Pest Megyi Hírlap, 1973. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-11 / 289. szám

1973. DECEMBER 11., KEDD '“Ktfíriap A belföldi márkákon kívül 20 országból importált, 100-féle illatlpmpozícióból, minden igényt kielégítő választékból vásárolhat KÖLNIVIZET, PARFÜMÖT a szaküzletekben, az áruházakban Nyeregtől a ínib Hét nyerges és szíjgyártó kisiparos alapította 1948-ban az alagi Bőripari Szövetkezetét. Később fut baji-labdákat és bőr- diszmü tárgyakat is kezdtek gyártani. Egyre fejlődött a szövet­kezet, s ma már 15—16 millió forint értékű árut termelnek évente. A nyergeket külföldre küldik, s másik főtermákük- ből, a futball-labdából is jut exportra. Foglalkoznak ma már vagy hatvanféle különböző más bőráru készítésével is. Az idén elkészül hárommiliió forintos ráfordítással az új üzemliáz, amelyben megfelelő körülmények között dolgoznak a tagok. Koppány György felvétele Társadalmi úton a haladásért December 12-én tartja évi rendes küldöttközgyűlését a Műszaki és Természettudomá­nyi Egyesületek Szövetsége. Ez alkalomból emlékeznek meg a szövetség megalakulásának 25. évfordulójáról is. Az országos elnökség évi beszámolója után külön programban méltatják majd a társadalmi szervezet negyed század as tevékenységét. A jelenleg 28 műszaki, tu­dományos egyesületet tömörí­tő országos szervezet célja megalakulása óta: társadalmi úton segíteni a tudomány és technika haladását, a népgaz­daság fejlődését. Külön gon­dot fordít a szövetség a fejlő­dés legújabb irányaira, a kü­lönféle kormányprogramokra, kiemelt tudományos kutatási feladatokra.. Az MTESZ közgyűlésén a program szerint a következő évek feladatát is meghatároz­zák, s különféle díjakat, ki­tüntetéseket adnak majd át a különösen aktív munkát vég­ző tagoknak. Egy földhivatal munkája Ahogyan az egységes ingatlannyilvántartás készül A hivatalvezető, Bajári Ist­ván szobája falán három aranyhímes vörös zászló. Jó munkája elismeréseképpen kapta három egymást követő évben, 1970-ben az elsőt, 72- ben a harmadikat o dabasi járási földhivatal. Lekerül mind a három hamarosan a falról, talán ebben a pillanat­ban már nincs is ott. más épületben szögezik ki, mert éppen ezekben a napokban hurcolkodik a hivatal. Még hét esztendő Amikor hazánkban életre hívták a földhivatalokat, fő feladatuk az volt, hogy nyil­vántartsák az általuk újból felmért földdarabon a műve­lési ágat. Ami azt illeti, be­vezették azt a telekkönyvbe is — egykor. Éppen ezért kel­lett sok utánjárással megálla­pítani újra az eltelt évtizedek, sőt néhol száz esztendő előtti helyzet hol, mikor változott meg. Ne .maradjon tovább a régen feltört, felszántott lege­lő vagy a kipusztult szőlő hi­vatalosan még mindig az. így aztán sok földingatlant két helyen, kétféleképpen tar­tottak, sőt tulajdonképpen tartják még egyelőre számon. Noha a telekkönyvi hivatalo­kat 1972 első napjától a föld­hivatalokhoz csatolták, a be­jegyzések átvezetése, kellő egyeztetés és felülvizsgálás után, azonban olyan hatalmas munka, hogy eleve 1980-ra tűzték ki elvégzése határide­jét. Minden adatot újra Tavaly az új, az egységes ingatlannyilvántartás próba­éve volt, Pest megye két já­rási földhivatalára, a nagyká- taira és a dabasira bízták az IS országos kísérlet végrehajtó-1 sát. Kipróbálni és a helyi vi- i szonyoknoz alkalmazni kellett | az új nyilvántartási rendszert, ami nem volt könnyű mun­ka. Nem lehetett egyszerűen átmásolni a telekkönyv ada­tait. Űjra felmérhették most már nem katasztrális hold­ban, hanem hektárban, min­den egyes ingatlan területét. Nem lehetett ugyanis minden további nélkül elfogadni sem a telekkönyvben, sem az újabb keletű földnyilvántartásban rögzített méreteket a gyakori hibák miatt. A dabasi földhivatal két községben, Újhartyánban és Újlengyelben fejezte be ezt a munkát tavaly. Egyelőre te­hát ebben a 'két községben lé­tezik az egységes ingatlannyil­vántartás. Nemcsak mezőgaz­dasági jellegű területek, ha­nem házhelyek