Pest Megyi Hírlap, 1974. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-24 / 46. szám
1974. FEBRUÁR 24., VASÁRNAP UEC\ ijth'iap 5 ELMÉLET — ANYAGI ERÓ Tudatosság és társadalmi aktivitás szemináriumokon, a marxista-leninista középiskola foglalkozásain. Közéletiség Az ideológiai és a politikai oktatást azonban nem lehet elválasztani az alapképzettségtől: nagyobb tudást csak valamilyen tudásra lehet építeni. Dunakeszin sok íiatal van az üzemekben — nagyrészt betanított munkás —, aki még a nyolc általánost sem végezte el. A KISZ-szervezet feladata segíteni, serkenteni őket, hiszen a lehetőségek adottak: két osztályt lehet elvégezni egy év alatt, a Konzervgyárba. a Hűtőházba, a Mechanikai Laborba és a 3. számú iskolába kihelyezett oktatási csoportokban. A megalapozott általános és politikai tudás segíti hozzá a fiatalokat, hogy ismereteiket, elkötelezettségüket a gyakorlatban kamatoztassák, vagyis az elméletet anyagi erővé, például közéleti aktivitássá változtassák. Ennek egyik formája a K1SZ- szervezetben végzett lelkes és lelkiismeretes munka. E közéleti szereplés egyik feltétele, hogy az ifjúkommunisták elismerjék társuknak a közéjük pályázót. A dunakeszi KISZ-szervezetekben személyesen beszélgetnek a fiatalokkal, meghívják őket a rendezvényekre, kisebb feladatokkal bízzák meg, s csak ezután kerül sor a tagfelvételi kérelem elbírálására. Sajnos, sokszor előfordul még, hogy csak beszélgetnek, s már jön is a kérelem, vagy még rosz- szabb, amikor csak azt mondják a fiatalnak: „na gyere, legyél KISZ-tug”, de nem világosítják fel jogairól, kötelességeiről. Az ilyen közéleti indítás hosszú időn át megbosz- szulja magát. A ma forradaimisága Az elmélet kamatoztatásának még magasabb szintje a kommunistává válás, a pártmunka. Dunakeszin 1972-ben 30 fiatalt ajánlottalt a párt soraiba, tavaly pedig huszonötöt vettek fel az alapszervezetek. A kommunista fiataloktól nagyon sokat várnak a KISZ- szervezetek, hiszen legjobb' jaikat ajánlják a pártba. Sajnos, minden második fiatal pártmegbízatásként nem KISZ-munkát végez, pedig erre a visszahatásra nagy szükség lenne, az ifjúsági feladatok megoldása ugyanis méltán nevezhető tettnek, értékes közéleti szereplésnek. Alapigazság, hogy az elmélet anyagi erővé válik, ha még tudatosabban terjesztjük az ideológiát, a politikai ismereteket, s lehetőséget teremtünk a gyakorlati kamatoztatásnak. A tudatosság segíti a célok felismerését, tartalmat ad a lelkesedésnek. Az anyagi erővé vá’ásra sok terület adott a társadalmi aktivitásban, a köz- életiségben, a nevelésben, az érdekvédelemben. A ma for- radalmiságában. F. P. Jövedelmező roncsok A fót—csórnád! termelőszövetkezet először 1972-ben kötött szerződést 150 autó bontására. A próbamunka eredményesnek bizonyult, s most már ezer kocsira szerződtek. A bontásból származó alkatrészeket is a tsz értékesíti, az Autóker megbízásából. A megmaradt hulladékvasat a Kohászati Alapanyagellátó Vállalat veszi meg. . Ékes János felvétele Alapigazság, hogy az elmélet anyagi erővé válik. A marxista-leninista ideológia, a szocialista országok nemzet- köz^politikája, hazánk bel- pcííitikája olyan ismeretek tárháza, amelyek a mindennapi eligazodást, a célok felismerését, a lelkesedés indoklását segítik elő. Különösen fontos. hogy a fiatalok tudása gyarapodjék, mert ők nemcsak a ma aktivitásáért, hanem a holnap tetteiért is felelnek. S az elmélet úgy válik igazán értékes anyagi erővé — politizálássá, társadalmi tetté, közéleti szerepléssé, for- radalmisággá —, ha a tudatosság határozza meg a fiatalok cselekvését. Mennyire tudatosak a mai ifjak? — erre keresünk választ a dunakeszi fiatalok példájával. Sokszínű oktatás Először is meg kell szerezni a tudást. A dunakeszi nagyközségi KISZ-bizottság korábban öt oktatási témakörben nyújtott ismereteket a fiataloknak. Tavaly kötött oktatási formában 659 ifjú tanulta politikánk alapvető elveit, kötetlen formában taggyűléseken pedig ötszázan vitatkoztak eredményesen az elméleti tudnivalókról. A propagandistákat a pártszervezet segítségével sikeresen választották ki. TIT-előadókat is meghívtak, s filmvetítésekkel tették színesebbé az előadásokat, mint a Mechanikai Laborban, a Házgyárban, a területi alap- szervezetben. Kicsit döcögött az oktatás a gyenge szervezés és az igénytelenség miatt a MÁV-Jármű javítóban, a Hűtőházban és sajnos, a gimnáziumban meg a szakmunkás- képző iskolában is. E területeken tehát tervszerűbb agi- táeiós és szervezőmunkára van szükség. Az idei oktatási évben 30 kört szerveznek Dunakeszin, több mint nyolcszáz fiatal részivé telével, a taggyűléseken pedig kétszázhatvanán szereznek politikai ismereteket. A tartalmasabb előadások érdekében megszervezik a nagyközségi társadalmi vezetőképzőt, amelyen tíz héten át 50 alapszervezeti vezetőt szándékoznak oktatni. A nagyobb tudású előadókon is múlik, hogy mennyi új ismeretet tudnak átadni a fiataloknak. A KISZ-oktatás az elméleti képzésnek csak alapfoka. Ezért örvendetes, hogy a dunakeszi fiatalok nagy szorgalommal vesznek részt a pártdát hely hiányában el kell utasítanunk. — Helyben mindössze 1800- an dolgoznak, pedig kellene a munkaerő. A Ruhaipari Szövetkezetben például modern szociális létesítmények és munka nélkül álló gépek várják a jelentkezőket, de a tapasztalat szerint inkább mennek Pestre, kevesebbért Csak a járdát koptatják... — Már többször foglalkoztunk a bejáró dolgozók helyzetével. Ilyenkor gyakran neheztelnek a helyi üzemek dolgozói. „Én fizetek itt adót. én végzek itt társadalmi munkát — mondják —, a bejárók csak a járdát koptatják, mégis az ő helyzetükkel foglalkoznak”. Valami igazság van ezekben a gondolatokban. Módot kellene találni, hogy a bejárók által termelt értéknek legalább egy kis töredéke visszakerüljön hozzánk. — Hiszen mi, tudva, hogy jelentős számú emberről van szó. sokat teszünk helyzetük könnyítéséért. A Ceglédi Kiskereskedelmi Vállalat ABC- áruháza is a bejáróknak épült elsősorban. Az ikarusosoknak is hasznos, mert ők nem utaznak keresztül a fővároson, nem nagyon van vásárlási lehetőségük. — Mindent egybevetve. A bejárókat is a községhez tartozóknak valljuk. Számítunk rájuk is a község csinosításában S kérjük is. hogy munkájuk mellett legalább saját házuk környékét tartsák rendben. Ha többre is futja, annak nagyon örülünk. Palira akarták venni? Mire a beszélgetést befejeztük, ránksötétedett. Cövek Gyula várt rám. A község „vendéglátóipari részlegének” egyikében, baráti pohár mellett vezetőmtől megtudom, hogy nyolc éve lakatos a szerelővonalon. Felesége a helyi tanácsnál dolgozik. Mellettünk. „Ikarus”-emblé- más zubbonyban, borostás férfi áll. Megszólítom. Vesztemre. Néhány éve vélt, vagy valódi sérelmei miatt otthagyta az Ikarust, az egyedit, ahol „az akkori vezető és társai palira akarták venni, és egyhetes munkát három nap alatt végeztettek volna el vele, ha nem ő az okosabb”. Most maszek karosszérialakatos. — A magam ura vagyok — kopogtatja a mellén az Ikarus feliratot, de hozzáteszi: — ha 55 éves leszek átadom a fiamnak az ipart, én meg visszamegyek a gyárba, hogy ne 550, hanem legalább 1400 forint legyen a nyugdíjam. Vagyis, ha hasznot lehet húzni, nem is olyan nagy a sértődöttség. A szemünket csípi már a füst. tovább indulunk, hogy felkeressük a Kele családot. 18 óra 05 perc A sötét utcákon alig találkozunk egykét hazatérővel. Árnyékuk sietősen siklik át a ritkán elhelyezett lámpák sápadt fénykorén. Keléék hosszú tornácú. régi házban laknak. Kopogtatásunkra az idősebb Kele Mihály nyit ajtót. A résen a fénnyel együtt a sportriporter hangja nyomul ki. A tv meccset közvetít. Házigazdánk hellyel kínál: „Úgyis csak sétálnak a pályán”. Pohár kerül az asztalra. — Nagyon várják odabent! — biztatja Cövek Gyula az öreget. aki a busz II. raktárában dolgozik, s most betegállományban van otthon. — A feleségem nincs idehaza — kortyint a házigazda —, második műszakos a kárpitosüzemben. Keressen olyan állást, ahol... Mire elhangoznék a második „Egészségünkre!”, előkerül az ifjabb Kele Mihály is. 0 szintén az Ikarusban talált munkát. Az egyediben technológus 2400-at keres. ,J ehetne több is!” «Szobájukból gyerekhang hallatszik. Benézünk. A család legfiatalabb tagja, a háromhónapos Zolika gőgicsél. — Jó gyerek — dicséri az apja — A modern berendezés nvileg családi hangulatot varázsol a mestergerendás szobába. — Letelt az OTP De már van újabb, konyhaszekrényre és a frigidéire. — Kevés a pénz! — teszi hozzá a mosolygós fiatalasz- szony. Mondtam is a fériem- n»»K keressen olvan állást, ahol jobban megfizetik, mert így a gyerek mellett nem tudunk gyarapodni, de nem nagyon akarja otthagyni a megszokott helyet. Igaz, a járatos Portások Milyen szobrot állíthatnánk a portások dicsőítésére? Úlő alakot, előregörnyedt háttal? Vagy /ahogy megleheli tintaceruzáját? Sapkásán, beszorítva -fülkéjébe. Kár ezen gondolkodni. A portásokról nehéz lenne szobrot mintázni. A portások munkáját lehetetlen líraian leírni, a portások ritkán kapnak kitüntetést, nem látjuk őket sem a tv-híradóban, sem a mozivásznon. Elmegyünk előttük, a belépőre dülöngélő betűkkel írják a nevünket. Ennyi az egész. Szemükben megül az unalom, hangjuk beidegzett — kár ezen gondolkodni ... A döntések örlö malomkövei A kérdések unalmasan egyhangúak a gyári belépéskor is: honnan, hová, miért? Először ők kérdeznek, csak aztán az újságíró. így a portások adják meg a hangulatot, a szájízt egy-egy beszélgetéshez — mert gyakorta előfordul, hogy a portán már ideges az ember. „Könyvügynököt nem engedhetünk fel” — mondja az ÉVIG ceglédi gyárának portása. — „A múltkor véletlenül fölengedtünk egyet, kaptunk a fejünkre...” Lapozgat az igazolványomban, s közben szinte magának sorolja megnyugtatásul az eseteket, hogy ő bizony azóta senkit nem enged gyárkapun belülre, csak azt, akinek a budapesti vezérigazgatóságtól engedélye van erre. Nekem nincs. Tanácstalanul állunk egymással szemben. Én az idegesség kezdeti stádiumában, ő meg döntés előtt, a felelősség minden terhével. A portások viszont ritkán döntenek, erélyességük öregségükkel vitatkozik, a tapasztalatokkal megfűszerezett fiatalkori csalódás, a felnőttség el- tékozolt évei, sok-sok elhibázott döntés morzsolhatja egymást, a csonkig faragott ceruza táblából a pecsétes íróasztalon, melyet valamelyik irodából selejteztek ki, a portás egyensapkáját föltolja a homlokára, aztán a keze lassan a telefon felé nyúl. A titkárnő a telefonba súgja, „engedje föl az elvtársat”, a portás szívéről apró kavicsok gurulnak lefelé, és a határozottság ismét kiül az arcára. A sapkát keményen fejébe húzza, a kék posztókabát vállát vállához igazítja, maga elé helyezi a „belépőtömb” indigós füzetét, és olyan, mintha levelet írna. Ez a pillanat már a búcsúzásé. nyitott tenyérrel mutatja az utat fülkéje ajtajából, s dolgom .végeztével már csak intünk barátságosan, mintha régről ismernénk egymást. A legközelebbi alkalommal busz azt is megteszi, hogy ha elalszunk bedudál, és megvárják. Ezt máshol nem tennék meg. Csak legalább többet lenne itthon. De ha megérkezik, akkor rohan focizni. Kiderül, hogy a gyömrői csapat mindenese. S gyakran feláldozza ünnepnapjait is egy-egy küzdelem kedvéért. Későre jár. A kapuig kísérnek. A sötétben csak sejtem a kert körvonalait. „200 négyszögöl az egész. Egy kevés krumpli, zöldség meg borsó terem rajta.” Azután becsukódik mögöttünk a kapu. Búcsút veszek Cövek Gyulától is. Élményeimet azonban még hiányosnak érzem. Szeretném megismerni a művelődési lehetőségeket is. Furuglyás Gézát, a művelődési ház igazgatóiát otthonában találom. Maga is bevándorolt Gyömrőre, de jó két évtizede, s bárkitől kérdezném. őslakosnak mondaná, ö a Hazafias Néofront helyi szervezetének titkára. Érti a módiát. kinek mit mondjon, s ezt a tehetségét a község művelődése érdekében kamatoztatja. Az italbolttal nem versenyezhet Érdemeit azonban elhallgatja. Az első pillanatok meglepődése után. hisz nem várt látogató vagyok tényeket, adatokat sorakoztat: A művelődési háznak 300 embert befogadó nagyterme van. Az érdeklődők zömét azonban a színjátszó, a film. úgy fogad, mint mindig. Honnan, hová... Most is a népért — A szociáldemokrata pártot 1918 novemberében alakították meg Örkényben a régi szervezett munkások. Ök ragadták meg az alkalmat, elkergették a csendőröket, az egyik fiú fegyvert szerzett, mentünk házról házra hívni, agitálni, összeszedtünk vagy hetvenöt tagot a háromezer- ötszáz lelkes faluban. Énekeltük, „nagyobb munkajogot, szabadságot adjatok!”, és vonultunk a piros zászlókkal. Márciusban Örkényben minden megváltozott, nem volt elnyomás, senki sem félt már az uraktól, a szőlőbirtokosoktól. Hősi idő volt. A negyvenfilléres napszámbért a bizalmiak hetven fillérre emelték. Elvtársaink mindenben megértették egymást, közöttük nem volt nézeteltérés, mindenki tudta, mit kell tennie. A szegények örömmel üdvözölték a direktóriumot, fölvonultak az utcákon, nagy ünnep volt, vonultak vagy félezren, fúvós- zenekar tanulta az új indulókat, piros zászlók lobogtak, mindenki énekelt teli torokból. Zsákai Ferenc 1901-ben született, hat elemit végzett, napszámba járt, majd a pesti hajógyárban-: dolgozott. Tizennégyen voltaik testvérek, apja hat korona heti bérért gürcölt, vonatra sem tellett. A Tanácsköztársaság idején Zsákai Ferenc a Vörös Hadseregben a cseh fronton harcolt a néphatalomért. Szolnoknál megtudta, hogy árulás történt, hazamenekült. A huszas-har- mincas években öt helyütt dolgozott, mindenhonnan elbocsátották, mert béremelést követelt, szervezkedett. Végül a MÁV-nál kapott munkát, akkor jött a behívó. A felszabadulás után a földosztó bizottság elnöke lett, majd 1950-től visszament a vasúthoz. Munkásőr tizenkét éve, a magnós és más körök, az ifjúsági klub tagjai teszik ki. Tavaly 20 ezren fölül volt a látogatók száma, de sok sikeres ORI-rendezvényt is tartottak. — A könyvtárunkban 13 ezer kötet található. A hat letéti könyvtárral együtt ösz- szesen 17 ezer olvasót számoltak tavaly. — Van egy rozoga mohuk. Heti négy alkalommal tartanak benne előadást, de nem nagy a tolongás. A hat italbolt forgalmával az eddig felsorolt intézmény együttesen sem veheti fel a versenyt. Mit mondhatok a bejárókról? Azok. akik itt már gyökeret eresztettek így vagy úgy. de bekapcsolódnak a község életébe. Itt az ikarusosok péídája: Kele Mihály a labdarúgócsapatunk oszlopos tagja. Kövesdi András sokáig tanácstag volt, Kiss Gyula az énekkarban tölti ideje naev részét. Igen. ők csak személyek. Jó lenne valami hivatalos formában is kapcsolatot teremteni a vállalatokkal. Kölcsönösségi alapon szívesen ismerkednénk meg például az Ikarus KTSZ-klubbal is. A mi ifjúsági klubunk már kétezer nverte el a kiváló címet. Ügy hiszem, tudnánk mi is mutatni és tenni egykét dolgot az ikarusosokért A vasút felé indulok A hűvös szél néptelen utcákon söpör. Gvömrő csendes A bejárók pihennek holnap is korán lesz ébresztő. Lakatos Tamás (Megjelent a gyár Ikarus el- mű üzemi lapjában.) nyugdíjas tizenhárom éve, nyolc éve ügyeletes portás a dabasi járás pártbizottságán. Azt mondja, most is az a dolga, hogy őrizze a nép nyugalmát. Magad uram... D/II-es. Ennél alacsonyabb osztályozásé szálloda már nincs. S a hotelportás fogalma, amely szinte különvált az egyszerű portás szótól, itt visszacsúszik eredeti rangjába és ér- telmébe. Nincs aranyozott gai- lérú egyenruha, nincsenek elegáns rekeszek, nagy, lógó kulcskarikákka. Cegléden a Kossuth Lajosról elnevezett szállodában. A vezető — aki gyakran portás is —, Ábrahám Béláné valamikor ágyneműkiadóként kezdett dolgozni, nyolc általánosa van és ezer- hétszáz forint fizetése. Szereti is, meg nem is a munkáját, okai a közhely aranyigazságai — sok emberrel ismerkedhet meg, de nincs vasárnapja. A szálloda délelőtt hideg és kihalt — takarítónő sincs —, a vezető takarít társával. Aztán ül az apró portásfülkében és azt mondja, hogy ez inkább fogadó, elavult a berendezése, nincs társalgója, de így is ötvenezer forint a havi forgalom. Átmenő város Cegléd, sokan hálnak itt egy-két éjszakát. — A portásnak az a dolga, hogy szemmel kísérje a vendégeket, a bejelentőlapot töltesse ki, esetleg kávét is főzhet, mozijegyet is rendelhet. A két éjjeli portásnak még annyi dolga sincs, nyugdíjasok, hatszázharminc forintot kapnak havonta az ügyeletért. A lépcsőházban ragyás a fal, fönt tiszta ágyneműk suhognak és monotonon duruzsol a porszívó. Az étterem aszjalaúj még katonás rendben pihennek' a székek, áz ajtó zárva, kicsit'hideg van'és hiányzik a szállók jellegzetes illata, meleg, étellel, itallal, tisztasággal keveredő szaga. Nem nagy dolog, ok kell Tóth Béláné ebédelni menne. Szokatlan az olyan látogató, aki őt keresi. Ä portást, hivatalosan az őrszolgálatost, aki most a Nagykőrösi Konzervgyár egyes telepén, a személyzeti kijárónál teljesít szolgálatot. Nem üi le. nevetve és mégis zavartan néz, mit akarok, csak nem ilyen körmönfont módon bejutni? Azután kérdezek, ő válaszol. — Miért lett portás? — 1960-ban helyezkedtem el, akivor a konzervgyár kettes telepén, kint a város szélén, segédmunkásként. Cipekedtem. mindent csináltam, az az igazság. Lerobban* a csigolyám, a raktárba tettek. 1967- ben kerültem az őrszolgálathoz. Kényelmes a munka, én meg fáradékony vagyok. A fizetésem elegendő — ezerki- lencszáz. — Szereti ezt a munkát? — Szeretem. Sok nagy embert beengedtem már. A televízióból ismertem a Pálfy Józsefet, fölismertem, mikor idejött az elmúlt hónapban, nem gördftettem akadályt a belépése elé. Változatos nézni az embereket. — A táskákat nen. nézi? — De. Kell. Ügy csinálja az ember, hogy ne sértsen. — Fogott már tolvajt? — Volt már. persze, hogy volt. Pár befőttet akart kivinni. Fölvettem a jegyzőkönyvet. Aztán nem tudom mi lett, nem az én dolgom. Szombat- vasárnap ide kapcsolják a fülkébe a telefonközpontot, s föl vawok készítve elsősegély- nyújtásra is. Jvtalmazták-e már? — 1968-ban. ötszáz forinttal. — Og% érzi. szükség van a munk"*ára? — Űgv. Szükség van erre. Fontos munka ez is. mint más. Kicsit törődött emberek vagyunk mi. portások, de szükség van ránk. Vigyázunk, útbaigazítunk. Nem naev dolog, de kell, fgv van rendjén. Tamás Ervin i i L A A
