Pest Megyi Hírlap, 1973. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-11 / 289. szám

nir Meere# <cfCírinp 1913. DECEMBER 11., KEDD Cikkünk nyomán Gyors intézkedések Budaörsön indokolatlanul — a tavalyi ötvennégyezer forintról az idén negyvennégyezer forintra csökkentette a művelődési ház állami támogatását, ugyanakkor visszafogta azt a harmincezer forintot is, ame­lyet az idén a Művelődésügyi Minisztériumtól többlettámo­gatásként kapott a művelődési ház. A napokban dr. Csicsay Iván, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese az alábbi le­velet kapta Varga Ferenctöl, a budai járási hivatal elnökétől. „A Pest megyei Hírlap 1973. október 27-i számában a bu­daörsi művelődési ház gond­jairól szóló ciklcel kapcsolat­ban a helyszínen vizsgálatot végeztünk. A presszó üzemel­tetésével kapcsolatban a nagy­községi tanács vb és a mű­ködtető Biatorbágy és Vidéke ÁFÉSZ vezetője megegyezett abban, hogy az üzemeltető 1974. június 30-án megszün­TV-FIGYELŐ Hívők és ellenfelek. NyUván nem véletlenül tette szomba­ton késő éjszakára a televízió Skolimowski filmjének vetíté­sét Attól tartok azonban, hogy éppen a szokatlan idő miatt felébredt kíváncsiság — mi lehet az, amit ilyen későn sugároznak? — azokat is éb­ren tartotta, akiket — enyhén szólva — nem elsősorban a világhírű lengyel rendező mű­vészete érdekéit. Akik különleges szenzációt vártak, azt hiszem, nem csa­lódtak: megkapták. A film életanyaga csakugyan nem mindennapi, a film éppen ezért — mint egyébként már a vasárnapi nézői visszhang­ból kiderült — gyorsan hí­vőkre és ellenfelekre polari­zálta a közönséget. Hívőkre, akik szerint a Mélyvíz való­ban az emberi tisztaság szük­ségszerű bukását-tragédiáját mutatja be egy romlott és veszedelmes társadalmi kö­zegben. S ellenfelekre, akik szerint a film a mondandót puszta ürügyként használtaiéi • arra, hogy olyan anyagot köz­vetítsen, amelyen a nézőkegy része szívesen elcsámcsog. Ha vitatkozunk, mindkét ál­láspont hívei nyomós érvek­kel hozakodnak elő; nem könnyű igazságot tenni. Az mindenesetre vitathatatlannak látszik, hogy a Mélyvíz — ép­pen a mondanivaló kifejtése szempontjából — nem mindig és nem mindenben meggyőző. Bármennyire primitív az el­lenvetés: a film kamasz főhőse végül is elmene­külhetett volna a veszé­lyes környezetből. Másrészt a film fülledt erotikájú képei csak akkor elfogadhatatlanok, ha nincs mögöttük hiteles mondanivaló. Ne dugjuk ho­mokba a fejünket: mindez a világ bizonyos tájain tényle­ges valóság. S Skolimowski filmjében van mondanivaló. Nem a hiánya, hanem kifej­tésének következetlensége za­vart. Két forradalom között. Vasárnap este ugyancsak kü­lönleges szenzációval találkoz­hattunk a képernyőn. Ez ugyan egészen más jellegű volt, nünt a Mélyvíz, de vi­tathatatlanul szenzáció. Egy nálunk teljesen ismeretlen orosz író, Sz. A. Najgyonov teljesen ismeretlen drámáját, a Vanyusin gyermekeit mu­tatta be hazai ősbemutatóként a tévé. Nemcsak a televízióban, egész színházi életünkben rit­ka az ilyen felfedezés értékű bemutató. Már ezért a tá­nyért is örömmel kell üdvö­zölnünk a vállalkozást, még akkor is, ha a dráma nem mindenben tökéletes. Mert nem tökéletes: dramaturgiá­jában, bizony, vannak döcce- n ők. Sőt még az is igaz, hogy azt a világot, amit Najgyonov elénk tár, Gorkij annak ide­jén nagyobb intenzitással mu­tatta be. A Vanyusin gyerme­keinek mégis fontos értékei vannak. Mindenekelőtt at­moszférájának töménysége, az 1905-ös forradalom utáni és az 1917-es forradalom