Pest Megyi Hírlap, 1973. december (17. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-24 / 301. szám
1973. DECEMBER 24., HÉTFŐ PEST HEC hírlap Elutazott a Greosko marsall vezette szovjet katonai küldöttség Elutazott a Grecsko marsall vezette szovjet katonai küldöttség Budapestről. Képünkön: a Ferihegyi repülőtéren Czinege Lajos honvédelmi miniszter búcsúztatja a vendégeket. A. A. Grecsko, a Szovjetunió marsallja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere vasárnap délelőtt befejezte magyarországi látogatását. Grecsko marsall és kísérete — útban a repülőtérre — megállt a X. kerületben lévő Magyar—Szovjet Barátság parkjánál, s látogatása emlékéül fát ültetett a parkban. A Magyar—Szovjet Barátság parkjában tett látogatásnál, majd azt követően a vendégek repülőtéri búcsúztatásán jelen volt Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára, Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, Nagy Mária, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság főtitkára, valamint a Honvédelmi Minisztérium több vezetője. Ott volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete és a nagykövetség munkatársai, V. K. Andrjus- csenko altábornagy, a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erői főparancsokának magyarországi képviselője, a Magyarországon ideiglenesen állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnokságának képviselői, élükön B. P. Ivanov vezérezredessel, a hadseregcsoport parancsnokával. A vendégek búcsúztatásán részt vett továbbá Borbándi János, az MSZMP KB osztály- vezetője, Marjai József kül- ügyminisztériumi államtitkár, a Honvédelmi Minisztérium katonai tanácsának tagjai és a magyar néphadsereg számos vezetője, valamint a Budapesten akkreditált katonai attasék. A magyar és a szovjet lobogókkal feldíszített Ferihegyi repülőtéren a magyar és a szovjet himnuszok elhangzása, valamint a díszzászlóalj üdvözlése után a vendégek búcsút vettek a tiszteletükre megjelent személyiségektől és vendéglátóktól. Az ünnepélyes búcsúztatás a díszzászlóalj díszmenetével ért véget. A látogatásról kiadott közös közleményben a felek többi között hangsúlyozták, hogy A. A. Grecskónak, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének a Magyar Népköztársaságban tett látogatása újabb hasznos hozzájárulást jelentett a Szovjetunió és a Magyar Népköz- társaság népei és hadseregei közötti barátság erősítésére. ★ Grecsko marsall vasárnap — Csehszlovákiában és Magyar- országon tett látogatása után — visszaérkezett Moszkvába. Munka és gazdagodás (Folytatás az 1. oldalról) A termelékenység növekedésén kívül kedvezően befolyásolta az eredmények alakulását a korábbinál jobb kapacitáskihasználás, és a takarékos anyag- és energiagazdálkodás is. A jól végzett munka jutalma, a nyereségrészesedést tartalmazó vastagabb boríték sem marad el. Az elmúlt évi 769 millió forint helyett a2 idén várhatóan több mint 1 milliárd forinttal zárják az évet. Hatvanmilliós többlet A 20-as számú Volán Vállalat egyik legfontosabb feladata volt, hogy az autóbusz- vezetők munkaidejét — változatlan fizetés mellett — 210 órára csökkentse. Ez megnehezítette a forgalomszervezés sei foglalkozó szakemberek dolgát, de az adatokat vizsgálva munkájuk eredményes volt. A vállalat teljes termelési értéke a tavalyi 804,5 millió forintnál 63 millió forinttal több lesz. A vállalat autóbuszai 5—6 százalékkal több utat tettek meg, mint egy évvel ezelőtt, öszesen, 110 millió 509 ezer utast szállítoittak, átlagosan 16 ezer kilométer távolságra. A forgalom szervezők ügyeltek arra, hogy csökkenjen az állásidő. Ennek köszönhető, hogy sikerült valamelyest csökkenteni a járművek zsúfoltságát is. A 20-as Volán nehéz feladatokkal küzdött meg az idén. Bár még néhány vonalra vo natkozóan ma is sok a panasz, a járatok sűrűsége és a gépkocsivezetők udvariassága tekintetében mégis elmondhatjuk, hogy a vállalat egésze megdolgozott a nyereségért, amely az előző évihez hasonló mértékű az idén. Czibor Valéria Egy iparág megújhodása írta: Keserű Jánosné könnyűipari miniszter A negyedik ötéves terv, a párt kongresszusának útmutatása alapján a kiemelt iparágak közé sorolta a ruházati ipart. Ez azért is jelentős, mert a jármű, az alumínium és más — a korábbi tervperiódusokban — különös gonddal fejlesztett gyártási ágak közé most először került közvetlenül a lakosság ellátását szolgáló iparcsoport. A ruházati iparban a fejlesztés a gépi rekonstrukciókon alapszik. Mind gyakrabban hangzik el az iparág tevékenységét említve a „rekonstrukció” megnevezés. A ruházati iparban ez valóban megújhodás, ami együttjár a divatosabb termékek termelékenyebb előállítását szolgáló berendezések munkába állításával, a hazai és a külföldi vásárlók igényeihez jobban igazodó árustruktúra (kialakításával. Mindezeknél nem kevésbé fontos a rekonstrukció során a dolgozók szociális és munkakörülményeinek javítása. Három év alatt 10 milliárd Az idén túljutottunk a negyedik ötéves terv időszakára megjelölt rekonstrukciós program első felén. A program megvalósításának menetéről az év folyamán — amikor beszámoltam a Minisztertanácsnak és a parlament ipari bizottságának — elmondhattam, hogy a rekonstrukció kisebb ütemű lemaradás ellenére tervszerűen halad. Az eddigi munkát figyelembe véve felmérttik azt is, mi valósítható meg a továbbiakban, vagyis 1975-ig. A kilenc szakágazatot magába foglaló ruházati ipar, amelyhez természetesen a t-ex_ tilméteráru-gyártáson kívül a konfekció-, a kötőszövő-, a bőr- és bőrfeldolgozó ipar is tartozik, a könnyűipar termelésének kétharmadát, exportjának pedig 80 százalékát adja. A szakágazat termelésének értéke megközelíti az 50 milliárd forintot. A termelés 5 év alatt 40—42 százalékkal, a kivitel azonban ennél jóval nagyobb arányban növekszik. A korszerűsítésre — beruházásokra és a forgóeszközök gyarapítására — a tervidőszakban együttesen 17,2 mii_ liárd forintot fordítunk. Eddig már több mint 10 milliárd forint értékben kezdődtek meg a beruházások, amelyeknek egy része be is fejeződött. Korszerűsített üzemek Az elmúlt két évben a korszerűsített üzemek egész sora kezdte meg a termelést. A pamutiparban erőteljes a szövődök és a szövő-előkészítő üzemek automatizálása, az alapvetően új technológiát biztosító orsó nélküli fonógépek alkalmazása, és megkezdődött a kötött-hurkolt kelmék előállításának bevezetése. A gyapjúiparban a szövőgépek egy részének cseréje szintén az automatizáltság fokát növeli, és a gyártmánysitruktú- ra-változás érdekében a kártolt fonodák egy részét fésűsfonodákká alakítjuk át. A lakáskultúra emelése, a lakásépítési program végrehajtása a gyapjúipárhoz tartozó lakástextíliákat előállító vállalatoktól is megkívánta a kapacitásbővítést. Csupán a közelmúltban átadott rekonstrukciós fejlesztések közül említésre méltó a Magyar Selyemipari Vállalat fonalterjedel- mesítője, a Kenderfonó és Á te országod Ü ljünk le az asztal mellé, beszélgessünk. Ünnep van. együtt a család, aki tehette, jött. Nagyszülők, szülők, gyermekeit, unokák ritka órái ezek; együtt vannak, emlékeznek, tervezgetnek. Csókok, ölelések, ajándékok, könnyes szemek, boldog kacagások. Karácsony. Gépiesen elsoroljuk: a békesség, a család ünnepe, szeressük egymást, ösz- szetartozunk, vér és hús ezernyi sejtje köt össze bennünket; rakjuk ki az asztalra a rokonok köszöntő lapjait, az ismerősök küldte üdvözleteket, ugye, milyen