Pest Megyi Hírlap, 1973. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-20 / 297. szám

VÁCI UAPLfl A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XVII. ÉVFOLYAM, 397. SZÁM 1973. DECEMBER 30., CSÜTÖRTÖK A Váchartyán és Vidéke ÁFÉSZ új irányítási módszerei Pontos és gyors tájékozódás JEGYZET A megoldás Mikrobusszal közeledünk Felsőgödön a vasúti átkelő­helyhez. A félsorompók le­eresztve, több kocsi várako­zik. Valamerről vonat köze­ledik. Nemsokáig állunk. Buda­pest felől hamarosan befut a négyórási. Az utasok leszáll- nak, felszállnak, a szerelvény elindul. Ez után a két félsorompó­nak szabályszerűen fel kellene nyílnia, de csak az egyik emel­kedik fel. Mi áthaladunk a vasúti pályán, de a szemben lévők tanácstalanul ácsorog- naík. Arrébb megállunk. A váchartyáni ÁFÉSZ a vá- j ci járás kilenc helységében, i Váchartyánban, Kisnámediben, 1 Püspökszilágyon, Örbottyán- ban, Szódon, Sződligeten, Cső- rögben é3 Vácdukán folytat kereskedelmi . tevékenységet. Körzetébe összesen 31 kiske­reskedelmi és 20 vendéglátó egység tartozik, továbbá 4 szikvíztöltő üzemet foglalkoz­tat. A kisebb szövetkezetek közé tartozik, hiszen éves for­galma 80—90 millió forint kö­zött mozog. A szövetkezet vezetősége a hatékonyabb működés, va­lamint a községek párt­ós államigazgatási szervei­vel való szorosabb és ru­galmasabb együttműködés érdekében, változtatott a hagyományos irányítási módszeren, s az aszódi tapasztalatcsere után, 1973 elején három alap­egységre bontotta működési területük kilenc helységét. Az alapegység-vezetők, aho­gyan a váchartyániak nevezik, a „kisigazgatók” a körzetük községeiben szoros kapcsolatot tartanak a helyi párt-, tanácsi, nőbizottsági, intézőbizottsági s egyéb társadalmi szervekkel: támaszkodniuk kell azok segít­ségére. Az alapegységeknek támo­gatniuk kell a társadalmi szer­vek kulturális, szociális tevé­kenységét. A szövetkezeti moz­galom népszerűsítésével arra kell törekedniük, hogy a szö­vetkezeti tagság száma állan­dóan növekedjék, és biztosíta­niuk kell, hogy a választott szervek, valamint a tagok a szövetkezeti vagyon növelésé­hez aktívan hozzájáruljanak. A három alapegységve­zetőnek kell gondoskodnia < egyebek között arról is, hogy működési területén biztosítsa a tagságnak já­ró kedvezményeket. Ese­tenkénti megbízás alapján a szövetkezet igazgatósá­gának elnökét is képviseli. Dr. Nagy Imrénétől, a Vác­hartyán és Vidéke ÁFÉSZ igazgatósági elnökétől érdeklő­döm: egy esztendő elteltével miként vélekedik az új irányí­tási módszerről? — Csupa jót , mondhatok. Amikor elhatároztuk, hogy át­térünk az új módszerre, őszin­tén szólva ennyit nem vártunk tőle. Igaz, az alapegység-veze­tők mind régi, kipróbált szak­emberele, akik a boltban és a központban egyaránt hosszú időt töltöttek, legalább 20 éve a szövetkezet alkalmazottai, s megfelelő szakmai képzettség­gel, iskolai végzettséggel ren­delkeznek. — A fenti tevékenységükön kívül, ami jórészt a, társadal­mi feladatok ellátásáról szólt, most beszéljen a gazdaságiról is — kértem dr. Nagy Imré-. nét. — Az alapegység-vezetők negyedévenként megkap­ják az üzletvitelhez elen­gedhetetlenül fontos ösz- szes adatot, s javaslatot készítenek az értékesítési, a bérezési, az árukészleti, a beruházási-fenntartási, létszám- és bérgazdálko­dási, a jövedelmezőségi tervekre, valamint a sza­badáras áruk árkialakítá­sára. — Szakmai segítséget nyúj­tanak az egységdere lebontott tervek végrehajtásához a bolt­vezetőknek, s minden olyan munkafázisban segítenek, amelyben az egységek vezetői támogatásra szorulnak. — Talán konkrét példával is szolgálna? — Említhetem a kollektív szerződés módosítását: éppen az ő javaslatuk és támogatá­suk alapján módosult a védő­Megfiatalodott Vác főterén egy hetven éves vasbolt Öt és fél millió forintos árukészlet Újabb, korszerűsített szak­üzlet