Pest Megyi Hírlap, 1973. november (17. évfolyam, 264-280. szám)

1973-11-18 / 270. szám

8

JUbC

kMútSop

1973. NOVEMBER 18., VASÄRNAP

Kopjafák

•«.tnvvwuii: ArítSÜ'U.

Miklósovits László metszete

PALASTI LÁSZLÓ:

Ballada a kalóriáról

dán. Akikor lesz a házassági évfordulónk. Az lesz 9. menü, ami az esküvői ebéden volt. Raguleves, rántott és töltött csirke, somlói galuska.

Nagyot nyeltem... Kedvenc ételeim ... Jött a pincér, és megkérdezte: elviheti-e az olajat? Gyorsan bólintottam.

— Na, eljössz? — csalogatott Szepezdi.

— Kérlek, én kemény ember vagyok, és ...

Félbeszakított:

— Szóval eljössz.

— Nem ígérhetem meg. A könyvnek igaza van.

Azon a szerdán persze, ott voltam. Azt hittem, a nagy ebéd három évvel rövidítette meg az életemet. És tovább haladtam lefelé a lejtőn ... Ma sertéscsülköt vacsoráztam, velesült burgonyával. Két év... Elhatároztam, hogy holnap erdélyi fatányérost eszem. & barátfülét, amiért rajongok. Most már mindegy. Három vagy négy év ide, vagy oda, már nem számít...

BÉNYEI JÓZSEF:

Elégia

Karomra hullanak az ágak ősz van és sehol sem

talállak Szemem arcom már Üres tőled

árnyékaim is egyre nőnek Szivemből is lassan kiejtem aki valaha voltál bennem csak dobog dobog üres ágya visszhangját belül nem

találja

Már elolvadt arcod

varázsod

Hulló őszben egyedül állok

GALAMbOS SZILVESZTER:

Te vagy az igazi

gette a torkomat. Azon aznapon elindultam a lejtőn. Ma már naponta 50—60 féle bort kóstolok és nyelek le. Uram, ott tartok, hogy a múltkor már az egri bikavért összetévesztettem az izsáki fehérrel. Én mindent, mindent lenyelek.

Megpróbáltam vigasztalni nehéz sorsú asztaltársamat:

— Nézze, az embernek a munkahelyén olykor sok mindent le kell nyelnie ...

— Tulajdonképpen igaza van — bólintott derűsen, és szakértő szemmel a fény felé tartotta az italt.

1962-es évjáratú tokaj- hegyaljai furmint — mond-.a az üveg Kőbányai Kinizsire...

állati zsírt, amit megettél. Kitisztítja egy kicsit az erőket.

Szepezdi intett a pincérnek:

— Láttam a büfépultnál diókrémes tortát. A cvelckedli kevés volit. Hozmon kettőt a diósból!

— Megbolondultál?

— Tudod, hogy mennyivel jobb ebben a vendéglőben a diós torta, mint az olaj?

— Szóval beteg akarsz lenni?

— Dehogy akarok. De olajat se akarok.

A felszolgáló közben elém tette az üres húslevest Neki elhozta a tortát.

— Ugyebár hármat tetszett rendelni?

— Kettőt. De, ha mér elhozta, hagyja itt

— Hozhatom a leforrázott halat? — fordult felém a pincér.

— Igen. Zöldsalátával. Olajjal, ne cukorral. És, persze, a külön olajat is.

— Szegény ember — sajnálkozott Szepezdi —. miért nem olvastad inkább az ínyenomester szakácskönyvét. Tudod, milyen remek kolozsvári rakottkáposzta-re- cept van benne? Káposzta rizzsel és hússal összekeverve, szelet sülttel és rajta keresztben egv pár debreceni. Persze, sok tejfellel leöntve. Minden héten egyszer van nálunk.

Lenyeltem ^ o]ajat, és egy kicsit összerázkódtam. Azután megjegyeztem:

— Ez vezet téged a sírhoz.

— Legfeljebb nem fogják megkérdezni tőlem, hogy mi a hosszá élet titka. Viszont remek falatokat eszem. . Te, vasárnap lesz a névnapom. Már megrendeltem a menüt. Gríznokedlis leves, karaj debrecenivel töltve, róseibni, túrós és diós rétes. Szereted?

— Nagyon —. vallottam be őszintén. Éreztem a rétes ízét a nyelvemen.

— Na, látod! Várlak.

— Nem megyek. Elhatároztam, hagy a könyv előírásai szerint élek.

Tovább csábított.

— Akkor gyere el jövő szerPiros fotel

Jávor Piroska színes kollázsa

JŐZSA TERÉZ.

A fény játéka

Kikéredzkedtem a fényes világra.

Nem engedtek. Utamat állta zablázott bölény, ormótlan fotel fekete tömbje, mely az igazgató szobájában sötéten várta iskoiába-érkezésemet.

Doromboló macskák torokrezgéséhez idomult fülemben süketül visszhangzott öreg tanítóm kezes csattogtatójának buta fahangja, amely az apró és szemtelen külvárosi lánykákat nem csitította, viszont biztonsággal határozta meg a tanító tokájának rángási ütemét. Még csoda, hogy az okító szavak elértek.

Aztán kivágódtam a fényes világra. Elvakított. Óvatos talpakkal vigyáztam az utat, majd zsarnokul sürgető kívánság szorításában, sebes járással bolyongtam, szédülten, céltalanul.

Egyszerre állított meg a vélt felismerés: pazar gazdagságú, díszes évek alatt messzire jutottam, és mert siettem is, már a nagyobb felét megjártam a világnak. Az érzékeny fény erre visszavonult kissé — talán, hogy észrevétesse o látni tudókkal, mint álldogál félszeg, halvány körvonalam a világ elején, őrizve ébredésemet.

———■— --------------- öreg nő és öreg

Ké

t idős ember, |, férfi. bizany- ------------------------------- tálán lépésekkel, aprókat' topogva igyekezett előbbre jutni a Körút délutáni, nyüzsgő forgatagában. A rohanók lökdösődését megkopott reflexekkel próbálták elkerülni, kevés eredménnyel. Hátulról, majd oldalról kapták a lökést, néha megtántopo

sán felborzolta, majd lesimította. Ragyogjon, mint új korában. Jól mondta Papi, ez biztos tartalék.----------------------------- előtt megálltak

I Az átvevőhely j egy pillanatra,----------------------------- hogy kipihenjék

fáradalmukat.

— Papi, te menj előre! Nekem remeg a lábam. Tudod, fáj megválni etSZASZTOTH SÁNDOR:

BUNDA

rodtak. Az öregasszony a férfi kabátjába kapaszkodott, mert annak a keze nem volt szabad. Egy bundát cipelt. Anyai örökségből származott, sokat dédelgetett és nagyon féltett perzsabundát. Amikor befordultak a mellékutcába. megkönnyebbültek.

— Mit gondolsz, Papi, mennyit kaphatunk érte? — kérdezte lihegve az asszony.

— Nem tudom, talán kétezret. Tudod, mostanában újra érték a bunda. Divat lett. Láttad a nőkön? Aki teheti, ezt viseli.

— Akkor meghozathatjuk a gyógyszert. Marad Is egy kevés, ami jó lesz tartaléknak.

— Annyit biztosan kapunk. Nagyon sok tél elmúlt- anélkül, hogy felvetted volna. Mikor fiatalabb voltál. Szegény anyám se hordta. Olyan, mint az új.

Az asszony simogatta a bundát. Ráncos. puha kezével beletúrt a szőrzetbe követte a feketeség csavart vonalait. Egy pehely se maradt rajta. Mikor kivette a molyzsákból, centiméterenként vizsgálta át. A puhább ruhafélével alatől a jó darabtól. Szerencsére neked keményebb szíved van.

— Ha kell, tudok én férfias is lenni. Halkan felkuncogott. — Egész életemben be akartam bizonyítani. Hát akkor rajta!

Magabiztosan lépett be. Az ajtót nyitva hagyta, asszonyának is legyen kedve követni. A pult előtt többen álltak, mindenki szorongatott valamit a kezében. Egy szék üresen foglalta el a sarkot, gyorsan rátette a bundát, majd átadta feleségének. Jobb. ha leül. az út és izgalom kimerítette.

Egy férfi szövetet kínált. Szétterítették a pulton, alaposan átvizsgálta a becsüs. Apró 1 ukakat rágott rajta a moly. ahogy meghúzták, a hajtásnál megritkult.

— Erí nem tudom átvenni, erre nincs vevő.

— Nem kérem, hogy sokat fizessenek. Ha méteréért száz forintot adnának, itt hagynám.

— Ha-ha! Hol él maga jóember! Amikor tele van a város finomabbnál finomabb áruval, akkor kinek, kell ez

százhúszért? Senkiinek. Márpedig ml nem fizethetünk rá az üzletre.

— Akkor adjon érte ötvenet. öt méter. Eredeti príma angol szövet.

— Igen, az volt ferenejóska idejében.

— A háború előtt vettem, nagyon vigyáztam rá. Kérem, vegye be.

— Harmincat adok érte.

A férfi tanácstalanul nézett körül. Szeme megakadt a bundán, és mintha elszégyellné magát, amiért ilyen anyagot hozott, gyorsan beleegyezett.-p-------------------1 adott be egy középI Műszőrméi | korú, de fiatalosra------------------------ festett nő.

— Bundát akartam csináltatni ebből, de közben megváltozott a hajam színe. Ez lett a divat.

— Hát igen, látni rajta, hogy nem régen került ki a gyárból. Átveszem. Kettőszázat méteréért.

— Ezt komolyan gondolja? —

— Esetleg kettőhuszat. Higyje el, hölgyem. nem adhatok többet. Egy fillérrel sem.

— Akkor viszem máshová. Tudom, hogy többet fizetnek az egyik helyen es kevesebbet a másiknál. Van időm, csupán egy séta.

— Gondolja meg jól. Én vagyok a legjobb szívű becsüs. Ezért kapok kevesebb prémiumot, mint a kollégáim.

— Háromszázért itt hagyom.

— Rendben van. Hiába, a terv engem is kötelez. Kérem a következőt.

Egy fiatal férfi sportszatyorból ruhaneműt szedett elő.

— Olyan árut hoztam magának, amiért kapkodni fognak. Nézze csak. ez a legprímább.

Férfiöltönyt. gyerekkabátot, anorá- kot. női pulóvert tesz a pultra. Az átvevő gyanúban nézi.

— Mondja, ez mind a magáé?

— Hát kié lenne? A dalai lámáé?

— Tudja bizonyítani? Mert szajrét nem veszünk be!

t

r

i

Szepezcfi nagyon szeretett enni. Fittyet hányt az orvosi tanácsoknak, úgy érezrte; hogy a több kalória több örömet, élvezetet jelent Egy-egy jó falatnál a megelégedettség érzése töltötte eL

Ezen a napon Szepezdi előbb májgombóclevest, utána hizlalt rostélyost, azután káposztás kockát, majd egy szelet kenyeret evett — Mindig szeretek ebéd után kenyeret enni — magyarázta.

— Figyelj ide — mondtam neki komoran —, amit te csinálsz, az kész öngyilkosság. Nemrég olvastam egy német

könyvet, amely előírja, hogy különböző korú emberek miként táplálkozzanak. Neked a felét sem szabadna enni. Mindaz, amit ettél, rárakódik az ereikre.

— Miért? Mit kellene a német könyv szerint ennem?

— Üres levest, rántás nélkül. Egy szelet húst, leforrázott főzelékkel és gyümölcsöt. Semmi kenyér, legfeljebb egy negyed zsemle. Krumplit soha!

Megnyalta a szája szélét, és ezt mondta. — Estére kacsa lesz otthon.

— Ne edd meg, ha sokáig akarsz élni! Egy gyümölcs, más semmi!

— És mit csináljak a kacsával? A feleségem háromkor jön rrteg vidékről. Megírta, hogy kacsát is hoz. és az lesz a vacsora.

— Ne legyen! Most pedig kérj olajat. Igyál meg két kanállal! Az egyensúlyozza ások

tudták rólam: szigorú vagyok, de igazságos. Egyszer, r- szomorú napon bekövetkezett a tragédia. Uram, ha untatom, abbahagyhatom —

nézett rám erélyesen.

— Folytassa csak, nagyon érdekel — mondtam ásitozva.

— Uram, én, a borkóstoló, húsz éven át nem ittam egy kortyot sem. ön, laikus létére is tudja, hogy a bort a szakember csak megforgatja a szájában. így tanulmányozza a minőséget, de az italt nem nyeli le. Egyszer, egy nagy nemzetközi versenyen, a zsűri tagjaként végeztem ihletett, munkámat, amikor á portás egy táviratot nyomott a kezembe:

. Mégis te vagy az igazi.

Szakítottam Árminnak Vi<"s^"- iövök hozzád: hű feleséged, Ella."

Micsoda csapás! Ijedtemben lenyeltem a vizsgálat tárgyává tett bort. S tudja, mi történt? Jólesett a verpeléti kadar. Olyan kellemesen bizsersápadt, zilált tekintetű Cyt. leűlt mellém a kis bisztró asztalához, majd kérdően nézett rám:

— Parancsoljon — feleltem udvariasan.

— Kiváncsi az életem történetére?

— Nem — mondtam határozottan.

— Jó, akkor elmesélem. A hivatalom okozta a tragédiámat. Huszonkét esztendeje annak. hogy elszegődtem borkóstolónak. ön kóstolt már bort?

— Természetesen. Naponta két decit tisztán.

— Nem úgy értem. Kötelességből. elhivatottságból. Az Emberiség iránti alázatból kóstolt-e már bort?

— Sajnos, még nem.

— Uram, amikor elvállaltam ezt az állást, úgy éreztem, szent missziót teljesítek! Súlyos és felelősségteljes döntésem nyomán kerülhetett csak a piacra az égi nektár. Ha én egyszer azt mondtam, hogy ez az ital 2j(ivaros színű, nem teljesen áttetsző, mint a hegyi patakok tükre, vagy azt mondtam: a zamata. íze, illata nem tökéletes, akkor ítéletem ellen nem volt fellebbezés. Zseniális ember, hírében álltam a szakmában. Rettegtek tőlem, de tiszteltek, mert