előtti helyzetnek rendkívüli pontos­ságú rajza. A darabban egy népes kereskedőcsalád szét­hullását látjuk, s anélkül, hogy bármilyen direkt utalást találnánk benne a mélyebb és nagyobb bajokra, az író meggyőz arról, hogy ez a tár­sadalom a szakadék felé ro­han. A tévéváltozatban jól át­gondolt rendezést — Mihályfi Imre figyelemre méltó mun­kája — és parádés szereposz­tást láttunk, igazi, összeforrt együttest. Solti Bertalan, Szi lágyi Tibor, Szacsvay László, Martin Márta és Bálint And­rás kitűnő alakítását mégis külön kiemelnénk. ö. U tett az egységet, a nagyközsé­gi tanács pedig gondoskodik egy szeszmentes büfé működ­tet éséről. A KIOSZ vezetősége által bérelt helyiséget átadták a művelődési ház használatára, ugyanakkor a nagyközségi ta­nács egyéb helyiséget biztosí­tott a községben a KIOSZ ré­szére. Ezzel egyidöben a szak­maközi bizottság által eddig fenntartott és kifogásolt tevé­kenységet folytató nyugdíjas­klubot átvette a művelődési ház. Megállapítottuk, hogy a köz­ponti alapból biztosított plusz harmincezer forintot a nagy­községi tanács nem használta fel más célra, csupán eddig még nem utalta át. Átutalását és felhasználását azonnal el­rendeltük. A folyó évi támogatás csök­kenésével kapcsolatban: a költségvetés készítésénél téve sen tervezték a tanácsi támo­gatást. A hiányzó tízezer fo­rintot utólag biztosítják.” Eddig a levél. A gyors in­tézkedés minden bizonnyal se gít majd abban, hogy ebben a Budapest-közeü nagyközség­ben is mielőbb kimozduljon a holtpontról a közművelődés ügye. P. P. Téli könyvnapok Ócsán író-olvasó találkozót rendez december 12-én, este 18 órai kezdettel az ócsai nagyközségi könyvtár a téli könyvnapok keretében. Az érdekes est so­rán Végh Antal író találkozik a könyvbarátokkal; ekkor ke­rül sor két fiatal budapesti fotóművész, Mönich László és Galovtsik Gábor kiállításának megnyitására is. Az est prog­ramját az országos minősítés­re készülő, kétszeres arany­koszorús ócsai női kamara kórus szereplése gazdagítja. SZENTENDRE ÉS VÁC RÉSZVÉTELÉVEL Fiatal képzőművészek kiállítása az Ernst Múzeumban STÚDIÓ 73 Gyurcseüt Ferenc (Vác): Ülte Béla Bajki László (Szentendre): Szoborterv lyénék időszerű folyamatát építi. S ezzel lényegéiben meg­határoztuk a fiatal festők, szobrászok, grafikusok közös hivatását, azt, hogy komoly el­szántsággal szükséges folytat­niuk az elődök megtett útját, hiszen így és csak így szület­hetnek életünk derűiére ható alkotások, mi több: remekmű­vek. Losonci Miklós Lapunk 1973. október 27-i számában A megoldás adott, csak lépni kell egyet című cikkünkben beszámoltunk ol­vasóinknak a budaörsi műve­lődési ház gondjairól. Megír­tuk, hogy különböző objektív tényezők gátolják az eredmé­nyes közművelődési tevékeny­séget ebben, a fővárossal szomszédos nagyközségben. Szóvá tettük, hogy az épület utcai részét a Biatorbágy és Vidéke ÁFÉSZ kezelésében működő presszó foglalja el, ahol jóval több féldecit mér­nek, mint kávét. Az épület egy másik helyiségét — láto­gatásunkkor — a KIOSZ-iro- da foglalta le, míg egy har­madikban a szakmaközi bi­zottság nyugdíjasklubot tar­tott fenn, amelyben leginkább kártyázással és italozással „szórakoztak” a klubtagok. Megírtuk cikkünkben azt is, hogy a nagyközségi tanács — megítélésünk szerint teljesen Fővárosi színházi esték Gandhi Mí magyarok alig ismerjük In­dia történelmét. Gandhi ^alak­ját viszont annál inkább. Tud­juk, nagy ember volt, törté­nelmi méretekben is, annyiba nagy és hatalmas, hogy alakja szinte önállósult, valósággal elvált hazájától, a konkrét helytől, ahol élt és dolgozott, s fölemelkedett valami tiszta, éteri magasságba. Gandhi két­ségkívül általános emberi mondanivalót hordoz. Németh László Gandhi-drá- mája ezt a tudatunk szerint valahol a felhők felett lebegő alakot, aki korunkban talán a legnagyobb hatással hirdet­te és valósította meg az erő- szakmentes politikát, vissza­hozta a földre, népének keser­ves és fájdalmas harcai közé, a való világba, abba az Indiá­ba, ahol véres ellentétek dúl­tak a mohamedánok és a hin­duk között. Gandhi ezekben a súlyos, kavargó időkben — még India felszabadulása után is — gyalogosan járta az or­szágot és — mindenütt meg­békélést hirdetve — lecsende­sítette a zajgó népeket. A Thálía Színház mutatta be a szó szerint egzotikus iz- galmasságú drámát. Az új­jáépített színházban ez volt az idii első premier, s a dráma is ezen az előadáson mutatkozott be: a tíz eszten­deje született művet a Thália ősbemutatóként * vitte színre És ezenkívül még valami tör­tént először: Németh Lászié ezzel a bemutatóval lépett a Tháliába. A színház most mu­tatott be első ízben Németi László-drámát. S mindjárt égi igényes, jól átgondolt, a szerzi, szándékait következetesen ér vényesítö és kifejező előadás ban. Kazimir Károly rendezésé bői a drámának nemcsak a: a vonulata-rétege világlott ki amit a szerző — Gandhi alak ját-sorsát felhasználva — < népek békességéről mondott i Éz a réteg, bár konkrét anya­ga a műnek, valójában még- J iscsak felszíne. Van a drámá- < nak egy mélyebb vonulata, : problematikája is, s elsősor- ] ban éppen ez a motívum kap- < csolja össze a különös hely­színű-tárgykörű művet az író többi drámájával. A Gandhi­ban is arról van szó lényegé­ben, akármennyire szokatlan is a drámai világ, mint az író töb­bi színpadi művében: a nagy ember és a tömeg, a többi em­ber, a politika és a hatalom viszonyáról. Ez a problémakör ebben a darabban azonban nemcsak folyamatosságot te­remt az fró drámai művészeté­ben, hanem fontos eltéréseket is hordoz. Gandhi — Németh László korábbi hőseihez ké­pest — kivételes alak. Az író többi vagy legtöbb drámájá­nak hőse ugyanis mindig szemben állt vagy szembeke­rült a hatalommal. Egészen más ez a kapcsolat Gandhi esetében, ö sem azonosul ugyan mindig és mindenben a napi, gyakorlati politikával, de nem is kerül szembe vele, noha különállását — ha a gyakorlat eltér eszményeitől — fenntartja, sőt hangsúlyoz­za. De Gandhi nem az eszmény abszolutizálására törekszik. Fő törekvése az eszmény és a napi politika harmóniája. Tudja, tapasztalja, sőt saját tevékenységével bizonyítja, hogy ez lehetséges. S Gandhit Németh László többi hősétől éppen ez a „hajlékonyság” különbözteti meg, teszi egé­szen sajátossá. Ám nyereség e ez vagy vesz­teség? Jó-e, hogy itt nem ta­lálkozunk azzal a máglyáig vivő konoksággal, mint az író . többi drámájában? Feltétlenül gazdagodás ez. Sőt Németh László drámáját éppen ennek a mondandónak a hangsúlyo­zása emeli fél, éppen emiatt válik a mű „indiai” ügyből a mi ügyünkké is. A Thália Színház a legjobb pillanatban tűzte műsorára a drámát. Túl a keleti színhá­zak kultúrájával való ismer­kedés első fázisán, túl az in­diai Ramajana előadásán, túl tehát azon a szakaszon, amely­ben még a legigényesebb tár­sulat is könnyen túlzásokba eshet, a Thália a Gandhit, hogy úgy mondjuk, szinteti­kus produkcióban mutatta be, egyszerre hangsúlyozván ben­ne az európait és a keletit, a hozzánk közelit ■ és a tőlünk távolesőt. Kétségtelen, jó lehe­tőséget adott ennek az érde­kes színházi nyelvezetnek a kialakításához, hogy az író a Gandhiban jóval lazább szer­kezettel dolgozott, a modem színházi formákhoz közelebb eső drámai konstrukciót kom­ponált, mint korábbi, hagyo­mányosabb dramaturgiájú mű­veiben. A címszereplő Kozák András a rendezés és az előadás szel­leméből következően nem az idős, 78 éves Gandhi alakját mutatta be és játszotta el — a jellegzetes szemüvegen kí­vül nincs is maszkja —, ha­nem o nagy ember elszántsá­gát, fáradhatatlan konokságát, állandó belső izzását rakta elénk. Hozzá képest az előadás minden szereplője epizodista; a dráma — szerkezetileg — végső fokon akár monológként is felfogható. Mégis, a sok fel­bukkanó szereplő közül ki­emelhetünk néhány emlékeze­tesebb alakítást. Mindenek­előtt Nagy Attila szenvedélyei indiai politikusát, Harsány Gábor tárgyilagos, célratörc Nehruját, Inka László fanati­kus mozlim vezetőjét és Rá- thonyi Róbert elegáns, szenv­telen alkirályát. Ökrös László sérietezőkedvben egyaránt gaz­dag műveiben. Érdekesebb az idei tárlat a tavalyinál. Van, aki stabilizál­ja erőit: Bráda Tibor, Csavlek András, Hídvégi Valéria, má­sok váltanak és újítanak: Dob- rovits Ferenc, Simsay Ildikó, Mizser Pál. A fiatalabb stúdió­korosztály vezérszólama Tölg- Molnár Zoltán, Dienes Gábor, Szanyi Péter, nagy lehetősé­gekkel rendelkeznek, mert bátrak és világuk tisztázott. Egyáltalán: azért egészséges a kiállítás légköre, mert tiszta és feszült, nem nyomasztóak a hagyományok, találkozunk té­vedésekkel, de fiatalos lendü­lettel, harsánysággal, vállalko­zási kedvvel is. Jó mozzanat, hogy a művek olykor hevesen reagálnak az élet változó ese­ményeire és problémáira. (Bálványos Huba, Gyurcsek Ferenc.) Eszmei, formai válto­zatosság jelenti az offenzív erőt, hevesek, de nem csapon- góak a felületek. Ami prob­lémát jelent, az a tény, hogy a festéssel hegemén szerephez jutott, a grafika átlaga kon­vencionálisabb a kelleténél, ami Kondor Béla irányító tel­jesítménye után nem igazolha­tó. A szobrászati vonulat is megállapodott, Kő Pál és tár­sai most nem rohamozták az eddigi gyakorlathoz híven az igazsággal telített szépség ma­gaslatát, s ha értéket is küld­tek. mint a Boronás, az nem ennek a tárlatnak az újdonsá­ga. A fejlődés leginkább a fes­tők munkásságában figyelhe­tő meg, melyet Eisenmayer Tibor, Tenk László, Topor András művei igazolnak, de harmonikus műveket küldött a tárlatra Végh András, Zöld Anikó is. Minden értéke mel­lett Fábián Gyöngyvér és Ga­lambos Tamás ezúttal nem újított. Pest megye művészei nagy . számmal vettek részt a Stúdió ’73-as tárlatán, s figyelemre méltó teljesítményekkel járul­tak hozzá az elért eredmé­nyekhez. Különösen a váci Duna műhely fiataljai és a szentendreiék jeleskedtek, de a fóti Banga Ferenc és a Mo- norról elszármazott Kampfl József alkotásai is számotte­vők. Mizser Pál a gótikus szár­nyasoltár tagolási rendjében kíséri a születés, változás, fi­lozófiai életvonulatát a színek éles örömével, Hídvégi Valé­ria asszonyban öltözteti fel az őszt modem Archim hold i ként. Gyurcsek Ferenc márványban • elmélkedik Uitz Béla belső izamzatáról. A szentendreiek közül Pa- ' pachristos Andreas, Rajki ’ László, Jávor Piroska, Farkas Ádám műveit üdvözölhettük a . tárlaton, s örömet jelentett az a tény, hogy a ráckevei első | kiállítók között szerepelt Sza­nyi Péter, Dienes Gábor a me- . zőny előőrsében foglal helyet. . örvendetes továbbá, hogy a [ grafikában megyei művészeink 5 közül Kocsis Imre és Sáros . András Miklós tölt be jelentős . szierepet. Találó szerkesztés révén a- Stúdió egyik jelentős tagjának 5 csatolt tárlatát a Kulturális i Kapcsolatok Kiállítóhelyiségé- 5 ben mutatták be. Kádár János- Miklós jelentős festő, aki a- festészetben és grafikában- egyaránt otthonos, hangvétele korrekten egyéni, de nem egyénieskedő, a Stúdió műhe­Mesematiné Több mint 200 gyermek szó­rakozott vasárnap délelőtt a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának vetitőtermében. A szovjet gyermekek körében jól ismert, s nagy sikert ara­tott mesefigurákkal, a kis nyúl és a farkas kalandjai­val ismerkedtek nagy izga­lommal. Könyvsorsjegy­nyeremények December 9-én a Könyvklubban megtörtént az Állami Könyvter­jesztő Vállalat 37. könyvsor?játé­kának húzása. A Moszkvics sze­mélygépkocsit a n. osztály 1414. számú, a spanyolországi köruta­zást a XIV. osztály 1749. számú sorsjegye nyerte. Tízezer forintos vásárlási utal­ványt nyert a XIX. osztály 4334. és a XVH. osztály 11351 számú sorsjegy, párizsi utazást nyert a XVin. osztály 14 719 számú, görög- országi utazást a XVIII. osztály 3375. számú, szocsi üdülést az I. osztály 12 551 számú, a Napospart, illetve az isztambuli utazást a XI. osztály 10 609 számú, az ausztriai körutat a X. osztály 1342 számú, az NDK-ban teendő körutazást a XVII. osztály 3016 számú sorsjegy nyerte. A sorsjegyek jegyzékét december 12-től a könyvesboltok­ban kifüggesztik. A nyeremény­nyel ki nem húzott könyvsorsje­gyek névértékben beválthatók bármilyen könyvre. A Stúdió ’73 idei kiállításán a budapesti Emst Múzeumban képzőművészetünk új arcát Szemlélhetjük. Eddigi története igazolja, hogy vizuális kultú­ránk nélkülözhetetlen műhe­lye, hiszen a mai középnemze­dék jelentős része, Kokas Ig­nác, Szurosik János, Gerzson Pál, Csik István, Csikszentmí- hályi Róbert, Ligeti Erika in­nen lépett előre. Csak a nevek változnak, minidig új korosz­tály érkezik, de a studlió esz­méje változatlan. Teret bizto­sít és mértéket ad évi össze­gező kiállításaival a művészet jelöltjeinek. Jelenleg az a fő kérdés, hogy vajon a Stúdió mai derékhada képes-e kife­jezni társadalmunk alapvető problémáit, századunk gondo­latainak összetett rendszerét a Picasso utáni festői-szobtrászi nyelvújítás nemcsak elfoga­dott, hanem továbbteremtett, új eszközeivel A jó irány for­mai téren csak altkor jelent helyes tájékozódást, ha ehhez a közösség naigy ügye iránt ér­zett felelősség társul, korunk művésze csak így állhat helyt az „örök talajon”. A 73-as studiótárlat nem állóvíz, ha­nem termő forgatag. Ha nem is megállapodott a minőségi mérték, ha olykor zavaró ér­tékingadozást figyelhetünk is, a mozgás nem egyszerű dina­mika, hanem erőteljes folya­mat, átmeneti kudarcokat is vállal a bátor újítókedv. Hétköznapjaink tágas költé­szetét szellőztetik a műveik, kiskörei vízlépcsőt, körhintát, ■beszélgető asszonyokat jelení­tenék a művek, die kevés a munkás, vetőgép, lomibik, s még mindig sok az Ikarus, hul­ló angyal a felületeken, bár e hajdan hősies témáknak nap­jainkban a szimboldkius tart- taima is megcsappant, örven­detes azonban a növekvő önál­lóság, az, hogy kialakulóban van a studi ó-modeil, nem nyo­maszt a közelmúlt nehezéke, számtalan másodlagos átvétel Kokas, Domanovszky mester­művei bői. Ez a most születő studió-modell merőben új ha­tárok között mozog, appliká­ciókkal dúsított szoborfest- mény, mely eszmét hordoz nemcsak ötletet Kéri Ádám, Szkok Iván gondolatban, ki-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents