Pest Megyi Hírlap, 1974. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-01 / 26. szám
rest MEGYEI k/CívIop 1974. FEBRUÁR 1„ PÉNTEK Brandt kancellár fogadta dr. Bíró Józsefet Befejeződtek a magyar—NSZK gazdasági tárgyalások Az NSZK-ban hivatalos látogatáson tartózkodó dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter Bonnban a két ország közötti mezőgazdasági és élelmiszeripari árucsere aktuális kérdéseiről megbeszélést folytatott Josef - Érti szövetségi élelmezés-, földművelés- és erdőgazdaságügyi miniszterrel. A megbeszélés során megállapították, hogy a Német Szövetségi Köztársaságiba irányuló magyar export, különösen a magasabb íeldolgozottságú fokú hústermékek számára a gyorsabb ütemű fejlesztési lehetőségek adottak. Ezek jobb kihasználásában jelentős szerepet töltenek be az érdekelt vállalatok közötti kooperációk. Szükségesnek tartották, hogy a két ország között a közeljövőben megkötésre kerülő hosszú lejáratú gazdasági, ipari, együttműködési megállapodás keretén belül nagyobb figyelmet fordítsanak a mezőgazdaság és élelmiszeripar területén jelentkező kooperációs lehetőségek hatékonyabb kihasználására. Külkereskedelmi miniszterünk találkozott és eszmecserét folytatott a német gazdaság keleti bizottsága magyar tagozatának képviselőivel. Dr. Bíró Józsefet bonni tartózkodása során fogadta Willy Brandt szövetségi kancellár. A látogatásnál jelen volt dr. Hans Friderichs szövetségi gazdasági miniszter, valamint Hamburger László, hazánk bonni nagykövete. Külkereskedelmi miniszterünk Udvardi Sándor külkereskedelmi miniszterhelyettes és Hamburger László nagykövet kíséretében látogatást tett dr. Hans-Georg Sachs külügyi államtitkárnál is. Bonni hivatalos tárgyalásainak befejeztével dr. Bífó József meglátogatta a Krupp A. G. bochumi gyáregységét, ahol találkozott a Krupp A. G. vezetőivel. Megvizsgálták annak lehetőségét, hogy az eddigieken túl milyen területeken van további lehetőség a Krupp és a magyar iparvállaI latok közötti kapcsolatok bővítésére. Dr. Bíró József csütörtökön Hamburg város vezetőinek meghívására Hamburgba látogatott. Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter — csütörtökön — az MTI bonni tudósítójának elmondotta, hogy elsősorban a kooperációs megállapodások bővítése szerepelt a megbeszélés napirendjén. Emlékeztetett rá, hogy hazánknak a tőkés országok közül az NSZK-val van a legtöbb ilyen megállapodása (150). A megbeszélésen mindkét fél nagy fontosságot tulajdonított a személyi kapcsolatok kiszélesítésének. Ennek jegyében — jelentette be a külkereskedelmi miniszter — Hans Friderichs Budapestre látogat. Mint dr. Bíró József nyilatkozatában elmondotta, a nyugatnémet partnerok elégedetten értékelték a magyar vállalatokkal kialakult jó együttműködésüket, elismerő szavakkal méltatták a magyar áruk jó minőségét. Megállapították, hogy Magyarország nemcsak nyersanyagot és állati termékeket szállít külföldre, hanem egyre bővül az exportált ipari termékek köre is. A nyugatnémetek felvetették az együttműködés lehetőségét a hajógyártásban (folyami hajózás), ami előmozdítaná a forgalmat a Duna— Majna—Rajna csatornán. Akcióegység a gigászok ellen Paracel után Spratley A Kínai Népköztársaság csütörtökön reggel szabadon bocsátott egy amerikai összekötő tisztet — a Pentagon alkalmazottját —, és öt saigoni katonát, akik a Paracel-szige- tek térségében január 19-én és 20-í^ lezajlott fegyveres ösz- szecsapásban estek kínai fogságba. Pekingi közlés szerint a Pa- racrl-szigetek körüli csatában összesen 48 saigoni katona esett kínai fogságba. Kína a még fogságában lévő 43 saigoni katonát is repatriálja. A saigoni hadvezetés szerint a Thieu-kormányzat 101 katonája „tűnt eí”, a dél-kínai- tengeri szigetcsoport térségében lezajlott fegyveres összecsapásban. A saigoni rezsim —amelynek alakulatait január 19-én és 20-án kínai fegyveres erők elűzték a Baraccl-szigetek térségéből — csütörtökön csapatkontingenst indított útnak a Paracel-szigetektől mintegy 1000 kilométerrel délre, ugyancsak a Dél-kínai-tenger- ben fekvő Spratley-szigetek térségébe. ) Saigoni katonai források szerint a „vállalkozásban” több hajó vesz részt, fedélze- I tén mintegy 200 katonával. A saigoni egységek azt tervezik hogy pénteken „megszállják” a Spratley-szigeteket. | Katonai körökben azonban hangsúlyozták, hogy e part- | raszállásnak csak „szimbolikus jelentősége” van. A szigetcsoportra a múltban igényt támasztott a Kínai Népköz- társaság, Tajvan és a Fülöp- szigetek egyaránt. A geológusok mind a Paracel-, mind a Spratley-szigetek térségében gazdag kőolajlelőhelyeket sejtenek. | Lapzártakor érkezett: j Saigoni katonai megerősítés í szállt partra a Spratley-szigeteken, amelyeket Saigon és Kína egyaránt a magáénak tekint. A Paracel-szigetektől délre fekvő szigetcsoporton a múlt év szeptembere óta állomásoznak saigoni csapatok, Saigoni katonai körökben most azzal indokolták a szigeteken állomásozó haderők megerősítését, hogy „kínai támadástól tartanak”. Három napig állt ismét Brüsszel az európai érdeklődés fókuszában. Ezúttal más előjellel, mint korábban oly gyakran. Nem a NATO, nem is a Közös Piac valamely vezető szervének tanácskozása, hanem a tőkés Európa kommunista pártjainak csúcsértekezlete adott alkalmat a tudósításokra, a kommentárokra. A kedden nyilvánosságra hozott politikai nyilatkozat világosan tanúsítja: a tőkés országok kommunista és munkáspártjai kontinensünkön szüntelenül növelik befolyásukat, amivel az ellenséges politikai erőknek kénytelen- kelletlen számolniuk kell. Ellentétben egyes baljós előrejelzésekkel — amelyek tendenciózusan szerették volna a brüsszeli konferenciát az ellentétek összecsapásának színhelyévé tenni —, a tanácskozás legfőbb eredménye éppen az, hogy nagymértékben hozzájárult az akcióegység megszilárdításához. Bizonyos illúziókkal is leszámolt a konferencia. Így például azzal a Közös Piac által melengetett elképzeléssel, hogy a kilencek révén a tőkés társadalom törvényszerű kísérő jelenségei — tegyük hozzá: a kellemetlen jelenségei^ mint például az infláció vagy a munkanélküliség — eltüntethetnek. Nos, a felszólalók elemzéseikben rámutattak, hogy a tőkés rend válságának új, minden eddiginél súlyosabb szakaszához érkezett, s ennek hatása alól sem a fejlett, sem a kevésbé fejlett államok nem képesek kivonni magukat. Ami a tőkés Európa országaiban sikerrel küzdő kommunista és munkáspártok akció- egységét illeti, elsősorban a nagy nemzetközi monopóliumok, a hatalmasok közt is gigászok ellen hirdettek harcot a részvevők. Fontos teendő — hangsúlyozták a brüsz- szeli konferencián — az osztályharc sajátos eszközeivel leleplezni a reakciós erőket, elszigetelni a nemzetközi imperialista befolyás megtestesítőit. Világosak az erővonalak: az egyik oldalon a monopoltőke nemzetközileg ösz- szehangolt frontja, a másiTalán egyetlen terjedelmes, sok-sok érvet használó tanulmány sem adott olyan világos magyarázatot az olaj-, illetve az energiaválság egyik legfontosabb kérdésére, mint a francia kommunisták napilapjának, az Humaniténak egy minapi grafikonja. Az Humanité azt mutatta meg (hivatalos adatok alapján), hogy a francia fogyasztó által fizetett, most felemelt benzin-, fűtőolaj-, általában olajtermékárból ki mennyit kap. A grafikon megmutatta: egy-egy tonna nyersolaj árából a termelő ország 28,3 százalékot kap, az olajtársaságoké 34,7 százalék, a francia állam pedig az adók révén 37 százalékot. (A benzxn esetében a termelő csak 22.8 százalékot kap, az államé viszont 54,9 százalék . . .) Más szóval: az olajárak emelkedése, amelyet utolsó fillérig behajtanak a fogyasztón, nem a termelő országoknak a legnagyobb üzlet... Az olajtermékek árának emelkedése még gyorsabb mozgásra készteti az inflációs spirált. Meggyorsul más ipari nyersanyagok, majd késztermékek árának emelkedése, nyilván követi őket az élelmiszerárak növekedése is, majd pedig — elmaradva ugyan ütemben az áraktól —, a bérek is emelkednek. De az inflációs spirál mozgásának egyik törvénye: mindig az árak emelkedése a gyorsabb? S ha gyorsan példát akarunk találni rá, elég az angliai gazdasági gondokra utalni Az angol konzervatív kormányzat azt állítja: az energiaválság gondjai (amelyekről az Humanité grafikonja kimutatja, hogy csak a kisembernek jelentenek gondokat, az olajtársaságok és a tőkésállamok számára a profit és az adóbevétel növekedését hozzák!), azért érintik súlyosabban a szigetországot, mert ott a szénbányászok és egy ideig a mozdonyvezetők bérkövetelési sztrájkjukkal zavart okoztak a gazdaságban. Heath kormányzat nem teljesítette a bérköveteléseket. „Gyógyszerként”, megoldásként csökkentették az ipar energiaellátását, ennek következményeként Csak az olaj az oka? “JÍ A_ ____. u s rendelték el a háromnapos munkahetet. Ez a dolgozó munkások 26—38 százalékos jövedelemcsökkenésével járt, és egyelőre megállapíthatatlan ütemben gyorsítja a munkanélküliek számának növekedését. Persze Heath angol miniszterelnök sem mulasztotta el, hogy a súlyos gazdasági problémák, a növekvő munkanélküliség okai között elsőnek az energiaválságot említse, amelyre „nem tud befolyást gyakorolni egyetlen kormány, őfelsége kormánya sem”. Ám ez egyáltalán nem állja meg a helyét Hiszen az olajtermelő országok szervezete, az OPEC — amely éppen most hozott határozatot, hogy április elsejéig nem lesz újabb olajáremelés — rámutatott: van mód a további olajáremelés elhárítására. Az OPEC-nyilatakozat emlékeztet arra, hogy a Közel-Kelet egyes országaiban kitermelt olaj esetében a nagy monopóliumok haszna meghaladta az 500 százalékot is. „A monopóliumok saját kormányuknak adó formájában nagyobb ösz- szeget fizetnek, mint az olaj- kincsek tulajdonosainak... A kőolaj áremelkedésének nem kell szükségszerűen maga után vonnia az olajtermékek árának emelkedését. A monopóliumok mérhetetlen • profitját kell csupán csökkenteni” — szögezi le az OPEC-nyiilatkozat. Ez a nyilatkozat segít eligazodni azokban az egyre szaporodó hitekben és kommentárokban is, amelyek a tőkés világgazdaság növekvő általános gondjait elemezve már-már katasztrófák bekövetkezését jósolják. Az egyik nagy nyugatnémet hetilap, a Die Zeit legutóbbi számában „Az olajválság csak most kezdődik” című cikkében már az úgynevezett „nulla növekedés” (ha egy ország ipari termelése nem növekszik az előző esztendőkhöz viszonyítva) és a valutakóosz várható következményeit az energiaválság okozta gondokhoz csatolva, azt jósolja, hogy 1974-ben szükségszerűen kiéleződnek a tőkésországokban a szociális ellentétek, azaz nyíltabbak lesznek az osztályküzdelmek. Azt jósolja, hogy az energia- költségek növekedése miatt emelkedő iparcikkárak újabb áremelésre késztetik majd az iparcikkeket vásárló olajtermelőket, úgy hogy a nemzetközi infláció üteme meggyorsul. A Di« Yicii fiukéhoz hasonlóan a prognózisok többség« az infláció növekedése mellett a munkanélküliség emelkedéséről beszél Angliától az NSZK- ig. A számitgatások alapja a december és január közötti különbség — az NSZK-ban például 10« ezerrel, Angliában több mint 13ő ezerrel nőit egy hónap alatt a munkanélküliek száma. S a mottó mindenütt ugyanaz: a gondok oka csak az olajválság ... Amikor Nixon elnök éppen erre az általános nyugati hangulatra támaszkodva összehívja az olajfogyasztó tőkésországokat, szinte a legnagyobb nyilvánosság elett hirdet meg olyan tőkés szövetséget, amelynek jelszava: együtt az olajtermelő országok ellen, a monopóliumok hasznáért! Csak úgy mellékesen, az amerikai vezetésű együttes fellépése arra is jó lenet majd, hogy az amerikai vezetés és uralom megszilárdítását segítse a renitens Nyu- gat-Európa felett. Energiaválság és növekvő gazdasági gondok: sok más mellett azt is jelentik, hogy újabb meg újabb területen bontakoznak — a régiek mellett — új érdekellentétek a tőkésvilág országai között. de iS? de SUPERS 1 PETROUS RAN-f. áSH mIéí éü li# Grafikon az Humanité 1974. I. 12-i számából. Ki milyen arányban részesedik az olaj árából. (A baloldali számadatok a benzinre, a jobboldaliak a nyersolajra vonatkoznak. Fisé franeiais = francia adóhivatal, Cies Petrolieres = olajtársaságok, Pays producieurs = termelő országok.) G. M. kon a proletariátus pártjainak egyeztetett fellépése. Az utóbbi szempontjából is rendkívül jelentős nemzetközi esemény volt a brüsszeli konferencia. A kontinens kommunista és munkáspártjainak nagyszabású tapasztalatcseréjének gyümölcsei megmutatkoznak majd a tőkés Európa dolgozóinak érdekvédelmében éppúgy, mint a nemzetközi munkásmozgalom tekintélyének elmélyítésében. FEBRUÁR 16-TÓL J9-IG Szófiában ülésezik a BVT ülésszaka, hogy megvitassa a szervezet fennállásának 25. évfordulója megünnepléséből adódó feladatokat, valamint a békemozgalom további megerősítésének időszerű problémáit i Csapaiszétválaszfás 1 Az izraeliek megsért tták a megállapodást A tervezett ütemben, sőt egyes jelentések szerint valamivel gyorsabban halad az egyiptomi és az izraeli csapatok szétválasztása, a Szuezi- csatorna nyugati partjára behatolt izraeli erők kivonása. Egyiptom ugyanakkor arról tájékoztatta az ENSZ béke- fenntartó erőit, hogy az izraeliek a csapatszétválasztási megállapodást megsértve, leszerelték és Izraelbe szállították a Szueztől délre fekvő el- zetijai műtrágyagyárat és olaj- finomítót. A csapatszétválasztási megállapodás aláírása óta először fordult elő, hogy az egyik fél az egyezmény megsértésével vádolja a másikat. A két üzem berendezéseit titokban, az éj leple alatt szerelték le és szállították el az ezzel megbízott izraeli mérnökök és technikusok. WASHINGTON üzenet helyzetéről Nixon amerikai elnök szerdán este (magyar idő szerint csütörtökön hajnalban) mondta el a törvényhozás két házának drámai légkörű együttes ülésén az „unió helyzetéről” szóló hagyományos évi kongresszusi üzenetét, amelyet amerikai politikai berkekben jóelőre az alkotmányos vádemelés eshetőségének fenyegetése alatt állő elnök „sorsdöntő” beszédeként, a Fehér Ház előrejelzése szerint pedig az újabb „Water- gate-ellentáma- dás” kezdeteként jellemeztek. Az elnök és a törvényhozás „nagy konfrontációjának” túlfűtött légkörében a fő figyelem nem annyira az „unió helyzetéről” szóló üzenet tartalmára, mint inkább „az elnök helyzetére” utaló megjegyzésekre összpontosult. Ennek megfelelően elsősorban azt mérlegelték a jelenlevők, vajon az elnök egész magatartása és fellépése milyen hatást gyakorol majd a képviselőház üléstermén kívül helyet foglaló igazi közönségre, nevezetesen, az elnöki üzenetet élő tv- adásban figyelő amerikai tömegekre. Nixon törvényhozási programját körvonalazó 40 perces üzenetétől gondosan különválasztva, mintegy kétperces utószóként — mint mondotta — „személyes megjegyzések” formájában, csupán általánosságban érintette a Watergate- ügyet. Rendkívüli nyomatékkai aláhúzta: „Miként a törvényhozás minden tagját, engem is megválasztottak arra a hivatalra, amelyet betöltők ... Azért választottak meg, hogy legjobb tudásom szerint lássam el feladatomat. És azt akaróm, hogy tudják: semmiképpen sincs szándékomban otthagyni azt a feladatot, amelynek elvégzésére a nép megválasztott”. Kormányzatának legfontosabb célkitűzéseit vázolva az elnök csak közvetve utaLt a lemondását, illetve elmozdítását sürgető felhívások,ra. Kijelentette: „Elnökségem öt éve alatt egy minden más kérdést háttérbe szorító célt tartottam szem előtt: a világbéke olyan nemzetközi rendszerének kiépítését, amely a jövő nemzedékeit megszabadítja a háború korbácsától. Megértem, hogy másoknak másféle fontossági sorrendjük van. Az én elsődleges célkitűzésem azonban ez volt és ez is marad. Azt remélem, hogy ez lesz nyolcéves elnökségem legfontosabb hagyatéka.” Az elnöksége „nyolc évére” vagyis második mandátuma hátralevő három évének kitöltésére irányuló szándék ki- nyilvánítását a republikánus padsorokban és a karzaton nagy tapsvihar fogadta. Nixon kongresszusi üzenete csupán két újdonságot tartalmazott. Bejelentette: „arab barátai” személyesen biztosították, hogy Nixon az Unió helyzetéről beszél a kongresz- szus tagjai előtt. A kép hátterében balról Gerald Ford alelnök, jobbról Carl Albert, a képviselő- ház elnöke látható. az olajtermelő országok legközelebbi jövőben tartandó értekezletükön megvitatják az Egyesült Államokkal szemben fennálló arab olajembargó „sürgős feloldásának” kérdését. Az elnök kijelentette: „az örökös borúlátás vészmadarainak próféciáival szemben közölhetem önökkel, hogy 1974-ben nem lesz gazdasági visszaesés az Egyesült Államokban”. Ezt a kinyilatkoztatást Nixon nem támasztotta alá, de megígérte, hogy az ország „minden erőforrását latbaveti a munkaalkalmak megvédelme- zésére”. Az elnök az energia- válság okozta problémák megoldását állította belpolitikai programjának első és legfontosabb helyére. Különös nyomatékkai emlékeztetett ötéves kormányzásának eredményeire, mintegy mandátumának újramegerősí- tését kérve választóitól. „Személyes megjegyzésével”, hogy „elég volt egy Watergate-év, s ezt az ügyet most már le kell zárni” — azt a reményét érzékeltette, hogy egész kormányzása megítélésében a Watergate csupán „történelmi széljegyzet” lesz. Nixon egész kongresszusi üzenetében végigvonult az a gondolat, hogy az amerikai társadalom előtt álló problémák megoldását illetően „békében minden lehetséges — béke nélkül semmi sem”. Ebben a vonatkozásban központba állította a szovjet—amerikai béke-együttműködést, mondván: „Kapcsolatainkban fordulatot tettünk a konfrontációtól a tárgyalások felé, és a II. világháború óta most először a világ két legerősebb hatalma együtt dolgozik a világbéke érdekében.” Hangoztatta azonban, hogy a „béke rendjének kiépítése közben szíiks-ég van az USA katonai erejének fenntartására”. Jelezte: az idei katonai költségvetés emelését fogja javasolni — mint mondotta —, hogy „az USA sohase váljon a világ második legerősebb nemzetévé”. Emlékeztetett a napirendre kerülő SALT-megbeszélésekre, az európai haderőcsökkentési tárgyalásokra, s reményét fejezte ki, hogy a biztató kezdet után sikerül megvalósítani a tartós békerendezést a Közel-Keleten. Kongresszusi üzenetét így zárta: „Amerika befejezte történetének leghosszabb háborúját és megkezdte történetének leghosszabb békekorszakát”.
