Pest Megyi Hírlap, 1974. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-27 / 48. szám
2 ““<ystirtatß 1974. FEBRUÁR 27., SZERDA Négy hónap óta az első Nixon-sajtóértekezEet Negyven perc — csalódás Nixon elnök hétfőn este csalódást okozott azoknak, akik valamilyen fontos bejelentést vártak 4 hónap óta első (magyar idő szerint kedden hajnalban megtartott) sajtóértekezletétől, amelyet az országos rádió- és tv-hálóza- tok élő adásban közvetítettek. Negyven perces sajtóértekezletének bevezetőjeként Nixon elnök rövid helyzetjelentést adott az energiaellátás alakulásáról, anélkül azonban, hogy tényszerűen alátámasztotta volna azt a bejelentését, mely szerint „az energiaválság már elmúlt, de az energiaproblé- ma még fennáll”. Az energiaválságnak „energiaprablémá- val” való átminősítésen kívül az elnök- nem nyújtott további vigaszt az amerikai millióknak, akik hétfőn is — kilométeres sorokban — órákat várakoztak a benzinkutak «lőtt. A sajtóértekezleten elhangzott 20 kérdés közül 12 az elnök elleni alkotmányos vádemelés eshetőségének, Illetve a Wa- tergate-ügy más vonatkozásainak témakörében mozgott. Nixon elnök csupán két vonatkozásban szolgált viszonylagos újdonsággal: O Ezúttal először személyesen is megerősítette, hogy saját értelmezése szerint ellene történő alkotmányos vádemelésre csakis büntetőjogi értelemiben büntetendő cselekmény szolgálhat alapul. Véleménye szöges ellentétben áll a képviselőház jogügyi bizottságának a múlt héten közzétett irányelveivel, amelyek szerint az alkotmányos vádemelésre okot adható cselekmények köre semmiképpen sem szűkíthető le a köztörvényi bűncselekményekre. O Határozottan leszögezte, hogy véleménye szerint „nincs alap a vádemelésre” és — mint hangsúlyozta — „nem számítok arra, hogy vád alá helyeznek”. Az elnök hasonló határozottsággal jelentette ki, hogy még akkor sem hajlandó lemondani elnöki tisztségéről, ha (amint ezt az egy hete lezajlott michigani pótválasztás kimenetele is jelezte) az előjelek arra mutatnának, hogy a republikánus pártra „katasztrofális vereség” vár az ősszel esedékes kongresszusi választásokon, A „michi- gani üzenettől” megriadt republikánus törvényhozóknak Nixon azt tanácsolta, hogy „a béke és a gazdasági virágzás” témájára alapozzák választási kampányukat, mert szerinte „ez és nem a Watergate lesz a választások főkérdése”. Egy kérdésre válaszolva Nixon „csodálatát” fejezte ki Szolzsenyicin „bátorsága” iránt, majd nyomatékosan hangsúlyozta: nem titok, hogy az amerikai és a szovjet vezetők „kölcsönösen nem szeretik egymás rendszerét”, de az enyhülés a két nagyhatalom viszonyában ennek tudatában létrejött szükségszerűség volt és marad. „Létfontosságú — mondotta —, hogy a két nagyhatalom további haladást érjen el a fegyverkezés korlátozásában, hogy továbbra is elkerüljék a háborúval fenyegető konfrontációkat, ami például a Közel-Keleten bekövetkezett volna, ha nem lettek volna korábban kialakult tárgyalási viszonyban egymással. Hasonlóképpen folytatnunk kell a tárgyalásokat az európai kölcsönös haderőcsökkentésről és más, a Szovjetunióval együtt megvalósítandó kezdeményezésekről. Az enyhülés útján való továbbhaladás alternatívája csakis a konfrontációk és a korlátlan fegyverkezési verseny korszakához való visszatérés lehetne. Dióhéjban: arról van szó, hogy vagy együtt élünk, vagy együtt halunk” — hangoztatta Nixon. Kissinger legújabb közel- keleti misszióját érintő kérdésekre válaszolva az elnök kijelentette,' hogy a Szíriái— izraeli haderő-szétválasztás ugyan „nincs közvetlenül ósz- szekapcsolva” az arab olajembargó feloldásával, de ' elismerte, hogy a „megállapodás létrehozása jótékony hatással lenne az embargó kérdésének rendezésére is”. Az elnök hozzátette: „További élőbbre lépés a békerendezés terén elősegítené a haladást az olaj- embargó ügyében is, viszont ez utóbbi megoldásának kialakulása lefékezheti az előrehaladást a békerendezést illetően is”. ETIÓPIA Katonai zendülés íritreában Az etiópiai fővárosból érkezett jelentések szerint a hadsereg második hadosztálya kedden reggel megszállta Eritrea kormányzóság központját, Aszmara városát. A fellázadt egységek megszállták a város összes stratégiai fontosságú épületeit és intézményeit, köztük a repülőteret s a bankokat is. Addisz Abebában mindeddig nem foglaltak állást hivatalosan az eseményekkel kapcsolatban, egyelőre azt sem lehet tudni, hogy a hadsereg megmozdulása kormányellenes jellegű-e, vagy — amiről egyes híradásokban ugyancsak szó esik — az alacsony Tsold elleni tüntetés. Megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy Hailé Szelasszié császár a közelmúltban adott ki rendeletet az etióp hadseregben szolgálók zsoldjának általános emelésére. Az AFP tudósítója biztos forrásra hivatkozva jelentette, I hogy reggel óta nincs légi- : összeköttetés Addisz Abeba és I Aszmara között. A megszállt j városban állítólag nem történtek fegyveres incidensek. Egyes meg nem erősített értesülések szerint a második hadsereg parancsnokát és Eritrea főkormányzóját a lázadó tisztek letartóztatták. Lapzártakor érkezett: Etiópiában kedd estig nem adtak ki hivatalos közleményt | az eritreai helyzetről. Leg i frissebb jelentések szerint a : zendülés átterjedt Masszava kikötővárosra is. Filmkomédiábcl diplomáciai bonyodalom Eícetssink E9úri&shan Jelen«* „A kínaiak Párizsban” című filmből. „A kínai katonák” — a francia fővárosban tanuló ázsiai diákok, mint statiszták — „bevonulnak Párizsba”.. • A Kínai Népköztársaság párizsi nagykövetségének szóvivője kijelentette, hogy a két ország közötti kapcsolatok alakulása „rendkívül súlyos” fordulatot vett egy film következtében, amely „elfogadhatatlan párhuzamot von a szocialista Kína és a fasiszta Németország között; nevetségessé teszi és megrágalmazza a kínai népi felszabadító hadsereget”. A szóban forgó film Jean Yanne rendező „A kínaiak Párizsban” című vígjátéka, amelynek a bemutatóját mára tűzték ki. A filmkamédiában a kínai hadsereg virággal a kezében foglalja el a francia fő- váróért. Az alkotók szerint a groteszk helyzet jó alkalom arra. hogy gúnyolódjanak a franciaországi állapotok felett. A film ellen egyébként már a forgatáskor tiltakozott a Francia—Kínai Baráti Társaság. Most a KNK nagykövetségének szóvivője kijelentette: „a francia kormány nem hagyhatja figyelmen kívül a film bemutatásából a két ország kapcsolataira háruló következményeket.” Mint a francia rádió közölte, a KNK részéről lemondták az idén Pekingbe tervezett francia nemzeti kiállítást. Utazás Amerika szabad földjén (2.) Darabka terepszínű selyem Hogyan élnek az emberek Kubában? Egészen természetes, hogy ezt mindenki megkérdezi. A válasz nem egyszerű, nem könnyű. A magam tapasztalta igazság: Elégedett, vidám és boldog nép él Kubában, olyan emberek, akik mérhetetlenül szeretik a hazájukat, akiknél természetes életforma, hogy elsőbb a közösség érdeke, csak utána jöhet az egyéni érdek. Mindez az én összegezésem. De ha rákérdeznek, hogy ez az elégedettség hány kiló hús, vagy gyümölcs fogyasztásából, milyen divatcikkek viseléséből, a magángépkocsi és a hétvégi telkek milyen elterjedtségéből tevődik össze — zavarba jövök. Ahhoz Kubában kell élni egy kicsit, akklimati- zálódni (vagy a mi negyedszázad előtti életünk bizonyos hősi vonásainak felidézése is elég?), hogy ilyennek lássuk — és higgyük is el — a kubaiak életét. ★ Kedves emlékként őrzök egy darab terépszínű ejtper- nyőselymet. Havannai újságíró barátomtól kaptam. Harcban szerezte. Ismert, hogy 1961. április 15-én amerikai bombázók támadást intéztek Havanna és Santiago ellen. Két nap múlva az USÁ-ban kiképzett ClA-ügy- nökök, ellenfrv-radalmi banditák szálltak partra Playa gi ronnál. A népi erők megsemmisítő vereséget mértek rájuk, ö is ott harcolt. Ennek emlékére kaptam a selyemdarabkát. A történetet pedig Dupont egyik birodalmában, volt tengerparti villájában ebédelve hallgathattam meg. A tengerpart, ahol a kis birodalom „meghúzódik”, egyike a legszebbeknek a világon. Ezt minden túlzás nélkül lehet mondani. Maguk az amerikaiak is állítják, hogy szebb, mint a közeli Florida. Hadd hívjam segítségül Hemingwayt, aki itt szeretett élni ezen a vidéken, itt épült háza volt a legkedvesebb tartózkodási helye: „A ház az öböl és a nyílt tenger közt elnyúló keskeny földnyelv legmagasabb pontján épült, mint egy hajó. Passzátszéltől megdőlt szálas kókuszpálmák árnyékolták, s az óceán felől az ember kisétálhatott az ajtaján, le a szírien, át a fehér homokon, bele a Golf-áramba. Az áramlat vize általában sötétkék volt, ha az ember a szárazföldről nézte, és ha nem fújt a szél. De ha az ember belegázolt, a lisztfehér homok fölött csak a víz világoszöldje csillogott, s az embfer a nagy hal árnyékát már jóval azelőtt észrevette, hogy az odaért volna a part- közelébe ...” Itt, ebben a földi paradicsomban, Varaderóban kerítette el magának a legszebb darabot az amerikai multimilliomos. Tehette, hisz az övéké volt Kuba gazdaságának nagy része, ahogyan élet és halál ura volt az amerikai monopoltőke egész Latin- Amerikában. A varadéról birtokon, ahol saját rendőrsége, magánrepülőtere, flottája volt, évenként 2—3 hónapot töltött Dupont úr. Nemcsak ennek a paradicsomi szép üdülővidéknek, de Havannának, egész Kubának ilyen szerepe volt a múltban. Az USA gazdagjainak szórakozóhelye, nyilvánosháza volt. Egész városnegyed van Havannában, ahol a legrafináltabb luxussal és kényelemmel rendezkedtek be — arra, hogy „átugorhassanak” néhány napra. Az ilyen negyedekbe a színesbőrűek még mint szolga sem léphettek be. „Bennünket nemcsak kizsákmányoltak, nemcsak természeti kincseinket vitték el, hanem legmélyebb emberi érzéseinkben is megaláztak. Szolgának teremtett nőnként kezeltek bennünket, lányainkat meg fillérekért megvásárolható ágyasnak ...” tgy fogalmaznak ma a kubaiak. így érthető a Plava giron jelképe. Ök ide többé semmilyen úton, módon nem jöhetnek vissza. ★ Hogyan élnek ma a kubaiak? A mai gyári munkás bizonyára nem olyan színvonalon, mint, egykor az amerikai villákban a főkomornyiik. De szabad-e így mérni? Különben minden méricské- lés helyett álljon itt egy élet- történet. Egy egyszerű emberé. „... Sokat nyomorogtunk, vidéken éltünk. Én kitanultam a gépkocsivezetést, meg a szerelést, de sokáig csak kocsit mosni engedtek oda. Sokan voltunk, mindenki féltette az állását. 'Havannába mentem. Ott is úgy éltem, mint eddig, meg mint a többiek sokan. Itt-ott egy kis alkalmi munka. Aztán egyszer nagy szerencsém lőtt. Beajánlottak egy úrhoz. Gép- kocsivezető-háziszolga lettem. A kocsit reggel hatkor elő kellett állítani a ház elé, & várni, akar-e az úr valahová menni. Közben a házban, mint szolga végeztem a munkát. Este kilencig, tízig kellett dolgozni. Ez nagyon jó munkahely volt. Igaz, csak úgy tudtam megkapni, hogy beleegyeztem, a munkakönyvembe írják be a 70 pesót, annyi volt a legkevesebb munkabér, de csak 35-öt fizessenek ki. így is elfogadtam, mert kaptam egy kis szobát is, megnősültem. A feleségem ugyanott volt cselédlány. Egyszer üzentek, hogy az anyósom haldoklik. kórházba kellene vinni, nagyon sürgős. Gondoltam egy merészet és odaáll- tam az úr elé. engedjen el. Nemhogy az autót kölcsönadta volna, de bennünket sem engedett el. Az anyósom estére meghalt. Másnao mind a kettőnket kirúgtak. Megmondta a főnök, neki olyan cselédség nem kell, akinek ilyen kívánságai vannak. Ott A mexikóvárosi holtpont Különös tanácskozás zajlott 1« a múlt héten Mexikóváros- ban. Ugyanazon országok tárgyalóik, amelyek az .Amerikai AUamolk Szervezetének tagjai, de az értekezlet mégsem az AASZ szokásos ülése volt. Pedig az Ameriika-iküzi szervezet alapító okmánya előírja, hogy időről időre külügyminiszteri színien tanácsülést tartsanak. A külügyminiszterek ezúttal is ott voltaik Mexikóvárosban. Sőt, a szőnyegrekerült témák I mindegyüké az Ameriika-közi viszonyra vonatkozott. A pánamerikai szervezet, amely nem is olyan régen még engedelmes eszköze volt az észak-amerikai politikai célok érvényesítésének a nyugati féltekén, súlyos válságba került. A mexikóvárosi értekezletet a múlt év végén egy rendkívüli előjáték vezette be a columbiai Bogotában, ahol a 24 dél-amerikai ország külügyminisztere az Egyesült Államok nélkül tanácskozott. Ott vetődött fel annak szükségessége, hogy kidolgozzák az amerikaközi viszony új alap- elveit, és hogy a közös latin- amerikai álláspontot az Egyesült Államok vezetői elé terjesszék. Bogotában annak idején első ízben utasították el határozott többségi nyilatkozat formájában a washingtoni politikát E nyilatkozatban megbélyegezték az észak-amerikai monopóliumok behatolását és garázdálkodását Azok az országok, melyek az észak-amerikai érdekéket védelmezték, így Brazília, Uruguay, Bolívia, Paraguay, elszigetelődtek a tanácskozáson. A bogotai szellem érvényesült a mexikóvárosi értekezlet első szakaszában, amelyet a latin-amerikai külügyminiszterek az Egyesült Államok nélkül rendeztek meg a múlt hét első három napjában. Itt az amerikai érdekeket képviselő államok köre tovább szűkült a tavalyi bogotai tanácskozás óta és immár csak Brazília és Uruguay védelmezte fenntartás nélkül Washington politikáját. A tárgyalások eredményeként kidolgoztak egy nyolcpontos elvi nyilatkozatot, amely összegezi a dél-amerikai kívánságokat az AÁSZ reformjára, a külföldi monopóliumok latin-amerikai tevékenységének megzabolázására. Múait hét csütörtökétől kezdve Kissinger amerikai külügyminiszter bekapcsolódásával megkezdődött második menetben sem változott meg a tanácskozás légköre. Pedig az amerikai sajtó megpróbált olyan színezetet adni, mintha csak akkor, csütörtökön kezdődött volna meg tulajdonképpen a mexikóvárosi értekezlet és agyonhallgatta az Egyesült Államok részvétele nélkül megtartott előző há- romnapd tárgyaláson történteket. Az amerikai külügyminiszter mind a konferencián elmondott beszédében, mind kellett hagyni a kis szobánkat is. Utána már nem tudtam elhelyezkedni, mert mindenhol azt kérdezték, miért kellett elhagyni a munkahelyemet. Újból jött az alkalmi munka, a nyomor, amíg Castro be nem vonult Havannába. Most már minden más. A forradalom után még tovább is tanultam. Százötven peso a fizetésem. A feleségem is dolgozik. Van lakásunk. Most már érti, hogy mit jelentett nekünk, kubaiaknak a forradalom?” Értem. És azt is értem, hogy az emberek sorsának ez az alapvető változása, az elemi létbiztonság megteremtése, a nemzeti önbecsülés lobogó lángja mind ez ideig kitöltötte a kubai nép gondolatait, érzéseit. Elegendő volt a legnehezebb időkben is ahhoz, hogy elégedettek, vidámak legyenek — mindaddig, amíg a legnehezebb éveken úrrá lettek. Amíg a forradalomnak egy új szakaszához el nem értek. Ahhoz a szakaszhoz, aho! már az élet- színvonal folyamatos emelkedése is tánlália, erősíti majd e nagyszerű nép elégedettségét. Fidel Castrót idézem, 1973 novemberi beszédét: „A kubai forradalom a gazdasági fejlesztés intenzív szakaszába lépett. Megteremtettük annak a lehetőségét, hogy a szocialista társadalom elosztási alapelve érvényesüljön: Mindenki a kéoes- ségei szerint dolgozzék és a munkája szerint részesüljön a megtermelt javakból.” Varga József (Következik: az iskolc helybe megy) pedig a színfalak mögött lezajlott tárgyalásokon rendkívüli „megértést” tanúsított L atin-Amerika problémái iránt. Elismerte, hogy a washingtoni politika a múltban, sok hibát követett el a nyugati félteke országai rovására és „helytelenül kezelte" ezeket az államokat. Beszélt arról is, hogy a washingtoni politika irányítói is jól látják immár, hogy felül kell vizsgálni az A/i^Z-t és erőfeszítéseket tesznek, hogy az észak-amerikai magántőke megadja a „szükséges nemzeti méltóságot” a délamerikai országoknak, ahol beruházásai vannak. A Kis singer-féle taktika arra hogy ezekkel a beismerésekkel elhallgattassa az éles bírálatokat, nem vált be. Annak ellenére, hogy Kuba nem szerepelt semmiféle formában a tanácskozás napirendjén, sok részvevő kifejezte véleményét, hogy meg kell szüntetni a szigetországot sújtó blokádot és fal kell oldani azt az AÁSZ- döntést, amely a tagállamoknak megtiltja, hogy kapcsolatokat tartsanak fenn a karib- tengeri országgal. Mint megállapították: e tilalom különben sem érvényesül már teljesen, hiszen az idő kikezdte ezt az értelmetlen és törvénytelen rendszabályt és sok AÁSZ. államnak van már valamilyen formában kapcsolata Kubával. Venezuela bejelentette, hogy bármi is legyen az AÁSZ jövőbeni döntése, hamarosan újra fel akarják venni a forradalmi szigetországgal a diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatokat. Peru még mesz- szebbre ment el: külügyminisztere azt javasolta, hogy a legközelebbi latin-amerikai értekezletre már hívják meg Kubát is. Az észak-amerikai vezetés azzal igyekezett e javaslatokat lesöpörni az asztalról, hogy „még koraiak” és csupán az amerikaközi rendszer átalakításának egy későbbi szakaszában kerülhetnek napirendre. Kissinger azzal érvelt, hogy először Washingtonnak az AÁSZ jelenlegi tagállamaival kell egyenként megjavítania viszonyét és csak ezután kerülhet sor a Kubával való rendezésre. Ugyanígy nem jött létre semmiféle konkrét, a haladás irányába mutató megegyezés az AÁSZ reformja és az észak-amerikai vállalatok problematikája ügyében. Csupán semmitmondó, üres kinyilatkoztatások születtek a legfontosabb problémákban. Az amerikaközi viszony válsága tehát csak tovább mélyült a mexikóvárosi tanácskozás nyomán és a kérdések továbbra is holtponton maradtak.-s-n CSAK RÖVIDEN... KEDDEN MEGKEZDŐDÖTT Washingtonban a tavaly létrehozott szovjet—amerikai kereskedelmi és gazdasági tanács első ülésszaka, amelyen Nyikolaj Patolicsev külkereskedelmi miniszter vezetésével 22 tagú szovjet küldöttség vesz részt. KEDDEN MEGTARTOTTÁK Genfben a stratégiai fegyverzet korlátozásával foglalkozó tárgyalásokon részt vevő szovjet és amerikai küldöttség soron levő találkozóját. A BÉCSI haderőcsökkentési tárgyalások keddi ülésén dr. Ingo Oeser nagykövet, a Német Demokratikus Köztársaság delegációjának vezetője szólalt fel. TOVÁBBRA IS normálisan működik mind a Pioneer—10, mind a Pioneer—11 amerikai űrhajó, amelyek rekordtávolságra vannak már a földtől. A Pioneer—10 már mintegy 50 millió kilométerrel túlhaladt a Jupiteren, a Pioneer— 11 pedig a tervek szerint december 5-én éri el a hatalmas bolygót. CSOU EN-LAJ kínai miniszterelnök kedden Peking- ben folytatta 1 megbeszéléseit Huari Bumedien algériai államfővel.
