Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-05 / 3. szám
/ 1974. JANUAR 5., SZOMBAT res» UEC KjCívlap Búcsú Kardos Tibor akadémikustól Kandeláberek lángjainál vettek végső búcsút Kardos Tibor Kossuth-díjas akadémikus, tanszékvezető egyetemi tanártól pénteken a Farkasréti temetőben a neves tudós családtagjai, pályatársai, barátai, tanítványai és tisztelői. A koszorúkkal övezett ravatalnál lerótták kegyeletüket a Magyar Tudományos Akadémia, az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem képviselői, tudományos és irodalmi életünk ismert személyiségei. A Magyar Tudományos Akadémia nevében Harmatta János akadémikus, az MTA nyelv- és irodalomtudományok osztályának elnökhelyettese méltatta az elhunyt munkásságát. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem, valamint munkatársai, tanítványai nevében Székely György, az egyetem dékánja és Sallai Géza, az ELTE olasz tanszékének tanára vett búcsút. * Újítások Pest megyében A vasasüzemek állnak az élen A szó és a példa erejével I tói kedvezőtlenül hat a fizikai I dolgozókra is. Általános probléma, hogy még a jó újítások anyagi elismerésére sincs garancia. Az elmúlt években jó néhány újító csak polgári perek útján jutott újítási díjhoz. Kevés a munka- és egész- 1 ségvédelmi javaslat, a feladattervek nagy része formális és ! nem ad elegendő támpontot ! például a szocialista brigádok ' vállalásaihoz. i Fékezőleg hatott, hogy a 1 műszaki fejlesztési alap terhére végzett kísérletek kiadásait csak a bérszínvonal rovására számolhatták el, továbbá, hogy a vállalati gazdasági és műszaki vezetők jelentős része '■ tevékenységét csak az újítások i elbírálására korlátozta, irányí- í tó és szervező munkát azonban nem végzett. Nemcsak formálisan Ugyanakkor számos jel mutatja — elsősorban az . ipar területén —, hogy a megye egyes üzemei, például a Dunai Kőolajipari Vállalat, a Forte, az Ipari Műszergyár, a PEVDI és az élelmiszeripari vállalatok gazdasági és szak- szervezeti vezetői nemcsak formálisan tekintik szívügyüknek az újítások számának gyarapodását. A dolgozók javaslatai nyomán a termelőberendezések, technológiák korszerűsítése, a minőség javítása, az anyagfelhasználás csökkentése, hatékonyabb munka- és egészségvédelem várható. Ahol jó a szervező és irányító munka, ott javult a benyújtott újítások, javaslatok minősége, vállalati nyereségre gyakorolt hatása. Jó jel az is, hogy megszűntek az ingyenes és kötelező tapasztalatcserék, amelyek csak jelentéktelen javaslatok áramlását eredményezték és a statisztikát szépítették. Az egyes területek összesített adatai szerint 1972-ben Pest megyében a legtöbb újítást a vasasüzemekben nyújtották be, számszerint 884-et, amelyből 513-at fogadtak el és 386-ot vezettek be. Országos tanácskozás e'őtt Befejeződtek a vállalati újítási tanácskozások, amelyek egyben előkészítették az ágazati, majd az utána következő országos tanácskozást. A konferenciák jó útmutatásokat adtak a küldötteknek, hogy újítótársaikat a magasabb szintű konferenciákon megfelelően képviseljék. P. V. NEMEGYSZER szóltunk már róla, de nem árt ismételten hangsúlyozni: egy-egy párttag politikai tevékenységének értékét nem egyszerűen • a párt politikájával való általános egyetértése alapján lehet megítélni, legalább ilyen fontos az, miként viszonyul a politikai részkérdéseihez. S még ennél is fontosabb, hogy gyakorlatban