Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-23 / 18. szám
2 %fúrlap 1974. JANUÁR 23., SZERDA Közös piaci „valutakígyó”... Már a spanyol peseta is lebeg Jugoszlávia a szocializmus útján Tito válogatott beszédei FÓKUSZ Frankcsata Drámai a helyzet, vagy — mint a francia baloldal együttesen nyilvánosságra hozott közleménye jellemezte — mesterségesen dramatizált. A francia parlament kedd délután kezdődött rendkívüli ülésszakán bizonyára összecsapnak majd a nézetek, s utána talán tisztul a kép. Egyelőre csak annyi bizonyos, hogy a bérből és a fizetésből élő francia állampolgárok újabb terheket kénytelenek magukra vállalni. A SZOMBATON bejelentett franklebegtetés első eredménye nem érte váratlanul a pénzügyi szakértőket. Annál inkább nyugtalanítja a francia, közvéleményt: a frank árfolyama ugyanis csaknem öt százalékkal csökkent, az arany árfolyama pedig jelentős mértékben nőtt. Jogosan tartanak a bankok attól, hogy a pénzüket féltő betéttulajdonosok megrohanják a pénzintézeteket, hogy a megtakarított ősz- szegeket frank helyett más valutára váltsák- Ez súlyosan megrendítené a francia gazdasági és pénzügyi helyzetet, amely4 amúgy sem rózsás. Tetézné a bajt, ha ezzel egyidejűleg a külföldi spekuláció is működésbe lépne, amire okkal lehet egyébként számítani... NEM KÉTSÉGES, hogy a párizsi döntés bizonyos pénzügyi földrengéshez vezet a Közös Piac tagállamaiban is. A Figaro véleménye lesújtó: a frank lebegtetése miatt, a lap szerint, most már hosszú ideig nem valósulhat meg a tervezett gazdasági és pénzügyi unió. Azt sem tartja kizártnak a kommentátor, hogy a francia döntés nemcsak fékezi az erre vonatkozó tervek végrehajtását, hanem netán .halálos csapást is mért rájuk. Valamivel derűlátóbb a Le Monde: arról beszél, hogy a frank lebegtetése bizonyos mértékig könnyíti az exportot. Végsősoron azonban — írja a lap — az ország elszegiényedé- sét eredményeziSEMMI KÉTSÉG aziránt, hogy a francia korimáiiy döntése gyakorlatilag a frank leértékelését jelenti. Párizsiban az a vélemény, hogy az intézkedés révén növekszik majd a munkanélküliség és tovább dühöng az infláció. A most kezdődött rendkívüli parlamenti ülésszakon — egyesek szerint — a baloldal a bizalmi kérdést is felveti. Tekintettel a kormánypárton belüli ellentétekre és a váratlanul kirobbant pénzügyi válságra, Messmer kabinetjének sorsa hajszálakon — néhány szavazaton — múlhat. Ebben az értelemben tehát a francia helyzet valóban. drámai. Más kérdés, hogy egyes vezető köröknek éppen az állt érdekükben, hogy a válságot — még a francia lebegtetés árán is — elmélyítsék. Könnyen megeshet, hogy taktikájuk bumerángnak bizonyul. Lapzártakor érkezett: A baloldali pártok képviselői kedden késő este tartandó tanácskozásukon döntenek arról, előterjesszenek-e bizalmatlansági indítványt. A Közös Piac , bizottsága a tagállamok miniszteri tanácsának sürgős összehívását kérte a francia frank lebegtetése következményeinek megvizsgálására. Hasonló javaslatot terjesztett elő a belga kormány is. A tanács összehívásáról a soros elnöknek, az NSZK képviselőjének kell döntenie s ugyancsak az elnökség határozza meg, hogy az értekezleten a külügyminiszterek, vagy a pénzügyminiszterek vegyenek-e részt. Brüsz- szeli értesülések szerint valószínű, hogy a pénzügyminiszteri értekezlet elé kerül a kérdés, mégpedig lehetőleg a külügyminiszterek február 4- re tervezett tanácskozása előtt. A brüsszeli bizottság ugyanakkor azt is javasolta, hogy haladéktalanul hívják össze a kilenc tagállam nemzeti bankjának vezetőit, annak meghatározására, mi legyen az újonnan lebegtetett francia frank és a közös . piaci „valutakígyó” rendszere mellett megmaradó országok valutájának viszonya. Ezt a megbeszélést egy héten belül megtartjákA kilenc tagállam földművelésügyi miniszterei ugyancsak megvitatták a frank tényleges devalválásának várháitó következményeit, de semmiféle A kongresszus új ülésszakának megnyitásával a két ház demokrata párti többségének vezetői álltak a Nixon elnök lemondását szorgalmazó törvényhozók élére. Thomas O’Neill, a képviselőház demokrata párti többségének vezére hétfőn este felszólította Nixon elnököt, hogy mondjon le „az ország érdekében”. Hasonló értelemben foglalt állást Robert Byrd, a szenátus demokratapánti többségének a rangsorban második számú vezetője. Carl Albert, a képviselőház demokrata párti elnöke lényegesen óvatosabban nyilatkozott. Hangsúlyozta, hogy az alkotmányos vádemelési eljárás kérdésében a „gyorsaságot alá kell rendelni az alaposságnak", és — mondotta —„még sokáig fogok gondolkodni, mielőtt tanácsolnám az elnöknek, hogy mondjon le”. John Rhodes, a képviselőház republikánus kisebbségének vezére „elsietettnek” minősítette az elnök lemondását sürgető felhívásokat. Barry Goldwater szenátor, a renublikánus párt konzervatív szárnyának hangadója kedden kijelentette, hogy nem szólítja fel ugyan lemondásra Nixon elnököt — de — mondotta —, „nem látnék semmi rosszat abban, ha az USA eldöntést sem hoztak azon kívül, hogy a Közös Piac mező- gazdasági alapjából Francia- országnak fizetendő ártámogatást ezentúl a frank tényleges árfolyamának megfelelő mértékben kelil folyósítani. A spanyol nemzeti bank kedden bejelentette, hogy azonnali hatállyal lebegteti az ország valutáját, a pesetát. Spanyolországban is kedden nyitották ki a valutatőzsdéket, és a magánbankokban arra számítanak, hogy a lebegtetés következtében egy-két százalékkal esik majd a peseta árfolyama a dollárhoz képest. Elhunyt A. J. Sznyecskusz a litván Kommunista Párt KB első titkára Hetvenkét éves korában váratlanul elhunyt A. J- Sznyecskusz, az SZKP KB tagja, a Litván Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára. Az erről szóló közleményt az SZKP KB, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a szovjet kormány adta ki. nőké Gerald Ford lenne, aki nagyon becsületes, telivér amerikai”. Goldwater szerint „nagyon sok republikánus szívesebben menne az elnök nélkül az idei kongresszusi választási hadjáratba”Ronald Ziegler, a Fehér Ház szóvivője kedden elutasította azokat az újból ismétlődő felhívásokat, hogy Nixon elnök mondjon le tisztségéről. Ziegler kijelentette, hogy Nixon megbízatása idejének lejártáig nem válik meg hivatalától, és még csak nem is foglalkozik a lemondás gondolatával. Gerald Ford alelnök kedden sajtóértekezleten közölte: a Watergate botránnyal kapcsolatban olyan fehérházi hangfelvételek és dokumentumok vannak a nagyesküdtszék és a különleges ügyész birtokában. amelyek. egyértelműen bizonyítják, hogy Nixon elnök nem tudott az óriási botránnyá duzzadt Watergate ügyről”. ■ KEDDEN ÜLÉST tartott Genfben az európai biztonsági és együttműködési értekezlet koordinációs bizottsága. KUBÁT felvették a nemzetközi gazdasági együttműködés bankjának és a nemzetközi beruházási banknak tagjai köNepunk mindig figyelemmel kísérte déli szomszédunk, Jugoszlávia népeinek életét, fejlődését. Még Inkább nagy érdeklődéssel fordult a szocializmust, építő ország s testvérpártunk, a JKSZ tevékenysége iránt. A két állam közötti kapcsolatok is minden területen — politikai, gazdasági és kulturális — különösen az utóbbi években egyre bővültek és erősödtek. Ez még jobban ráirányította hazai közvéleményünket a baráti Jugoszlávia belső helyzetének és nemzetközi kapcsolatainak megismerésére. S ha eljutottak is hozzánk az ezzel kapcsolatos hírek, közlemények, mégsem tudunk annyit, -amennyit szerettünk volna erről az országról. Ezen segített most a Kossuth Könyvkiadó, amikor szép, formás külsőben megjelentette a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kiemelkedő személyiségének, Joszip Broz Titónak, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége elnökének válogatott beszédeit. A kötetben megjelent Tito-beszédek, nyilatkozatok az 1969 és 1973 tavasza közötti időszakot ölelik fel, amelyben mind bel-, mind külpolitikai szempontból fontos események történtek. Tito műveiben szinte az egész jugoszláv történelmet elemezte, egyben értékelte Jugoszlávia népeinek a felszabadulás óta elért eredményeit, s meghatározta a jugoszláv kommunisták jövőbeni feladatait. Mi jellemzi ezt az időszakot? Ezekre az évekre esik bizonyos politikai, gazdasági reform végrehajtása. Ez időben erőteljes támadást indítottak a gazdasági fejlődésben mutatkozó hibák, valamint a nacionalizmus veszélyes megnyilatkozásai ellen. Módosították az alkotmányt. A nemzetközi életben is haladás mutatkozott: enyhült az európai helyzet, fordulat következett be a vietnami. a közel-keleti eseményekben, amelyek kialakításában Jugoszlávia mint él nem kötelezett ország konstruktív szerepet játszott. S nem utolsósorban jelentősen megjavultak kapcsolatai a szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval. A Tito-beszédék rövid áttekintésével még jobban megértjük a jugoszláv fejlődés sajátosságát. A jugoszláv kommunisták ötven esztendeje című beszédében értékeli a kommunisták harcát, s megállapítja, hogy Jugoszlávia népeinek és nemzetiségeinek jelentős és viharos eseményekben volt részük, válságokat, megpróbáltatásokát éltek át, ám — hála a munkásosztály és politikai vezető osztaga, a JKP, illetve a későbbi JKSZ érettségének, erejének — nemcsak kivívták és megóvták függetlenségüket, hanem a társadalmat is gyökeresen átalakították, s olyan fejlődést értek el, amely példátlan múltjukban, nagy tekintélyt szerzett nekik a világban. Újra és újra hangsúlyozza Tito minden beszédében, hogy milyen fontos szerepe van a kommunista pártnak az eredmények elérésében, a harc, a munka megszervezésében. A párt nagy szerepet játszott a népfelszabadító háború idején, s Jugoszlávia a párt vezetésével vívta ki függetlenségét, majd a párt vezetésével láttak hozzá új, szocialista társadalom felépítéséhez, s érték el azokat a sikereket a gazdasági fejlesztésben, amelyekkel megvetették a még gyorsabb, még sokoldalúbb szocialista fejlődés alapjait. Jugoszlávia nemzeti jövedelme ma ötször annyi, mint a háború előtt volt. Ez a gondolat a párt vezető szerepéről a többi beszédében is végighúzódik. A JKSZ IX. kongresszusán (1969- március 12-én) elmondott beszédében elemzi az önigazgatás rendszerét, s megállapítja, hogy egymaga még nem biztosítja a munkásosztály vezető szerepét, a szocialista irányú továbbfejlődést, de még a dolgozók részvételét sem a közügyekben, sem a saját termelőegységeik ügyeinek intézésében: „Határozottabban kell harcolnunk az olyan irányzatok ellen, amelyek a demokratizmust a JKSZ-ben végeláthatatlan vitákra, felelősség nélküli jogokra és formális-demokratikus folyamatokra korlátozzák ... A forradalom jelenlegi fázisa döntő jelentőségű Jugoszlávia fejlődésére és a szocializmus megvalósítására... Ebben a sorsdöntő pillanatban — hangsúlyozza az elnök — a JKSZ-ra hatványozott felelősség hárul a társadalmi fejlődés irányvonalának meghatározásában, a szocialista önigazgatási rendszer fejlődéséért és funkcionálásáért, a munkásosztály forradalmi harcának erősítéséért, minden társadalmi döntés szocialista tartalommal való kitöltéséért folyó harcban... Vezető, élenjáró pártra van szükségünk.” Jugoszlávia — minit ismeretes — el nem kötelezett ország. S mint ilyen alakítja külpolitikáját. Persze az el nem kötelezettség korántsem jelent közömbösséget a világ problémáival szemben. Ellenkezőleg, Jugoszlávia véleményét hangoztatja nagyon sok fontos kérdésben. „Jugoszlávia a jövőben sík- raszáll a békés, aktív egymás mellett élésért, mint a nemzetközi viszonyok egyetemes elvéért, a nemzetek és államok egyenjogúságáért, tekintet nélkül nagyságukra, erejükre, gazdaságukra és társadalmi rendszerükre, az elnyomás, a hatalomgyakorlás és kizsákmányolás minden formájának felszámolásáért, a gazdaságilag fejlett és fejletlen országok közötti szakadék áthidalásáért, tehát a nemzetközi élet demokratizálásáért.” S hozzáteszi, hogy Jugoszlávia az el nem kötelezettség politikájának elvétől vezérelve mindig a lehető legnagyobb mértékben igyekszik hozzájárulni a békéhez és a haladáshoz. Ezt a célt szolgálják Tito elnök külföldi útjai is. Sokoldalú és szilárd kapcsolatokat igyekszik kialakítani, főleg a baráti szocialista országokkal. Ezt a célt szolgálta Leonyid Brezsnyevnek, a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkárának 1971-ben jugoszláviai látogatása, majd egy évre rá Tito viszonozta a látogatást, amikor a jugoszláv elnököt Lenin-renddel tüntették ki. A látogatások hozzájárultak, hogy a két ország közötti baráti kapcsolatok méginkább elmélyüljenek, „örömmel állapíthatom meg, hogy országaink és pártjaink együttműködése eredményesen fejlődik — hangoztatta Tito. — Ezt az együttműködést természetesen tovább kell fejleszteni, újabb tartalommal gazdagítani, tapasztalat- és véleménycserével bővíteni.” Az emberről, a kommunistáról is hadd szóljunk végül néhány szót. Ismeretes, hogy az elnök milyen fáradhatatlanul munkálkodik a szocialista Jugoszlávia megszilárdításán, a szövetségi ország népeinek egységé.*. A kötet közli Tito elnök rövid életrajzát, amelyből megtudhatjuk, hogy az egyszerű szegényparaszt családból származó lakatosmunkás milyen nagy élet- utat tett meg, hogyan ismerkedett meg és forrt össze élete a munkásmozgalommal, hogyan lett kommunista. A Nagy Októberi Szocialista ^Forradalom reá is nagy hatással volt, hadifogolyként Ismerkedett meg Lenin eszméivel, s belépett a bolsevik pártba. 1920-ban tért vissza’ Jugoszláviába és azonnal bekapcsolódott a hazai munkásmozgalomba, s különböző posztokon szolgálta pártját, majd 1937 végén átvette a Jugoszláv Kommunista Párt vezetését. Főtitkárként nagy "munkát végzett, az ő vezetésével szervezték meg a népfelszabadító harcokat Hitler ellen. Ma pedig vezetésével épül Jugoszláviában a szocializmus. Mindig Lenint tekintette példaképének. Amikor megköszönte a Lenin-rendet, a többi között hangoztatta: „A kivételes megtiszteltetés és büszkeség érzésével veszem át ezt az érdemrendet, mert számomra Lenin mindenkor tanító volt, forradalmi stratéga, a forradalmi törekvések és vállalkozások ihletője ... Pártunk, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége számára Lenin eszméje és műve mindenkor az u forrás volt, amelyből erőt merítettünk ... — s hozzáteszi, hogy az elismerés „a szocializmus és Lenin nagy eszméihez való ragaszkodásunkat és országaink barátságát jelképezi!” Beszédeinek egyik jel. legzetessóge az őszinteség, legyen szó az ország helyzetéről, vagy saját személyéről. Kényes és magas, bonyolult elvi kérdéseket is egyszerűen, érthetően, a nép nyelvén fogalmazza meg. Az utóbbi időben sokan, különösen a nemzetközi sajtó képviselői teszik fel a kérdést: „Mi lesz Tito után?” Erre maga felel a zágrábi Vjes- nik című lapnak adott nyilatkozatában: „Semmi sem fog változni, ha én elmegyek. Tovább haladnak majd előre ugyanúgy, mint jelenleg." Az egész kötet friss hangvétele, az új jelenségekre reagáló készsége bizonyítja, hogy a 82 esztendős elnök jó egészségben, erőben folytatja munkáját, történelmi hivatását. Gáli Sándor ze. Utazás Örményországban (2.) Néhány szó történelem Örményország története a bibliai időkbe vész. A legenda így tartja, Noé egyik fia, Hajk elsőszülött fiával, Armenákkal, gyerekeivel és unokáival - Babilonból menekült, s telepedett meg az Ararát lábánál. (Az örmények magukat hajkoknak, országukat Hajasztánnak nevezik — az ősatya után.) , S a legendával összeforr a történelem — hiszen már Dá- riusz perzsa király kőbe vésett ékírása az időszámítás előtti VI. században említést tesz az örményekről. S a világ első térképe, az időszámítás előtti V. századból már fel is tünteti Örményországot. Ásatások tanúskodnak arról, hogy a mai Örményország helyén már a neolit korban élt ember. A történelem ezernyi vihara, háborúk, perzsa, arab, bizánci, mongol, török hódítások sújtják az országot. Kivándorlók, menekülő örmények szélednek szét az egész világba. Aztán a szovjet hatalom évei — a köztársaság szédületes fejlődését hozza magaval. Fellendülő gazdasági, kulturális élet. S Örményországban a hatalmas szabadtéri múzeumnak nevezett országban egymást követik az ásatások, a műemléki feltárások. (Több mint 4 ezer műemléket tartanak számon.) A kulturális értékek megóvása, megbecsülése — szerves része az örmény kultúrpolitikának. Az örmények Rómája — E csmiadzin. Jerevántól néhány kilométerre áll ez a hagymatornyos, díszes ornamentikája templom, amely a világ legrégibb keresztény templomainak egyike. Sőt, a ma is működök közül legrégebbi. Időszámításunk 303. évében épült a templom — amikor Rómában még üldözték a keresztényeket. (Constantinus, római császár csak 313-ban adta ki a keresztények szabad vallásgyakorlatáról szóló ediktumát.) Késő délután lépek a komor fenn- ségű templomba. Faragott kőcsipkék, arabeszkek, szűrt fény az ablakokon. Keleti pompájában ragyog a gyöngyházberakásos patriarcha- trón, a csúcsos, faragott szószék, ezern; i színben csillogó a mennyezet, gazdagon díszített a főoltár. Középkori templomok, szentélyek, a szentként tisztelt szüzek: Hripszime, Gajane és Sogakat dicsőségére. Arany-ezüst csillogása a kincstárban. Évszázadokon keresztül ide gyűjtötték az örmény művészet, szellemi élet legrangosabb kincseit. (Innen került számos felbecsülhetetlen értékű kódex, kézirat a jereváni Matenadaránba.) Ecsmiadzinban működött Örményország első nyomdája; itt festette világszép freskóit Nagas; a századforduló idején itt élt, dolgozott a legnagyobb örmény zeneszerző-zenetudós, Komitasz. Ecsmiadzin nemcsak egyházi központ, az örmény művelődéstörténet centruma, nagy hatású fellegvára. Amikor térben és időben eltávolodunk a korai kereszténységtől, római emlékekkel találkozunk. Hegyes, völgyes tíjon, falvakon visz keresztül az út. Olyan falvakon, ahová csupa emeletes házakat építettek, s a szénakazlak szomszédságában ott állnak az autók, a motorok. Daruk, építőmunkások, műtörténészek, a Garni erőd szentélyben. Evek óta folyik a feltárás, a római kori pogány szentély helyreállítása. I. Trdat örmény uralkodó palotát, erőd-szentélyt építtetett a római császári baráttól, Nérótól kapott pénzen és római építőmesterekkel. A feltárt oszlopfők, díszes kövek megmozgatják fantáziánkat, elképzelhetjük, micsoda fényes, gazdag vár lehetett. A fürdő mozaikpadlója csodálatos épségben megmaradt. Az itáliai tengereket idézte a mesz- szire került művész, a tengeristen- pár ábrázolásával. Gehard — a Szent Dárda kolostor — összeszűkülő völgyben áll. Keskeny lépcsők vezetnek a középkori templomhoz. A templom sziklaüregbe vezet. Egyetlen szikla mélyébe iszonyú munkával véste, faragta egész életében az építő-szobrász az egymásba nyíló termeket. S még arra is volt ideje, hogy csodálatosabbnál csodálatosabb kőkereszteket — „hacskarokat” — faragjon díszítésül. A munkára parancsot adó Pros hercegi család sírkamráját is ide vájták. De itt, a sziklákolostor- ban találtak menedéket hódítók, rablók, támadók elől örmények százai az elkövetkező évszázadok során. A templomban most is tartanak szertartásokat. A külső falak mentén még látszik az áldozati állatok megszáradt vére. Kádár Márta (Következik: Könyvtár a hegyoldalon.) Nixon és a törvényhozók
