Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-05 / 3. szám
2 1974. JANUÁR 5.. SZOMBAT „U.YEÍ < FÓKUSZ Belső logika? Carlos Arias Navarro spanyol minisztereinek új kormánya péntekén letette a hivatali esküt Francisco Franco tábornok spanyol allamfo előtt. SPANYOLORSZÁGBAN a Carrero Bianco miniszterelnöK ellen elkövetett merénylet most mar nyilvánvaló, hogy poluikauag teljesen új helyzetet teremtett. A merénylet ál- uozatává vált Blanco kulcsembere volt annak az úgynevezett „átmeneti sémának. amelyet Franco tábornok a nagy burzsuáziát és a banktőkét képviselő konzervatív-katolikus Opus Dei technokratáival es a hadsereg vezetőivel együttműködve dolgozott ki. Az átmenet célja az volt, hogy megőrizzék Spanyolországban a jelenlegi, stílusában némileg enyhített, de lényegében változatlan diktatúrát s ezzel együtt elfogadhatóvá tegyék a rezsimet a többi nyugat-európai ország, mindenekelőtt a Közös Piac számára. Ezen az átmeneti sémán belül emellett kemény hatalmi harcok is dúltak az Opus Dei menedzserei és a régi egyeduralmának visszaszerzésére törekvő, (de önmagában is több frakcióra tagozódó) fasiszta Falan- ge, meg a vezérkar és a csend- őrség különböző csoportjai között Santiágó Carlllo, a Spanyol Kommunista Párt főtitkára kijelentette: A kommunisták elítélik a Blanco elleni merényletet, s általában a merényleteket, mert a politikai problémákat csak a néptómegek Harcával lehet megoldani, a merényletek pedig épp ennek a harcnak a kiszélesítését akadályozhatják. A spanyol problémákat csak akkor lehet megoldani, ha elismerik a Spanyol Kommunista Párt realitását, azt, hogy a pártot nem lehet erőszakos eszközökkel megsemmisíteni, és, ha hajlandók lesznek párbeszédet kezdeni a kommunista párttal. A kommunisták nem akarnak az erőszakos harc útjára lépni, és mindent megtesznek annak elkerülésére. Ennek érdekében azonban arra van szükség, hogy párbeszéd alakuljon ki a különböző áramlatok között, egy demokratikus alternatíva feltételeihez. NAVARRO miniszterelnökké történt kinevezése (ki köztudottan a „kemény kéz” embere), a szakszervezeti vezetők ellen hozott rendkívül kemény ítélet s Navarro új kormányának összetétele azonban nem e párbeszéd felé mutat. Navarro az előző kormány 19 minisztere közül 11 helyébe új minisztert nevezett ki. A régi kabinetből csupán hatan maradtak az újban. Kiszorult a kormányból Laureano Ló- pez Rodó külügyminiszter, akinek távozásával a kormányban most már senki sem képviseli az Opus Dei elnevezésű katolikus mozgalmat. Az a Rodó távozott a spanyol belpolitika színteréről, aki előkészítette Franco kijelöt utódjának, Juan Carlos hercegnek pozícióját. Eltávolították a kormányból az utolsó technokratákat is, és az új miniszterekre, miként a miniszter- elnökre is csupán az jellemző, hogy feltétel nélkül hűségesek Franco tábornokhoz. AZ Üj MINISZTERELNÖK nem tartozik a kifejezett ultrákhoz, sem más olyan csoporthoz a rendszeren belül, amely valamilyen meghatározott új irányban akarná terelni a spanyol politikát. Mi hát a belső logikája a mostani fejleményeknek, mely távlatilag elsősorban a Franco által kijelölt utód, Juan Carlos helyzetét veszélyezteti. Nem hinnénk, hogy a Spanyol Kommunista Párt által követelt párbeszéd, de az is igaz, hogy most első alkalommal fordult elő, hogy a miniszterelnöki és a miniszterelnök-helyettesi posztokat nem katonák, hanem polgári politikusok töltik be, AZ Űj SPANYOL KORMÁNY jobbratolódást jelez, de e folyamat mindenképpen csak a kezdet. Spanyolország sorsdöntő hónapok előtt áll... Alacs B. Tamás ELMARAD a Közös Piac miniszteri tanácsának hétfőre tervezett ülésszaka, mivel az NSZK és Nagy-Britannia között még mindig nem jött létre megállapodás az úgynevezett regionális fejlesztési alap nagyságáról. OHIRA MASZAJOSI japán és Csi Peng-fej kínai külügyminiszter pénteken Pekingben megkezdte háromnapos hivatalos megbeszéléseit. emu Altamirano havannai sajtóértekezl ete Csütörtökről péntekre virradó éjjel a chilei fővárosban 146 személyt tartóztattak le a kijárási tilalom megszegése miatt. A chilei rendőrség csütörtökön Santiágóban meggyilkolt egy, az argentin nagykövetség területén tartózkodó chilei menekültet. Fernando Leniz chilei gazdaságügyi miniszter csütörtökön Valparaisóban, az ottani vállalati vezetők konferenciáján bejelentette, hogy a Salvador Allende kormánya által államosított összes vállalatokat visszaszármaztatják tulajdonosaiknak. „Chilében a hadsereg a nép hóhéra lett. A junta katonái 15 ezer embert gyilkoltak le. Bebörtönöztek 30 ezer hazafit. Az egyetemekről 25 ezer fiatalt űztek el. Több mint hétszázezer dolgozó az utcára került. Hazámban a legvadabb fasizmus dühöng — jelentette ki Carlos Altamirano, a Chilei Szocialista Párt főtitkára a magyar idő szerint pénteken j hajnalban befejeződött ha- ' vannai sajtóértekezleten. A Népi Egység legnagyobb taglétszámú pártjának vezetője, akit a junta életre-halálra keresett, több mint száz napig bujkált a terrortól dühöngő Chilében. Végül a hazafiak segítségével ki tudott jutni az országból és az új év első napján a kubai fővárosba érkezett. A szökés részletei után érdeklődő kérdésekre, érthető okokból nem válaszolt, csak eny- nyit mondott: ,.Az újjászerveződő szocialista, valamint kommunista párt jól sikerült akciója voHt. Ha a párt úgy dönt, hogy vissza kell mennem, ezen az úton majd visz- szajutok ...” „Az ellenállás erősödik az országban — jelentette ki Altamirano. — A kommunista és a szocialista párt sok vezetőjét meggyilkolták vagy bebörtönözték. de mind a Jcét párt él, dolgozik, szervezi az ellenállást.” Altamirano, aki az illegalitásban levágatta szakállát és bajuszt növesztett, a szocialista párt vezetőségének három másik tagjával együtt jelent meg a sajtótájékoztatón. Az egyik kérdésre válaszolva kijelentette: „Ha most választásokat tartanának, biztosak vagyunk benne, hogy a tavaly márciusi 44 százalékkal szemben a Népi Egység elérné a 70 százalékot. A terror az ingadozó rétegeket is meggyőzte arról, hogy hol a helyük”. Az MTI tudósítójának kérdésére válaszolva elmondotta: „Lu-is Corvalan elvtárs egy halálkamrában szenved olyan körülmények között, amelyeket ember nem bírhat ki. így akarják elpusztítani, hogy mellőzhessék a számukra kényelmetlen bírósági cirkuszt.” „A juntán belül növekednek az ellentétek, folytatódik a hatalmi harc. Tisztogató akciókat indítottak a hadseregen belül is, hogy elnémítsák azokat, akik megelégelték a vérengzést.” Megkezdődik a jugoszláv kőolajvezeték építése A Magyar Szó című újvidéki napilap pénteki számában „A jugoszláv kőolajvezeték” címmel teljes oldalt kitevő, térképpel illusztrált írást közöl az építendő, új kőolajvezetékről. amelynek egy ága Magyarország és Csehszlovákia felé halad, és a két ország számára 10 millió tonna kőolajat szállít majd.' A cikkíró hangsúlyozza, hogy az építkezést a következő napokban megkezdik. és a vezetékrendszer üzembe helyezését 1976 végére tervezik. Óvatos derűlátás Eeníbea DAJAN WASHINGTONBAN A csapatsz© tválasastásr ól folyó egyiptomi—izraeli tanácskozás negyedik fordulója után továbbra is óvatos derűlátás uralkodik Géniben. A péntekig több minit kétórás ülés után kiadott rövid közlemény szerint a felek ,,a csapatszét- választás technikai módozatait tekintették át”. A következő ülést január 7-re, hétfőre tűzték ki. Mose Dajan izraeli hadügyminiszter pénteken, helyi idő szerint délben Washingtonban, a Pentagon épületébe érkezett, hogy megkezdje első, kétórásra tervezett tanácskozását Henry Kissingerrel, az amerikai diplomácia vezetőjével. A hadügyminiszter washingtoni tárgyaláséival kapcsolatban izraeli hivatalos források nem erősítették meg. de nem is cáfolták azt az értesülést, amely szerint Dajan az izraeli csapatvisszavonásra vonatkozó konkrét tervvel utazott az amerikai fővárosba. Az állítólagos terv szerint Izrael hajlandó egyoldalúan visszavonni a Sinai-félszigeten tartózkodó csapatait a Szuezi-csa- tamától mintegy 50 kilométerre levő Mitla- és Giddi-hágó- kig, de ennek fejében Egyiptom garantálja az izraeli hajók szabad közlekedését az újból megnyitandó Szuezi-csa- tornán. Nixon elnök csütörtökön aláírásával törvényerőre emelte az amerikai kongresszus által megszavazott külföldi segélyprogramot, amely az Mose Dajan Izraeli külügyminiszter megérkezett az Egyesült Államokba, ahol Kissinger külügyminiszterrel folytat tárgyalásokat. 