Pest Megyi Hírlap, 1974. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-14 / 37. szám
1974. FEBRUAR 14., CSÜTÖRTÖK V/i^|f mMMfr* 3 A várospolitika forrásai HetvenmiHió forint a Volán megyei műsiaki telepeire Idén, a megye hat városa közül Százhalombattán építik föl a legtöbb állami lakást, ha a tervek maradéktalanul valóra válnak, akkor osz- szesen 290-et. A megye legfiatalabb városaként emlegetett település gondja, baja természetesen nem fér bele ebbe az egyetlen, a lakásépítést magába foglaló zsákba, megtölthetünk azzal még jó néhányat. Mert bővíteni kell a vízvezeték-hálózatot. ... s a fejlesztési alap, bár tekintélyes summa, szigorúan meghatározza a lehetőségeket. A város a két nagyüzem árnyékában él — hallani sokaktól. Az igazság az, hogy a várost a két nagyüzem teremtette — az erőmű és az olajfinomító —, s a város ma is ezekből él, hiszen nemcsak az üzemek járulnak hozzá a városfejlesztéshez, hanem a lakosság nagyobb részének kenyerét szintén ők adják. Az ipar és a település kapcsolata Százhalombattán nyilvánvaló, mégha olykor tyúk és tojás dilemmájaként mutatkozik is. Ám ugyanennyire világos' ez a viszony, ha eltekintünk a pénztől? Laza szálak A kérdés megfogalmazása, persze, nemcsak Százhalombatta esetében jogos. Ma már valamennyi megyebeli város ipari város — mert a köztudatban mezőgazdasági településként számoiitartott Nagykőrösön is a foglalkoztatottak több mint a felének az ipar ad megélhetést —, jellegét, légkörét, életritmusát, az üzemek, az üzemi munkásság határozza meg. Ez a tény elvi felismerésként elfogadott, a gyakorlathoz azonban még csak laza szálak kötik. Nem arra gondolunk elsősorban, hogy a lehetségesnél — a szükségesnél! — kevesebb a munkás a városok különböző politikai, társadalmi testületéiben, hanem arra: a város politikai légkörére döntő hatást gyakorolnak az üzemek, a város légköre pedig kisugárzik az egész vonzás- körzetre. Azaz a várospolitikai munka egyik fő forrása az üzemi munkásság körében kellene, hogy legyen. Véleményüket kérve, tanácsukat, bírálatokat hallgatva alakulhatna Úri igazán a városfejlesztési teendők sorrendje. Némi, bátortalan próbálkozások ugyan voltak — például Gödöllőn —, de tanács és üzem kapcsolatát főként a vezetők érintkezése, alkotja mindenütt. Ez pedig kevés. Külön út? Eléggé széles körben él az ellenvetés a fent leírtakkal szemben. A tamáskodók úgy vélik, külön utat jár az üzem — mert termel —, s egészen más utat a tanács, hiszen igazgat. E szűk látókörű felosztás nemcsak elvi hamissága miatt veszélyes. Károkat okoz azért is, mert „ideológiája” a gyakorlatnak, annak az áldatlan helyzetnek, amikor mindenki berzenkedik, a tanács az üzemeket, az üzemek a tanácsot bírálják, mert ez sincs, az sincs ... például elegendő víz, energia, a szállításhoz megfelelő utak, a munkavállalást elősegítő gyermekintézmények s így tovább. Egyszerű lenne azt írni: béküljenek meg az érintettek. Szó sincs itt személyes torzsalkodásról, vagy legalábbis nagyon ritkán bukkan fel ez. Bizonyos érdekütközések magyarázzák a csendes, de heves csatákat. így például az, hogy az ipari beruházási gyakorlat hosszú éveken át élesen elválasztotta az üzemet a tőle elválaszthatatlan infrastruktúrától, azaz a közüzemektől, a szállítástól, a szakmai képzéstől stb. Ezért nagy gond ma egyebek között a városokban a szennyvíz elvezetésekor az ipari szennyvíz sorsa, vagy — más területre utalva — a településen belüli közlekedés. Ez utóbbi némelykor — mint Vácott — már kimondottan politikai kérdéssé válik, annyi a panasz, a dühöngő ember. Ma a várospolitika egyik gordiuszi csomója a következő: a tanácstörvény, a terület- és településfejlesztésről intézkedő kormányhatározatok minden szükségessel felruházták a városi tanácsokat ahhoz, hogy gazdák, a város- politika egészséges irányának megvalósítói legyenek. Ez azonban — amint azt többektől is hallhattam — elvi tekintély, mert jó néhány hatóság, ágazati szerv, nagyvállalat oda sem figyel arra, amit „ezek a vidékiek” akarnak, javasolnak, kívánnak. Még Pest megyei, de a fővárosban székelő vállalatok esetében sem ritka ez, holott itt azután igazán közös az irányítás, kívülállók esetében pedig egyenesen általános. Ami lemérhető olyan apróságban is, hogy a tanács hivatalos levelére nem válaszolnak, a megbeszéléseken nem vesznek részt; mennek a maguk útján. Jócskán akad feladat, kapcsolatteremtő és -erősítő teendő a városi és a járási pártbizottságok, a városi tanácsok és a járási hivatalok együttműködésében — amire például már o váciak rájöttek, s a két pártbizottság megtette a biztató kezdő lépéseket —, de ennek csak akkor van értelme, ha vele párhuzamosan a kívülálló intézmények is rákényszerülnek a tanács tekintélyének tiszteletére. Földben a mag Ügy tűnhet az olvasónak, elkalandoztunk mondandónktól, hiszen mi köze a várospolitikához a közlekedésnek, a vaskalapos vállalatoknak, hatóságoknak, s a többi, említett tényezőnek? Valójában azt próbáltuk meg érzékeltetni, hogy a várospolitikában nincsenek kis meg nagy ügyek, hanem láncolat van, s ebben minden szem fontos. Ma éppen ennek a fölismertetése a legnehezebb feladatok egyike, s ez a tudati munka — amint azt a városi pártbizottságok intézkedési tervei hűen tükrözik —, a kommunistákra, a pártszervezetekre hárul. A mag a földben van, hiszen a városok közéleti aktivitása, a lakosság érdeklődése erőteljesen megnőtt, s e csírázó tulajdonosi tudatot súlyos hiba lenne ápolatlanul hagyni, bízni ösztönös gyarapodásában. Mert ugyan nagy kérdés, sokakat foglalkoztat, hogy — találomra választva — Gödöllőn fölépül-e idén a 247 állami lakás, átadják-e Cegléden a 168 gyermeket befogadó kollégiumot, Nagykőrösön a hat kilométer hosz- szú, új vízvezetéket, ám ennél is nagyobb kérdés: ezekkelés más tényekkel miként formálódik a várospolitika mai arculata? A kezdés felelőssége Más tényekkel, áll föntebb, mintegy mellékes megjegyzésként, holott nagyonis hangsúlyos mondatrész ez. Mert nem szabad beletörődni abba a helyzetbe, hogy ma a városokban — a lakosság, de nemegyszer a testületek szemében is — a várospolitika egyenlő az építkezésekkel, a beruházásokkal, a kommunális eszközök gyarapításával. Ez része a várospolitikának, de semmi esetre sem tölti meg a fogalmat. Ki kezdje a tudat ilyen értelmű átformálását, a gyakorlat módosítását? A kezdés felelőssége a városi pártbizottságokon nyugszik, a testületeken, amelyek elvi útmutatást adnak, de, ha kell — s mi tagadás, kell! —, beavatkoznak operatív módon is, azaz konkrét ügyekben hozott állásfoglalással. Elképzelhető, hogy a város legfőbb politikai testületének, a városi pártbizottságnak véleményét egyesek figyelmen kívül hagyják? Van rá példa. Ám ebben hibásak azok is, akik tűrik ezt, akik beletörődnek a jó határozatok rossz végrehajtásába, az álláspontok megmásításába, kiforgatásába! Szilárd alapokon Rengeteg tisztázatlan elvi és gyakorlati kérdés sűrűsödik ma még a várospolitika új, a korábbinál tágabb értelmezése, mélyebb tartalma körül. Olyan terep ez, mint amikor egy új lakótelep építkezéséhez kezdenek. Egyik részen a közművek árkai, a másikon az alapozó földmunkagépek, a harmadikon még a bozót, a gyom ... Az, hogy a várospolitika szerepe, jelentősége folyamatosan növekszik, természetszerűen következik mind a megye iparosodásának irányából, mind a lakosság vándorlási szokásaiból. Cegléd, Nagykőrös fokozatosan felszívja a tanyavilág népét, Vác már majdnem egybeépül a környező községekkel, Gödöllő tudományos és