mit tesz a politika képviseletében, hogyan segíti valóra váltását. Miként formálja közvetlen környezetét, alakítja az oda tartozók politikai véleményét, fogadtatja el velük a párt álláspontját. Az élet e teikintetben sok- sok kedvező példával szolgál, de találkozni olykor másféle tünetekkel is. Előfordult, hogy valaki, aki munkahelyén a pártpolitikát képviselő kommunistának mutatkozott, rendszeresen részt vett alapszervezete életében — otthon a falujában egész környezete, még családja elől is titkolta, hogy tagja a pártnak. PARTUNK tagjainak óriási többsége — , természetesen — nem ilyen 7 ember. Mégis előfordul, hogy némelyek megelégszenek egyetértésük általános hangoztatásával. Holott nem elég csak egyetértésről biztosítani a pártot, tenni is kell a politika végrehajtásáért Konkrét kérdések megoldása áll a társadalom előtt, s a cselekvés vezetését a párt magára vállalta országosan és helyileg is. Ebben a párttagoknak nem általában, hanem konkrétan, cselekvőén kell résztvenniök. A X. pártkongresszus óta erőteljesebben él az egyes pártszervezetekben, kommunistákban az a fejismerés, meggyőződés, hogy bár az alapvető a helyes politika, a jó célkitűzés, de a következetes cselekvés nélkül csak óhaj marad a legszebb, legnemesebb elképzelés is. A megoldást pedig nem lehet a véletlenre bízni — tudatos, fegyelmezett tettek és ismét csak tettek szükségesek. Hiszen a párt politikája a kommunisták mindennapos konkrét tevékenységének sorozatán keresztül, a párton kívüli tömegek mozgósításával, bevonásával valósul meg. Márpedig gyakorlatból tudjuk, hogy eredménye csak annak a munkának van, amelyet nem „általában” végeznek, hanem konkrétan. Az a pártszervezet dolgozik tehát jól, amelyik okosan politizálva, következetesen valósítja meg működési területén a munkáshétköznapok gyakorlati feladatait. Vér — csoportba Ehhez egyrészt az szükséges, hogy egy-egy adott kérdés kapcsán helyileg is ésszerű, világos határozatok szülessenek. Másrészt az, hogy minden párttag tudja a helyét, szerepét, feladatát a megoldásban, mindenkinek tehát konkrét megbízatása, feladata legyen. A pártszervezetek vezetőségei pedig következetesen és gyakorlatiasan munkálkodjanak a végrehajtás megszervezésén, ellenőrzésén és segítésén. GYAKRAN felvetődik a kérdés: szabad-e rnegállnunk a pártmunka korábban kialakult, kipróbált módszereinél, vagy állandóan tökéletesítenünk kell azokat? Természetes, hogy az új körülmények és feladatok újabb lehetőségeket teremtenek. Ezeket fel kell ismerni és élni kell velük. így bizonyos kérdéseket némcsak lehet, de kell is másképpen vizsgálnunk, értelmeznünk, módosítva korábbi felfogásunkat. De az is előfordul, hogy egyes félreértésektől, beidegződésektől szükséges megszabadulnunk a hatékonyabb, eredményesebb munka érdekében. Ilyen dolog például a különböző pártrendezvények — aktívák, taggyűlések, értekezletek — szerepének, rendeltetésének értelmezése. Bármenynyire is fontosak ezek, mégis csupán eszközei az előkészítésnek és ellenőrzésnek. Érdemes erről szólni, mert az utóbbi időben mintha megnőtt volna a különféle tanácskozások, összejövetelek száma. Mintha egyes helyeken célnak tekintenék ezeket — amelyek összehívásával voltaképpen „letudták” a tennivalókat' —, s nem eszközként a feladatok megoldásában. Nem lenne jó, ha a párt- munkában eluralkodnának az ilyen módszerek. Hiszen a pártmunka a szó valódi értelmében vett politikai munka, emberek között és értük végzett munka, mely a párton belül és kívül egyaránt mindenekelőtt az emberek meggyőzéséért és tettre serkentéséért folyik. A különböző tanácskozásoknak éppúgy nem lehet más célja, mint ahogy egy-egy párttag konkrét megbízatásának sem egyéb az,értelme, mint az e munkára való felkészítés, az egyes ember helyének megjelölése e tevékenység egészében. VISSZAKANYARODHATUNK itt az írás elején említett gondolathoz. A politikai munkát nem lehet leszűkíteni egy- egy megbízatás teljesítésére, legyen az alkalmi vagy állandó. A közéleti tevékenység nem merülhet ki az értekezleteken, testületi üléseken való megjelenésben. Ezek mind-mind részei, eszközei a politikai munkának, az emberekre való közvetlen ráhatásnak. De egyik sem teszi feleslegessé, , hogy a kommunisták minden időben és helyen politizáljanak, amikor erre szükség mutatkozik vagy alkalom kínálkozik. Hasznosítsanak erre minden lehetőséget — az ebédidőben, az öltözőben, a vonaton, ha úgy tetszik, az ultiparti közben folyó beszélgetéseket, épp úgy, mint a családi, rokoni összejöveteleket. Nem valamiféle mesterkélt „népnevelő munkáról” van itt szó. Hanem arról, hogy a politikai munkában nem az idő, a hely, az alkalom a leglényegesebb, hanem a tartalom. Az, hogy a kommunista egész életvitelével — az elvtárs, a kolléga, a barát, az ember rokonszenves kommunista magatartásával is — legyen hatással környezetére. A szó és a példa erejével képviselje, tegye vonzóvá a párt elveit, a gyakorlatban megvalósuló politikáját. EZ NEM LEHET csak párt- megbízatás kérdése, ez a kommunista elkötelezettség dolga. Amikor egy ember eljut odáig, hogy önként kéri a pártba való felvételét, már számot kell vetnie azzal, miként tud megfelelni a párttagsággal járó ezen kötelezettségének. Vállalva ezzel azt is, hogy szavaival és tetteivel képviseli, elismeri, népszerűsíti és ha kell védi annak a pártnak céljait, törekvéseit, amelyhez ő is tartozik. DR. SZABÓ IMRE, az MSZMP Központi Bizottságának alosztályvezetője. A S»döl!6i vérellátó állomáson a legmodernebb felszerelésekkel vizsgálják, csoportosítják, konzerválják a beérkező vért. Foto: Gábor Viktor Cegléd és Nagykőrös közös sikere Konzervipari gépek a Szovjetunióba és az NDK-ba A konzervgyártás fontos szakasza a pasztőrözés. Nagyon nehéz, fáradságos munka ez. Sok munkaerőt vesz igénybe, ugyanakkor a szakaszonkénti áttöltés megszakítja, lassítja a feldolgozást. Ennek a módszernek az egyszerűsítése régen foglalkoztatja a szakembereket. Érthetően örömmel fogadták bel- és külföldön egyaránt a magyar feltalálók szabadalmaként megszületett osztott hidrosztatikus sterilezőt, ami lehetővé teszi, hogy a berendezést az autoklávhoz kapcsolva, folyamatossá tegyék a gyártást. Az elmés berendezés üzemszerű gyártását a kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár két Pest megyei szövetkezete, a ceglédi Vasipari Elektromos és Műszerész Ktsz-szel és a nagykőrösi Gépjavító és Faipari Ktsz-szel együttesen végzi. A készülék egy-egy példánya az elmúlt esztendőben a Szovjetunió krasznodári körzetében, valamint az egyik lipcsei konzervgyárban is sikerrel vizsgázott. Ennek eredményeképpen a Szovjetunióból további 18 berendezés szállítására érkezett megrendelés. Az NDK ugyancsak újabb két berendezést vásárol. Egyidejűleg érdeklődés mutatkozik Csehszlovákiából, Lengyelországból, Romániából és Jugoszláviából is a kiskunfélegyházi gyár, valamint a ceglédi és a nagykőrösi szövetkezet közös munkája nyomán gyártott berendezések iránt. K. 7. Egymillió tonna műtrágya és alapanyag a Szovjetunióból Az év első nagy jelentőségű importszerződését pénteken írta alá Budapesten Török István, a Chemolimpex Külkereskedelmi Vállalat vezérigazgatója és N. Z. Krilov, a Szovjet Szojuz-Promexport Külkereskedelmi Egyesülés elnökhelyettese. Az aláírásnál ott volt V. D. J. Levesenko, a Szovjetunió magyarországi kereskedelmi képviseletének vezetője. A szerződés értelmében a szovjet fél 1974-ben 1159 ezer tonna műtrágyát és műtrágya- glapanyagot szállít magyarországi megrendelőjének, több mint 27 millió rubel értékben. A világpiaci árak — mint ismeretes — az elmúlt hónapokban nagymértékben emelkedtek, például a nyersfoszfát ára megháromszorozódott. A most aláírt magyar—szovjet műtrágya- és alapanyagimport megállapodással azonban változatlan áron vásároljuk a hazai mezőgazdaság igényeinek jelentős részét kielégítő műtrágyát s kereskedelmünket sem érinti a világpiaci áremelkedés olyan nagymértékben, mintha csak a tőkésországoktól vennék e termékeket. A vállalat a nyugati műtrá- gyadmportot sem szünteti meg, hiszen a hazai igények is évről évre nőnek. Az újítómozgalom jelentőser elősegíti a műszaki fejlesztés és a termelékenységet, hatékony eszköze a gazdaságos termelésnek, az utóbbi évekber azonban csökkent az újítási kedv és az aktivitás — állapította meg tegnapi ülésén í Szakszervezetek Pest megye: Tanácsának Elnöksége. A benyújtott javaslatok száma például Pest megyében az 1971 évi 3153-ról múlt évre 3036-ra csökkent, az éves gazdasági eredmény ugyanezen idő aJatl mintegy 6 millió 400 ezer forinttal lett kevesebb. Kedvezőtlen hatások t Az újítómozgalom Pest megyei tapasztalatai megegyeznek az országos tapasztalatokkal. így például nem nőtt a műszakiak aktivitása és távol- maradásuk az újítómozgalomAz adminisztráció dicsérete rete nem folytatódhat mással, mint a munka nehézségének bemutatásával. Általában szürke, monoton, gépies feladatnak tartják a kívülállók a kartotékok csoportosítását, a számok egymás alá írását, a számológép karjának tekergeté- sét, az írógép billentyűjének püfölését. Nos, az adminisztráció nem egyenlő a bürokráciával, illetve pontosabban fogalmazva: nem lehet egyenlő! Az adminisztrátorok is arra törekednek, hogy a legkevesebb szükséges információval szolgálják a szervezet működését. Egyébként a táblázatok, a kimutatások ritkítására országszerte, megyeszerte van törekvés, de az adminisztráció adatairól egyetlen vállalat, gyár sem mondhat le teljesen. Addig pedig erre a „gépies”, nehéz munkára is szükség van, amely nagy önfegyelmet, odaadást, lemondást kíván művelőitől. A jól végzett munka örömét csak a pontosság adhatja meg, s megbecsülésük fokozásához hozzájárulhat az a felismerés is: az adminisztrációban bizony nehéz, idegfárasztó, koncentrálást követelő, felelősségteljes munka folyik. Cokan az adminisztrá^ ciós munka könnyebbülését, , visszaszorulását látják a gépesített ügyvitel terjedésében. A számítógépek könnyebben, gyorsabban szolgáltatják a szükséges adatokat. Igen- ám, csakhogy a komputer nem tudja önmagát dolgoztatni, sem feladatot kijelölni, sem adatokat gyűjteni. A komputer csak olyan számokkal képes műveleteket végezni, amelyeket emberek, éppen az adminisztrátorok gyűjtenek ösz- sze a számára. Igaz, a számítógép nem téved — csak a programozó, az elemző —, de hamis adatokból „O” sem tud igaz eredményt kihozni. A komputer elemzése is az adminisztrátorok pontos számegyeztetésén, adatcsoportosításán múlik. Felelősségük az ügyvitelgépesítés korában sem csökken! Mert a gép csak elnagyolt, kirívóan feltűnő, logikai hibákat képes „észrevenni” — pl. a komputerbe az adminisztráció ellenőrzéseként beprogramozták: egy gép egy nap maximum 24 órát dolgozhat, ha más a szám, biztos a tévedés —, az apró, de nem lényegtelen hibák elsikkadhatnak, s az eredmény csak pontatlan lehet. Az adminisztrátorok selejt- je milliós értékű maradhat a komputerek korában is! Q ejárhatnánk Pest' me- . gye üzemeit-: az adminisztráció mindenütt nagy jelentőségű, a vezetés, az irányítás, a gazdálkodás információfeltételeit teremti meg, ugyanúgy a Dunai Kőolajipari Vállalatnál, mint a visegrádi Faipari Ktsz-nél. F. P. ügy Pest megyei gyár- igazgatótól hallottam: „Nagyon sokféle selejtről beszélünk, selejtesen dolgozik a takarítónő, ha piszkos az öltöző, selejtet gyárt a munkás, ha nem tartja be a technológiai előírásokat^ veszteséget teremt a technológus, ameny- nyiben elvéti az utasítás kidolgozását, a főmérnök selejtje az akadozó kooperáció, az igazgatóé a csökkenő nyereség. Ritkán szólunk azonban az adminisztrátor felelősségéről, aki, ha csak néhány számot elír, hamis információkkal értelmetlen milliós üzleteket sugall, selejtadataival céltalan beruházásokat avathat szükségessé. Az adminisztrátor selejtje milliós értékű lehet!” Beszéljünk hát az adminisztráció jelentőségéről, hiszen még nem mindenütt övezi ezt a munkát kellő megbecsülés. A MÁV Dunakeszi Járműjavítójában a főkönyvelő beszélt íydmi- nisztrátorai erőfeszítéséről. Arról, hogy egyetlen adatot húsz-harminc rubrikába kell bevezetni, csak tucatokkal jellemezhetők kimutatásaik, táblázataik száma, kis fizetésént — ha szükséges — éjjel is, túlórában is a- számoszlopok fölé hajolnak. De ugyanilyen képet mutathatunk be a Ganz Műszerművek gödöllői Árammérőgyárában is, ahol az optimális üzem- és munkaszervezéshez nagyon sok pontos, naprakész adatot vár a gyár gazdasági vezetése. És sorra járhatnánk Pest megye üzemeit, vállalatait: az adminisztráció' nem kisebb jelentőségű az ipari szövetkezetekben, mint a mammutcégeknél. Más a Csepel Autógyár adminisztrációja, mint mondjuk a Budai Járási Háziipari Szövetkezeté, de a lényeg mindenütt egy: pontos adatok nélkül nem beszélhetünk jólinformáltságról, döntéselőkészítésről, folyamatos ésszerűsítésről, hatékony ellenőrzésről, — ilyen fontos tehát a vállalatok életében háttérbe szoruló adminisztrációs munka. A í adminisztráció se- lejtje milliós értékű lehet. Valóban, gondolkoztak már azon, hogy a hamis információkon alapuló, értelmetlen, millós beruházás mekkora kárt okoz? A vállalatnak, a gyárnak, a munkásnak, a népgazda- ’ Ságnak? Sokat ! Megkockáztatom, hogy a' fizikai munkások összes selejtje sem ér fel egy-egy adminisztrációs elíráson alapuló vezetői selejttel. Az adminisztráció dicsérete nem kezdődhet mással, mint ennek a felelősségnek a felismerésével. Ez az értékelés ugyanis hozzásegítheti az adminisztrátorokat munkájuk elismeréséhez, tekintélyük javulásához, helyzetük megváltozásához. Az adminisztráció dicsé- ^ ____