1974-es pénzügyi évben 5,78 milliárd dollárt biztosit az Egyesült Államok szövetségeseinek katonai és gazdasági segélyezésére. A legnagyobb összegű segítséget Izrael kapja — 2,2 milliárd dollárt, ezenkívül a „szokásos” 3Ö0 millió dolláros katonai segélyt és 85 milliót gazdasági életének támogatására. A rendkívül nagy összegű segélyt azzal indokolták, hogy Izraelnek pótolnia kell az októberi háborúban megsemmisült fegyverzetet. Közel-keleti események margója Arany és dollár Heikal, az egyiptomi A1 Ah- ram főszerkesztője a lap pénteki számában az Egyesült Államok közel-keleti politikájával és az arab országok olajoffenzívájával foglalkozik. Mint megállapítja, Kissinger amerikai külügyminiszter valahol a középúton jár az izraeli „héják” és az egyiptomi követelések között; nem híve az összes megszállt területek megtartásának, de nem támogatja azt a gondolatot sem, hogy Izrael térjen vissza 1967- es határai mögé. Heikal szerint az amerikai diplomácia vezetője eddig egyetlen nyilatkozatában sem vázolta, hogyan is képzeli el Izrael „biztonságos határait” — így valószínű, hogy egyelőre nincsenek pontos elképzelései erről. Az olajembargóról írva Heikal annak a véleményének ad hangot, hogy az akció nem károsította túlságosan az Egyesült Államokat, mi több, az olajárak emelkedésével egyenesen a nagy amerikai olaj- társaságok malmára hajtotta a vizet. Nemzetközi politikai vonatkozásban még szorosabbá tette Nyugat-Európa és Japán függőségét Washingtontól és közvetve megszilárdította a dollár árfolyamát. A Közel-Keleten követett amerikai politika legfőbb távlati célkitűzéseit Heikal a következőkben látja: elfogadható áron biztosítani az arab olaj nyugatra áramlását; fenntartani a nagyhatalmak közt megindult enyhülési folyamatot; növelni az amerikai befolyást a térségben; megszerezni az arab kormányok és népek rokonszenvét. ★ Minden eddigi rekordot megdöntött az arany ára a brüsszeli valutatőzsdén csütörtökön, s az árfolyam emelkedése pénteken is tartott. Hasonló tendenciát mutatott a dollár is, viszont a nyugateurópai valuták, elsősorban a francia frank árfolyama csökkent. A közös piaci pénzügyi szakértők általában nem nyugtalanok a legújabb valuta-áringadozások miatt. A szakértők szerint a magyarázat részint az olajárak emelkedése — amely megnöveli az arab államok által elfogadott fizetőeszközök, az arany és a dollár iránti keresletet —, másrészt az amerikai fizetési mérleg javulása, amely a korábban leértékelt dollárt most „normális helyzetbe” hozza. A dollár árfolyamának emelkedése csökkenti az amerikai ipar exportjának versenyképességét a nyugat- európai konkurenciával szemben, így végső soron hasznára válhat a közös piaci tőkésvállalatoknak. A szakértők ugyanakkor elismerik, hogy az árfolyam-módosulás tovább növelheti a nyugateurópai inflációt és ennek következtében a fogyasztókra háruló terheket is. A kilencek közös pénzügyi szervei egyelőre nem terveznék különösebb beavatkozást a nemzetközi pénzpiacon. Eltemették Versenyin fcmarsallt Pénteken a moszkvai no- vogyevícsi temetőben örök nyugalomra helyezték Konsz- tantyin Versenyin légi főmar- sallt, a Szovjetunió volt honvédelmi miniszterhelyettesét, a Szovjetunió hősét. A szovjet hadsereg központi székházának vörös zászlókkal díszített termében, ahol az elhunyt fő- marsallt felravatalozták, Andrej Grecsko marsall, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere, valamint más állami vezetők, szovjet katonai parancsnokok és ű»öa- jósok álltak díszőrséget. Burma Burmában csütörtökön 1212 politikai foglyot bocsátottak szabadon —, közölték pénteken hivatalosan Rah- goonban. Jelentős kegyelmi intézkedésként értékelik a politikai foglyok szabadon bocsátását, amely nyomon követte az ország új alkotmánytervezetének jóváhagyását. Az alkotmánytervezetet népszavazásra bocsátották. Ennek hivatalos eredményét csütörtökön közölte Ne Win állam- és kormányfő: a választók 90,19 százaléka szavazott az új alkotmányra, amely egyebek között kimondja, hosv a Burmái Unió Szocialista Köztársaságának gazdaságát a szocialista gazdásági rendszer irányába fejlesztik. A klasszikus koionializmus lélekharangja Jelképnek is beillő esemény volt, amikor nemrégen a világ legrégibb gyarmatai! kikiáltották a világ legíiaialabb köztársasagát. Nyugat-Aírrkának ezen a pontján több, mint fél évezred óta leng a portugál zászló, még a kalandor-kedvű luzitán hajós, Nuno Tristao tűzte ki először, 1446 nyarán. De Portugál-Guineát ma már Bissau-Guinea Köztársaságként említi a világ; az ENSZ-ben a tagállamok többsége a fiatal állam elismerése mellett szállt síkra; s az első hivatalos küldöttség is útra kelt, a magas szintű delegációt Luis Cabral köztársasági elnök vezette Moszkvába. Ugyanakkor liadijeienté- sek is érkeznek a guinea! partokról, a portugál gyarmati hadsereg heves utóvédharcokat folytat, kegyetlen terrorral próbálja visszaszorítani a szabadságért harcolókat. A küzdelem továbbra sem könnyű, de mindenképpen megkondult a lélekharang az utolsó, nagy „klasszikus” koionializmus felett is. Portugália gyarmatbirodalma végóráit éli, s Bissau-Guinea mellett folyik a harc Angola és Mozambiik felszabadításáért is. A sors furcsa iróniája, hogy jelenleg egyetlen portugál kolónián van igazi nyugalom: a Kína testéből kihasított Macao városkában, Hongkong ikerpárjában . . . A gyarmati rendszer összeomlása kétségkívül a második világháborút követő korszak egyik legfontosabb politikai folyamata. Messze tűntek azok az idők, amikor a térképet a brit királyi rózsaszín, a francia im- périum lila jelzése s más gyarmatosító hatalmak színárnyalatai töltötték be. Az imperializmus korában az európai fővárosok külügyminisztériumaiban, vonalzóval húzták meg a távoli kontinensek határvonalait, népek, törzsek, országok sorsáról alkudoztak és egyezkedtek. Ha ellenállás bontakozott ki. lesújtott a nagy bunkósbot, s a „két naszád politika” érvényesült, a hadihajó raj tüzelésre készen vonult fel a partoknál. Az elmúlt negyedszázad során azonban alapvetően megváltoztak a nemzetközi erőviszonyok, s ezzel együtt a világ képe. A Szovjetunió és a szocialista világrendszer léte, erősödése, befolyásának növekedése új feltételeket teremtett a gyarmati sorban sínylődő országok szabadságküzdelméhez. Egyre nehezebb volt a régi eszközökhöz folyamodni, a friss áramlatokat nem lehetett többé feltartóztatni. Afrikában. Ázsiában és Latin-Amerikában egymás után vívták ki függetlenségüket a gyarmatok. Az ötvenes-hatvanas esztendők fordulóján különösen gyors ütemben peregtek az események. Volt olyan esztendő, amikor kéttucatnyi új nemzeti állam iratkozott fél a független országok egyre jobban bővülő listájára, 1960 joggal vonult be Afrika éveként a történelmi feljegyzésekbe. Az Egyesült Nemzetek Szervezete — a Szovjetunió kezdeményezésére — törvénytelennek nyilvánította a kolonializmust, azóta is külön ENSZ-bizottságok kísérik nyomon e határozatok megvalósulását. A bekövetkezett változások szinte felbecsülhetetlen jelentőségűek, ám éppen ennek tudatában kell megvizsgálnunk az érem másik oldalát is. A viharos fejlődés, átalakulás során új problémák jelentkeztek és jelentkeznek, a világ nem hunyhatja be szemét. A gyarmatosítás kénytelen volt meghátrálni, feltűntek viszont a neokolonista, újgyarmatosító irányzatok. Tudomásul veszik az egykori kolóniák függetlenségét, de a súlyos örökséget, a gazdaság elmaradottságát kihasználva, megpróbálják hatalmukat burkoltabb formában fenntartani. Erre sokféle mód és lehetőség kínálkozik: gazdasági függésbe taszítják a javarészt egy vagy néhány terméken alapuló nemzetgazdaságokat, nyugatbarát vezetőréteget segítenek a kormányrúdhoz, katonai segéllyel és tanácsadókkal „puccsképes” hadseregeket állítanak elő stb. Érdekes volt, hogy amikor recsegett-ropogott a gyarmati rendszer, Franciaország vagy Anglia szinte „elébement” a függetlenségi követeléseknek, hogy megfelelő időben, a számára kedvező vezető rétegnek adhassa át a hatalom stafétabotját. így alakult ki a „francia- afrikai közösség” neokolonista formációja. Nemcsak a régi gyarmatosítók nyergeitek át az új gyarmatosítás többet ígérő lovára, hanem több más imperialista hatalom is igyekszik. betörni a korábban mások által kisajátított érdekterületekre. Az Egyesüli Államok, Japán, az NSZK gyakran úgy közeledik a fiatal államokhoz, hogy „tiszta lappal”, nem gyarmatosító múlttal kérkedik. Ez legtöbb esetben ténybelileg sem igaz, szándékaikban pedig különösen távol állnak az önzetlen segítségtől. A tőkésországok részéről kollektiv törekvések is tapasztalhatók: a Közös Piac például társulási szerződések útján szeretné magához láncolni Afrika és Ázsia számos országát. Sajátos feszültséget okoz 0iyan or. szágok kialakulása, amelyek forma szerint függetlenek, valójában azonban gyarmati iga alatt tartják saját lakosságuk túlnyomó többségét. Dél-Afrikában és Rhodésiában olyan telepes rendszerek jöttek létre, ahol az afrikaiaknak kényszerlakhelyet jelölnek ki; elszigetelt ap- partheidekbe szorítják őket; az egyenlő munkáért nem biztosítják az egyenlő bért; nemzeti szervezeteiket illegalitásba kényszerítik, van példa rá, hogy tizennégy fajta igazolvány szükséges ahhoz, hogy átmenjenek az utca másik oldalára. Nyilvánvaló, hogy a lakosság többsége nem érezheti magát szabadnak, és függetlennek, tiltakozik az elnyomás ellen, sőt, egyes vidékeken a partizánháború megindításáig jutott el. A fajgyűlölő rezsimek egyelőre tartani tudják magukat, mivel jól felszerelt katonai erőkre, a gazdasági és politikai kulcsállásokat kézbentartó fanatikus kisebbségre és a külföldi, főleg amerikai és angol támogatásra számíthatnak. Az ljjazi barátot mindig a nehéz órákban ismerni meg; a nemzeti fel- szabadulás és függetlenség harcosai a maguk tapasztalatából győződhettek meg róla, kik vannak velük és kik ellenük. A szocialista országok közvetve és közvetlenül, politikai, diplomáciai, gazdasági és katonai eszközökkel támogatják azt. A sok- * oldalú szolidaritás valóban kézzel tapintható valósággá vált Vietnamban, Bangladesben, Szíriában, Egyiptomban, Dél-Jemenben és sorolhatnánk hosszan a példákat. A cselekvő rokonszenv nemcsak kormányzati szintű tennivaló, hanem társadalmi feladat is. A szocialista országokban s a nyugati államok haladó köreiben egyaránt megnyilvánulnak ezek az érzések s a Békeszerető Erők moszkvai világkongresszusán — hogv a közelmúltra utaljunk —, külön bizottság foglalkozott a nemzeti fel- szabadulás. a függetlenségi harc időszerű kérdéseivel. A pozitív mérleg mellett ismét nehéz lenne elhallgatni, hogy negatív jelenségek is mutatkoznak. A pekingi politika szántszándékkal összezavarja a frontokat, és a valóságos ellentétvonalak helyébe a „szegények” és „gazdagok”, a Dél és Észak konfrontációját kívánja állítani. A függetlenségükért küzdőket éppen leghívebb szövetségeseiktől próbálják elválasztani, miközben a régi és új gyarmatosítóknak kedveznek. A kínai politika azonban önmagát leplezi le: elegendő arra emlékeztetni, hogy Peking máig is akadályozza Banglades ENSZ-felvételét, titkos gazdasági szálak szövődnek Kína és Dél-Afrika között, s a Biztonsági Tanácsban a kínai magatartás mindent szolgált, csak nem az arab népek érdekeit. A koionializmus teljes összeomlása ma már feltartóztathatatlan. A harc azonban változatlanul bonyolult és nem könnyű. Am ennek a harcnak útiait mindenütt végig kell járni. Réti Ervin /
