Pest Megyi Hírlap, 1974. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-26 / 47. szám
4 res r *it(. KJCivlap 1974. FEBRUÄR 26., KEDD KÖLCSÖNÖS TV-ADÁSOK A következő hónapokban Moszkvában, Pozsonyban és Varsóban rendezik meg a Magyar Televízió estjét. Budapesten márciusban az olasz televízió mutatkozik be a magyar nézőknek. Tavasszal tartják a csehszlovák televízió estjét is. Pengtek a gitárok Budaörsön Itt ls teljes hangerővel [ pengtek a gitárok, szplt a dob, I búgott az orgona, sokszor nyomták el a hangszerek az éneket. Miben különbözött mégis a budaörsi Jókai Mór TV-FIGYELŐ A monori példa, tígy látszik — s örvendetes —, hogy most már A Hét egyetlen műsora sem múlik el Pest megyei riport nélkül. Most vasárnap a híres és lapunkból is jól ismert monori példáról hallottunk, a gyorsan épült tornateremről, amelyet a községben az Egy üzem — egy iskola mozgalom keretében társadalmi összefogással hoztak létre. A munka tanulságait Guba Pál, a járási pártbizottság első titkára foglalta össze a riportban, hangsúlyozva, hogy a monori tornaterem csak kezdete volt egy akciónak. Két-három éven belül a járás más községeiben is épülnek majd tornatermek hasonló módon. Űrprobléma, földi játék. Kuczka Péter, a tudományos- fantasztikus irodalom legrangosabb hazai propagátora: cikkeket, tanulmányokat ír e tárgyban, fordít, köteteket állít össze és szerkeszti a műfaj első magyar folyóiratát, a Galaktikát. Régóta várható hát, hogy e sok tanulmányjellegű munka után az író egyszer- csak eredeti sci-fi-darabbal jelentkezik a képernyőn, végiére is ahogyan valaha Rómába, ma a televízióba vezet minden út. A jelentkezés megtörtént: vasárnap este Rejtélyes égitest címmel láthattuk az író új tévéjátékát. Kuczka műve egy titokzatos, kozmikus üzenet megfejtése körüli izgalmakra épül. Az üzenet egy másik világból érkezett. A Rejtélyes égitest tudományos problematikája tehát az a régóta, ismert kérdés: létezik-e másik világ, és ha igen, hogyan léphetünk vele kapcsolatba. Kuczka azonban nem a tudomány, nem a filozófia felől közeledik a választott probléma felé, mint vérbeli sci-fi- írótól várnánk. A dolognak ez a része mintha nem is érdekelné: megoldásai — enyhén szólva — erősen leegyszerűsítettek. A Rejtélyes égitest kedves, mulatságos, jó humorú, ironikus játék földi, sőt, pesti emberekről. Talán vígjáték, ám ez roppant bizonytalan. Nem mintha a tárgy nem tűrné ezt a hangvételt, inkább a konkrét anyagtól idegen. De a sci-fi-problematika itt mindenképpen csak ürügy ahhoz, hogy az író „jókat” mondhasson mai emberekről és helyzetekről. A szórakozni akarókat mindez természetesen egy cseppet sem zavarta. Jót mulattak a játék váratlan fordulatain, kamaszos, diákos ötletein, Ve- sálius kukából készült készséges robotemberén például, és a többi, tényleg ügyes, eredeti megoldáson. Nemere László rendezése a végsőkig kihasználta az anyagban rejlő „földi” lehetőségeket, akárcsak Básti Lajos, a nagyhangú professzor, Káldi Nóra, az állandóan nyüzsgő újságírónő és Sinkó László, a nőkért lelkesedő tudós szerepében. Ö. L művelődési házban szombat este megrendezett Pest megyei popfesztivál a többitől? Abban. hogy a fellépő amatőr együttesek kizárólag saját dalokat adtaik elő. Elsőként a zsámbéki CH együttest hallottuk, amely az immár klasszikussá váltbeat- összeállitásban játszott: szóló-, ritmus- és basszusgitár, orgona, dob. A nyitó Sivatagi vándordal szövegéből a címen kívül sajnos semmit sem értettünk, a zene élénk ritmusa azonban kezdetnek nem volt rossz. Ezt az est egyik leghangulatosabb száma követte: a Meddig. Szerelmes vágyakozás líirad dalban: a hagyományos könnyűzene erényeit — visszatérő szerkezet, melódiacentrikusstág — ültették eredményesen beatibe a szerzők. A harmadik szám, a Jimi Hendrix emlékére elsősorban tartalmas versével tűnt ki, melyhez a zene a sok ismétlődés miatt kicsit el- nyújtottan hatott. A Későre jár ha címében nem is, bontott akkordjaival nagyon emlékeztetett a jó- tíz évvel ezelőtti angol világsikerre, a Felkelő nap házára. Az együttes az élénk táncritmusú Egy édes álom-mai búcsúzott. Budapesti gárdának nevezte magát, bár Pest megyei tagokat is felvonultatott a Gaz 69 együttes — sajnos nem sok sikerrel. Az időt- mesterien tudták húzni, némi logikáival összerakott afckordsoro- zatök unalmas ismételgetésével, de az ilyen számokat túlzás saját szerzeménynek nevezni. Nem lényeges című számuk végénél a címhez tartották magukat: úgy látszott, nem fontos egyszerre befejezni a dalt. Maglódról jött a Velocipéd RT együttes. Tagjai az erős, olykor kegyetlen hangzású, vad beat képviselői. Kitűnt Jórend Tibor magával sodró, lázas (a szó szoros értelmében is: betegen jött el!) éneke és blockflőte játéka, Fehér Zoltán szólogitározása a Fehér karácsony című számban, melyben indokolt volt a páros és páratlan ütem váltakozása. Mindez a Kis fekete kutya című szerzeményben már öncélú technikai fitogtatássá vált. A Lámpafényben viszont a zenei kifejező eszköz éppen ellenkezőjét mutatta a tartalomnak: idealizált. Szünet után a dunaharaszti Tarjányi Béla lépett a közönség elé 12 húros gitárjával. Az Elmondhatom című szerzeményének igen egyszerű rím- és dallamképlete után a Dal a lány kezéből kiröppent madárhoz-beun túl nehéz feladatot vállalt: nem győzte a népi ihletésű dal hangterjedelmét. Kitűnő protest-son-g volt a Chile 1973 szeptember, és hasonlóan jól sikerült Kiss József Anyaszív című költeményének megzenésítése. Befejezésül a házigazda, a budaörsi Jeep együttes játszott. Átlagos életkoruk 17 év, és ez is magyarázza zenei kiforratlanságukat. Ha az együttes megtalálja egyéni stílusát, még sokra viheti. Összegezve: feltétlen hasznosnak mondható ez a szemle, melynek szervezésében jelentős szerepet vállalt a Fest megyei Népművelési Tanácsadó zenei szakreferense, dr. Kelemen Endre, aki szellemes műsorközlőként is bemutatkozott. Az együttesekbe vetett bizalom pedig nem volt alaptalan: bár akadtak kevésbé sikerült zenei és szöveg- megoldások is, a bemutató azt bizonyította, hogy a beat és a polbeat lehet jó és hasznos műfaj, ha a fiatalok életérzését kifejezve olyan kérdésekről szól, amelyek ifjúságunkat a legszemélyesebben érintik. Dalos Gábor Szóljatok játszók, regölők Az érdiek vitték el a pálmát Vasárnap délelőtt a monori József Attila Gimnáziumban rendezték meg a Szóljatok játszók, regölők Pest megyei döntőjét. A Magyar Rádió ifjúsági osztálya és a Művelődésügyi Minisztérium által kiírt irodalmi versenyen hat együttes mutatta be műsorát. A ceglédi Kossuth gimnázium irodalmi színpada, az érdi gimnázium irodalmi színpada, a Budai Járási Művelődési Központ érdi bukovinai székely pávaköre, a kemencei művelődési ház népi együttese, a nagykőrösi Arany János gimnázium irodalmi színpada és a százhalombattai Barátság Művelődési Ház irodalmi színpada. Két területi döntő előzte meg a monori megyei döntőt. Az elmúlt hetekben Túrán és Albertirsán tizenhat együttes mutatta be műsorát és hat került a vasárnapi programba. Vésel Antal, a Pest megyei Tanács művelődésügyi osztályának munkatársa köszöntötte a résztvevőket, majd elsőként a ceglédi gimnázium irodalmi színpada mutatkozott be, amely meseadaptációt dolgozott fel. őket követte az érdi gimnázium együttese Molnár Anna balladájával, amit szuggesatív erővel mutattak be, kitűnő rendezésben. Majd ismét érdi csoport lépett dobogóra: a bukovinai székely pávakör, saját gyűjtésű dalokból összeállított műsorral, A második részben a Nagykőrösi Arany János gimnázium irodalmi színpada A piros cső című darabot adta elő. Ezután a százhalombattai Barátság Művelődési Ház együttesének Levelek az első világháborúból című műsora következett. Végül a kemencei művelődési ház népi együttese. A zsűri hosszas tanácskozás után hozta meg döntését: első helyen a bukovinai székely pávakör végzett (a képen), a második helyet az érdi gimnázium kapta, harmadik a százhalombattai együttes lett. A kemencei, nagykőrösi és ceglédi együttest is díjazták. Koppány György SZÍNHÁZI estek / / ÖNMA GVK BÍRÁI ^ma ^cmu^a a Déryné Színházban Fiatalok jelenete. Száva (BasilMes Barna), Kalinlka (Tärök Sarolta) és Száva barátja (N. Szabó Sándor). Szovjet, román, jugoszláv, német és cseh drámákkal még csak találkozhatunk színpadjainkon, bár nagyon ritkán, esetlegesen és véletlenszerűen, láthatólag átgondolt terv nélkül. De a bolgár dráma — pedig operaszínpadukkal, érdekes módon, igen szoros és állandó a kapcsolatunk —, úgy tetszik, távolabb áll tőlünk; mint akár a földrajzilag és szellemileg is jóval messzebb eső India és Japán színházkultúrája. Bolgár dráma magyar színpadon olyan ritka, mint a fehér holló. Ezért is figyelemre méltó az országjáró Déryné Színház legutóbbi vállalkozása. Gazdag és színes repertoárját bolgár szerző színművével bővítette a napokban a színház: bemutatta a nálunk még ismeretlen Koljo Georgien önmaguk bírái című izgalmas drámáját. A kétszeresen is ősbemutatónak számító kezdeményezés, hiszen író és dráma egyaránt most jelentkezett először mdgyar színpadon, nemcsak pionír-jellege miatt kivételes esemény színházi életünkben. Koljo Georgiev drámája tartalmát tekintve is közel áll hozzánk. A drámából egyebek közt az is kiderül, hogy Bulgáriában hasonló, mondhatjuk úgy is, azonos gondok, problémák foglalkoztatják a társadalmat —, és ennek következtében az írókat is, mint nálunk. Bizonyos természetes különbségeket nem számítva a darab akár Magyarországon is születhetett volna. Már önmagában ezért érdemes lenne színházainknak egy kissé alaposabban körülnézniük a bolgár dráma há- zatáján. Annyira legalább ezt a világot is illenék ismernünk, mint a Nyugat bulvár- darabjait. Reméljük, a Déryné Színház úttörő vállalkozása nem az utolsó, hanem az első kísérlet e nemben. Georgiev darabját otthon, Bulgáriában több színház rendkívüli sikerrel játssza. Mint a magyar ősbemutatón meggyőződhettünk róla: nem véletlenül. A diráma fontos, eleven, égető és aktuális kérdéseket boncol. A középpontban a forradalmiság mai kérdései állnak. Mit jelent és hogyan kell ma forradalmárnak lenni? Hogyan lehetünk hűek a forradalmi, szocialista örökséghez? Azokhoz a hősökhöz, akik annak idején életüket áldozták a szabadságért, a felszabadulásért? Megmerevedett bronzszobrok ők, vagy mai életünket, magatartásunkat ténylegesen alakító-szabályozó példaképek? Georgiev drámája ebben a körben mozog. Egyetlen dráma számára talán kissé sok is a kérdéseknek ez a halmaza- ta. A szerző azonban nem téved el ebben a labirintusnak látszó rengetegben. Nem téved el, mert tudja, hogy mindez bármennyire soknak látszik, valójában mégiscsak egyetlen kérdés: hogyan kell ma élnünk, ha forradalmárok akarunk maradni. Másrészt azért nem téved el, mert írói egyéniségének legerősebb oldala az elemzési készség. A kompozíció for- mássága, a dramaturgiai konstrukció nem is nagyon érdekli, a puszta cselekményt háttérbe szorítja, hogy a tárgyul választott kérdéskörről minél többet mondhasson eL A dráma elemzése azonban nem elvont tételekből, hanem az életből, a valóságból indul ki. Méghozzá nem is akármilyen, hanem nagyonis végletes, kiélezett, tehát végeredményben nagyon jellemző élethelyzetekből. A cselekmény Ászén Nikol ov rendőr őrnagy családjában játszódik. Nem „hétköznapi” színhelyen: az őrnagy apja híres partizán volt, a háború, az ellenállás hőse, akinek szülővárosában szobrot emeltek. De az őrnagy fiát előbb az iskolából csapják ki, majd erőszakos támadás, verekedés miatt le is tartóztatják. Az Önmaguk bírái ennek a cselekménysornak az ábrázolása közben beszél a forradalmi magatartás és erkölcs mai kérdéseiről, a nemzedékek, az apák és fiúk viszonyáról. A Déryné Színház gondos, szépen felépített előadását Ladna László rendezte. Szellemben és stílusban egyaránt hűen a drámához:, a produkciót az elemzés, az analitikus jelleg uralja. Ez a törekvés határozta meg a színészi alakításokat is. Egyetlen túlszínezett, deformált alakítást sem láttunk. Ellenkezőleg: bizonyos v issza tartó ttság, a harsányság határozott kerülése jellemezte a bemutatót. Ászén Nikolov őrnagy indulatos alakját Lendvay Gyula rokonszenves mértéktartással formálta meg: minden túlzást óvatosan elkerült. Fia, Száva szerepében Basilides Barnát láttuk. Ebben az alakításban is a túlzások mellőzését, a jellemformálás ösz- szetettségét dicsérhetjük. Ahogyan a színész kiemelte, valóban nem egyszerűen arról van szó, hogy ez a fiú „huligán”. A nagymama szerepét, ciki a hős partizán felesége volt, Feleki Sári finom eszközökkel formálta szeriöz alakká. Száva barátjának ingatag egyéniségét N. Szabó Sándor kifejező alakításában láttuk. Poljanov ezredes érdekes figuráját Kutas József aprólékosan kidolgozott játékkal mutatta be. Fáy Györgyi Nikolov őrnagy feleségének szerepében hiteles karaktert formált. Török Sarolta, mint Katinka, Száva szerelme, kissé külsőséges eszközökkel próbálta feladatát megoldani. S végül egy remek alakítás, amely a legtöbb tapsot kapta: Valkai Pál „népiesen” ravasz törzsőrmestere. A színház országjáró körútját «zz»el a produkcióval, Pest megyében kezdte vasárnap. Ma, február 26-án Aszódon, 27- én Nagylcátán, 28-án pedig Dömsödön mutatják be a bolgár szerző drámáját. A NÉP ELLENSÉGE Annak idején, amikor Ibsen diadalainak csúcsán állott, amikor még nem gyűrűztek viták életműve körül, hogy mi avult el és mi nem avult el benne, A nép ellensége nem tartozott az író népszerű drámái közé. A mű valóban nem az érett Ibsen jellegzetes művészetét reprezentálja. Feltűnő különbségek árulkodnak itt a jellegzetes ibseni hangvételtől való eltérésekről. A nagy norvég író leghíresebb és legnépszerűbb darabjaiban a tulajdonképpeni dráma már lezajlott, mielőtt egy szó el- hangzana a színpadon. Ibsen sajátos dramaturgiája éppen az, hogy az időben visszafelé haladva „fejti fel”, tárja nézői elé a drámát. A nép ellenségében ennek a