Pest Megyi Hírlap, 1973. december (17. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-29 / 303. szám
/ Szojuz—Apollo-program Stafford újévi üdvözlete oroszul „A búcsúzó 1973-as évben nagy haladást értünk el a szovjet—amerikai űrkutatási együttműködés erősítésében, különösen pedig a „Szojuz” és „Apollo” típusú irányított űrhajóik kísérleti közös repüléséinek előkészítésében” — mondta a TASZSZ New Yor- k-i tudósítójának adott nyilatkozatában Thomas Stafford amerikai űrhajós, a közös programban részt vevő „Apollo” űrhajó leendő parancsnoka. „A szakértők rendszeres találkozói mellett az idén első ízben tartottak közös foglalkozásokat az 1975-ös , repülésre készülő szovjet és amerikai űrhajósok — mondotta a leendő parancsnok. — Moszkvai utazásunk során, majd a szovjet űrhajósokat Houstonban fogadva nemcsak közös üggyel foglalkozó kollégákká váltunk, hanem barátokká is, s ez segít nekünk a közös űrkísérletek előkészítésében.” „Az „Apolló” személyzete szorgalmasan készül erre a repülésre. A „Szojuz—Apollo” program iránti hatalmas érdeklődés, az a tény, hogy első ízben fognak együtt - dolgozni Föld körüli pályán szovjet és amerikai űrhajósok, a további együttműködés távlatai — mindez nagy felelősséget hárít ránk. Meggyőződésünk, hogy országainknak a kozmikus térség meghódítására irányuló együttes erőfeszítései az egész emberiség érdekeit szolgálják” — hangsúlyozta Stafford. A közös repülést előkészítő programnak megfelelően az „Apolló” parancsnoka a legénység tagjaival együtt oroszul tanul. Thomas Stafford nyilatkozata végén orosz nyelven kívánt boldog újévet és sok sikert a Szovjetunió népének. Az amerikai külügyminiszter évzáró sajtóértekezletén Válasz - a SALT második fázisáról Alapkoncepció-hiányosság Totális egyenlőség? Tartalmatlan doktrína Kissinger kontra Schlesinger Kissinger külügyminiszter csütörtökön, magyar idő szerint a késő esti órákban tartott évzáró sajtóértekezletén félórás előadásban vonta meg az amerikai diplomácia 1973- as esztendejének mérlegét. Bizonyos fenntartásokkal körülhatárolt derűlátással ítélte meg a kelet—nyugati enyhülési politika távlatait, bizakodóan nyilatkozott a közel- keleti konfliktus „még hosz- szadalmas és nehéz tárgyalásokat” igénylő rendezésének kilátásairól, az USA „növekvő értetlenségét” fejezte ki a vele szemben fenntartott arab olajembargóval kapcsolatban, és palástolatlan borongással szólt az atlanti tömb állapotáról, mondván: „Ami európai barátainkhoz fűződő kapcsolatainkat illeti, az elmúlt esztendő, amelyet talán túlságosan elhamarkodva neveztünk Európa évének — csalódást keltő volt”. A külügyminiszter bevezető előadása lényegében a. „hatalmi egyensülypolitikáról” és az államok közös érdekeltségére épülő nemzetközi rendszerről vallott ismert tételeit foglalta össze, s nem tartalmazott új elemeket. Annál nagyobb feltűnést keltett, hegy egy kérdésre adott válaszában Kissinger félreérthetetlenül utalt azokra a lényegbe vágó nézeteltérésekre, amelyek közte és Schlesinger hadügyminiszter között vannak a szovjet—amerikai SALT-megbeszélések második fázisában képviselendő amerikai tárgyalási alapállás lett!” monopolista szervezetek és gazdasági csoportosulások akcióival szemben. Különösen figyelemreméltó volt a várnai vili. szakszervezeti világkongresszus, a nemzetközi szakszervezeti mozgalom idei legfontosabb eseménye. Ez nemcsak azért volt fordulópontot jelentő tanácskozás, mert olyan általános