Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-15 / 11. szám
tz*! MEGYEI s^úrBap 1974. JANUÁR 15., KEDD FÓKUSZ ILO A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 1919-ben a^a- kult, mint a Népszövetség autonóm szervezete. lí>4o óva az ENSZ szakosított szervezete. Feladata a munkafeivéteiek és az életszínvonal javításának elősegítése, a munkatörvényekkel kapcsolatos nemzetközi egyezmények és ajánlások kidolgozása. Százhuszonnégy tagja van, legutóbb a Német Demokratikus Köztársaságot vették fel az ILO tagjai közé. Az NDK 1974 januárjától vesz részt a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet tevékenységében. A szervezetnek tagja az 1995-ben kilépett Albánia kivételével a szocialista közösség valameny- nyi európai országa. Az ILO legfelsőbb szerve az évente ülésező nemzetközi munkaügyi konferencia. Állandó végrehajtó szervei az állandó titkárságként működő nemzetközi munkaügyi hivatal és az igazgató testület. A szervezetben közvetlenül képviseltetik magukat a tagállamok kormányai, valamint a munkáltatók és a dolgozók szervezetei. MEGALAPÍTÁSAKOR az uralkodó imperialista köroa az „osztályharmónia” eszközeként akartán, felhasználni az ILO-t, mint a kormányok, a tókések és a munkások közti „harmónia” megtestesítőjét. Ekkor, hosszú évemg a szervezet célja az volt hogy a dolgozókat eltérítse a forradalmi harctól és reformista irányba terelje őket. A szocialista világrendszer létrejötte óta a szocialista országok, a fejlődő országon és a haiadó szakszervezetek megjelenése átalakította a szervezet jellegét. A reformista szakszervezetek ennek ellenére még igen nagy befolyással rendelkeznek az ILO-ban — a legutóbbi, 1973- as konferencián megakadályozták annak a határozati javaslatnak az . elfogadását, amely elítélte az izraeli hatóságok diszkriminációs és a szakszervezeti szabadságjogok korlátozására Irányuló politikáját. Ugyanakkor, bár gyakran nehéz és bonyolult körülmények között, a haladó erők egyre több, valóban a dolgozók érdekelt szolgáló határozat elfogadását érték el az utóbbi években. A MÁSODIK európai regionális konferencia kilenc évvel az első regionális konferencia után ült most össze. Az értekezlet célja, **hogy megvitassa az Európában végbement gazdasági, szociális változásokat és azok hatásait az európai munkavállalókra. A KONFERENCIA ma a beszámoló vitájával folytatja munkáját, majd a bizottságok előterjesztik az ILO-hoz 1974. január 1-ig beérkezett határozati javaslatokat. Ezek között van a Szakszervezeti Világ- szövetség európai tagszervezeteinek — köztük a magyar szakszervezeteknek — javaslata az alábbi öt témakörben: — az infláció hatása a jövedelmek szavatolására és újraelosztására; — az európai térségben levő multinacionális társaságok hatása a dolgozókra; — az Európába bevándorló munkások helyzete; — a munkahelyi környezet és általában a környezet védelme és megjavítása Európában; — a szakszervezeti jogok, azok erősítése és védelme az üzemben, a gazdaságban és a társadalomban. A konferencia jelentőségét fokozza, hogy keretéhen kerül sor január 19—20-án az európai munkásküldöttek, szakszervezeti képviselőik, az európai országok szakszervezeti vezetőinek találkozójára. Az értekezletre meghívást kapott — a spanyol, a portugál és a görög diktatúrákat szolgáló szakszervezetek kivételével — minden európai ország szakszervezeti központja. Az 1949-es szakadás óta nem volt példa ilyen jellegű és arányú találkozóra a nemzetközi szakszervezeti mozgalomban. SANTIAGÖBAN az Allende- kormány híveiként ismert egészségügyi dolgozók elleni hajsza során letartóztattak több neves orvost, köztük a Népi Egység kormány egykori egészségügy-miniszterét, Mario Lagost. IDEGES LÉGKÖRBEN nyílt meg hétfőn délután Brüsszelben a Közös Piac miniszteri tanácsának első idei értekezlete. NDK-NSZK Nier-Gaus párbeszéd Szovjet gazdasági küldöttség Bonnban Günther Gaus (jobboldalt), a szövetségi kancellária államtitkára üdvözli Kurt Niert, az NOK ioälügy miniszter-hely el. Leset. Négy különböző témakörben kezdődtek hétfőn tárgyalások a nyugatnémet fővárosban az NDK és az NSZK képviselői között. Az NDK küldöttsége délelőtt érkezett meg repülőgépen Bonnba Kurt Nier külügyminiszter-helyettes vezetésével. Megérkezése után Nier közölte, hogy a hétfői napon egy kulturális egyezmény megkötéséről tárgyal Günter Gaus nyugatnémet államtitkárral. Kedden a két német állam viszonyát érintő általános kérdések is szóba kerülnek. Ezekkel a megbeszélésekkel párhuzamosan a két ország képviselői tárgyalnak egy jogsegélyegyezmény és egy egészségügyi egyezmény megkötéséről is. ★ Vlagyimir Novikov miniszterelnök-helyettes vezetésével hétfőn délután megérkezett az NSZK-ba a szovjet gazdasági küldöttség, amely az elkövetkező napokban tárgyalásokat folytat az NSZK képviselőivel a két ország gazdasági együttműködésének fejlesztéséről. A tárgyalások — amelyek a szovjet—nyugatnémet vegyesbizottság keretében zajlanak le — öt napon át tartanak. A nyugatnémet küldöttséget amelynek tagjai között ott vannak a gazdasági élet vezető képviselői is — Hans Fride- richs gazdaságügyi miniszter vezeti. Novikov szovjet miniszterelnök-helyettest pénteken délben megbeszélésen fogadja Willy Brandt szövetségi kancellár is. Bécsi nyitány — csütörtökön Eredetileg úgy tervezték, hogy az euópai kölcsönös haderő- és fegyverkezéscsökkenté- sd tárgyalások téli szünetét követó első plenáris ülést január 15-én, kedden tartják meg. A részt vevő 19 állam már Bécs- ben tartózkodó küldöttségei hétfőn együttesen úgy döntöttek, hogy a tanácskozássorozat saronkövetikező ülését január 17-én, csütörtökön rendezik meg és addig két- és többoldalú megbeszéléseken vitatják meg a közös érdekű kérdéseket. A tárgyalások számára kijelölt végleges helyen, a Hofburg egyik szárnyában még folynak az átalakítási munkálatok, ezért a csütörtöki ülés délelőtt fél tizenegykor kezdődik. HEVES HARCOKRÓL érkezett jelentés vasárnap a délvietnami központi fennsíkról, és összecsapások voltak a Me- kong-folyó deltájában is. A KAMBODZSAI népi felszabadító erők vasárnap rakétákkal lőtték Phnom Penh katonai célpontjait. BANGLADES január 26-án választ új elnököt. Különös Nekünk, magyaroknak természetes, hogy váratlan, sőt enyhén groteszkbe hajló frigyek esetén a nagy palóc híres regényének címe jut eszünkbe. Ezúttal a gondolat- társítás külpolitikai természetű és a szóban forgó hírt olyan külföldi lapok (például a párizsi Figaro) is „különös házasságnak” nevezik, amelyek aligha ismerik Mikszáth művét. A legújabb jelentések szerint a világsajtó változatlanul nagy terjedelemben . foglalkozik a Líbia és Tunézia tervezett egyesüléséről szóló bejelentéssel. Az alaphang — nemzetiségre és pártállásra való tekintet nélkül —* általában a kételkedés. Nem csoda, hogy mennyire nem, annak megállapításához elég egy pillantást vetni az előzményekre és a körülményekre. Ha pusztán a gazdasági lehetőségeket néznénk, lenne fantázia egy líbiai—tunéziai integrációban. Mint a francia La Nation írja, „Tunézia rendelkezik szakemberekkel, Líbiának pedig olaja van”. De ugyanez a lap, ugyanebben a cikkben felteszi a kérdést: „Vajon nem tűnik-e ez a tűz és a víz házasságának?” VA gazdasági lehetőségek ugyanis minden jel szerint eltörpülnek a két országot, a két államvezetést egymástól elválasztó, áthidalhatatlannak tűnő, szakadékhoz képest. Villantsunk fel csak néhányat a sok közül: Kadhafi Izrael megsem- _ misítését tűzte ki célul, Burgiba nemcsak elfogadja Izrael létét, hanem komoly kompromisszumokra is hajlandó. iE*. Kadhafi szerint az élet minden problémájára csalhatatlan megoldást kínál az orthodox iszlám, Burgiba pedig éppenhogy nyugatias államalkotási elveket valL Tripolit és Tuniszt egy ípP világ választja el számtalan gyakorlati külpolitikai kérdésben, például a Marokkóval való viszonyt illetően. Mindezek fényében senkit sem lepett meg, hogy a bejelentés utáni egyetlen konkrétum az a mindössze két nappal később tett újabb bejelentés, amely szerint az egyesülési népszavazást nem az eredetileg tervezett napon, január 18-án tartják meg, hanem valamikor márciusban. A kairói A1 Ahram mindkét közlésre hűvös eleganciával reagált: Egyiptom — írja — támogat minden komoly egységtörekvést. A hangsúly félreérthetetlenül a „komoly” jelzőn van. ARENA Elnök-„választás" Brazíliában Brazíliában ma együttes ülést tart a képviselőház és a szenátus, hogy a következő öt évre megválassza az ország új elnökét. Emüio Garrastazu Medici, az ország leköszönő elnöke a Nemzeti Megújulás Szövetségének (ARENA) nevében már júniusban megnevezte utód- jelöltjét Emesto Geisel tábornok személyében. Medici a legfelsőbb hadvezetés és a titkosszolgálat döntését juttatta hivatalosan kifejezésre. Geisel minden bizonnyal meg is nyeri a „válaszás okát”, hiszen élvezi a hadsereg és a legbefolyásosabb szélsőjobboldali uralkodó körök bizalmát. A parlamentben lezajló szavazás valószínűleg ezúttal sem okoz majd meglepetést: a házirend értelmében ugyanis nyíltan szavaznak, a képviselők és a honatyák abszolút többsége pedig az ARENA tagja. Ha a hatalmi szavazógépezet valamelyik tagja mégis renitens- kedne, nyomban megfosztanák mandátumától. A katonai junta által 1969- ben módosított brazil alkotmány gyakorlatilag korlátlan hatalommal ruházta fel a köz- társasági elnököt, és alaposan megnyirbálta a parlament jogait, beleértve a törvényhozói jogkört is. Az uralkodó csoportok által a polgári demokrácia illúziójának keltéséért létrehozott másik párt, a Brazil Demokratikus Mozgalom Ulissei Guimaraest és Barbosa Lima Sorbinint jelölte elnökké, illetve alelnöikké, megválasztásukkal azonban senki sem számol komolyan, csaknem bizonyos, hogy Geisel tábornokot államfővé, Adalberto Pereira dos Santost pedig alel- nökké választják meg. Geisel, aki jelenleg a Pet- robras olajtársaság elnöke, 45 éven át szolgált a hadseregben., Részt vett Joao Goulart hatalmának megdöntésében. A Petrobras élén kíméletlen tisztogatást vitt végbe: sorra elbocsátotta a szakszervezeti vezetőket és aktivistákat, üldözte a baloldali érzelmű, haladó személyeket. A Visao című lap értékelése szerint elképzelhető, hogy Geisel elnöksége alatt a brazil politikai és gazdasági életben megerősödnek á szélsőjobboldali reakciós tőről fakadó nacionalista tendenciák. Ezek alkalmasint keresztezhetik a nemzetközi monopóliumok egyes érdekeit is. A Watergate-szövevény William Saxbe amerikai igazságügyminiszter vasárnap esti tv-nyilatkozatában arra célzott, hogy a Watergate-ügy néven ismeretessé vált politikai botrány egész szövevényét aligha sikerül kibogozni 1976- ig, Nixon elnök második hivatali periódusának végéig. A miniszter azt is valószínűtlennek tartotta, hogy , Nixon a ránehezedő nyomás alatt ennél korábban lemondana. Véleményét indokolva Saxbe kifejtette, hogy az elnök, ha vád alá helyeznék, nyilván igénybe venné a végrehajtó hatalmával járó kiváltságokat, s mivel erre még nem volt példa a- amerikai történelemben, e kiváltságok határát nyilván a legfelsőbb bíróságnak kellene eldöntenie. Saxbe ezután óvatosan kitért az elől, hogy jóslásokba bocsátkozzék a legfelsőbb bíróság várható ítéletéről. A Ifépviselőház jogi bizottságát, amely az elnök vád alá helyezését kezdeményezheti, a hét végén egy másik kellemetlen esemény is érte. Leon Ja- worski, a Watergate-ügy kivizsgálásával megbízott különleges ügyész ugyanis egy másik tv-csatornán úgy nyilatkozott, hogy minden bizonyító ! anyagot, amit a Fphér Háztól j az üggyel kapcsolatban kap, kizárólag a szövetségi nagy esküdtszéknek ad át, és nem a képviselőházi bizottságnak. Az igazságügy-miniszter ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a szövetségi nagy esküdtszék joghatósága az elnök megvádolására szintén olyan kérdés, amit valószínűleg a legfelsőbb bíróságnak kell majd eldöntenie. Jaworski egyébként azt is kilátásba helyezte, hogy ha a nyomozás érdeke úgy kívánja, Nixon elnöktől is kér majd közvetlen tanúvallomást... ! Az árulás útja SzoSzsenyicin rágalmazó művéről A moszkvai Pravda hétfői számában „Az árulás útja” címmel I. szolovjev tollából hosszabb lélegzetű cikiket közöl Szolzsenyicin rágalmazó művéről. A burzsoá sajtó az elmúlt napokban lármát csapott azzal kapcsolatban — írja a szerző —, hogy Nyugaton „a Gulag- szigetcsoport” címmel kiadták Szolzsenyicin újabb rágalmazó művét. A szovjetellenes propaganda szennyes áradatában ismét felszínre került Szolzsenyicin neve, aki már évek óta kezére játszik a szovjet néppel szemben ellenséges külföldi kiadóknak és sajtószerveknek, beleértve a fehérgárdista kiadókat és lapokat is. Az SZKP sajtóorgánuma emlékeztet, hogy Nyugaton már több szovjetellenes Szolzsenyicin-művet adtak ki, majd kifejti: — Szolzsnyicin a Gulag-szigetcsoport című legújabb művében nyíltan kijelenti, hogy a hitleristák „kegyesek és elnézőek” voltak a leigázott népekkel szemben, hogy a szovjet hadsereg a sztálingrádi csatát csak a büntetőzászlóaljak feláldozásával tudta megnyerni. Szolzsenyicin éppúgy, mint „A győztesek tora” című verses drámájában (ez utóbbinak nyugati publikálását a szerző egyelőre még nem engedélyezte) gúnyt űz abból az áldozatból, amelyet a szovjet nép viselt el a fasizmus elleni háborúban, mentegeti a vlaszovisták és a banderis- ták bűntetteit. Azt írja: „Ez a háború megmutatta számunkra, hogy a világon a legrosszabb orosznak lenni”. — A Gulag-szigetcsoport című könyv nyilvánvalóan azzal a számítással íródott, hogy a Szovjetunióról kiagyalt mindenféle koholmány segítségével megtévessze és félrevezesse a hiszékeny embereket. A mű szerzője a szó szoros értelmében beteges gyűlölettel viseltetik azzal az országgal szemben, ahol született és felnevelkedett, a szocialista rendszerrel, a szovjet emberekkel szemben. A hitelesség látszatával leplezett könyvet egy beteg agy termékének lehetne tekinteni, ha nem írták volna ekkora cinizmussal és hamissággal, ha nem az imperialista reakciós erők szájaíze szerint tákolták volna össze. Ha ez a mű valamivel mégis leköti az olvasó figyelmét, az csupán any- nyi, hogy önmagát leplezi le benne szerzője, olyanok szemével nézve az új szovjet társadalmat, akik kommunistákat, forradalmár munkásokat és parasztokat gyilkoltak, védelmezték az ellenforradalmárok sötét üzelmeit. Ez a logikája e belső emigráns erkölcsi hanyatlásának, ezek a méretei szellemi nyomoráénak és annak, hogy elvesztette minden kapcsolatát a szovjet társadalom reális életével. — Ismeretes, hogy a szovjet társadalom, az írószövetség többször is figyelmeztette Szolzsenyicint megengedhetetlen magatartására és arra, hogy nem szovjet állampolgárhoz méltóan viselkedik. Szolzsenyicin azonban semmit sem fogadott meg, és semmiből sem tanult. Továbbra is szovjet- és kommunistaellenes, aki tudatosan ment át a béke, a demokrácia és a szocializmus ellenségeinek táborába. A provokátor és a bujto- gató szerepét öltötte magára, s arra biztatja az imperialistákat, hogy az erő pozíciójából tárgyaljanak a Szovjetunióval. — A burzsoá propaganda sokat foglalkozott Szolzsenyicin állítólagos nyomorával és nélkülözéseivel. Megkísérelte, hogy szenvedő mártírt csináljon belőle. De szegény embernek nevezhető-e az, aki megengedheti magának, hogy rövid idő alatt három gépkocsit, villát vásároljon, sőt Svájcban saját jogtanácsost tartson pénzügyeinek intézésére és ellenőrzésére. — A burzsoá propaganda úgy állítja be a dolgot, hogy Szolzsenyicin műveit állítólag azért nem publikálják a Szovjetunióban, mert helyenként megírja az igazságot a szovjet állam életének egyes drámai pillanatairól, főképpen a múltbeli törvénytelen megtorlásokról. Ez rosszindulatú koholmány. Az SZKP nyíltan és megalkuvás nélkül bírálta a szocialista törvényességnek a személyi kultusszal >• összefüggő megsértését, teljes egészében visszaállította a párt- és tásadalmi élet lenini elveit és normáit, biztosította a szocialista demokrácia további fejlesztését. A Szovjetunióban számos mű jelent meg, amely bírálta a múlt fogyatékosságait és hibáit, s a szovjet közvélemény pozitívan fogadta ezeket a műveket, mert a szerzők a való igazságot írták meg, nem estek az egyoldalúság hibájába, és nem vesztették el történelmi távlat iránti érzéküket. Szolzsenyicin viszont tökéletesen ellentétes álláspontról közelíti meg ezeket a kérdéseket. Azt akarja bebizonyítani, hogy a törvénysértések magának a szocializmusnak természetéből fakadtak, és nem azért következtek be, mert eltértek a szocialista társadalom normáitól. Világos, hogy az olyan műveket, amelyek a szocialista társadalmi rendszert rágalmazzák, amelyek a szovjet nép alkotó munkájának eredményeit bírálják, nem adhatják ki a Szovjetunióban. Szolzsenyicint Utolérte az a sors, amire törekedett: az olyan áruló sorsa, akitől minden szovjet dolgozó és minden becsületes ember csak megvetéssel és haraggal fordul eL Törökország Iszlámos koalíció Törökországban a jelek szerint véget ért a három hónapig tartó kormányválság, miután vasárnap este a választásokon legtöbb mandátumot szerzett Köztársasági Néppárt és a Nemzeti Jólét Pártja bejelentette, hogy koalíciós kormányt alakít. A modern török állam létrejötte óta ez lenne a? első olyan koalíció, amelyben egy teljesen vallási alapon álló párt is kormányhatalomra jutna. Ezt a kormányformulát azonban még jóvá kell hagynia Fahri Korutürk elnöknek, és az utóbbi napokban olyan jelek mutatkoznak, hogy a fegyveres erők vezetői nem jó szemmel néznék az iszlám jellegű Nemzeti Jólét Pártja részvételét a kormányban. Az októberi választásokon, mint ismeretes, a Köztársasági Néppárt győzött, de abszolút többség híján az elmúlt három hónapban nem tudott működőképes koalíciót összekovácsolni. TITO jugoszláv államfő a közeljövőben hivatalos, baráti látogatásra Indiába utazik. JANUÁR 11-től 13-ig Géniben nemzetközi kollokviumot tartottak a kapitalista Európában élő értelmiségiek helyzetéről. A kollokviumon Nyugat- és Észak-Európa tíz kommunista és munkáspártjának képviselői vettek részt. TANAKA japán miniszter- elnök megérkezett délkeletázsiai kőrútjának utolsó állomására, Djakartába. JANUÁR 12-ÉN Nyugat- Borneóban, egy „tisztogató akció” során megölték Szaid Ahmed Szofiant, az illegális indonéz Kommunista Párt egyik vezetőjét