struktúrának az ellentétével találkozunk. Itt minden a szemünk előtt játszódik le. A dráma és a színpadi cselekvés ideje teljesen és tökéletesen egybeesik, a cselekmény nem visz- szafelé halad, hanem előre. A bonyolultabb drámatechniká- hoz szokott nézők ezt a dramaturgiát annak ideién nyilván túlságosan egyszerűnek találták. Hozzánk, mai nézőkhöz viszont épben ez az egyszerűség áll közei. Mi Ibsen jellegzetesebb drámáinak felépítését, szövevényes szimbólumrendszerét érezzük kissé elavultnak, csináltnak, mesterkéltnek. Egyebek közit ezért is üdvözölhetjük örömmel, hogy ezt az „elfelejtett” drámát a Katona József Színház műsorára tűzte. A majdnem százesztendős darab — 1882-ben született — érdekes módon tartalmában is hordoz aktuális összefüggéseket. A bonyodalmat a környezetszennyeződés mára világproblémává nőtt kérdése indítja el, (noha természetesen sokkal többről van szó) úgy, ahogyan az közel száz esztendeje egy norvég kisvárosban jelentkezhetett. Stockmann doktor, a darab főhőse, felfedezi, hogy a városka nagy kincsének, a gyógyfürdőnek a vize szennyezett. Ez azonban csak a kiindulás, a felület, Ibsen nem „környezetszeny- nyeződési” drámát írt. A dráma lényege a „liberális” polgári viszonyok és a polgári hatalom bírálata, leleplezése. Ez a téma napjainkban nagyon divatos, sőt talán egy kicsit elkoptatott. A nép ellensége azonban — ellentétben sok mai drámával — nem filozofikus elvontsággal, nem időtlenségbe ágyazva elemzi a témát, hanem a múlt század konkrét gazdasági-társadalmi viszonyai között, egy norvég kisváros hatalmi erőzónái közé helyezve. A dráma címét is eszerint kell értenünk. A nép ellensége természetesen nem a nép, hanem a polgári hatalom ellensége. A konkrétság és a pontosság teszi ezt a drámát hitelessé és meggyőzővé: úgy beszél a burzsoá hatalomról, hogy nincs vitánk vele. Nincs vitánk az előadással, Szinetár Miklós stílusos rendezésével sem, amely szerencsésen elkerülte a divatos téma csábítását: hűen az író szelleméhez és szövegéhez nem növelte- tágítotía időtlenné az előadást. A produkció szigorúan az ábrázolt kor keretei között mozog, kivéve talán a gyűlés némely ponton kissé teátrálisra erőltetett bemutatását és a IX. szimfónia ódájának beiktatását. Az előbbi nem harmonizál a dráma konkrétságával, az utóbbi egy kicsit talán sok. Ibsen drámája nem kíván ilyen erőteljes rásegítést. Két kivételesen szép alakítással ajándékozza meg a nézőt a Katona József Színház előadása. Kállai Ferenc Stockmann doktora az egyik. A kitűnő színész, aki a szemünk láttára válik nemzeti értelemben is nagy színésszé, ebben az alakításában ismét feljebb, előbbre lép. Hibátlan karaktert formál abból az egyszerű emberből, aki először még azt hiszi, jutalmat kap majd a felfedezéséért. Minden tekintetben hiteles ez az alakítás, természetesen a harc, a tragikum vállalásában is. A másik szép alakítás Öze Lajos polgármestere. Drama- turgiailag az ellentétes póluson, Stockmann doktorral szemben áll öze. Stílusban pedig éppen a határokon. Egy árnyalattal modernebb eszközökkel építette fel alakítását, mint a többi színész. Játékának modernsége azonban még éppen belef ér a dráma és az előadás stílusába. A többi szereplő közül kiemelhetjük Velenczey István ravasz Killjét, Horváth József puhány nyomdászát, Sztankay István gátlástalan főszerkesztőjét, Mészáros Ági finom eszközökkel formált feleségét és egy villanásnyi szerepben Pathó István részeg fiatalemberét. Ökrös László
