Pest Megyi Hírlap, 1974. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-26 / 47. szám

1974. FEBRUAR 26., KEDD ™*~fCtrSap 5 TSZ-TERV Reális célok az elképzelésekben TÖKÖLI TANULSÁGOK Visszavárják a végzetteket Pénz gépekre Dunakanyar, Bükk, Mátra Az idén. a tavalyinál na­gyobb összeget fordítanak az erdészeti munkák korszerűsí­tésére, az erdők műszaki be­rendezéseinek és úthálózatá­nak fejlesztésére. A terv sze­rint az előirányzatnál keve­sebb cellulóznyárt telpítenek — az ipari igényeket ugyanis a jelenlegi állományból is ki­elégíthetik —, s a felszabadu­ló összegek egy részét zöldöve­zeti fásításokra és a jóléti er­dőgazdálkodás fejlesztésére fordítják. A zöldövezethez tar­tozó területek fásítására a ta­valyi 13 millió forinttal szem­ben 1971-ben kereken 30 mil­lió forintot költenek. A tavalyit meghaladja az az összeg is, amelyet az úgyneve­zett jóléti erdőgazdálkodás fej­lesztésére irányoztak elő; a rendelkezésre álló 35 millió forintból a kirándulók és a nyaraló vendégek fogadására új erdősítéseket és fásításokat terveznek, egyebek között a Dunakanyarban, valamint a Mátrában és a Bükkben. Az állami erdőgazdaságok mintegy 30 százalékkal na­gyobb beruházási hitelt igé­nyelhetnek az idén, és 145 mil­lió forintos állami támoga­tással számolhatnak. Ezekből az összegekből az erdészeti munkát megkönnyítő létesít­ményeket építenek és géneket szereznek be. Az erdőfeltá­rási és rakodóépítési munká­kat 50 százalékos állami beru­házási támogatásban ré­szesítik, ez az összeg 50 millió forintot tesz ki. Az erdőfeltáró munka megkönnyítésére 120 kilomé­terrel bővítik az úthálózatot és folytatják a rakodók korsze­rűsítését. A gazdaságok gépvásárlá­sainak elősegítésére 30 millió forintot fordítanak a rendel­kezésre álló állami támogatási alapból. — Most, hogy megtörtént a zárszámaaas, utzonyura meg­kezdődött a tervkészítés nagy munkája — mondom ar. bu­tus Imrének, a dömsódi Dózsa Tsz főkönyvelőjének, miután — nyugalmas szigetet keresve — betelepszünk a távol lévő el­nök irodájába. A főkönyvelő helyesbít: — A tervkészítés nem most, hanem már december elején megkezdődött, először — ter­mészetesen — az üzemekben. Ehhez tudni kell, hogy terme­lőszövetkezetünk a gazdálko­dás mellett jelentős kiegészí­tő tevékenységet is folytat öt ágazatban: villamosság, szer­számkészítés, műanyag- és öirutödei ágazat- gépipari sze­relő, komplex- és mezőgazda- sági szolgáltatás. Nos, min­den ágazatban december ele­jén dolgozták ki az egyes üze­mek vezetői saját tervjavas­latukat. Ezeket vette aztán „nagyító alá” december 19- én a termelőszövetkezet külön­böző szakvezetőiből álló bi­zottság, majd alapos vita, és a szükséges módosítások után, jóváhagyta. — A következő lépést az üzemegységek tették. Szövet­kezetünk három üzemegység­re oszlik: Nagy-tanyára, Do- mi-tanyára és Kisapajra. A három üzemegység külön-kü- lön elkészíti a saját termelé­si, majd pénzügyi tervét, s ezeket végül egységes, közpon­ti tervvé összesítjük. Ezt a központi tervet terjesztjük majd be jóváhagyásra — a hó véaén-.