Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-08 / 5. szám

1974. JANUÁR 8., KEDD rcsr «leere* K^CirStap A beruházások előkészítéséről tárgyaltak a műszaki tervező intézetek képviselői A Technika Házában hét­főn mintegy 60 műszaki ter­vezőintézet, kutatóintézet és felügyeleti szerveinek képvi­selői ágazati tanácskozást tar­tottak a beruházások előké­szítésének fejlesztéséről. Dr. Dalányi László, az Építésügyi és Városfejlesztési Miniszté­rium műszaki tervezési fő­osztályának vezetője nyitotta meg a tanácskozást, s hang­súlyozta, hogy a műszaki ter­vezőknek mind fontosabb sze­repet kell betölteniük a beru­házások előkészítésének idő­szakában. Be kell kapcsolód­niuk a döntések előkészítésé­be, mégpedig olyan módon, hogy a korábbinál jóval megalapozottabb és több lehe­tőséget, beruházási változatot magában foglaló javaslatokat terjesztenek elő. Az intézetek több mint 200 kérdést küld­tek az ágazati tanácskozás rendezőinek, s ezekre a fon­tos kérdésekre Drecin József, az Országos Tervhivatal el­nökhelyettese, Juhász Ottó, az építők szakszervezetének titkára, és dr. Szabó János építésügyi és városfejlesztés­ügyi minisztériumi államtit­kár válaszolt. Olcsóbb, mint az ohjfűtés Még 500 új hévízkút A szénhidrogénekből és az atomerőművekből nyerhető energián túl az utóbbi időben mind nagyobb az érdeklődés az eddig még gyakorlatilag alig kihasznált energiakészlet, a föld hőtartalma — a geoter­mikus energia — iránt. Egyes feltételezések szerint a föld mélyéről nyerhető hőenergia jóval meghaladja az összes 6zén.hidrogéntkészlet értékét, s távlatban jelentős energiabá­zisként lehet figyelembe ven­ni. Ezért végzett fontos vizs­gálatokat a MÉLYÉPTERV a hazad hévíz- és geotermikus energia hasznosításáról és gaz­daságosságáról. A felmérés ezerint Magyarország 385 olyan hévízkúttal rendelkezik, amelyben a víz hőmérsék­lete meghaladja a 35 fo­kot. Az elméleti számítások alap­ján pedig még csaknem 500 további hévízkút telepíthető anélkül, hogy 50 éven belül a vízkészlet kimerülésétől kelle­ne tartani. Az eddig feltárt kutakból hasznosítható vízmennyiség évente csaknem 170 millió köbméter, s a fűtési idényben 1540 milliárd kilokalória hő­mennyiséget lehet felhasználni. A rendelkezésre álló hévízből évi 33 .millió köbmétert, s en­nek révén 354 milliárd kiloka­lória hőmennyiséget haszná­lunk fel. Mit jelent a „budai program"? Közlekedés Komptól a MÁV-ig — Gondolnak az ingázókra A Pest megyei Tanács két esztendeje fogadta el a me­gye tizenöt éves közlekedés- fejlesztési koncepcióját, me­lyet az Űt- és Vasúttervező Vállalat tervezőkollektívája készített. Az elképzelésekről, s az eddig eltelt idő megvaló­sított terveiről beszélgettünk Üjfalusi Ferenccel, a Pest me­gyei Tanács osztályvezetőjé­vel. Utak, utak... — A tervezők természetesen mindenre gondoltak, elemez­ték a jelenlegi helyzetet, a közlekedés mostani viszo­nyait, Pest megye sajátossá­gainak figyelembevételével. Erre épült maga a koncepció — megyénk várható közleke­dési igényeinek meghatáro­zása. A távlati elképzelések­nél figyelembe vették Pest megye jövőjét — akár a né­pesség alakulását, akár az iparfejlesztés arányait, akár az üdülő- és idegenforgalmi területek növekedését, gya­rapodását. A KPM úthálóza­tának forgalmi terhelését ezek segítségével becsülték fel — 1985-re, s így adták meg ja­vaslataikat, melyik vonalon haladéktalan a korszerűsítés, a felújítás. A KPM Közúti Igazgatóságának az elmúlt időszakban végzett munkája megfelelt ennek a koncepció­nak. Az