Pest Megyi Hírlap, 1974. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-21 / 43. szám
PCil MEGYEI K/Círlap 1974. FEBRUÁR 21., CSÜTÖRTÖK MÁRCIUS 1-15: Beíratják az elsősöket A közeli napokban országszerte megkezdődik az általános iskolák leendő első osztályosainak beiskoláztatása. A következő tanévben — az előzetes számítások szerint — 151 200 kisfiú és kislány kezdi meg tanulmányait, 13 600-zal több, mint az elmúlt tanévben. Az érvényben lévő rendelkezések értelmében az általános iskola első osztályába azokat a gyermekeket kell felvenni, akik hatodik életévüket a felvétel évének szeptember első napjáig betöltik. A beíratásukat a március 1. és 15-e közötti időszakban, a tanácsok által meghatározott napokon tartják. A szülő vagy a gyermek neveléséért felelős más személy, gondviselő kötelessége, hogy a tanköteles gyermeket beírassa. A tanköteles korba lépő kisfiúkat és kislányokat a lakás szerint körzetileg illetékes általános iskolába kell bejelenteni, illetve beíratni. A beíratás pontos idejéről a szülők írásos értesítést kapnak, vagy pedig a tanácsok falragaszokon, az igazgatók az iskolák kapuin, hirdető- tábláin elhelyezett közlemé- nven tudatják annak rendjét. Zebegényi kezdeményezés: a kölesönképtár Zebegényben, a Szőnyi István Múzeumban a vendégek évek óta különleges programok részesei. Így lesz ez idén is, május elsejétől. A csaknem hét esztendeje, 1967 augusztusában megnyílt múzeum egy évvel később szobrász és festő szabadiskolát nyitott. Lényegében ezt bővítették tovább, amikor a ma már mintegy 400 főt számláló múzeumbarát kör megalakult. A tagok havi 2 forint tagdíj ellenében félárú vasúti jegyet kapnak és szálláskedvezményt a múzeum kempingjének 6 személyes faépületeiben. Ezeket 1971-ben építették a Pest megyétől kapott jelentékeny összegnek megtoldásával, társadalmi munkával. A fő dolog persze nem a kempingezés, hanem a programok magas színvonala. Két éve kezdték el a „Két nap a múzeumban” sorozatot, diákok részére. Ez remek lehetőség arra, hogy a tanulók megismerkedjenek a hatalmas Szőnyi-életművel, de közben képzőművészeti, zenei és irodalmi tudásukat is gyarapítsák. A budapesti Nyugati pályaudvaron a csoportokat fenntartott hely és*idegenveze- tő várja, aki útközben a Dunakanyar történelmét, jelenét és jövőjét ismerteti. A tizedik A csillagok pora ,,A költő legyőzte a regényírót** Túl a kilencvenkettedik esztendőn, lassan bandukolva a kilencvenharmadik felé, mit várhat még az ember egy gazdag életút után? Egyáltalán mivel töltheti napjait? Csak ül a meleg szobában, virradattól napnyugtáig az ablak mellett s nézelődik kifelé a hol csendes, hol zajos utcára, hogy valamit ellessen még abból, amit úgy hívnak: élet? Költői megfogalmazásban: „nincsen más dolgom a világon / csak hallgatom a hallgatásom”? Séták előtt Amikor a vendég belép Öcsén, a Vasút utcai házba, az első pillantás a versidézetet látszik igazolni. A szalon ovális asztalkája néhány hét óta valóban odakerült az utcára nyíló ablak elé, de csupán — ideiglenesen. Túl a legyőzött betegségen, amint jobbra fordul az idő, újra kezdődnek az utcai séták, végig a hosszú Vasút utcán, amelynek egyik vége a Pest felé vezető országúiba, a másik pedig a főváros felé futó sínpárba torkollik. A ház gazdája, Falu Tamás költő, újra bizakodó. Miért is ne lenne az, amikor tavaly, az év végén újabb verseskötet kiadásának szerződését írta alá. — A csillagok pora lesz sorrendben a tizedik verseskötetem — jegyzi meg a tőle szokott csendes derűvel. — A Négy; ■száz vers A csillagok pora — hasonlóan a hét esztendeje megjelent Téli kikötőhöz — szintén a Magvető Könyvkiadó gondozásában kerül az üzletekbe az év második felében. A több mint négyszáz verset tartalmazó kötetben nemcsak a hatvanhárom munkás esztendő legszebb, legsikeresebb verseit találhatja majd az olvasó, azaz válogatást egy gazdag költői életútból, hanem Falu Tamás legújabb írásait is. Mert szellemét a tovatűnt évtizedek sem fárasztották ki: ma is ír, építi tovább azt a költői világot, amelyet leginkább a csöndes szemlélődés, a kisemberek sorsáért érzett aggodalom, a tűnődő bölcselkedés jellemez. Soha nem akart többet átfogni a világból, mint amennyit a maga szemsugarával átért, de ezt a világot kitűnően ismerte s ismeri ma is, költészete ezért olyannyira tiszta s hiteles. És rendezett, akár az élete, minden kettőssége — egyszerre volt költő s közjegyző — ellenére is. Jóleső érzés lesz a mindig örömteli személyes találkozások után újra nyomtatásban is találkozni a verseivel. P. P. w MOST ÉRDEMES VÁSÁROLNI A PIK VÁLLALAT BOLTJAIBAN Hősugárzók mindenféle hűtőgép házi vízellátó berendezések 20 o/o-os, 10 °/o-os, 10 % os árengedménnyel. Az első program Verőce, a Gorka Géza kerámiamúzeum. Délben érkezés Zebegénybe, étkezés, séta. délután színes képzőművészeti filmek vetítése, este pedig a múzeum parkjának szabadtéri színpadán zenei-irodalmi est és „Ki nyer ma?” típusú játék az emlékmúzeum baráti köre által felajánlott díjakkal. Este tábortűz. A második nap programja hasonlóan gazdag. A „Zenei és irodalmi hétvége” műsora hasonló, azzal a különbséggel, hogy vasárnaponként hangversenyt és irodalmi délutánt rendeznek, amelyeknek állandó házigazdája Czi- gány György, szereplői operaénekesek, zeneművészek, vagy például a Budapest Madrigálkórus, a tápiószecsői népi együttes. Az idén is — hagyományosan — május 1-én nyitják a kempinget, s kezdődik a „Két nap a múzeumban” sorozat, kivéve július és augusztus elejét, amikor képzőművészeti szabadiskolát tartanak. Már eddig is sok a jelentkező. Jelezték érkezésüket Szegedről, Győrből, Hajdúszoboszlóról, Székesfehérvárról. Általában középiskolások, de szép számban KISZ-klubok és iparitanuló-intézetek is. Nagy az érdeklődés az 1974- es év új kezdeményezése, a már egy-két helyen publikált kölesönképtár iránt is. A tervek szerint 8— 10 eZer forintra is értékelt, államilag zsűrizett képeket kölcsönöznek havonta 10 forintért iskoláknak, művelődési ' otthonoknak, kluboknak, fiatal házasoknak. A képeket, a művésszel történt megegyezés alapján, a kikölcsönzők később esetleg meg is vásárolhatják. Dániel Kornél festő- művész-múzeumigazgató, a ze- begényi népművelés tevékeny részese, reméli, hogy a Pest megyei művészek az év folyamán mintegy 60 képet e kezdeményezés rendelkezésére bocsátanak. P. V. HETI FILMJEGYZET Hét tonna dollár költő legyőzte a regényírót — teszi hozzá mosolyogva. — Prózából mindössze kilenc kötetnyi sikeredett... Jí/Iár megint sikerült va- lami lényeges dolgot kitalálnia Dániel Kornélnak és munkatársainak. A fentiekben jelzett kölcsön- képtárról van szó, mely igen izgalmas kezdeményezés, s minden bizonnyal nemcsak számtalan új mű- barátot toboroz, hanem ízlésfejlesztő iránya mellett a helyi, megyei, országos alkotó energiákat növeli. Különösen örvendetes, hogy eleve gondolnak személyek és intézmények bekapcsolódására, arra, hogy termő kontaktus alakuljon ki a képzőművészet és közönsége között, mely gyarapodást eredményez művekben, gondolati tovább- teremtésükben. A társadalom támogatásának eddig nem alkalmazott módszere komoly fellendülést okozhat, melyet éreznek a festők is; sorra küldik alkotásaikat a nemes felhívásra. Tetszik a terv összetettsége, az, hogy a mozgalmat nem korlátozza egyénekre, hanem sürgeti az iskolák, termelőszövetkezetek, gyárak jelentkezését. Nem szeretnék túlzó igényekkel előállni, de életünk várakozási pontjain — orvosi rendelőkben, vasúti állomásokon, tanácsházak auláiban —, azaz a tömegkommunikáció eddig eléggé fel nem használt térköz- pontjaiba is lehetne juttatni a művek sorozatából. Esetleg a Képzőművészeti Alap tartalékanyagával is gazdálkodva. A terv kiterjesztésével és fokozásával Pest megye a szó képzőművészeti értelmében is mintatáj lehetne. Az erők koncentrációjával megvalósíthatnánk, hogy minden kiválasztott és kölcsönvett műhöz műelemzést kapnának a birtokba vevők, és vendégkönyvet, így válnának igazán a festmények otthonok és köz- intézmények esztétikai ügyeleteseivé, a vendégkönyvek bejegyzései így adhatnának alkalmat alkotó munkára. Bizonyos időpontokban azután a művek forgószínpadszerűen cserélődnének. s így megyénk lakossága az évek során akaratlanul tárlatot nézne a kiállítótermeken kívül is. Dicséretesen szép az elképzelésben, hogy játékos elemek is kísérik a művészi erőfeszítést, s ez a siker alapja. A közvélemény hangja aztán a továbbiakban hozzájárulhat ahhoz, hogy a Szőnyi István Emlékmúzeum Baráti Köre által kiadott. vendégkönyvek bejegyzései alapján az intézmények, iskolák vezetői megvásároljanak egyes, különösen kedvelt művet, s a kölcsönzött alkotás meglelné végleges, kollektív otthonát. E szabad ehatá- rozásból indított társadalmi maecenaturának megfelelő nyilvánosságot biztosítva a megyei kezdeményezés országos méretűvé bővülhetne mind a festők adományaiban, mind a kölcsönzésben. Az előkészítés hónapjaiban mérlegelni szükséges minden lehetőséget és buktatót, több irányból indokolt megközelíteni a tényleges adottságokat és távlatokat, jó és állandó szövetségeseket, erős gazdát kell találni az ügy számára. Losonci Miklós .soha az országba többé vissza nem jön” Eddig ismeretlen levél Balassi Bálint ellnijdosásáról A magyar reneszánsz nagy költője, Balassi Bálint születésének 420. és halálának 380. évfordulójára emlékezünk az idén. Az események érdekes találkozása, hogy éppen e kettős évforduló esztendejében került napvilágra egy eddig ismeretlen dokumentum, amely hitelesen számol be a költő elbújdosásáról hazájából. Az egykorú levelet dr. Tóth István, a pécsi tanárképző főiskola docense, ismert Balassi-kutató nemrég fedezte fel Pozsonyban, a szlovákiai állami archívumban, a Pálffy-család oklevéltárában. A levelet Forgách Simon híres törökverő hadvezér írta Pálffy Miklós pozsonyi főka- ni lánynak, akit baráti kapcsolatok fűztek a költőhöz, (később Balassi az ő hadseregébe állt be Esztergom ostromán áll A levél 1589. szeptember 26- án kelt Surány várában és Forgách Simon arról tudósítja benne a címzettet, hogy mikor és milyen körülmények között hagvta el hazáiét Balassi Bálint. A hatvan soros levél mintegy háromnegved része ezzel az fi«<*vel fog’alkozik. jelezve, mekkora jelentőséget tulajdonítottak a kortársak az eseménynek. A magyar nyelvű — szabatosan fogalmazott, de nehezen kibetűzhető — szöveg szerint a költő Késmárkon keresztül Lengyelországba ment, menekülve peres ügyel és rokonai zaklatása elől. Előzőleg „minden marháját” (kincsét) szétosztotta szolgái között és — mint a levél írja — „csak másodmagával, egy rossz paripán és egy rossz bőrdolmányban” indult Krakkóba. „Azt mondotta — olvasható tovább a szövegben —, hogy tengerentúl megyen és soha az országba többé vissza nem jön. ..Forgách Simon itt megjegyzi Pálffynak: reméli, hogy Balassi mégis hazatér majd. (Mint tudjuk, néhány év múlva valóban visszajött Magyar- országra.) Mindeddig csupán egy rövid latin nyelvű közlés maradt fenn Balassi Bálint búidosásá- ról és egy gyönyörű vers — Búcsú a hazától — amelyet elindulása előtt írt. A Pozsonyban most fölfedezett levél hűen dokumentálja a költeményben megörökített fájdalmas búcsúzást. Kabos László, a Hét tonna dollár főszereplője Valahogy nincs Tszerencsénk a filmvíg játékainkkal. Itt van most a legújabb, a Csurka István művéből a szerző és a rendező, Hintsch György által filmre írt Hét tonna dollár. Az alapötlet olyan, hogy akár remekbe készült filmszatíra is kerekedhetne belőle. Egy szedett-ve- dett, kiérdemesült ripacsokból álló vándor cirkusztársulat legágrólszakadtabb tagja, Luciano, a bohóc, olyan csodálatos kombinatív képességekkel rendelkezik, hogy holtbiztosán ki tudja számítani mindenfajta szerencsejátékban a nyeréshez szükséges számokat, téteket, egyéb esélyeket. Ezt a zsenialitást óhajtja kiaknázni egy kisstílű „életművész”, Szántódi úr. Ám Luciano képességei csak valamely szép nővel való aktív szerelmi kapcsolat közben működnek. Az áldozatkész Szántódi saját barátnőjét áldozza fel a szent cél érdekében, s Luciano ki is találja a lottószámokat, de eljár a szája, és egy szekérderékra való ötös találat töri derékba Szántódi úr terveit. Ekkor lép színre a titokzatos Zi- ma, aki a piti ötletből világszámot csinál: Lucianóval végig kell járni a nagy nemzetközi játékkaszinókat, lóversenypályákat, s ki kell fosztani a kapitalizmust. Ami úgy is történik. Tonnaszám dől a dollár kis hazánkba, s itthon fantasztikus jólét és bőség árad el városon és falun. Mígnem Luciano megunja a bulit, s hazatér. De itthon már nem tud beleilleszkedni a megváltozott környezetbe, s ráadásul senki nem is hiszi el, hogy a dáriusi gazdagságot neki köszönhetik. Luciano, aki a dologtalan Kánaánt megteremtette, maga éppoly nyűtt ruhás, szánalmas kis slemil marad, mint volt. Talán ebből a rövid összefoglalásból is érezhető: ha ezt az ötletet megfelelően kidolgozzák, pontosan és következetesen végiggondolt belső logikája szerint bontják ki a részleteket, ha — egy szatíra! alapálláshoz illően — élnek a torzítás, a túlzás, az arányok megváltoztatásának eszközeivel, ha megadják az egész históriának azt a társadalmi töltésű ítéletmondást, amely, bár abszurd formában, de tényleges, meglevő, hibákat, visszásságokat állít pellengérre, és gúnyol ki, akkor a Hét tonna dollár igazi mai szatíra lehetett volna. De nem lett, mert az alapötletet nem jól dolgozták kt Ki tudja, miért, elsikkadt belőle nemcsak a szatirikus mondanivaló, de olykor még a szelíden csörgedező humor is, s ráadásul vontatott, részletező, ötletszegény művé alakult A bajok eredője a nagyon vázlatosan, nagyon következetlenül, nagyon felületesen megírt forgatókönyvben van. Számos jelenet olybá tűnik, mintha vázlata lenne egy később kidolgozandó, megírandó jelenetnek. Alig egykét helyen tud a film saját lehetőségeiig felnőni, s ez nem a rendező hibája — bár érzik, hogy Hintsch Györgyöt igazából nem ez a fajta filmstílus vonzza. A vázlatosságot annál nehezebb megérteni, mivel Csurka szatíraírói képességei közismertek. A film — talán a tartalmi fogyatékosságok ellensúlyozására is — nem szűkölködik a nagyvonalúságban. Eredeti ri- viérai felvételek, valódi játékkaszinókban forgatott részletek, a londoni — pontosabban: epsomi — derby színes képsorai, a nagyvilági élet előkelő és fényűző színterei jelennek meg a vásznon, de az összefűző gondolat, a jól megfogalmazott és következetesen végigvitt művészi mondanivaló fogyatékosságai miatt mindez jóformán csak dekorációnak hat. S ilyen dekorációka „szexi” betétek is, amelyeknek egyike-tnásika nem különösebben ízléses. Miután a szerepek nem késztetik erőfeszítésre a színészeket, ki-ki játsz- sza a maga megszokott figuráját. Szerencsére Bárdi György (Szántódi), Darvas Iván (Zima) és Kabos László (Luciano) elég érdekes egyéniségek ahhoz, hogy még így is élvezhetőt nyújtsanak. Illés György operatőri munkája könnyed és elegáns, pontosan közvetíti a nagyvilági helyszíneket is — de egy csipetnyi gúnyolódást azért nem ártott volna belekeverni a fényképezés stílusába sem. Fogják el Oichit — élve vagy holtan, teszi hozzá a cím önmagában is világos első feléhez az új japán film főcíme. És maga a film tulajdonképpen még el sem kezdődik, amikor már megkezdődik a szédületes „bunyó”. Mert van itt minden, ami szem-szájnak ingere. Bivalyerős, behemót termetű, rosszarcú karatebajnok, aki mindenkit odaken; jóvágású, jobb napokat látott, érző szívű és gyors kardú útonálló; sunyi, alattomos és pénzéhes rablóvezér; aljas, vérszomjas rendőrfőnök, körülötte vagy ötven pribék (ki lehetne rájuk osztani ötezer év börtönt csak úgy tárgyalás nélkül); aztán van becsületes kisember, akit, mert társai érdekeit védelmezi, eltesznek láb alól; van egy sikkasztó, korrupt kormány zó féle; vannak szegény, nyomorult, kisemmizett halászok — és van Oichi. a legyőzhetetlen. az igazság és a szegények védelmezőié. a villámló kardú. egyszerre harminc gazfickóval játszi könnyedséggel elbánó Óichi, aki mellesleg azt is meghallja, mikor esik páros felére a kocka, vagy mikor esik írás oldalára a pénz. És aki mindezek tetejébe — törékeny. légiesen karcsú termetű. szép arcú nő. És akinek még ez sem elég, annak elárulhatjuk: Oichi vak. így, vakon aprítja miszlikbe a rendőrfőnök és egyéb sötét egzisztfenciák pribékjeinek tucatjait, oszt igazságot és védelmezi meg az elnyomottak érdekeit, majd eltűnik valahol a homoksivatagban, kecses léptekkel, gyűretlen. jól szabott kimonóban. kezében piros hüvelyű, rettegett szamurájkardjával. A helyenként harsány derűre fakasztó képtelenségeket halmozó történet az úgynevezett szamurájwesternek népes filmcsaládjába tartozik. Ez japán specialitás, és éppen ennek a filmnek az előzményében, az ugyancsak Oichi- ról szóló A kardforgató lányban találkozhattunk vele mi is. Mivel Oichi ezúttal is életben maradt, még számos folytatás várható Takács István
