Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-08 / 5. szám

4 ""k/Cu-Iop 1974. JANUÄR 8., KEDD TV-FIGYELŐ Felnőtt szakmunkástanulók Szeptemberben indáinak a tanfolyamok Halovány hél vége. A szom. bat-vasárnap egy árnyalattal megint gyengébbre sikerült a televízióban, mint a hét sima napjai. De ezúttal kivételesen nem szidjuk ezért a műsor- szerkesztést: maga is érzi már, hogy a hét vége adásai meg­oldatlanok. Erre mutat, hogy már a következő szombatra új típusú, magazinszerű adás- tervvel rukkolt elő a tévé. Várjuk meg tehát ezt, hátha tényleg felfrissül majd ettől az újdonságtól a műsor, hátha csakugyan új színt hoz a hét­végék régóta tapasztalt szür­keségébe. A neorealizmus epigonjai Az elmúlt hét minden napjá­ra legalább egy folytatásos anyag jutott. Szombat éjszaka is egy új sorozat, A buszon című angol vígjáték első epi­zódjával búcsúztunk • a kép­ernyőtől. Sajnos, nem öröm­mel. Az angol humor ugyan remek, jó néhány kitűnő film­jük bizonyság rá. A buszon című burleszk (amelyet Láza­dás a buszon címen a mozik is vetítenek) azonban nem ennek a jellegzetes humornak a folytatása. Ebben a tiümiben a neorealizmus támadt fel, méghozzá abból az időszakból, Micsoda Monor? A vasárnapi tévé „Kicsoda — micsoda?” műsorában az első versenyző a második kérdést csak nagy nehezen fejtette meg. Nem csoda. Egy élőlény­ről volt szó, aki — a kérdések során kiderült — Pest megyé­ben él, mégpedig városban. „Melyik a város? — firtatta a versenyző. — Cegléd?” „Nem.” „Hatvan?” „Nem” — hangzott a válasz, és az egyébként ked­vesen magyarázható három zsűritag egyike sem világosí­totta fel arról, hogy Hatvan nincs Pest megyében. Hosszú percekig tartóit a kérdező ta­lálgatás, melyik is az a szóban forgó város, hiszen ez tám­pontja lett volna a megfejtés­nek. Végül is a szimpatikus ifjú versenyző az utolsó pilla­natokban mégis kiderítette, hogy kicsoda a feladvány tár­gya: „Az év első újszülöttje, aki Monoron született.” Csakhát micsoda Monor? Vá­ros? A mindenttudó zsűritagok mindenesetre erre az alkalom­ra megtették annak. Különben ezen a vasárnapon volt a „Kicsoda — micsoda?” műsorszám ötvenedik adása, amit a statisztika bizonyít. Va­jon arról is készült statisztika, hogy a zsűri az ötven alka­lommal hányszor tévedett? amikor ez a hajdan nagy al­kotásokat létrehozó irányzat válságba jutott, és már csak csdp-csup dolgokra futotta az erejéből. Az angol film ezt a neorealizmust kísérli meg élet­tel megtölteni. Nem nagy si­kerrel: egy angol család, amely olyan harsány és könnyelmű, mintha olasz lenne, nem lát­szik hitelesnek és meggyőző­nek. Az angolok egész egy­szerűen nem értenek a hu­mornak ehhez a fajtájához, a film minden kockájáról kiált az utánzás, lesír róla az epi- gon izmus. Az egyik és a másik szemünk. Végignézve az osztrákok Hét pofon című filmjét, az egyik szemünk állandóan nevetett, a másik meg állandóan sírt. Ne­vetett, mert örültünk annak, hogy a mű alapjául magyar alkotást választottak; ez még­iscsak valami. Sírtunk viszont amiatt, hogy éppen Aszlányi Károly Hét pofonját válasz­tották. Markánsabb, frissebb művet akár a szerző művei között is találhattak volna. Képesítés nélkül. A Hét is­mét kitűnő — bár a már megszokott színvonalas kül­politikai adást most erősen nélkülöző műsorában megint szerepelt Pest megye. Ez­úttal a képesítés nélkül taní­tó pedagógusokról volt szó. A Hét riporterei az erdőkerte­st iskolába látogattak, hogy a pedagógiai munkát hivatás­ként vállaló, képesítés nél­küliek életének gondjairól be­számoljanak. A téma folyta­tásaként Horváth János, a Hét műsorvezetője Miklósvári Sándorral, a Művelődésügyi Minisztérium pedagógusképző osztályának vezetőjével be­szélgetett. Az interjúból kide­rült, hogy a képesítés nélkül tanítók munkábaállásuk után egy esztendővel megkezdik a rendszeres továbbképzést, te­hát néhány év után képesí­tést szereznek. Kiderült az­után az is, hogy a jövőben több jelentkezőt vesznek fel a tanító- és tanárképző isko­lákba. Mindezzel belátható időn belül megoldódik a nagy­arányú pedagógushiány, amely a képesítés nélküliek ilyen viszonylag nagyszámú alkal­mazását (az összpedagógus létszám 5 százaléka) is szük­ségessé tette. ö. L. Felnőttkornak szakmunkás- képzését 1969-ben törvény szabályozta. Hiányszakmákban Az öt éve kiadott törvényt a munkaügyi miniszter tavaly megjelent utasítása kiegészí­tette, és a felnőttek szakmai képzését megkönnyítette, még­pedig összesen 43 szakmá­ban. Természetesen olyanok­ban, amelyekre általában nem jelentkezik kellő számú ipari tanuló. Ezért, például többek között a hegesztő, ön­tő, kovács, gépiforgácsoló, fonó-szövő, kőműves, ács-áll­ványozó, sütő, cipész, állatte­nyésztő szakmát felnőttek nem a hagyományos képzés­nél előírt három, illetve két év, hanem rövidebb idő alatt kitanulhatják, ha előzőleg másfél—két és fél éves gya­korlatot szereztek. További kedvezmény: nem szükséges az általános iskola nyolca­dik, elegendő a hatodik osz­tály sikeres befejezéséről szó­ló bizonyítvány. Ugyanakkor a miniszteri utasítás kifejezetten megtil­totta 28 szakmában a rövidí­tett idejű felnőttképzést. A munkaügyi miniszter uta­sítása a megyei taná­csok munkaügyi osztályára bízza a felnőttkorúak szak­munkásképzésének megszerve­zését, és ezért ezek az osztá­lyok felkérték a foglalkozta­tó üzemeket, jelentsék be, hány dolgozójukat, melyik szakmában kívánják kiképez- tetni. Több körültekintéssel — A válaszokat már meg is kaptuk — tájékoztat ben­nünket Tóka Zoltán főelő­adó, a Pest megyei Tanács munkaügyi osztályán. — Meg­lepően nagy az igény a me­gyében. összesen 2433 fel­nőttkorát kívánnak beisko­lázni az üzemek. A válaszok átvizsgálásából azonban ki­derül, hogy egy részük nem ismeri, vagy nem tanulmá­nyozta kellőképpen át a vo­natkozó törvényt, illetve mi­niszteri utasítást. Egyes vál­lalatok nem szakmunkáskép­zési, hanem betanított mun­kás igényüket jelentették be, mások azt, hogy mennyi ipari tanulót kívánnak a jövő tan­évben beiskolázni. — Végül is, mennyi maradt a bejelentettek közül a fel­nőttkorúak szakmunkáskép­zésére alkalmasnak? — Az egész megyében 1735 fő. — Ők valamennyien vállal­koznak tanulásra? — Reméljük, hogy igen, bogy a munkaadók megbe­szélték velük. — Mennyi a felnőttkorúak