Pest Megyi Hírlap, 1974. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-16 / 39. szám

1974. FEBRUAR 16., SZOMBAT K^íírlap Dr. Szabó Zolíán nyugállományba vonult Dr. Schulteisz Emiit választották egészségügyi miniszterré A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Szabó Zol­tán egészségügyi minisztert sa­ját kérésére — érdemei elis­merése mellett — miniszteri tisztségéből felmentette és dr. Schulteisz Emilt egészségügyi miniszterré megválasztotta. Az Elnöki Tanács dr. Szabó Zoltánnak, kiemelkedő mun­kássága elismeréseként, 60. születésnapja és nyugállo­mányba vonulása alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdem­rendje kitüntetést adományoz­ta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta ót. Az Elnöki Tanács dr. Schul­teisz Emilt felmentette az Dr. Schulteisz Emil 1923- ban született Budapesten. Gimnáziumi tanulmányainak elvégzése után a kolozsvári egyetem bölcsészkarán, ezt kö­vetően a debreceni, majd a budapesti egyetem orvosi ka­rán folytatta tanulmányait. Orvosi diplomáját Budapesten szerezte meg. 1950-től külön­böző fővárosi közkórházakban dolgozott. 1954-ben lett bel­gyógyász szakorvos. 1960-tól a Központi Állami Kórházban osztályvezető főorvosként, ké­sőbb igazgatóhelyettesként, majd 1970-től mint igazgató tevékenykedett. 1972. június 1-én a kormány egészségügyi miniszterhelyettessé nevezte ki. Hamarosan a miniszter el­ső helyettese, majd egészség- ügyi minisztériumi államtitkár lett. A múlt év végéig a Sem­egészségügyi minisztériumi ál­lamtitkári tisztségéből és dr. Zsögön Évát egészségügyi mi­nisztériumi államtitkárrá ki­nevezte. Dr. Schulteisz Emil egész­ségügyi miniszter pénteken Lo-sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke előtt letette a hivatali esküt. A kitüntetés átadásánál, va­lamint az eskütételnél jelen volt Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, dr. Ajtai Miklós, a Miniszter- tanács elnökhelyettese és Cse- terki Lajos, az Elnöki Tanács titkára. melweis Orvostörténeti Mú­zeum főigazgatói tisztét is be­töltötte. Dr. Schulteisz Emil számos hazai és külföldi tudományos orvosi társaság tagja. Eddig egy könyve és több mint 100 tudományos tanulmánya jelent meg. A demokrácia fórumai Tartalmukban erősüdjenek! Tapasztalatok a váci HAGY-ban Az 1885-ben alakult Hor­ganylemez Hengermű RT-ből 1953-ban született meg a Hír­adástechnikai Anyagok Gyára, amely híradástechnikai transz­formátorokat, különböző fer- riteket, horganylemeztermé­keket, nyomtatott áramkörű paneleket gyárt. A vállalat termelése 1960-ig nem érte el az évi kétszázmilliós értéket. A lágy ferrit gyártása, s a világítástechnikai előtétek ké­szítése ezután rohamosan fej­lődött. A váci gyár mágne­ses termékeinek nagyobb há­nyadát tőkés országokba ex­portálják. Az export mennyi­sége tavaly meghaladta a más­fél millió dollárt, s az elkép­zelések szerint 1975-ben el­éri az évi kétmilliót. Az el­múlt esztendő adatai: mint­egy 620 millió forintos ter­melési érték, másfélezer dol­gozó, s több mint nyolcvan- millió forintos nyereség. Ma már nemcsak Vácott, hanem a Nógrád megyei Romhány községben is működik üze­me a Híradástechnikai Anya­gok Gyárának — itt készítik a transzformátorokat. Négy éve: az első munkásgyűlés A vállalatnál 1967 előtt — mint általában az iparban — az üzemi demokrácia gya­korlásának közvetlen fóruma TANGAZDASÁG — FIATALOKKAL Mit tehet a KISZ — tagjaiért? Pest megye egyik legna­gyobb területű gazdasága a húszezer katasztrális holdon fekvő Ceglédi Állami Tangaz­daság. Mai határát négy esz­tendeje a cifrakerti, a kecskés- csárdái, az újszilvási és a tá- piószelei állami