nyílt Vác főterén, a Március 15. tér 16. számú épü­letében, teljesen átalakítva, gazdag árukészlettel: a Pest megyei Iparcikk Kiskereske­delmi Vállalat 246-os számú vas-, műszaki szaküzlete. Vác helytörténete említi, hogy 1903-ban, hetven évvel ezelőtt vasáruda nyílt ugyan­ezen a helyen. Hét évtized alatt többször tulajdonost, gaz­dát cserélt a bolt, amely két évtizeddel ezelőtt állami keze­lésibe került. A zsúfolt, sötét helyiség már nem volt alkalmas á nagyobb forgalom lebonyolítására. A vállalatvezetőség július végén határozta el a bolt átalakítá­sát úgy, hogy az elvesző na­pok számát minimálisira csök­kentsék. Csuka Tivadar, a Pest me­gyei Iparcikk Kiskereskedel­mi Vállalat szervezéstechnikai osztályvezetője megnyitójában elmondta, hogy az átalakítás, korszerűsítés összehangolt munkája 88 napot vett igény­be. A leltáridőszakot leszá­mítva, mindössze 19 napig nem fogadhatták a vevőket. Jelenleg 425 négyzetmé­ternyi területen, nagyrészt ön- kiszolgáló formában árusít a szaküzlet. A DCM-telepen is bérelnek egy 400 négyzetmé­teres „vasudvart”. Nagyobb lett az eladótér, szociális he­lyiségekkel bővült a vasbolt. Az átalakítás és a korszerű­sítés 645 ezer forintba került. A megnyitás napján öt és fél milliós árukészlet várta a ve­vőket. Csuka Tivadar tízezer fo­rint célprémiumot nyújtott át Bihari Károly boltvezetőnek, Szorcsik Ottó boltvezető-he­lyettesnek és a többi eladó­nak, akik társadalmi munká­ban rendezték, szépítették az üzletet. Hasonló összeggel ju- : talmazták a kivitelező dolgo­zókat is. A megnyitó után a vásárlók szinte megrohamozták az át­alakított üzletet, válogatva az árufélék sokaságában. (papp) cipők juttatása. Saját hatás­körben gazdálkodnak a lét­számmal is. Természetes, hogy ők tudják a legjobban össze­vonni a „töredék létszámo­kat”, amelyek a húsboltokra jellemzők: kettő- vagy négy­órás nyitva tartásokból ke­letkeznek. Rendkívül jól oldják meg egymás között az el nem adott áruk mozgását, át­adását is: a három alap­egység-vezető rendelkezé­sére áll egy kis tehergép­kocsi is. Egyszóval: az új módszer lé­nyege az, hogy az alapegység­vezetők révén az ÁFÉSZ igaz­gatósága mindenről pontosan és gyorsan tájékozódik, s őket ugyanígy tájékoztatja. (bognár) — Már megint beragadt az automata — jegyzi meg veze­tőnk. — Ilyenkor nem állni kell, hanem odamenni, és fel­emelni — mondja, majd ki­száll, és egy lökéssel felnyit­ja. — Amióta erre járok, leg­alább félszázszor megesett, hogy az egyik vagy a másik kar nem működött — teszi hozzá, amikor visszaér. — Ha most nem megyek oda, jó pár perc, talán egy félóra is elte­lik, amíg rájön valaki, hogy mit kell tenni. Nem tudom, mire várnak. Talán arra, hogy valaki, akinek kötelessége, megjavít­sa a sorompót. (f. z.) SASAD TSZ + UTASELLÁTÓ Virágok sokasága A múlt hét végén, a' váci vasútállomás szomszédságá­ban megnyílt á Széchenyi ut­ca legfiatalabb elárusító he­lye: a Sasad Tsz és az Utas­ellátó közös tulajdonaként üzemelő korszerű virágbolt. Alig pár hete, hogy a vas­utastelek kerítésének egyik szakaszát lebontották: alapoz­ták a húsz négyzetméternyi területet, vezették a villanyt, rendezték a környéket, és no­vemberben megérkezett Szé­kesfehérvárról az ízléses for­májú, helyben összeállítható árusí tó pavilon. Napok alatt összeszerelték. Egy része kék csempeborítást kapott, neonfényt szereltek homlokzatára. Az elárusító hely 330 ezer forintba került. Utána megálltak a teher­gépkocsik az üvegfalú virág­üzlet előtt: hozták a cserepes, vágott, kötözött virágok soka­ságát. Nyolcvanezer forint ér­tékű áru került a Széchenyi utcai boltba. Már a megnyitás napján nagy volt a forgalom. A két udvarias eladó, Bocskor Ju­lianna és Hoff er Béláné alig győzte a kiszolgálást. ★ A megnyitás napján járt az új üzletben a városi tanács szakosztályának képviselője, s ellátogatott Budapestről a Sasad Termelőszövetkezet el­nöke, Ágh István is. A háborús években a XVIII. kerületben dolgoztam. Ágh István akkor a Fővárosi Ker­tészetnél dolgozott: pár hol­don termesztették a virágok, növények sokaságát, hogy a Vágány utcából kikerülve, színt, derűt lopjanak a hábo­rús főváros parkjaiba, játszó­tereibe. Már akkor csodáltam szer­vezőképességét, munkaszere­tetét. S a felszabadulás után jó néhány év múlva teljesen kibontakoztatta tudását. A Sasad Tsz története, milliós vagyona, eredményessége el­választhatatlan nevétől. Ma­gas szinten is elismerték te­vékenységét és Állami Díjjal tüntették ki. ★ Mindig irigyeltük a főváros utcáin a tiszta, áruval meg­rakott, Sasad Tsz cégjelzósú virágüzleteket. S most Vác is kapott egy hasonlót. De van­nak zöldség- és gyümölcske­reskedései is a tsz-nek a bu­dapesti vásárcsarnokokban, piacokon. Örülnénk, ha a ná­ci központi piacon is találkoz­nánk egy azokhoz hasonlóval. Papp Rezső A váci kalendárium v végén megjelennek az, újságárusoknál a nap­tárak. Színes fedelük megra­gadja a szemünket, utalva már a változatos tartalomra. Nagy a választék: Kincses és Érdekes Kalendárium, meg számtalan lap évkönyve. Nap­tárként használhatjuk őket, s különféle olvasmányra buk­kanhatunk oldalaikon. Valamikor országos hírű volt a váci kalendárium. Fel­jegyezték, hogy a múlt szá­zadban évenkint megjelent mintegy 180 ezer kalendá­riumból húszezret a váci nyomda juttatott el olvasóihoz, olyan tartalommal, amely az egyszerű nép számára ké­szült: ki-ki megtalálta a ma­gának való írásokat. Hasznos tanácsokkal szolgált a kalen­dárium szerkesztője. A „Há­zi és mezei szolga” mezőgaz­dasági, szőlőtermesztési, em­ber- és állatorvoslási utasításo­kat nyújtott, de meglelhette a vásárló a „tudományos” csíziót, a szívet-lelket gyö­nyörködtető történeteket ugyancsak. Társa és szellemi kísérője volt a kalendárium az akkori egyszerű embernek, s különösen a téli esték egy­hangú sötétjét világította be. olt Béla most megjelent könyve, A kétszázéves váci könyv-röl szóló munka is úgy beszél a Váczi kalen- dárium-ról, hogy tüstént lát­juk: nem mai mércével mért irodalmat kell azokban ke­resnünk, de azt a felbecsül­hetetlen értéket, hogy a nincs­telen zsellérhez nyomtatott szót vitt. Az idézett könyvben meg­találhatjuk a harmadik váci nyomdász, Ruttkay Gábor be­köszöntőjét, amelyet az 1824. énre kiadott kalendáriumban közölt: „... mellyekben a múlat- ságos Történeteken kívül az utolsó Frantzia Háborúhak Históriája is folytattatott... az érdemes magyar Publicumnak hasznos Tárgyakkal szolgálni kíván... kellemetessé és fo­ganatossá tefini (hogy az által Nemes Magyar Hazájának Fehér asztal — fenyőággal Nyugdíjasok találkozója a Forte gyárban Ismét megrendezte negyed­évi nyugdíjas-találkozóját a Forte gyár. A \ fehér asztalok mellől a vállalat csaknem száznegyven nyugdíjasa közül csupán a betegek hiányoztak. A közelgő karácsony alkal­mából a nőbizottság és a szo­cialista brigádok tagjai a gaz­dagon terített asztalt fenyő­ággal és szaloncukorral díszí­tették. A szakszervezet részéről Martinkovics Józsefné kö­szöntötte a gyár régi dolgo­zóit, majd Merész Mátyás fő­könyvelő mondott ünnepi be­szédet. Méltatta és megkö­szönte azoknak a nyugdíja­soknak a munkáját, akik mun­kahelyükre visszatérve, nem­csak a termelésben, hanem tapasztalataik átadásával, a fiatal dolgozók nevelésében nyújtottak segítséget. Nem feledkezett meg a gyár vezetősége ez alkalommal sem a rászorultak anyaga támoga­tásáról. Különösen jólesett és nagy örömöt szerzett az ün­nepek előtt a huszonnégy nyugdíjasnak átadott boríték, .... ­..................... me lyben összesen 7200 forint volt. Sokan tudják, hogy váro­sunk üzemei közül a Forte &yár tesz legtöbbet a nyug­díjasokért. Pénzbeli segítség formájában az idén összesen 21 650 forintot osztottak szét, amelyből nyolcvanegyen ré­szesültek. Szakszervezeti be­utaló is sok nyugdíjasnak szerzett pihenést és örömet. Októberben Seben Antalné Hévízen, Erdősy Géza pedig Siófokon üdült. Hálásak is az idős fortésok: ezt a találkozón elhangzott sok köszönet is bizonyította. Rácz Sándorné, Győrbíró Ka­rolyié, Varjú Gyuláné, For- berger Pálné méltatta a nő- bizottság munkáját, melyet főként a magára maradt be­tegek érdekében végeznek. Rácz II. Sándorné nőfelelős munkáját is többen dicsérték. A férfiak nevében Gádorosi Ferenc mondott köszönetét a vállalat vezetőségének, párt­ás szakszervezetének a nyug­díjasoknak nyújtott sokféle támogatásért. Móritz Valéria Hírlapárusok tanácskozása A közelmúltban a váci 1. számú posianivataiuan mun­káéi' töíezieten vettek részt a hírlapkézoesítók es a hírlap­árusok. Az ev végi megbeszé­lés célja az volt, nogy javítsak a posta, a lapkiadók, a szállí­tók és hirlapkezbesítok kap­csolatát s javaslataikkal előse­gítsek a munka jobb meg­szervezését. Ugró László, a Hírlapkiadó Váliaiat csoportvezetője el­mondta, hogy gondozásukban jelenleg 35 különböző sajtó­termék — köztük a Pest me­gyei Hírlap — jelenik meg rendszeresen. Ez a nagy meny- nyiség nehéz feladatot ró a postára, a kézbesítőkre, a szál­lítókra. A Hírlapkiadó Vállalat leg­főbb érdeke az olvasottság nö­velése, azt szeretnék elérni, hogy minden családba leg­alább egy újság érkezzék na­ponta, rendszeresen. Vác évek óta sajtótermékek­kel az egyik legjobbal! ellá­tott városok közé tartozik. Az előfizetők száma évről évre emelkedést mutat. A megbeszélés során Rákó­tellyes Iparkodással szolgál­hasson) mindenkor legfőbb Tzéllja lészen. Ruttkay Gábor a’ Tipog- raphiának Kompanistája.” Az évenkint kiadott kalen­dárium a váci nyomda leg­jelentősebb munkái közé tar­tozott, egyrészt a nagy pél­dányszám miatt, de főként azért, mert a lehetséges mó­don igaz terjesztője volt az írásnak. égezetül lapozzuk fel a Plöszl-Plessel Lipát által 1842. évre kiadott Vátzi Ka­lendáriumot. Még ma is de­rültségre indítanak „történe- tetskéi”: „Egy közlMtona nyoleznapi szabadságért esdeklett, a’ tiszt kérdezte hogy mi okért? a’ közember pedig feleié: roko­ni dolgaim vágynak, anyám­asszony disznótort tart”. S egy másik: „Én izzadok, mint a’ sza­már, mondd egy táriczoló, tánezosnéjához —, izzad ön is kisasszony? — Oh nem — vált a felelet —, én nem tar­tozom azon nemhez .. Csankó Lajos czi András hivatalvezető el­mondta, hogy más nagyváros­hoz hasonlóan, Vácott is sze­retnék bevezetni az úgyneve­zett elöreszállításos módszert. Ennek lényege, hogy a kézbe­sítő nem viszi magával az összes példányt, ami körülbe­lül 40—50 kilogrammot tesz ki — hanem annak csak egy részét: a többit arra a célra rendszeresített gépkocsi szál­lítja a körzetében kijelölt helyre, ahonnan biztosítják az utánpótlást. Ezzel megrö­vidülne a kézbesítés ideje is. Az elképzeléssel kapcsolat­ban Havan Istvánná kézbesí­tő megjegyezte, hogy annak csak akkor van értelme, ha a kocsira nem kell várni s összehangolt az előreszállítás. Többen javasolták, hogy kap­janak a lapkézbesítők mun­karuhát, cipőt, esőköpenyt, mert eddig jóformán a saját­jukat használták. A mini-ke­rékpárok némelyek szerint nem váltották be a reménye­ket: túlságosan alacsonyak, kényelmetlen rajtuk a közle­kedés. Pomozi Miklós hivatalve­zető-helyettes megígérte, hogy megvizsgálják a panaszokat. Bejelentette azt is, hogy rövi­desen bevezetik a 44 órás munkahetet, a legjobb kézbe­sítőket és lapárusokat pedig, anyagi erejükhöz mérten, ju­talmazzák. F. A VÁCI TAURUS GUMIGYÁR FELVÉTELRE KERES gépjármű-lakatost, gépjármű-villamossági szerelőt, három műszakba, betanított és segédmunkára férfidolgozókat. Felvilágosítást ad a munkaügyi osztály: Vác, Derecske dűlő 1.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents