Pest Megyi Hírlap, 1973. december (17. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-22 / 299. szám
rÉ.9 9 1973. DECEMBER 22., SZOMBAT 'Cn K> Pest megye KISZ-fiataljai a húsprogram sikeréért Kétnapos tapasztalatcsere a védnökség! tennivalókról Húsprogram. Ez a közismert gyűjtőnév foglalja össze legtömörebben azokat, az állattenyésztés fellendítését szolgáló, kormányintézkedéseket, amelyeknek a végrehajtása, minél eredményesebb megvalósítása felett a KISZ Központi Bizottsága védnökséget vállalt. Megyénkben természetesen a KISZ Pest megyei Bizottságára hárul a nemes és szép feladat, hogy a védnökség! célkitűzések jegyében mozgósítsa az állattartó és -tenyésztő gazdaságok KlSZ-szerve- zeteit, illetve, hogy a megyei sajátosságoknak megfelelően kidolgozza a segítség- adás módszereit. Nos, e tennivalók tisztázása végett találkoztak tegnap délelőtt a Pest megyei KlSZ-bizottsá- gon a mezőgazdasági üzemek KISZ-titkárai. A kétnapos tapasztalatcsere nyitányaként itt hallgatták meg a megyei állattenyésztési felügyelőség igazgatójának, dr. Hatházi Józsefnek az előadását, Pest megye állattenyésztésének jelenlegi helyzetéről, és a húsprogram célkitűzéseiről. Ezt követően pedig a dabasi járásba látogattak, ahol először a hernádi Március 15. Termelőszövetkezetben, majd az Örkényi Haladás Termelő- szövetkezetben és a Béke Szakszövetkezetben ismerkedtek az állattenyésztési ágazattak Mit tehetnek a fiatalok? Dr. Hatházi József igazgató elöljáróban Pest megyének az állattenyésztésben betöltött rendkívül fontos — és, ha úgy tetszik, más megyéktől jórészt eltérő — szerepéről beszélt. Mint hangsúlyozta, szűkebb hazánkban — a főváros lakosságát is beleértve — csaknem hárommillió ember hússal, tejtermékkel és tojással való ellátásában kell mind hatékonyabban közreműködnie. Ha csupán ezt a tényt tartjuk szem előtt, már ez a körülmény is jelzi a feladatok nagyságát. Hol tartunk jelenleg? Minthogy a húsprogram sok évre szóló intézkedéssorozatot jelent, ma még inkább csak a tendenciák jelzik az előrehaladás irányát. Ami máris biztató: megállt a szarvasmarha-állomány csökkenése, sőt, a tehenek száma az állományon belül már valamelyest növekedett. A kormányintézkedések kedvező hatásáról tanúskodik az a körülmény is, hogy a háztájiban korábban rohamosan fogyatkozó tehénállomány utóbb már nem csökkent, hanem azonos szinten maradt. Eddig a megye háztáji szarvasmarhatartó gazdáinak Ca minden tehén után ezerötszáz forint támogatás révén), már 9 millió forintot fizettek ki. Noha, a tejhozam tekintetében Pest megye jelenleg az országos elsők közé tartozik, az idén várható egy tehéntől kifejt 2600 literes évi átlaggal mégsem lehetünk elégedettek. Nem, mert a szomszédos Ausztriában négyezer liter körül mozog ez az átlag, Dániában négy és fél ezer, az USA-ban meg már ötezer liter. A hazai alacsony tejhozam okai közismertek, a tejtermelés intenzív fellendítése is az elkövetkező évek programjába tartozik. Ehhez szorosan kapcsolódik — több egyéb probléma megoldása mellett — a fajtakérdés tisztázása, illetve annak eldöntése, hogy az illető gazdasag húst vagy tejet akar-e elsősorban termelni? A fiatal szakemberek, a KISZ-esek pedig már a helyes elhatározás meghozatalában — a körülmények mérlegelése folytán — segíthetik a gazdasági vezetést. Akárcsak a tejtermelésben. a húselőállításban is meghatározó szerepe van a korszerű fajtáknak. E tekintetben a megye máris t-^vpző helyzetben van, hisz jó néhány gazdaságban kísérleteznek a külföldről behozott, legtöbbet ígérő szarvasra ar h af a j tákkal. Előtérben: n szakképzettség Pest megyében egyébként már az országos intézkedéseket megelőzően hozzákezdtek a gazdaságok a korszerű állattenyésztés és -tartás kialakításához. Jelenleg 44 