úgynevezett „budai program” keretében 66 kilo­méter hosszúságban újították fel az elavult utakat. Elké­szült a 12. számú főút szobi és az 51-es számú főút döm_ södi átkelési szakaszának kor­szerűsítése is. Még 1972-ben átadták a forgalomnak a ll­es számú autóutat és most fe­jeződött be a 4~es számú fő­útvonal felújítása. Az alsóbb­rendű utakon összesen 910 ezer négyzetméter záróré­teget fektettek le és 73 ezer négyzetméter itatásos henger­lésen dolgoztak munkások. A tanácsi úthálózatról is szólni kell. Az útkarbantartás a vá­rosokban megoldott, a közsé­gek esetenkénti megbízatás­sal végeztetik esi ezt külön­böző vállalatokkal, vagy ter­melőszövetkezeti brigádok­kal. 1971-ben a belterületi szi­lárd burkolatú utak húsz szá­zalékán történt karbantartási munka. Huszonnyolc telepü­lés összesen 41 kilométer utat építtetett megyénkben. Többszáz űj autóbuszjárat — A közúti szállítás mi­ként változik a közlekedéspo­litikai koncepció jegyében? — A megyében a közúti áruszállítást végző Volán 1- es számú Vállalat fejlesztései­nek eredményeképpen elérte, hogy számottevő kapacitás- hiány az elmúlt időszakban nem mutatkozott. Nagy se­Munkásőr egységgyűlések Évzáró értekezlet a Pest megyei parancsnokságon Pest megyében pénteken kezdődnek a városi-járási múnkásőr egységgyűlések, amelyeken a végzett munkát összegezik, és megbeszélik az idei tennivalókat. Ugyancsak e gyűléseken tüntetik ki azokat a munkásőröket, akik egy, il­letve másfél évtizede látják el szolgálatukat. Egyúttal búcsút vesznek a tartalék- állományba vonuló mun­kásőröktől is, a fiatalok, a szolgálatukat most kezdők pedig esküt tesz­nek. Az egységgyűlések egyszer­smind alkalmat nyújtanak ar­ra, hogy az elmúlt évi munka alapján értékeljék az egyéni versenyek eredményeit, és ki­osszák a Kiváló munkásőr” jelvényeket. Az egységek e fontos ese­ménysorozatát tegnap a megyei munkásőr-pa- rancsnokság évzáró érté­kelése vezette be. Ezen a törzs tagjai közül hár­man Kiváló munkásőr jel­vényt, ketten dicsérő okleve­let, öten szolgálati érdemérmet kaptak. ­A törzs gyűlésén elbúcsúz­tatták a 17 évig szolgálatot tel­jesítő, és most tartalékállo­mányba vonuló dr. Galcsik Boldizsár vezető orvost, Ré­vész Andort, és dr. Bajor Jó­zsefet, a szervezési és propa­ganda csoport munkatársait. Hosszas szolgálatukért mind­hárman munkásőr emlékérmet és emléklapot kaptak. gítséget jelent az új, s min­den tekintetben korszerű váci Volán-telep átadása, mely ebben a hónapban kezdte meg az üzemelést. Az 1970-es for­galomhoz képest a különböző megyékből Pest megyébe irá­nyuló célforgalom a tervezők véleménye szerint csaknem két és félszeresére nő a tizen­öt esztendős távlatban. A já­rások és a megye-főváros közti forgalom jobb lebonyo­lítását segítené a javasolt fő­útvonal, mely összekötné Gö­döllőt, Vácot, Tápiósülyt, Mo- nort, Dgbast és Ráckevét. A személyszállítás fejlesztése érdekében a Volán 20-as szá­mú Vállalat hatékony intéz­kedéseket foganatosított. Az utóbbi időszakban csaknem négyszáz autóbuszt szerzett be. A koncepcióban felvázolt „hivatásfongalom” fejleszté­sére 212 új járatot indított — ez nagy könnyebbséget jelent az ingázóknak. A színvonalat és á rugalmas szervezést se­gíti az éjjel-nappali diszpé­cserszolgálat létrehozása és az URH-berendezések felsze­relése. Gőzmozdonyok — nyugdíjban A vasúthálózat fejlesztése haladt a legnagyobb ütem­ben, hiszen a vonalak villa­mosítása mind időben, mind korszerűség tekintetében nagy lépés a koncepció valóravál- tása felé — 1975-re a Buda­pestre