Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-27 / 22. szám

1974. JANUÁR 27., VASÁRNAP PES? us.er Kt r/6'rfflp Kádár János cikke az osztrák kommunisták folyóiratában A Weg und Ziel, Auáetrik Kommunista Pártjának elmé­leti folyóirata februári számá­ban közli Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának az 1934 feb­ruári ausztriai munkásfelke- léssel foglalkozó cikkét KITÜNTETÉS A Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Verő József Kos- suth-díjas akadémikusnak, a Vasipari Kutató Intézet igaz­gatójának 70. születésnapja al­kalmából, a kohászat fejlesz­tésében kifejtett tevékenysé­gért a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta. Szabadban és üvegháziján £<*** Maflái* A szentlőrinckátai Üj Világ Termelőszövetkezet rövidesen egyesül a tóalmásivaL Most folynak az előkészítő tárgya­lások, hogy a két szomszéd község szövetkezetei közel 4 és fél ezer hektáros közös gaz­dasággá alakuljanak. Az Üj Világ Termelőszövet- kezet tagjai már szorgoskod­nak a határban. 120 holdon metszik a szőlőt, és jelenleg már a munka 80 százalékával végeztek. A háztáji gazdasá­gokban nagy területen, 40 ezer négyzetméteren terem primőr áru fűthető és nem fűthető fólia alatt. A termelőszövetke­zet 6 ezer négyzetméteres üvegházában 130 ezer fej sa­láta palántái fejlődnek táp­kockában. Néhány héten belül kiültetik azokat a fűthető fó­lia sátrakba. A község kiskert­jeiből karácsony óta szállítják Budapestre a sóskát. Az idén az Űj Világ Termelőszövetke­zet az Óbudai Közérttel és a Budapesti Közért Vállalattal kötött szerződést valamennyi primőrjének értékesítésére: 250 ezer fej saláta, 500 ezer csomó retek kerül a piacokra, ezenkívül korai paradicsom és paprika. Koppány György A magyar notársadalom nevében Az MNOT nyilatkozata A vietnami háború beszün­tetéséről és a béke helyreállí­tásáról szóló párizsi egyezmény aláírásának első évfordulóján a Magyar Nők Országos Taná­csa az egész magyar nőtársa­dalom nevében meleg baráti- sággal köszönti a vietnami asz- szonyokat, lányokat, az egész vietnami népet. A nyilatkozat többek között hangsúlyozza: A magyar nők ismételten teljes szolidaritásukról és fel­tétlen támogatásukról biztosít­ják a vietnami nőket a jelen nehéz feladatainak végrehaj­tásában. Ugyanakkor azonban erélyes tiltakozásuknak adnak hangot, és ismételten, nyoma­tékosan követelik, hogy a saí- goni hatóságok azonnal bo­csássák szabadon a még kon­centrációs táborokban és bör­tönökben sínylődő több mint 200 ezer politikai foglyot, azonnal szüntessék be a Dél­vietnami Ideiglenes Forradal­mi Kormány ellenőrzése alatt álló területek elleni katonai akciókat. Követelik, hogy az Egyesült Államok kormánya haladéktalanul szüntesse be a Thieu-kormány fegyverekkel és hadianyaggal való ellátását, s mind az USA. mint a saigo- ni vezetés maradéktalanul tartsa tiszteletben a párizsi egyezmény rendelkezéseit, ami előfeltétele Indokína vala­mennyi országa szilárd és tar­tós békéjének. EREDMÉNYEK ÉS TEENDŐK ERŐSÖDTEK A SZOCIALISTA TULAJDONVISZONYOK Beszélgetés dr. Bíró Ferenccel, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkárával A tavalyi gazdasági év nagy jelentőségű volt hazánk életében. Egyrészt azért, mert az iparban és a mezőgaz­daságban kedvező folyamatok erősödtek meg, számos feszültséget sikerült feloldani, s több olyan alapozó munkát végeztünk, amelynek gyümölcseit majd a kö­vetkező években szüretelhetjük le. Az elemzés most azért is rendkívül fontos, mert túljutottunk a negyedik ötéves tervidőszak félidején, következtetni lehet hát a terv sikereire, s gyorsan be lehet avatkozni a kedvezőt­len folyamatokba — a következő két- év eredményeiért. A Pest megyei gazdasági élet alakulásáról, formálódá­sáról dr. Bíró Ferenccel, a megyei pártbizottság titká­rával beszélgettünk. nálást, morálisan is gondokat okozott. Jellemzők voltak e problémák a váci Kötöttóru- j gyárra, a leniparra. A gyapjú- | mosót pedig fel kellett szá­molni, mert kártolt szövetek­re nem volt igény. A Hazai Fésűsfonóval való összevonás szintén fontos lépés a gazda­ságos termékszerkezet kiala­kításában­— Sikeres volt-e a tavalyi gazdasági év Pest megyében? Milyen eredményeiket értünk el a tervidőszak első három évében? — 1973 az ipari és a mező- gazdasági termelésben az át­lagosnál eredményesebb volt. A legutóbbi pártbizottsági ülésen a negyedik ötéves terv első felét értékeltük. Megál­lapítottuk, hogy az iparban az időarányos terv teljesült, sőt egyes területeken túl is telje­sítették az előírásokat. — Mely iparágak fejlődtek az átlagosnál gyorsabban? — Elsősorban a vegyipar: tavaly avattuk fel a százha­lombattai Dunai Kőolajipari Vállalat új, évi hárommillió tonna teljesítményű frakcio- nálóüzemét. Itt a próbaterme­lés már tavasszal megkezdő­dött, tehát jelentős mennyisé­gű többlettermék származott az új üzemből. Hasonlóan fej­lődik a többi megyei vegyipa­ri vállalat is: a váci FORTE- nál a rekonstrukció eredmé­nyei most bontakoznak ki, a PEMÜ fejlődése pedig a taná­csi iparon belül is kiemelkedő. A szövetkezetek vegyi mel­léküzemeiben a normális egyensúlyi állapotot teremtet­ték meg, s így egészségesen fejlődhetnek tovább. — A gépipari vállalatok a megyében tavaly sóik gonddal küzdöttek. Hogyan tudtak úrrá lenni a nehézségeken? — A gépipar a megye ipa­rában az egyik jelentős ága­zat. A gondok ellenére á fej­lődés üteme itt is jobb volt az országos átlagnál. Az év köz­ben több cég profilgondokkal küzdött, mégis lehetőség volt hatékonyságuk javítására. Jel­lemző e helyzet a Cáépel Au­tógyárra, ahol profilgondokon kellett segíteni: a tehergépko­csik kifuttatása, az autóbusz- padlóvázak készítése olyan termelésfelfutást eredménye­zett, amely példátlan a gyár történetében. Az autógyárhoz hasonlóan a többi Pest me­gyei gépipari vállalat is töre­kedett a gazdaságos termék- szerkezet kialakítására. Nem kevesebbről van szó, mint hogy a vállalatok vezetői fel­ismerték: csak korszerű ter­mékekkel versenyezhetnek a hazai és a külföldi piacokon. Ilyen termékeket azonban csak korszerűen lehet előállítani- Eddig viszonylag könnyebb volt a 'vállalatok dolga, mert rendelkeztek extenzív tartalé­kokkal. Most már nagyobb be­fektetések szükségesek ahhoz, hogy a gyártmányfejlesztésben lépést tarthassanak a kor kö­vetelményeivel. A fejlesztés minőségében új szakasz kez­dődik. E folyamat jól nyo­mon követhető a megyében: az iikladi Ipari Műszergyár most határozta el, hogy több százmillió forintért korszerű­síti a kismotorgyártást, s új készülékeket is felvesz ter­méklistájára. A váci Híradás- technikai Anyagok Gyárában hasonló törekvésekkel talál­kozhatunk. Ä Mechanikai Művek a kondenzátorgyártás fokozásával kívánta ellensú­lyozni a csökkenő olajkályha- igényeket... Problhémák azért maradtak, sőt a legtöbb gond az ágazatok közül a gép­iparban van. A feladat: a gaz­daságtalanul termelt cikkek elhagyásával felszabadult ka­pacitást társadalmilag hasznos termelési lehetőségekkel ki­használni. — Milyen évet zártak a Pest megyei könnyűipari gyárak? — A rekonstrukció pozitív hatása szinte mindenütt érzé­kelhető. Azonban a könnyű­ipar fejlődése sem volt zavar­talan, különösen a textilipar­ban nyomasztóan hatott a rendeléshiány, s ez károsan befolyásolta az eszközkihasz­— Teljesítette-e tavalyi tervét az építőipar? Ki Iából-e a hul­lámvölgyből az építőanyag­ipar? — Az építőanyag-ipariban a termelés növekedése jelentős, de még mindig elmarad az igényektől. A váci DCM év­ről évre több cementet ad, ta­valy több mint egymillió ton­na építőanyag hagyta el a gyárat. A solymári cserép- és téglaipari kombinát üzembe helyezése azonban elhúzódott, pedig termékeire nagy szük­ség lenne: remélhetőleg idén itt is megkezdődik a termelés. Köztudott, hogy a Beton- és Vasbetonipari Művek szent­endrei gyára gondokkal küsz­ködött, kevés volt a megren­delés, tavaly a helyzet némi­leg változott: a kapacitás- kihasználás javult, s ennek nagyon örülünk... A Pest megyei építőipar sajnos, ta­valy sein teljesítette lakás- építési, beruházási terveit, e területen viszonylagos lema­radás van, amely veszélyezte­ti a negyedik ötéves tervcél­jainak megvalósulását. Szent­endrén a lakások átadására a járulékos munkák késése, Vá­cott a tömbfűtőmű körüli problémák miatt nem került sor — s mindez a szervezet­lenség következménye. — Lépést tartott-e az eleim i- szeripar a mezőgazdasági ter­melés fejlődésével? — A Pest megyei élelmi- szeripari gyárak az előjegyzé­sek szerint teljesítették tervei­ket, néhány cikk kivételével az ellátás kielégítő. Teendő azonban itt is van: elég kevés az a tiszta jövedelem, amely elősegítené a fejlesztést, hogy lépést tarthassanak a mező- gazdaság fejlődésével. 1974— 75-ben a feszültséget fel kell oldani. Milyen ellentmondás­ról van szó? A zoldségprog- ram néhány éven belül meg­oldódik — de csak konzerv­ipari szinten. Ma még a kon­zervgyárak nem tartják a lé­pést a mezőgazdaság korsze­rűsödésével, például a szemes borsót másképpen kell fogad­ni, mint a hüvelyeseit Vagy: a paradicsomkombájn belépé­se miatt a konzervgyárakba nem ládában érkezik a para­dicsom, hanem léként — tehát a léparadicsom fogadására al­kalmas konténerekre lenne szükség, s nem ládákra. A konzervgyáraknak viszont ki­csi a fejlesztési alapjuk. Hitel­re van szükségük. — Ezek szerfalt a mezőgazda­ság dinamikusain fejlődik, kor­szerűsödik? — A mezőgazdaság — a me­gyében is, mint az országban — a nagy aszály ellenére elfo­gadható eredményeket ért el: a termésátlagok a rekordévhez képest is nőttek. Egyre inkább tért hódítanak a megyében is a termelési rendszerek: 50 te­henészeti telepet alakítottak ki, 14 szakosított sertéstelep épült fel, a legkisebb évi öt­ezer, a legnagyobb, a ceglédi tangazdaságé, 50 ezer sertés kibocsátására alkalmas. Már évekkel ezelőtt megoldódott a nagyüzemi baromfitartás: ta­valy a Hernádi Március 15. Tsz 45 millió baromfit forgal­mazott tagszövetkezeteinek. Hernádon a feldolgozó üzem­mel teljessé vált a vertikum. A növénytermesztésben pedig a bábolnai, a bajai, a nádud­vari rendszerek kezdenek meg­honosodni. A paradicsom-, a vöröshagyma-, a cukorrépa­termesztés is egyre inkább iparszerű rendszerben tönté-. nik. — Hogyan lehet összegezni az Ipar és a mezögazoasíg ered­ményeit? — Az, eredmények bizonyít­ják, hogy a szocialista tulaj­don- és termelési viszonyok erősödtek mindkét alapvető szektorban. Ez kihat például a kommunális, az ellátási gon­dok megoldására is. Es a leg­égetőbb területeken olyan eredmények köny vethetők el, amelyekre a negyedik ötéves terv kimunkálásakor még gon­dolni sem lehetett. íme a bi­zonyítás: 36 ezer lakás felépí­tését terveztük, s „félidőre” 22 ezer elkészült. A vezetékes ivóvízellátásban (29 százalék) országosan rossz helyen áll­tunk, s most már eddig 1 mil­liárd forintot költöttünk e cél­ra, ebből a lakosság hozzá­járulása megközelítette a fél- milliárdot. Vagy: 2000 óvodai helyet terveztünk, s már eddig 5300 épült meg. 1975-re 7000 várható. Ugyanezt lehetne mondani a bölcsődei, az isko­lai ellátásra is — bár tudjuk, hogy a feszültségek újrater­melődnek. — Az ipar és a mezőgazdaság eredményei éreztetik-e hatásu­kat a kereskedelemben és a szolgáltatásban is? — A kiskereskedelem for­galmának növekedése me­gyénkben nagyobb volt az or­szágos átlagnál. Sokat áldoz­tunk a bolthálózat fejlesztésé­re, s kiderült, hogy a bejáró dolgozók is szívesen vásárol­nak otthon, ha van rá lehető­ség. A hálózat fejlesztésével —• a főváros tehermentesítésére — kereskedelmi gyűrűt ala­kítunk ki. E munka megkez­dődött, s a számok jelzik ered­ményeit : 32 ABC-áruházat, szakáruházát adtunk át. A ta­nácsi és a szövetkezeti ipar a minisztériumi vállalatoknál jobban fejlődött, a lakossági szolgáltatás viszont nem ala­kult az igényeknek megfele­lően. A vezetők azzal véde­keznek, hogy a szolgáltatásból származó nyereség nem teszi lehetővé a gyorsabb ütemű fejlesztést. Ez igaz, mégis a szolgáltatás fokozása áll az el­ső helyen. — Melyek az iparban a leg- fontosabb teendőik? — Elsősorban a munka tár­sadalmi hatékonyságának nö­velése, amely lehetővé teszi a vállalati , gazdálkodás haté­konyságának fokozását. Nagy figyelmet kell fordítani a ter­mékstruktúra további javítá­sára, csökkentve a gazdaságta­lan cikkek arányát. Ez nem könnyű feladat. További konk­rét munka- és üzemszervezési intézkedések szükségesek, hogy csökkentsék a felesleges költ­ségeket, s az importcikkek ár­emelkedésének hatását mérsé­kelni tudják. Az intenzív fej­lesztéseknél, a beruházásoknál nagyobb figyelmet fordítsanak a beruházásszervezés haté­konyságára ... Nem kisebb jer ientőségű feladat az üzemi demokrácia fejlesztése, vagyis a munkások aktivitásának gyümölcsöztetése, amely nem­csak gazdaságilag, hanem po­litikailag is rendkívül fontos. — Mi a legfontosabb teendő a mezőgazdaságban? — A mezőgazdaságban az egyesülések után a termelés­fejlesztés: ki kell alakítani az optimális ' szervezetet, s elké­szíteni a középtávú fejlesztési terveket. Továbbra is támo­gatjuk a korszerű rendszerek bevezetését, s azok kerülnek előnyösebb helyzetbe, akik a modern módszerek előnyeit hamarabb felismerik ... Egy társadalmi feladatról kívánok még szólni: meg kell oldani a mezőgazdaságból felszabaduló munkaerő társadalmilag hasz­nos foglalkoztatását. Részben tudatos iparfejlesztéssel — elsősorban a ceglédi körzet­ben — másrészt a helyi ipar, a melléküzemági tevékenység tudatos fokozásával — fejezte be nyilatkozatát dr. Bíró Fe­renc, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára. Fóti Péter I kedő gyárak, vállalatok többségének dolgozói ugyancsak bejárók, tíz-ti­zenöt településről indulnak útnak reggelente — mint például a Ganz Műszer Mű­vek Árammérőgyárába, Gö­döllőn —, de van üzem — így az Egyesült Izzó Tv- képcső és Alkatrészgyára Vácott —, ahol negyven te­lepülés szolgál lakóhelyül a munkásoknak, alkalma­zottaknak. Vajon bármek­kora legyen is egy gyár, egy vállalat, képes arra, hogy mindenütt jelen le­gyen segítő, kezével, ahol csak dolgozói élnek? Nem szónoki kérdés ez! Mert ahogy méltányolni il­lik a tanácsok gondját, ba­ját, ugyanúgy figyelmet ér­delem a gyárak, vállalatok, szövetkezetek vezetőinek tipródása, hiszen nagyon is szigorú feltételek között gazdálkodnak, s a pénznek, a fejlesztési lehetőségeknek ők sincsenek bővében. Olykor annyira nem, hogy az egyszerű újratermelés pénzügyi fedezetét is alig tudják előteremteni... V alamiféle „lebeszélő” mozgalmat kezdemé­nyeznénk, a tanácsok vezetőit okítva? Aligha van erre szükségük, s ok is kevés rá. Pusztán a tárgyi­lagos mérlegelés szükséges^ ségét kívánjuk aláhúzni, az ésszerű határok létjogo­sultságát. S ezt nemcsak a tanácsoknak kell belátniuk, hanem a lakosságnak úgy­szintén. Mert igaz, öröm­mel fogadják, ha a gyár belesegít a lakóhely gond­jainak megoldásába, de legalább ekkora várako­zással figyelik a munkahely fejlődését, korszerűsödését, márpedig ritka az olyan hely, ahol két kézzel mar­kolhatnak bele a pénzes­zsákba, s bármennyit emel­nek ki, mindig marad ben­ne. Ezért vagyunk hívei an­nak — amire itt-ott már akad példa a megyében —, hogy a tanács és az egyes ügyekben érintett üzemek, szövetkezetek vezetői idő­ben Összeülnek, megtár­gyalják, a majdan végre­hajtandó feladatból ki mekkora részt vállal. Idő­ben, ezt tettük hangsúlyos­sá, s azt értjük alatta, hogy még a munka megkezdése előtt, a lakosságnak tett ígéretet megelőzve. Nap­jainkban ugyanis inkább az a gyakorlat — és rossz gyakorlat ez! —, hogy már tart a munka, amikor az el­ső eszmecserére sor kerül, amikor kapkodva, ideges­kedve azért futkosnak, ne­hogy elfogyjon a pénz, ne kelljen későbbre halaszta­ni az átadást... Átgon­dolt előkészítéssel, a segítség okos, tisztességes megnye­résével — s nem kicsikará­sával — távolabbra jutni, s biztosabb, szilárdabb úton. Közös érdekekről van szó? Természetesen azokról. Lényének tehát a módsze­rek, az eszközök is közösen kiválasztottak, elfogadot­tak, mindenkor és minden­ki által tiszteletben tartot­tak. Mészáros Ottó E gyre több példa bizo­nyítja, hogy a gyárak, a vállalatok, az ipari és a mezőgazdasági szövet­kezetek fölismerik a tele­pülésfejlesztés és saját te­vékenységük összefüggé­seit, igyekeznek javítani a tanácsokkal való kapcsola­tukat, segítséget adni pénz­zel is, mással is a különbö­ző beruházásokhoz. Ugyan­akkor — s ez megintcsak örvendetes — az a fölisme­rés szintén erősödik, hogy a vállalatoknak a koráb­biaknál többet kell törőd­niük dolgozóik munkán kívüli helyzetével, életkö­rülményeivel. A Lenfonó és Szövőipari Vállalat pél­dául joggal büszke arra, hogy sokféle támogatást nyújtott a 156 lakásos lakó­telep létrehozásához, s bár akadtak elkeserítő, kiáb­rándító mozzanatok, a jö­vőben sem tagadják meg a lehetséges segítséget azok­tól, akik önálló otthonhoz akarnak jutni. A nagykátai járás több községe — így például Szentmártonkáta, Tápiószele — fővárosi üze­mekkel alakított ki állandó és gyümölcsöző kapcsolatot, olyan munkahelyekkel, amelyeken nagy számban találhatók bejárók a járás­ból. Sorolhatjuk tovább: Vácott napjainkban bontakozik ki az a méreteiben is, értéké­ben is elismerést érdemlő összefogás, aminek célja, értelme a városi művelődé­si központ jövőre történő átadása, s ebben az üze­mek vállalták a főszerepet. Diósdon, a Magyar Gördü­lőcsapágy Művek gyára az óvodaépítéshez nyújtott te­temes támogatást, Monoron, a Jászai Mari téri óvodá­hoz csak az Üj Élet Ter­melőszövetkezet egymaga 300 ezer forinttal járult hozzá, a Monori Építőipari Szövetkezet pedig félmil­lióval. Jó ez? Nagyon jó! Örüljünk neki? Természe­tesen. Vannak a vállalatok­nak, a szövetkezeteknek ilyen nemes, önként telje­sített kötelezettségei? Van­nak. És mégis, néhány el­gondolkoztató vonás arra figyelmeztet, hogy meg kell lelni az egészséges és az egészségtelen közötti választóvonalat, azaz a ha­tárt, amely a támogatás és a kicsikart segítség között húzódik. S ok a gondja a taná­csoknak, hiszen nehéz azt mondani ötven vagy százötven gyermek szüleinek, hogy nincs hely a bölcsődében, az óvodá­ban. nem egyszerű odaállni a lakosság elé, s közölni, ez meg amaz későbbre halasz­tódik, mert nem teremtő­dött meg rá a fedezet... Már-már közhely, hogy a megye településeinek nagy része folytonosan lemarad az igényekkel vívott ver­senyfutásban, ami kétségte­lenül létrehozója egy — jobb kifejezés híján — fe­szítő erőnek, ez pedig arra sarkallja a tanácsokat, hogy próbálkozzanak itt is, meg ott is. Ám van ennek másik oldala. Nevezetesen, hntnr a mpfívphpn fpvpkpnv-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents