Pest Megyi Hírlap, 1974. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-10 / 34. szám
/ 1974. FEBRUÁR 10., VASÁRNAP rt.st MEGYEI &Cír!ap Hurkolok, lesipuskások Oson az orvvadász Panaszkodik a kakucsi vadőr, hogy tavaly egyetlen „rap- sicot”, magyarán vadorzót sem sikerült fülön csípnie. Tegnap reggel már fél hétkor járta az erdőt, hátra volt még valami a dúvadirtás teendőiből, sztrichninnel mérgezett húsdarabokat rakosgatott a bokrok alá rókapusztítónak. Később két olasz vadászt kísért fácánozni — esett 35 kakas —, s csak úgy, mellékesen összeszedett 4—5 hurkot. Csakúgy, mint más napokon. A felügyelete alá tartozó terület a Magyar Vadászok Országos Szövetségének Pest megyei Intéző Bizottságáé, három falu — Inárcs, Kakucs, Űjhartyán — határában terpeszkedik, 7400 holdon. Fegyvere a meglepetés A vadőr, Nagy Zoltán csaknem minden reggel másfelé Indul a Kakucs közeli vadászházból hiszen szinte egyetlen fegyvere a vadorzókkal szemben a meglepetés, hogy senki nem tudja, a nap mely órájában hol bukkan elő. — Felelősségre vonni csak azt lehet, akit tetten érnek — mondja —, de mi történik, ha rajtakapom a delikvenst, hogy visz egy pár nyulat, fácánt? Szemrebbénés nélkül válaszolja hogy szegény jószágot most találta, hurokban vergődött, meg akarta szabadítani a szenvedéstől. Akinél hurkot találok, az éppen összeszedte, nehogy belelépjen valami vigyázatlan állat. Varga József, az intéző bizottság titkára, megyei fővadász szerint különösen a főváros száz kilométeres körzetében öltött szinte elképesztő méreteket az utóbbi néhány évben az orvvadászat. Az apróvadnak kivetett hurkot vékony vörösréz huzalból készítik. Aki elhelyezi, pontosan ismeri a vad szokásait, tudja jól, hogy ilyenkor télidőben a fácán, nyúl nem talál búvóhelyet a tágas mezőkön, nem rejtőzhet el a lucernatáblákon, a kukorica oltalmában. Egy-egy bokros ligetben, mint a vadászok mondják: csenderesben, messzi földről összesereglenek a szárnyascsapatok, a tapsifü- lűek, s ha a rapsic kis kukoricát is szór a hurok környékére, biztos a zsákmány. Veszélyben az őz is. A nagyvadnak megszokott járása van az erdőben, zsombékos, nádas vidéken, mindig ugyanazon az úton jár inni, legelőre. Az orvvadász megfigyeli, hol vált ki a vad a sűrűből, sokszor nádból, fűzvesszőből fonott alagutat is készít, s helyez el az ösvény végére, hogy biztosan a felfüggesztett acélhurokba akadjon a szerencsétlen állat. Autóból, éjszaka Mondják, hogy sokan kispuskával vadásznak illegálisan, de még saját gyártmányú fegyverrel is. Akadt olyan megrögzött vadorzó — ezt kivételesen sikerült elfogni —, aki kérkedve mondta, tehet amit akar a hatóság, míg egy csövet talál, lesz puskája is. S terjed az autós orvlövészet. Ez utóbbi gazságot főként az éj leple alatt követik el, s nemegyszer fegyvertartási engedéllyel, vadászjeggyel rendelkező vadászok, akik elég gátlástalanok ahhoz, hogy fittyethányva törvénynek és vadászetikának, kiugorjanak Budapest határába — jóllehet, saját társaságuk másutt bérel területet, ahol szintén nem lődözhetnek saját szakállukra, minden kötöttség nélkül —. s lepuffantanak valami vacsoráravalót. Érdemes néhány szót ejteni arról is, hogy mi kárt okoznak a társadalom tulajdonában a lesipuskások és hurokvetők. Mert helyénvaló leszögezni: az erdő, mező vadja az állam tulajdona, nem elbitan- golt jószág, közpréda, hanem társadalmi érték, természeti kincs, amelynek gyarapításán az egy-egy területet bérlő vadásztársaságok fáradoznak. Balázs István, a megyei tanács erdészeti és vadászati felügyelője említi: — Az elmúlt évben a megyei vadásztársaságok területén — tehát az erdőgazdaságokat nem számítva — 961 nyúl, 1313 fácán és 96 darab őz elhullását jegyezték fel. Az állatok tetemét csaknem kivétel nélkül hurokban találták meg. S ez csupán az orvvadászok pusztításának töredéke, hiszen a zsákmányt többnyire nem 1 hagyják veszendőbe menni. Mi a teendő? Hogy az elpusztult állomány értékét is érzékeltessük, említsük meg, hogy á vadásztársaság egy-egy befogott élő nyálért 380 forintot kap, egy pár élő nyúl exportértéke azonban egyenlő egy százkilós hízóéval. Az elmúlt esztendőben leltek rá arra a hurokba fulladt őzbakra, amelynek trófeáját aranyérmesnek minősítették. Ha egy külföldi vadász lövi ki, csaknem 40 ezer forinttal egyórtékű valutát fizetett volna érte. A Börzsönyben két kapitális bika maradványaira — baltával levágott koponyájára, szétdarabolt csontjaira — találtak. Az agancsuk értéke — egyenként! — legalább 100 ezer forint, nem beszélve arról a kárról, ami a jó tulajdonságokat örökítő állatok pusztulásával a leendő szaporulatban esett. Mi hát a teendő? Mint lehetne véget vetni némelyek fölöttébb káros — s jegyezzük meg nem kevésbé veszélyes — szenvedélyének. I A vadőr azt mondja, még szerencse, hogy a vadásztársa- I Ságokban elég sok a termelő- ' szövetkezeti tag, aki ott él, | dolgozik a területen, szemmel | tartja a határt, és így érthetően nem a rapsicoknak j fogja a pártját. A megyei felügyelő és a fővadász arról beszélnek, hogy sajnos még a szabálysértési hatóságok — azaz a helyi tanácsok — illetékes tisztviselői is hajlamosak elnézően bánni a vadorzókkal, jószerint nincsenek tisztában a kártétel nagyságával. A jó ható utak közül egy Néhány napja a Nagykátai Járásbíróság nyilvános tárgyalás után hirdetett ítéletet Ho- monnai Béla és unokaöccse, Homonnai József bűnügyében, akiket a nagykátai erdőben értek tetten, amint — január 13-án — hurokkal egy fiatal őzbakot fogtak. A büntetett előéletű tetteseket, hét-, illetve hathónapi szabadságvesztésre, 1000 forint pénzbüntetésre, 4000 forint kártérítésre, az illeték és perköltség megfizetésére, továbbá a korábban kirótt felfüggesztett szabadságvesztésük letöltésére ítélték jogerősen. A kérdés megoldásának kétségtelenül ez az egyik legeredményesebben járható útja. A. Z. .es a jövő erdészei Á szerencsés ember A soproni Roth Gyula Erdészeti Szakközépiskolában az idén 70-en kapják meg az érettségi bizonyítvánnyal együtt az erdész szakiképesítést is. Képünkön: Fegyverismeret az erdőben. Az égszínkék Zsiguli óvatosan lavíroz a Roosevelt téri autótengerben, nikkelezett rácsos orra lassan fúrja magát előre, szinte szimatolva, parkolóhelyet keresve. A vezető körülnéz, lesz-e helye a többi kocsinak, kihajtani. „Óvatos, figyelmes vezető” — születik meg bennem az első értékítélet, miközben a közeledőt figyelem. Eszembe jut, amit a munkatársai mondtak róla: „Pontos, határozott". Aztán, amit a megyéi pártbizottságon hallottam, amelynek évek óta tagja, 's a fegyelmi bizottság elnöke: „Igényes, körültekintő, emberséges". Fülemile Béláról van szó, az Ikladi Ipari Műszergyár gazdasági igazgatóhelyetteséről. Der—die—das — Egy órára iskolába kell mennem — jegyzi meg, miközben helyet keres aktatáskájának a presszóasztal mellett. — Szakmai fejtágító? Vezetői továbbképző? — találgatom. — Auddo-vlzuális német nyelvtanfolyam. Der die das, minden mennyiségben — toldja meg nevetve. — Tudja, a külkereskedelmi tolmácsok sosem adják vissza pontosan a tárgyaló felek gondolatait. Az én német tudásomra viszont ráfért egy kis felfrissítés, hiszen harminc esztendeje lesz az idén, hogy leérettségiztem . •. — Hol? — Szőkébb pátriámban. Angyalföldön. Amikor a telefonkönyvben lakása hívószámát kerestem, megjegyeztem a címét: I. kerület, Űri utca. A Vár-negyed. Több száz éves házak, macskaköves utcák,; boltíves kapualjak, kovácsoltvas eilkélyrá- csok. Vajon irályén út vezetett Angyalföldről a Várba? A vonóval kezdődött — Hosszú, de szerencsés. Engem egész életemben végigkísért a szerencse. Már a szülői házban kezdődött, azzal, ahogy neveltek. Asztalos volt az apám, egészen fiatal korától szervezett munkás. Rövidesen hatvan éve lesz, hogy belépett a fások szak- szervezetébe. Anyám házakhoz járt várná, valahová arra a környékre, ahol én most lakom. Este nyolc óra tájt jártaik haza, de azt a kevés időt, amit velünk — az öcsémmel és velem — tölthettek, okosain használták ki. Mindketten arra neveltek, ösztönöztek bennünket, hogy tanuljunk, többre vigyük náluk. .. • Tízéves koromban kezdtek hegedűre taníttatni. Míg az utcabeli gyerekek a dunai kiöntésekben lubickoltak, én az ujj tartást, meg a vonófogást gyakoroltam. Máig is vallom, hogy a zenetanulás egy életre A PESI MEGYEI KISHAJÓZÁSI ÉS JAVÍTÓ VÁLLALAT szigetmonostor-horányi üzemébe azonnali belépéssel alkalmaz motorszerelő, lakatos, hegesztő, ács, asztalos, kőműves szakmunkásokat es segédmunkásokat, valamint kőműves csoportvezetőt. ALKALMAZ TOVÁBBÁ a Duna Szob és Adony közötti szakaszán üzemelő révállomásaira - lehetőleg helybeli lakos — hajóvezető és révészmatróz dolgozókat, továbbá Dunakeszi—Horány révállomására jegypénztárosnőkeL Jelentkezés: személyesen a vállalat Budapest I., Corvin tér 6. szám alatti központjában, a személyzeti vezetőnél vagy a 150—698-as telefonszámon. TAVASZI TELEPÍTÉSÉHEZ A GÖDÖLLŐ ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ FACSEMETE-LERAKATÁBAN, NAGY VÁLASZTÉKUNKBÓL VÁSÁROLJON! A legújabb gyümölcsfajták Csemege- és borszőlő Ribiszke- és köszméteoltványok Málna-, naspolya- és mogyoróbokrok Díszfák, díszcserjék, fenyőkülönlegességek Ezüstfenyő, kúszófenyő Rózsatövek, futórózsák Tuja- és rododendron-változatok Magnóliák SZAKTANACSADAS Árusítás a fagyok elmúltával, már február 10-től, szombaton és vasárnap is: GÖDÖLLŐN, A SZABADSÁG ÚTON, a 3. számú főútvonal mellett. nyomot hagyott bennem. Megóvott egy sereg ktimaszos kilengéstől, s valami olyasfajta érzékenységet fejlesztett ki bennem, ami nélkül emberekkel bánni bizonyára nehezebb lenne. A könyvelésen folytatódott — Tizenkét évig hegedültem, a konzervatóriumban zeneszerzést is tanultam, s volt idő, amikor karmesteri pulpitusról álmodoztam. Nem így alakult. Kereskedelmiben érettségiztem, ám arra, hogy a szüleim további négy-öt évig taníttassanak, nem számíthattam. Munka után kellett néznem. Ott laktunk a Láng Gépgyár közelében, ahol az öcsém — aki nem akart tanulni —, vasesztergályosként dolgozott. Én is idementem, könyvelőnek. — Ha már szóba hoztam, hadd mondjam el az öcsémről, hogy tulajdonképpen ő váltotta valóra azt, amiről én álmodoztam. Mozgékony, éléven gyerek volt, kevés kitartással, s nem rajongott a tanulásért. Keresked őtanul óként kezdte, aztán vasesztergályosként szabadult fel- Volt a Láng Gépgyárnak egy fúvószenekara, amely éppen klarinétost keresett. Apámmal rábeszéltük, hogy tanuljon kla- rinétozni. Nem gondoltuk ml akkor, hogy ezzel életre szóló hivatást talál magának, csupán valami elmélyült, hasznos időtöltést kerestünk neki. A gyári fúvószenekart hamar kinőtte, konzervatóriumba került, ahol rábeszélték, hogy menjen, a fagott tanszékre. Ma Liszt-díjas fagottművész, az Operaház zenekarának és a Magyar Fúvósötösnek a tagja... Lakás a tetőtérben — Amikor a Láng gyárba kerültem, koalíciós időket éltünk, s a pártok nagy tagtoborzó kampányt folytattak a munkások között. Én SZDP- tag lettem, de fél év múltán, 1947-ben átléptem az MKP- ba. Előbb kisebb megbízatásokat kaptam, aztán tagja lettem a gyár pártbizottságának. Közben megnősültem, s a feleségem szüleinél éltünk, szo- ba-konyhás angyalföldi lakásukban. — 1957-ben a gyár lehetőséget kapott a KGM-töl, hogy néhány dolgozójának anyagi hozzájárulást adjon romos lakások helyreállításához. Azt mondták, keressek egyet én is. Nyakamba vettem a várost, hetekig jártam a kerületeket. Pesten már nem volt Ilyen lehetőség, csak Budán. Egy napon eljutottam az Űri utcába, s felfedeztem, hogy az egyik ház tetőterében több lakást lehetne kialakítani. Az egyiket én kaptam meg. Mire beköltöztünk, engem a minisztérium a Diósdi Csapágy- gyárba helyezett át, főkönyvelőnek. Később tudtam meg, hogy a ház egykor Zsigrav gróf palotája volt, s a tetőtérben voltak a cselédek szobái ... A számok világában ... Harminckét évig éltem Angyalföldön, tizenkét esztendőt dolgoztam a Lángban, s szinte egy napon lettem buMUNKÁK ÉS MINDENNAPOK dal lakos és „ingázó”. Szerettem Diósdon dolgozni, s ha nem jön közbe az összevonás — 1963-ban a gyárat a debreceni Görgőscsapágy gy át ho.: csatolták —, talán ma is ott lennék. Csakhogy összevonták, s az akkori vezérigazgató egy napon kijelentette, hogy a diósdi gyárnak nincs szüksége főkönyvelőre. Akkor már hétévi tanulás volt mögöttem, okleveles könyvvizsgáló lettem, majtj, bejegyzett könyv- szakértő. És ekkor azt hallom, hogy felesleges vagyok, nincs rám szükség. Hát akko: gyerünk tovább, oda, ahol tudok valamit használni. A vezérigazgató később visszavonta kijelentését, de engem akkorra a minisztérium már Ik- ladra küldött, az IMI-be. — Megint szerencsém volt, hogy éppen oda és éppen engem. Hozzáértő, biztos kezű i vezetés, kitűnően képzett szak- ' embergárda, egészséges légkör, jó elvtársi kollektíva fogadott. Ráadásul az a tíz év, amit ott töltöttem, egybeesett a gyár egyenletes fejlődésének, szélesedő külkereskedelmi kapcsolatainak évtizedével. A munkámat méltányolják, a megbecsülésről a Munka Érdemrend és a gépipar kétszeres kiváló dolgozója lei- tüntetésem tanúskodik. Könyv és zene — Művésznek készült, s a józan számok világa lett a második otthona. Karmester helyett — gazdasági igazgatóhelyettes. Nem hiányzik a zene? — Nem is bírnám ki nélküle. Rendszeres opera- és hangverseny-látogató vagyok, szeretem a hanglemezeket, s a hegedűt nem vette pl senki tőlem. Néhány-éve még volt egy kis vonósnégyesünk, barátokból állt össze, házi muzsikálásra. Most megint szeretnénk összehozni egyet, csak úgy, a saját kedvtelésünkre. Nem lettem művész, igaz, de a könyv és a zene így is megmaradt nekem. — Az életemből szerencsésen kimaradtak a nagy válságok, katarzisok. Sőt: a munkámat is megszerettem annyira, hogy ne kenyérkeresetnek — hivatásnak érezhessem. Ma már nem is vagyok biztos besv ne, hogy voltam-e annyira tehetséges, mint az öcsém, illetve, vittem volna-e a zenében annyira, mint a hivatásomban. Egyszóval, nem vagyok kallódó tehetség, meg nem értett zseni, nagyon jéS érzem magam Ikladon — amelyről tíz éve azt sem tudtam, merre van, percekig kerestem a térképen —, szeretem a munkámat és a munkatársaimat. A nagymutató háromnegyed egyet jelez, mennie kell. — Maga hogy áll a német nyelvtan rejtelmeivel ? —kérdezi búcsúzáskor. — Ez a der- die-das-eszeájg nekem megemészthetetlen. Miért himne- mű a kanál, nőnemű a villa és semleges a kés?! Ha ilyen pontosan tudja, nagy baj már nem lehet. Nyíri Éva Ajándékajánló A nődolgozók köszöntésére, a márciusi nemzetközi nőnap megünneplésére gondolva, érdekes kezdeményezésként ajándékajánló kiállítást rendez a Népművészeti Vállalat. Ezzel elsősorban a szakszervezeti bizottságok kedves kötelességének teljesítését szeretnék elősegíteni, megköny- nyítve számukra a legmegfelelőbb ajándékok kiválasztását, megvételét. A SZOT nőbizottságának támogató egyetértésével tárják az érdekeltek elé annak a népművészeti kamarakiállításnak az anyagát, amelyet február 5-én, kedden délelőtt 9 órakor nyitnak meg a vállalat XIII. kerület, Szent István körűt 26. szám alatti mintaboltjában.