termelőszövetkezetben van szakosított szarvasmarhatelep és tizenegy állami gazdaságban szintén megteremtették a tenyésztés és a tartás intenzívebb feltételeit. Ugyancsak örvendetes, hogy mindinkább gyarapszik a modern tejfeldolgozó üzemek száma. Huszonnégy termelőszövetkezet létesített az utóbbi időben tejfeldolgozót, s közöttük olyan rangos, szakmai elismerést is szerzett komplexumok működnek, mint a Gal- gatej, vagy az Alföldtej közös vállalkozás. Tizenhét termelőszövetkezet rendelkezik húsfeldolgozó üzemmel. E tekintetben újabb javulás várható. Egy minisztériumi ígéret szerint ugyanis a közép- nagyságú húsfeldolgozó üzemekhez is megadják majd az ötvenszázalékos állami támogatást. Külön kitért az igazgató az állattenyésztő üzemek nagy gondjára: a szakemberhiányra. Miközben ugyanis szaporodnak a korszerű telepek, a feldolgozó üzemeli, nem tart lépést ezzel a gyarapodással a szakemberek száma. Az állattenyésztésben dolgozók közül csak 28 százalék rendelkezik szakmunkás-bizonyítvánnyal. Ez az a terület, ahol a védnök- ségi munka során a KISZ- szervezetek a legtöbbet tehetik. Kellő felvilágosítással, az általános iskolából kikerülő fiatalok közül biztosítani lehetne és lehet a modem nagyüzemek leendő szakmunkásait. AjőaMs a KISZ-szervezelehaek Visszatérve a különböző állattenyésztési ágazatokhoz, bejelentette az igazgató, hogy a korábbi hullámvölgy után ismét emelkedett a sertésállomány, amely napjainkban mintegy 400 ezerre becsülhető. Ennek a hatvan százalékát még a háztáji gazdaságokban tartják. Az idén 171 ezer hízott sertést vásárol fel az Állatforgalmi Vállalat, ami maradéktalanul biztosítja a lakosság zavartalan ellátását. Április végétől május elejétől várható a „dömping”, a megnövekedett kocalétszám eredményeként ugrásszerűen megnövekszik mjd a hízóállomány. Részletesen elemezte dr. Hatházi József a sertéstenyésztésben még meglevő ellentmondásokat, illetve a várható kilátásokat. Megyénkben már tizenegy termelőszövetkezeti szakosított sertéstelep működik, az állami gazdaságokban pedig öt hasonló üzemet hoztak létre. Jellemző, hogy már ezek a szakosított sertéstelepek 148 ezer darab hízott sertést bocsátottak ki évente. Beszélt az igazgató a baromfi- ágazat és a juhprogram megyei feladatairól is. Végül felkérte a jelenlevő KlSZ-titká- rokat, hogy a megyei célkitűzések ismeretében igyekezzenek saját gazdaságuk ál lattenyésztési programját a KISZ munkaeszközeivel, illetve a védnökségi módszerekkel elősegíteni. Takács Erzsébet, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának szak- felügyelője szintén a KISZ- fiatalok feladatairól beszélt. Rózsa József, a Pest megyei KISZ-bizottság mezőgazdasági és falufelelőse bejelentette, hogy a KISZ és a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályával közösen szervezett kétnapos tapasztalatcsere módszertani anyagát —amelyet a viták álapján állítanak össze — ajánlás formájában eljuttatják majd a KISZ-szervezeteknek. Mint említettük, a tapasztalatcsere ma a dabasi járásban és Cegléden folytatódik. A jog:kötelesség A koordinációs tevékenység tapasztalatai a pártszervezetekben Dinamikusan fejlődik az energiaiparunk A vegyipar és a villamosenergia-ipar dinamikusabban növeli termelését az ipar országos átlagánál. A nehézipar 1974. évi összes beruházásának majdnem felét a vegyipar fejlesztésére fordítják — többek között bővítik a Dunai Kőolajipari Vállalatot —, a vegyipar fejlesztésével a lakosságnak 16 százalékkal több terméket tudnak majd adni. 1974-ben a fűtőolaj termelése 340 ezer, a benziné 170 ezer tonnával emelkedik. A rohamosan fejlődő villa- mosenergia-igények kielégítésére gyorsítják az új erőművek építését, bővül a Duna- menti Hőerőmű: a jövő év első negyedében befejezik az első 215 megawattos gépegység üzempróbáját, majd sor kerül a másodjk és harmadik gépegység párhuzamos kapcsolására is. Fejlődik az energiahálózat is; 1974-ben 1200 kilométer hosszú új, kisfeszültségű hálózatot építenek ki az országban. 1974: világkonferencia Budapesten Jói gazdálkodnál a kulturális alapokkal • • f illést tartott az EDOSZ központi vezetősége Pénteken a szakszervezet Gorkij fasori székházában ülést tartott az ÉDOSZ központi vezetősége; az ülésen megjelent dr. Dénárt Lajos mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszterhelyettes. Dr. Tamás László, az ÉDOSZ főtitkára bejelentette, hogy 1974- ben az ÉDOSZ rendezésében Budapesten kerül sor az élelmiszer- és szállodaipari dolgozók szakszervezetei nemzetközi szövetségének 6. világkonferenciájára. A programot nagyszabású kiállítás és kulturális műsorsorozat egészíti ki. A központi vezetőség megtárgyalta a magyar élelmiszer- ipari dolgozók művelődésének, kulturális és művészeti tevékenységének helyzetét, s ezzel kapcsolatban megállapította: a szakszervezeti szervek egyre inkább megtalálják a helyes arányokat és jó gazda módjára használják fel a kulturális alapokat. Az ÉDOSZ kezelésében 278 könyvtár működik az országban, 350 000 kötetből válogathatnak az élelmiszeripari dolgozók, akik közül 32 000- ren tartoznak a rendszeres könyvtárlátogatók közé. A műkedvelő művészeti együttesek tevékenységét is támogatja az ÉDOSZ, az üzemekben 128 együttes és művészeti kör működik, több mint 2600 taggal. Az elmúlt két évben 30 új együttes alakult és további 1000 tag lépett az együttesek sorába. A központi vezetőség figyelmeztetett arra, hogy az üzemi szakszervezeti bizottságoknak rendszeresen ellenőrizniük kell, hogy a kulturális célokra tervezett összegeket minden esetben rendeltetésüknek megfelelően használják fel. Csütörtökön az MSZMP Pest megyei Bizottsága megbeszélésre hívta össze a járási, városi pártbizottságok első titkárait, a megyében működő koordináló és koordinált pártbizottságok, csúcsvezetőségek, alapszervezetek titkárait, az érdekelt gazdasági egységek vezér- igazgatóit, igazgatóit, gyáregységvezetőit, telephely- vezetőit. A tanácskozáson, amelyen dr. Bíró Ferenc, a megyei pártbizottság titkára elnökölt, Arató András, a megyei pártbizottság párt- és tömegszervezetek osztályának vezetője adott tájékoztatót a koordinációs tevékenység tapasztalatairól, a további teendőkről. Sajátos helyzet A páFtszervék, pártszervezetek koordinációs tevékenységét az tette szükségessé, hogy mind az iparban, mind a mezőgazdaságban, de több más területen is egyre növekszik azoknak a vállalatoknak, intézményeknek, szövetkezeteknek a száma, amelyek nem egy telephelyen, hanem területileg tagoltan működnek, s amelyek éppen ezért a járási, városi pártbizottságok mellett saját vállalatuk, intézményük, szövetkezetük központjának pártszervével, pártszervezetével is kapcsolatot kell hogy tartsanak. Pest megyében különösen igaz ez, az ipar sajátos helyzetét jól tükrözi a gyáregységek, a telephelyek tekintélyes aránya, s az, hogy összesen 221 pártszervezetre terjed ki a koordinációs tevékenység. A vezető pártszervek első ízben 1968-ban hoztak határozatot a koordinációs munka kialakításáról, majd több állásfoglalás követte ezt. Sajnos, tény, hogy még napjainkban sem ismerik mindenütt ezeket az útmutatásokat. Hallottak ugyan azokról, de nem tudják lényegüket, nem értik a bennük foglaltak végrehajtásának hogyanját, mikéntjét, s ez zavart, félreértéseket okoz, csökkenti a politikai munka eredményességét. A lényeget kiemelve Egyike ezeknek a félreértéseknek, hogy a koordinálási joggal fölruházott, vagy a koordinált pártszervek, pártszervezetek úgy vélik, mindenre kiterjedően egyeztessék munkájukat. így elforgácsolódik erejük, belevesznek a részletek sűrűjébe, s közben az sikkad el, ami a legfontosabb: a gyár, a vállalat, a gazdaság egészét érintő alapvető kérdés. A koordinációs munkának éppen az a rendeltetése, hogy kiemelje a lényeget, egyeztessék, közösen alakítsák a vállalati célokat a koordináló és a koordinált pártszervek, párt- szervezetek. kommunistái. Nem könnyű feladat ez, hiszen például a Pest megyei Állami Építőipari Vállalatnak, az Agrártudományi Egyetem Tangazdaságának a megye határán kívül is vannak egységei, a Pest megyei Vegyi és Divatcikkipari Vállalat telephelyei szinte a megye minden járásában meglelhetek. Egységes szemlélet Ott, ahol éltek és jól éltek a koordinációs joggal, elősegítették az egységes vállalati szemlélet kialakítását, annak elérését, hogy egy-egy feladatot azonosan értelmezzenek a váci gyáregységben és a budapesti központban. Az egységes vállalati szemlélet kialakítása azért is fontos mozzanat a politikai tevékenységben, mert csakis így biztosítható a gazdasági feladatok kellő politikai előkészítése, elemzése, hatásuk előzetes felmérése. Sok a vitatott kérdés a gyári, vállalati, ipari tröszti központok s a telephelyek viszonyában. Ez bizonyos értelemben a fejlődés egyik kísérője — a változások áltálában megszüntetnek feszültségeket, de ugyanakkor újakat is teremtenek —, de az már hiba, ha a termékeny vitákat veszekedések, vádaskodások váltják fel. ha valamelyik érintett fél a teendők helyett vélt sérelmeivel fogalkozik. Vannak s lesznek is viták a . fejlesztési eszközök felosztásán. a nyereségrészesedés vállalaton belüli megegyezőségén vagy eltérésen, a bérezésen, de ezek csakis elvi alapon, következetes gyakorlat folytatásával dönthetek el, s nem úgy, hogy a hatalmi szó próbál egyetértést kicsikarni. A koordinált pártszervezetek ugyanis teljes joggal sérelmezik és bírálják, hogy sűrűn már meghozott vállalati döntéseket tudatnak velük, ezt gondolják „koordinálásnak” a központban. Ezen mindenképpen változtatni kell. Formálódó módszerek A kezdeti eredmények ugyan nem adnak alapot a túlzott bizakodásra, de nem is lebecsülendők. Jó néhány helyen formálják, fokról fokra alakítják azokat a módszereket, amelyek segítségével egyenesebbre, simábbra változik a koordinációs munka útja. Így például hasznosnak bizonyulnak azok a minden esztendőben megrendezett továbbképző tanfolyamok, amelyek segítségével az Egyesült Villamosgépgyár, a Közúti Gépellátó Vállalat, a Mezőgép Tröszt valamennyi érintettet megismertethet a jövőbeni feladatokkal, azok feltételeivel, s természetesen véleményüket is kikéri e teendőkről. Ugyanezeken a helyeken negyedévente rendszeresen megtartják a koordinációs értekezleteket, de mindez még nem általánosítható. Ugyan a vállalatok egy csoportja, így például az Egyesült Izzó Váci Tv Képcső- és Alkatrészgyára, a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár kistar- csai, váci, pomázi gyára jó kapcsolatokat tart fenn a vállalati központ pártbizottságával, s együtt keresik a koordináció minél hathatósabb eszközeit és módszereit, a vállalatok nagyobb csoportja még nem volt képes az együttműködés kialakítására. Fölösleges viták Ebben közrejátszanak azok a ^fölösleges viták, amelyek időről időre fölkavarják a kedélyeket, s amelyek akörül zajlanak, hogy — a vállalati központ szerint — nem elég a koordinációs jog, hanem teljesen szórássá kellene tenni a központ és a gyáregységek, telephelyek pártszerveinek, pártszervezeteinek kapcsolatát, viszonyát. A másik oldalön, a gyáregységek, telephelyek oldaláról viszont az hangzik el, hogy a „központ csak parancsolgatni tud”, s éppen ezért mindent, ami a központból érkezik, ellenérzésekkel fogadnak. Világos, hogy nem a fölös szószaporítás, az