oktatási, Szentendre kulturális központként jut megnagyobbodó szerepkörhöz, Százhalombatta pedig országosan is kiemelkedő ipari település. Ha ennyire világos a jövő, akkor annak is egyértelműnek kell lennie, hogy a szilárd elvi alap a távlatok meghatározásánál nélkülözhetetlen. Semmiféle ideiglenes előnyért, múlandó népszerűségért, látványos, de csekély értékű sikerért erről az elvi alapról nem mondhatnak le a városokban élő kommunisták, s testületeik. Mert ez, az elvek szilárdsága a várospolitika sok forrása közül a legfontosabb, a minden mást éltető, tápláló, jelent és jövendőt kiegyensúlyozottan, tervszerűen gyarapító. Napirenden az oktatáspolitikai párthatározat Dr. Ortutay Gyula elnökletével szerdán a Parlamentben ülésezett az országgyűlés kulturális bizottsága. A tanácskozáson — amelyen részit vett Varga Gáborné, az országgyűlés alelnöke is — a képviselők az állami oktatás helyzetéről és fejlesztésének feladatairól szóló párthatározat végrehajtását elemezték, s megismerkedtek azzal a vitaanyaggal, korszerűsítési javaslattal, amely a pedagógusok képzésének, továbbképzésének és munkába állításának terveit tartalmazza. A tanácskozáson dr. Goszto- nyi János művelődésügyi miniszterhelyettes adott tájékoztatót, illetve Nagy Imre munkaügyi miniszterhelyettes fűzött kiegészítéseket a MÜM- nek a témával kapcsolatos tájékoztatójához. A Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa elkészítette az üzemi balesetek 1973. évi statisztikáját és összehasonlította az 1972-es adatokkal. Megállapította, hogy a megyében tavaly az üzemi balesetek A megyei autóbusz-közlekedés zavartalan lebonyolítását mozdítja elő a járműpark gondos karbantartása, a forgalmi dolgozók szociális ellátottsága. Ezeknek a céloknak az elérésére egyre nagyobb figyelmet fordít a Volán. A negyedik ötéves terv hátralevő szakaszában mintegy hetvenmil- lió forint értékben létesít a megye különböző pontjain mű. szaki bázisokat, szociális épületeket. A megye déli területeinek autóbuszjavító központját Szigethalmon építik újjá mintegy 16 millió forintos költséggel. Hat javítóállással rendelkező üzemcsarnok, a szükséges mellékműhelyekkel, járműmosóval, szociális épületekkel, forgalmi irányítóval elégíti ki a korszerű igényeket. Az új létesítményt 1975- ben adják át a forgalomnak. miatt ■ kiesett munkanapok száma némileg csökkent; jelentősen — mintegy negyed- annyival — kevesebb volt a halálos és a csonkulásos baleset, ám az összes balesetek száma 4289-ről 4382-re emelkedett. Monoron és Cegléden ugyancsak javítótelep építése kezdődik — egyenként csaknem 24 millió forintos költséggel. Az üzemcsarnokokban nyolc-nyolc autóbusz részére biztosítanak javítóállásokat. Folyamatban van az új érdi autóbuszmosó állomás műszaki terveinek készítése. Az új létesítményt jövőre kívánják átadni a használatnak. Zsámbékon a javítóműhely rekonstrukcióján tevékenykednek. Elkészülte után — a kapacitás bővítésén túl — jelentősen megjavulnak a munkahelyi körülmények is. Ugyancsak Zsámbékon új Volán-szállás épül 40 gépkocsivezető, illetve kalauz részére. K. Z. A teljes egybevetés azt mutatja, hogy javulás kezdődött ugyan, de a csökkenés még nem általános, nem gyors és nem elég számottevő. Ezért bevált és újabb módszerekkel egyaránt tovább kívánják fokozni a munkásvédelmet. Az okokat vizsgálva arra a következtetésre jutottak, hogy a legtöbb üzemben, intézményben hiányos még a gazdasági vezetésnek a baleset- elhárítást irányító .és szervező tevékenysége; gyakran megelégednek azzal, hogy összeállítják a feladattervet, előirányozzák a munikásvéde- lemre szánt összegeket, a későbbiek során azonban nem fordítanak kellő gondot és energiát az eszközök fel- használására, bővítésére, a megelőzés irányítására, vagy például a megtörtént balesetek okainak, tanulságainak feltárására és megismertetésére. Ezért a Szaluszervezetek Pest megyei Tanácsának munkavédelmi felügyelősége az első félévben a szakmai szak- szervezetek bevonásával mintegy harminc vállalatnál — a 2019/1971. számú kormányhatározat idei végrehajtásaként — ellenőrzi és minősíti a gazdasági vezetők munkásvédelmi vezető és szervező tevékenységét. A vállalatoknál és intézményeknél végzett ellenőrzések során — a többi között — megvizsgálják, hogy az éves és távlati intézkedési tervek milyen módon és mértékben célozzák a munkavédelem tervszerű fejlesztését és a leggyakrabban előforduló baleseti veszélyek megszüntetését. Elemzik, hogy a biztonsági szemlék mennyire tárják fel a munkásvédelem hiányosságait. Felmérik, hogy a baleseteket az üzemekben milyen képzettségű műszaki emberek vizsgálják meg, és hogy mennyire alapos a műszaki hiányosságok és tennivalók mérlegelése. Megállapítják, hogy élnek-e a vezetők a Munka Törvénykönyvében előírt jogaikkal és kötelességeikkel, eltiltják-e — maguk és családjuk érdekében is — a dolgozókat a munkától, ha azok figyelmeztetés ellenére sem tartják meg a biztonsági előírásokat. A megyei és szakmai munkavédelmi felügyelők a vizsgálatok eredményét minden vállalatnál megbeszélik a gazdasági vezetővel, a helyi párt- szervezettel és szakszervezettel. Észleleteik alapján határozatokat készítenek a munkásvédelem vezetőszervező tevékenységének a megjavítására. A tapasztalatokat összesítik, és első ízben április elején a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa elnökségének ülése tárgyalja, a többi között azért, is, hogy meghatározza a további teendőket. P. V. Áruk és eladók Mészáros Ottó L apunk egy minapi karcolatára (melyben a Nemtudomkának jellemzett bolti eladóról volt szó, aki nem ismeri az általa árusított cikkeket) több olvasónk reagált. „Miért állítanak a púit mögé olyanokat — kérdik —, akik nem tudják, hogy mit mondjanak az érdeklődő vevőnek?” A kérdésre a legilletékesebb helyről: a Belkereskedelmi Minisztériumból kértünk feleletet. Megnyugtató volt, hogy a kérdés nem jelentett meglepetést, hiszen már régóta foglalkoznak ezzel. Számon tartják ugyanis, hogy országosan a szakképzettségre kötelezett kereskedelmi eladóknak mintegy 80 százaléka rendelkezik a megfelelő ismeretekkel, s a fennmaradó 20 százalék még nem. Márpedig ez országosan nem is olyan jelentéktelen szám, figyelembe véve, hogy csupán a fogyasztásicikk-ke- reskedelemben 360 ezren dolgoznak, közülük 260 ezer találkozik naponta a vevőkkel. Viszonylag sokakat bosszanthatnak föl azok, akik az egy-egy árucikk minősége, íze, szaga, fajtája, használhatósága iránt érdeklődőknek nem tudnak megfelelő felvilágosítást adni. Ez tehát tény. S a tény, akkor is tény marad, ha — legyünk igazságosak — méltánylandó, hogy a mai kereskedőnek, minden eladónak mégiscsak többfélét, gyakrabban megjelenő új cikket kell eladnia, megismernie, mint régebbi elődjeinek. Hajdanán egy falusi szatócsnak lisztet, sót, cukrot s más alapvető élelmiszereket kellett ismernie és árusítania, gondoskodni a friss zöldségről, péksüteményről, meg más efféléről. A többi boltban — amelyeket akkoriban nem illettek az előkelősködő szaküzlet kifejezéssel — is csak egy bizonyos körét kellett ismerni a keresett cikkeknek. Nem volt akkor sem könnyű mesterség boltosnak lenni, távol álljon tőlem ennek a legkisebb lebecsülése is. Ma azonban a lépéstartás sokkalta nehezebb, amikor újabb és újabb árufajták, praktikus, új cikkek, újszerűén csomagolt készítmények látnak napvilágot. A hazai árukínálat választékára jellemző, hogy jó évtizeddel ezelőtt, 1960-ban, 150 ezer cikk és cikkelem sorakozott az üzletek polcain, az idén viszont már 250 ezer körül jár a számuk. Erősen növekedett a választék, ami jó, nagyon jó dolog, de ezzel a növekedéssel az eladók szakismereteinek is — mint fentebb írtam — lépést kell tartania. Mert különben „nem tudom” lesz a válasz a vevő érdeklődésére, minek következtében nemcsak a vevő bosszankodik, hanem az áru is a polcon marad. S akkor azután a boltos is bosszankodhat a forgalom értékelésekor. Nehéz tehát napjainkban lépést tartani a megnöve- kedett, kiszélesedett áru- választék ismeretével, de nem lehetetlen. Tanulni kell, mint lényegében bármilyen más szakmában. Sokfelé, sokan tanulnak is a kereskedelemben. Ugyancsak mostanában, a hónap elején számolt be lapunk a Fogyasztási Szövetkezetek Pest megyei Szövetsége ÁFÉSZ választmányának tanácskozásáról, amelyen egyebek között bejelentették, hogy a szövetkezeti megyei bolthálózatban dolgozók közül jelenleg 534 fiatal és 198 felnőtt vesz részt szakoktatásban, különböző más szakmai tanfolyamokon pedig mintegy 330-an tanulnak. Ez csak kiragadott friss példa. A Belkereskedelmi Minisztérium országos adatai szerint jelenleg harmincezren vesznek részt kereskedelmi továbbképzésben (tehát az alapismeretek megszerzésén túl), s főként áruismeretet igyekeznek elsajátítani. S épp e napokban ötletes elgondolásról értesültünk: a minisztérium keresi a lehetőségét armak, hogy az új konzerveket, ételfajtákat próbakóstolókon ismerhessék meg az árusítóik. Van remény tehát arra, hogy minél kevesebb Nem- tudomka álljon a pultok mögött. Noha kétségtelenül nem ilyen egyszerű ez a dolog. Mivel viszonylag nagy a fluktuáció is ebben a szakmában. Többféle reális oknál fogva. Így például a kereskedelmi eladók 70 százaléka nő, akiket egyrészt a hosszabb szülési szabadság idején helyettesíteni kell (gyakran szakképzetlenek beállításával), másrészt könnyebben megválnak végképp ettől a pályától a sok helyütt megerőltető megterhelés miatt. Ez utóbbi nem is csak a nőkre vonatkozik. Ma még ugyanis igen sok helyen nem kielégítőek a munka- viszonyok, a gépesítettség jóformán minimális, így azután nehéz ládákat, csomagokat kell cipelniük, rakosgatniuk, másutt a szellemi igénybevétel megterhelő. hiszen a pénztárosok egy része üzletvezető is, aki leltárfelelősséggel tartozik, s az anyagi ösztönzés is viszonylag elég vékonyka. A szociális ellátási viszonyok — így például éppen a bölcsődei helyzet, üzemi étkeztetés — sem olyan, mint a vállalatoknál, más munkahelyeken. Mindezek nem éppen vonzó dolgok, noha következetes kereskedelempolitikánk ezen is évről évre javítani igyekszik. Ezt a célt szolgálja az ismeretes munkaidő-csökkentési rendelkezés is, amely a megyében júliusban lép életbe, persze, úgy, hogy a vásárló ennek nem érezheti a hátrányát, a nyitva tartás mai rendszere nem változhat. M ert végül is a kereskedelem van a vásárlókért. Ezt tudják s szem előtt tartják ott, ahol ez ügyekben intézkednek, mégha oly nagy gondok közepette is. Ezért játszik szerepet az is, hogy ne csak tanuljanak a szakképzetlen eladók, ne csak továbbképezzék magukat áruismeretben, akiknek hiányos az efféle tudásuk, hanem emberi képességeikben is rátermettek legyenek a kereskedelmi munkára. A legkiválóbb szakismeret sem helyettesítheti ugyanis azt, ha nem foglalkoznak megfelelően a vevővel, mint ahogyan sokszor egy kis kedves igyekezet pótolni tudja, ami esetleg hiányosság a felkészültségben. Természetesen a legjobb, ha o kettő együttjár. Ezért is csak helyeselhető, amikor kereskedelmi életünk irányítói, kézbentartói arra törekszenek, hogy jól szakképzett és a vevőkkel is bánni tudó, segítőkész eladók foglalják el helyüket a pultok mögött. Talán nem is oly távoli mindez. L. Z. Munkásvédelem - hatékonyabban Ellenőrzés harminc vállalatnál