^— a tervtárgyaló köz­gyűlésnek. Sokféle feladat — Első hallásra soknak tű­nik ekkora, szerteágazó ki­egészítő tevékenység. Külö­nösen manapság, amikor még a nagyobb ipari üzemek is profiltisztításra törekednek... — Ennek a szövetkezetnek a szekerét — amely fennállá­sának 25. esztendejéből tizen­nyolcat anyagi nenézségekkel küszködött végig —, a Kiegé­szítő üzemág nuzta ki a ká­tyúból. Ennek ellenére, a ki­egészítő tevékenységet nem végcélnak, hanem a termelő- szövetkezet fejlesztéséhez, a mezőgazdasági bővített újra­termelés biztosításához szük­séges eszköznek. tekintjük. Konkrétabban: ennek árbevé­teléből, illetve tiszta nyeresé­géből tudjuk finanszírozni a mezőgazdasági beruházásokat. Ebből épült például az 514 fé­rőhelyes tehenészeti telep, amelynek benépesítése tavaly, az utolsó negyedévben feje­ződött be, ebből a tavaly no­vemberben átadott központi gépjavító üzem, s ebből fe­deztük a tógazdaság rekonst­rukcióját és szereztük be a gépeket. Szavainak igazát tanúsítják a legutóbbi zárszámadás mér­legadatai: a tsz tavalyi, 148 millió forintos halmozott ter­melési értékéből 34 millió származott az alaptevékeny­ségből, és 114 millió a kiegé­szítő üzemágból; a 146 millió forintos árbevételből 32 milliót adott az alaptevékenység, 114- et a kiegészítő ágazatok. A szövetkezet tiszta nyeresége egy év alatt csaknem megkét­szereződött: 17.9 millióra nö­vekedett az 1972. évi 9,9 mil­lió forinttal szemben! Horváth László, a főmező­gazdász helyettese — s egyben a közös gazdaság párt titkára — kiegészíti a képet, amit így kissé egyoldalúnak érez: — Az alaptevékenységen be­lül főprofilunk az állattenyész­tés — a tehenészet, a juhászat és a halgazdaság —, valamint az állattenyésztéshez szüksé­ges takarmánytermesztés. Sza­kosított tehenészeti telepünk­től az idén már körülbelül 6 millió forintos termelési érté­ket várhatunk. A juhászati évi termelési terve 4—4,5 millió; tavaly félmillió forintos tiszta nyereségre tettünk szert a gyapjú- és bárányeladásból. Tógazdaságunkból 14 vagon halat értékesítettünk; 15 má­zsás eredményünkkel a máso­dik helyet értük el az 1 hek­tárra jutó halhús termel ősben, csupán a Bikali Állami Gazda­ság e’ózött meg bennünket az országban. A rekordok éve — A növénytermesztésben nálunk is a rekordok éve volt a tavalyi. Kukoricából — má­jusi morzsoltban számítva — 65,6 mázsát, búzából 47 má­zsát, lucernából 77 mázsát ta­karítottunk be hektáronként, ami nemcsak a téesz történe­tében, hanem országosan is ki­emelkedő eredmény. — Ami pedig az idei terve­ket illeti — veszi át a szót is­mét a főkönyvelő —, azok ki­dolgozásánál a szükségleteket vesszük alapul: milyen fejlesz­tési igényeket akarunk — és tudunk — kielégíteni, s mek­kora jövedelmet kívánunk a dolgozóknak biztosítani. — A fejlesztésről: az utób­bi években átlag 1,5—1,6 mil­lió forintot fordítottunk gép- beruházásokra, ennyit szán- dékszunk az idén is. Ebből mindenek előtt vásárolunk egy Collman-i-endszerfl sze- mestermény-szárító berende­zést, négy-öt MTZ-traktort pótkocsival és munkagépek­kel, és egy E 280-as járva- silózót. Folytatjuk — és befe­jezzük — az ötmillió forintos költséggel éoült, központi gép­javítóüzem felszerelését: Au­ras szervizberendezéssel, ada- golóbeállító-paddal, marógép­pel, Ajax-kalapáccsia.l és a szükséges szerszámokkal. — Egy hektárról kettőre növeljük a tavaly — próba- kénpen — létesített díszfais­kola területét — folytatja a főmezőgazdász helvettese. — Érdemesnek látszik, hiszen már tavaly, a kísérlet évében százezer forintos nyereséget hozott. A díszfacsemeték esy részét saját parképítő rész­legünknek neveljük, a többit a Fővárosi Kertészetnél érté­kesítjük. — Összes halmozott terme­lési értekünket az idén 200 mül’ú tprintra