Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-18 / 14. szám

, 2 ‘“'ZfŰrlap 1974. JANUAR 18., PÉNTEK GENF Karakas László felszólalása az ILO regionális konferenciáján Karakas László munkaügyi miniszter, a Nemzetközi Mun­kaügyi Szervezet II. európai regionális konferenciáján részt vevő magyar delegáció vezetője, dr. Kőmíves Imre nagykövet, a genfi állandó magyar ENSZ-képviselet vezetőjének társasá­gában január 17-én megbeszélést folytatott az ILO ügyvezető főigazgatójával, Francis Blanchard-daX. A megbeszélésen ha­zánk és a szervezet közötti kapcsolatok kérdéseivel foglalkoz­fókusz Bécsi repriz Az osztrák fővárosban teg­nap felújították a közép-euró­pai fegyveres erők és fegyver­zet kölcsönös csökkentéséről kezdett tárgyalásokat. A rész­vevők előtt az a rendkívül fe­lelősségteljes feladat áll, hogy kidolgozzák Európa történel­mének első megállapodását a fegyveres erők és a fegyverzet csökkentéséről abban a térség­ben, amelyben közvetlenül ta­lálkoznak az egymással szem­benálló katonai szövetségek működési zónái. $ A tárgyalásokat azon az ala­pon folytatják, amelyet lefek­tettek az osztrák fővárosban rendezett előzetes konzultáció­kon (1973. január—június), csakúgy, mint magukon az 1973. október végén megkez­dett tárgyalásokon. A bécsi tárgyalásokon 11 ál­lam vesz részt, amelyeknek ki kell dolgozniuk és alá kell ír­niuk a jövendő egyezményt. Ezek az államok a következők: a Szovjetunió, a Német De­mokratikus Köztársaság, Len­gyelország, Csehszlovákia, az Egyesült Államok, Anglia, a Német Szövetségi Köztársaság, Kanada, Belgium, Hollandia és Luxemburg. Megfigyelői minő­ségben részt vesz az értekezle­ten nyolc ország: Bulgária. Magyarország, Románia, Tö­rökország, Görögország, Olasz­ország, Dánia és Norvégia. A csökkentés konkrét térsége ki­terjed az NSZK, Belgium, Hol­landia, Luxemburg, az NDK. Lengyelország és Csehszlovákia területére. A SZOVJETUNIÓ, az NDK, Lengyelország és Csehszlová­kia küldöttsége már a tárgya­lások megkezdésekor együttes egyezménytervezetet nyújtott be a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkenté­sére vonatkozóan. Ez az egyez­ménytervezet az alábbi konk­rét javaslatokat tartalmazza: 1975-ben a feltételezett térség­ben húszezer-húszezer katoná­val (fegyverzettel együtt) csök­kenteni kell a két fél, vagyis egyrészről a Szovjetunió, az NDK, Lengyelország és Cseh­szlovákia, másrészről az Egye­sült Államok, Anglia, az NSZK, Hollandia, Belgium, Kanada és Luxemburg hadse­regeinek létszámát; 1976-ban a megkötendő egyezmény min­den részvevője további 5 szá­zalékkal, 1977-ben pedig még 10 százalékkal tovább csök­kenti csapatainak létszámát. Ennek az egyezménytervezet­nek megfelelően a csökkentés­nek vonatkoznia kell mind a külföldi, mind a nemzeti csa­patokra és fegyverzetre ebben a térségben: a szárazföldi csa­patokra, a légierőkre és a nuk­leáris fegyverzetre A szocia­lista országok e kérdésben egy hosszú időszakban kialakult realitásból indulnak ki, figye­lembe véve azt a nyilvánvaló helyzetet, hogy minden kato­nai egység és fegyverzet egyetlen katonai rendszert ké­pez. KÉSŐBB A NYUGATI FÉL is előterjesztette egy „munka­dokumentumban” megfogal­mazott javaslatait. Ezek a ja­vaslatok azonban csupán a szárazföldi csapatok szakaszos csökkentését irányozzák elő. Az első szakaszban eszerint csak a Szovjetunió és az Egye­sült Államok Közép-Európá- ban állomásozó haderőit érin­tené a csökkentés, méghozzá úgy, hogy nagyobb mértékben kellene csökkenteni a szovjet, mint az amerikai haderőket. A Nyugat nem óhajtja csök­kenteni a légierőket és a nuk­leáris fegyverzetet. Az sem vi­lágos, hogy melyek a konkrét tervei a nemzeti fegyveres erők és fegyverzet vonatkozá­sában. Nem tisztázott továbbá, hogy mikor kellene kezdődnie a második szakasznak a nyu­gati elgondolás szerint. TELJESEN NYILVÁNVALÓ, hogy lényeges eltérések van­nak a két fél javaslatai, vala­mint aközött, ahogyan megkö­zelítik magának a problémá­nak a megoldását. A szocialis­ta országok egyezményterveze­te jó alap a kölcsönösen elfo­gadható megállapodás számá­ra. A nyugati fél nemcsak, hogy érintetlenül hagyja az egyes fegyvernemeket és fegy­verfajtákat, hanem még köve­teléseket is támaszt a nem egyforma, vagyis az olyan csökkentésre, amely révén a Nyugat egyoldalú katonai elő­nyökhöz jutna a szocialista ál­lamok rovására. ANNAK ELLENÉRE, hogy eltérések vannak a felek kö­zött a megvitatott probléma megoldásának megközelítésé­ben, a részvevők egyöntetű vé­leménye szeri 't gyakorlatias légkörben folytatódtak a tár­gyalások ... tak. Csütörtökön a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet második európai regionális konferen­ciáján a főigazgatói beszámoló vitájában felszólalt Karakas László, hazánk munkaügyi minisztere. A magyar kor­mány nevében üdvözölte a hosszú évek után ismét össze­ült konferenciát. Rámutatott arra, hogy a nemzetközi fe­szültség további enyhülése te­rén jelentős szerepet játszhat az európai országok közti együttműködés. A felszólaló a konferencia egyik legörvendetesebb esemé­nyének minősítette, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szer­vezet rendezvényeinek kereté­ben első ízben üdvözölhetik a részvevők között a Német De­mokratikus Köztársaság kül­döttségét, amely elfoglalta jo­gos helyét az ILO-ban. Ezzel a ténnyel Európa vonatkozásá­ban megvalósult a szervezet egyetemessége. Mint Karakas László mondotta: „Kormá­nyom meggyőződése, hogy a Német Demokratikus Köztár­saság részvétele jelentősen hozzájárul a szervezet tevé­kenysége hatékonyságának nö­veléséhez”. Az elmúlt napokban egyes országok sajtójában olyan — nyilvánvalóan tendenciózus — hírek jelentek meg, hogy a Szovjetunió víz alatti atom­robbantásra készül az Indiai­óceán térségében. A hír szer­zői a „hitelesség” érdekében még azt is hozzáfűzték, hogy állítólag új szovjet bomba ki­próbálásáról van szó, ami ré­sze egy új nukleáris fegyver létrehozására irányuló prog­ramnak. Csak sejteni lehet — írja a TASZSZ kommentátora —, hogy ki repítette fel ezt az újabb szovjetellenes kacsát, amelynek többek között bedőlt a Hindustan Times című in­diai lap, valamint a Madagas­A továbbiakban hazánk munkaügyi minisztere többek között elmondotta, mit vár Magyarország a szervezet munkájától. Hangsúlyozta, hogy a magyar kormány nagy­ra értékeli és fontosnak te­kinti a szervezet normaalko­tó tevékenységét, amellyel az ILO hozzájárult a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javításához. Ugyanakkor az a véleménye, hogy ezt a tevé­kenységet toyább kell fejlesz­teni, mivel még távolról sem használták ki az ebben a prob­lémakörben rejlő összes lehe­tőséget. A normaalkotó tevé­kenységen kívül is számos olyan terület van, amelyeken hasznos lehet az európai orszá­gok közti együttműködés — a nő- és a családvédelemtől a népesedéspolitikáig, a munka­ügyi környezetvédelem és egészségügy fejlesztéséig. A magyar kormány támogatja azokat a konferencia elé ter­jesztett javaslatokat, amelyek a dolgozók munka- és életkö­rülményeinek javítását és a szervezet keretében folytatan­dó rendszeres európai együtt­működést célozzák. car Press hírügynökség is. Nyilvánvaló, hogy a szerzői jog azoknak az erőknek a képviselőit illeti, amelyek sza­kadatlanul mérgezik a nem­zetközi légkört, becsmérelik a Szovjetunió ázsiai és nemzet­közi politikáját, kétségbe von­ják, hogy Szovjetunió betart­ja a nemzetközi megállapodá­sokat, igy például az atom- cséndegyezményt. A szovjet atomrobbantással kapcsolatos alaptalan kohol­mányok azokkal a kísérletek­kel kapcsolhatók össze, ame­lyeknek célja igazolni azok­nak az eljárását, akik ilyen vagy olyan okoknál fogva egye­lőre nem csatlakoznak az atomcsendegyezmény aláírói közé. Nixan — látssat és valóság kősóit Aat 197 1-es esztendő első heteiben az amerikai bel­politika legjellemzőbb vonása a valóság és a látszat közötti szakadék növekedése volt. Még világosabban fogalmazva: az amerikai belpolitika és Nixon elnök személyes válsága ezek­ben a hetekben elbújt a nagy nemzetközi események háta mögé. l\i\onnak a nemzetközi helyzet alakulása erre jóté­kony és kedvező lehetőségeket teremtett. A Szovjetunióval folytatott eszmecsere a stratégiai atomfegyverek csökkentésé­ről, a nagyszabású genfi és bécsi párbeszédek az európai biz­tonságról, illetve az európai fegyveres erők és fegyverzet köl­csönös csökkentéséről — a nemzetközi helyzet hosszú lejárat­ra legbátorítóbb és legpozitívabb jelenségei közé tartoznak. Az, hogy a két- és sokoldalú párbeszédek létrejöhettek, első­sorban a Szovjetunió következetes politikájának következmé­nye. Szerepet játszott azonban, hogy a tények súlya alatt az amerikai politika csúcsain megkezdődött a realitások tudomá­sulvétele. Miközben tehát a belpolitikában a korrupció és romlottság valóságos összeesküvése tárult fel, Nixon elnök a hangsúly némi áthelyezésével a nemzetközi arénában elért javulásra hivatkozhatott, kiemelve persze ebben a maga sze­repét. Ehhez járult az energiaválság és a vele összefüggő gazda­sági problémák. Ezek arra nyújtottak lehetőséget az elnök környezetének, hogy fellépjenek az akadékoskodók ellen, akik — úgymond — másodrendű kérdésekben indítanak támadást a Fehér Ház ellen, mialatt az elnök „az ország alapvető kérdé­seivel” van elfoglalva. Ily módon az utóbbi hetekben sikerült háttérbe szorítani azt a kérdéscsoportot, amelyet a nagyvilág „Watergate-ügy” néven ismert meg, s amely tavaly Nixon személves helyzetét is m“®rendítotte. A* amerikai belpolitikái helyzetet tehát 1974 elején a felszínen Nixon elnök helyzetének bizonyos megerő­södése jellemzi. így például Saxbe igazságügyminiszter (aki­től pedie nagymértékben függ a Watergate-ügy különböző el­ágazásainak további felderítése) a minap azt mondotta: Nixon elnök hivatali idejének végéig. 1976-ig „nem lehet majd ki­bogozni” az ügy szálait. E nyilatkozatból is kiderül a Fehér Ház taktikája: a vizsgálatot addig húzni, amfg az elnök hiva­tali ideje l°jár és ezzel politikailag az ügv érdektelenné válik! Arra is vannak jelek, hogy a republikánus párt számára Víz alatti atomrobbantás az Indiai-óceán térségében... r Újabb szovjstelkneskoholmány VDK-FEHÉR KÖNYV Vádoló bizonyítékok Mától Becsben Az OKP XXII. kongresszusa Csütörtökön délután Bécsbe ér­kezett a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának küldöttsége, amely részt vesz az Osztrák Kommunista Párt XXII. kongresszusán. A delegációt Né­meth Károly, a Politikai Bizottság tagja, a budapesti pártbizottság első tálkára vezeti. Bécs nyugati pályaudvarán a magyar pártkül- döttséget Friedl Fümberg, az Osztrák Kommunista Párt Politi­kai Bizottságának tagja fogadta és üdvözölte. A fogadtatáson jelen volt dr. Nagy Lajos, hazánk bécsi nagykövete. Ma kezdődik Bécsben az Osztrák Kommunista Párt XXII. kongresszusa, amely megtárgyalja a párt szerepét az adott belpolitikai helyzet­ben és meghatározza a jövő főbb feladatait. Az osztrák kommunisták nagyszabású kongresszusa a párt erősödésé­nek jegyében ül ősze. A főre­ferátumot Franz Muhri, a párt elnöke tartja. A kongresszus vasárnap zárul. Laoszi béke Semlegesítő dokumentum Vientianében megtartották a laoszi béke helyreállításáról és a nemzeti egyetértés meg­teremtéséről szóló megállapo­dás megvalósításával megbí­zott központi vegyes bizottság kilencedik ülését. A felek csü­törtökön dokumentumot írtak alá Vientiane és Luang Pra- bang semlegesítésének katonai vonatkozásairól. A tárgyaláso­kon elfogadták a hazafias erők képviselőinek azt a ja­vaslatát, hogy a két városból vonják ki a vientianei fél ka­tonai alakulatait. Az ülés után a hazafias erők képviselője új­ságíróknak adott nyilatkoza­tában sikeresnek mondta a bizottság munkáját. Ugyanak­kor rámutatott: továbbra is halogatják a két fél közös rendőrségének megalakításáról szóló dokumentum aláírását. A Skylab űrhajón Lekapcsolták a villanyt A Skylab—3 űrhajósai csü­törtökön lekapcsolták a vil­lanyt, kikapcsolták az űrállo­más néhány berendezését — nem „energiaválság” miatt, hanem az űrlaboratóriumban keletkezett nagy hő csökken­tésére. , Tízezer szó — csupa tény. Szűkszavú bizonyítékok és cá­folhatatlan vádak. Egy eszten­dő számvetése. Adatok és ada­lékok békés törekvésekről és szerződésszegésről. Megrázó olvasmány, egyben hiteles his­tóriája a Vietnamról kötött párizsi megállapodás első esz­tendejének. Fehér könyv, vietnami és angol nyelven. A VDK kül­ügyminisztériuma adta ki. Ta­nulságul, okulásul. Mint írja: az első év két el­lentétes irányzat létezését iga­zolta: a VDK és a DIFK kész­ségét arra, hogy szigorúan be­tartsa a megállapodás betűit és szellemét, s az USA és a saigoni adminisztráció szünte­len törekvését arra, hogy meg­torpedózzák az általuk is alá­írt megállapodás végrehajtá­sát. Kell-e erre vérlázítóbb bizo­nyíték, mint például az, hogy Thieu hadserege egy év alatt hány esetben sértette meg a tűzszünetet? Vagy az, hogy hatezer ember vált rendőri és katonai akcióik áldozatává. Vagy: a politikai foglyok sorsa Dél-Vietnamban változatlan. Ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy embertelen körülmények között szenved a 202 ezer po­litikai fogoly. Az adat saigoni forrásból származik: Ho Ngoc Nhuan, Thieu parlamentjének egyik törvényhozója hozta nyilvánosságra. A saigoni ad­minisztráció ezzel szem’-en azt állítja, hogy csupán 21 ezer Az angol kabinet csütörtökön délelőtt négy és fél órás, szo­katlanul hosszú ülést tartott, látszólag a szakszervezetek •előző napi döntésének meg­tárgyalására és annak eldön­tésére, hogy felújítsák-e a kormány és a TUC megbe­széléseit a bányászkérdésről. A politikai kommentárok szerint azonban a miniszterek az ál­talános választások kiírását vitatták meg. A kabinet egy része a közelmúltban igen ha­tározottan foglalt állást amel­lett, hogy a konzervatív párt­nak az adminisztratív jellegű taktikai előnyökre és a köz­véleménykutatási adatok .vi­szonylag kedvező jelzéseire való tekintettel a közeljövő­ben meg kell próbálni ural­mának újabb öt évre való meghosszabbításával. közönséges bűnözőt és 5081 kommunistát tart fogva, politi­kai bebörtönzöttekről hallani sem akar. Nem csodálkozhatunk a fe­hér könyvnek azon a megálla­pításán sem, hogy Dél-Viet- nam saigoni ellenőrzés alatt álló övezeteiben az elmúlt év­ben fokozódott a terror és az önkény. Megbízható adatok szerint 36 ezer embert hurcol­tak el, 920 ezret pedig kon­centrációs táborba zártak. Thieu 26 pártot és szervezetet oszlatott fel a megállapodás aláírása után. Az is amellett szól, hogy csupán Saigonban 125 ezer rendőr ügyel Thieu és rendszerének biztonságára. Utal a fehér könyv az USA szerepére is. A többi között megállapítja: az amerikai re­pülőgépek egy év alatt 39 al­kalommal végeztek légi felde­rítést a VDK fölött. Ugyan­akkor az Egyesült Államok kormánya politikai feltételek­hez kötötte azt a párizsi szer­ződésben vállalt kötelezettsé­gét, hogy segítséget nyújt a VDK újjáépítéséhez. Kivezető utat is ajánl a do­kumentum: a párizsi megálla­podás szigorú betartását, a múlt év június I3-án kelt kö­zös VDK—amerikai közlemény előírásainak végrehajtását. Máskülönben — nem is lehet kétség felőle — a vietnami helyzet éppoly súlyos és kriti­kus marad, amilyennek a fe­hér könyv tárgyilagosan, őszintén és hiteles adatok bir­tokában feltárta. Lord Carrington, a párt or­szágos elnöke, az új energia­gazdálkodási csúcsminiszter, még a kabinetülés előestéjén is azzal fokozta a Heath mi-, niszterelnökre gyakorolt nyo­mást, hogy a televízióban ki­jelentette: a választás „sok­kal jobb lenne, mint a vára­kozás”. Más kabinettagok vi­szont óvatosabb politikát szorgalmaztak. A minisztertanács után nem adtak ki közleményt, de kis­vártatva összeült az alsóház, ahol a képviselők a választá­sok kiírásával kapcsolatos in­terpellációkat nyújtottak be. A Gallup Intézet közvéle­ménykutatása csütörtökön a társadalom különböző réte­geiből kiválasztott „mintasza­vazók” véleménye alapján ar­ra a következtetésre jutott, hogy a konzervatívok jelenleg csekély, kétszázalékos többség­gel rehdelkeznek a munkás­párt előtt. Ugyanez a kimuta­tás azt állítja, hogy az átlag­szavazók 36 százalékos többsé­ge felült a burzsoá sajtónak, amely az ország gazdasági gondjait a bérharcokat vívó szakszervezetek nyakába varr- ja. Állítólag csak 29 százaléka érzi úgy. hogy a bajok erede­te a megélhetési költségek, az árak emelkedésében keresen­dő. Heath miniszterelnök te­vékenységével a megkérdezet­tek 39 százaléka Volt elégedett és 52 százaléka elégedetlen, a kormányéval 36 százalék elé­gedett és 50 százalék nem. Wilsont a felmérés szerint 38 százalék tartotta alkalmasnak az ellenzéki párt vezetésére, 47 százalék pedig alkalmatlan­nak. A labouristák ugyanaznap közölték, hogy az ő megbízá-. suk alapján végzett felmérés az ellenzéki párt fölényét mu­tatta ki. Lapzártakor érkezett. Csütörtökön a kora esti órákban Carrington általános meglepetésre bejelentette, hogy az acéliparnak hala­déktalanul teljes áramszol­gáltatást biztosítanak. Közöl­te azt is, hogy a jövő héten megkezdik a tárgyalásokat a háromnapos munkahétről a négynapos munkahétre való áttérésre az egész angol ipar­ban. A SZOVJETUNIÓBÓL csü­törtökön Föld körüli pályá­ra bocsátották a „Kozmosz— 628” jelzésű mesterséges hol­dat ez a- taktika nagyon is elfogadható. 1974-ben ugyanis az Egye­sült Államokban újjáválasztják az egész képviselőházat és i szenátus egyharmadát. A republikánus párt vezetői kénytele­nek voltak belátni: ha Nixon helyzete látványosan rosszabbo­dik, vagy netán sor kerül az elnök „vád alá helyezésére", e: katasztrofális hatással lehet a republikánus párt választási ki­látásaira. Korábban, 1971) késő őszén még volt olyan irányzat a pártban, hogy a Fehér Ház és személyesen Nixon válságának megoldását siettetni kell. Egy gyors operáció ese­tén — vélték — még lenne lehetőség arra, hogy a republiká­nus párt újra erőt gyűjtsön a részleges kongresszusi választá­sok előtt. Különösen akkor, ha nem engedik át a demokraták­nak a hadjárat irányítását, hanem maguk a republikánusok tisztítják meg az adminisztrációt. Azóta — nem utolsósorban a bevezetőben említett nem­zetközi fejlemények miatt — sorsdöntő hetek múltak el és ennek a republikánus taktikának a képviselői „kifutottak az időből”. A legjellemzőbb példája ennek Goldwater szenátor néhány nappal ezelőtti nyilatkozata. Goüdwafer a republikánus párt jobbszárnyának hang­adója, hajdani élnökjelölt, a Watergate-kérdésben tavaly ősz­szel még „tisztogatóként” lépett fel. Most pedig az akkor még Nixon „reménytelen mélypontjáról” beszélő Goldwater így nyilatkozott: „Az utóbbi időben erősödött az elnök tekintélye és az a képessége, hogy kormányozzon.” Közben persze a demokrata párt, ugyancsak a választá­sok felé tekintve, egyre hevesebb támadásokat készít elő Nixon ellen. Az erősödés látszata mögött így a valóságban a válság tovább folytatódik! A csata egyelőre még a képviselőház jogügyi bizottsá­gának zárt ajtói mögött folyik és új tények nem kerültek for­galomba. A demokrata párt vezetői azonban nem csinálnak titkot abból, hogy minden erejükkel a „vád” előkészítésén dolgoznak. 1974 első felében dől majd el, hogy a adminisztrá­ció és a republikánus párt halogató taktikája le tudja-e lassí­tani ezeket a törekvéseket. A Fehér Ház és a republikánusok dolgát mindenesetre megnehezíti, hogy a képviselőház jog­ügyi bizottságának élén Rodino képviselő személyében olyan elnök áll. aki minden erővel a „vád alá helyezés” kierőszako­lásán dolgozik. 1974 tehát döntő esztendő lesz az amerikai belpolitika: élet számára abból a szempontból: sikerül-e fenntartani az el­nöki hatalom megszilárdulásának látszatát — vagy a valósá gos válság még a választási időszak előtt kirobban. — i —e Anglia Választásra várva?

Next

/
Thumbnails
Contents