érv- és kifogásgyártás a cél, hanem az, hogy egyeztessék a teendőket, a kommunistáknak közös állásfoglalásuk legyen egy-egy döntő kérdésben, függetlenül attól, a vállalat, a gyár helyileg melyik egységében tevékenykednek. Ami nem mellőzhető Szólni kell arról is mindezekkel kapcsolatban, hogy a koordinációs jog nem olyasfajta feladat, amelyet az érintett pártszerv, pártszervezet mellőzhet, amelyről lemondhat. A koordináció kötelesség, annak politikai, erkölcsi, gazdasági * következményeivel, ahol tehát nem végzik a koordinációt, ott alapvető feladataik egyikét nem látják el! Föltehetően az értelmezésbeli kétségeknek, a gyakorlat felemásságának is része van abban, hogy a járási, városi pártbizottságok, végrehajtó bizottságok eddig egyetlen esetben sem elemezték a területükön folyó koordinációs munkát, s ezt pótlandó, 1974 második félévében a tapasztalatok megvitatására mindenütt sor kerül. Néhány tapasztalat arra figyelmeztet, hogy a koordináció megáll a „hivatali” szűk kapcsolatok mezsgyéjén, azaz csak a legszükségesebb témákra terjed ki. Nem jön létre személyes kapcsolat á koordináló és a koordinált pártszerv, pártszervezet között, nem alakulnak ki a kölcsönös információáramlás feltételei és eszközei. Ebben része van annak is, hogy a legtöbb helyen mintha megfeledkeztek volna a vállalati, üzemi szakszervezeti tanácsokban dolgozó kommunistákról, azok tevékenységének egyeztetéséről, az elvi állásfoglalások közös kimunkálásáról. Nem a döntés után, hanem a döntés előtt kell teret nyitni a koordináció kínálta lehetőségeiknek, Az előrelátás feltétele Több, iparági, iparcsoporti értelemben is jelentős szerepet vivő vállalat működik a megyében, így például a Cement- és Mészművek, a Lenfonó és Szövőipari Vállalat, ugyanakkor jó néhány nagy ipari egység, mint a Duna- menti Hőerőmű Vállalat, a Dunai Kőolajipari Vállalat egy átfogóbb gazdasági szervezet tagja. Különbözik tehát szerepük a koordinációs munkában, de abban kétségkívül megegyezik, hogy az előrelátást sehol sem ítélhetik huszadrangúnak. A koordináció értelme éppen ebben van, a fő vállalati — tröszti — jellemzők kialakításának folyamatában, abban, hogy rész és egész ismerete mindenki számára elérhető legyen; ne tűnjék a központ csupán, azért „okosnak”, mert a különböző gyáregységeket, telephelyeket nem tájékoztatta a megoldásra váró kérdésekről. S ami ennél is rosszabb: a meg sem kérdezettek, a meg sem hallga- tottak utasitgatása, a kész tények elé állítás. A demokratizmus követelménye Érthető, ha az ilyen és hasonló hibák kihatnak az egyes gyáregységek, telephelyek hangulatára, légkörére, a munkások politikai közérzetére, s a koordinációs tevékenység megjavításának éppen ezért rendkívüli a szerepe az üzemi, a munltahelyi demokrácia megteremtésében, bővítésében. Súlyos mulasztás lenne elfeledkezni arról az alapigazságról, hogy demokratikus jogaival csak az tud élni, aki ismeri a tényeket, akit tájékoztattak, aki előtt a tájékozódás lehetősége nyitva áll. A párt a politikáját bátran aláveti a dolgozók gyakorolta ellenőrzésnek, s ami igaz országosan, az nem lehet másként helyben sem! Megtörténik, s nem is elvétve, hogy a vállalati közvéleményre tartozó dolgokat egyesek megpróbálnak „titokként” kezelni, s ezzel a munkát, a gondokat megkísérlik kivonni a demok* ratizmus formájában testet öltő ellenőrzés alól. Mind a koordináló, mind a koordinált pártszervek, pártszervezetek fel kell hogy lépjenek e gyakorlat ellen, mert munkájuk, a koordináció is, csak akkor lehet eredményes, csak akkor tölti be rendeltetését, ha igényeket támasztanak magukkal és másokkal szemben, s ha ezek az igények az egységes vállalati célokat, s ettől elválaszthatatlanul a társadalmi érdekeket is tükrözik. Mészáros Ottó 1