programot dolgozott ki, amely a dolgozok, a legkülönbözőbb szak- szervezetekhez tartozó munkások széles rétegei számára elfogadhatóak. A kongresszus egész munkája tükrözte a szakszervezeti mozgalom új tendenciáit. Éppúgy, mint ahogy a moszkvai béke-világkongresszus, a békemozgalom erőinek mennyiségi és minőségi gyarapodását mutatta, a várnai kongresszus is kifejezte, hogy új erők készek az összehangolt akciókra. A számok önmagukért beszélnek: 208 millió szervezett dolgozó képviseletében 93 országból 168 szakszervezet küldöttei vagy megfigyelői voltak jelen. A Szakszervezeti Világszövetségnek 55 tagszervezete és 150 milliós tagsága van. Másszóval 113, az SZVSZ-hez nem tartozó szakszervezet képviseltette magát, 58 millió olyan dolgozót, akinek azelőtt semmilyen kapcsolata nem volt az SZVSZ-szel. Várnában a szocialista országok szakszervezeteinek küldöttei különösen jól értékelhették, hogy az antikommuniz- mus Igénytelen feladni hadállásait a szakszervezetekben is. (Pedig nincs olyan- messze az az idő, amikor a Szabad Szak- szervezetek Nemzetközi Szövetsége határozatot hozott, hogy tagszervezetei nem léphetnek kapcsolatba szocialista ország szakszervezeteivel. Alig húsz éve. Ezt a határozatot ma már szinte sehol nem tartják kötelező érvényűnek.) Ezen a kongresszuson ugyanis minden eddiginél nagyobb érdeklődés mutatkozott meg a szocialista országok szakszervezetei iránt. S a szocialista országok szakszervezeteinek küldöttei jogos büszkeséggel mutathattak rá az elért eredményekre, arra, hogy jogaikat a törvény biztosítja, s hogy minden eszközük megvan a dolgozók érdekeinek érvényesítésére. Erre utalt ezen a kongresszuson a magyar szakszervezetek küldöttének, Gáspár Sándor elvtársnak felszólalása is, aki a nagy érdeklődést nyugtázva kijelentette: „Jöjjenek el hozzánk a különböző országokból osztálytestvéreink, mert mi minden szakszervezeti küldöttség látogatását úgy ítéljük meg, hogy azok is hivatottak elbírálni: hogyan élünk mi Magyarországon a hatalom adta lehetőségekkel? Hogyan használjuk ki a szocialista rendszerben rejlő hatalmas társadalmi alkotó energiákat a dolgozók, a munkások javára.” I Bizonyosak lehetünk benne, hogy a szocialista országok si- kerei, szakszervezeteik eredményei az új esztendőben és az az utáni években erősíteni fogják a realizmust és az egység- törekvéseket a nemzetközi szakszervezeti mozgalomban. Vajda Péter tekintetében. Arra a kérdésre, vajon egyetért-e Schlesinger hadügyminiszter által a stratégiai fegyverzetekben elérendő „totális egyenlőségről" minap meghirdetett doktrínával, Kissinger alig titkolt iróniával jegyezte meg, hogy „egy egyenlősítésre törekvő társadalomban ugyan ki ne értene egyet a totális egyenlőség jelszavával?” Ezután így folytatta: ,,kormányunk még nem gondolta végig (a stratégiai fegyverek vonatkozásában) a minőségi változás problémájának minden velejáróját.. A „totális egyenlőség” jelszavával egyetértek, de mint általában a jelszavak, ez sem foglalja magában a választ. És bizonyára Schlesinger barátom is egyetért azzal, hogy amikor egy doktrínát meghirdetünk, annak tartalmát is kell adni. Nevezetesen: mit mivel akarunk kiegyenlíteni? Vajon számszerű egyenlőséget akarunk? Esetleg egyenlőséget a hordozóerö, vagy a nukleáris robbanótöltetek tekintetében, vagy egyenlőséget minden vonatkozásban? Hogyan vetjük Ösz- sze például a bombázógépek hordozókdpacitását a rakéták hordképességével? Ezek nehéz