Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-13 / 10. szám
8 «p 1974. JANUAR 13., VASÁRNAP Prométheusz újjászületése em fölmelegített antikvitás tárul elénk Mesterházi Lajos, A Prométheusz- rejtély című tanulmányregényében, hanem az író az ókor levegőjét érzékelteti, a hétköznapok lüktetését, a hősi eszményeket, az általa és mindannyiunk részére megtalált igazi Prométheuszt, aki a görög mitológia szerint az ember szolgálatában ellopta a tüzet; ezért büntetésből Zeusz a Kaukázus szikláihoz láncolta, sással marcangoltatva máját. Különös, hogy Jahvé a történet héber hasonmásában nem Prométheusz rokonát, a kígyót, akit Madách Lucifernek nevez — ítéli eil, hanem az embert. magát, Ádámot. Prométheusz a tűz átadásával alapvető ismerethez juttatja az^ emberiséget, melyért bűnhődnie kell igaztalanul. Megpróbáltatásaiból Héraklész szabadítja meg. Eddig a monda. Számunkra elsősorban az érdekfeszítő, ahogy az Aiszk- hülosznál jegyzett, leláncolt Prométheusz hogyan születik újjá Geothe versében, Beethoven zenéjében, Ady lírájában, Varga Imre szobrában a helytállás diadalaként, testesítve a bátorságot és a társadalmi haladást. Most pedig Mesterházinál látjuk újjászületését. ző, hogy hivatásvállaló bátorsága oennünk teljesüljön mihamarabb és maradéktalanul. Teszi ezt akkor is, mikor ironizál az Olimposzról letaszított görög istenekkel, mikor érdes, gúnyoros a hangja, mikor a humoros és komoly részleteket derűs érzékiség váltja fel. Úgy meséli el Prométheusz ősmondáját, hogy minden megállapítása rólunk és jövőnkről szól. Nagytakarítást végez olyan összetett időhídon, a tér sűrített pontjain, ahol együtt és egyszerre idézi Hér akiészt Bernáth Auréllal, ahol a csipkelődés hirtelen fokozódik ítéletekké és próféciákká az analógiák bizonyításaival. rződik mindezeken a felkészülés filológiai komolysága, mely önéletrajzi részletekkel, napi hírekkel ötvöződik, de ez nem a cselekménykifejtés lazulásához vezet, hanem a szigorú szerkezet levegősségét biztosítja átmeneti derűszóró pihenőkkel, hogy utána a gondolkodás kaptatóján annál gyorsabban haladhassunk előre. Szükség is van erre, hiszen Mesterházi érzékelteti: Zeusz bosszúját emberek, mindig emberek követték el a tűz csiholóival szemben, s a mi feladatunk az ember végleges megtisztítása, felemelése. Antik és mai fogalmák keverednek a könyvben, s ez törvényszerű, Sajtófogadás Jávor Piroska grafikája TEon-unk köznyelvén jelex nitett aktualitása, a hangvétel közvetlensége, annak igazolása, hogy a szocializmus az emberiség olyan prométheuszi korszaka, amikor az értelem nemcsak megszabadult béklyóitól, hanem újjászületésében egyetemes törvénnyé tágult, az antik hős nemcsak láncait vesztette, hanem föltámadt századunkban. Ez a Prométheusz Hamlet ellentéte, telített akarattal, tettvággyal. Eszmék dzsungelében biztos vezető, bátor derűje, mely nemcsak Mesterházi Lajos megpróbáltatásokkal zsúfolt embersorsának szilárd önarcképe, hanem általános emberiség-modell, igaz tettekre sarkalló ajánlata 1 többszörösen is időszerű. 1 Mi ez az ajánlat, mely egy- j úttal a Prométheusz-rejtély í megoldása? Nem más, mint a 1 gondolattal tisztított, eszmétől fénylő cselekvések törté- • nelemformáló áradata. Az' erőszak mikrobáitól szennyezett múlt annyi Prométheusz- testesülése jelenti azon lé- ; nyeges törekedéseket, mely nemcsak Carlyle hö^eszmé- ! nyét, hanem a jövő terebé- j lyesülö folyamatát is mégha- I távozza. Amikor valaki a tör- t ténelemben igaz tüzet esi- j hol, éleszt, ment, gyújt, ter- I jeszt, az prométheuszi tettet j hajt végre. Ezt sürgeti a szer- 2 k Mesterházinál miben