Pest Megyi Hírlap, 1974. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-27 / 48. szám

1974. FEBRUAR 27., SZERDA ‘‘K^úHap 3 Előtérben: a beruházások gazdaságosságának növelése Az ÁFB vezérigazgatójának sajtótájékoztatója Kedden Havas Péter, az Állami Fejlesztési Bank vezér- igazgatója tájékoztatta az újságírókat a bank tevékenységé­ről és a beruházási munka néhány kérdéséről. Bevezetőiben rámutatott, hogy az 1972. január elsején életre hívott és a Magyar Beruházási Bank jogutódjaként működő intézmény feladatköre egyaránt magában foglalja a döntéselőlkészítés- ben való közreműködést, a pénzügyi lebonyolítást, az ellen- őírzést, valamint a beruházási tevékenység elemzését. Hosszú a kivitelezési idő Évente a fejlesztési bank mintegy 30—3o milliárd forin­tot folyósít elsősorban az ál­lami nagy beruházásokra, il­letve egyéb állami célcsoportos fejlesztésekre. Az idén például összesen 59 nagyberuházás megvalósítását finanszírozzák, s ezek együttesen 140 milliárd forint értéket képviselnek. Más beruházásokkal együtt 200 mil­liárd forint költségelőirány­zaté fejlesztés finanszírozója és ellenőrzője a bank, tehát tapasztalatai több tekintetben mérvadóak. E tapasztalatok között első helyen a vezérigazgató a be­ruházások túl hosszú kivitele­zési idejét említette, ami erő­teljes befolyást gyakorol a gaz­daságosságra, a befektetett tőke megtérülési idejére, s termé­szetesen az eredetileg megha­tározott népgazdasági célok elérésére is. A bank megálla­pításai szerint — hangoztatta Havas Péter — nagy szükség van a beruházási tevékenység gazdaságosságának növelésé­re, elsősorban az előkészítés javításával, a kivitelezési idő megrövidítésével, a költségek ésszerű határok közé való szo­rításával. Nagy a befejezetlen állomány Szó esett a kivitelezések el­húzódása kapcsán a beruhá­zások befejezetlen állomá­nyáról ugyancsak, így arról, hogy bár a növekedés mérté­ke valamelyest lassult, az ál­lomány még mindig nagy, s bizonyos értelemben fölösen terheli a népgazdaság erőfor­rásait. Az Állami Fejlesztési Bank több ízben élt és a jövő­ben is élni fog javaslattevési kötelezettségével, hogy előse­gíthesse a kívánatos javulást. Lényeges tevékenységi te­rülete a banknak az ár- és költségellenőrzés. 1973-ban például a bank ilyen irányú munkájának eredményeként 400 millió forint költségcsök­kentést értek el, egyebek kö­zött a Dunamenti Hőerőmű Vállalat II—III. építési szaka­szánál a költségvetést az el­lenőrzés 2,6 százalékkal mér­sékelte. A Dunai Kőolajipari Vállalatnál csupán három tá­rolótartály szerelési költsé­geinél a bank 30 százalékos in­dokolatlan felszámítást álla­pított meg, s kereken 6 mil­lió forinttal mérsékelték az előirányzott összeget. Erősíteni a fővállalkozói rendszert Széles körű tapasztalatok fi­gyelmeztetnek arra, hogy a kormány határozatának meg­felelően a beruházások terü­letén erősíteni szükséges a fő- vállalkozói tevékenységet, s er­re a lehetőségek adottak is. Ugyanakkor útját kell állni annak a törekvésnek, amely a fővállalkozás látszatával ügyeskedve, pusztán többlet haszonra kíván szert tenni, mert úgy növelné a költsége­ket e magatartás, hogy semmit nem adna annak fejében. Havas Péter ezzel kapcso­latban rámutatott arra is, hogy az egymást követő öt­éves tervidőszakokban jelen­tősen növekszik a beruházá­sok átlagos nagysága. Míg a harmadik ötéves tervben az állami nagyberuházások átla­gos értéke hárommiúiárd kö­rül volt, a negyedik ötéves tervben már 8—9 milliárd kö­zött van. s az ötödik, illetve a hatodik ötéves tervben már nem lesz egyedülálló a 15—20 milliárd forint költségelő- iránvzatú egvedi naevberuhá- zás s«n. F tény. sok egyéb mellett, szintén a fővállalkozói rendszer szükségét húzza alá, de természetesen úgy, hogy a fővállalkozó mind a költsé­gek, mind az eredmények te­kintetében viseli a felelőssé­get. II sngedh stetlen az elemzés A bank vezérigazgatója tá­jékoztatója további részében tevékenységi körük egyik fon­tos, de ma még kezdeti sza­kaszában levő módszerével, a gazdaságossági elemzésekkel foglalkozott. A közelmúltban a folyamatban levő nagyberu­házások közül 46 termelő jel­legű létesítménynél elemezték a gazdaságosságot népgazdasá­gi, illetve vállalati szinten. E vizsgálat alá vont létesítmé­nyek mintegy 94 milliárd fo­rint összköltséget képviselnek. E beruházások egyharmada gazdaságosnak, fele pedig el­fogadhatónak minősül, egyha- toda pedig már ma is gazda­ságtalan. E számítások ugyan tartalmaznak bizonyos torzítá­sokat és pontatlanságokat, de kétségtelenül arra intenek, hogy a jövőben növelni szük­séges a vállalatok érdekeltsé­gét a befektetett összegek megtérülésének gyorsításában, esetleg olyan módon is, hogy a pénzt az állam nagyberuhá­zásoknál nem juttatásként, hanem kölcsönként adja. Havas Péter tájékoztatója befejező részében annak fon­tos szerepét emelte ki, hogy a jövőben két szakaszban törté­nik a beruházási döntések meghozatala, s ez lehetővé te­szi, hogy már a beruházási cél kialakításakor a bank a ko­rábbinál hathatósabban köz­reműködjön, elősegítse a gaz­daságosság és a pénzügyi ki­hatások reális megítélését. Mód van a tartalékok hasznosítására Kétségtelenül valamelyest kiegyensúlyozottabbá vált a beruházási tevékenység a leg­utóbbi két esztendőben, de ta­gadhatatlan az is, hogy még nagyok a tartalékok, ezek hasznosítására mind kormány­zati, mind ágazati szinten, de a vállalatoknál is intézkedése­ket kell tenni. Ezt a többi kö­zött elősegíti az új beruházási döntési eljárás hamarosan megtörténő jogszabályi rende­zése, de ugyanakkor minden területen kutatni kell a jelen­leginél jobb módszereket. Befejezésül az Állami Fej­lesztési Bank vezérigazgatója az újságírók kérdéseire vála­szolt. Munkatársunk több kér­désére felelve, egyebek között elmondotta, hogy az egyedi nagyberuházásoknál, így pél­dául a Dunai Kőolajipari Vál­lalatnál mutatkozó többletkölt­ségek egy része elfogadható, indokolható. Egy másik része viszont kétségtelenül tervezési hibákra, felületes előkészítésre vezethető vissza, s a következő években még sok mindennek kell történnie annak érdeké­ben, hogy e ma tipikusnak tartható jelenség megszűnjék. Egy további kérdéssel kapcso­latban rámutatott a felelősségi rendszer tökéletesítésének szükségszerűségére, mert az ésszerű kockázat és a túl nagyvonalú tervezés közötti különbségtevés elengedhetet­len. M. O. JOGELŐDJE TÖBB MINT 100 EVES Összhangban az élelmiszer-gazdasággal Megkezdődött Gödöllőn a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet tudományos ülésszaka Kedden Gödöllőn megkez­dődött a Mezőgazdasági Gép­kísérleti Intézet tudományos tanácsának nyilvános üléssza­ka. A kétnapos tanácskozáson, amelyen megemlékeztek az in­tézet átszervezésének 25. év­fordulójáról, megjelent dr. Di- mény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, ott voltak a varsói, a prágai, a potsdami és a stuttgarti társ­intézetek küldöttei. A plenáris ülést dr. Bánhá­zi Gyula, az intézet igazgatója nyitotta meg, majd dr. Dimény Imre mondott beszédet. Beve­zetőjében megemlékezett az intézet múltjáról, amelynek elődjét — a Mosonmagya­róvári Gépkísérleti Állo­mást — több mint 100 év­vel ezelőtt alapították. A szocialista szellemben át­szervezett Mezőgazdasági Gép­kísérleti Intézet 25 évvel ez­előtt Budapesten kezdte meg munkáját. Kezdetben egyik fontos feladata volt, hogy meg­vizsgáljon és elbíráljon min­den használatos és esetleg be­vezetendő mezőgazdasági gé­pet, munkaeszközt. Később a komplex géprendszerek vizs­gálata került előtérbe, majd — a 60-as évek végén — az állattartás gépesítésére vonatkozó vizsgálatokkal egészült ki az intézet te­vékenységi köre. A miniszter végül elismerés­sel szólott arról az erőfeszítés­ről, amelynek a burgonya, a cukorrépa, a szója, a borsó, a sárgarépa és egyéb növények komplex technológiájának, géprendszerének a kialakítá­sa a célja. Beszélgetés a könyvtárban Öntözés, legelő, állomány A hivatalos program így hangzott: Haraszti Ede, az Ál­latorvostudományi Egyetem docense tart előadást a kor­szerű szarvasmarha-tenyész­tésről, a mezőgazdasági könyv, hónap keretében az albertir- sai könyvtárban. Ám néhány perccel az előadás megkezdé­se előtt, Haraszti Ede éppen derűs anekdotákat mesélt a köréje gyűlteknek. Derűs hangulat Amilyen a kezdet, olyan a folytatás. A könyvtár nagyob­bik termében, ahol a felnőttek számára kölcsönzik a könyve­ket, az ízes, szép beszédű elő­adás alatt is megmaradt a de­rűs hangulat. Igaz, az előadó sem bocsátkozott mindunta­lan tudományos fejtegetések­be, közvetlen egyszerűséggel számolt be tapasztalatairól, is­mertette a nagyüzemi szarvas­marha-tenyésztés legújabb módszereit, beszélt a legelő- gazdálkodás fontosságáról. Pedig tarthatott volna tudo­mányos előadást is, mint dél­előttönként az egyetemen: szakemberek előtt beszélt; ag­rármérnökök, állatorvosok, állattenyésztési brigádvezetők ültek vele szemben. A két he­lyi és a szomszédos ceglédber- celi termelőszövetkezetből. Ott volt a Dimitrov elnöke, Farkas Pál, és főállattenyész­tő állatorvosa, dr. Tóth János. A Szabadságból Hegedűs La­jos főállattenyésztő, dr. Ádám Tamás állatorvos, Gyovai Pál főmezőgazdász. Még a cegléd- berceli Egyetértésből is hu- szonketten jöttek át Albertir- sára Balázs Antal elnök veze­tésével, hogy meghallgassák a körükben nagy tekintélynek örvendő egyetemi docens elő­adását, s utána kötetlen for­mában még hosszan elbeszél­gessenek vele. Válasz a hogyanra Dr. Ádám Tamás állatorvos például arra kért tanácsot, hogy ahol nincs mód az öntö­zésre, a nyarak pedig forrók, hogyan lehet mégis dúsabbá tenni a legelőket. S a válasz: konkrét jótanács; a 6zudáni fű egy nemesített változata bőtermő, s kitűnően tűri a legforróbb nyarakat is. Dr. Tóth János, a Dimitrov állatorvosa viszont eredmé­nyeket sorjázott. Tavaly a gazdaság tiszta nyereségének tizennyolc százalékát a szarvasmarha-tenyésztés hoz­ta. Háromszázhatvanas sza­kosított telepüket az idén már négyszázasra bővítik. Elmon­dotta, hogy a gazdaságban a tejtermelés öt esztendő óta meghaladja a tehenenkénti háromezer litert, a tavalyi át­lag pedig háromezer-kétszáz­ötven liter volt. Egy liter tej előállítási költsége öt forint négy fillér, az értékesítéskor viszont hét forint huszonnégy fillért kapnak érte literenként. Évente átlagosan kétszázöt­ven hízómarhát értékesítenek harminchat forintos kilónkén­ti áron, ami számukra igen kedvező, mert egy kiló hús előállítási ára a gazdaságban nem több huszonhat forint­nál. vagyis kilónként tíz fo­rint a hasznuk. A ceglédberceli Egyetértés Termelőszövetkezetben szin­tén jelentős üzemág az állat- tenyésztés. A gazdaság négy­millió-nyolcszáznyolcvan. ezer forintos tiszta nyereséggel zárta 1973-at, s ebből kétmil­E feladatok, mint mon­dotta, összhangban van­nak az élelmiszer-gazda­ság érdekeivel. Beszéde után hét előadás hangzott el, többek között a korszerű szójatermesztés tech­nológiájáról, a szőlőterület gé­pesítéséről, az intenzív bur­gonyatermesztés gépi techno­lógiájáról. A tanácskozás ma hat szekcióban folytatja mun­káját. Barátságiitok a Szovjetunióba A Hazafias Népfront Pest megyei bizottsága az IBUSZ- szal karöltve, az idén is szer­vez barátságutakat a Szovjet­unióba. Az első csoport 64 résztve­vővel, repülőgépen a tavasz folyamán utazik Leningrádíba. A meghirdetett utakra a me­gye üzemeiben, gazdaságai­ban rendkívül nagy az ér­deklődés, ezért egy újabb le- ningrádi csoport augusztus­ban, egy másik csoport pe­dig Moszkva—Leningrad út­vonalon novemberben indul. A népfront megyei bizottsá­gán már folynak az előké­születei az újabb, immáron nyolcadik Pest megyei barát­ságvonat szervezésének. A több mint háromszáz részt­vevő október elején két hetet tölt a Szovjetunióban. lió-százezer forintot az állat- tenyésztés hozott. Mindezt Ba­lázs Antal elnök közölte min­den dicsekvés nélkül a körü­lötte ülőkkel. Aztán a ho­gyanra is választ adott, mert ezen az estén elsősorban ez érdekelte az egybegyűlt szak­embereket. Éppen tíz eszten­deje kezdtek hozzá a korsze­rű legelőgazdálkodáshoz. Ab­ból indultak ki: kétszáznegy­ven hold legelőjük van, több nem lesz a jövőben sem, az állatállományt viszont fejlesz­teni kell. Ezt azonban csak a hozam növelésével érhetik el. S az eredmény: ma már több mint kétszer annyi takar­mányt takarítanak be arról a területről, mint tíz esztendő­vel ezelőtt. A kétszáznegyven hold termése bőségesen elég a kétszáztizenkét közös, a száz­húsz háztáji tehénnek és a százhetven növendékmarhá­nak. Táguló látókör Délután négykor kezdődött ez az érdekes és hasznos, elő­adással egybekötött beszélge­tés az albertirsai könyvtár­ban s este hétkor még több mint harmincán ülték körül Haraszti Edét. A beszélgetés sokszínű volt. A számokat, té­nyeket ízes történetek, viták fűszerezték, az egyetemi do­cens jó tanácsai egyengették a beszélgetést. Sok ilyen estére lenne még szükség és nemcsak itt, Albertirsán, hanem a me­gye minden településén, hogy tovább táguljon a látókör, s ennek nyomán gyorsuljon a fejlődés, az előbbrelépés üte­me a mezőgazdaság minden területén. Prukner Pál Szakszerűen, jogszerűen L evél érkezett egy köz­ségi tanácstól. A cím­zett — mint elbeszél­te — kíváncsian tépte fel a borítékot, sejtette, hogy üdülőtelkével kapcsolatos ügyről lehet szó benne, mert más ezzel a távoli, kicsiny községgel nem kö­tötte össze. Hiába forgatta azonban a papírt, nem tud­ta megállapítani, hogy le­vél vagy értesítés, esetleg felszólítás, mert a külde­ménynek egyetlen sorát sem lehetett elolvasni. A stencilen sokszorosított és figyelmetlenül, hanyagul borítékolt mondanivaló ol­vashatatlansága miatt ti­tokban maradt. Az államigazgatási szer­vet tisztelő, no meg kíván­csi telektulajdonos utána járt a levélnek. Elutazott a helyi falucskába megtudni a titkot. Ott helyben azután a tanács tisztviselői bocsá­natot kértek. Egyszer a le­vél olvashatatlansága miatt, egyszer, amiért hiába fá­rasztották ügyfelüket, mert mint kiderült, illetéktelenül szólították fel, hogy bontsa le a már felépült víkendhá- zát, mert a telkén nem le­het építkezni. Rövid eszmecsere után arra is fény derült, hogy éppen a tanács szólította fel két-három évvel ezelőtt az illetőt: építkezzen, telkét az üdülőkörnyezet miatt nem hagyhatja üresen. A telektulajdonos hiába vitat­kozott, mondván, pénze nincs: kötelezték az építés­re. Épitési engedéllyel az­után faházat húzott fel, s ma már hétvégeken öröm­mel tölti benne idejét. Most pedig azt kérik, hogy... rém, nem kérik, élné­N' zést kérnek inkább, tévedés volt. A Ráckevei-Duna-ág egyik községe egy vállalat­tal szerződött, hogy a Du- na-parti telkeket a vállalat saját dolgozói között osztja fel, s bérletbe adja. Így az előírás szerinti házak fel­építését is a vállalat enge­délyezte. A napokban egy­más után kapták ezek a dol­gozók a felszólítást, érthe­tetlen módon arról, hogy fi­zessék be a tanácsnak az en­gedély nélküli építkezés után járó büntetést. Mint­egy negyven dolgozó sza­ladgál feleslegesen amiatt, hogy érvényt szerezzen a korábbi megállapodás­nak ... Szerencsére ilyen félre­értések ritkán és mind rit­kábban fordulnak elő a leg­kisebb létszámmal dolgozó tanácsnál is. Az is, hogy udvariatlanul levelezzenek az állampolgárokkal. For­mális, olvashatatlan fel­szólítások csak tévedésből kerülhetnek postára. Nem régen a megyei tanácsnak egyik vizsgálata állapította meg, hogy a tanácsok önál­lóságával nőtt felelősségük is, és az új törvény is hoz­zájárul ahhoz, hogy a ta­nácsok kapcsolata a régeb­binél szorosabb a lakosság­gal. A tanácsok munkáját kü­lönböző bizottságok segítik. Ezeknek tagjai részben ta­nácstagokból állanak, rész­ben másutt dolgozó társa­dalmi aktívákból. Az egyik legjobban működő bizottság a jogi és igazgatási, amely­nek munkáját e héten érté­keli a megyei tanács ülése. Ez a bizottság hivatott ar­ra, hogy segítse a tanácso­kat szakszerűen munkál­kodni. vigyázzon a jogsze­rűségre, s törekszik, hogy általa is erősödjön a ta­nács és a lakosság kapcso­lata. A megyei tanács, a ta­nács és szervei működési és szervezeti szabályzatáról szóló rendeletében intéz­kedett ennek a bizottságnak a létrehozásáról, amely ja­vaslattevő. véleményező, el­lenőrző, előkészítő és ösz- szehangoló tevékenységet folytat. Vizsgálja az ér­vényben levő tanácsrende­letek végrehajtását, segít a hatóságpolitikai elvek meg­alkotásában és figyelemmel , kíséri megvalósulásuk ha­tását. A bizottságnak kilenc tagja van, közülük öt ta­nácstag, négyen pedig nem. tanácstagok. A nem tanács­tag bizottsági tagok oly mó­don is segíthetik bizottsá­guk munkáját, hogy hét­köznapi tevékenységük so­rán számtalanszor találkoz­nak maguk is tanácsi in­tézkedésekkel. M unkájuk tervszerű: 1971 óta tizenhárom alkalommal ülésez­tek, s tizenhét napirendet tárgyaltak. Érdeklődésükre, aktivitásukra jellemző, hogy tizenhárom javasla­tot terjesztettek elő, rész­ben a megyei tanács vég­rehajtó bizottságának, rész­ben a szakigazgatási szer­veknek. Valamennyi javas­lat alapján intézkedtek is. Az ügyrendi bizottsággal szorosan együttműködnek, hiszen munkájukban sok közös vonás található. így a többi között együtt vizs­gálták a tanácstörvény vég­rehajtásának tapasztalatait. Jellemző munkájukra, hogy közvetlen kapcsolat, tanul­mányozás alapján alakítják ki véleményüket. Ilyen volt például, amikor 1973-ban a tanácsi dolgozók tovább­képzését vizsgálták, vala­mint az új hatáskörök adta feladatok intézését tekin­tették át. A bizottság segédkezett abban is a tanácsnak, hogy felkutassa a helyi sajátos­ságokét és az abból fakadó igényeket. Szerepük volt az igazgatási osztály mun­kájának értékelésében is, vagy abban: az új hatáskö­rök gyakorlásának milye­nek a személyi és a tárgyi feltételei. Emlékezetes munkájukban a .hatósági ügyintézés törvényességi felügyeleti vizsgálatainak tapasztalatairól készült je­lentés megvitatása. A megyeihez hasonlóan dolgoznak a helyi jogi és ügyintézési bizott­ságok és törekszenek arra, hogy szakszerűséggel, a jog teljes ismeretében meg­óvják a tanácsokat a téve­désektől, attól, hogy akár kis dologban is vétsenek a tanács és a lakosság kap­csolatában. Sági Agnes

Next

/
Thumbnails
Contents