Pest Megyi Hírlap, 1973. december (17. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-18 / 295. szám
2 1973. DECEMBER 18., KEDD fókusz Halasztási GENFBEN hétfőn semmiféle meglepetést nem okozott az a hír, hogy elhalasztották a közel-keleti békekonferencia keddre tervezett megnyitását, sőt a genfi ENSZ-központ jól tájékozott köreiben azt sem tartják lehetetlennek, hogy a megnyitás esetleg további késedelmet szenved. „Minden lehetséges és az ellenkezője is” — közölte hétfőn az újságírók kérdésére válaszolva egy ENSZ hivatalos személyiség. Hozzáfűzte, hogy semmiféle hitelt érdemlő értesülés sem érkezett a halasztás pontos okáról, illetve a várható eseményekről. A konfliktusban érdekelt felek közötti nézeteltéréseken kívül — mint Genfben hangsúlyozzák — nehezíti a helyzetet az is, hogy a tárgyaló felek '^időzavarba kerülhetnek”. A közelgő ünnepek minden bizonnyal lerövidítik az érdemi tárgyalások. idejét. A KIALAKULT HELYZETBEN valószínű, hogy a felek a konferencia első, decemberi szakaszában csak a BT legutóbbi tűzszüneti felhívásának végrehajtását célzó hatpontos egyiptomi—izraeli egyezmény második paragrafusának végrehajtásáról, vagyis a csapatok szétválasztásáról tárgyalnak. így azonban meglehetősen nehéz lenne megmagyarázni a többi országnak, mindenekelőtt Szíriának a részvétel szükségességét. A SÜRGETŐ IDŐ okozta probléma az is, hogy rohamosan közeleg Izraelben a december 31-re kitűzött parlamenti választások időpontja, amikor az izraeli küldöttség nyilvánvalóan a megbeszélések felfüggesztését kívánja. A SVÁJCI LAPOK terjedelmes cikkekben foglalkoznak a halasztással. A Neue Züricher Zeitung például kiemeli: igen' fontosnak tartja Kissinger külügyminiszternek az izraeli vezetőkkel vasárnap és hétfőn tartott tárgyalásait. A Biztonsági Tanács december 15—i határozatáról, amely Waldheim ENSZ-főtitkárt „teljes és cselekvő hatáskörrel ruházta fel” a békekonferencián való elnöklés esetére, a lap megállapítja: a BT-ülés nem vitt közelebb a meglevő ellentétek elsimításához. „Anglia és Franciaország úgy érzi, hogy az ENSZ-fötitkár felhatalmazása a Biztonsági Tanácsnak mint határozathozó szervnek háttérbe szorítását jelentheti. A Szovjetunió és az Egyesült Államok pedig nyilvánvalóan úgy vélekedik, hogy elsietett egy ilyen döntés mindaddig, amíg az érdekelt országok nem egyeztek meg a konferencia tényleges ügyrendjében”. A KAIRÓI AL AHRAM értesülése szerint egyrészt a béketárgyal ásókkal kapcsolatos izraeli belső viták, másrészt az ENSZ szerepének tisztázása tette szükségessé a keddre tervezett megnyitó ülés elhalasztását. A tekintélyes egyiptomi lap kommentárja hangsúlyozza, hogy az ENSZ-felügyeletet nem a tárgyalásokon részt vevő két nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok szerepének korlátozására hivatott. Az A1 Gumhurija pedig megjegyzi, hogy a megnyitás elhalasztása nem befolyásolhatja az értekezlet munkáját, mert az előzetesen lefektetett napirend továbbra is érvényes ... TOKIÓBAN hétfőn bejelentették, hogy pénteken tárgyalások kezdődnek a Japán Szocialista Párt és. a Japán Kommunista Párt vezetői között a jövő év nyarán esedékes felsőházi választásokon való együttműködésről. BAHREINBAN megnyílt az 53 tagú parlament ülésszaka. A kis arab ország történetében a december 7-i általános választásokon hozták létre az első parlamentet. A CHILEI katonai junta dekrétumot bocsátott ki, amelyben megtiltja a szakszervezeti. továbbá a politikai, diák- és egyéb tömegszervezeti választásokat. Szünet Bécsben „A bécsi Kongresshausban immár másfél hónapja folyó állhatatos munka alapján feltételezhetjük, hogy a tárgyalások résztvevői elég ■ józansággal és jóakarattal rendelkeznek a megkezdett munka sikeres befejezéséhez” — írja a moszkvai Pravda bécsi tudósítója, összegezve a középeurópai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalások első szakaszának eredményeit. Az osztrák fővárosban eddig megtartott megbeszélések során — folytatja Igor Melnyi- kov — a Szovjetunió és más szocialista ország küldöttségei megmutatták, hogyan keli megközelíteni a viták tárgyát képző felelősségteljes probléma megoldását. A szocialista országok küldöttségeinek állásfoglalásait következetesség, az előzetes tanácskozások során vállalt kötelezettségekhez való ragaszkodás jellemzi. A szovjet delegáció által előterjesztett szovjet—NDK— lengyel—csehszlovák közös tervet konkrét megállapodás- tervezet formájában állították össze. Ez a tervezet több konstruktív és következetes intézkedést irányoz elő mind a nemzeti, mind a külföldi haderők összességének — tehát a szárazföldi, a légi és a nukleáris erőknek, ezen belül az erőik létszámának csökkentésére. A csökkentés százalék- arányos elve ugyanakkor lehetővé teszi, hogy egyetlen fél érdeke se szenvedjen kárt. A konferencián vitára bocsátott másik javaslatot az Egyesült Államok küldöttség- vezetője terjesztette be a nyugati országok nevében. Még a polgári sajtó is, ismertetve a terv fő pontjait, kénytelen volt megállapítani, hogy a nyugati javaslat csupán a szárazföldi haderők csökkentését írja elő. A lapok felhívták a figyelmet arra a körülményre is, hogy az említett tervezet elsősorban csupán a Közép- Európában állomásozó szovjet és amerikai csapatok csökkentését javasolja, érintetlenül hagyva a csökkentés zónájába tartozó s a tárgyalásokon résztvevő más országok nemzeti haderőit és fegyverzetét. Ily módon a csökkentés nem terjedne ki a nyugatnémet Bundeswehrre, az angolok rajnai hadseregére és más NATO-szövetségesek fegyveres erőire. Azaz a nyugati javaslat ellentmond a bécsi előzetes konzultációkon megfogalmazott elvnek, hogy a csökkentés nem csorbíthatja egyetlen ország biztonságát sem, A nyugati polgári sajtó vezető lapjai az utóbbi időben igen sokat foglalkoztak a Varsói Szerződés és a NATO fegyveres erői közötti „aránytalanság” témájával. Mindenféle-módon hangoztattak a nyugati fél pozícióinak „gyengeségét”. Ezzel a manőverrel szerették volna igazolni a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek úgynevezett „kiegyensúlyozott” csökkentésének, vagyis annak a szükségességét, hogy a szocialista országok nagyobb, a NATO- tagállamok pedig kisebb mértékben hajtsanak végre csökkentést. Mondani sem kell, hogy a NATO-stra tógák effajta manőverei mennyire megnehezítik a bécsi tárgyalások munkáját. Az egy hónap múlva ismét összeülő bécsi találkozó részvevői előtt nemes cél áll: megállapodást kell kidolgozniuk az európai történelem első sokoldalú kölcsönös haderő- és fegyverzetcsökkentéséről, hozzá kell járulniuk az európai népek biztonságának és kölcsönös bizalmának megszilárdításához — írja végezetül a Pravda tudósítója. Albán — géprablók Túszkivégzések? A Lufthansa nyugatnémet légi- társaságnak a fiumicinói repülőtérről elrabolt Boeing—737-es gépe hétfőn 16 óra 57 perckor leszállt Athén nemzetközi repülőterén. A római repülőtéren hétfőn délben történt géprobbantásnak és géprablásnak az olasz hatóságok első jelentései szerint 15—20 halottja is lehet. A hírügynökségek legfrissebb jelentése szerint kivégezték első túszukat a géprablók. Mivei a görög junta eddig még nem válaszolt a géprablóknak arra a követelésére, hogy bocsássa szabadon azt a két palesztint, akik augusztus 5-én merényletet követtek el az athéni repülőtéren, a terroristák közölték, hogyameny- nyiben követeléseiket továbbra sem teljesítik, húsz órától tízpercenként végeznek ki egy-egy túszt. Lapzártakor érkezett: A görög kormány elfogadta a terroristák feltételeit. A terroristák túszaik közül négyet kivégeztek. A görög kormány még az est folyamán szabadon bocsátja a két palesztint. Kína „segélypolitikája" a harmadik világban A kínai politika éveken keresztül óriási erőfeszítéseket fordított annak a legendának a felépítésére és táplálására, hogy a szocialista közösség országaival szemben, sőt azok ellenében Kína az úgynevezett „harmadik világ” legfőbb politikai támasza és szószólója a nemzetközi fórumokon. Ezt a politikai kísérletet azóta számos kudarc érte. A nemzetközi diplomácia szintjén a fejlődő országok egyik leg- kiábrándítóbb tapasztalata az volt, hogy Kína az imperialista katonai blokkban részt vevő, társadalmilag reakciós 'pakisztáni államot támogatta Kelet-Bengália véres áldozatokkal vívott szabadságharca idején. S amikor a Banglades Népi Köztársaság függetlenné vált — Kína azzal kezdte biztonsági tanácsbeli pályafutását, hogy első vétóját e fiatal állam ENSZ- felvétele ellen alkalmazta. A nemzetközi elet szélesebb problémáiban is számos sokk érte a harmadik világot Peking részéről. így például az erőszak alkalmazásáról való lemondást és a nukleáris fegyverek betiltását követelő szocialista javaslatokra az ENSZ tavalyi ülésszakán Kína képviselője „nemmel” szavazott — s ezzel egy táborba állt a gyarmatosító Portugália, a neofasiszta Dél-afrikai Köztársaság delegátusaival. A kijózanodás irányába ható politikai akciók mellett mindazonáltal Pekdngnek a harmadik világ országaival kapcsolatban kidolgozott „gazdasági segélyprogramja” mutatja leginkább és a maga legteljesebb bonyolultságában Kína és a fejlődő országok viszonyát. Már a kínai segélypolitika első időszakában világos volt, hogy Peking olyan méretű gazdasági erőfeszítésekre készül ebben a vonatkozásban, amelyek voltaképpen nem reálisak, mert nincsenek arányban gazdasági teljesítőképességével. Jellegzetes példa erre az 1970-ben megkezdett vasútépítés Tanzánia és Zambia között, amelyhez Kína csaknem félmilliárd dollárnyi hitelt ígért. Ugyanebben az évben a Kína által felajánlott összes hitelek az évi nemzeti jövedelem csaknem 1,5 százalékát tették ki. Még a tőkeerős nyugati országok félreérthetetlen politikai és hatalmi meggondolások által ösztönzött segélyei és hitelei sem érik el az egy százalékot. Eleve világos volt, hogy Peking esetében meghatározott hatalom- politikai céloknak rendelik alá a segélyt. Másrészt mindig is kétséges volt, hogy Kína a megajánlott hiteleket ipari szállításokkal tudjá-e teljesíteni. Ami az első tényezőt uieti, már a segélyek földrajzi megoszlásában bekövetkező változás is jelezte, hogy a segély szinte automatikus módon sokszor a legrövidebb lejáratú haÚjra Párizsban B szovjet olaj álja Amikor annyi megújuló és elhalványuló remény után a francia fővárosban végre létrejött a Vietnammal kapcsolatos egyezmény, a két legmagasabb rangú tárgyaló fél nevetői volt hangos a világsajtó. Ez a két név máris újra az újságok első oldalára került: Le Due Tho, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a központi bizottság titkára már meg is érkezett Párizsba, hogy „valamikor a "hét folyamán1 ismét tárgyalóasztalhoz üljön Henry Kissingerrel, az Egyesült Államok külügyminiszterével. A párizsi egyezmény megkötése előtti hónapokban Le Dúc Tho és Kissinger találkozója mindig azt jelentette, hogy a nemzetközi közvéleményben a derűlátás kerekedett felül. Ezúttal sajnos, a képlet távolról sem ilyen egyszerű. A mostani találkozó éppen azért jött létre, mert súlyos bajok vannak a párizsi egyezmények betartásával. Nincs nap, sőt nincs óra, hogy a sai- goni rezsim ne kísérletezne valamilyen provokációval a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormánya által irányított, felszabadított dél-vietnami területek ellen. Ezeken a területeken a szó szoros értelmében egyik kezében fegyverrel kénytelen élni, dolgozni és alkotni a lakosság. A földeken gőzerővel folyik a munka, sőt újabb, feltöretlen vidékeket vettek művelés alá. Egy legutóbbi jelentés szerint az elmúlt hónapokban százezer felnőtt írástudatlan oktatása kezdődött meg. De miközben folyik az új élet építése, Saigon gondoskodik arról, hogy új romok, új áldozatok tegyék még rögösebbé az amúgy sem könnyű utat. A kétoldalú katonai vegyesbizottság DIFK-tagozata éppen most kérte a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottságtól, vizsgálja ki azt a tényt, hogy Thieu légierői immár hatodszor bombázzák Loc Ninh város sűrűn lakott negyedeit. Ilyen körülmények között a DIFK kénytelen volt visszaütni. Ez érintette annyira fájdalmasan Saigont, hogy azt kérte Washingtontól: „járjon közbe”. Ilyen előzmények után született meg amerikai kezdeményezésre a párizsi találkozó terve, amelye* hanoi részről elfogadtak. Hogy milyen alapon, azt világossá tette Le Dúc Tho Párizsba érkezésekor adott nyilatkozata. A VDK — mondta — egyetért a DIFK-nek azzal az álláspontjával, amely szerint nem lehet megengedni, hogy a másik fél azt tegyen, amit akar. Hogy mit kell tennie, azt előírják a párizsi megállapodások. De kölcsönösség nélkül nem létezik hatékony egyezmény. (Moszkvai telextudósítás) Szinte minden hét valamilyen újabb fejezetet nyit a Szovjetunió olajiparának történetében. A hatalmas gazdasági potenciállal rendelkező országban újabb és újabb olajelőfordulásokról, mind korszerűbb olajkutatási, kitermelési módszerekről számolnak be a jelentések. A felbecsülhetetlen anyagi-szellemi bázisra épülve pedig évek óta dinamikusan bővül az olajkitermelés. 1973 első tíz hónapjában 350 millió tonna „fekete aranyat” hoztak felszínre az olajbányászok. Jól érzékelteti az iparág fejlődési ütemét, hogy 1970-ben még kerek egy esztendőnek kellett eltelnie, hogy ilyen eredményt érjenek el. A kilencedik ötéves terv végére már közel 500 millió tonna az előirányzat — vagyis a kitermelés üteme a következő években is hasonlóan magas lesz. Ilyen eredmény eléréséhez adottak a feltételek. Az SZKP és a szovjet kormány megkülönböztetett gazdasági ágazatként tartja számon a! olajipart, és évről évre biztosítja a fejlődéshez szükséges eszközöket. A szovjet szárazföld és az országhoz tartozó szigetek, a szénhidrogén-származékok alig meghatározható gazdagságát rejtik. A legutóbbi becslések, amelyek részkutatásokra épülnek, .több milliárd tonnára teszik a készleteket. Az olajkitermelés — a nép- gazdasági tervekben előirányzott célkitűzési terveknek megfelelően — fokozatosan az Uraitól keletre fekvő területekre tevődik át. A szibériai területekről, az előirányzatok szerint, 1980-ra már 300—330 millió tonna olajat bányásznak. A merésznek tűnő számokat a tudományos akadémia olajkutatással foglalkozó. tudományos tanácsának elnöke, A. Kruélov kijelentése támasztja alá: Szibéria készletei az olaj- és földgázkitermelés magas színvonalú növekedését is képesek biztosítani. A nemrégen elkezdett munkák igazolták, hogy a kutatási , eredmények Szibériában még a fantasztikusnak tűnő előrebecsléseket is felülmúlják. Az újabb előfordulások felkutatása mellett nem feledkeznek meg a működő bázisok további analizálásáról, termelésbővítéséről. A kaspitalmi politikai célok eszközeként jelentkezik. így például Afrikában nem véletlenül koncentrálódott a kínai segélypolitika Tanzániára és Zambiára. Ezekben az országokban ugyanis az indiai származású burzsoázia pozíciói igen erősek voltak, és a pekingi támogatás része volt az India világpolitikai elszigetelésére irányuló törekvéseknek, amely mindmáig Peking stratégiájának egyik célkitűzése. Természetesen ezt a célt szolgálta a legközvetlenebb mó- don az 1970-ben Pakisztánnak nyújtott -.200 rhillió dolláros ■kínai kölcsön, amelynek felét az indiai-—pakisztáni háború után elengedték. Az India 'elleni stratégiai támadásnak rendelték alá a Ceylonnak, Nepálnak és Burmának nyújtott kölcsönöket is. Valójában tehát a segélyprogram talán még átlátszóbb módon eszköze a pekingi hatalompolitikának, mint a nyugati tőkésországok esetében, ahol a kifinomultabb módszerek és a gyarmatosító tapasztalatok az álcázásra több lehetőséget nyújtanak. tengeri lelőhelyek például 1949 óta adnak szénhidrogént. Sokáig ezek a mezők fedezték a szovjet népgazdaság olajigényét. A kutatók most a Turkmen Köztársaság partjainál tártak fel nagy olajforrásokat, s ami nem közömbös, ösz- szetétele nem sokban tér el az eddig ismert jó minőségű olajtól. Figyelemre méltó az olajbányászoknak és a geológusoknak az a közös feltételezése, amely szerint igen gazdag készleteket rejt a Fekete-, Azovi- és Balti-tengerek mélye is. A gazdag olajelőfordulások sok évtizedre biztosítják a szovjet népgazdaság igényeinek kielégítését, s még jelentős exportalapok is maradnak. További távlatokat nyit az olajkitermelés bővítésében az olajkutak mélyebb kiaknázása. Szakemberek általában 3000—■ ,4000 méterben határozzák meg azt a mélységet, ahonnan a Szovjetunió folyamatos olajbányászást folytat. A Kárpátokban igen nehéz viszonyok között dolgozva, már 6800—7000 méter körül járnak a fúrófejek. Az itt alkalmazott technika és gyakorlati tapasztalatok olyanok, hogy máshol is felhasználhatók. A Szovjetunió nemcsak a világ egyik legnagyobb olajkitermelője, de az olajexportőrök között is az élen van. 1972-ben 76,2 millió tonna kőolajat adtak el külföldre, ami 1,4 millió tonnával haladt^ meg az egy évvel korábbi mennyiséget. Az első számú kereskedelmi partnerek természetesen a KGST munkájában részt vevő szocialista országok voltak. Csehszlovákiába, az NDK-ba, Lengyelországba, Bulgáriába, Magyarországra, Kubába, Jugoszláviába irányult a kivitel több mint 60 százaléka. A szocialista országokkal közösen megépített Barátság olajvezeték nemcsak a gyors, de az olcsó olaj- szállítást is megoldotta. A tőkés országok közül Olaszország, az NSZK, Franciaország,^ Finnország, Japán, Belgium, Hollandia, Svájc tartoznak a fontosabb vevők közé. A következő években — várhatóan — több tőkés ország is részt vállal a szovjet olajipar fejlesztésében, hogy a beruházási közreműködésért cserébe nagyobb mennyiségű nyersanyagot kapjon. A Szovjetunió importlistáján a több száz árucikk között szerepel a „fekete arany” is. Irakkal, Líbiával, az EAK- kal kötött kétoldalú megállapodás értelmében a Szovjetunió nyújtotta folyamatos műszaki-tpdományos segítségnyújtásért, a gép- és berendezésszállításokért, a.pénzügyi kölcsönért cserébe a fejlődő országok olajat is szállítanak. Az importált olaj mennyisége 1972-ben 7,8 millió tonna volf. Faragó András ANDREJ GRECSKO marsall, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, szovjet honvédelmi miniszter hétfőn hivatalos baráti látogatásra Prágába érkezett. Arm a másik tényezőt, a segélyprogramok gazdasági realitását és főleg tartalmát illeti — ott e programokat természetszerűen behatárolja Kína gazdasági fejletlensége. Kína közismert módon nem rendelkezik azokkal a beruházási javakkal, gépekkel, automatikákkal, fejlett technológiai eljárásokkal, amelyekre a harmadik világ országainak iparosítási törekvései során szükségük lenne. Tanzánia és Zambia vonatkozásában ez meglehetősen látványosan bebizonyosodott. Ez a két állam csaknem évi 30 millió dollár értékű kínai áru behozatalára kötelezte magát a segélyprogram egyik feltételeként. Hamar kiderült azonban, hogy Kína csak a legegyszerűbb fogyasztási cikkek exportjára képes, korszerű beruházási javak szállítására nem. Végső soron megállapítható: ahol a kínai gazdasági segély látványos méreteket öltött (mint Tanzánia, Zambia, illetőleg Pakisztán esetében), ott kifejezetten stratégiai célokat szolgált. Gazdasági tartalmát tekintve pedig vagy a kínai politikai jelenlétet is biztosító nagy létszámú munkás és technikus átküldésével jár (mint a tanzániai vasútépítés esetében), vagy pedig a világpiaci szintet el nem érő fogyasztási cikkek szállítására koncentrálódik. Azokban a ritka eseteikben, ahol emellett (a már említett tanzániai vasút, a közép-afrikai textil-, gyufa- és cukorgyárak) Kína a technika szállítójaként is megjelenik — ott ez a technika a dolog jellegénél fogva inkább a XIX., mint a XX. század technikája. A politikai és a gazdasági kijózanodás együttes hatására a fejlődő országok mind szélesebb körben ismerik fel, hogy a szocialista közösséggel szembeforduló Kína hegemon hatalmi céljainál ‘ és korlátozott gazdasági erejénél fogva nem lehet megbízható támaszuk az imperializmus és a gyarmatosítás ellen vívott küzdelemben. — ie — HÉTFŐN A SZOVJETUNIÓBAN földkörüli pályára bócsá- tották a Kozmosz—616 jelzésű mesterséges holdat. AZ INDIAI KOMMUNISTA PÁRT Országos Tanácsa határozatot hozott arról, hogy 1974. szeptember-októberben rendezik meg a párt soron következő. X. kongresszusát. ' HENRY KISSINGER amerikai külügyminiszter hétfőn este Lisszabonba érkezett. Kissinger személyében 1962 óta először jár amerikai külügyminiszter Portugáliában. SZADAT egyiptomi elnök vasárnap este fogadta a hivatalos látogatásra Kairóba érkezett Mobutu zairei államfőt. A KAMBODZSAI felszabadító erők vasárnap Takeo tar-- tományi székhely déli védelmi' vonala mentét támadtál^. A Lón Nol-rezsim csapatai légi támogatást kértek. A fővárostól 63 kilométernyire délre fekvő várost a hazafiak már az év elején elszigetelték az ország többi részétől.- fi 4
