Pest Megyi Hírlap, 1974. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-10 / 34. szám

«SI megyei 'ZfCírtap 1974. FEBRUÁR 10., VASÁRNAP Pcőt í megi^ei bar an goíaóo iáóoL 105. GOMBA—BÉNYE—KÁVA (I.) Közigazgatásilag egyesített és közös mezőgazdasági üze­mük szoros kapcsolatával is összefüggő településcsoport­ról nehéz külön írni, de való­jában együtt sem könnyű. Az ember bejárja Gombát, majd szinte átsétál Bényére, végül odább kerekezik Kávára -— számos egymáshoz teljesen hasonló mozzanatba talál, de beleütközik nem egy eltérő, sajátos jelenségbe is. Ami — — szemünk gyönyörűségére — egybefogja a három községet, az a halmos, dombos táj kel- leme, a téli ég felszakadozó felhői között átragyogó nap­fény aranyzuhatagával a tar­lók és kopár erdők hajlatain. A barangoló hajlamos arra, hogy e látványt legszebb du­nántúli úti élményeihez ha­sonlítsa ... Ha összesítjük a három község Iélekszámát, a pontos szám: 4726. Elbontva — ebből Gombára: 2615, Bényére: 1436, Kávára: 675 lakos esik, az aránytalanság ebből a szem­pontból nem csekély. De Gomba, Bénye, Káva, e sor­rendben feleződő népességé­nek életét egyaránt meghatá­rozza két alapvető körül­mény. Az egyik: hogy az 1973- ban Gomba székhellyel meg­szervezett. mintegy 8000 ka- tasztrális hóidon gazdálkodó Fáy András Egyesült Mgtsz nem tudja lekötni a hélyi munkaerőt, a gombaiak, bé- nyeiek, kávaiak többségé­nek, s hozzátehetjük, főleg a fiatalabb nemzedékhez tar­tozóknak munkahelye: Buda­pest. A másik, szorosan eh­hez tartozó jelenség, nevez­hetnék állapotnak is: bár a felszabadulás előtti, fullasz- tó elszigeteltséghez képest', a három község közlekedése alapvetően javult — a fővá­ros busszal kombinált vas- ntazással érhető el — az in­gázók sokkal hátrányosabb helyzetben vannak, mint a közvetlen vasút-, vagy busz­forgalomban részt vevő köz­ségek dolgozói. A tsz dolgozó tagsága 270—230 fő, alkalma­zottja 180—200, járadékosa, nyugdíjasa 270 — így, durva számítás szerint is. *öbb mint 2000 iparba járó munkás tölt el napi kétszer két vagy há­rom órát utazással. A fejlődés szembeszökő, hi­szen a felszabadulás eiőtt, a tömegközlekedési eszközök teljes hiányán túl, főleg a primitív közvilágítás borítot­ta fizikailag is sötétbe a fa­lut. Mécs, mártott gyertya, „petró” — e pisla fények he­lyett a változott világ elhoz­ta a villamosság fényét, a a villamosság szülte segítőerő­ket: a háztartási gépeket, a törpe vízművek motorjait, a villamosság hangos-képes gyermekeit: a rádiót és a te­levíziót is. A fejlődés sokat adott, de adás közben óhatat­lanul el is vesztek bizonyos lehetőségek. A világ bekap­csolódott ebbe a három kis községbe, vagy mondhatnék: a községhármas bekapcsolódott a közlekedés és a telekommu­nikáció, a modern gazdálko­dás és a kulturáltabb élet­mód ércsatornáin a világba. De a többnyire három mű­szakban dolgozó, s jószerint csak alvásra hazajáró fiata­loknak és középkorúaknak sem idejük, sem módjuk, sem kedvük nincs arra, hogy a kulturális központnak kije­lölt közigazgatási székhely­község: Gomba, társadalmi és kommunális segítséggel felújított, tágas színházterem­mel is rendelkező, s Fáy And­rás nevét viselő művelődési házat élettel töltsék meg. A nap huszonnégy órájából egyszerűen nem marad egy sem a kulturális igény éb­resztésére és kielégítésére. Pedig az iskola homlok­falán nemes hagyományt hir­det egy tábla: Ebben a házban élt FÁY ANDRÁS, a nagy me­semondó és a haza mindenese az 1793—1810 és 1818—1820. években. Az a Fáv András ez akinek fóti szőlőjében Vörös­marty szavalt, akinek dombor­művű képmása, az általa ala­pított Első Hazai Takarék- pénztár Egyesület színhelyé­nek emlékére a pesti Megye­ház épületét díszíti. A múlt és jelen különösen Gomba községben ölelkezik sűrűn. Régi kúriából alakítot­ták ki a korszerű berendezé­ző Fáy András, „a nemzet nap­számosa” nevét. Búza-, ku­korica-, újabban burgonya­termesztés, 160 hold szőlő, 50 hold 1972-es telepítésű és 1975- ben termőre forduló meggy — ez a profil egyik része. A má­sik nem kevésbé fontos — a baromfitelep. Mikor beléptem a telep egyik részébe: a „to­jásgyárba” — ezernyi tojóba­romfi fülsiketítő zslvajgása fo­gadott. Ott álltak katonás rendben a ketrecekben, mind Foltozzák a Badacsonyt Az idén befejeződik a Bada­csony több mint egy évtized­del ezelőtt megkezdett folto­zása' Az egykori kőbányák ál­tal okozott sérüléseket tünte­tik el. A hegy felső részén, a bazaltsapkán, a bányaudvaro­kon, a meddőhányókon és a vízmosta területeken — együttesen 80 hektáron — eddig 820 ezer csemetét és cserjét ültettek el. Főleg nagy levelű hárs. ezüst juhar- fekete fenyő, sajmeggy, virágos kőris, vadrózsa, ga­lagonya és fagyai került ezek­re a közjóléti erdőterületeknek számító helyekre­A hegytető 221 hektáros er­dőségét nem tekintik faterme­lő helynek- A területen ezért j már 13 kilométer turistautat j is kialakítottak. A következő I hetekben a kiránduló körzetet fel­szerelik úgynevezett er­dei garnitúrákkal: fatörzsből fűrészelt asztalok­kal, padokkal eső elleni me­nedékhelyeket és szalonna­sütőket is építenek. A februári napfény előbbre hozta a tavaszt Az enyhe időt kihasználva megkezdték a gyümölcsösök talajmunkáit, s a fák metszé­sét. A Kertészeti Kutató In­tézet telepén a sövénykajszist csinosítják. A kísérleti gyü­mölcsösben, az utóbbi évek megfigyelése, a termelési ered­mény alapján, a sövényrend­szerű sárgabarack hozama bi­zonyult a leggazdaságosabb­nak: elérte a világszínvona­lat. Veszélyes melléküzem ülnnkavédelmi inlézkedések Javítják a hibákat iZozzájárul-c a közgyűlés V Régi Petöfi-szobor a kastélyból alakított új gombai tanácsház előtt. Gárdos Katalin felvétele sű tanácsházat, s a gonbaia- kat dicséret illeti az ötletért, hogy a tanácsház elé, és pedig igen mutatós. elhelyezésben, egy régen hányódó Petőfi- mellszobrot állítottak fel. A tsz központját abban az emeletes kastélyban helyez­ték el, amely hajdan Szeme­re Huba „koronaőr” tulajdo­na volt, s talán az egykori föl­desúrnak ebből a minőségből eredeztethető a históriás ha­gyomány, hogy 1849-ben, egy éjszakán át, gombai kastélyá­ban őrizték a királyi koronát A régi Puky-kastélyról — amely később Perczel Mór sza­badságharcos tábornok ottho­na lett és jelenleg orvosi ren­delő —. a helyi emlékezet úgy tudja, hogy többször megfor­dult benne Katona József, sőt, a Bánk bán néhány részletét itt írta. / A termelőszövetkezet méltón hordja a bátran kezdeménye­egyformák, mintha uniformis­ban lennének, s teljesítették kötelességüket: táplálkoztak és tojtak. , A jércenevelőbe 30—40—50 ezres tételekben érkezik a na­poscsibe Bábolnáról. Egy ki­szolgált szarvasmarha-istálló­ból modernizált épületben ne­velik fel pihés csibékből a fe­hér húsú jércéket, s mikor az egy kiló. egy kiló húsz dekás súlyt elérik, többségük elindul a Ferihegyi repülőtér felé. Se nem gyalog, se nem szárnyon, persze, hanem ketrecekben, igen gondosan besorolva, mi­velhogy viszonylag rövid idő alatt irdatlanul hosszú utat tesznek meg. Az idén például Jugoszláviába. Angliába „re­pül”, a gombai jérce. de tavaly ezrével főzték-sütötték pecse­nyéjüket az arab sejkségekben és Irak baromfifogyasztóinak lábasaiban, serpenyőiben is. Békés István Különös levél került nemrégiben a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának munkavédelmi bizottságához. Megfogalmazói helyszíni vizsgálatot kértek a rádi Űj Élet Termelőszövetkezet bakelitüzemében történt sú­lyos baleset miatt, amelyet a szövetkezet vezetői a szakszervezetnek nem jelentettek. Megindult a vizs­gálat. Tűz a műhelyben Tavaly november 6-án ifj. Leány vári László délutáni mű­szakban dolgozott. — Este negyed nyolc tájban a gép, amelyen bakelit alkat­részeket gyártottam, megszo­rult. Elmentem a másik épü­letben levő szerelőműhelybe és onngn átvittem két deci olajos folyadékot, hogy azzal majd megkenem a masinát — mondja ifj. Leányvári László. — A folyadék azonban meg­gyulladt, a láng belekapott a gép mellett a bakelitporba, az­tán mellette két zsák selejt bakelitba. Rögtön oltani kezd­tem, hiszen a bakelit úgy ég, mint a puskapor. A többiek vízért szaladtak, én kirángat­tam a gép elektromos vezeté­két a csatlakozóból. Akkor már a tűz a ruhámba is bele­kapott. Elcsapkodtam a lángo­kat és meghengergőztem a föl­dön. Mindez talán 6—7 perc alatt zajlott le. Tllmondjá még, hogy most január elejéd kezdett •tfjta'*d(>lv gozni. Mutatja a bal’ kezét és a jobb lábát. Csúnya égési he­gek. Egy barátja vitte kórház­ba motorral. Nagy fájdalmai voltak. Most főleg az foglal­koztatja, hogy értesülése sze­rint fegyelmit akarnak indíta­ni ellene. Vizsgálat és határozat A Szakszervezetek Pest me­gyei Tanácsának munkavédel­mi felügyelője nemcsak a vi­szonylag szerencsés kimenete­lű balesetet vizsgálta ki, ha­Nemtudomka né­hány évvel ezelőtt bukkant fel a Ma­gyar Televízió esti meseműsorában, s hónapokig szóra­koztatta Napország­ban átélt kalandjai­val a kicsinyeket. Azután egyszercsak eltűnt, nem láttam többé, már azt hit­tem, elment Szösz- mösz és Baraboly után. Tévedtem. Nem- tudomka ugyanis kilépett a mesevi­lágból, és 'beállt a pult mögé, kereske­delmi dolgozónak, tme, néhány talál­kozásom története N emtudomkával: Bemegyek az ÁBC Élelmiszer Kisáru- házba, azzal a szán­dékkal, hogy valami hidegvacsorához va­lót vegyek. A kon- zerves polcon felfe­dezek egy addig is­meretlen konzerv- fajtát, Valamelyik skandináv ország­ban készülhetett, ol­dalán rosszul felra­gasztott címke tu­datja a hazai fo­gyasztókkal a tartal­mát: angolnapásté­tom, olajban. Nem akarok hinni a sze­memnek: mi az, hogy olajban? Ha egyszer pástétom, miért úszik olaj­ban? Megrázom a dobozt, várom a sű­rű olaj kotyogását, semmi. Megszólítom a legközelebbi eláru­Nemtudomka a mögött sítót: „Mi az, hogy pástétom — olaj­ban?” A kislány vál­lat von: „Nem tu­dom”. Tovább kér­dezősködöm: „Biz­tos, hogy pástétom van a dobozban?"Az elárusító már ide­ges: „Honnan tud­jam, nem kóstol­tam!” Valami gyorsan fövő, félkész ételt keresek a Böször­ményi úti önkiszol­gáló csemegebolt­ban. Kis nézelődés után a hurka mellett döntök, burgonya­körettel, gyors, íz­letes vacsora lesz. Nyúlok a polcra, s megakad a szemem egy dobozon: Exp­ressz burgonyagom- bóc-pehely — olva­som a feliratát. A burgonyapüré-pely- het ismerem, szere­tem, ezt azonban so­sem láttam. Hasz­nálati utasítása sze­rint vízzel, vajjal, sóval keverve, sós vízben kifőzve, per­cek alatt elkészít­hető belőle a burgo­nyagombóc. Vajon zsírban sütve, krumplis fánknak, krokettnek is meg­felel? Elárusító nincs a közelben, a pénz­tárosnőt kérdezem. Unott arccal, ének­lő hangsúllyal vá­laszol: „Nem tudom. Ki káli próbálni”. A közönyös kioktatás felbosszant: „Azt csak tudja talán, hogy szeretik-e ezt az árut a vevők?” A válasz még unot- tabb, s még ének- lősebb: „Nem tartot­tam közvélemény­kutatást”. „Mi van ebben a lapos, ovális fémdo­bozban? — kérdez­tem az egyik mo- nori élelmiszerüz­letben, s joggal, mert a dobozon semmifé­le feliratot nem ta­láltam. A boltveze­tő helyettese szét­tárt karral mente­getőzött: „Nem tu­dom. Pár hónapja kaptuk, lengyel kon­zerv, már szállítás­kor lepotyogott ró­la a cédula, s azóta elveszett”. „Ezek szerint naspolya­dzsem éppúgy le­het benne, mint bab- csuszpájz?” „Nem, valami halféleség, ha jól emlékszem” — jött a válasz. Es, ha nem jól emlékszik a féleség­re?! „Hagymával ké­szült ez a román le­csó?” — kérdezi mellettem egy ve­vő a minap, kezé­ben a konzervvel. Az eladó árut rak a gondolára, fel sem néz: „Honnan tud­jam? Én még nem vettem”. Nemtudomka te­hát nem ismeri a halpástétomot, a burgonyagombóc- pelyhet, nem tudja, mi van a lengyel konzervdobozban, nem vásárolt ro­mán lecsót, fogal­ma sincs, hogy a li­banoni narancsle­vet hígítva, vagy tisztán kell-e fo­gyasztani — ami pedig, borsos árát tekintve, nem mind­egy —, nem kóstolta a kínai zöldbabot, a szovjet sprotnit, a bolgár csemege- uborkát, semmit, amit árusít. Nemtudomka nem tudja, nem ismeri, nem látta, nem pró­bálta — mert csak árulja, de nem ve­szi. Főnökének pedig — ezek szerint — nem jutott még eszé­be, hogy az új áru­cikkből felbontson egy dobozzal, vagy üveggel, és megízlel- tesse az elárusítók­kal, hogy tudják, mit ajánlanak a vevők­nek. Érdekes: a káló azért évről évre ki­merül ... Ny. É. nem azt is megállapította, hogy a bakelitüzem műhelyei nem felelnek meg a munkavé­delmi és egészségügyi előírá­soknak. Oly sok volt a hiá­nyosság, hogy január 24-én kelt munkavédelmi intézkedé­sében ezt kellett írnia: „1974. január 25-től kezdődően a ter­melőszövetkezet bakelitüzemé­nek működését felfüggesztem.” Részletek az intézkedés in­doklásából : „A technológiai folyamatból felszabaduló gőzök és gázok elszívására nincs kiépítve szel­lőző vagy elszívó berendezés... Nem a poros és tűzveszélyes munkahelyhez előírt robba­násbiztos lámpatesteket hasz­nálnak ... A présgéphez kiépí­tett elektromos vezetékek rög­zítettének és ki vannak téve mechanikai sérülésnek.” Az intézkedés — a többi kö­zött — kifogásolja még, hogy kicsik az ablakok, a műhe­lyek-'belső magassága nem éri ri’a?. előírtat, a£ Üjjérpv^zgRin. kívül a műhelyen másnak nincsen elsősegélynyújtó1 vizs­gája és ez azért probléma, mert a délutáni műszakban se vezető, se elsősegélynyújtó nincs. Nem megfelelők az öl­tözők, valamint tisztálkodó he­lyek és eszközök sem. Az üzemben azonban né­hány napja, látogatásunk ide­jén is dolgoztak. Nyilatkozni tilos A bakeldtüzemben Kökény Károly csoportvezető először készségesen mutatja ifj. Leányvári balesetének színhe­lyét, de nem folytatja, mert a másik helyiségből szinte ve- zányszószerűen röpköditek az intelmek. — Szóba se szabad állni senkivel... — Bármilyen papírt ad ... — Miklós bácsi utasítása..! Kiderül, hogy Laczkovits Miklós tsz-elnök tiltotta meg, hogy az ő külön engedélye nélkül beszéljenek a baleset­ről és az üzemről. Rövid körültekintés után is igazolhatom azonban, hogy a munkavédelmi intézkedés főbb megállapításai ottjártamkor is érvényesek voltak. A helyisé­gek szűkek, alacsonyak, a le­vegő gőzöktől, gázoktól és forróságtól volt terhes, az elektromos vezetékek ága-bo- ga szőtte át a falakat és a gé­pek környékét- A munkások elmondták, hogy szombaton, (tehát tegnap) megkezdődik az elektromos vezetékek átalakí­tása és a szellözőberendezés felszerelése. Az egyszemélyi felelős A bakelitüzemből vissza­megyek a tsz-irodába. Időköz­ben megérkezett a főagronó- mus, aki elment a zárszám­adásra másutt készülő el­nökért. Az első kérdést ő teszi fel. Hogyan juthatott be az új­ságíró a bakelitüzeimbe? (?!) —<• Ifj. Leányvártól azt hal­lottam, hogy fegyelmit szán­dékoznak indítaná ellene — viszonzom az elnök kérdését­— Ez igaz, de nemcsak őt, hanem az üzem vezetőjét és a biztonsági megbízottat is fe­gyelmi elé állítjuk. Ifj. Leány­vári azonban a számvizsgáló bizottság egyik tagja, ezért a fegyelmi megindításához a közgyűlés hozzájárulása szük­séges. Ö egyébként négyszere­sen megsértette a munkafe­gyelmet. Először: bement olyan területre, ahová nem lett volng szabad. Másodszor: elvitt anyagot, amihez nem volt joga. Harmadszor: nem tartotta be a technológiai fe­gyelmet. Negyedszer: nem je­lentette, illetve eltagadta a balesetet. Az elnök nézetei Még csak két rövid kérdést. — Miért nem állították le az üzemet? — Mert a határozatot kiadó­nak csak akkor lett volna jo­ga leállítani, ha közvetlen életveszély van- A bakelit­üzemben azonban nincs ilyen. Másrészt azért sem, mert a problémát kisebb szünetelte­tésekkel meg tudjuk oldani. — Nem találja, hogy túl nagy kockázat egy veszélyes műhelyt üzemeltetni a tila­lom ellenére? — Egy tsz-elnöknek sokat kell kockáztatnia ... Pacsay Vilmos Víz-, gáz- és fűtésszerelő, ívhegesztő, automatahegesztő, kőműves, asztalos, villanyszerelő, burkoló, lakatos, ács, vasbetonszerelő, tetőfedő és szigetelő, bádogos, festő, parkettás, műanyag pad ló-burkoló, gépkocsiszerelő, autóvillamossági szerelő, könnyűgépkezelő szakmunkásokat, gépkocsivezetőket, betanított és segédmunkásokat (16. életévüket betöltött fiúkat is), rakodókat, kubikosokat azonnali belépéssel FELVESZÜNK Jelentkezni lehet: a „PROSPERITÁS” KSZ munkaügyi osztályán Budapest IX., Viola u. 45.

Next

/
Thumbnails
Contents