Pest Megyi Hírlap, 1974. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-21 / 43. szám

1974. FEBRUÁR 21., CSÜTÖRTÖK “'"’ZJCírtap 3 Négyszázezer hektáron intenzív gazdálkodás Ülést tartott a TOT elnöksége Szerdán Moharos József el­nökhelyettes vezetésével ülést tartott a Termelőszövetkeze­tek Országos Tanácsának el­nöksége. Az ülésen részt vett dr. Soós Gábor mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi miniszté­riumi államtitkár is. Az elnökség megtárgyalta a tsz-ek munka- és üzemszerve­zésének helyzetét, valamint az ezzel kapcsolatos fejlesz­tési feladatokat. Megállapítot­ták, ma már általánossá vált, hogy a gazdaságok csak 3—4 növény termesztésére rendezkednek be, és 2—3 állattenyésztési ága­zatna szakosították a munkát, miközben a gépesítés színivo­nalát sikerült növelni. Részben ezzel magyarázható, hogy a munka termelékenysége 1963- hoz képest 44 százalékkal nö­vekedett a növénytermesztés­ben és 28 százalékkal nőtt az állattenyésztésben. A magas színvonalon gazdálkodó szö­vetkezetek számára a fejlődés újabb lépcsőfokát jelenti a termelési rendszerekbe .való bekapcsolódás. Idén mintegy 500 tsz 400 ezer hektár földterületen in­tenzív gazdálkodási rend­szerekben termeszt különféle növényi kultúrákat. Az elnökség határozatot hozott arról, hogy a tsz-ek munka- és üzemszervezésé­nek kérdését az országos ta­nács soron következő plénuma elé terjesztik. MEM-tanácskorás A baromfitenyésztés fejlesztéséről A MÉM-ben országos érte­kezleten vitatták meg a szak­emberek a hazai baromfite­nyésztés fejlesztésével kapcso­latos feladatokat. Az ülésen részt vett Váncsa Jenő minisz­terhelyettes is. Dr. Kovács Imre MÉM-fő- osztályvezető előadásában el­mondta, hogy a baromfihús- és a tojásfogyasztásunk olyan mértékben fejlődött, hogy az eredmények világviszony lat­ban is számottevőek, utalt azonban arra is, hogy az el­múlt 3—4 évben a fejlődés dinamizmusa az állattenyész­tésnek ebben az ágazatában lelassult, és romlott a termelés hatékonysága. Egyebek között azért, mert a jövedelmező­ség és egyéb állattenyésztési ágazatokhoz képest mérsék­lődött. A baromfitenyésztés­ben elérkezett a rekonstruk­ciós programok megvalósításá­nak ideje; ezt az állam 30 százalékos beruházási támoga­tással segíti. Még karton nélkül Az első pilisi fogszakorvosi körzet Tizenegy óra múlt néhány perccel, alighanem vége a rendelésnek, az előszobában nem várakozik senki. — Pedig nálunk ilyenkor télen van a szezon — mond­ja J. Nagy András, Pilis fog­orvosa — különösen amióta a tsz-tagoknak is van SZTK- juk. Forgalmasabb napokon huszonöt-harminc pácienst beszólítok. Nyáron, a betaka­rítás idején jóval kisebb a forgalom. Persze, ha mindenki eljönne a rendelésre, akinek rossz foga van, akkor ide nem fémének be. A rendelőben a Medicör- szék mellett korszerű műtő­lámpa áll. A felszerelés, mint azt megtudom, megfelel a mai követelményeknek. Ez azon­ban nem jelenti azt, hogy pél­dául a Junior helyett nem kelne el egy gyorsfordulatú, vízhűtéses fúrógép. Közvetle­nül az ajtó mellett egy hasz­nálatlannak tűnő iratszek­rény próbál beleilleszkedni az egyébként puritán rendelő­képbe. — Nem régen kaptuk. Ha majd a községben mindenki­nek lesz fogászati kartonja, ebben fogjuk tárolni. De ez ma még csak ábránd. Hol van még az az idő, amikor teszem azt az emyőképszűréshez ha­sonlóan a fogszűrést is köte­lezővé teszik? Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy foghíjasán száz évig is elél­het az ember, nem úgy mint egy beteg tüdővel, amely fer­tőzhet is. Az első páciens — Tizenegy évig tanultam hegedülni, nővéremhez ha­sonlóan Miskolcon érettségiz­tem a zenegimnáziumban. Nagy kérdés volt, hogy mihez kezdjek azután. Azt éreztem, hogy művész nem lenne belő­lem, de abban is bizonyos voltam, hogy a hegedűtanár­ságot nem nekem találták ki. Nem minden tizennyolc éves gyerek tudja csalhatatlanul, mi akar lenni. Hazudnék ezek után, ha azt állítanám, hogy fogorvosnak születtem, az kétségtelen azonban, hogy mindig húzott valami az or­vosi hivatás felé. így aztán a fogorvosi egyetemre jelent­keztem — harmadszorra vet­tek fel. Közben dolgoztam. Egy esztendőt zsákoltam otthon, Karcagon, a rizshántoló ma­lomban. A hegedűhöz sem let­tem hűtlen, ha van egy kis időm, ma is előkapom, külö­nösen amióta van itt a köz­ségben egy jogász koma, aki tud zongorázni, vele szoktunk együtt muzsikálni. Az egyetemet jó eredmény­nyel végezte. Utolsó éves ko­rában feleségül vett egy gyógyszerészhallgató pilisi lányt. Ezért pályázott Pilisre, ahol — éppen négy esztendő­vel ezelőtt — a község törté­netében először nyerte el a fogorvosi állást. Rajta kívül egy vizsgázott fogász tevé­kenykedik a csaknem tízezer lelket számláló településen. Felesége, aki időközben két gyönyörű fiút szült, Andrást és Viktort, a monori patiká­ban dolgozik. — Mi tagadás, meglehetősen izgatottan láttam munkához. Soha nem fogom elfelejteni az első páciensemet, Gál Attila tízéves kisfiú volt, akit gyö­kérrel kezeltem. Eleinte ide­genkedtek tőlem az emberek, azt se tudták, hogy a világon vagyok. Nem számított ese­ménynek egy fogorvos letele­pedése, propagandáról nem is álmodhattam, kiraktam a ka­pura névtábláimat a rendelési idő feltüntetésével és vártam. Szép lassan indult el a bőt, ahogy felénk otthon mondják. Akik elégedettek voltak a munkámmal, azok elmondták másoknak. Nem a félelem Nem pilisi és nem perifé­rikus jelenség: rutinszerűen nagyon kevesen járnak fogor­vosihoz. — A fogorvos váróját so­kan még ma is kerülik. Ennek ellenére azt tartam, nem a fé­lelem tartja távol az embere­ket, hiszen köztudott, hogy hatásos érzéstelenítőkkel van minden rendelő ellátva. A többség mégis csak akkor jön, ha már fájdalmat érez. Előfordult már olyan eset is a fiatal fogorvos praxisában, amely a történelmi középkor­ban lehetett mindennapos. Egy várandós anyát egyik jó szomszédja arra figyelmez­tette, ha kihúzatja a fogát, ak­kor meghal a gyermeke. A hi­székeny asszony már fetren- gett fájdalmában, amikor vé­gül mégis rászánta magát a húzásra. Mondani sem kell, hogy egészséges gyermeknek adott életet. — Kétségtelen, hogy a fő­városban és több vidéki nagy­városban kezd sikk lenni fog­orvoshoz járni, hogy úgy mondjam, kezdünk divatba jönni. A fejlődés természete­sen ma már Pilisen is mér­hető. Kialakult egy olyan mind jobban bővülő réteg, főleg fiatalok, akik ellenőrzésre is el-eljárnak a fogászati ren­delésre. Cukros-mézes cumi A fogak romlását egészen fiatal korban keh megakadá­lyozni. Nálunk a községben az óvodáskorú, három-ötéves gye­rekek foga valósággal kezel­hetetlen. Változatlanul divat ugyanis a cukros-mézes cumi, amely az egyetemi tanköny­vek ábráin az egészséges fo­gak réme. Sajnos, szervezet­ten még csak az általános is­kolában rendszeresíthették he­ti hat órában a kötelező fo­gászati ellenőrzést. Az a gya­korlat, hogy esetenként egy- egy osztály jön hozzám ren­delésre. Szóba kerül az ismeretter­jesztés is, amely ez ideig Pi­lisen csupán az iskolában nyert polgárjogot. A fogorvos egyedül nem győz mindent, pedig nyilvánvalóan tudna szolgálni olyan megszívlelen­dő tanácsokkal a felnőtteknek is fogaik ápolására, élettarta­muk meghosszabbítására vo­natkozóan, amit nem bánná­nak meg. Ilyen jellegű elő­adások tartására azonban ez ideig nem kérték fel; És ha felkérnék, kezdetben még min­dig osztályrésze lehetne az érdektelenség. Húzni kell! — Az a jó beteg, ha fogal­mazhatok így, aki kihoz be­lőlem mindent, amit az egye­temen megtanultam. Kidob­ni egy fogat, az nem munka. Azt szeretném, ha becsüle­tesen dolgozó szakembernek tartanának. Ugyanazt meg le­het csinálni itt is egy foggal, mint a fővárosban. A két év­vel ezelőtti szakorvosi vizs­gámon azért nem kaptam je­les, mert a gyakorlati tapasz­talataim alapján válaszoltam. Azt válaszoltam, amit általá­ban kérnek tőlem a pácien­seim, amitől nem lehet elté­ríteni a többséget — húzni kell! Pedig tudom, hogy a fel­adatként kapott munkát ér­telmesebben is el lehetett vol­na végezni, a fog mentésével. Megfordult már a fejemben, hogy mennyivel jobban jár­nék — anyagilag és szakmai­lag egyaránt —, ha Pesten kaptam volna állást, mint nem egy volt évfolyamtársam. Ott az emberek valósággal bele­ütköznek az információkba, ha egy srác tej foga lyukas, már kétségbeesve viszi az anyja a fogorvoshoz. Én a családom­mal jól érzem itt masam. Azt vallom: „tátsd el a szád. meg­mondom. ki vagy”, legalább olyan felületes általánosítás, mint idősebb testvére: „a ru- ba teszi az embert”. A szakorvosi vizsga nem jelenti a továbbképzés befe­jezését. Havonta egyszer Mo- noron studírozik a járásban tevékenykedő, ha úgy tetszik, azonos missziót teljesítő kol­légáival. Ha ideje engedi, a klinikára is beugrik egy-egy érdekesebbnek ígérkező elő­adásra. Íróasztalán ott sora­koznak a Fogorvosi Szemlék. De szakbarbárnak sem nevez­hetné senki. Az egyetemen az OSC NB II-es csapatában ko­sarazott. jelenleg a tollaslab­dának hódol versenyszerűen — a férfiak rivalizálásában a második Pest megyében. Ugyanakkor három színházba van bérletük a feleségével: az Operába, a Vígbe és a Pesti­be. Kertész Péter Ä megyei tanács vb ülésérő! Elválaszthatatlan egység a könyvtár és a könyvterjesztés Tegnap délelőtt a Pest megyei Tanács végrehajtó bizott­sága együttesen tárgyalta meg a könyvtárak és a könyvterjesz­tés fejlődését, helyzetét. Mint megállapították: mindkettőnek jelentős a szerepe a tudatformálásban, a közművelődésben. A közművelődési könyvtárak helyzetéről 1965-ben már tárgyalt a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Az iskolai könyvtárak­kal és a könyvterjesztés helyzetével megyei testület még nem foglalkozott, sőt ilyen együttes tárgyalásra valószínűleg orszá­gosan is ez az első eset. A gyakorlat bizonyítja azonban, hogy a könyvtárak munkája, a lakosság olvasottsága elválaszthatat­lan a könyvkiadástól, a könyvterjesztéstől. A végrehajtó bi­zottság rámutatott: nem helyes csupán a közművelődési könyv­tárakkal foglalkozni, reális kép a lakosság olvasottságáról csak komplex vizsgálattal: az iskolai, valamint a szakszervezeti könyvtárak értékelésével egyetemben nyerhető. A vb tanácskozásán részt vett és felszólalt Barinkai Osz- kárné, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára, dr. Lu- kácsy Róbert, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának munka­társa, Drucker Tibor, a Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése főtitkára, Kondor Istvánná, a Művelődésügyi Mi­nisztérium könyvtárügyi osztályvezetője is, valamint Hargitai Károly, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője és Debreceni lmréné, a Pest megyei Könyvtár igazgatója. A művelődés fontos alapintézménye A könyvtár, ahogy a többi között a vb tagjai és a meg­hívottak kifejtették: az isko­la után a művelődés legfonto­sabb alapintézménye. Az ol­vasásra nevelést, a könyv megszerettetését gyermekkor­ban kell elkezdeni. Aki isko­lás korában barátságot köt a könyvvel, később sem tud le­mondani az olvasásról. Mind a gyermekek, mind a felnőt­tek' olvasását az erre illetékes szerveknek szüntelenül támo­gatni kell. A könyvtáraknak, a könyvkiadóknak, de a tár­sadalmi szervezeteknek is nagy a szerepük az ízlés ne­velésében, a rendszeres és kulturált olvasás megszerve­zésében. A megyében az elmúlt tíz esztendő alatt mérhetetlen erőfeszítések történtek, hogy minél több ember kezébe ke­rüljön könyv. • Megkétszere­ződött az olvasók, a könyvtár ri tagok, de~a könyvek száma is. Az állami szervek megkét­szerezték a könyvvásárlásra fordítható összeget. Vala­mennyi járási-városi könyv­tár helyiségét felújították, berendezését kicserélték, s néhány helyen bővítették a helyi: igékét. A Művelődés­ügyi Minisztérium 1970 óta évente egymillió forintot for­dít e célra. Tavaly húsz százalékkal vá­sároltak több könyvet, mint 1972-ben. A tizennégy éven aluli gyermekek közül 1962- ben 31 998 olvasott könyvtá­ri könyvet, 1972-ben már 49 771-re nőtt a számuk. A könyvbarát, az Olvasó népért mozgalom, amelyeket a társa­dalmi szervek is aktívan szer­veztek, szintén meghozták eredményüket. Az említett számok bár­mennyire tetszetősek és je­lentős munkát, küzdelmet ta­karnák, nem megnyugtatók. A többi között, ha az iskolai olvasók számát tekintjük, az iskolásoknak csupán 50 szá­zaléka tagja a könyvtáraknak. A felnőttek körében m^g rosszabb a helyzet: csökkent a mezőgazdasági dolgozók ol­vasótábora és alig emelkedett a munkásosztályból kikerülő könyvtári tagok száma. Jól­lehet, Pest megye sajátossága abban is rejlik, hogy a majd­nem kétszázezer bejáró dol­gozó olvasásáról. könyvvá­sárlásáról nincs adat, jó ré­szük a fővárosban szerzi be szükségleteit, az üzemi könyv­tárak tagiai. mécsem eleaen- ,dő a megyében élő munkásak kfzött a rendszeres, állandó '-önyvolvasó. Országosan fehér folt A lakosság jó része rend- s ertelenül olvas és sokan él­nek úgy, hogy megnövekedett életszínvonaluk ellenére sem igénylik a könyveket. A la­kosságnak mintegy negyven százaléka nem vásárol köny­vet. Az egy főre jutó könyv- vásárlás 1973-ban országosan 135, megyénkben 49 forint volt. A megye 318 tanácsi és 30 klubkönyvtárának a lakos­ság 12,9 százaléka tagja, a •zervezeti könyvtárak ol­vasóival együtt is csupán 16,5 százalék. Az országos átlag ebben is jobb: 21,5 százalék. A tanácsi könyvtárak állo­mánya 1972-ben egymillió 256 ezer kötet volt, egy lakosra 1,38 kötet jutott. Az országos átlag 2,1 kötet. Annál rosz- szabb ez a szám, ha azt te­kintjük, hogy megyénk az or­szág legnépesebb megyéje. Könyvtári állománya orszá­gosan a második helyet fog­lalja el, de az egy lakosra ju­tó mutatót tekintve a megyék között az utolsók vagyunk. A könyvtárak többsége kor­szerűtlen, sok az elavult, se­lejtezésre váró könyv, kevés a függetlenített könyvtáros, számos helyen rosszak á fel­tételek. . Elég csak a Cegléd városi-járási könyvtárra utal­ni, amel” ■ a szükséges terület­nek csak 15 százalékával ren­delkezik, igaz, az ötödik öt­éves tervben a város és a já­rás gondja az előirányzatok szerint megoldódik. Gondok­kal küzdenek az ipartelepek, így Vác, vagy Szigetszentmik- lós. Megfelelő, korszerű helyi­sége csak Pílisvörösvárnak és Albertirsának van. Elfogad­ható gyermekkönyvtár pedig csak Nagykátán működik, s legrosszabb a helyzet Szent­endrén, a kultúra városában. A Művelődésügyi Miniszté­rium vizsgálata korábban megállapította már, hogy csökkent az ismeretterjesztő irodalom, s a megyében az or­szágosnál rosszabb a társada­lomtudományi irodalom a meglevő könyvállományon be­lül. A természettudományi és a mezőgazdasági szakirodalom aránya is csökkent. A gyermekkönyvtárak álla­potával foglalkozva a vb meg­állapította, hogy tíz könyvtár­nak van gyermekrészlege és az iskolai könyvtárak szintén az iskolások igényeit elégítik ki. Az egy olvasóra jutó könyv a tanácsi könyvtárakban, de az iskolaiakban is az országos alatt van. Következetesebb könyvtári tevékenység A könyvtárak, a könyvter­jesztés értékelésekor a megyei tanács végrehajtó bizottsága kimondotta, hogy az anyagi eszközökön túl sok más objek­tív és szubjektív ok is forrása a jelenlegi kedvezőtlen hely­zetnek. Egyik ilyen nehézség az, hogy a megyei könyvtár a fővárosban van, kölcsönzéssel nem is tud foglalkozni, s amíg 1975-ben el nem foglalja helyét Szentendrén, alapvető változás nem történik. Kife­jezte a vb azt a kívánságát, hogy a művelődési osztály a jövőben erőteljesebben, követ­kezetesebben ellenőrizze a könyvtárak tevékenységét. A megyei könyvtár akkor látja el jól a feladatát, ha nem az adminisztratív munkát helye­zi előtérbe, hanem a politizáló, elemző, olvasásra nevelő, az olvasást megkedveltető mun­kát. Nagy a felelőssége a könyv­tári, a könyvkiadó és a könyv- terjesztő vezetőinek is az ol­vasásra nevelésben. Ugyanak­kor kiemelte a tanács vb a ta­nácsok, a termelőszövetkeze­tek, az ÁFÉSZ-ek és a társa­dalmi szervezetek felelősségét is. Mint mondották, korábban a földművesszövetkezetek évente jelentős összegekkel támogatták a könyvtárakat. A földművesszövetkezetek át­szervezése óta az ÁFÉSZ-ek lemondtak nemes szokásukról és a termelőszövetkezetek is — amelyek pedig jelentős kul­turális alappal rendelkeznek — gyakran elfeledkeznek ilyen irányú missziójukról. A műveltség eszköze A társadalmi szervezetek eddig is sok támogatást adtak ahhoz, hogy a közművelődés­nek e fontos ágával foglalkoz­zanak, népszerűsítsék a köny­veket. A szakszervezetek, a tiazafias Népfront Pest megyei Bizottsága, de különösen a pártszervezetek érzik a nép művelésének jelentőségét. A két alapvető osztály: a mun­kás- és a paraszti osztály élet- színvonala évről évre nő, a technika fejlődésével mind magasabb képzettségű embe­rekre van szükség, művelt munkásosztályra és mezőgaz­dasági dolgozókra hárul a megye további fejlesztése. A könyv a műveltség eszköze, nélkülözhetetlen társ a mun­kában. A megyei párt-végrehajtó­bizottság. a pártbizottság a közeljövőben tárgyalja majd a munkásosztály műveltségi helyzetét, a KNEB a megyei NEB-bel együttesen nem ré­gen vizsgálta, mire fordítják a termelőszövetkezetek kultu­rális alapjukat, a tsz-szövet- ségek, mint érdekképviseleti szervek szintén felelősei azok művelődéséért, akiknek érde­keit képviselik. Még az év első felében na­pirendre kerül a művelődés távlati fejlesztési terve. Ebben is nagy helyet foglal majd el a könyvtárak, a könyvterjesz­tés ügye. A tegnapi tárgyalás­nak az volt a lényege, hogy a vb segítségével az illetékesek addig is javítsák meg irányítá­si, ellenőrzési tevékenységü­ket. Budapest környékének közlekedéséről A végrehajtó bizottság a má- , munkások és diákok sokszor sodik napirend tárgyalásához ! lehetetlen körülmények között meghívta a KPM főosztályve- , utaznak, a közlekedés miatt zetőjét. a Budapest Főváros késnek. Nem jobb a helyzet Tanácsa Közlekedési Főigaz- ünnepnapokon sem, amikor a gatóságának vezetőjét, Tari j kirándulók özönlik el az uta- Lászlót, a Volán 20. számú I kát, s ma már nemcsak a tö- vállalatának igazgatóját. Tóth j megközlekedési eszközökön. Jánost, a MÁV Budapesti I hanem a személygépkocsikon Igazgatóságának igazgatóját és való utazás is elfogadhatatlan. a BKV képviselőjét. A végrehajtó bizottság meg­állapította. hogy bár sok vál­tozás történt a megye közle­kedésében — a többi között egyes vasútvonalak villamosí­tása, illetve korszerűsítése, a főutak korszerűsítése, új au­tóbuszok forgalomba állítása, a szentendrei HÉV végállo­másának összekötése a metró­val, a Soroksári út korszerű­sítése, a HÉV végállomás át­helyezése — mégis súlyos Pest megye közlekedési helyzete. Lassú és kultúrálatlan a köz­lekedés. valamennyi járaton nagy a zsúfoltság, a bejáró Vácra, Ráckevére, Szentendré­re. Visegrádra órák alatt jut­hat el a pihenni vágyó tömeg. A megyei tanács végrehajtó bizottsága abbeli reményét fe­jezte ki, hogy a közlekedési vállalatokkal, igazgatóságok­kal. a minisztériummal a jó együttműködés meghozza gyü­mölcsét és az ötödik ötéves terv előkészítésekor közösen munkálkodva olyan tervet fo­gadtathatnak el, amely alkal­mas e fontos és népes megye zavartalanabb, kulturáltabb közlekedésének megoldására. S. A.

Next

/
Thumbnails
Contents