szakmunkásképzésének tanul­mányi ideje? — ötféle: rövidített tanfo­lyamtípust állapít meg a mi­niszteri utasítás. Amelyik szakmánál hároméves a ha­gyományos tanulmányi idő, ott az intenzív tanfolyom egy év, amelyiknél két esztendő, ott 9 hónap alatt elsajátítható a szakma. A többi típusú tan­folyamon másfél-két eszten­dő alatt. Kihelyezett osztályok — Mikor és hol indulnak a tanfolyamok? — A következő tanév ele­jén, vagyis szeptemberben. Van olyan tanfolyamtípus, amelyiket kifejezetten szak­munkásképző-iskolában kell megszervezni. Máskülönben, ha az üzemben legalább egy osztályra való jelentkező akad, ott kihelyezett osztály indul­hat. Ilyen helyeken azonban el kell érni, hogy más közeli üzemekből, ahol csupán egy­két emberről van szó, befo­gadják a jelentkezőket. — Jelentkezhetnek-e még felnőttkorúak a rövidített szakmunkásképző tanfolya­mokra? — Ennek nincs elvi akadá­lya, a beiratkozás a tanfo­lyam kezdete előtt zárul. Vég­sősoron az egyes vállalatok­nak kell eldönteni, milyen szakmából, hány embert irá­nyítanak tanfolyamra. Sz. E, Színházi körkép Eredeti bemutatók — Darvas Iván drámaátdolgozása — Nyolc fővárosi premier januárban A naptári év eleje, első né­hány hónapja általában a leg­kedvezőbb színházak számá­ra, s többnyire ez az időszak hozza az évad legfigyelemre­méltóbb bemutatóit. Az egyéb­ként is figyelemreméltóan in­dult 1973—74-es színházi sze­zon most januárra több érde­kességet is tartogat, amelyek közül különösen két fővárosi bemutató emelkedik ki. A Uj magyar dráma A Madách Színházban ja­nuár 18-án mutatják be elő­ször Illés Endre, Névtelen le­velek című darabját. Üj ma­gyar darab előadása mindig ünnepe a színházi életnek, ám ez a mostani azért is örvende­tes, mert a közismert, nagy- kultúrájú szerző ezúttal is kö­zéleti témához nyúlt. Olyasva­lamihez, amely sajnos, eléggé régi, s kellően el nem ítélhető rossz emberi tulajdonság, s amely napjainkra sem tűnt el. A rágalmazásról szól a szerző, méghozzá az egyik legaljasabb válfajáról, a névtelen rágal­mazóról. A színhely egy tudományos intézet, amelynek élére fiatal, tehetséges igazgatót neveznek ki. Alig kezdi meg azonban működését, máris kilenc név­telen levelet kap és ezek mindegyike az intézet más­más munkatársát rágalmazza meg. S azon a vitán, amelyet az igazgató ez ügyben összehív: nyílt harc, ellenségeskedés robban ki, vélt és valódi sérel­mek kerülnek a felszínre. A kilenc levél lavinát indított el, s e görgeteg rétegei — az író feltáró munkájával — nem kis tanulságul szolgálnak. Az új magyar darabot Len­gyel György rendezi, a főbb szerepeket Huszti Péter, Ben- cze Ilona, Mensáros László, Vass Éva, Balázsovits Lajos, Bálint András játssza. Első hazai* bemutató Peter Weiss nevét a szín­házlátogató közönség már há­rom nagysikerű előadásból is megtanulhatta: a Vizsgálat, a Luzitán szörny és a Marat ha­lála nemzeti színházbelí be­mutatóiból. (Ez utóbbit filmen is láthattuk.) Mindezek alkal­mat szolgáltattak Peter Weiss sajátos dramaturgiai-írói mód­szerének a megismeréséhez is, amelyet nyomon követhetünk a most, ugyancsak január 18- án a Nemzeti Színházban be­mutatásra kerülő Hölderlin cí­mű művében. Ebben a vi­szonylag új darabjában (1970- ben irta, Hölderlin születésé­nek 200. fordulója évében), szintén a mondanivaló tartal­mához mérten kissé szokatlan formában, helyenként anakro­nisztikus elemekkel, komikus, sőt, groteszk eszközökkel érzé­keltet egy korszakot, egy em­beri magatartást, egy eszmét. E drámában a 18. és 19. szá­zad fordulóján élt nagy né­met költőit, Hölderlint válasz-* totfca mintegy modellül, mon­danivalója tolmácsol ójául, s a jakobinizmusban találva meg a kulcsot e különös sorsú köl­tő életéhez. Lényegeset * tfsz hozzá a Hölderlin-kérdés meg­ítéléséhez, de műve sokkal több ennél: távolabbra és mé­lyebbre is ás a társadalmi vál­ságok és az emberi magatar­tásformák talajában. A szerző maga így nyilat­kozott egy helyen új művéről: „A Hölderlin politikai dráma, mint a többi drámáim, csak a politikus elem nem olyan egy­értelműen, olyan plakátsze- rűen megrajzolt. Azt a politi­kai valóságot, amelyben Höl­derlin élt, belesűrítettem az egyén problematikájába, mely­ben így az egész korszak tük­röződik. A fő téma: hogyan hatnak az emberre, aki hatá­rozottan részt vesz kora törté­nésében, a társadalmi válto­zások, hogy fogja fel a problé­mákat — megoldja azokat, vagy összetörik”. Jelenkori drámánk e kie­melkedő alkotását Marion Endre rendezi, s a népes sze­replőgárda főbb posztjain Gel- ley Kornélt, Avar Istvánt, Sin- kó Lászlót, Szacsvay Lászlót, Szersény Gyulát, Sólyom Ildi­kót, Csernus Mariannt lát­hatjuk majd. * Történelmi költői játék E két valóban jelentős szín­házi eseményhez rangsorol­hatjuk egy hozzánk közeli vi­déki társulatnak, a kecskemé­ti Katona József Színháznak szép irodalmi kezdeményezé­sét, amellyel Heinrich Kleist múlt század elején, 1808-ban írt művét, a Heilbronni Kati­cát adják elő. A kecskeméti előadás jóformán első ma­gyarországi bemutatónak szá­mít, mert nem egészen tisztá­zott, hogy egyáltalán játszot- ták-e már hazánkban. Csupán a Schöpflin-féle Színművészeti Lexikon utal rá. hogy valószí­nűleg bemutatták, de gém időt, sem helyet nem jelöl meg. Most Petra Szabó Gizella fordításában adják elő a kecs­kemétiek e romantikus művet, amelyet szerzője „nagy törté­nelmi költői játék”-nak neve­zett, s amelyben a címben sze­replő Katica végül is a császár felesége lesz. Szőke István rendezi a dara­bot, a címszerepben Szakács Eszter, a főbb szerepekben pe­dig Major Pál, Perényi Lász­ló, Pécsi Ildikó, IJri István lép fel. Csehov, József Attila, * Tamási Áron A hónap új bemutatói sorá­ban a Vígszínház Csehov min­dig időszerű hagyatékának hó­dol, a Cseresznyéskert felújí­tásával. Érdekesség lesz ezút­tal, hogy a darabot Tóth Ár­pád fordításának felhasználá­sával az orosz szövegből Dar­vas Iván dolgozta át, aki maga is szerepel az előadásban, a többi között Ruttkai Évával, Koncz Gáborral, Béres Iloná­val, Halász Judittal, Tahi Tóth Lászlóitól, Tordy Gézával. Rendező: Horvai István. Be­mutató: január 24. Az Irodalmi Színpad József Attila emlékét idézi Eszmélet (József Attila lexikon) címmel, egyelőre — a Nagymező utcai színház átépítése miatt — még mindig a Láng