gazdaságok összevonásával kapta. A gaz­daság földjeinek hossza hetven kilométer. Mintegy ezernyolc­száz ember munkájának kö­szönhető a csaknem 260 millió forintos növénytermesztésből és állattenyésztésből befolyó ér­ték. A gazdaság kerületi rend­szerben dolgozik, mert így egyszerűbb érvényesíteni a központi elképzeléseket, kije­lölni egy-egy terület soron kö­vetkező feladatait. Legnagyobb a tápiószelei egység, ahol kom­lót, gyümölcsöt és szőlőt ter­mesztenek, az állattenyésztés­ben jelentős a szarvasmarha- és a juhtartás. A feldolgozó ke­rület mely egy külön részegység — kukoricavetőmag feldolgo­zásával, és gabonaszárítással foglalkozik, de fölépültek olyan szolgáltatóüzemek is, amelyek az új sertéstelep ta­karmányellátását biztosítják. A beruházási igazgatóság épí­tette a telepet mintegy 24 mil­lió forintos költséggel. A jövő­ben ennek gondozása, a felújí­tások s a gazdasági szállítá­sok tartoznak majd feladatkö­rükbe. Ebben a hatalmas gazda­ságban érdemes megvizsgálni: milyen a helyzetük az itt dol­gozó fiataloknak, s a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség helyi szervezete miképpen fogja át az ekkora területű mezőgaz­dasági nagyüzemet. Irányító tevékenység Három esztendeje már, hogy a Ceglédi Állami Tangazdaság küldöttértekezlete kilenctagú csúcsvezetöséget választott a szervezeti munka irányítására, koordinálására. Ennek felada­ta különböző gazdasági és po­litikai fórumokon képviselni a fiatal dolgozókat, KlSZ-ügyek- ben döntéseket, határozatokat hozni és azokat végrehajtatni. A kerületi alapszervezetek önálló akcióprogramot és ülés­tervet készítenek, amelyet a csúcsvezetőségi üléseken tár­gyalnak meg és értékelnek. Mivel a gazdaság területe igen nagy — a rendszeres támoga­tást, ellenőrzést úgy oldották meg, hogy minden alapszerve­zethez patronálót neveztek ki, aki részt vesz a kerületi ren­dezvényeken. Tavaly rendsze­resítették a havi információs jelentéseket, hogy a gondok­ról, az eredményekről időben értesülhessenek a csúcsveze­tőség tagjai. Az értekezletek napirendjén a KISZ-munka valamennyi kérdése szerepeL A fiatalok foglalkoznak a gazdaság ter­melési tervével, az ipari ta­nulók, s a fiatal mérnökök helyzetével, az érdekvédelem­mel. Határozatok születtek ta­valy a tagfelvétellel kapcso­latban (a csaknem négyszáz KISZ-korú fiatal közül alig kétszázan tagjai az ifjúsági szövetségnek), az alapszerve­zetek gazdasági munkájáról, valamint a termelést segítő te­vékenység pontosabb meghatá­rozásáról. Az intézkedési terv­ben a gazdaság KISZ-fiataljai meghatározták a jövő tenni­valóit is mind a szabadidő- programok, mind a közéleti tevékenység területén. KISZ-kapcsolotok Részletesen, s mélyrehatóan foglalkoznak a csúcsvezetőség tagjai az ifjúsági munkán kí­vül a KISZ szerepével, helyé­vel és tekintélyével. Ennek vizsgálata jórészt o kapcsola­tok elemzésével lehetséges. Miben kötődik az ifjúsági szö­vetség helyi szervezete a gaz­dasági vezetéshez. A párttal, a szakszervezettel és más tömeg­szervezetekkel mennyire ösz- szehangolt munkájuk? Jónak mondható a kapcsolat a gaz­dasági vezetéssel, meghívják a KISZ-vezetőket az értekez­letekre, az ülésekre, melye­ken a gazdaság ügyes-bajos dolgairól döntenek. Ezeken a fórumokon a KISZ is lehető­ségeket kap, hogy ismertesse elképzeléseit, gondjait. Ideális a kapcsolat a gazdaság párt- szervezeteivel — azon túlme­nően, hogy a testületi ülése­ken az ifjúsági vezetők részt vesznek, összehangoltak a kö­zös akciók, s a, pártbizottság titkára gyakori vendége a KISZ-gyűléseknek is. A párt- vb rendszeresen napirendre tűzi a gazdaság fiataljainak helyzetét, a KISZ-munka mi­lyenségét. A célok elérése, a feladatok végrehajtása közös munka eredménye a KISZ és a szakszervezet együttműködé­sében is. A szákszervezet évente ötezer forintot biztosít a KISZ-szervezetnek a leg­szükségesebb kiadások fedezé­sére. A gazdaság MHSZ-klubjá- val évente 3—4 közös meg­mozdulást szerveznek, általá­ban lövészversenyeket. A Vö­röskereszt véradónapjain is sok fiatal gyűlik össze. Kik lesznek az új vezetők? Kik az ifjúsági szövetség helyi szervezetének mai ve­zetői és kikre számíthatnak a jövőben? Ez nagyrészt a kép­zéstől, azaz a káderutánpótlás helyzetétől függ. örvendetes, hogy a gazdaság mostani ifjú­sági vezetői közül KlSZ-isko- lát, vagy marxista—leninista középiskolát mindenki végzett, s többen vettek részt egyhe­tes KISZ-továbbképzőn is. Ketten a marxista—leninista esti egyetem hallgatói. A gazdaságban —KISZ-kez- deményezésre — már két al­kalommal hívták össze a har­minc éven aluli műszakiakat s arról tanácskoztak: hogyan sikerült beilleszkedniük a gaz­daság vérkeringésébe, meny­nyire ismerik és értékelik munkájukat feletteseik. A fó­rumok sikere ösztökélte arra a fiatalokat, hogy létrehozzanak egy olyan szervezetet, amely lehetővé teszi a műszakiak ér­dekvédelmét és összefogja az azonos érdeklődésű fiatalokat. így alakult meg 1972-ben a Fiatal Műszakiak és Közgaz­dászok Tanácsa, mely szinte egyedülinek mondható a me­zőgazdasági üzemekben. Az FMKT aktívan segíti a gazda­ságot, vezeti a KISZ termelési mozgalmát, támogatja a szo­cialista munkaversenyt, a bri­gádok munkáját. A központi FMKT megalakulása után egyre-másra alakultak a ke­rületekben a fiatal műszakiak csoportjai. Sajnos azonban a kezdeti fluktuáció, valamint a munka- és üzemszervezés ér­dekében elrendelt áthelyezé­sek, összevonások átmenetileg akadályozták a zökkenőmen­tes tevékenységet. A terv azon­ban az, hogy a belső mecha­nizmus kialakítása után ismét tevékenykedik az FMKT és te­ret kap a gazdaság minden­napi munkájában. Tamás Ervin a termelési tanácskozás, köz­vetett fórumai pedig a kü­lönböző szintű szakszerve­zeti értekezletek voltak. Az üzemi demokrácia kiterjesz­tésének két alapvető feltéte­lét szolgálták az 1967-es, majd az 1971-es szakszerve­zeti küldöttértekezletek ha­tározatai, egyrészt a politi­kai oktatás, másrészt a szer­vezeti élet élénkebbé téte­léért. Mivel a dolgozók egyre több információt kaptak jo­gaikról, az üzemi demokrá­cia gyakorlásában azonban még nem volt kellő tapaszta­latuk, 1967 és 70 között ne­hezebben lehetett érvényt szerezni érdekeiknek. A nem megfelelő munkahelyi köz­érzet például a TMK- és a ferritüzemékben korlátozta a dolgozók munkalendületét. A transzformátorüzemből sokan kiléptek, vagy betegállomány­ba mentek. Később ébredtek csak rá arra — kihasználha­tók a demokrácia adta jo­gok is — négy esztendővel ez­előtt jegyezhette föl a válla­lat szakszervezeti bizottsá­gának titkára naptárjába, hogy összehívták az első — nem felülről szervezett — munkásgyűlést. Brigádgyűlések A munka- és a szocialista brigádok gyűlései régebbi hagyományt őriznek. A ter­melési tanácskozások mellett ezek voltak a leghatékonyabb formái a mozgósításnak, de tartalmukban ezt nem is ha­ladták meg. Az elmúlt esz­tendők tapasztalata azonban az, hogy a tájékoztatáson túl egyre inkább vitafórumokká válnak. Az egyes rétegek tanácsko­zásai nem hoztak olyan ered­ményt, mint amilyet a vál­lalat 'szakszervezeti vezetői reméltek. Igaz, a műszaki konferenciáknak évtizedes ha­gyományai vannak, s rendsze­res megtartásukat szinte meg­követelik a dolgozók, gyak­ran mégis utasítási rendsze­rekbe tartozó vezetői érte­kezletté válnak. Az üzemi demokrácia köz­vetlen fórumai tartalmukban kell hogy megerősödjenek. A termelési tanácskozás sikere — mint a legfontosabb ilyen fórum — jórészt a megfelelő előkészítéstől függ. örven­detes, hogy egyre több eze­ken a hozzászólás, a javaslat és a kérdés. A legfontosabb azonban, hogy ezekre meg­felelően reflektáljanak a gaz­dasági és társadalmi vezetők, hiszen ma már nem a bátor­talanság, hanem a visszhang- talanság riasztja inkább az embereket az aktivitástól. A vállalat vezetőinek rendsze­resen ellenőrizniük kellene a termelési tanácskozások ja­vaslatainak, észrevételeinek végrehajtását. A Híradástech­nikai Anyagok Gyárában szúrópróbaszerűen vizsgál­ták: ki kapott választ, s ki nem, felvetett problémáira. Az eredmény: hat esetben meg­oldották a gondot, tíz eset­ben választ kapott a dolgozó, négy esetben azonban se nem intézkedtek, se nem válaszol­tak felszólalására. Közvetett fórumok Az üzemi demokrácia köz­vetett fórumai a vállalat tö­megszervezetei és az azokon belül működő réteg-érdek­képviseleti testületek. A vá­lasztott tisztségviselők és testületek tevékenysége, szín­vonalának emelkedése ked­vező változást hozott az üze­mi demokráciában is. A szak- szervezeten kívül a váci HAGY-ban jelentős szerepet tölt be az ifjúsági szervezet és a nőtanács — hiszen a dol­gozók többsége nő és har­minc éven aluli. Ez növeli e szervezetek munkájának, fele­lősségét, másrészt viszont azt is jelenti, hogy a döntések zöme gyakorlatilag az ifjú­ságot és a nőket érinti. Az üzemi demokrácia érdeké­ben fontos feladat e testüle­tek munkájának összhangja, a jó kapcsolatok kialakítása. Az egész vállalatra vonat­kozó intézkedések tárgyalá­sánál a szakszervezeti tanács kikéri a KISZ-szervezet vé­leményét, állásfoglalását. T. E. Ülésezett az OKBT elnöksége Ülést tartott az Ország" Közlekedésbiztonsági Taná elnöksége. Az elnökség be számolót fogadott el a terüle­ti közlekedésbiztonsági taná­csok megalakulásáról. A tes­tületekben csaknem három­ezer állandó aktivista tevé­kenykedik a közlekedésibizton­ság aktuális feladatainak ösz- szehangolt megoldásáért- A fővárosi és a 19 megyei köz­lekedésbiztonsági tanács ki­dolgozta idei munka- és költ­ségvetési tervét. Az Országos Közlekedésbiz­tonsági Tanács — az elnök­ség határozata alapján — szakbizottságaikat hoz létre a részfeladatok folyamatos vég­zésére. A legfontosabb A fogalmat, mely leg­többször politikai fel­adatok kísérője, az utóbbi időben úgy is emle­getik az üzemekben, mint a gazdasági tevékenység nélkülözhetetlen jellem­zőjét. Űj divatról lenne szó? Vagy inkább szükség- szerű felismerésről? Hi­szen miféle egység kell ah­hoz, hogy a gépek működ­jenek, az emberek termel­jenek, az áru a* raktárba, onnét a felhasználóhoz, a fogyasztóhoz kerüljön? Esetleg arról a nagyonis lényeges kérdésről van szó, hogy a munka kény­szeren — a kötelességet a kenyérkeresettel összekap­csoláson —, vagy ellenke­zőleg, aktív közreműkö­désen, a kötelességnél töb­bet adáson alapul? Ma a gyárakban nem­csak a termelés technikai változásának mértéke gyor­sult meg. Gyorsabbá, erő­teljesebbé vált a termelés emjeri tényezőinek fölis­merése, fontosságának mér­legelése úgyszintén, s ezek­nek a tényezőknek sorá­ban ott áll az is, hogy jól vezetni akkor lehet, ha lét­rejön a cselekvés egysége. Ikladon, az Ipari Mű­szergyárban idén az ex­portra kerülő újdonságok közé tartozik az úgyneve­zett bakköszörű. E meg­munkáló géptípust először csak a barkácsolóknak szánták, azután kiderült, nagyobb változatai ipari felhasználásra is alkalma­sak. A gyár tervszerű vá­lasztékbővítési tevékeny­ségének egyik bizonyítéka az új termék, s kétségte­len: tervezését, próbagyár­tását, a piackutatást pusz­tán hivatalos úton is — az­az szűkszavú utasításokra szorítkozva —, elrendelhet­ték volna a vezetők. Nem sértik meg ezzel a terme­lés semmiféle szabályát, nem esik csorba az üzemi demokratizmuson. Mégis, inkább azt az utat válasz­tották — tegyük hozzá: a nehezebb utat —, hogy még a tömegesebb gyártás megkezdése előtt kiková­csolják az egyetértést, mindazok cselekvő segít­ségét, akik az ügyben érin­tettek. B osszú lenne állomás­ról állomásra követni ezt a folyamatot, a szerkesztésen belüli fejtö­résektől az üzleti tárgya­lásokon át — nyugat-né­met vevőkkel —, a gyár­tás felszerszámozásáig, az új fogások, műveletek ki­próbálásáig, de a lényeg az: nem érték be az utasí­tásokkal. Azt kívánták el­érni, hogy nemcsak végre­hajtsák mechanikusan a műszakiak, a munkások a feladatokat, hanem told­ják meg a lehetőségeket saját javaslataikkal, elkéo- zeléseikkel. Azaz akarják azt, amit csinálniuk keli. Feltehetően ennek kö­szönhető, hogy az új ter­mék útja kevésbé volt rö­gös, mint általában az új­donságoké, hogy viszony­lag rövid idő alatt teteme­sebb exportszállítást vál­lalhattak ... a nehezebb útra fordított fáradozás egyszeriben kamatozni kezdett. Ezek ismeretében most már az a kérdés vár vá­laszra, hogy szükség van-e egyáltalán minderre? Vé­gül is, amint azt a gyárak­ban szívesen emlegetik, a termelés nem játék, a mű­hely nem vitaklub, a ter­melési fegyelem nem totó, hogy vagy eltalálja az em­ber, vagy nem... Igaz! Ám ezt öreg hiba össze­keverni az üzemi demok­ratizmussal, az alkotó lég­kör kialakításával, az em­berek létszámmá alacso- nyításával. Mert ezek nem azonos fogalmak, a fegye­lem és a demokratizmus semmiféle ellentétben nem áll egymással. Sőt, csak ott lehet igazi fegyelmet kiala­kítani, ahol a demokratiz­mus mély, áthatja a ter­melés minden mozzana­tát, eljut valamennyi em­berhez. V életlennek tarthatjuk,- ogy azokban a gyá­rakban kiegyensúlyo­zott, hosszú évek óta egyen­letesen fejlődő a termelési tevékenység, amelyekben a dolgozó embert minden más fölé emelik, sőt, tart­ják a legfontosabbnak? Va­jon — pusztán két példát, de nyomatékos esetet em­lítve — véletlen, hogy a Csepel Autógyárban, a Du­nai Cement- és Mészmű- vekben a súlyos termelési gondok fokozatos fölszá­molása egybeesik a gon­dolkodásmód változásával, az üzemi demokratizmus erősítésével, a vezetési stí­lus javításával, fogalmaz­hatunk úgy is, hogy a ter­melés humanizációjával? Törvényszerű, hogy a me­gye e két, nagyon jelentős termelési közösségében a kifejezés második szavára, a közösségre tevődött át a hangsúly, s ez az áttolódás teremtett alapokat a felfe­lé vivő úthoz. Amihez, per­sze, szükség volt pénzre, szervezési intézkedésekre, új termelőeszközökre is, ám mindennél nagyobb szükség az ott lévők gon­dolkodásbeli és cselekvés si egységére. ^Meglepő-e ezek után, ha azt írjuk, hogy e folyamat­nak köszönhetően mindkét gyár tavaly túlteljesítette kötelezettségeit, ered­ménytervét, s az örök adó­sok sorából átkerült a tör- lesztők közé? Nem megle- pő. Ahol figyelnek az em­berre, ott az ember szíve­sen dolgozik; többet ad a kényszerűen kötelezőnél. Növekszik azok tábora, akik belátják, elfogadják ezt, s ennek megfelelően cselekednek. Növekszik ez a tábor, de azért még min­dig szerény kiterjedésű. Nagy lehetőségek, hatal­mas források mennek eiriatt veszendőbe. A kár az erkölcsi, az anyagi kár — nagysága kötelez' bennünket arra, hogy mér­legeljünk, s mielőbb vá­laszt adjunk a kérdésre: alkalmas-e vezetésre az, aki képtelen a szükségsze­rű változások fölismerésé­re? Mészáros Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents