáspárttól — a konzervatívokra adták voksukat. Heath ígéretei igen sok, politikailag kellőképpen nem tájékozott embert tévesztettek meg. Elhitették, hogy a toryk valamiféle „csodaszerrel” rendelkeznek a már akkor is veszedelmes infláció megfékezésére, a feltomyosult gazdasági bajok orvoslására. Csakhamar csalódni kényszerült azonban a szigetország lakossága, főként a bérből és fizetésből élők sok milliós serege. Az uralkodó osztály érdekeit képviselő konzervatív kormány adós maradt valamennyi fogadkozása beváltásával. A Heath-féle különböző „szakaszok” voltaképpen azt jelentették, hogy a dolgozók kiharcolt béremeléseit felemésztette a rohamos pénzromlás, az adóterhek növekedése. Az életszínvonal bebizonyíthatóan csökkent. A „nadrágszíj-megszorítási” politika természetesen fokozta a dolgozók, az egyszerű emberek elkeseredését, különösen pedig a családanyák, a háziasszonyok felháborodását. Az utóbbi hónapok fontos világpolitikai és nemzetközi gazdasági fejleményei természetszerűleg közvetlenül hatottak a szigetországra is. A nyersanyagárak, elsősorban az olaj árának emelkedése komoly „kihívást” jelentettek a kormányfő „stabilizációs programnak” nevezett elképzeléseivel szemben. Tavaly rekordmagasságot ért el Nagy-Britannia fizetési mérleghiánya, ismét meggyöngült a font helyzete, az infláció szorítását pedig még azok a rétegek is mind inkább megérezték, amelyek szerény háztartásukat eddig még egyensúlyban tudták tartani. A szakszervezetekbe tömörült dolgozók közül a leghatározottabban a bányászok léptek fel bérköveteléssel, s látva a kormány halogató taktikáját, beszüntették a túlórázást. A brit ipar változatlanul nagymértékben függ a széntermeléstől, s a kormány a bányászok „letörésére”, a munkásság megfélemlítésére január elejétől bevezette a háromnapos munkahetet, amely hatalmas arányú munkanélküliséget eredményezett. Edward Heath és miniszterei több megbeszélést tartottak a bányászszakszervezet, valamint a TUC, a szakszervezeti főtanács vezetőivel. A tanácskozások nem vezettek sikerre, mivel a kabinet nem volt hajlandó teljesíteni a bányászok jogos igényeit. Közben a vasutasok is széles körű mozgalmat szerveztek, s állandósultak a zavarok, a közlekedést megbénító aliciók. A konzervatívok stratégiája arra irányult, hogy megpróbálja elszigetelni a bányászokat, s a lakosságot ellenük hangolni. mintha ők lennének felelősek a gazdasági káoszért, az immár fenyegető teljes csődért. A bányászszakszervezet politikai harcokban érett vezetősége — amelyben jelentős helyet foglalnak el a tömegek bérküzdelmét támogató kommunisták — megcáfolhatatlan érvekkel bebizonyította, hogy „az ország romlását” nem a bányászok megmozdulásai, hanem a kormány gazdasági intézkedései okozták. Edward Heath közben ügy igyekezett feltüntetni a dolgot, mintha, napirendre került volna a kérdés: voltaképpen ki kormányozza Nagy-Britanniát a legutóbbi választásokon többséget kapott konzervatív kabinet, vagy a szakszervezetek? Holott a TUC — amelyet közismerten szoros szálak fűznek a Labour Partyhoz —. sohasem tette kérdésessé: a választásokon létrejött mindenkori többség akarata a döntő. A bányászok viszont még az eddiginél is erőteljesebben léptek'fel: országszerte titkosan arról szavaztak, elfogadják-e a szakszervezeti vezetőség javaslatát általános sztráik rendezésére. A kormány további ellenrendszabályok kilátásba helyezésével fenyegetőzik. Lord Carrington, az új energiaügyi miniszter már a két-, vagy két és fél napos munkahét bevezetéséről beszél. Heath változatlanul „titkos fegyverként” rejtegeti az idő előtti új választások megfontolását is. Mindenki jól tudja azonban, hogy nem választásokra, hanem megfelelő tettekre van múlhatatlanul szükség. Matolcsy Károly A tanácskozás részvevői ki* fejezték azt az óhajukat, hogy a nemzetközi bizottság következő ülésszakát 1974. tavaszán tartsák meg. A tanácskozásról kiadott közlemény megállapítja, hogy a nemzetközi bizottság által az utóbbi időben létesített kapcsolatok növelik annak lehetőségét, hogy a bizottság munkájában új. jelentős társadalmi erőket is bevonjanak. Ezek a kapcsolatok megfelelnek az európai biztonságért és együttműködésért küzdő nemzetközi bizottság jellegének. SZUEZ A második szakasz fináléja Hétfőn befejeződött a Szue- zi-csatorna nyugati partjáról történő izraeli csapatvisszavonás második szakasza. Este hat órára az ENSZ közel-keleti rendkívüli erői foglalták el a Szuez városától 5—15 kilométerre északra levő 10 kilométer széles csatorna menti területsávot Ma reggel ezt a körzetet ismét birtokukba veszik az egyiptomi haderők. A kairói sajtó közlése szerint az izraeli csapatok február 21-ére teljesen kiürítik a Szuezi-csatorna nyugati partját. Szadat elnök elrendelte, hogy 100 millió dollárral növeljék a Szuezi-csatorna mentén háborús károkat szenvedett városok újjáépítésére fordítandó keretet. Az elnök arra is utasította Oszmán Ahmed Oszmán újjáépítésügyi minisztert, hogy a két háború okozta pusztítás néhány emlékét érintetlenül kell hagyni. Az októberi háborúban Szuez városánál kilőtt izraeli tankok is a helyükön maradnak. Szombaton visszatért otthonába Szuez város evakuált lakosságának egy része, és azt tapasztalta, hogy a legutóbbi háborúban a kikötőváros legkevesebb 75 százaléka elpusztult. Kairóban már készülnek a tervek egy teljesen új város felépítésére, amely mintegy hússzor nagyobb lesz. mint a korábbi Az A1 Ahram jelentése szerint a Szuezi-csatorna megtisztításának első szakasza fél évet vesz igénybe. Ezt követően a nemzetközi vfziutat újra igénybe vehetik a legfeljebb 70 000 tonnás hajók. A második szakaszban ki akarják mélyíteni a csatornát, hogy szupertank hajók is áthaladhassanak rajta. Az A1 Akhbar közli, hogy a csatorna nyugati partján az egyiptomi csapatok 43 000 izraeli aknát szedtek fel a megszállók távozása után.
