Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-13 / 10. szám
1974. JANUÁR 13., VASÁRNAP MEGYEI 9 Budakalászi udvar i T. Tóth Tibor tusrajza TOLDALAGI PÁL: Táblakép A lantosok, az igricek s azok az ifjak, akiket tüz^s szemük tett alkalmassá erre, lantot pengetve, szépen énekelve mind felvonultak. Ök voltak az ünnep tündéralakjai, kik tovatűntek nyom nélkül, ahogy véget ért az éjjel egy sóhajtással, részeg nevetéssel. Akik asztalnál ültek: ettek, ittak. A tálakon a sok felhalmozott vad hevert, vakon, dermedten nézve őket, akik délelőtt a szívükbe lőtték, s mert kellett a vadászat, a mulatság, a fékeveszett indulat, a vadság, . erőszak, szépség, mámor: kellett egyre az egész élet, nem csupán a terhe. FARKAS ILONA: Duna, darabos legény Árkok izzadságszaga orron csap. Durva, darabos legény ez a vidék, kicsit púpos isi: elöl meg hátul. Gyászoló estéktől feketedik zordul kedvünk. Sok harmatteát sírnak á Napnak a csillagok hajnalig. Elesett Örömök bömbölnek: sértődött gyerekek: vergődnek, felállni nem akarnak, mint duhaj, goromba szülőktől, tőlünk nagyon félnek! Eltévednek itt: lepkék, kutyák, • néha madarak is: annyi utca kóborol megkereszteletlenül! | Amikor Baliskó János kilépett a hivatalából, villamosra ült, és a Belvárosba utazott, Négy hónappal ezelőtt hírül adta az újság, hogy hamarosan 13 000 darab kisméretű mosógépet hoznak-forgalomba. Baliskó azóta várta ezt a napot. Gombostűvel összetűzte a százforintosokat, s a Lassú hízásnak induló paksa- métát a lakásnak egy eldugott sarkába rejtette, ahova az asszonyoknak nem volt belátásuk. Az utolsó száz métert, a megállótól a villanyüaLetig, futva tette meg, attól való féltében, hogy valaki, épp a győzelem perceiben, el találja előle halászni a készüléket. Baliskónak ugyanis a háztartás gépesítése volt a vesszőparipája. Taxiba ültette a fehérre zománcozott mosógépet, és hazavitte a Nagy Lajos király útra. A gép majdnem egyhavi fizetésébe került, ő is meg a felesége is dolgoztak, s habár nem kerestek különösen jól, a pénzzel mégis könnyű kézzel bántak, mert nem volt gyerekük. De amikor az anyása, özvegy Szievertné, a gép árát kérdezte, Baliskó csak a félhavi fizetését merte bevallani.-----------------------1 szerenAz asszonyok | cséré nem----------------------- drágállottá k. Eleibe szólni sem tudtak az örömtől, s az ujjuk hegyével nem mertek hozzáérni a mosógéphez. Csak' amikor Baliskó mindent megmagyarázott, s a készülék hasába is betekintést engedett nekik, kérdezte gyanakodva özvegy Szievertné: — Magyar gyártmány? — Magyar — mondta Baliskó. — Puff neki — mondta özvegy Szievertné. — Miért puff neki, mama kérem? — Mert akkor drága. Téged megint becsaptak, kedves fiam — Ami jó, az sohasem drága, mama kérem — jegyezte meg Baliskó. — Ki tudja, hogy jó-e? Múltkor is egy óra alatt kiégett a villanydaráló. Való igaz, hogy a villanydaráló kiégett. De a mosógép nem égett ki. A mosógép mosott. I---------—| kimosta az egész I A gép I szennyest. Meg------------- ette az ágyciháka t, kimosta a lepedőket. Fél tízkor Baliskó meg a felesége lefeküdtek aludni, mert mind a ketten hatkor keltek, özvegy Szievertné azt mondta, hogy fölmegy a padlásra teregetni. Mikor visszatért, s négy- szemközt maradt a géppel, oly frissnek és kipihentnek érezte magát, hogy eszébe sem jutott lefeküdni. Odahúzta a hokedlit, s egy ideig barátságosan nézegette a mosógépet. A szekrény aljában talált még egy csomó viseltes, foltozásra vagy foltnak szánt fehémeÖRKÉNY ISTVÁN: A mosónő álma műt; ezeket gyorsan kimosta, s aztán a következő fuvarral az összes konyha- és padlóruhákat. Ekkor becsöngetett a szomszéd Hoffmanékhoz, ahol három gyerek volt, és elkérte a szennyesüket, Negyed egy múlt, mikor ezzel is végzett. A Nagy Lajos király úton már mindenki7 aludt, csak a mosógép nem volt álmos, és özvegy Szievart néni sem. Behozta a létrát, fölmászott a tetejére, s súlyos testével a magasban imbolyogva leszedte az ablakokról a függönyöket. Megkínálta velük a gépet. Negyed kettőkor azonban ennek is vége lett, s már egy ócska rongy sem volt található ' a lakásban. Lebaktatott a félemeletre, és bekopogott Pasa Gézához. Pasa Géza agglegényember volt, s nagyon nehéz volt belé életet verni. Jó ideig eltartott, míg sikerült megértetni vele, hogy miről van szó; akkor aztán összeszedett két ölre való szennyest. Amikor Szievertné ezzel is elkészült, nagyon későre járt, már a virradat közeledett; ahogy volt, ruhás- tul-cipőstül, vizes kötényben és gőztől, lucskos hajjal végigdőlt a vetetten díványon. sem volt A takarót ideje magá------------------ ra húzni, tü stént mosott tovább. Kimosta a veje nyári ballonruháját, melyre eddig csudálatosképpen nem gondolt senki. Ezután — pedig már egy kicsit erőltetnie kellett emlékezőtehetségét — kimosta azt a rettenetes mennyiségű ruhát, amely tavaly ősszel gyülem- lett össze, amikor ő izületi gyulladással hat hétig feküdt a Költői Annában. Aztán eszébe jutott egy horgolt alsó, mely nagyon-nagyon régen volt rajta; legutoljára a Ferry Oszkár úton viselte, egy villa alagsorában, amikor vérében esett össze, és abortált. Ezt is szép. tisztára mosta. Aztán beledobálta a gépbe boldogult Juliska leányának fehérneműit, utána szegény Szievert bécsi: ingeit-gatyáit, az uráét, aki a Pia ve hídja alatt halt hősi halált. Kimosta' azt a hét csipke zsebkendőt is, melyről doktor Viraváné a következőket mondta: — „Lelkem, én nem azért mondom, de a múltkor is hét batiszit zsebkendőm hiányzott a vasalásnál.” Ezután már nem nézte, mit mos, csak hordta bele a gépbe a napokat, a heteket, az éveket. A gőzben úszó pincéket. A latyakos betonpadlót. .------------.- hatkor fölkelt a lá_ | Reggel I nya meg a veje. -----------özvegy Szievertné tátott szájjal, lihegve aludt; olyan éhesen, falánkan, szinte habzsolva aludt, hogy nem volt lelkűk fölébreszteni. Betakarták egy paplannal, és éhgyomorral mentek munkába, mert egy csöpp tej sem volt a háznál aznap reggel. Sz ékesfehérvár 1000 éves Asszonyi Tamás érméje MÁTYÁS FERENC: Anyám Almokat hajszolon, őzek nyomában járt. mindig úton, — haza sose talált — anyám. Villámló időben elföldelt naparcod, harminckét éveddel csókra kinek tartod anyám? — szőke kontyad hol leng a mezőkön? Búzavirág szemed örökre megőrzőm. Beszakadt koponyák üregén a tegnap néz vissza rám, apám velük, — a sereg nagy. Alattam húsukból vezet út idáig, kóró a koszorú, a sírjuk beázik Kloroform-illat ül rajtuk, a táj reszket, — állok, mint a sárga márványkő keresztek. Tudod-e, hogy kik ők a pares dombokon? — éhség, ragály szárnyán szállt le a sok rokon a rögök szintjire, hány kisangyal paraszt, s húgaim, kiket a bába meg a panasz lökött nyugalomba hallgatást tanulni, hol sötét van s nincs mód fölvilágosulni. A két kéz, szülénké, s örökölt erőnk tán nem kopott, dicső még a tömérdek munkán. Szavunk, ha sirató, ugye, te megérted? — sorsunk ne vak hittel; tudásoddal mérjed. NÁDASDI ÉVA: Asszonyok A konyhába szegezik az asszonyokat az ebédek, a vacsorák a mosogatás Tejszagű gyerekek sírnak fel éjjel és az asszonyok megitatják őket egy kis teával Munkába járnak és elnézegetik a miniszoknyás bakfisokat, akik olyan, de olyan fiatalok Estéről estére vacsorát főznek és óvatosan figyelik amint a pici az első szavakat kimondja. higyjenek? Emlékeztek a munkatársak, a barátok, a barátnők, hol és mikor, hogyan is volt? Egyesek ide, mások oda hajlottak. Bárkányi zavartan néz az ismerősök szemébe. Eddig ő nézett számonkérően munkatársaira a termelési értekezleteken és most megváltozott a szerepük. Lassan elül benne a felkavart indulat. Munkatársai gondoljanak, amit akarnak, de itt van a felesége, aki tizenöt évvel fiatalabb és az is vádolóan néz rá. A szeme kisírt, és talán most határozta el, hogy másként oldja meg az életét. Nagyon meg kell fontolni, hogy mit mond, amivel enyhíti helyzetét és item bonyolítja. —• Az alperesnek mi a válasza? — Egy szó sem igaz az egészből! Soha nem voltam Arankával semmiféle értekezleten, annál is inkább nem lehettem, mivel az ilyen értekezletekre csak a meghívottak mehettek be. Talán megnevezné, hol voltunk mi együtt? — Hegyi Arankáé a szó! A lány még sír. Szinte fuldoklik, beszélni nem tud. Mindenki őt nézi és várják, hogy megszólaljon. Ehhez idő kell. A lány úgy mondja a szavakat, hogy csak kevesen értik. — Engem becsapott ez az ember... Azt ígérte, hogy elválik a feleségétől, és a végén eldobott magától. Izzik a levegő, vörösödik Bárkányi arca. A bírónő árgus szemekkel nézi a szemben álló feleket. A két ülnök — egyik nő — találgatja, mi lesz a vége. Nem először zajlik előttük ilyen dráma. De sohasem lehet tudni, kinek van igaza. — Tisztelt bíróság! Amikor elindultam erre a tárgyalásra, még nem tudtam, hogy mit teszek az igazam védelmében. Annyit viszont tudtam, hogy a feleségem válással fenyegetett, ha megállapítják az apaságomat. Érdekessége az ügynek, hogy a feleségem előbb megkapta Aranka levelét, mint én megtudtam, hogy milyen bűnt követtem el. Utána megérkezett az anyakönyvvezető felhívása, melyben fölszólított, hogy vállalom-e az apaságot, mivel Hegyi Aranka engem nevezett meg gyereke apjának. Természetesen nemmel válaszoltam, mire megkaptam az ügyvéd levelét a bírósághoz benyújtott keresetlevél másolatával. Ezek után itt állok, és a vádak alapján joggal hiszik rólam, hogy becsaptam egy lányt, talán szerencsétlenné is tettem, és én olyan szörnyeteg vagyok, aki nem érdemli meg, hogy ilyen körülmények között éljen... A sarokba szorultam, de tudom magamat védeni. Egyet kijelentek: ha én lennék a gyerek apja, akkor vállalnám az apaságot, és ha nem lenne ekkora korkülönbség köztünk, az anyát elvenném feleségül. Különösen azok után, hogy a feleségem kijelentette, hogy nem kíván velem tovább élni, a nevemet sem fogja viselni, és egyetlen lányunkat is elidegenítette tőlem. Nagyon fáj ez nekem és úgy látom, életemnek olyan pontjához értem, ahol nem lehet titkom mások előtt. íme, itt van az írásos bizonyíték, hogy nem lehetek apja Hegyi Aranka gyerekének. A bírónő átveszi az írást, olvassa, majd a két ülnökkel ösz- szehajolnak, suttogva vitatkoznak. Találgatják, mit tegyenek. A tárgyalást nem függesztik fel, de tisztázzák, mi az igazság. — Az Orvostudományi Intézet által kiállított írás szerint magtalan, gyereke nem lehet, mint ahogy nem is lehetett. Ha ez így van, ahogy az írás bizonyítja, hogyan lehetett gyereke a házaséleten belül?... Megmagyarázná ezt nekünk? A bejelentés óriási hatással van a jelenlevőkre. Milyen egyszerűnek látszott a két ember ügye, és mit tudnak meg... — Az igazság érdekében ezt is megteszem... Tizenöt évvel ezelőtt nősültem, másodszor. Első feleségem az ötvenhatos események izgalmaiba belehalt. Pár ellenségem, akikről azt sem tudtam, hogy élnek, fölfegyverkezve berontottak a lakásomba és kényszerítettek, hogy menjek velük. Feleségem összeesett, de a fegyveresek nem hitték el, hogy igazán elájult, ezért rúg- dosták, hogy keljen fel, mire én megütöttem az egyik banditát. A végén én bizonyultam gyengébbnek. Mire föleszméltem, a lakásom feldúlva, feleségem pedig halott volt. A tettések disszidáltak, ma sem tudom, élnek-e, halnak-e... Aztán rendeződtek a gondok. Ebben az időben ismertem meg mostani feleségemet, aki a vállalatnál dolgozott. Emlékszem rá, még ötvennégyben, amikor a kormányzat csökkentette a honvédség létszámát, katonatiszt férjét is leszerelték. Szakmája nem volt, középiskolája is csak annyi, amennyit a honvédségnél megszerzett. Ráadásul civilruhája sem volt. Akkor jött dolgozni a vállalathoz a feleségem. Nem sokat törődtem vele, de annyit tudtam róla, hogy a férjétől elvált, mivel szégyellte őt a civilben. Csinosan öltözködött és a munkáját jól végezte. Akkor figyeltem föl rá, amikor az első feleségem meghalt. Sokáig viaskodtam, hogy közeledjek-e feléje, hiszen tizenöt év korkülönbség volt köztünk. Mindig elítéltem az ilyen házasságokat. Nem hittem az őszinteségében. De feleségem, akkor még munkatársam, annyira figyelmes volt velem szemben, hogy nem lehetett nem észrevenni. Virágot hozott a kertjéből, fölhívta figyelmemet az új könyvekre, és a végén a különleges szövetekre Is. Egyedül voltam, szükségét éreztem, hogy nő legyen az életemben. Csendben, meglepetésre összeházasodtunk. A második évben megszületett a lányunk. — Tudta, hogy nem ön az apja? — ludtam. Az első házasságunkban sem volt gyerekünk. Egyszer a feleségem tanácsára megvizsgáltattuk magunkat, hogy tudjuk, melyikünkben van a hiba. Amikor megszületett a lányom, újból megvizsgáltattam magamat. Ugyanaz az eredmény. Erről is itt van az írás... — És nem tiltakozott az apaság ellen? — Egy tekintettel sem. Örültem, hogy van egy gyerekem, akinek az anyja az én feleségem. Mindig nagyon szerettem a lányunkat. így vagyok hát! A feleségem válással, öngyilkossággal fenyeget, és a lányomat uszította ellenem. De mit tehettem ellene?... Soha nem mondtam volna él titkomat, ha erre nem kényszerítenek... Itt van ez az Aranka is, azt hitte, hogy a külföldön maradt vőlegénye helyett jó leszek alibinek a gyerekéhez. Elrontotta az életét és az enyémet is. A házaséletben nem volt teljes az örömem, a lányomban reménykedtem. Még így is értelmet adott az életemnek. A feleségem rájött, hogy túl öreg lettem hozzá, és azt hitte, hogy emelt fővel távozhat a tárgyalóteremből... Volt egy pillariatnyi tervem, hogy örökbefogadom ezt a kis Annamáriát, de most már ez sem lehetséges. Menjen minden a maga útján. A munka beíölti majd életemet, és ha ezután nő kerül az utamba, előre megmondom neki, hogy vesztes marad, ha apasági pert indít ellenem. A teremben megsűrűsödik a csend. Az élet ritkán kuszálja így össze a szálakat, de most aztán megtette. A megbántott feleség ájuldozik: közrefogják és kísérik ki a folyosóra. Legfőbb támogatója Kiss Lukács, a vállalat mérnöke. Valamikor az ájuldozó feleség intézte el, hogy vállalati ösztöndíjjal szerezze meg a diplomáját. Nem fiatal már, mégis erősen tartja az asszonyt. Hegyi Aranka, mint aki nem érti, mi történik körülötte, csak riadozik, adja a butát. Az nem lehet igaz, amit Bárkányi elmondott, hiszen akkor felborul a terve... De az ügyvédjének elhiszi, hogy igaz minden szó. A bírónő szünetet rendelt el, a két ülnökkel kivonult a tárgyalóteremből, hogy megszövegezze az ítéletet.