sok, mennyi a barátunk, a szerettünk, mennyi a jó ember, milyen szép az élet. Karácsony minden esztendőben van. És az esztendő, a karácsonyon kívül még 364 napból áll. És karácsonykor egyébről beszélhetünk-e, mint ami azon a 364 napon, a sokszor 364 napon történt velünk, köröttünk? Tudunk-e másról beszélni, mint magunkról, az életünkről? Nem tudunk. Így és ezért vagyunk emberek. No, most következik majd az ige; a köznapok döntik él, milyen lesz az ünnep, dolgozzunk jobban, több tisztességgel, éljük életünket nagyobb emberséggel, a többiek iránt érzett érdeklődéssel, figyelemmel... Nem, nem ez következik. Sóhajthat az olvasó. Nem akarják nevelni. Csak üljünk az asztal mellett, s beszélgessünk. Például egy emberről, altit egyikünk sem ismer, ismerhet személyesen. A hévízgyörki Borbály Mátéról, ki nagy keservét, megcsala- tását így foglalta levélbe; „Az mely szántó földeket nagy munkával par- lagbul felszakajtottam, az mi Bírák és esköttek nagy erővel és maga hatalmával el vették és a kinek legtöbb szántó földei vadnak, úgy mint: Ra- dai Uram jobbágyának Thóth Már_ tonnák adjudicaltatták”. Az írás kelte: 1714. Kétszázhatvan esztendő; irdatlan messziség. Vagy mégsem az? Miért rokonunk, testvérünk e Borbály Máté, ki fát vágott, bokrokat irtott, sást pusztított, dudvát égetett, hogy legyen egy darab földje, s kitől „Bírák és esköttek” elvették, másnak adták a verítékkel szerzettet, a kínnal teremtettet, a mindig reméltet? Mi köt hozzá, s a hasonló ezerek- hez, milliókhoz? Csak annyi, hogy utódaik vagyunk. S ez a „csak” maga a minden. Mert hajlott gerinccel, megcsapott arccal, földre szegzett szemmel jártunk, álltunk, dolgoztunk hosszú évszázadokon át, s tettük, tűrtük, mert nem volt más választásunk, mert a családnak kenyér kellett, a fejünk fölé födél, tüzelő télre, vetőmag tavaszra, iga a szántáshoz, gyapjú a fonálhoz; élni kellett. S ha minden remény elfogyott, ha utolsó szikráját lobbantva eltűnt a bizakodás, maradt az ima. Ha maradt, mert az sem volt mindegy, milyen az az ima! Lapozzuk csak fel Bállá Gergely „Nagy-Körösi Krónikáját”, s ím az 1672-es esztendőről ezt látjuk írva: „A protestánsok vádoltattak azzal úgy mint Lutheránusok és Reformátusok, mint ha ők a sok pártütésnek okai volnándk, azért is mind a két religion lévő sok prédikátorok és oskola mesterek Posonyban citáltattak, holott is nékiek megmondatott, aki a római hitre nem tér és előbbi vallását el nem hagyja, tömlőébe tétetik, melly meg is lett”. Nemhogy az ország, a föld, a jószág, a termés, még az ima sem volt az övék, a sajátuké. Borbály Máténál is irdatlanabb messzeségből, több mint háromszáz esztendő távolából idézzük fel a nagykőrösi „sok prédikátorok és oskola mesterek” alakját, hogy bennük is fölfedezzük rokonunkat, testvérünket. S e fölfedezés szent kötelességünk, mert any- nyi királyt, úri hatalmast, püspöki méltóságot följegyeztek a korabeli krónikások, s oly’ keveset azokból, akik szerettek és szültek, dolgoztak és imádkoztak, éheztek, fáztak s eltávoztak az élők közül úgy, hogy semmi nyomuk nem maradt, de sorsukkal, kezük munkájával formálódott a nemzet, gyarapodott az ország. M a 2,9 millió család él hazánkban. Majd’ hárommillió otthon, mégha csak egy szoba is, falun,, városban, fénylő lámpafűzé- rek, széles betonutak mellett, vagy sárba, hóba, fagyba fulladt csapások, dűlők szélén. S ezekben az otthonokban nemcsak a feszület és a politikai napilap, a televízió és az évszázaddal elmaradt gondolkodás lelhető meg egymás mellett, hanem a múlt, a Jelen meg a jövő' is, egyszerre, elkeveredve, ezernyi dologban szétválaszthatatlanul, más ezerben széfcválaszthatóan, s mindez húsba, vérbe, idegekbe sűrítve; az emberben. Család. Az összetartozás jelképe, évezredes foglalata, kötés és kötelék, védő enyhhely és szorító bilincs. A családnak nem minden tagja tudja, gyakorolja, hogy milyen országban — szocialista országban! — állampolgár, de a család tudja, mert érzi, hogy, elődeitől, őseitől éles vonással választja el egy történelmi dátum, egy újonnan kezdett országkrónika, mely az ima szavait meggyökereztette a földben, s a mindig remélt, de soha nem elért, elérhető helyett kimondta a 93 032 négyzetkilométerre: ez a te országod. Beleszédülünk, ha visszanézünk, s fölmérjük, mi minden maradt a hátunk mögött, míg eljutottunk idáig! Hiszen ezer éven át abból állt a sorsunk, amit nem szabad, ami tilos, ami kötelező. S még abba is beleszólt a hatalom, a rend, ami utánunk maradt, mert hallgassuk csak meg, miként rendelkezett 1756-ban ,Koháry gróf az Űri faluban élőkről: „Esvén értésemre, hogy nevezett helységemben lévő jobbágyimnak gyengülése és fogyása onnan származna, rész szerint, hogy a gazdáknak meg halálozásával fiai egymás- tul elválván, minden házi külső és belső értékeit szokták egymás között felosztani, rész szerint kertjeit és más ingalom javait el adni, ahoz képest ezután eladások semmi lett úttal, móddal az fölosztások pedig nem másként szabadok lesznek, hanem amiként az helyes gazdáknak megtartására nézve tisztjeim fogják elintézni a dolgot abbéli fiai maradékok között.” ' S a tisztek mindig úgy rendelkeztek, intézkedtek, hogy mind több és több jusson — Koháry grófnak... Mennyi veríték, nélkülözés, 'látástól vakulásig végzett munka, menynyi forró napsütésben, zuhogó esőben töltött hét, hónap gyümölcse vándorolt egy-egy úr keze alá, csupán azért, mert ő volt a hatalom, s mi — őseink — a szolgák gúnyáját hordtuk, mert ő így akarta. A mi — őseink — akaratunkat ki és mikor kérdezte? Ki tudakolta, hogy az úribeli parasztoknak hány pulyája van, hány éhes száj nyílik egy karéj kenyérre, hány kéz kapkod egy fa- latnyi szalonna után? Oktalanság 1973 karácsonyán fölemelni a régmúlt fátylát, hiszen hol vagyunk mi már attól? Hol vagyunk? Nagyon messze és nagyon közel. Messze, mert kiegyenesedett a gerincünk, mert emberi méltóságunk kincseink legfényesebbje, amilyen fényes csak a szabad ember kincse, méltósága lehet. Messze, mert ugyan még akadnak rossz, basáskodó főnökeink, de nincsenek mindenek fölött álló uraink, kik földönfutóvá tehetik akaratuk szerint családok ezreit, kimérhetik a végzett munka fejében a néhány véka gabonát, kukoricát, krumplit, s akik kegyként adnak a fejünk fölé fedelet. Messze, mert a család a társadalommal — ha úgy tetszik, a hatalommal — egyetértésben, közös elvek alapján tervezheti holnapját s távolabbi jövendőjét. S közel ez a múlt, mert még hajlásra rándulnak olykor, izmaink, mert némelykor mintha örömet okozna kibabrálni a hatalommal, mert dolgozni, élni lehetne nagyobb becsülettel, igyekezettel is, óvni a közöst, tehát a magunkét, s gyarapítani tettel, értő, okos cselekedetekkel mindkettőt. N em tudjuk múltunkat éles késsel úgy leválasztani magunkról, hogy csak a java maradjon rajtunk, s a silánya hulljon, vesszen. Ehhez évtizedek kellenek. De lassan három évtizede — perc, vagy jobb esetben néhány óra múltunk hatalmas számlapjához mérten — mind jobb érzésekkel ülhetjük körül a családi asztalt, hiszen gazdák vagyunk, bármerre nézzünk, bármit lássunk, az a miénk. Volt idő, s nem is kevés, hogy a félelem, a vagyon, a kaparás görcsös ösztöne, a szerzés embert emberrel szembefordító vágya fogta össze, kötötte, kötözte meg a családot, alakított ki bonyolult viszonyokat na "’’•szülők és gyermekek, fivérek, nővérek között. Ma ott, ahol együtt a család, semmi más nem indította útnak őket, mint az, hogy lássák egymást, mert érdekeik ném mások ellenében közösek, sorsuk azonos másokéval. Csak ennyit változott majd’ három. évtized alatt a karácsonyunk. Csak annyit, hogy kezünkben a minden tekintetben emberi élet lehetősége, s hogy a család nem véd- és dacszövetség, hanem sejt, a mind inkább eggyé váló test sejtje. S a 2,9 millió sejt növekedése, erősödése táplálja azt, amire annyi szép szavunk van, de amire most, az asztal mellett ülve, a beszélgetést befejezve, tiszta szívvel, egyszerűen azt mondhatjuk: a mi országunk. MÉSZÁROS OTTO Szövőipari Vállalat szegedi szövödéje, a Váci Kötöttáru- gyár pásztói új üzeme. Kilencven új telephely A budapesti egységek mellett gyors ütemű a vidéki üzemek fejlesztése. Ebben közrejátszik az, hogy már korábban 24 budapesti üzem vidékre telepítésére volt döntés. Ennek megoldása több-kevesebb zökkenővel, de viszonylag ütemesen halad. Ettől függetlenül is tudatosan törekedtünk a főváros és a vidék könnyűipari arányának megváltoztatására az utóbbi javára, mivel az ágazatra a csökkenés ellenére is még mindig a budapesti koncentráltság jellemző. A fővárosi székhellyel rendelkező vállalatok adják a termelésnek mintegy 57 százalékát. A munkaerőgondok arra késztetik a vállalatokat, hogy vidéken, a még bevonható munkáskezekkel létesítsenek új telephelyet. Egyik felmérésünk nyomán megállapíthattuk, hogy 1968— 72 között 90 új vidéki telephely kezdte meg működését. Üzemeink sók ezer újabb dolgozónak nyújtanak munkaalkalmat. Ágazatunk irányító munkájában olyan módszert alakítottunk ki, hogy minden megyével egy-egy miniszterhelyettes tart közvetlen kapcsolatot. A megyék vezetőivel együtt időnként összehangoljuk iparfejlesztési elképzeléseinket. Mindenkinek ízlése szerint Amint arra a bevezetőben is utaltam, a rekonstrukció egyik fő célja a lakosság ellátásának javítása volt. Hogy ez mennyiben sikerült eddig, azt leginkább a vásárlók mérhetik le, s remélem, hogy az elmúlt hetekben a karácsonyi ajándékok beszerzése során is mind többen voltak elégedettek. Arra törekszünk, hogy az árukínálat a differenciált keresletnek is megfeleljen, hiányozzanak a laposabb pénztárcával rendelkezők által keresett olcsó cikkek sem, s legyenek tetszetősek, alkalmazkodjanak a divathoz. A rekonstrukció eredménye a termékek mennyiségének növelését is nagy mértékben elősegítette. Ebben az évben minden eddigit meghaladó ütemben, mintegy 10—12 százalékkal növekedett a ruházati ipar termelése, ennél azonban még erőteljesebb a növekedés a korszerűbb ruházkodásban nélkülözhetetlen kötszövőipari termékek előállításában. Több lesz a kiosztható nyereség A rekonstrukció és kz annak megvalósítása nyomán jelentkező gazdaságosabb, hatékonyabb termelés általában kedvezően hat a dolgozók kereseti arányainak, nyereségének alakulására is. A központi és vállalati intézkedések hatására ebben az évben több mint 10 százalékkal növekedett a ruházati ipari dolgozók átlagkeresete. A kiosztható nyereség ( is előreláthatóan több lesz, mint az előző években volt. Döntés született arra is, hogy az ötödik ötéves tervre való felkészülés és a zavartalan átmenet érdekében újabb beruházásokat készítünk elő. A kormány a közelmúltban jóváhagyta két kötöttárugyár létesítésére és a bőrgyártás fejlesztésére vonatkozó javaslatainkat. A rekonstrukció menetét, ütemét több tényező határozza meg. Sokan úgy vélik, hogy ez csupán a pénzen múlik. Népgazdaságunk talán még több anyagi eszközt is áldozhatna, de a rekonstrukció nem csupán pénz kérdése. Az új gépek megszerzésével egyenrangú kérdés a hozzáértő szakemberek nevelése, képzése, mert csak így biztosítható a nagy értékű gépek, berendezések gazdaságos működtetése. i i I