új ez a Prométheusz? hiszen a szerző történelmi konklúziót von le, ezért reális, hogy isztmoszi Maginot- vonalról beszél, s Héraklész cselekedeteihez társítja az 1968-as nyugati diákmozgalmakat. A több szálból font cselekmény labirintusa pontos következtetések segítségével, nemcsak szerkezetileg tisztázódik, hanem a lémnoszi nők epizódjában Mesterházi bravúros leírással uralkodik anyagán. A megszakított história folytatása új elemekkel bővül, a hős magánya után láthatókká válnak szövetségesei, akik az eredményt élvezik, melegedve Prométheusz tüzérnél. Ezzel a megállapítással megint napjaink forradal- miságának egyik lényeges mozzanatát elemzi az író, s kemény szavakat talál a „rá- érőkre” és azokra, akik távolmaradnak egy nem létező elegancia jegyében a társadalmi küzdelmektől, mely a humánum tettekkel kivívott gyakorlata. M űvészi gazdagság jele, hogy nemcsak a történet gombolyodik szerves lendülettel, hanem a hangnem is indokoltan sokrétű éppen a cselekmény állomásaitól függően. Héraklész halálakor Prométheusz—Mesterházi filozofikus komolysággal elmélkedik, gondolatvezetését ekkor megszűri minden derűtől és szarkazmustól. Amikor azonban Prométheusz fogadásának furcsaságait leplezi le, akkor jókedve van elemében, és ironizálókedve, hiszen olyan csődületet láttat, amely- lyel „egy szuper-Siófokon egy szuper-nyugatnémetet” csodálnak. Végül is mindent egybevetve: Mesterházi Lajos A Prométheusz-rejtély lapjain olyan használható egyetemességgel fordult korunk emberéhez, hogy az egyúttal a jövő biztos irányát is jelenti: „Ismerje meg végre az ember a maga jó istenét. És próbáljon hozzá hasonlítani!” Ismerjük fel végre magunkban a prométheuszi lelkűiét szikráját, hogy a tettek, tettek sorozatában történelemformáló tűz- zé váljon, ha már a görögök annyira megfeledkeztek róla, hogy csillagképet sem neveztek el, templomot sem építettek Prométheusznak, pedig ő volt a legkülönb Titán isteneik közül. S hogy ez így igaz, arról Aiszkhülosz, Goethe, Beethoven, Ady után Mesterházi eszmében és formakivitelben egyaránt rangos könyve is tanúskodik. e zámunkra külön öröm, ^ hogy művét Buda mellett a ráckevei vízpart is ihlette, ahol sikeresen megvívott a múlt árnyaival, és életre keltette az igazi Prométheuszt. LOSONCI MIKLÓS Bódé mögött az ólak, ól mögött a széna, messzebbre szem se láthat, sövény zuhan elém. A botok tövében gyöngytyúkok fürödnek forró porban, a vályúban hófelhők vonulnak északról délnek. A kiterített lepedők mögött rikogat az este. HORGAS BÉLA: Hófelhők GALAMBOS SZILVESZTER: Az utolsó szimfónia Csillag nélküli, sötét éjszaka. A néptelen országúton egy Trabant állt. Motorháza nyitva; mellette egy bőrkabátos férfi komoran bámulta a járművet. Váratlanul — va- lahonnét a szántóföldről — magas, ballonkabátos ember lépett a kocsi mellé: — Valami baj van? — érdeklődött barátságosan. — Elfogyott az üzemanyagom. A legközelebbi falu pedig tizennégy kilométerre van innen. — Felajánlom az öngyújtómat. Még van benne egy kis benzin. — Uram, nincs kedvem tréfálni — mondta hidegen a másik. — Megértheti, hogy ideges vagyok. — Az én életem sem fenékig tejföl. Ma délután értesültem róla, hogy a feleségem megszökött egy műanyagkészítő kisiparossal. — Fogadja őszinte részvétemet ... — Köszönöm. Azóta három csomag cigarettát szívtam el, s nem maradt semmi tartalékom. Félőrültként vándorolok az éjszakában, .hogy egy dohányos emberre találjak. Az ég szerelmére! Ugyebár ön is dohányzik? — Igen. — Kínáljon meg egy cigarettával. S én áldani fogom a nevét. — A legnagyobb örömmel, űe ez az utolsó Szimfóniám. Jómagam is rabja vagyok ugyanis a dohányzásnak, s ez/egy elhagyott vidéa. Éjjel negyed kettő van. Ki tudja, mikor találok egy trafikot? Ha ön a tulajdon apám lenne, akkor sem kívánhatná, hogy az utolsó cigarettát magának adjam. A ballonkabátos szemében furcsa tüzek égtek. — Higgye el, én mindenre képes vagyok... — Fenyeget? Nem ijedek meg! Könnyűsúlyú ökölvívóbajnok vagyok. — Félreért. Minden áldozatra képes vagyok egy cigarettáért. Ha ön nekem adja ezt a szépséges, gyönyörű füstrudacskát, magára íratom a házamat. Két szoba, konyha, a verandát nyáron befutja a vadrózsa és van hozzá egy kis kertecske is. Gyümölcsfákkal. Nemsokára érik a meggy, nyílik a kelkáposzta. Van egy szelídített rigóm. Egész nap fütyürészik. Minek menjek vissza abba a házba, mikor elhagyott az asszony egy műanyagkészítő kisiparos kedvéért? Nos, nekem adja ezt a cigarettát? A bőrkabátos bi&almatlanul méregetne a férfit: — ' A villany, vízvezeték be van-e vezetve a házba? — Természetesen. — Jó a közlekedés? — A ház előtt áll meg az autóbusz és a debreceni gyors. — Nem ázik be a mennyezet? — Soha. A ház vízmentes, tűz- mentes, adómentes. Áll az alku? — És ha becsap engem? Lehet. hogy csak fondorlatos módon meg akarja szerezni utolsó cigarettámat? — Ön kételkedik egy Kovács Laios szavában? — Pardon. Nem tudtam, hogy Kovács Lajos. Rendben van. Tessék. Az öné az utolsó Szimfóniám — legyintett szomorúan és reszkető kézzel átnyújtotta a cigarettát. A másik mohón elragadta és kisvártatva végtelen örömmel, átszelle- mülten pöfékelt. — Ne féljen, barátom. Holnap elintézzük a hivatalos formaságokat. Szívből gratulálok az új ingatlan és háztulajdonosnak. A bőrkabátos sóváran bámulta: — Legalább egy slukkot legyen szíves... — Hogyisne! Ez az utolsó cigarettám és reggel előtt nem találok sehol egy trafikot — mondta irigyen a ballonkabátos és vidáman. ' boldogan pöfékelt. MONORI DEZSŐ: ítélethirdetés előtt A tárgyalóteremben minden helyet elfoglaltak a vállalat dolgozói. A tágas helyiség ablakain beözönlött a nyári nap fénye. A falak füstösek, a bútorok sötétek; méltó külső a napi eseményekhez. A bútorok soha nem változnak, csak az emberek. Újabb ügyek, más emberek, ez a bíró, az a bíró, de egy mindig ugyanaz: igazat adni az igaznak, kötelezni valamire a hamisat. A bírónő kissé elhízott, gömbölyded arcán megpihen az aranykeretes szemüveg. Megvárja, amíg elül a zsongás: az iratokba néz, az emberek feje fölött elsiklik a tekintete. Nem csodálkozik, hogy sok az érdeklődő. Alaposan felkészült a tárgyalásra. Mond valamit a két ülnöknek, figyelmezteti a gépírónőt, aki a papírokat rendezgeti. Felperes a bírónő elé áll. — Neve? — Hegyi Aranka. — Hány éves? — Húsz leszek. — Foglalkozása? — Adminisztrátor vagyok. — Vagyona? — Nincs. — Keresete? — Ezerháromszáz. — A beadványában előadottakat fenntartja? — Igen. — Nem akarja kiegészíteni? — Egyelőre nem. — Leülhet. Kérem az alperest! Aranka leült. Zavartan néz az ismerősökre. Nem gondolta, hogy ennyien eljönnek a tárgyalásra. Titokban tartotta ezt a napot és mégis. . . , _____P_______őszülő halántéka van. Amikor belép a terembe, csak a bírónőt látja. Tekintete átsiklik az ismerősökön, és úgy érzi, senkit sem lát, hiába néz. . . — Neve? — Bárkányi László. — Kora? — ötvenegy. — Foglalkozása? — A Bútorjavító Vállalat igazgatója vagyok. — Családi állapota? — Nős. . . Egy gyerek. — Ismertetem Hegyi Aranka apaság megállapítása iránt indított keresetét. — Zsongás a teremben. — Felperes, dr. Tompa Béla képviselője útján előadja, hogy a múlt év december 9-én született Annamária névre keresztelt leányának apja Bárkányi László, a Bútorjavító Vállalat igazgatója, akivel hosz- szabb idő óta viszonyt folytatott. Ez a viszony akkor szakadt meg, amikor Ön, Bárkányi László megtudta, hogy a felperesnek gyereke lesz. Előbb terhesség megszakítására akarta rábírni a felperest, majd, amikor ezt nem vállalta a leányanya, beosztásával visszaélve, máról holnapra áthelyeztette Hegyi Arankát a vállalat másik telepére, ugyanazzal a fizetéssel, de lényegesen rosszabb munkakörülmények közé. A felperes tanúkat nevezett meg, akik bizonyíthatják, hogy a keresetében előadottak megfelelnek a valóságnak. . . . Ezek után felteszem a kérdést: elismeri-e, hogy Hegyi Aranka Annamária nevű leányának ön az apja? ^Cm éren^ . mondta határozottan Bárkányi László. — Egyet azonban nem tagadok, még pedig azt, hogy a múlt évben, kicsit jobban megünnepeltem a névnapomat munkatársaim és barátaim körében. Éjfél is elmúlott már, amikor elfogyott az ital a házban, -'ezért azt javasoltam, hogy menjünk valamelyik mulatóba és folytassuk ott a koccintást, nehogy, szó érjen a névnapomon. Nem számítottam annyi vendégre, mint jöttek, ezért aztán a józanabbak marasztalása mellett Összefogtunk páran, hogy csakazértis iszunk még. Feleségem nem jött velünk, mondván, hogy inkább rendet csinál a lakásban. Látta, hogy jókedvem van, egy kicsit úgy tett, mintha neheztelne rám, hogy szórom a pénzt, de nem szólt. Eddig nem ismertem városunk éjjeli életét, ezért indítványoztam ilyen könnyelműen. Még a vasúti resti sem volt nyitva. Az én kísérőim egymás után maradoztak el tőlem. Ha már nem ihatnak, akkor kár a flasztert koptatni. A friss levegő is hozzájárult gondolkodásukhoz. A holnapra gondoltak, vagyis a mára, amikor dolgozni kell. A vekker könyörtelen . . . — Fogja rövidebbre mondanivalóját — szólt közbe a bírónő. Ismerte az ilyen meséket és untatta. — Hát igen. . . A végén már csak Aranka tartott ki mellettem. Belém karolt és én hagytam, hogy vezessen. Mondtam neki, hogy hazakísérem, ha már egyedül maradtunk. Ez természetes is volt, éjfél után ne járkáljon egy lány egyedül. A lakásához értünk, akkor azt mondta, hogy neki van jó kis itala, menjek be hozzá, de csak úgy, há megígérem, hogy csendben leszek. A főbérlője nem engedi, hogy férfit fogadjon. Hát, körülbelül, így történt. — Június 27. — Melyik napon volt ez, pontosan? — Ha ez így lenne igaz, akkor valóban nem lehet a gyerek apja, de Hegyi Aranka keresetében azt adja elő, hogy hosz- szabb idő óta folytattak közelebbi viszonyt — mutatott a bírónő a beadványra, miközben a lányra nézett, meg az alperesre. vád __________valótlanságát könnyen be tudom bizonyítani. Ug yanis Aranka a vállalathoz a múlt év márciusában került. Ügy tudtam akkor, és ezt sokan bizonyíthatják, hogy menyasszony volt. Előtte nem ismertem. Igazán csak a névnapi összejövetelen figyeltem föl rá. Szóval tartotta a társaságot és igen otthonosan segített a feleségemnek, aki alig győzte a tányérokat, meg a poharakat cserélni. Soha nem gondoltam volna, hogy magamévá tegyem, ha ő erre nem biztat. — Alperesnek mi a véleménye az elhangzottakról? — kérdezte a bírónő. Még mindig a lány kiszolgáltatottságát látta. — Egy szava sem igaz! — rikácsolta idegesen a leányanya. — Tanúkkal tudom igazolni, hogy csak úgy volt hajlandó alkalmazni, ha a ki nem mondott ajánlatát elfogadom. Én úgy tettem, mintha nem érteném, ezért nagyobb fizetés reményében , helyet cseréltem. Aztán nem volt megállásom előtte. Az első héten elvitt magával egy tárgyalásra és addig nem jöttünk haza, amíg el nem érte célját — kezébe temette arcát és sírt a lány. A terem fölbolydult Két vallomás, két ember igaza. Kinek
