Pest Megyi Hírlap, 1973. november (17. évfolyam, 264-280. szám)

1973-11-18 / 270. szám

8 JUbC kMútSop 1973. NOVEMBER 18., VASÄRNAP Kopjafák •«.tnvvwuii: ArítSÜ'U. Miklósovits László metszete PALASTI LÁSZLÓ: Ballada a kalóriáról dán. Akikor lesz a házassági évfordulónk. Az lesz 9. menü, ami az esküvői ebéden volt. Raguleves, rántott és töltött csirke, somlói galuska. Nagyot nyeltem... Kedvenc ételeim ... Jött a pincér, és megkérdezte: elviheti-e az olajat? Gyorsan bólintottam. — Na, eljössz? — csaloga­tott Szepezdi. — Kérlek, én kemény em­ber vagyok, és ... Félbeszakított: — Szóval eljössz. — Nem ígérhetem meg. A könyvnek igaza van. Azon a szerdán persze, ott voltam. Azt hittem, a nagy ebéd három évvel rövidítette meg az életemet. És tovább haladtam lefelé a lejtőn ... Ma sertéscsülköt vacsoráz­tam, velesült burgonyával. Két év... Elhatároztam, hogy holnap erdélyi fatányérost eszem. & barátfülét, amiért rajongok. Most már mindegy. Három vagy négy év ide, vagy oda, már nem számít... BÉNYEI JÓZSEF: Elégia Karomra hullanak az ágak ősz van és sehol sem talállak Szemem arcom már Üres tőled árnyékaim is egyre nőnek Szivemből is lassan kiejtem aki valaha voltál bennem csak dobog dobog üres ágya visszhangját belül nem találja Már elolvadt arcod varázsod Hulló őszben egyedül állok GALAMbOS SZILVESZTER: Te vagy az igazi gette a torkomat. Azon azna­pon elindultam a lejtőn. Ma már naponta 50—60 féle bort kóstolok és nyelek le. Uram, ott tartok, hogy a múltkor már az egri bikavért összetévesz­tettem az izsáki fehérrel. Én mindent, mindent lenyelek. Megpróbáltam vigasztalni nehéz sorsú asztaltársamat: — Nézze, az embernek a munkahelyén olykor sok min­dent le kell nyelnie ... — Tulajdonképpen igaza van — bólintott derűsen, és szakértő szemmel a fény felé tartotta az italt. 1962-es évjáratú tokaj- hegyaljai furmint — mond-.a az üveg Kőbányai Kinizsire... állati zsírt, amit megettél. Ki­tisztítja egy kicsit az erőket. Szepezdi intett a pincérnek: — Láttam a büfépultnál diókrémes tortát. A cvelckedli kevés volit. Hozmon kettőt a diósból! — Megbolondultál? — Tudod, hogy mennyivel jobb ebben a vendéglőben a diós torta, mint az olaj? — Szóval beteg akarsz len­ni? — Dehogy akarok. De ola­jat se akarok. A felszolgáló közben elém tette az üres húslevest Neki elhozta a tortát. — Ugyebár hármat tetszett rendelni? — Kettőt. De, ha mér el­hozta, hagyja itt — Hozhatom a leforrázott halat? — fordult felém a pin­cér. — Igen. Zöldsalátával. Olaj­jal, ne cukorral. És, persze, a külön olajat is. — Szegény ember — saj­nálkozott Szepezdi —. miért nem olvastad inkább az ínyenomester szakácsköny­vét. Tudod, milyen remek ko­lozsvári rakottkáposzta-re- cept van benne? Káposzta rizzsel és hússal összekeverve, szelet sülttel és rajta kereszt­ben egv pár debreceni. Per­sze, sok tejfellel leöntve. Minden héten egyszer van ná­lunk. Lenyeltem ^ o]ajat, és egy kicsit összerázkódtam. Azután megjegyeztem: — Ez vezet téged a sír­hoz. — Legfeljebb nem fogják megkérdezni tőlem, hogy mi a hosszá élet titka. Viszont remek falatokat eszem. . Te, vasárnap lesz a névnapom. Már megrendeltem a menüt. Gríznokedlis leves, karaj deb­recenivel töltve, róseibni, tú­rós és diós rétes. Szereted? — Nagyon —. vallottam be őszintén. Éreztem a rétes ízét a nyelvemen. — Na, látod! Várlak. — Nem megyek. Elhatároz­tam, hagy a könyv előírásai szerint élek. Tovább csábított. — Akkor gyere el jövő szer­Piros fotel Jávor Piroska színes kollázsa JŐZSA TERÉZ. A fény játéka Kikéredzkedtem a fényes világra. Nem engedtek. Utamat állta zablázott bölény, ormótlan fotel fekete tömbje, mely az igazgató szobájában sötéten várta iskoiába-érkezésemet. Doromboló macskák torokrezgéséhez idomult fülemben süketül visszhangzott öreg tanítóm kezes csattogtatójának buta fahangja, amely az apró és szemtelen külvárosi lánykákat nem csitította, viszont biztonsággal határozta meg a tanító tokájának rángási ütemét. Még csoda, hogy az okító szavak elértek. Aztán kivágódtam a fényes világra. Elvakított. Óvatos talpakkal vigyáztam az utat, majd zsarnokul sürgető kívánság szorításában, sebes járással bolyongtam, szédülten, céltalanul. Egyszerre állított meg a vélt felismerés: pazar gazdagságú, díszes évek alatt messzire jutottam, és mert siettem is, már a nagyobb felét megjártam a világnak. Az érzékeny fény erre visszavonult kissé — talán, hogy észrevétesse o látni tudókkal, mint álldogál félszeg, halvány körvonalam a világ elején, őrizve ébredésemet. ———■— --------------- öreg nő és öreg Ké t idős ember, |, férfi. bizany- ------------------------------- tálán lépések­kel, aprókat' topogva igyekezett előbbre jutni a Körút délutáni, nyüzsgő forga­tagában. A rohanók lökdösődését meg­kopott reflexekkel próbálták elkerülni, kevés eredménnyel. Hátulról, majd ol­dalról kapták a lökést, néha megtánto­po sán felborzolta, majd lesimította. Ra­gyogjon, mint új korában. Jól mondta Papi, ez biztos tartalék.----------------------------- előtt megálltak I Az átvevőhely j egy pillanatra,----------------------------- hogy kipihenjék fáradalmukat. — Papi, te menj előre! Nekem re­meg a lábam. Tudod, fáj megválni et­SZASZTOTH SÁNDOR: BUNDA rodtak. Az öregasszony a férfi kabátjá­ba kapaszkodott, mert annak a keze nem volt szabad. Egy bundát cipelt. Anyai örökségből származott, sokat dé­delgetett és nagyon féltett perzsabun­dát. Amikor befordultak a mellékutcá­ba. megkönnyebbültek. — Mit gondolsz, Papi, mennyit kap­hatunk érte? — kérdezte lihegve az asszony. — Nem tudom, talán kétezret. Tu­dod, mostanában újra érték a bunda. Divat lett. Láttad a nőkön? Aki teheti, ezt viseli. — Akkor meghozathatjuk a gyógy­szert. Marad Is egy kevés, ami jó lesz tartaléknak. — Annyit biztosan kapunk. Nagyon sok tél elmúlt- anélkül, hogy felvetted volna. Mikor fiatalabb voltál. Szegény anyám se hordta. Olyan, mint az új. Az asszony simogatta a bundát. Rán­cos. puha kezével beletúrt a szőrzetbe követte a feketeség csavart vonalait. Egy pehely se maradt rajta. Mikor ki­vette a molyzsákból, centiméterenként vizsgálta át. A puhább ruhafélével ala­től a jó darabtól. Szerencsére neked keményebb szíved van. — Ha kell, tudok én férfias is lenni. Halkan felkuncogott. — Egész életemben be akartam bizonyítani. Hát akkor raj­ta! Magabiztosan lépett be. Az ajtót nyit­va hagyta, asszonyának is legyen kedve követni. A pult előtt többen álltak, mindenki szorongatott valamit a kezé­ben. Egy szék üresen foglalta el a sar­kot, gyorsan rátette a bundát, majd át­adta feleségének. Jobb. ha leül. az út és izgalom kimerítette. Egy férfi szövetet kínált. Szétterítet­ték a pulton, alaposan átvizsgálta a be­csüs. Apró 1 ukakat rágott rajta a moly. ahogy meghúzták, a hajtásnál megrit­kult. — Erí nem tudom átvenni, erre nincs vevő. — Nem kérem, hogy sokat fizesse­nek. Ha méteréért száz forintot adná­nak, itt hagynám. — Ha-ha! Hol él maga jóember! Amikor tele van a város finomabbnál finomabb áruval, akkor kinek, kell ez százhúszért? Senkiinek. Márpedig ml nem fizethetünk rá az üzletre. — Akkor adjon érte ötvenet. öt mé­ter. Eredeti príma angol szövet. — Igen, az volt ferenejóska idejé­ben. — A háború előtt vettem, nagyon vi­gyáztam rá. Kérem, vegye be. — Harmincat adok érte. A férfi tanácstalanul nézett körül. Szeme megakadt a bundán, és mintha elszégyellné magát, amiért ilyen anya­got hozott, gyorsan beleegyezett.-p-------------------1 adott be egy közép­I Műszőrméi | korú, de fiatalosra------------------------ festett nő. — Bundát akartam csináltatni ebből, de közben megváltozott a hajam szí­ne. Ez lett a divat. — Hát igen, látni rajta, hogy nem régen került ki a gyárból. Átveszem. Kettőszázat méteréért. — Ezt komolyan gondolja? — — Esetleg kettőhuszat. Higyje el, höl­gyem. nem adhatok többet. Egy fillér­rel sem. — Akkor viszem máshová. Tudom, hogy többet fizetnek az egyik helyen es kevesebbet a másiknál. Van időm, csu­pán egy séta. — Gondolja meg jól. Én vagyok a legjobb szívű becsüs. Ezért kapok ke­vesebb prémiumot, mint a kollégáim. — Háromszázért itt hagyom. — Rendben van. Hiába, a terv en­gem is kötelez. Kérem a következőt. Egy fiatal férfi sportszatyorból ru­haneműt szedett elő. — Olyan árut hoztam magának, amiért kapkodni fognak. Nézze csak. ez a legprímább. Férfiöltönyt. gyerekkabátot, anorá- kot. női pulóvert tesz a pultra. Az át­vevő gyanúban nézi. — Mondja, ez mind a magáé? — Hát kié lenne? A dalai lámáé? — Tudja bizonyítani? Mert szajrét nem veszünk be! t r i Szepezcfi nagyon szeretett enni. Fittyet hányt az orvosi tanácsoknak, úgy érezrte; hogy a több kalória több örömet, élvezetet jelent Egy-egy jó falatnál a megelégedettség ér­zése töltötte eL Ezen a napon Szepezdi előbb májgombóclevest, utána hiz­lalt rostélyost, azután ká­posztás kockát, majd egy sze­let kenyeret evett ­— Mindig szeretek ebéd után kenyeret enni — magya­rázta. — Figyelj ide — mondtam neki komoran —, amit te csi­nálsz, az kész öngyilkosság. Nemrég olvastam egy német könyvet, amely előírja, hogy különböző korú emberek mi­ként táplálkozzanak. Neked a felét sem szabadna enni. Mindaz, amit ettél, rárakódik az ereikre. — Miért? Mit kellene a né­met könyv szerint ennem? — Üres levest, rántás nél­kül. Egy szelet húst, leforrá­zott főzelékkel és gyümöl­csöt. Semmi kenyér, legfel­jebb egy negyed zsemle. Krumplit soha! Megnyalta a szája szélét, és ezt mondta. — Estére ka­csa lesz otthon. — Ne edd meg, ha sokáig akarsz élni! Egy gyümölcs, más semmi! — És mit csináljak a ka­csával? A feleségem három­kor jön rrteg vidékről. Megír­ta, hogy kacsát is hoz. és az lesz a vacsora. — Ne legyen! Most pedig kérj olajat. Igyál meg két ka­nállal! Az egyensúlyozza ások tudták rólam: szigorú va­gyok, de igazságos. Egyszer, r- szomorú napon bekövet­kezett a tragédia. Uram, ha untatom, abbahagyhatom — nézett rám erélyesen. — Folytassa csak, nagyon érdekel — mondtam ásitozva. — Uram, én, a borkóstoló, húsz éven át nem ittam egy kortyot sem. ön, laikus lété­re is tudja, hogy a bort a szakember csak megforgatja a szájában. így tanulmányoz­za a minőséget, de az italt nem nyeli le. Egyszer, egy nagy nemzetközi versenyen, a zsűri tagjaként végeztem ih­letett, munkámat, amikor á portás egy táviratot nyomott a kezembe: . Mégis te vagy az igazi. Szakítottam Árminnak Vi<"s^"- iövök hozzád: hű feleséged, Ella." Micsoda csapás! Ijedtemben lenyeltem a vizsgálat tárgyá­vá tett bort. S tudja, mi tör­tént? Jólesett a verpeléti ka­dar. Olyan kellemesen bizser­sápadt, zilált tekintetű Cyt. leűlt mellém a kis bisztró asztalához, majd kérdően nézett rám: — Parancsoljon — feleltem udvariasan. — Kiváncsi az életem tör­ténetére? — Nem — mondtam hatá­rozottan. — Jó, akkor elmesélem. A hivatalom okozta a tragédiá­mat. Huszonkét esztendeje an­nak. hogy elszegődtem borkós­tolónak. ön kóstolt már bort? — Természetesen. Naponta két decit tisztán. — Nem úgy értem. Köteles­ségből. elhivatottságból. Az Emberiség iránti alázatból kóstolt-e már bort? — Sajnos, még nem. — Uram, amikor elvállal­tam ezt az állást, úgy érez­tem, szent missziót teljesítek! Súlyos és felelősségteljes dön­tésem nyomán kerülhetett csak a piacra az égi nektár. Ha én egyszer azt mondtam, hogy ez az ital 2j(ivaros színű, nem teljesen áttetsző, mint a hegyi patakok tükre, vagy azt mondtam: a zamata. íze, illa­ta nem tökéletes, akkor ítéle­tem ellen nem volt fellebbe­zés. Zseniális ember, hírében álltam a szakmában. Retteg­tek tőlem, de tiszteltek, mert

Next

/
Thumbnails
Contents