és lakóházak meg egyéb épületek is szere­pelnek benne, ami a földnyil­vántartásban nem, csak a tev. lekkönyvben áll feljegyezve eddig. — Nagy munka volt — be­szél most róla Baj ári István. — Minden egyes tulajdonost, akár közületet, akár magán­személyt, meg kellett hallgat­ni, és darabról darabra fel­mérni a területet, összehason­lítani a tényleges állapotot a túl régen készült térképpel is, mert az bizony ellenőrzésre és többnyire javításra is szorul. Földmérés figuráns nélkül Időigényes munka kétségte­len. Ám minden fázisa közül a földmérés a legnehezebb. Mindenki tudja, három em­ber csinálja, de közülük csak egyik a szakember, aki a szektánsba tekintve mér. A másik a mérőszalagot húzza a „figuráig”, amelyet a harma­dik tart ezalatt. Csakhogy se­hol, semmi pénzért sem kap­ni a földmérésben segédkező figurának Pedig egy nap alatt tízforintos órabérrel száz fo­rintot kereshetne. Vakációzó iskolás gyerekek sem vállal­koznak erre a sok mozgással járó, de egyébként kön-nyü munkára. így azután a hivatal mérnökeiből és agronómusai- ból alakítottak , háromtagú csoportokat, ami azért lassí­totta a földmérést, mert egy­szerre három szákembert kö­tött le ugyanott. A figuránstiiá'hy országos je­lenség, és jövő év folyamán különösen megnehezíti a da­basi földhivatal dolgát, mert most már nem két, hanem há­rom község: Inárcs, Kakucs és Hernád nyilvántartása ke­rül sorra. Megszűnik a telekkönyvi kivonat A hivatal egyébként eddig Dabason három, egymástól meglehetősen távoli helyen működött. Most, hogy elké­szültek az új irodaházak, azok egyikében végre összeköltöz­het az egész hivatal. A hur_ colkodás alatt bízvást kifüg­geszthetné a táblát: „A költözködés alatt a hi­vatal zavartalanul dolgozik.” Az életet nem lehet meg­akasztani, szüntelenül kell te­lekkönyvi kivonat. Szükséges például adásvételhez, örökö­södéshez és ha a tulajdonos hitelt igényel, annak igazolá­sára, hogy ingatlana teher­mentes. Aki kéri, most is megkapja. Január elsejétől azonban az újhartyániak és újlengyeliek nem. Községük egységes nyil­vántartása elkészült, részükre már „tulajdoni lap kivonatos másolatát” adja ki a hivatal. Akár földrészlet, akár lakó­ház, őrök- vagy szövetkezeti lakás tulajdonjogát kell igazol­ni. Máshol levő ingatlanokra vonatkozóan csak akkor szű­nik meg a telekkönyvi kivo­nat, amikor községükben is befejeződik az új nyilvántar­tás elkészítése. Egyes helye­ken tehát még 1979-ben is a telekkönyvi kivonat lesz ér­vényes, de 1980-tól kezdve már sehol. e. December 31-ig Képek a gyógyítás múltjából A Semmelweis Orvostörté­neti Múzeumban 1968-ban megnyílt , „Képek a gyóffyi- tás múltjából” című állandó kiállítást december 31-én be­zárják. Felújított formában a kiállítást előreláthatólag 1974 májusában nyitják meg. Ugyancsak jövőre, július el­sején nyílik meg a Semmel­weis Orvostörténeti Mú­zeum gyógyszertörténeti mú­zeumi egységeként a bu­davári „Arany sas” pa­tika az I. kerület Tárnok utca 18. szám alatt. Egyide ­jűleg orvostörténeti-népi gyó­gyászati kiállítások megren­dezésére is sor kerül, amelye­ket a Budapesten, augusztus 25-én összeülő XXIV. nemzet­közi orvostörténeti kongresz- szus résztvevőinek is bemu­tatnak majd. A Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár (II. kerület, Török utca 12.) válto­zatlan időbeosztással áll az olvasók rendelkezésére. Vagonok, konténernek A győri Magyar Vagon- és Gépgyár vasúti járműgyárá­ban a jövőben konténerszállító nyitott tehervagonok gyártá­sára is berendezkednek. Az új kocsitípus terveit a gyár ter­vezőmérnökei és konstruktő­rei készítették el. Az új ter­mék iránt máris nagy az ér­deklődés. A csehszlovák ál­lamvasutak 300 konténerszál­lító kocsit már meg is rendel­tek. Másfélszeresére nőtt a tervezők szellemi exportja Előzetes számvetés készült az Építésügyi és Városfejlesz­tési Minisztériumban a ter­vező intézetek ez évi munká­járól, amely várhatóan 4 szá­zalékkal haladja meg a tava­lyit. A rajzasztalokon elké­szült tervdokumentációk megvalósításának, kivitelezésének értéke több mint 60 milliárd fo­rint. Az idén fontos törekvés volt a gondosabb és gazdaságo­sabb tervezés. A beruházók­kal közösen egyeztetett mun­ka alapján lehetőség nyüott arra, hogy egy-egy létesít­ményről több változatban ké­szítettek programokat, előze­tes terveket, s így gondosan mérlegelhették a lehető leggazdaságo­sabb változat kiválasztá­sát. Az ország beruházási egyen­súlyának megszilárdulásával az idén mód nyílott a terve­zők szellemi exportjának ki- szélesítésére. Sok lakóházait, középületet, kereskedelmi köz­pontot, ipartelepet, s szolgál­tató és egyéb létesítményt terveztek külföldi megrende­lésre. Az előzetes számítások szerint a tervezők szellemi ex­portja a tavalyinak másfél­szeresére növekedett. Kölcsönt nem adok — Nem addig az! vág­Frédinek, egykori iskola­társamnak csodálatos emlé­kezőtehetsége volt. Valósá­gos memóriazseni. Vissza­emlékezett a legjelentékte­lenebb esetekre, és emléke­zete soha nem hagyta cser­ben. Már az iskolában ren­geteg hasznát vette csodá­val határos memóriájának. Nem kellett tanulnia, egy­szeri olvasás után a latin szótár egész Oldalait ismé­telte el gondolkozás nélkül. S mivel a tanulást „kikü­szöbölte”, könyvekre sem volt szüksége és az értük kapott pénzt hasznos dol­gokra: cigarettára, parity- tyára fordíthatta. Frédi volt az osztály legjobb tanulója. Jelesen érett, s egy válla­lathoz került, ahol — külö­nösen az igazgatót — való­sággal elkápráztatta memó­riájával. Hamarosan az igazgató személyi titkára lett, s ettől kezdve három­szor olyan gyorsan ment a személyi ügyek intézése, mint Giziké, a gépírönő idejében.. Nem kellett az akták között turkálni, fej­ből vágta, ki, mikor, milyen ügyben járt a vállalatnál, s az ügy milyen iktatószá­mon fut. Csak éppen feke­tekávét nem szolgált fel, és nem illegette magát az ügyfelek előtt, mint Giziké. Ritka emlékezőtehetségéről tett tanúságot azzal is, hogy fejében volt az egész ma­gyar — menetrend. Ponto­san tudta, hogy például hány órakor kell felülni a vonatra, hogy este 7-re Za- lakisszántódra megérkez-' zen. Nem emlékszem arra, hogy Frédi nem emlékezett volna valamire. Fél éve aztán az történt, hogy ez a ragyogó memó­riája barátom bizalmasan így fordult hozzám: — Kérlek, ne vedd rossz néven, meg vagyok szorul­va: adj kölcsön 300 forin­tot. A zsebembe nyúltam és kinyálaztam neki három pirosat. Édes mindegy — gondoltam —, hogy az én zsebemben van-e a pénz, vagy az övében. Ügy sem költőm el. Az idő pedig telt. Pár hó­nap múlva célzásokat tet­tem a kölcsönre vonatko­zóan, de Frédi ártatlanul nézett rám: nem értett be­lőle semmit. Megdöbben­tem. Lehetséges? Ez a tö­kéletes memóriájú Frédi nem emlékezne a kölcsön­re? Tegnap aztán újra fel­említettem neki, mire a szemembe nézett és fahan­gon ennyit mondott: — Remek kirándulásra alkalmas időnk van ma! tani vissza. — Az a 300 fo­rint, amit fél éve kölcsön adtam neked, most már kell. Nem várhatok tovább, Remélem, e'mlékszel ra, hogy tartozol? Azt vártam, hogy zavar­tan dadogni fog, bocsánatot kér feledékenységéért és átnyújtja a tartozását. Ehelyett gúnyosan felkaca­gott: — Látod, ez vagy te! — Ilyen memóriád van neked. Hát nem emlékszel, hogy holnapután lesz három he­te, délután fél négykor ősz- szetalálkoztunk a Bumbed- lin utcának 47-es számú háza előtt, az úttesten ép-, pen sörösládákkal megra­kott gépkocsi porzott el. rendszáma LX 76—08, a vezetője pörgebajszú 40-es férfi, a túloldalon pedig mint állt a borbélyműhely előtt az a csinos kozmeti­kuslányka, és én belső zse­bembe nyúltam, s nagy há­lával átadtam neked a kölcsönt? Pontosan két szá­zast, három húszast és négy tízest? Hát nem emlékszel, édes barátom? Erre a fejbevágóan pon­tos adathalmazra nem lehe­tett nemet mondani. Mindenesetre ezentúl még a legnagyobb emléke­zőtehetséggel megáldott embernek sem adok köl­csönt. Dénes Géza 1 4

Next

/
Thumbnails
Contents