tervezzük — mondja a főkönyvelő. — En­nek tíz százalékára — körül­belül 20 millió forintra — számíthatunk tiszta nyereség­ként. Ebből kell azután a külön­böző alapokat képezni; 12mil­liót szántunk a fejlesztési, másfél milliót a szociális-kul­turális alapra; kiegészítő ré­szesedésre 3,5 milliót, az eh­hez kapcsolódó adókra 1,1 millipt, a biztonsági alap nö­velésére 1,9 millió forintot fordítunk. — A jövedelem növekedé­sét az idén 2 százalékosra ter­vezzük. Tavaly a tízórás mun­kanapra jutó átlagkereset a tagoknál 136, az alkalmazot­taknál 121 forintot tett ki, 5,5 százalékkal haladta meg a tavalyelőttit., Ezt az idén nem engedhetjük meg magunknak, mert két százalékon felül már jövedelmnövekmény-adót kell fizetni, és kötelező tartalék- alapot kell képezni. A művelődés forintjai — A termelőszövetkezetek gyakorlatát ismeive, szokatla­nul magasnak találom a szo­ciális-művelődési alapra szánt összeget. Kérdés, persze, hogy ebből mennyit fordítanak majd kulturális kiadásokra, mert ez sok termelőszövetke­zetben igencsak háttérbe szo­rul a szociális kiadások mel­lett?! — Igyekszünk megtalálni a helyes arányokat. Amellett, hogy mi is biztosítunk min­den nyugdíjasunknak havi 160 forint kiegészítést, a háztáji földjük díjtalan gépi meg­munkálását, ingyenes gabo­nafejadagot, és üdülést, százezreket költünk a tagság szellemi gyarapodására is. Tízezer forinttal járulunk hozzá évente a művelődési otthon fenntartásához; há­romszázezerrel a tsz-tagok külföldi utazásaihoz. (Tavaly negyvenen vettek részt egy hollandiai—belgiumi „világ­járáson”, és népes csoportjuk járt Jugoszláviáiban.) Támo­gatjuk a községi óvodát, böl­csődét, az iskolát, az öregek napközi otthonát, a sportkört és a KISZ-szervezetet. Az új községi óvoda építéséhez idén és jövőre összesen fél­millió forintot adunk a ta­nácsnak. Igaz: azon, hogy a gyermekintézmények anyagi támogatása szociális avagy kulturális kiadás-e, nem so­kat törtük a fejünket — a lé­nyeg: hogy ennek a közös­ségnek az erejéből már erre A tavalyi csapadékmérleg is hiánnyal zárult, Az ország­ban a szokásosnál átlagosan 100 milliméterrel kevesebb csapadék hullott, de Szombat­hely, Kaposvár, Budapest, Po­roszló és Békéscsaba térségé­ben a 200 millimétert is meg­haladta a hiány. így egymás után három évben okozott gondot a mezőgazdaságnak a szárazság. Sajnos, ez év januárjában és februárjában az ország legnagyobb részén a sok­évi átlagnál 3—25 milli­méterrel kevesebb csapa­dék hullott, s az enyhe időjárás pedig szo­katlanul nagyméretű párol­gással növelte a gondokat. A talaj felső rétegéből ugyanis másfél hónap alatt 18—30 milliméter csapadéknak meg­felelő víz párolgóit el. Az idén megkezdődött tehát sor­rendben a negyedik száraz esztendő. A Vízgazdálkodási Tudo­mányos Kutató Intézet vizsgálatai alapján az or­szág legnagyobb részén 250 centiméter alatt húzó­dik a talajvíz szintje. A márciusi és áprilisi előre­jelzések sem biztatóak. A kedvezőtlen csapadék- és talajvízellátási körülmények miatt az öntözővizet szolgálta­tó vízügyi szervek az idén is korai idénykezdésre készültek fel. Megkezdték az öntözőcsa­tornák kiöblítését, áímosatását A korai öntözés már tavaly Tegiaap délelőtt. Tolvölön, a Csépa üli új óvodában, a rác­kevei járás pályaválasztási bi­zottsága íilésen — Huszár Ist­ván tanulmányi felügyelő meg­nyitója után — Bíró Vince, a tököli általános iskola igazga­tója az iskola munkájáról tar­tott beszámolót, majd örsi Tóth László tanár a pályairá­nyítási munlka tapasztalatait ismertette. Élénk vita alakult ki, amelyben felszólalt dr. Do­hai Lajosné, a halászteleid szakmunkásképző tanára, Tóka Zolitán, a Pest megyei Tanács munkaügyi osztályának elő­adója, Pap János, a sziget- szenlmártoni általános iskola igazgatója, Tarcsi Géza járási pályaválasztási felügyelő, Za- remba Gyula, a szigethalmi szakmunkásképző igazgatója és Soóis Mihály, a Csepel Autó­gyár oktatási osztályának munkatársa. A vita után a pályaválasztási bizottság tagjai jóváhagyták az idei munkatervet, maid megte­kintették az új óvodát, s a program befejezéseként elláto­gattak a fiatalkorúak tököli büntetésvégrehajtő intézetébe. A több órás tököli vita nemcsak azért emelkedett ki a pályaválasztással foglalkozó különböző tanácskozások kö­zül, mert szemléletes képet rajzolt egy agglomerációs falu fiataljainak továbbtanulásáról, noha ez már önmagában sem jelentéktelen eredmény. A tö­köli vita ennél tovább jutott: általános, másutt is hasznosít­ható tanulságokkal járt, kör­vonalazta a pályaválasztás- továbbtanulás legújabb ten­denciáit, összefoglalta a leg­fontosabb időszerű tennivaló­kat, feladatokat. Tíz százalékkal többen A tanácskozáson elhangzott két referátumból megtudtuk, hogy az iskola idén végző két osztályának 60 tanulója közül 45-en tanulnak tovább, 10 szá­zalékkal többen, mint tavaly. A választott iskolák közül leg­népszerűbb a . közgazdasági szakközépiskola, nyilván azért, mert ezzel a végzettséggel, akár a 6 ezres lélekszámú fa­luban, akár a környéken köny- nyen el lehet helyezkedni. A legjobbak — 9 tanuló — gimnáziumban folytatják ta­nulmányaikat. A közel' duna- haraszti gimnáziumba hárman készülnek, s ez a tököllek sze­rint azért jelentős, mert né­hány évvel ezelőtt ebbe az is­kolába általában nem szíve­sen jelentkeztek a tanulók. A tavalyi esztendőhöz ké­pest viszont jelentősen, mint­egy 20 százalékkal csökkent azoknak a száma, akik szak­munkástanulók szeretnének lenni. A jelentkezők többsége kereskedelmi eladónak és me­zőgazdasági szakmunkásnak készült. A Pestvidéki Gépgyár­is sok hasznot hajtott a nagy­üzemi gazdaságoknak a gabo­na- és a takarmánytermesztés- bsn egyaránt. A vízügyi igazgatóságok és a vízgazdálkodási vállala­tok most inár vizszalgálta- tási készenlétben állnak, s kialakították a korai öntö­zés feltételeit, amelyeknek kihasználása mintegy 1500 mezőgazdasági nagyüzemnek közvetlen érde­ke. ba és a Csepel Autógyárba jó­val kevesebben jelentkeztek, mint a korábbi esztendőkben. Mindebben máris fedezhe­tünk fel általános tanulságo­kat. Hogy például a két utóbb említett üzemnek, a gépgyár­nak és az autógyárnak javíta­nia kell szervező- és propa­gandamunkáján, vitathatatlan,. Talán más üzemeknek is hasz­nos lenne ez a figyelmeztetés. Hogy a továbbtanuló gyerekek előtt az első helyen a szakkö­zépiskola áll, szintén nem ki­zárólag tököli jelenség. Ez a tendencia általános, a járás-, ban és másutt is. Felkészítés matematikából Hasonló érvényű tanulsága a tököli helyzetnek, hogy a fiúk­ban jóval kisebb a tanulási vágy és szándék, mint a lá­nyokban. A továbbtanulásra jelentkezett gyerekeknek mintegy 70 százaléka lány. Ezért helyes az iskola elhatá­rozása, hogy — talán ezt is le­het másutt hasznosítani — a jövőben a fiúk között lényege­sen javítják a pályairányítási munkát. Nyomatékosan hívhatjuk fel a figyelmet arra a tököli elha­tározásra is — itt persze, csak a legfőbb tanulságokat emel­jük ki a vitából —, hogy az iskola tanárai a szakmunkás­tanuló-intézetekbe jelentke­zetteket — még általános is­kolai tanulmányaik alatt — matematikából felkészítik jö­vendő hivatásukra. Mint isme­retes, a szakmunkásképző in­tézeteknek általános pana­sza, hogy a tanulók ezzel a tantárggyal küszködnek a leg­többet. A környék igényeihez Hasonlóan dicséretes törek­vése a tökölieknek, hogy a ta­nulók továbbtanulásának irá­nyításában elsősorban a kör­nyező üzemek, munkahelyek szükségleteit veszik figyelem­be. Ebből következik, hogy a végzett tanulókat visszavárják a faluba és a közeli vállalatok­hoz, gazdaságokhoz. Eddig is sokan hazatértek, s remélik, hogy ez a tendencia nem akad el ezután sem, sőt tovább fo­kozódik: egyre többen térnek majd vissza szülőfalujukba és környékére. —só Autóklub az autógyárban Megalakult a Magyar Autó­klub Csepel autógyári szerve­zete. A klub megalakulásával a környék autósainak régi óha­ja teljesült. A gépkocsival ren­delkező dolgozok és a járás la­kossága ezentúl nem a fővá­rosban, hanem helyben intéz­heti el különböző, az autózás­sal kapcsolatos ügyeiket. A klubnak csaknem 80 tag­ja van. Szerdánként a Csepel Autógyár Művelődési Központ­jában 4—7-ig fogadják az ér­deklődőket. akik, ha óhajtják, belépési nyilatkozatot tölthet­nek ki, illetve beszerezhetik a külföldi utazáshoz szükséges kocsikibocsáitó Camping Car- net-et. A Magyar Autóklub Csepel autógyári szervezete egyébként több térítésmentes szolgáltatásban részesíti tag­jait. MÁK CSAK 3 NAPIG TAKT A PIK KEDVEZMÉNYES VÁSÁRA! Azonnali belépéssel felveszünk építőgép-szerelőt, építőgép- és daru-villanyszerelőt, szakképzett panther autódaru-vezetőt és -kezelőt, kiskotrógép-kezelőt (BH—0,15-ös, illetvé E—1514-es gépekre, vezetői jogosítvánnyal), továbbá szerkezeti technikust (gépipari technikumi végzettséggel), épületlakatost, gyors- és gépírónőt, bérelszámolót, adminisztrátort, munkahelyi összekötőt, portást (nyugdíjast is). Jelentkezni lehet: a „PROSPERITÁS" KSZ munkaügy osztályán Budapest IX., Viola u. 45. János bácsi, a kőművesbrigád legidősebb tagja megfázott a huza­tos építkezésen. Fájt a feje, a tor­ka, hasogatott a dereka, estére be is lázasodott. Másnap a kör­zeti orvosnál: A doktor meg­nyomkodja az öreg homlokát, arccsontjait, bele­néz a torkába, az­tán lediktálja a diagnózist az asz- szisztensnek: — Sinusitis ma- xillaris et rhinitis pharnvngitis acu- tas . .. János bácsit furdalja a kíván­csiság: — Doktor úr, megmondaná ma­gyarul, mi bajom • van, mert hogy nem értek én a kirurgusok nyel­vén'. Az orvos elmo­solyodik: — Megfázott. Majd felírja a recepteket. Végül megkérdezi a ne­vét és a munka­helyét. — A PÁÉV-nél dolgozom — vála­szolja a beteg. — Szóval az ér'i*X'varban? Na, akkor mondja meg nekem, miért lötyög ez az ajtó­tok — mutat a be­járat felé az or­vos. Az öreg egy szemvillantást vet az ajtóra, aztán szakértői higgadt­sággal kijelenti: — Mert a geréb- tok vindsiftes, a pangejznit nem erősítették rá, nincs rajta a far- kopf. — Nem értem... — néz rá a doktor magyarázatot vár­va. János bácsi pe­dig fejébe húzza a sapkáját és el­nézően közli: — Hát, kilazult. H. A. is telik! Nyíri Éva Száz milliméter a tavalyi csapadékhiány Mesterírieska

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents