Pest Megyi Hírlap, 1974. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-17 / 40. szám

* fi EGY El 1974. FEBRUÁR 17., VASÁRNAP Peil l meguei baraiUjOlciSo IdóoL 106. GOMBA-BENYE-KÁVA II. Szándékosán kezdem ismét­lésesei, mikor a hármasközség, elsőrenden Gomba tájszépségé­ről beszélek. Előző írásomban az ottjártamkor bennem kel­tett személyes benyomásról számoltam be — most általá­nosítaná és álmodozni szeret­nék. Álmodozni arról, amit a gombaiak már el is képzelnek, sőt — bizonyos reális kooperá­cióval — a közeli jövőre terv­be is vettek. A község az oda­érkező vendégeknek elragadó panorámát kínál, két. erdők­kel övezett víztárolójának környéke igen alkalmas lenne szervezett kirándulásokra és hétvégi pihenőtelep kialakítá­sára. Álmodozás — képzelet — tervezgetés: ezek a szép, jó dolgok megvalósításának lép­csőfokai,. aki nem álmodozik, nem tervez, az ritkán cselek­szik- E kis bölcselkedés után prózainak hangzik a parcel­lázás szó, pedig erről beszél­getnék Gombán, s merem, akarom remélni — nem is hiá­ba. A régmúltba fordulva, idéz­hetjük a történészek megálla­pítását, hogy mind a három község középkori alapítású. Gombát Gombad néven emlí­tik először, a XIV—XV. szá­zadban már cserélődő hűbér- urairól tudunk. S a régészek arra is figyelmeztetnek, hogy a Gomba és Káva környékén enyhén emelkedő Várhegyen földsánookkal erődített, bronz­kori telep található. Bénye nevével egy 1368-ból keletke­zett okiratban találkozunk, birtokosai a XIV—XV. szá­zadban a Bényei nevet vise­lik. Káva a középkori okleve­lekben KALWA és KALNA Héven 1435-ben,. bukkan fél- A török hódoltság '81311 csak Gomba nem pusztult el, a XVI. század derekán még 9 kapus helynek jegyezték fel, s elég számottevő adót haj­tottak be lakóin. Templom- és kastélyépítő uraiknak szá­ma a török—osztrák uralom- váltás után éppen olyan je­lentős, mint amilyen jelentős volt a robot, dézsma és más egyéb szolgáltatás, amit iste­ni és emberi törvények sze­rint adniok és teljesíteniök kellett. Elnézem a kitűnően öltözött iskolásgyerekeket. Az oktatás racionálisabb megszervezése I érdekében — az elavult, régi iskolák megszüntetése után — mára úgy alakult ki az álta­lános iskolai tanítás, hogy míg Gombán nyolc tagozatos intézmény működik, Bényén alsó tagozatos, Káván felső tagozatos gyermekek tanulnak. Vége a tanításinak, szép rend- ben-sorban kivonulnak a bé­nyei kicsik és kávai nagyok és indulnak hazafelé — de „iskolából”- Ha ugyan elju­tottak oda. Mindig örvendek, ha he­lyes szolgálatban látom a ré­gi időkből fennmaradt úrila­kokat, kúriákat, kastélyokat. Becsülöm azokat, akik iskolá­kat, művelődési intézményeket, közigazgatási- és agrárköz­pontot telepítettek falai közé, amiket kívül megóvtak és fel­újítottak, belül a szükséglet­nek felelően modernizáltak. Elszomorít az oktalanul le­Készttl a férfidivat — Káván. Gárdos Katalin felvétele nem gyalogszerrel. Az iskolák kapujában — Káván a hajda­ni kastély kerítése mellett — ott áll az iskolabusz és a bé­nyei kicsiket meg a kávai na­gyokat,T egy-kettőre hazafuva­rozza a szüleikhez. Tudtam én, persze, másfelől is ilyen iskolabuszokról. Most azon­ban jöttömben-mentemben Bényén is, Káván is „tetten értem” a kisiskolások szállí­tásának szívderítő eseményét. Régi ember vagyok, eleget láttam a század elején, meg később is, a hajdúsági falvak­ban — pedig az gazdagabb vi­dék — a szortyogó, vásott csizmában, ringyben-rongy- ban didergő apróságokat ha­zacuppogni a földes padlójú, vályogfalas, egy tantermes A BUDAPESTI KŐOLAJIPARI GÉPGYÁR azonnali belépésre keres központi telephelyére, továbbá műszer- és technológiai szerelési munkahelyekre (Algyő, Százhalombatta) külszolgálatos munkakörbe: lakatos, villanyszerelő, esztergályos, kovács, lemezlakatos, ív-lánghegesztő, motorszerelő, csőszerelő és marós szakmunkásokat, továbbá öltözőőröket, őröket és férfi segédmunkásokat. Vidéken minden szombat szabad. Jó kereseti lehetőség. Munkásszállás, üzemi konyha van. A munkásszállás vidéken ingyenes, a központban havi 75 Ft térítésért. Felvétel esetén az útiköltséget megtérítjük. Próbaidő alatti kilépés esetén az útiköltséget visszavonjuk. Segédmunkások részére hegesztőképzés. Jelentkezés a vállalati munkaügyi osztályon: Budapest XVIII., Gyömrői út 79—83., vagy a vidéki munkahelyek vezetőinél. rontott, lerontani hagyott ér­tékes épületek pusztulása, s talán még jobban aaoké, ami­ket még összefogással, ésszel, erővel és áldozattal meg le­hetne menteni. Különös, hogy ez a gondolatsor ezúttal ép­pen nem a kastélyok-kúriák láttára merült fel bennem, hanem egy korszerűtlenné vált, ócska szövetkezeti mag­tár sorsának fordulását ta­pasztalva. Az egykori szövetkezeti magtár ma fehér falú, világos munkatermes, hútőszekrény- nyel, modem gyorsfőző-áLkal- matossággal, hideg meleg fo­lyóvízzel, higiénikusan kikép­zett előterú „ipari üzem”. Nem valami nagyvállalat, a vezetővel együtt 36 dolgozó termel benne körülbelül egy éve — mégis a változott élet pontosan látható alapsejtje. Hivatalos nyelven: a gyöm­rői Ruhaipari Szövetkezet ká­vai üzemegységéről van szó. A kisüzem-alapítás 8—10 bedol­gozó munkájával kezdődött, aztán e körülményes eljárás megszüntetésére létesítették a kávai üzemegységet. Az asz- szonyok-leányok, akik a mo­dem, speciális gépeken dol­goznak, s kelendő termékeket állítanak elő, mind itt tanul­ták meg a mesterséget — egyikük-másikuk épphogy a házivarrást ismerte. Teljes gé­pesítés, semmi kézi munka. És a termelési profil Igen ko­moly. Férfifelöltőket és téli- kabátokat gyártanak a kisza­bott anyagból, pontosan be­tartva az előírt technológiát, s joggal büszkén a kezükből kikerülő árura. Jó itt körülnézni1 egy 675 lelket kitevő faluban há­rom tucat asszonynép keze alatt mindentudó varrómasi­nák zúgnak és a legmo­dernebb anyagokból a legmo­dernebb férfi felsőruhák di- vatmodelljeit állítják elő. Békés István Februári favasz Jár már a komp Szombaton reggel újra elin­dult a komp a Balatonon. Az első járat hét órakor futott ki a szántódrévi kikötőből. A ko­rai indulást a kedvező időjá­rás tette lehetővé. Április 30-ig reggel 7 órá­tól este 18 óráig közlekedik a Széchenyi nevét viselő komp. Szántódrévről minden egész órakor, Tihanyrévből pedig minden óra 45-kor indul. Tavaly csak 108 iskola Pest, Bács és Nógrád me­gye úttorőszövetségeivel kö­zösen indít akciót a Közép- Magyarországi MÉH Vállalat. Elsősorban papír és textil gyűjtésére szeretnék ösztönöz­ni az úttörőket. Pest megyében nagyok a le­hetőségek a hulladékgyűjtés fellendítésére. A tavalyi tan­évben a 285 iskolából mind­össze 108 vett részt a gyűj­tésben, így is sikerült 140 ezer 780 kilogramm haszna« anya­got összeszedni, ennek értéke mintegy 350 ezer forint volt. Pest megyében április 15-től május 20-ig tart az akció, s ez idő alatt remélhetőleg a ta­valyinál sokkal több úttörő- csapat pénztára fog gyara­podni- A MÉH kitüntetések­kel, értékes tárgyjutalmakkal, külföldi utazással jutalmazza a legjobb gyűjtőket Romantika nélkül a Romantikáról Szabad a kassza ? Nyolc éve még egy erdőke­rülő szegényes vityillójához fogható tákolmány állt itt, ma viszont autós legyen a volán­nál, aki ellent tud állni az M—4-es főközlekedési útvonal partján éjjel-nappal nyitva tartó csárda csábításának. Friss, olcsó slágerételek kap­hatók mindig — így ismerik alkalmi és törzsvendégei az Albertirsa és Vidéke ÁFÉSZ Romantika vendéglátóját. A kulisszák mögött azonban egy idő óta olyan híresztelések erősítik-gyengítik egymást, melyekből okkal következtet­hető: valami nincs rendben a Romantikában. „Hagyj másokat élni..” Történt pedig, hogy egy be­jelentés nyomán két népi el­lenőr egy-egy szörpöt rendelt. Fizettek ezért kilenc forintot, majd kérték a számlát, amely­re a felszolgáló csak hét fo­rintot írt. Bori János felszolgáló „té­vedését” azzal próbálta kima­gyarázni, hogy fáradt volt, s bár öt éve van a szakmában, első ízben fordult elő vele ilyesmi, s különben is, „az el­lenőrök zavarták meg” őt a számolásban, mármint az első számolásban. Botlásából nyil­vánvalóan nem lehet általáno­sítani, de ugyanakkor azt is naivság lenne fenntartás nél­kül elhinni, hogy a tapasztalt felszolgáló először számolta el magát életében. Tudni kell. hogy a Romanti­kában, mint a szabadkasszás üzletekben általában, a pincé­rek az italrendeléseiket köz­vetlenül kifizetik a csaposnak. — Régebben — tudtuk meg Pásztor András felszolgálótól — mielőtt a népi ellenőrök itt jártak, sokszor kaptuk drá­gábban a pultnál az italt. Török Sarolta, aki állomá­nyon kívüli felszolgáló volt sokáig az üzletben, pontos adatokkal is szolgál: az 1.30-as citromszörnöt 2, a 2,80-as jaf- fát 3, a 4.50-es nagyfröccsöt pedig 6 forintért mérték a sön- tésben. Ahhoz tehát, hogy ne fizessenek rá, legalább a meg­emelt áron kellett számolniuk a vendégeknek. — Ha olyan emberek jötték, akikről feltételeztük, hogy ha­tósági vagy ellenőrző szemé­lvek. természetesen rendes áron számláztuk az italt, ami azt jelentette, hogy a saját borravalónkból fizettük meg a különbözetet. Amikor szóvá tettem ezt Szabó György egy­ségvezetőnél, azzal torkollt le: ..hagyi másokat is élni, hogy te Is élhess”. Egy százalék Szabó György egységvezető: — Bori Jánossal eddig egy­szer sem volt probléma. En­nek ellenére én nem merem azt kijelenteni, hogy a pincé­rek nem számolnak többet, de hogy tiltva van, az bizonyos. Minden értekezleten hangsú­lyozom. hogy akit rajtakapok, az fegyelmit kap. A MONORI KEFEGYAR FELVESZ számviteli képesítéssel rendelkező dolgozót BELSŐ ELLENŐRI MUNKAKÖRBE Bérezés a kollektív szerződés szerint. Jelentkezés írásban vagy személyesen, a Monori Kefegyár személyzeti vezetőjénél. Szóljunk a népszerű csárda egy masut „specialitásáról’’ is. Ggy brigáaerieKezleten Szabó György szóvá tette a borrava­lóval Kapcsolatban, hogy lé­nyegében nemcsak a pincé- reKnek, hanem a konyhai dol­gozóknak is szól. Ezért az egy­ségvezető azt javasolta, hogy a vendég „elismerésének” egy töredékét adják le a pincérek a konyhai dolgozóknak min­den műszak után. — Már régebben is szokás volt ez nálunk — emlékezik vissza Pásztor András —, hogy adtunk valamit a konyhások- nak. De azt kell mondanom: rá voltunk kényszerítve. Így aztán azon a bizonyos megbe­szélésen az én javaslatomra fogadta el a brigád az egy százalékot. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy minden egyes felszolgáló az összesített ételrendelései egy százalékát adta be a kö­zösbe (és nem a borravalója egy százalékát!), amelyet egy dobozban gyűjtöttek össze s adtak át minden hónapban egyszer a konyhai dolgozók­nak. További alaki hibaként itt megemlíthető, hogy egy időben a konyhának egy két­példányos ételrendelést, vala­mint összesítésüket közönséges ruhatári, és nem az előírás- fták megfelelő francia blokko­kon adták fel. A kiterjesztett borravalóval olyan elvtelen kapcsolat jött létre, hogy dolgozó fizet a dolgozónak — ami megítélé­sünk szerint még károsabb je­lenség, mint a vendég elnyű- hetetlennek tűnő gavallériája. Állományon kívül Idézet a járási-városi népi ellenőrzési bizottság jegyző­könyvéből : „A bolt forgalma 1973-ban meg­haladta a 4,5 milliót. Ilyen össze­gű forgalom lebonyolítása az üz­letben hivatalosan nyilvántartott létszámmal nem volt lehetséges, és ez be nem jelentett dolgozók fog­lalkoztatására utal.” Hányán dolgoztak hát az állanao létszámon felül a Ro­mantikában? (Szabó György szerint rövid ideig a már ko­rábban említett 'lúrök Sarolta egyedül. Pásztor András em­lékezete azonban jobban mű­ködött, ő konkrét neveket is említett — Mezősi Jánosnét, Ágh Jánost, Kerepeczky Má­riát, Török Sarolta nővérét, s nem utolsósorban a saját fele­ségét — hozzátette azonban, hogy „ezek közül persze nem mindenki meri ma már beis­merni az igazságot”. Török Sarolta annyiban kü­lönbözik a felsoroltaktól, hogy ő a vállalati munkaügyi dön­tőbizottság után most már a járási bíróságnál perel igazsá­gáért. — Tizennégy hónapig dol­goztam állományon kívül — legálisan hat napiig lehet — a Romantikában, úgy, hogy nem kaptam fizetést. Amikor va­lamilyen ellenőrzés jött, min­dig bújkálnom kellett, vagy gyorsan átöltöztem és kiültem egy asztalhoz, mintha vendég lennék. A szövetkezet vezetői­nek azonban tudniuk kellett rólam, hiszen nem egy eset­ben kiszolgáltam őket. Szabó György erre éppen for­dítva emlékezik vissza, sze­rinte „a Sárika általában ott ült a vendéglőben és ha nagy volt a forgalom, akkor a pin­cérek kérésére egyszerűen be­ugrott” — természetesen a ti­lalma ellenére. Nagy kérdés: hogyan lehetséges ez? Brigádszellem? tanulónak jelentkezett Cegléd­re. Gyakorlati képzését az Al­bertirsa és Vidéke ÁFÉSZ írásban biztosította a Roman­tika csárdában. Október má- sodikán áthelyezték a 18. szá­mú vendéglőbe, úgymond „nem illik bele a szociálisul kollektívába”, abba a kollek­tívába, amelynek tagjai állító­lag még illegálisan is szívesen dolgoztak vele együtt. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy Török Sa­rolta nem kapott fizetést a munkájáért. Megtörtént, hogy az egységvezető Szabó György vagy helyettese, a felesége vette fel a béreket — megha­talmazás nélkül. Puskovitz Gyula, az ÁFÉSZ elnöke be­szélgetésünkkor elmondta, hogy vétségéért a pénztárost már elhelyezték. (Nem mint­ha egy üzletvezetőnek vagy helyettesének nem kellene tudnia, hogy a meghatalma­zás, az adminisztrációs forma­ság mellett, etikai szükség- szerűség is.) S mit tesz a vé­letlen: a népi ellenőri vizsgá­lat folyamán az iratok közölt találtak egy Török Sarolta névre címezett fizetési boríté­kot ... Alkalom a visszaélésekre Idézetek beszélgetései nkból: „Itt az üzletben az állásfél­tés miatt a dolgozók még egy­mástól is rettegnek.. „A főnök nem kímél senkit, azt mondja, a salak, az mehet, veheti a kabátját, akinek nem tetszik valami.. „Olyan a leltár az üzletben, mint egy lakodalom, mindösz- sze annyi történik, hogy az egyik könyvből átmásolnak mindent egy másikba.. „Három kocsijuk volt, egyet eladtak, de még így is van egy Volgájuk meg egy Toyo­tájuk .. Puskovitz Gyula, az Albert­irsa és Vidéke ÁFÉSZ el­nöke: — Kis pavilon volt ez an­nak idején, pályázatot írtunk ki a vezetésére, de vagy azért, mert féltek az erdőtől, vagy mert nem láttak üzletet ben­ne, senki nem vállalta, csak Szabó György, aki azelőtt gép­kocsivezető volt. Mindenki lát­hatja, szépen fejlődő egység a Romantika, de állandó beru­házást igényel, s ennek a költ­ségei bizony jelentkeznek. Egészen az elmúlt év köze- páig veszteséges volt az üzlet Szabó Györggyel nekünk is vannak problémáink, szüksé­gesnek tartjuk a további NEB- vizsgálatot is. De gondolják el: 95 egységünk van. 400 dolgo­zóval, majdnem valamennyi egység ilyen elszámolással dolgozik, van bőven alkalom a visszaélésekre, ezt elismerem, sajnos azonban a rendszeres ellenőrzéshez nincs megfelelő létszámú apparátusunk. És még egy idézet a járási NEB jegyzőkönyvének sum- mázatából: „Azt a következtetést vonjuk le, hogy az S9-es számú Romantika vendéglő a továbbiakban szabad­kasszás üzletként nem üzemeltet­hető, és javasoljuk az ÁFÉSZ igazgatóságának, hogy gondoskod­jon a vendéglő szoros elszámolású egységként történő üzemeltetésé­ről.” Ezt mindenképpen figye­lembe kellene venni. A NEB-vizsgálat — immár megyei szinten — még tart, feltehetően az itt most nem említett területeken is. A ri­port elején megfogalmazott következtetésünk azonban aligha vonható kétségbe: va­lami nincs rendben a Román­Török Sarolta 1973. szép- tikában- tember 8-án vendéglátóipari I Kertész Péter — Tamás Ervin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents