Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-27 / 22. szám

PEST megyei '^/CÍB'itap 1974. JANUÁR 27., VASÁRNAP A nagykőrösi Arany János művelődési központ már a pá­lyázatot megelőző időben is a megye kiemelkedő közműve­lődési intézményei közé tar­tozott. Jó szakkörei, művésze­ti együttesei, klubjai és tanfo­lyamai már korábban is von­zó programokkal várták a vá­ros művelődni és szórakozni vágyó lakóit. Nem egy közü­lük több vagy éppen sok év­tizedes múltra tekinthet visz- sza. Az elmúlt két esztendő­ben ezek a közösségek még- inkább megerősödtek, munká­juk a korábbinál is tartalma­sabb lett. Alapvető nagy előrelépésről mégsem számolhatunk be. En­nek legfőbb oka: az elavult, korszerűtlen épület, amelynek teljes felújításához olyan ösz- szegre lett volna szükség, ame­lyet sem a megye, sem a város nem tudott két esztendő alatt biztosítani. Csupán az épület részleges rendbehozatalára, s a nagyobb hiányosságok meg­építésére kerülhetett sor, amelyhez a megyei és a váro­si tanács egyaránt hozzájá­rult. A Művelődésügyi Minisz­térium pedig műszaki-techni­kai eszközöket biztosított a művelődési központnak. A jóktól többet A veresegyházi Váci Mi­hály művelődési központ — jelenlegi állapotában — 1967. májusa óta szolgálja a nagy­község közművelődését. A négyszázötven személyes szín­háztermen kívül két klubszo­ba, galéria, három szakköri helyiség, könyvtár és vetítő­szoba várja az érkezőket. És természetesen különböző prog­ramok, a szakköri foglalkozá­soktól kezdve a klubrendez­vényeken át a tanfolyamokig. Csakhogy a jóktól mindig töb­bet vár az ember, az átlagos­nál lényegesen gyorsabb előbb- relépést. És ez az elmúlt két esztendő alatt Veresegyházon nem tapasztalható. Ezt érzik a művelődési központ vezetői is, hiszen a tavalyi művelődé­si közösségek mellé az idén újabb négy klub, három tan­folyam és egy művészeti együttes alakítását tervezik. A közművelődés lehetőségei ebben a nagyközségben szinte korlátlanok, mivel a művelő­dési központ fenntartója, a ta­nács minden segítséget, anya­gi és szakmai-módszertani tá­mogatást megad a jobb ínun­ka elérése érdekében. A tanács sz'inte évről-évre növeli a tá­mogatás összegét. A társadal­mi munkában résztvevő fiata­lok számára — a munka elis­meréseként — külföldi utazá­sokat szervez. Olyan meg­mozdulások anyagi fedezetét is biztosítja, amelyek túlnőnek a nagyközség határain — a gö­döllői és a váci járás irodal­mi színpadainak, ifjúsági klub­jainak veresegyházi találko­zója. Éppen ezért sajnálatos, hogy a művelődési központ re­mélt előbbrelépése a vártnál kevesebb eredményt hozott. Az idén tavasszal átadásra kerülő ifjúsági ház minden bi­zonnyal meghozza majd azo­kat az eredményeket, amelyek Veresegyházon is régóta ese­dékesek már. Változások — visszalépés A solymári Apáczai Csere János művelődési házban a pályázat két éve alatt három igazgató váltotta egymást, sőt, v'’tozás volt az intézmény fenntartó szervének, a nagy­községi tanács elnökének sze­mélyében is. A következmény: a pályázat kezdetén még nyolc tartós művelődési közösség működött, most csupán há­rom. A jelenlegi igazgatót 1973. márciusában alkalmaz­ták, s az azóta eltelt időszak kev isnek bizonyult számára ahhoz, hogy alapvető változá­sok történhessenek ebben a művelődési házban. A gyakori változások követ­kezménye volt az is, hogy a művelődési ház berendezése, felszerelése gyorsan romlott, s ennek helyrehozásában az sem segített, hogy a nagyközségi íanács a művelődési ház álla­mi támogatását 1973. január­jában ötvenezer forinttal fel­emelte. A jelenleg rendelke­zésre álló évi nyolcvanötezer forint sem elég azonban ah­hoz. hogy az intézményt kul­turáltabbá. barátságosabbá, vonzóbbá tegyék a nagyközön­ség számára. Ismét sínen A százhalombattai Barátság művelődési ház munkáját már kevesebb veszteség érte a ve­zetők gyakori cseréje követ­keztében. de itt sem múltak el nyomtalanul. A benevezéskor Szekeres Zoltán személyében rátermett, gyakorlott igazgató irányítot­ta a művelődési ház életét, ezért az első vizsgálatok ide- j a7.0],j jén még esélyesek voltak a j hét. kiváló cím megszerzésére. ( A művelődési ház fenntartó­ja a Dunai Kőolajipari Válla­lat, de a fenntartók népes so­rában megtaláljuk a városi ta­nácsot, az Építők Szakszerve­zetét, valamint a DKV építé­sén dolgozó hat legnagyobb kivitelező vállalatot is. Ez azt jelentette Szekeres Zoltán ve­zetése alatt, hogy a nevezés első fél esztendejében a fenn­tartók, majd negyedmillió fo­rintot biztosítottak arra, hogy naponta élettel teljen meg a művelődési ház, s a DKV dol­gozóin kívül a város lakói is otthonra találjanak, ahol ki­elégíthetik művelődési és szó­rakozási igényeiket. Szekeres foltén távozása után az intézmény művészeti vezetőjét bízták mgg ideigle­nesen az igazgatói teendők el­látásával. Fröhlich József öt­hónapos igazgatói munkája azonban olyan visszaesést ho­zott. hogy azt a nyomába lé­pő új igazgató, Takács Péter a mai napig sem tudta teljes egészében helyrehozni. Csak nehezítette a helyzetet, hogy az előadói gárda is kicserélő­dött. Pedig Takács Péter sze­mélyében újra értő szakember irányítja a művelődési ház életét. Egy biztos: mindez figyel­meztető példa kell, hogy le­gyen a megye többi közműve­lődési intézményének. A leg­jobb szándék is semmissé vál­hat a gyakori vezetésváltás következtében, hiszen egy-egy igazgató távozása gyakran hó­napokra függeszti fel a már munkába lendült klubok, együttesek és szakkörök tevé­kenységét, nem egy esetben feloszlásához is vezet­Az eredményhirdetésre még várni kell, de ez a várakozási idő sem telhet tétlenül, a munkát ott kell folytatni, ahol az a verseny utolsó napján ab­bamaradt. Prukner Pál TV-FIGYELŐ Illés Béla. Szép műsorral em­lékezett péntek este a televí­zió a nemrég elhunyt Illés Bélára, a magyar kommu­nista mozgalom és huszadik századi irodalmunk egyik nagy alakjára. A gondolatgazdag műsor együtt idézte elénk a kommunista embert és az írót, aki első novelláit, elbeszélé­seit, cikkeinek, publicisztikai munkáinak gondolati anyagá­ból „írta át”, hogy szólhasson az emberekhez. Harcosan po­litizáló cikkeit ugyanis nem közölték, az elbeszélések azon­ban megjelentek, mint maga az író közölte, abban a nyolc esztendővel ezelőtt készült ri­portfilmben, amely csak most, az emlékezéskor került a né­zők elé. Az író indulásának ezekre a kezdeti esztendőire Jász Dezső, az egykori harcostárs emlékezett, az íróról Tolnai Gábor egyetemi tanár, akadé­mikus beszélt, szép, megren­dült szavakkal. Pofonok címmel az író há­rom novelláját is láttuk az emlékműsorban. Mindhárom játék eleven erővel idézte Il­lés Béla sajátos világát és lá­tásmódját, a valóság nagy konfliktusaira figyelő író jel­legzetes életanyagát, amely természetszerűleg magában hordozza Illés Béla életének eseményeit is, a felvidéki diá- koskodástól kezdve a második világháború harcaiig. A játé­kok, a címadó elbeszélésen kívül a Magyar rapszódia és a Gödény Dénes esete ily módon jó keresztmetszetet adott Illés Béla életéről és művészetéről. A televíziós változatból Hajdufy Miklós érzékeny ren­dezését, Avar István, Hau- mann Péter és Sinkó László erőteljes, kifejező játékát emelhetjük ki. A zene ürügyén. Kissé talán igazságtalannak tűnhet, de a televízió péntek esti remek vi­taestje után a komoly zene és Ránki György Kossuth-díjas zeneszerző • Egy-egy év elmúltával is szívesen tekinte­nek vissza az emberek az eltelt időre. Ha az el­múlt évtizedekre gondol, melyik volt az a há­rom esztendő, amelyre legszívesebben emléke­zik vissza? — 1907, pótolhatatlanul fontos élményben részesített: világra jöttem. (De micsoda vi­lágra!) Mégis, enélkül az esemény nélkül semmi további nem lett volna lehetséges. Se évek, se évtizedek, se ifjúkor, se érettkor, se barátok, se szerelmek, se illúziók, se csa­lódások, se siker, se bukás — egyszóval sem­mi. De még így is újra kellett születnem, 1945-ben, (országunkkal együtt). Kórházi ágyon, halálos háborús végkimerülésből. Em­lékezetes dátum számomra 1969: fiam zene­szerzői diplomahangversenye — egy ígéretes tehetség első megszólalása. 1973-ban pedig lányom megajándékozott egy tüneményes kis unokával. — Így tehát (ha esetleg az évtize­dek alatt összehordott kottafejeimből is meg­marad valami), talán elhitethetem magam­mal: nem éltem hiába, sikerült nyomot hagy­nom a világban. • Van-e valamilyen hiányérzete saját magá­val szemben, van-e valami, amiről úgy érzi, hogy nem tette meg? — Van-e hiányérzetem? Egyebem sincs. Mint Karinthy Frigyes csodálatos novellájá­ban („Találkozás egy fiatalemberrel”) engem is szakadatlanul gyötör és kísért az egykori ifjú Én, számonkéri a sosem hallott csodála­tos szimfóniát, a világbékére hangoló jövő ze­néjét — az igazi, meg nem alkuvó hangot a sok gyakorlatias, sikeres (és sikertelen) meg­nyilatkozás után — az igazi, új hangverseny­zenét a sok szöveges, színpadi és filmzene után. • A meg-megújulás mit jelentett az 5n szá­mára, mint zeneszerzőnek? Állandó tudatos ké­szülést, vagy „csak” együtt élt a korral? — Egy csámpásan pörgő, eszeveszetten kör­be száguldó bolygó, a Föld sodor magával minket, pár milliárdnyi emberi lelket, körös­körül a sötét, hideg űrben. Mozgásaikat oly­kor ismeretlen természeti, történelmi, társa­dalmi erők irányítják, a tudat szerepe néha igen szerény. Még a tudatosnak vélt alkotó­munkában is. Én különösen mindig „tudato­san” hallgattam a tudatalatti, tudatfeletti su­gallataira, a környezet, a társadalom ösztön­zéseire. Többnyire azt próbáltam adni, amit kértek tőlem. Most, hogy kevesebbet kérnek, most gondolkozhatom, mit is adjak. • ön modem zenét és (legalábbis számomra) nagyon harmonikus zenét fr, egyszerre. Hogyan lehet ezt a két hatást együtt érvényesíteni? — Se modern, se ha.mónikus zenére nem törekszem. Igyekszem felfoghatöan fogalmaz­ni, keresve a rezonanciakeltés lehetőségét, az emberi kapcsolatteremtés útját, a zene hul­lámhosszán. • Ki vagy kik voltak hatással zenei igényé­nek alakításában? — Bartók emelkedett és zárt szellemisége, egyéni-univerzális zenéje maximális mércét állít a kor zeneszerzői elé. Személyes zene­szerzői mintaképem mégis inkább a XX. szá­zad két ellenlábas „nagy öregje” volt: mes­terem, a hivő és értékőrző Kodály, és a szkep­tikus, örök kísérletező Stravinszkij. (Érdekes, hogy szembenálló kettőjüket összekötötte kü- lön-külön kinyilatkoztatott meggyőződésük a melódia elévülhetetlen vezető szerepéről a zene struktúrájában. Közös vonás egyébként a két mester józan realizmusa is.) • Közismertek gyermekoperái és az a tény, hogy milyen szívesen ír gyermekeknek. Milyen összefüggésben van ez saját szép családjával? — A gyermekszeretet (az emberszeretet ré­sze) talán megadja a természetes összefüggést a két tény között. De gyermekeknek kompo­nálni: ez tisztulási, egyszerűsödési gyakorlat is lehet a zeneszerzői gondolkodás számára. Ahogy a gyermekek fizikai táplálása is na­gyobb higiénikus gondossággal, körültekin­tőbb felelősséggel jár — úgy kell a zeneszer­zőnek háromszor is megrágnia, mit nyújthat a fogékony, benyomásőrző gyermekhallgató­ságnak, mit ír a „tiszta lapra”. Mert amit odaír, az megmarad és sok éven át hat! • A múltkorában három hetet töltött Viet­namban. Zenei élményeket is hozott magával? — Vietnámi kirándulásom zenei élményei­ből legemlékezetesebbek a népzenei tapaszta­latok — az eltűnő ázsiai őskultúra még fel­lelhető emlékei. A hallottakból hét darabot könnyű zongoradarab-sorozatban „konzervál­tam”. (Mint aki letépi; lepréseli és bekere­tezi a mezei virágot.) De zenei élményt ad maga a nyelv, a hétköznapi beszéd is, ahogy azt_a járókelő mokány vietnami emberkék és madárka-szerű vietnami lányok gügyügik, da­lolják és csicsergik. Gyönyörű tájélményeim is voltak. Hajóút a háromezer sziklaszigetes Ha-Long öböl frissen aknátlanított vizén. Ki­rándulás a Hoa Binh hegység narancsligetei közé, Thay-Phong ősrégi pagodájához. — De a legfőbb élményt maga a csodálatos vitali- tású. erős, leleményes vietnami népnél való találkozás adta. Ennek a népnek. Dzsingisz khántól napjainkig, minden hódítót sikerült visszavernie. És láthatóan nagyon hamar talpra fog állni a hosszú háborúk gonosz rombolásai után. László Ilona a könnyűzene kialakulásáról, az irodalmi és színházi műso­rokról ejtenénk néhány szót. Ez talán most fontosabb; a ze­nei műsorok dolga rendben van. Egy feltűnő, sőt kiáltó je­lenséget kell szóvá tennünk. Nevezetesen azt az ellentétet, amely jó ideje tapasztalható egyfelől a zenei és tegyük hoz­zá, képzőművészeti ismeret- terjesztő műsorok magas színvonala, másfelől az ugyan­ilyen irodalmi, színházi anya­gok enyhén szólva alacso­nyabb színvonala között. Amíg kitűnő zenei és képzőművé­szeti műsorokat láthatunk, jó, időnként izgalmas anyagokkal és kialakult, megszilárdult adásformákkal, addig az iroda­lommal, színházzal való fog­lalkozás ehhez képest dado- góan bizonytalan. Az ilyen iro­dalmi-színházi műsoroknak — legalábbis egyelőre — nincs kialakult formájuk, típusuk; a tévé itt még keresi önmagát. A zenei és képzőművészeti adásokban közel juthatunk a művekhez és az alkotókhoz, az irodalmi, színházi műsorok, magyarázatok viszont általá­ban felületesek, felszínesek, elsietettek. Nyugodtan mond­hatjuk, a tévé rriunkájának ez a része — annak ellenére, hogy magától értetődőleg időnként találkoztunk már jó néhány figyelemre méltó vál­lalkozással — még megoldat­lan. ö. L. Megjelent a „Szovjetunió” februári száma Színes fotókkal és festmé­nyekkel gazdagon illusztrált a Szovjetunió című folyóirat februári száma. A lap a Szov­jetunió idegenforgalmával fog­lalkozik, és hasznos tudnivaló­kat közöl, sokrétű tájékozta­tást nyújt a Szovjetunióba uta­zók, egyéni turisták vagy társasutazások részvevői és szakemberek számára. A tartalmas, olvasmányos cikkek, a térképek s a bősé­ges képanyag felhívja az utaz- nivágyók figyelmét a Szovjet­unió világhírű látnivalóira, és sok, nálunk kevéssé ismert ne­vezetességeire is. Bőséges íze­lítőt kaphat a februári, ide­genforgalmi szám olvasója a látnivalókról. Ismerteti a lap az Inturisztnak, valamint az ifjúsági utazási irodának, a Szputnyiknak a szolgáltatásait, az általuk javasolt legfonto­sabb társasutazások részletes programját és menetrendjét. Tanácsot is kap a lap olvasó­ja az úti ruhatár összeállítá­sához: a Szovjetunió egyes ré­szei között ugyanis az évsza­kok eltolódnak egymáshoz ké­pest, s a közhiedelemmel el­lentétben a nyári időszakban plusz 40 Celsius fok is fogad­hatja Szibériában a nagy hi­degre felkészült turistát. Fel­hívja a lap a figyelmet a Szovjetunióról szóló új úti­könyvekre, albumokra is. Országos egészségügyi amato'rfilmszerale Nagykőrösön Május 10-én és 11-én Nagy­kőrösön rendezik meg az idén a III. egészségügyi és környe­zetvédelmi amatőrfilmszem­lét az Arany János művelődé­si központban. Az előzetes program szerint az első nap estéjén az ün­nepélyes megnyitó után kezdődik a verseny film elv vetítése. A második napon a vetítés ■után szakmai konzultáció kö­vetkezik, majd a zsűri, amely­nek elnöke dr. Kárpáti György filmrendező, a Szín­ház- és Filmművészeti Főis­kola tanára, kihirdeti a kétna­pos szemle eredményét. Az országos szemle alkal­mából a tíz rendező szerv, az Egészségügyi Minisztérium egészségügyi felvilágosítási központja, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa, a Magyar Amatőrfiim Szövet­ség, az Amatőrfilmesek'Orszá­gos Tanácsa, a Magyar Vörös- kereszt, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a MÉTE központi filmbizottsá­ga, a Nagykőrösi Konzervgyár amatőrfiim klubja, a Szak- szervezetek Országos Tanácsa és a nagykőrösi tanács műve­lődésügyi osztálya közzétette a verseny feltételeit. A felhívás szerint a filmszemlére minden olyan amatőr­filmmel lehet nevezni, amely az 1972-ben rende­zett II. egészségügyi film­szemlén nem vett részt, illetve az után készült. A versenykiírás egyebek kö­zött rámutat, hogy az egész­ségügyi és környezetvédelmi témaköröket a versenyzőknek a legszélesebben kell értel­mezniük. A filmekben ily mó­don szerepelhet a véradás, az elsősegélynyújtás, a családvé­delem, az anya- és csecsemő­védelem, az öregek gondozá­Az ÉMASZ hatvani kirendeltsége , villanyszerelő szakmunkást FEL VESZ Jelentkezés: ÉMASZ Vállalat Hatvan, Csaba u. 11. sa, a cigány lakosság problé­mája, a tisztasági mozgalmak, az alkoholizmus elleni küzde­lem, a dohányzás ártalmai, az egészséges életmódra nevelés, a munkavédelem, az állat­egészségügy, a növényvéde­lem, a vizek védelme, a zaj­ártalom, az árvízvédelem stb. A versenyre nevezési lapo­kon április 10-ig lehet jelent­kezni a nagykőrösi tanács művelő­dési osztályán. A film bekül­désének határideje április 25. A díjakról a szemle rendező- bizottsága annyit közölt, hogy várhatóan és összesen mintegy 20 ezer forint jutalmat kap­nak a helyezett filmek alko­tói. Ugyancsak a díjazott fil­mek közül választják ki azo­kat az alkotásokat, amelyek 1975-ben a bulgáriai Várná­ban megrendezendő V. nem­zetközi vöröskeresztes és egészségügyi filmfesztiválra kerülnek. A verseny megrendezéséről, a nevezési feltételek lebonyo­lításának részleteiről a nagy­kőrösi tanács művelődésügyi osztályán Szabó Sándor mű­velődésügyi felügyelő és a Magyar Amatőrfilm Szövet­ségben — Budapest, I- Corvin tér 8. — dr. Henkei Antal, az elnökség tagja nyújt felvilá­gosítást. Általános iskolát végzett vagy most végző fiúkat IPARI TANULÓNAK SZERZŐDTETÜNK az 1974/75-ös tanévre KŐMŰVES, ÁCS, ASZTALOS, BURKOLÓ, FESTŐ, VILLANYSZERELŐ, VIZ-GÁZSZERELÖ SZAKMABA A kőművestanulókat tanulóotthonban helyezzük el. Jelentkezés írásban: ÁPRILIS 4. ÉPÍTŐIPARI SZÖVETKEZET Budapest Vili., Auróra u. 23, Munkaügy. Amint arról már két alkalommal beszámoltunk, a megye mintegy másfélszáz művelődési intézménye kö­zül tíz nevezett be a második alkalommal megrende­zett kiváló művelődési ház címért folyó versengésbe, amely tavaly fejeződött be- A résztvevők közül eddig hatot mutattunk be. Ezúttal a további négy intézmény kétesztendős munkájáról adunk számot. Egyenletes haladás Művelődési házak a kiváló címért Tovább a megkezdett úton Párbeszéd Mit ír a „tiszta lapra"?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents