Pest Megyi Hírlap, 1973. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-29 / 303. szám

/ Szojuz—Apollo-program Stafford újévi üdvözlete oroszul „A búcsúzó 1973-as évben nagy haladást értünk el a szovjet—amerikai űrkutatási együttműködés erősítésében, különösen pedig a „Szojuz” és „Apollo” típusú irányított űrhajóik kísérleti közös repü­léséinek előkészítésében” — mondta a TASZSZ New Yor- k-i tudósítójának adott nyi­latkozatában Thomas Stafford amerikai űrhajós, a közös programban részt vevő „Apol­lo” űrhajó leendő parancsno­ka. „A szakértők rendszeres ta­lálkozói mellett az idén első ízben tartottak közös foglal­kozásokat az 1975-ös , repü­lésre készülő szovjet és ame­rikai űrhajósok — mondotta a leendő parancsnok. — Moszkvai utazásunk során, majd a szovjet űrhajósokat Houstonban fogadva nem­csak közös üggyel foglalkozó kollégákká váltunk, hanem barátokká is, s ez segít ne­künk a közös űrkísérletek előkészítésében.” „Az „Apolló” személyzete szorgalmasan készül erre a repülésre. A „Szojuz—Apollo” program iránti hatalmas ér­deklődés, az a tény, hogy első ízben fognak együtt - dolgozni Föld körüli pályán szovjet és amerikai űrhajósok, a további együttműködés távlatai — mindez nagy felelősséget há­rít ránk. Meggyőződésünk, hogy országainknak a koz­mikus térség meghódítására irányuló együttes erőfeszíté­sei az egész emberiség érde­keit szolgálják” — hangsú­lyozta Stafford. A közös repülést előkészítő programnak megfelelően az „Apolló” parancsnoka a le­génység tagjaival együtt oro­szul tanul. Thomas Stafford nyilatkozata végén orosz nyel­ven kívánt boldog újévet és sok sikert a Szovjetunió né­pének. Az amerikai külügyminiszter évzáró sajtóértekezletén Válasz - a SALT második fázisáról Alapkoncepció-hiányosság Totális egyenlőség? Tartalmatlan doktrína Kissinger kontra Schlesinger Kissinger külügyminiszter csütörtökön, magyar idő sze­rint a késő esti órákban tar­tott évzáró sajtóértekezletén félórás előadásban vonta meg az amerikai diplomácia 1973- as esztendejének mérlegét. Bizonyos fenntartásokkal kö­rülhatárolt derűlátással ítélte meg a kelet—nyugati enyhü­lési politika távlatait, biza­kodóan nyilatkozott a közel- keleti konfliktus „még hosz- szadalmas és nehéz tárgyalá­sokat” igénylő rendezésének kilátásairól, az USA „növekvő értetlenségét” fejezte ki a ve­le szemben fenntartott arab olajembargóval kapcsolat­ban, és palástolatlan boron­gással szólt az atlanti tömb állapotáról, mondván: „Ami európai barátainkhoz fűződő kapcsolatainkat illeti, az el­múlt esztendő, amelyet talán túlságosan elhamarkodva ne­veztünk Európa évének — csalódást keltő volt”. A külügyminiszter beveze­tő előadása lényegében a. „ha­talmi egyensülypolitikáról” és az államok közös érdekeltsé­gére épülő nemzetközi rend­szerről vallott ismert tételeit foglalta össze, s nem tartal­mazott új elemeket. Annál nagyobb feltűnést keltett, hegy egy kérdésre adott vála­szában Kissinger félreérthe­tetlenül utalt azokra a lé­nyegbe vágó nézeteltérések­re, amelyek közte és Schle­singer hadügyminiszter között vannak a szovjet—amerikai SALT-megbeszélések máso­dik fázisában képviselendő amerikai tárgyalási alapállás lett!” monopolista szervezetek és gazdasági csoportosulások akcióival szemben. Különösen figyelemreméltó volt a várnai vili. szakszervezeti világkongresszus, a nemzetközi szakszervezeti mozgalom idei legfontosabb eseménye. Ez nemcsak azért volt fordulópontot jelentő tanácskozás, mert olyan általános prog­ramot dolgozott ki, amely a dolgozok, a legkülönbözőbb szak- szervezetekhez tartozó munkások széles rétegei számára elfo­gadhatóak. A kongresszus egész munkája tükrözte a szakszer­vezeti mozgalom új tendenciáit. Éppúgy, mint ahogy a moszk­vai béke-világkongresszus, a békemozgalom erőinek mennyi­ségi és minőségi gyarapodását mutatta, a várnai kongresszus is kifejezte, hogy új erők készek az összehangolt akciókra. A számok önmagukért beszélnek: 208 millió szervezett dolgozó képviseletében 93 országból 168 szakszervezet küldöttei vagy megfigyelői voltak jelen. A Szakszervezeti Világszövetségnek 55 tagszervezete és 150 milliós tagsága van. Másszóval 113, az SZVSZ-hez nem tartozó szakszervezet képviseltette magát, 58 millió olyan dolgozót, akinek azelőtt semmilyen kapcsolata nem volt az SZVSZ-szel. Várnában a szocialista országok szakszervezeteinek küldöttei különösen jól értékelhették, hogy az antikommuniz- mus Igénytelen feladni hadállásait a szakszervezetekben is. (Pedig nincs olyan- messze az az idő, amikor a Szabad Szak- szervezetek Nemzetközi Szövetsége határozatot hozott, hogy tagszervezetei nem léphetnek kapcsolatba szocialista ország szakszervezeteivel. Alig húsz éve. Ezt a határozatot ma már szinte sehol nem tartják kötelező érvényűnek.) Ezen a kong­resszuson ugyanis minden eddiginél nagyobb érdeklődés mu­tatkozott meg a szocialista országok szakszervezetei iránt. S a szocialista országok szakszervezeteinek küldöttei jogos büsz­keséggel mutathattak rá az elért eredményekre, arra, hogy jogaikat a törvény biztosítja, s hogy minden eszközük megvan a dolgozók érdekeinek érvényesítésére. Erre utalt ezen a kong­resszuson a magyar szakszervezetek küldöttének, Gáspár Sán­dor elvtársnak felszólalása is, aki a nagy érdeklődést nyug­tázva kijelentette: „Jöjjenek el hozzánk a különböző országok­ból osztálytestvéreink, mert mi minden szakszervezeti kül­döttség látogatását úgy ítéljük meg, hogy azok is hivatottak elbírálni: hogyan élünk mi Magyarországon a hatalom adta lehetőségekkel? Hogyan használjuk ki a szocialista rendszer­ben rejlő hatalmas társadalmi alkotó energiákat a dolgozók, a munkások javára.” I Bizonyosak lehetünk benne, hogy a szocialista országok si- kerei, szakszervezeteik eredményei az új esztendőben és az az utáni években erősíteni fogják a realizmust és az egység- törekvéseket a nemzetközi szakszervezeti mozgalomban. Vajda Péter tekintetében. Arra a kérdés­re, vajon egyetért-e Schlesin­ger hadügyminiszter által a stratégiai fegyverzetekben el­érendő „totális egyenlőségről" minap meghirdetett doktrí­nával, Kissinger alig titkolt iróniával jegyezte meg, hogy „egy egyenlősítésre törekvő társadalomban ugyan ki ne értene egyet a totális egyen­lőség jelszavával?” Ezután így folytatta: ,,kormányunk még nem gondolta végig (a stratégiai fegyverek vonat­kozásában) a minőségi válto­zás problémájának minden velejáróját.. A „totális egyen­lőség” jelszavával egyetértek, de mint általában a jelsza­vak, ez sem foglalja magában a választ. És bizonyára Schle­singer barátom is egyetért az­zal, hogy amikor egy doktrí­nát meghirdetünk, annak tar­talmát is kell adni. Nevezete­sen: mit mivel akarunk ki­egyenlíteni? Vajon számszerű egyenlőséget akarunk? Eset­leg egyenlőséget a hordozóerö, vagy a nukleáris robbanótöl­tetek tekintetében, vagy egyenlőséget minden vonat­kozásban? Hogyan vetjük Ösz- sze például a bombázógépek hordozókdpacitását a rakéták hordképességével? Ezek ne­héz kérdések, amelyekre vá­laszt kell adnunk”. Kissinger a továbbiakban nyíltan elismerte, hogy az USA-nak jelenleg „nincs olyan átgondolt alapkoncepciója a SALT második fázisára, mint amilyen egy évtizedes megelő­ző munka után kialakult a SALT első szakaszára”. Mind­azonáltal bizakodását fejezte ki, hogy az amerikai kormány már „a közeljövőben lényegé­ben megoldja ezt a problémát, és ha a szovjet kormány is kész továbbhaladni, esélyünk van rá, hogy megtartsuk az 1974-es határidőt”. Kissinger később még világosabbá tette, hogy a SALT II. jelenlegi sza­kaszában az érdemi előreha­ladás elsősorban a Pentagon és mögötte álló détente-elle- nes erők ellenállásának le­küzdésétől függ. ,,Először is, a saját gondolkozásunkat kell tisztába tennünk” — jelentet­te ki. A külügyminiszter beveze­tőjében, majd válaszaiban i* rendkívül nyomatékosan hang­súlyozta az amerikai külpoli­tikai „folytonosság” fenntar­tásának szükségszerűségéti mondván, hogy egy új nem­zetközi kapcsolatrendszer ki­alakításának feladata nem fe­jezhető be egy kormányzat mandátuma, vagy akár egy évtized leforgása alatt sem. „A régi, több évtized alatt lét­rejött nemzetközi rendszer alapvetően megváltozott és az új nemzetközi rendszer kiépí­tése is sok évet vesz igénybe” — jelentette ki. Közel-Kelet vonatkozásá­ban Kissinger megismételte, hogy az USA „igazságos és minden érdekelt fél számára elfogadható békére törekszik”. Idevágó kérdésekre válaszolva hangoztatta, hogy a genfi ér­tekezlet első szakaszában „a Szovjetunió hozzájárult a po­zitív légkör kialakításához” és olyan „konstruktív szerepet játszott, amelyet az értekezlet minden résztvevője elismert”. A DÉL-VIETNAMRÓL fo­lyó, Párizs környéki tárgyalá­sok pénteki ülésén Dinh Ba Thi nagykövet, a DIFK-kül- döttség helyettes vezetője hangsúlyozta, hogy a saigoni küldöttség a „választási nap­tár” kérdésének előtérbe állí­tásával csak kibúvót keres a komoly tárgyalások elől, s időt akar nyerni, hogy folytathassa háborús politikáját. A SPANYOL KORONATA­NÁCS a kormányhoz közelálló források szerint, a kezdeti ne­hézségek után, pénteken egyetértésre jutott a három miniszterelnök-jelölt kivá­lasztásában. SIKERREL KECSEGTETŐ olaj mező-feltárási munka in­dul a Keleti-tenger délkeleti részén a Szovjetunió, az NDK és Lengyelország közreműkö­désével. * FELTEVÉSEK SZERINT el­rabolták csütörtökön késő es­te Belfastban Thomas Nieder­mayer nyugatnémet üzletem­bert, a Grundig elektronikai cikkeket gyártó nyugatnémet vállalat ügyvezető igazgató­ját. A JAPÁN KORMÁNY pén­teki ülésén Ohira külügymi­niszter bejelentette, hogy ja­nuár 2 és 6 között látogatást tesz a Kínai Népköztársaság­ban. VIDÁM SZILVESZTER A FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZETEK VENDÉGLÁTÓ ÜZLETEIBEN Magyaros ételkülönlegességek, házi készítésű cukrászsütemények, gazdag italválaszték, zene, tánc, műsoros rendezvények a helyi szövetkezeti vendéglőiben, cukrászdáiban, eszpresszóiban. Szeretette! várják kedves vendégeiket és boldog új évet kívánnak a szövetkezeti vendéglátás dolgozói! n terei kJCívIop 1973. DECEMBER 29., SZOMBAT Klimuk és Lebegyev visszaérkezett a Csillagvárosba A december 26-i sikeres földetérés után egy nappal a Szojuz—13 űrhajó­sai, Pjotr Klimuk (jobbról) és Valen- tyin Lebegyev visz- szaérkezett a Csil­lagvárosba. Kohoutek sajtóértekezlete Lubos Kohoutek cseh származású csillagász, a róla el­nevezett üstökös fel­fedezője sajtóérte­kezletet tartott a NASA központjá­ban. A háttérben a Kohoutek üstökös fényképe. Realizmus és szakszervezeti egységtörekvések A nemzetközi szakszervezeti mozgalom a világ egyik leg­nagyobb szervezett ereje: kereken 250 millióan tartoznak so­raiba. Olyan tábor ez< amely még a jelenlegi körülmények között is — amikor a szakszervezetek nem lépnek fel egysé­gesen — igen komoly szerepet tölt be a társadalmi haladásért, ív a dolgozók jobb életviszonyaiért, a békéért folyó harcban. Annál nagyobb érdeklődésre tarthat számot az a folyamat, amelynek a legutóbbi időben lehetünk tanúi: az egységtörek­vések erősödése. Igaz, hogy ez még távolról sem teremti meg a szervezeti egység alapjait, de máris tükröződik azok­ban a mind gyakoribb közös akciókban, amelyeket a külön- | böző nemzetközi központokhoz tartozó szakszervezetek haj- \ tanak végre a tőkésállamokban. Ilyen együttműködés bizto- '; sította a legutóbbi, franciaországi, az infláció elleni általános í sztrájk sikerét is. Az esztendő végén különösen időszerű azoknak az esemé­nyeknek számbavétele, amelyekre 1973-ban került sor az egy­ségtör ekvés ek jegyében a szakszervezeti mozgalomban. A chilei fővárosban az év tavaszán — természetesen még a puccs előtt — nemzetközi szakszervezeti konferenciát rendeztek arról, hogyan lehet a munkásosztálynak a nemze­tek fölötti vállalatok törekvéseivel közös erővel szembeszáll- nia. (A téma a legidőszerűbbek egyike. Az Egyesült Államok termelésének 60 százalékát 200, úgynevezett multinacionális vállalat ellenőrzi, és számítások szerint a 80-as évek közepére a tőkés világ teljes termelésének 90 százalékát 200 ilyen nem­zetek feletti, általában amerikai központú vállalat ellenőrzi majd.) Ezen a konferencián 200 különböző központú szakszer­vezet képviselői vettek részt. Nyáron Genfben a három nagy szakszervezeti központ közös előterjesztése alapján 123 ország 200 szakszervezete lé­pett fel egységesen a dél-afrikai rezsim embertelen fajüldö­zése, az apartheid politikája ellen. (Az említett három szak- szervezeti központ: a Szakszervezeti Világszövetség, amelyhez 150 millió dolgozó tartozik, köztük az európai szocialista orszá­gokból 110 millió, a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szö­vetsége 63 millió dolgozóval és a Munka Világszövetsége 13 millió dolgozóval.) Bizonyos értelemben az egységfolyamat pozitív ten­denciáját tükrözi az is, hogy az idén 14 nyugat-európai ország 16 szakszervezetének részvételével létrejött az Európai Szak- szervezetek Szövetsége. Ez a szövetség azt tűzte ki célul, hogy szervezett akciókkal reagáljon a nyugat-európai gazdasági in­tegrációra és egységes fellépéssel védekezzen a „nemzetek fe­Benzinjegy az USA-ban William E. Simon, az Egyesült Államok energiaügyeinek szövetségi főnöke sajtókonferencián magyarázza meg, hogy az előkészített benzinjegyrend- szer hogyan műkö­dik majd a gyakor­latban, ha kénytele­nek lennének beve­zetni. A CSM RÖVIDEN... PÉNTEKEN A SZOVJET­UNIÓBAN Föld körüli pályá­ra bocsátották a Kozmosz 626. jelzésű mesterséges holdat. A SZOVJETUNIÓ KOM­MUNISTA PÁRT JÁNAK Köz­ponti Bizottságában csütörtö­kön értekezletet tartottak, a szövetségi köztársaságok, a I) határterületek és a területek pártbizottságai mezőgazdasá­gi kérdésekkel foglalkozó tit­kárainak részvételével. AZ ARGENTIN KOMMU­NISTA PART megkezdte Marx és Engels válogatott művelnek kiadását. TÖBB MINT EGYMILLIÓ ember kísérte utolsó útjára pénteken Isimet Inönüt, a Tö_ Tök Köztársaság egyik meg­alapítóját. * f «

Next

/
Thumbnails
Contents