kérdések, amelyekre választ kell adnunk”. Kissinger a továbbiakban nyíltan elismerte, hogy az USA-nak jelenleg „nincs olyan átgondolt alapkoncepciója a SALT második fázisára, mint amilyen egy évtizedes megelőző munka után kialakult a SALT első szakaszára”. Mindazonáltal bizakodását fejezte ki, hogy az amerikai kormány már „a közeljövőben lényegében megoldja ezt a problémát, és ha a szovjet kormány is kész továbbhaladni, esélyünk van rá, hogy megtartsuk az 1974-es határidőt”. Kissinger később még világosabbá tette, hogy a SALT II. jelenlegi szakaszában az érdemi előrehaladás elsősorban a Pentagon és mögötte álló détente-elle- nes erők ellenállásának leküzdésétől függ. ,,Először is, a saját gondolkozásunkat kell tisztába tennünk” — jelentette ki. A külügyminiszter bevezetőjében, majd válaszaiban i* rendkívül nyomatékosan hangsúlyozta az amerikai külpolitikai „folytonosság” fenntartásának szükségszerűségéti mondván, hogy egy új nemzetközi kapcsolatrendszer kialakításának feladata nem fejezhető be egy kormányzat mandátuma, vagy akár egy évtized leforgása alatt sem. „A régi, több évtized alatt létrejött nemzetközi rendszer alapvetően megváltozott és az új nemzetközi rendszer kiépítése is sok évet vesz igénybe” — jelentette ki. Közel-Kelet vonatkozásában Kissinger megismételte, hogy az USA „igazságos és minden érdekelt fél számára elfogadható békére törekszik”. Idevágó kérdésekre válaszolva hangoztatta, hogy a genfi értekezlet első szakaszában „a Szovjetunió hozzájárult a pozitív légkör kialakításához” és olyan „konstruktív szerepet játszott, amelyet az értekezlet minden résztvevője elismert”. A DÉL-VIETNAMRÓL folyó, Párizs környéki tárgyalások pénteki ülésén Dinh Ba Thi nagykövet, a DIFK-kül- döttség helyettes vezetője hangsúlyozta, hogy a saigoni küldöttség a „választási naptár” kérdésének előtérbe állításával csak kibúvót keres a komoly tárgyalások elől, s időt akar nyerni, hogy folytathassa háborús politikáját. A SPANYOL KORONATANÁCS a kormányhoz közelálló források szerint, a kezdeti nehézségek után, pénteken egyetértésre jutott a három miniszterelnök-jelölt kiválasztásában. SIKERREL KECSEGTETŐ olaj mező-feltárási munka indul a Keleti-tenger délkeleti részén a Szovjetunió, az NDK és Lengyelország közreműködésével. * FELTEVÉSEK SZERINT elrabolták csütörtökön késő este Belfastban Thomas Niedermayer nyugatnémet üzletembert, a Grundig elektronikai cikkeket gyártó nyugatnémet vállalat ügyvezető igazgatóját. A JAPÁN KORMÁNY pénteki ülésén Ohira külügyminiszter bejelentette, hogy január 2 és 6 között látogatást tesz a Kínai Népköztársaságban. VIDÁM SZILVESZTER A FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZETEK VENDÉGLÁTÓ ÜZLETEIBEN Magyaros ételkülönlegességek, házi készítésű cukrászsütemények, gazdag italválaszték, zene, tánc, műsoros rendezvények a helyi szövetkezeti vendéglőiben, cukrászdáiban, eszpresszóiban. Szeretette! várják kedves vendégeiket és boldog új évet kívánnak a szövetkezeti vendéglátás dolgozói! n terei kJCívIop 1973. DECEMBER 29., SZOMBAT Klimuk és Lebegyev visszaérkezett a Csillagvárosba A december 26-i sikeres földetérés után egy nappal a Szojuz—13 űrhajósai, Pjotr Klimuk (jobbról) és Valen- tyin Lebegyev visz- szaérkezett a Csillagvárosba. Kohoutek sajtóértekezlete Lubos Kohoutek cseh származású csillagász, a róla elnevezett üstökös felfedezője sajtóértekezletet tartott a NASA központjában. A háttérben a Kohoutek üstökös fényképe. Realizmus és szakszervezeti egységtörekvések A nemzetközi szakszervezeti mozgalom a világ egyik legnagyobb szervezett ereje: kereken 250 millióan tartoznak soraiba. Olyan tábor ez< amely még a jelenlegi körülmények között is — amikor a szakszervezetek nem lépnek fel egységesen — igen komoly szerepet tölt be a társadalmi haladásért, ív a dolgozók jobb életviszonyaiért, a békéért folyó harcban. Annál nagyobb érdeklődésre tarthat számot az a folyamat, amelynek a legutóbbi időben lehetünk tanúi: az egységtörekvések erősödése. Igaz, hogy ez még távolról sem teremti meg a szervezeti egység alapjait, de máris tükröződik azokban a mind gyakoribb közös akciókban, amelyeket a külön- | böző nemzetközi központokhoz tartozó szakszervezetek haj- \ tanak végre a tőkésállamokban. Ilyen együttműködés bizto- '; sította a legutóbbi, franciaországi, az infláció elleni általános í sztrájk sikerét is. Az esztendő végén különösen időszerű azoknak az eseményeknek számbavétele, amelyekre 1973-ban került sor az egységtör ekvés ek jegyében a szakszervezeti mozgalomban. A chilei fővárosban az év tavaszán — természetesen még a puccs előtt — nemzetközi szakszervezeti konferenciát rendeztek arról, hogyan lehet a munkásosztálynak a nemzetek fölötti vállalatok törekvéseivel közös erővel szembeszáll- nia. (A téma a legidőszerűbbek egyike. Az Egyesült Államok termelésének 60 százalékát 200, úgynevezett multinacionális vállalat ellenőrzi, és számítások szerint a 80-as évek közepére a tőkés világ teljes termelésének 90 százalékát 200 ilyen nemzetek feletti, általában amerikai központú vállalat ellenőrzi majd.) Ezen a konferencián 200 különböző központú szakszervezet képviselői vettek részt. Nyáron Genfben a három nagy szakszervezeti központ közös előterjesztése alapján 123 ország 200 szakszervezete lépett fel egységesen a dél-afrikai rezsim embertelen fajüldözése, az apartheid politikája ellen. (Az említett három szak- szervezeti központ: a Szakszervezeti Világszövetség, amelyhez 150 millió dolgozó tartozik, köztük az európai szocialista országokból 110 millió, a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége 63 millió dolgozóval és a Munka Világszövetsége 13 millió dolgozóval.) Bizonyos értelemben az egységfolyamat pozitív tendenciáját tükrözi az is, hogy az idén 14 nyugat-európai ország 16 szakszervezetének részvételével létrejött az Európai Szak- szervezetek Szövetsége. Ez a szövetség azt tűzte ki célul, hogy szervezett akciókkal reagáljon a nyugat-európai gazdasági integrációra és egységes fellépéssel védekezzen a „nemzetek feBenzinjegy az USA-ban William E. Simon, az Egyesült Államok energiaügyeinek szövetségi főnöke sajtókonferencián magyarázza meg, hogy az előkészített benzinjegyrend- szer hogyan működik majd a gyakorlatban, ha kénytelenek lennének bevezetni. A CSM RÖVIDEN... PÉNTEKEN A SZOVJETUNIÓBAN Föld körüli pályára bocsátották a Kozmosz 626. jelzésű mesterséges holdat. A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRT JÁNAK Központi Bizottságában csütörtökön értekezletet tartottak, a szövetségi köztársaságok, a I) határterületek és a területek pártbizottságai mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozó titkárainak részvételével. AZ ARGENTIN KOMMUNISTA PART megkezdte Marx és Engels válogatott művelnek kiadását. TÖBB MINT EGYMILLIÓ ember kísérte utolsó útjára pénteken Isimet Inönüt, a Tö_ Tök Köztársaság egyik megalapítóját. * f «
