Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-26 / 21. szám
4 PEST Alton KMú^ap 1974. JANUÄR 26., SZOMBAT Madách — kéziratban így élt... Madách tollvonásai a címlapon.----------5 /íf/w «^2 OK T^-tAO? < #4*cJ.y>7J~~ *&/ »* •» ^^*>«-»*1 ^ ^ V Ztf -d-á/ A párizsi szín soraiból. ’ülönös érzéssel veszi kézbe az ember azt a dísztelenül egyszerű kötetet, amely mélykék, kemény kötésén semmiféle feliratot nem visel, s lapjain sincs egyetlen nyomtatott betű, jelzés, a szokásos kolofon, kiadó feltüntetése. Csak a kötet gerincén olvasható nyomdai, aranyozott szöveg: Madách Imre: Az ember tragédiája. A lapokon magának a költőnek a tollából származó — autográf — egyetlen kéziratának hasonmása és Arany Jánosnak jól megkülönböztethető javításai. Olyan az egész, mintha — kis pacáival, áthúzásaival, javítgatásaival — most nyújtotta volna át a költő. Az olvasó, aki kézbe veszi e fakszimile kiadást, szinte hasonló élményben részesül, mintha az eredetit forgatná, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia kézirattára őriz, aranyozott bőrkötésben. A nagy művet ily stílusos formában kibocsátó Akadémiai Kiadó a kötethez külön kis füzetkét mellékel, amelyben Horváth Károly fűz ismertetést a fakszimile kiadáshoz. Felhívja rá a figyelmet, hogy e kézirat világosan eloszlat számos korábbi tévhitet és bizonyítja: a Tragédia minden lényeges ponton Madách műve és Arany gondos, művészi szerkesztő munkája csak költőibbé tette az itt-ott darabos szöveget, de a mondanivalót nem befolyásolta. Eloszlatja egyebek között azt az időnként felbukkanó balhiedelmet is, miszerint a Tragédia végszava (Mondottam ember: küzdj’ és bízva bízzál!) nem Madách kezétől és szándékából származna. Az ember tragédiája első kiadásának szolgált alapjául e kézirat — Arany János javításaival együtt —, amelyét most kezünkben tarthatunk. Érdekessége ezért, hogy helyenként eltér az ismert kiadásoktól, mivel az első megjelenés után Szász Károly megjegyzéseket fűzött a darabhoz, s maga Madách is több sort megváltoztatott S végül hadd említsük itt meg azt a megjegyzést is, amelyet Arany János írt a kézirat végére és később csupán a nyomdai szedés miatt kellett kihúznia: Ex leone leonem! Ez annyit tesz: Oroszlánról az oroszlánt!, s az „Ex ungue leonem” (Körméről az oroszlánt) latin közmondást alakította így át Arany, jelezve, hogy a Tragédia már nem „oroszlánkörmöket” mutat, ami a kezdő tehetség jele, hanem kiforrott, kész alkotót. A nagy mű évszázados pályafutása szükségtelenné tesz ehhez bármiféle kommentárt is. Napjainkban mintha valamiféle megújult érdeklődés mutatkozna meg az egyetemes művelődéstörténet — a művészet- és tudomány- történet — kiemelkedő alakja, Leonardo da Vinci iránt. Ehhez még sajátosan hozzá is járult (vagy éppen ebből indult ki?) a televízió most futó sorozata. így hát bizonyára különös érdeklődésre tarthat számot, elsősorban a fiatalabbak körében, a Móra Könyvkiadó ismert sorozatának legújabb kötete: így élt Leonardo da Vinci. A Karátson Gábor munkájaként megszületett kötet, a sorozat hagyományának megfelelően, ezúttal is színes, olvasmányos tanulmány keretében mutatja be a reneszánsz tudós és művész portréját, aki — mint ismeretes — korának rendkívül sokoldalú alakja volt, hiszen a képzőművészet mellett foglalkozott természettudománnyal, biológiával, technikával, haditudománnyal, zenével, filozófiával. E közvetlen hangú kis munka segít eligazodni e bonyolult életút labirintusában, s egyben közelebb hozza — a mintegy száz kép révén is — alkotásait. A kötet bevezetőjében Makkai László segít még inkább megérteni Leonardo „titkát”, amely életművének sokoldalúságából eredően a ma emberét is joggal izgatja. Ám ez életmű be- fejezetlensége legalább ennyire izgató megsejtéseivel és elő- remutatásaival. Ezúttal is gazdag ismeret- anyagot közöl érdekesen e kedvelt sorozat új darabja. Semmelweis - romantika nélkül S. B. Benedek István, az ismert orvos-író nagy feladatra, helyesebben nagy tettre vállalkozott, amikor hozzáfogott könyvéhez, amely most a Gondolat kiadásában jelent meg Semmelweis és kora címmel. „Az anyák megmentője” alakját megtisztította minden misztifikációtól, romantikus érzelgősségtől. Ezt az önmagáról, személyéről hallgató nagy felfedezőt, akit az emberszeretet, a szenvedő és százezerszámra pusztuló asz- szonyok s szülötteik — megmentésének vágya, s mindenekelőtt a meg nem vesztegethető orvosi lelkiismeret hajtott —, nem a regényesség, hanem a tények világításában mutatja meg. A szerző az élet, az emberi természet ismeretében nemcsak Semmelweis pályatársainak magatartását elemzi, hanem azokat a hatalmi-poli- tikai-társadalmi tényezőket is, amelyek az orvos- és tudós-kollégák ilyen, vagy amolyan magatartását meghatározták. Így megérthető és hihető az a szomorú és SemA legifjabb olvasóknak Általában nem könnyű feladat tíz éven aluliaknak írni. Örvendetes és különösen tiszteletreméltó tehát, ha figyelmük lekötésén túl, az olvasásra nevelés mellett, még olyan ismereteket, érzelmi anyagot sikerül közvetíteni számukra, amelynek élményei serdültebb, sőt felnőtt korukban is tovább élnek valamilyen formában. Tlyen mű Kasszil—Poljanovszkij Nem mese -*• ez, Gorka! című kötete, amely most Rab Zsuzsa fordításában. Zsoldos Vera rajzaival jelent meg a Móra Könyvkiadónál. A történet főszereplője, a címbeli Gorka, valójában létező személy volt, teljes nevén Gorka Lozgacsov. Afféle csodagyerekként emlegették, mivel már hároméves korában tudott olvasni, ötévesen már újságcikkeket olvasott fel a szaratovi bérkocsisoknak. Így figyeltek fel rá a lapoknál, s fogadta örökbe a Jelizarov család. Mindez talán nem is lenne olyan különösen érdekes, ha a történethez nem tartozna hozzá az a fontos mozzanat, hogy e családban hallott Gorka igen gyakran a külföldön élő Vologya bácsiról, akivel aztán később személyesen is megismerkedik, sőt gyakran együtt van. E Vologya bácsi pedig nem más, mint Lenin, aki Gorkát, nővére fogadott fiát időnként beviszi kremlbeli dolgozószobájába. több gyűlésre is. az ellene intézett merénylet napján pedig a kisfiú az egyetlen, aki meglátogathatja. Regényesen szép, igaz történet tárul fel a kötet lapjairól: mese is, meg nem is. A színes eseményláncolat a hat éven felüliek élményt alapító olvasmánya lehet, de — mi tagadás — szívesen lapozzák majd azok a felnőttek is, akik gyermekeiknek olvasnak föl belőle. ★ F itván írónő nagysikerű meseregényét je- -*-* lentette most meg ugyancsak a Móra Könyvkiadó, az uzsgorodi Kárpáti Kiadóval együttműködésben. Kazys Saja: Kik laknak a nagybőgőben című — talán szokatlan műfajú — meseregénye remek képzelettel és természetismerettel, de légióként mély humánummal írt mű, amely számos mulatságos és kedves kalandot beszél el az egrincekről. Jobbak a jóknál Amint arról már beszámoltunk, a megye mintegy másfél száz művelődési intézménye közül tíz nevez -, be a második alkalommal rendezett, kiváló művei-ö dési ház címért folyó versengésbe, amely az elmúl esztendő végén zárult. A résztvevők közül kettőt — £ Csepel Autó és a bagi művelődési központ — már bemutattunk. Ezúttal újabb négy intézmény kéteszten- dős munkájáról kívánunk számot adni. A bűvös százezer Az abonyi Petőfi Művelődési Ház két évvel ezelőtt — a benevezéskor — éppen csak megfelelt a községi művelődési háztól megkívánt minimális követelményeknek. Mondták is sokan, akik tudomást szereztek nevezéséről, ugyan mit akarnak egy országos versenyben? Hogy mit akartak az abo- nyia-k, azt beszédesen bebizonyították az elmúlt két esztendő alatt. A korszerűtlen, rossz állapotban lévő épület helyett ma már kulturált, otthonos intézmény várja a művelődni, szórakozni vágyó abonyiakat. Az éppen csak vegetáló vagy névleg működő tartós művelődési közösségek megerősödtek, tartalmi munkájuk kiteljesedett, sőt, több új művelődési forma — fazekas- és foto-batik szakkör, valamint Röpülj páva kör — is meghonosodott. A változásban — az intézmény értő vezetése mellett — nagy része volt a nagyközségi tanácsnak. A korábbi években negyvenezer forinttal támogatták évente a művelődési ház munkáját, a benevezés napjától kezdve azonban — hogy még eredményesebb lehessen az intézmény tevékenysége — ezt az összeget évi kilencvenháromezer forintra emelték. Ugyanakkor jelentős összeget biztosítottak az épület felújítására is. Vállalták továbbá a művelődési ház meghívóinak és kiadványainak stencilezését (így jelenhetett meg például havonta a- ifjúsági klub újságja, a PIK), a szervezéshez szükséges gépkocsi biztosítását (a helyben működő klubok mellett két tanyai klubot is patronál a művelődési ház). A művelődési háznak azonban nem csupán a nagyközségi tanáccsal sikerült ilyen jó kapcsolatot kialakítani. Együttműködési szerződést kötöttek a Hazafias Népfront nagyközségi bizottságával, a József Attila Termelőszövetkezettel, az ÁFÉSZ-szel, az Egyesült Ruházati Szövetkezettel, a PEVDI szőnyegszövő üzemével, a Nagykőrösi Konzervgyár abonyi telepével, a Mechanikai Művekkel és két iskolával is. Az együttműködési szerződések legfőbb haszna: közönségbázist teremtenek a művelődési ház gazdag programjaihoz. Az eredmény: a verseny első esztendejében már több mint hatvanezer látogatója volt a Petőfi Művelődési Háznak, tavaly pedig már elérték az eddi í bűvösnek hitt százezer látogatót is! Nagy változások A gyomrai Petőfi Művelődési Házról esztendeje — a verseny félidejében —, még úgy számoltunk be, hogy kevés az esélyük a kiváló cím elnyerésére. Akkor az intézmény igazgatója felháborodottan tiltakozott szerkesztőségünkben, s arra hivatkozott a többi között, hogy a verseny első fél esztendejében még tatarozták az épületet, s elsősorban ezért akadozott a munka. S ígérte, a verseny végére ott lesznek ők is a legjobbak között. E sorok írója két évtized óta ismeri Furuglyás Gézát, a gyömrői művelődési ház igazgatóját, s nem volt kétsége affelől, hogy amit ígér, azt valóra is váltja. Bizonyság rá az a nagy arányú változás. amely azóta Gyomron bekövetkezett. Ügy gondolom, egyetlen példa is elegendő ennek bizonyítására. 1972 elején még csak hét tartós művelődési közösség — klub, művéI szeti csoport, szakkör, tanfolyam — működött a művelődési házban. Ma viszont < már tizenöt! Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az intézmény látogatóinak száma megkétszereződött. A felújított, korszerű, ízlésesen berendezett épületbe ma már szívesen járnak a gyömrőiek. Gazdag programok között válogathatnak nemcsak azok, akik szórakozni akarnak, hanem azok is, akiket a tanulás, az önművelés szándéka visz oda. Visszaesés után A váci Madách Imre Művelődési Központ — bár korszerűtlen — egyike a megye legjelentősebb közművelődési intézményeinek. A művelődési központ a hét minden napján általában reggel kilenctől este tízig áll a város művelődni és szórakozni vágyó lakosságának rendelkezésére. Programja sokszínű: klubok, művészeti csoportok, szakkörök és tanfolyamok várják az érdeklődőket, köztük a külföldön is elismert Vox Humana énekkar- Munkások, diákok, értelmiségiek és alkalmazottak egyaránt részt vesznek a különböző művelődési formák rendezvényein. A versenyt — mindennek ellenére — visszaeséssel kezdték. A pályázatra benevező igazgató ugyanis csakhamar megvált a művelődési köpont- tól, s a helyébe új került. Ez a tény, mint minden változás, problémákat hozott, időleges színvonalcsökkenéshez, visz- szaeséshez vezetett. Még így is negyedmillió ember fordult meg a verseny első esztendejében az épületben, igaz, ezek közül nyolcvanötezren a saját kezelésű mozi előadásait látogatták. Az 1973-as esztendő azonban már a felfelé ívelés éve volt. A művelődési központ egyre inkább betöltötte hivatását, jóllehet, régen túlnőtte már a szűkös kereteket. Közös fenntartás A dunakeszi József Attila Művelődési Központban szintén „lépésváltás” történt a verseny időszakában, ha nem is személyi csere formájában. A benevezéskor még csupán a MÁV Járműjavító Üzemi Vállalat dolgozóinak művelődését, szórakozását szolgálta, s üzemi művelődési központként működött. Fél esztendő óta azonban már közös tanácsi és szakszervezeti fenntartású intézmény, amely területi feladatokat is ellát. Korábbi fenntartói, az üzemi szakszervezeti bizottság és a Vasutas Szakszervezet mindent megtettek annak érdekében, hogy az intézmény eredményesen szerepelhessen a két esztendőn át tartó versenyben- Új szárnnyal bővítették az épületet, ezzel is növelve a művelődési központ tevékenységének lehetőségeit. Talán a lépésváltás tette, vagy éppen az azt megelőző hosszadalmas huzavona — az intézmény tartalmi munkája nem tudta teljességgel követni a megnövekedett lehetőségeket. Ennek ellenére is a jól működő intézmények közé tartozik. Prukncr Pál Újságíró-iskola A MUOSZ és a nemzetközi újságíró szervezet vezetése alatt álló nemzetközi újságíró- iskola megnyitotta 17. tanfolyamát. amelyen Ghana, Irak, Banglades, India és az EAK tizenhat fiatal újságírója vesz részt. A vendégeket a MUOSZ nevében Gábor Pál megbízott főtitkár üdvözölte. melweis sorsára nézve meghatározó, sőt, végzetes közömbösség, amellyel vitathatatlan írdemű orvosok — mint a bécsi Rokitansky, Hebra és Skoda — egyéni érdekeik, érvényesülésük miatt felhagylak Semmelweis korszakos ielentőségű felfedezésének pártolásával. S ezt tették a Bécsben tekintélyes pozíciót elnyert magyar orvosok is. Nemcsak felmérhetetlen jelentőségű felfedezés elismerését és gyakorlati alkalmazását hátráltatták ezzel, hanem nők és újszülöttek tömegeit dobták oda a halálnak. Az író nagyon határozottan tisztázza Semmelweis felfedezésének lényegét is. Mi terjedt el erről a köztudatban? Nem több, minthogy a boncoló orvosok maguk vitték be a hullamérget kezükkel a vajúdó nők méhébe. De eddig a konzekvenciáig néhány angol és amerikai orvos is eljutott. Holott „sem Holmes, sem a többi előfutár egyetlen szóval sem utalt a „bomló, szerves anyag” kórokozó jelenségére, márpedig Semmelweis életműve ennek az alapvető fertőzési forrásnak a felfedezésében áll”. Pestre való hazatérésének, azaz fogadtatásának szép legendája helyett is a tényeket sorakoztatja fel az író. Bizony, nem tárt kebellel várta őt a honi orvostársadalom. Szerzett ugyan néhány jóbarátot, de a Rókus Kórház — a róla elnevezett mai Pest megyei Kórház — szülészeti osztályára ingyenes orvosként vették fel és kinevezése után (amelyet nem a magyar illetékeseknek, har em a bécsi Thun gróf, közoktatásügyi miniszternek köszönhetett) is keserves küzdelmet kellett folytatnia a bűzös levegőjű szülőszobák tisztaságáért, a gyermekágyi lázat terjesztő szeny- nyezett fehérnemű megfelelő mosásáért, s nem utolsósorban meg kellett vívnia harcát a korlátolt vagy irigy kollégákkal és névtelen támadókkal. Benedek István, mint orvos és mint író végtelen gonddal és felelősségérzettel, a forrásmunkák, kortársak, családtagok emlékezéseinek alapján próbál hőse életének kérdőjeleire, homályos pontjaira választ adni. Ugyanilyen módon kísérli meg felfedezni a halálát övező rejtélyeket. Könyvének utolsó szakaszában a halál után következő dermedt közönyről, az egysoros nekrológról ír, s a közöny feltehető okait elemzi. Végül — megnyugtató záróakkordként - Semmelweis tanának diadalmas „feltámadásáról” tájékoztat hitelesen. A Gondolat Könyvkiadónál megjelent „Semmelweis és kora” nemcsak jelentős és fontos írás, hanem érdekes, sőt, izgalmas olvasmány is. A közti harmincíves könyv ízléses borító- és kötéstervét B. Solti Marianne készítette. Baját Endre Gorka és Votogya bácsi: azaz Lenin, nővére fogadott fiával. Hogy kik ezek? Az írónő fantáziájában született, láthatatlan, mégis rokonszenves lények, akiket varázsszemüveggel lehet szemügyre venni. Az persze megint külön érdekesség, hogy miként is készül ez a varázsszemüveg. Mindez már a meseregény lapjairól derül ki, melynek e magyar kiadását Hegedűs István látványos illusztrációi gazdagítanak. ★ C még továbbra is a legkisebbeknél ma- radva, Csukás István: A téli tücsök meséi és Alekszej Tolsztoj: A kérkedő nyúl című kötetét kell megemlítenünk. Az előbbi ugyancsak meseregény, melyben egy kis tücsök idézi egy szép nyár emlékeit. Az utóbbi — Rab Zsuzsa fordításában, Hincz Gyula rajzaival — a gazdag orosz mesekincs legszebb állattörténeteiből nyújt át néhány feldolgozást a nagy orosz regényíró tollából. Egyben mintegy példázva, hogy a kicsinyeknek írni, lehet a legnagyobbak feladata is. (E könyvek nézegetésénél külön jóleső öröm volt regisztrálni, hogy művelődési politikánk milyen sokat áldoz a gyermekek olvasóvá nevelése érdekében E gazdagon illusztrált, színes képanyagú, ízléses kivitelezésű és kötésű kötetek ugyanis rendkívül olcsón — 10-től 22 forintos áron — kerülnek forgalomba.) —szó— Művelődési házak a kiváló címért K