befutó vonalakon már mindenütt villamos, vagy Diesel-vontatás lesz. A veres- egyházi vonalon a kéttenge­lyes kocsikat, négytengelye­sek váltották föl. A mozdo­nyokat nagyobb teljesítmé- nyűekre cserélték, a kocsik számát növelték. A Budapest —Hatvan vonalon még egy „ingavonatot” indított a MÁV Budapesti Igazgatósága. Meg­kezdődött a Budapest—Bicske vonal korszerűsítése is. Ami pedig már régebbi esemény — a váci villamosítás azt ered­ményezte, hogy a fővárostól Szobig • mintegy húsz perccel csökkent a személyvonatok menetideje. 1974-ben újabb kisvasúitól búcsúzott me­gyénk, attól, mely Ceglédtől Jászkarajenőig vitte utasait. A forgalom a felújított úton zajlik már — autóbuszokon. Befejeződött a Budapest— Szolnok vonal villamosítása is, így Nagykátáról jó negyed­óra a menetidő-megtakarítás, sa. — Megyénk egyik sajátos­sága, hogy területén a Buda­pesti Közlekedési Vállalat au­tóbuszai, HÉV-szerelvényei is közlekednek. Milyen koncep­ciók alakultak ki az elővárosi közlekedésről? — A Budapesti Közlekedé­si Vállalat anyagi lehetőségeit egyelőre a főváros belső köz­lekedésének javítására, a metró további építésére kon­centrálja. Az elővárosi közle­kedésnek így csak szinten tar­tása lehetséges. A megyénk­ben futó autóbuszjáratok közlekedését elsősorban szer­vezési intézkedések segíthe­tik — így betétjáratok, gyors­járatok indításé és nagyobb utasterű csuklós járművek közlekedtetése. A gödöllői és a ráckevei HÉV-vonalakon mérsékelt ütemben folytató­dott a több éves korszerűsíté­si program. Befejeződött a pálya felújítása Pesterzsébet­től Dunaharasztiig. Javítot­tak a gödöllői vonal áramel­látásán is, valamint korsze­rűbb szerelvényeket állítot­tak forgalomba. A legjelentő­sebb a Szentendréig tartó HÉV-vonal fejlesztése: itt üzemelnek a legkorszerűbb vonatok, s a helyiérdekű 1971-től a metróhoz kapcsoló­dik. Már ismeretes, a Rácke­véról érkező szerelvények majdnem a Boráros térre fut­nak be, s 2000 körül itt is a HÉV csatlakozik a metróhoz. Fontos kompjáratok — A hajózás? — A Pest megyei Kishajó­zási Vállalat felbecsülte — 1980-ban mennyi utast szál­lít. Az adat: több minit 3 és fél millió embert, mintegy 85 ezer gépkocsit. Az UVATERV pedig részletesen kidolgozta a révállomási utak korszerűsí­tési és építési igényét: tizen­kilenc kompjárat közlekedé­sét kell zavartalanná tenni 1980-ig. T. E. Tüzelőanyagkutat Az AFOR új tüzelöolajíkutat épített Vác - D e ákvárott. A két, egyen­ként 25 ezer liter olajat befogadó tartályt már a földbe süllyesztették. Napokon belül megindul az olajszolgáltatás. Ekés János felvétele A szocialista demokrácia és a részvétei formái KORUNKBAN egyetlen tár­sadalmi kérdés sem értelmez­hető helyesen, ha nem vesz- szük figyelembe az alapvető, meghatározó folyamatokat, összefüggéseket. Igaz ez a de­mokrácia, a társadalmi ügyeli eldöntésében való közvetlen és közvetett részvétel gyakran vitatott témakörére is. Milyen meghatározó folya­matokra gondolunk? Minde­nekelőtt a társadalom szocia­lista forradalmi átalakulásá­nak folyamatára, arra, hogy a kapitalizmusból az osztálynél­küli társadalomba való átme­net időszakában élünk. Ki- sebb-nagyobb késéssel, de alapvetően ezzel párhuzamo­san megy végbe a gazdasági­lag fejlett országokban a tu­dományos-technikai forrada­lomnak a termelőerőket soha nem látott színvonalra emelő folyamata. Ennek igazi értéke azonban csak a szocialista for­radalmi átalakulással össze­kapcsolódva bontakozhat ki, a kettő csak együttesen, segíthe­ti elő, hogy az ember valóban