Művelődési Központban (Budapest, XIII. Rozsnyai u. 3.). Az irodalmi összeállítást Gelléri Ágnes szerkesztette, Gáspár János rendezte, a szereplők: Keres Emil, Latinovits Zoltán, ■ Men­sáros László, Madaras József, Dőry Virág. Bemutató: január 23. A Madách Színház Kamara- színháza folytatja Tamási Áron kultuszának méltó ápo­lását, s az Énekes madár em­lékezetes felújítása után most a Csalóka szivárványt mutatja be, amelyet 1942-ben játszott először a budapesti Nemzeti Színház. Tavaly tavasszal a sepsziszentgyörgyi Állami Ma­gyar Színház adta elő Buda­ILLÉS BÉLA 1895-1974 Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy Illés Béla elvíárs, kétszeres Kossuth-díjas író, a munkásmozgalom régi harcosa 1974. január 5-én, hosszas szenvedés után elhunyt. Illés Béla elvtárs temetése január 11-én, pénteken délben 12 órakor lesz a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi pan­teonjában. Munkatársai, elvtársai, barátai és tisztelői negyed 12-től róhatják le kegyeletüket az elhunyt ravatalánál. Az MSZMP Budapesti Bizottsága, a Magyar írók Szövetsége Az Üj Írás tavaly decembe­ri számának körkárdés.e.ire vá­laszoló írók között valameny- nyi olvasója örömmel fedezte fel Illés Bélát. Ha pár sorban is, de minden szava azt üzen­te az életéért aggódóknak — élek. Petőfit vallja szívéhez legközelebb állónak: „12 éves születésnapomra kaptam és még ma is kedvenc könyvem. Remélem millióké”. Arra a kérdésre pedig, hogy milyen fontos könyveket nem olva­sott el az ötszáz esztendős múltra visszatekintő magyar könyvnyomtatás kiadványai közül, ezt válaszolta: „Sajnos, többet mondhatnék. De most, hogy egy évtizede kórházi ágyon fekszem, részben már rendbe hoztam csúnya mu­lasztásomat. Csak csodálko­zom, hogy milyen remek könyveink vannak”. Tíz éven keresztül erősebb­nek bizonyult a halálnál — egészen az elmúlt szombat éjjelig. Márciusban lett volna hetvenkilenc »éves. Barátai, tisztelői, tanítványai, akik vé­gig kitartottak mellette, bi­zonyára elmondják majd, hogy valójában soha nem beteget látogattak: elvtársu­kat, munkatársukat, meste­rüket keresték fel. Illés Bélát, akinek a világra rácsodálko­zó, anekdotázó kedve szikrá- nyit -sem apadt hosszú beteg­sége alatt. Illés Béla Kassán született, öt évvel a századforduló előtt. Ha valakiről elmondható — ő aztán igazán a nagy idők tanúja volt. Beregszászon, Szolyván kezdte tanulmá­nyait, friss jogi diplomával került a román, az albán, majd az olasz frontra. Első publikációjának protektora Ady Endre — négy esszéje je­lenik meg a Nyugatban. 1918- ban tagja a forradalmi kato­nai tanácsnak, a Tanácsköz­társaság idején az újpesti fegyveres erők parancsnoka. Ezután az emigráció évei kö­vetkeznek: Bécs, Kárpát-Uk- rajna, majd újra Bécs. 1923- ban a Szovjetunióban telepe­dik le, kezdetben a Sarló és Kalapács gyárban segéd­munkás, később a szovjet író- szövetség egyik titkára, az Oktyabr és a Liternatura Pos- tu kritikai folyóiratok szer­kesztőbizottságának tagja, s egyben a Proletárirók Világ- szövetségének. titkára — ti­zenegy éven- át. Politikai és publicisztikai tevékenysége mellett lényegében ekkor bon­takoznak ki írói kvalitásai. 1929-ben írja meg az. Ég a Tisza című regénytrilógiáját, amely egy évvel később fél­milliós példányban jelent meg pesten e költői játékot. Most Kerényi Imre rendezésében Bessenyei Ferenc, Papp János, Szénást Efnő, Kelemen Éva, Sunyovszki Szilvia, Csűrös Ka­rola, Dégi István alakítja a főbb szerepeket. A fiatalok színháza, a Bar­tók Színház ezúttal a legkiseb­beknek ad új műsort: Ander­sen meséiből elevenednek meg Zoltán Pál színpadi átdolgo­zásában, Kazán István rende­zésében, Darvas Ferenc zené­jével. Bemutató: január 23. Ugyancsak gyermekműsor­ral jelentkezik ezen a napon az Állami Bábszínház is Buda­pesten: Hanna Januszewska és Tóth Eszter, A gyáva kis­tigris című darabját mutatják be, amelyet korábban 1967-ben játszottak. Most Bánd Anna rendezi. Pest megyében is A némiképpen Pest megyei színháznak is tekinthető — hi­szen számtalan előadással jár­ja a megyét — Déryné Színház január 19-én Buday Dénes — Babay József Három szegény szabólegény című nagy múltú, kedves darabját eleveníti föl budapesti bemutató színházá­ban, mielőtt vidéki kőrútjaira indul vele. A felszabadulás után először 1956-ban az akkori Petőfi Színház mutatta be Apáthy Imre rendezésében, azóta sze­repelt a Békés megyei Jókai Színház, pécsi Nemzeti Szín­ház, a debreceni Csokonai Színház, a Fővárosi Operett- színházban működött gyer­mekszínház műsorán, valamint már két ízben — 1957-ben és 1968-ban a Déryné Színházban is. Ezúttal Petrik József rende­zi, Sostarics Zsuzsa díszletei között, főbb szerepekben Gön- czöl Anikó, Botár Endre, Dom­bóvári Ferenc, Bessenyei Zsó­fia, Lipcsi Tibor játszik. orosz nyelven — -később 29 nyelvre lefordították. Legje­lentősebb regénye a Kárpáti rapszódia, 1939-ben jut el el­ső ízben az olvasókhoz —, ez a regény később hazánkban, 1945 és 1960 között tizenhá­rom kiadást ért meg. A Nagy Honvédő Háború kitörésének másnapján egyi­ke a népfelkelő önkéntesek millióinak. Tizennyolc kitün­tetéssel a mellén, mint a Vö­rös Hadsereg őrnagya tért vissza Magyarországra a fel­szabadítókkal. De már előbb, 1944-ben, Magyar Üjság cí­men újságot szerkeszt. 1949- bem alezredesként szerelt le, ugyanabban az évben jelenik meg felszabadulási triló­giájának első kötete, a Fegyvert és vitézt éneklek, majd sorrendben a Vígszínhá­zi csata és a Honfoglalás — megannyi történelmi doku­mentum. Az írásaiban kezdet­ben fellelhető expresszionis­ta hatásokat a realizmus vál­totta fel. Kitűnő elbeszélőt is­mertek s fognak megismerni benne olvasói, minden mon­datának, történetének szemé­lyes hitele van. Illés Béla ti­pikusan az az író, aki, ha kétszáz évig írt volna, akkor sem ékeskedett volna, más történetekkel. Hősei a szó hétköznapi értelmében hősök, bizonyosra vehető, hogy va­lamennyiükkel egy életre szóló eszmei és fegyverbarát­ság kötötte össze. Illés Béla hetvenkilenc éven át erősebbnek bizonyult a halálnál — egészen az elmúlt szombat éjjelig. Derűs tekin­tete s elmaradhatatlan pipá­ja évszázadok múltán is ott bátorítja majd olvasóit újra és újra megjelenő könyveinek borítóin.-szo­Kertész Péter I

Next

/
Thumbnails
Contents