urává váljon sorsának, társa­dalmi méretben kiteljesíthesse önmagát IGAZOLJA EZT a mai fej­lett tőkésországok példája, ahol a tudományos-technikai forradalom térhódítása már kitapintható, de ez nem szol­gálja a tömegek valóságos fel- szabadulását. Ellenkezőleg, az egyoldalú „fogyasztói szemlé­let” elfordít a közügyektől, csökkenti a részvétel és bele­szólás igényét, a modem tö­megkommunikációs eszközök pedig megsokszorozzák a bur­zsoázia lehetőségeit a tömegek figyelmének elvonására, gon­dolkodásuk manipulálására. Tükröződik ez a polgári ideológiában, a társadalomtu­dományokban is. Az uralko­dó csoportok ugyan megkísér­lik a polgári demokrácia ha­gyományos eszközeit alkal­mazva elhitetni a „laikus részvétel” lehetőségét, ennek látszatjellegét azonban maguk a polgári teoretikusok is mindjobban elismerik. Azzal indoklva ezt, hogy az ember immár csak bábja, mechani­kus kiszolgálója, játékszere a technika „ördögi erőinek”, ma már a „menedzserek”, a szak­emberek uralma következett he. s emiatt nem szólhatnak bele a tömegek érdemben a gazdasági, politikai, kulturá-* lis folyamatok irányításába. Ez a „magyarázat” természe­tesen éppoly kevéssé tükrözi a tényleges összefüggéseket, mint a polgári demokrácia va­lóságos népuralomként! törté­nő ábrázolása. EGÉSZEN MÁSKÉPP áll a helyzet a szocialista országok­ban, ahol együttesen megy végbe a szocialista forradalom és a tudományos-technikai forradalom folyamata. A szo­cialista forradalom lehetővé teszi a dolgozó tömegek, az egyének beleszólását,- tudatos részvételét a gazdasági, poli­tikai, kulturális folyamatokba. Ezt a tudományos-technikai forradalom jelentkezése is sok tekintetben megkönnyíti, pél­dául a tájékoztatás új eszkö- , zeiveü, a televízióval, stb. Ám az is igaz, hogy a tudomá­nyos-technikai fejlődéssel két­ségtelenül nagyobb fontossá­got kap a szakmai hozzáértés, növekszik a kérdések eldönté­sében és megoldásában a „szakszerűség” jelentősége. Ehhez járul, hogy a gazdasá­gi-társadalmi fejlődéssel ki­tágulnak a termelőmunka és általában a mindennapi tevé­kenység szervezeti keretei, mind nagyobb termelőegy­ségek, üzemek jönnek létre, s a nagyobb méretek, a bonyo­lultabb összefüggések követ­keztében az egyén az „egé­szet” mind nehezebben képes folyamatosan áttekinteni. Mind jobban kitapintható an­nak a marxi előrelátásnak a teljesülése, hogy minél job­ban előrehalad a gazdasági­társadalmi fejlődés, „. . . an­nál Inkább jelenik meg az egyén, ... a termelő egyén iá, önállótlanul, egy magasabb egészhez tartozónak”. Ezek a tendenciák tehát megnehezí­tik, bonyolultabbá, áttétele­sebbé teszik a közvetlen „lai­kus részvételt”. A szocialista demokratiz­mus fejlesztése nem má6, mint az előbbi ellentmondásnak — amely élő, állandóan megúju­ló —, a folyamatos megoldása. Ez pedig nem történhet más­ként, mint a szocialista de­mokrácia közvetlen és közve­tett elemeinek, eszközeinek, formáinak együttes felhasz­nálása, kombinálása révén. A „KÖZVETLEN” ÉS A „KÖZVETETT” kifejezések az egyén, a közösség munkáját, életét meghatározó, befolyáso­ló döntések előkészítésében, meghozatalában való részvé­telre vonatkoznak. Ha a dol­gozók munkásgyűlésen üze­mük egy-egy problémájáról véleményt mondanak, vitáz­nak, s mindezt észrevételeik­nek, javaslataiknak megfele­lő döntések követik, akkor a közvetlen demokratikus rész­vétel egyik példáját említet­tük. Természetesen egy-egy nagyobb közösség (pl. nagy- vállalat) bonyolult és rugal­mas tevékenysége, gazdálko­dása nem teszi lehetővé min­den egyes döntésnél a kollek­tíva összes tagjának előzetes, közvetlen meghallgatását. Ezt a dolgozók érdekeit, vélemé­nyét kifejező és érvényesítő „képviselet”, „testület” (pl. brigádvezetők értekezlete, szakszervezeti bizottság) dön­tések előkészítésébe, megho­zatalába való bevonása he­lyettesíti. Általuk tehát — most eltekintünk a mulasztá­soktól, torzulásoktól — min­den dolgozó közvetve részt vesz ezekben a döntésekben. A közvetlen részvétel lehető­ségét nyújtják az állampolgá­rok számára például a falu­gyűlések, de közvetett a rész­vételük a tanácsi döntésekben, amelyeket az általuk megvá­lasztott — és vissza is hívha­tó — tanácstagok hoznak. A szocialista demokratiz­mus fejlesztése a dolgozók, a tömegek egyre nagyobb ará­nyú, mind intenzívebb bevo­nását jelenti a termelés, a po­litikai élet, az államélet stb. irányításába, vezetésébe. Ez azonban nem történhet az ókori kis közösségek életében alkalmazott módszerekkel. Már a XVIII. században Rousseau is úgy foglalt állást Társadalmi szerződés című művében, hogy a modem álla­mokban a nagy tömegek köz­vetlen és állandó részvétele az állami ügyek végzésében meg­oldhatatlan, tehát lehetetlen. Különösen így van ez nap­jainkban. A szocialista demok­rácia, mint a közügyek inté­zésének társadalmasítása, nem fejlődhet a közvetett eszközök, módszerek megkerülésével. Hiszen a közvetítés megjele­nése és kibontakoztatása, a közvetettség gazdagodása a társadalmi fejlődésnek szük­ségszerű velejárója. Maga az ember első „történelmi tette” is, a szerszámkószítés azt je­lentette, hogy önmaga és a természet közé egy közvetítő' elemet állított, a munkaesz­közt, amellyel a társadalom és természet közötti kölcsönös kapcsolatot megvalósította. Ez a kapcsolat a közvetítő ele­mekkel, tehát a munkaeszkö­zökkel együtt fejlődött, s fej­lődik. A TÁRSADALOM ÉS AZ EGYÉN kapcsolatát vizsgálva ez érvényes a szocialista de­mokráciára is, amelynek fej­lődése mindenekelőtt a dolgo­zók, a tömegek érdekeit kife­jező és érvényesítő közvetítő fórumok, elemek, eszközök (a párt, a tömegszervezetek, stb. különböző képviseleti szervei, választott testületéi) gazdagodása, mind jobb funkcionálása révén történik. A szocialista demokrácia köz­vetítő elemeket tartalmazó rendszere azonban egyre job­ban átszövődik egyúttal a közvetlenség elemed által. A közvetett mögött ott húzódik a közvetlen is: a testületi, vagy egyszemélyi döntés pél­dául akkor a legjobb, ha a döntést hozó (vagy hozók) is­meri az adott kollektíva véle­ményét, az érintett társadalmi rétegek állásfoglalását. A szo­cialista demokratizmus fejlő­dése tehát, a közvetett mód­szerek tökéletesítése mellett, feltételezi a közvetlen elemek élő funkcionálását és gyara­podását is. Azaz a dolgozók, a munkások részt ' vesznek és véleményt mondanak a fóru­mokon, értekezleteken, összes jöveteleken, arányuk nő a párt, az állam, a tömegszerve­zetek különböző testületéiben, itt aktívan részt vállalnak a döntésekben és kedvezően for­málódnak önmaguk is. A DOLGOZOK — a munká­sok — ilyen értelmű közvet­len részvétele hazánkban min­den területen fejlődik, külö­nösen az MSZMP Központi Bizottságának 1972. novembe- . ri ülése óta. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy tovább erősödnek, fejlődnek szocialista termelési viszonyaink. Mert a szocialis­ta viszonyok erősödése és a néptömegek, a munkásosztály fokozódó részvétele, szerepe a társadalmi életben — vég­eredményben egyet jelent Werner Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents