Pest Megyi Hírlap, 1973. november (17. évfolyam, 264-280. szám)

1973-11-18 / 270. szám

2 ™&CMap 1973. NOVEMBER 15., VASÁRNAP Ä hét krónikája Energiagondok - az előszobákban A megszokottnál lassúbb tempóban indult hétvégi pihe­nőjére az Egyesült Államok elnöke az „1976 szelleme” elne­vezésű különgépen; szigorú se­bességkorlátozó intézkedések fékezik az autósztrádák forgal­mát; az NSZK-ban már csak tíz liter benzint szolgálnak ki egy-egy alkalommal a töltő- állomások s Hollandiában a mai vasárnap ismét a kerék­párcsengők hangjának jegyé­ben áll. A tokiói amerikai— japán tárgyalásokon félretet­ték az előre elkészített téma­dossziékat és az dlajutánpótlás problémája került napirendre. Az energiaválság ma már ott van minden fejlett tőkés or­szág előszobájában, sőt egyné­mely esetben már a belső ter­mek valamelyikében foglal he­lyet. Az arab olajfegyver alapjá­ban hatásosan és célratörően működik, jóllehet egyes orszá­ENSZ-egység a 101-es kilométer­kőnél. A közel-keleti tűzszüneti megállapodás értelmében az ENSZ-esapatok átvették a fonto­sabb stratégiai pontok ellenőrzé­sét. A képen: egy ENSZ-egység a Kairó—Szuez országút 101-es kilo­méterénél. ­gokban hisztérikus hangulat­keltés túlozza el a valóságos helyzetet s vannak monopóliu­mok, amelyek élve a lehetősé­gekkel, máris mértéktelen ár­emelkedést szeretnének elő­idézni. Számos más tényező mellett azonban az energia­gondok is ráirányíthatják a fi­gyelmet egy közel-keleti ren­dezés múlhatatlan szükséges­ségére. A válság valamelyest kimozdult a teljes holtpontról: magas rangú egyiptomi és iz­raeli katonai személyiségek — a finn Siilasvuo tábornok ENSZ-főparancsnok jelenlété­ben egyezményt írtak alá a tűzszünet következetes betar­tásáról. A Kairó és Szuez kö­zötti út 101. kilométerköve, ahol egy sátor szolgál a meg­beszélések színhelyéül, valósá­gos jelképe lett annak, hogy a Közel-Keleten sem reményte­len az előrehaladás. Máris beszélhetünk bizonyos kezdeti eredményekről: ENSZ- ellenőrző posztok váltottak fel több előretolt izraeli állást, fo­lyik a hadifoglyok cseréje, a korábban elvágott egyiptomi övezetek ellátási vonalait is helyreállították. Ugyanakkor izraeli részről változatlanul nehézségeket támasztanak a tűzszüneti vonalak megállapí­tását illetően, ezeknek az októ­ber 22-i helyzetet kellene rög­zíteniük. Tel Aviv arra hivat­kozik, hogy ma már „megálla­píthatatlan”, hogy pontosan milyén állásokat birtokoltak a szembenálló felek ezen a négy héttel ezelőtti hétfőn. Egyipto­mi részről viszont jogosan hi­vatkoznak az október 22-én kelt 58. számú katonai közle­ményre, amely hiteles tudósí­tással szolgált a frontvonalak­ról, s amelyet akkor izraeli ol­dalról sem cáfoltak s nem vontak kétségbe. Izreli részről nyilván újabb területeket sze­retnének megtartani, s ez nem Kijevben szovjet— jugoszláv tárgyalá­sokra került sor. A képen: Leonyid Brezsnyev és Joszip Broz Tito. túlságosan kedvező előjel a további megbeszélések előtt. A lényeg azonban mégis az, hogy az első megállapodást aláírták, jóllehet szigorúan kö­rülhatárolt. korlátolt érvény­nyel. Betartása és megvalósí­tása továbblépést eredményez­hetne: vagyis meg kellene kez­deni a Biztonsági Tanács dön­tésének valóra váltását az ál­talános rendezés érdekében. A feltételek jobbaknak látszanak, mint korábban. E tekintetben nagy várakozás előzi meg az arab külügyminiszterek Kairó­ba tervezett értekezletét, majd az Algírba összehivott csúcs- konferenciát, s az élénk arab­közi diplomáciát. Aiz aláírt egyezményeik be­tartásának kérdése nemcsak a Közel-Kelet, hanem Délkelet- Azsáa kapcsán is felvetődött a héten, A jelek szerint a Sai­gon! adminisztráció, a közel- keleti krízis árnyékában, vi­szonylag jelentős katonai vál­lalkozásokba kezdett. A kam­bodzsai—dél-vietnami határ körzetében két hadosztályt vonultatott fel, hogy a párizsi békemegállapodás betűjével és szellemével ellentétben, sa­ját fennhatósága alá vonja a DIFK egyes területeit. A ha­zafiak termézetesen nem hagyhatják válasz nélkül eze­ket a támadásokat, s ily mó­don tíz hónap óta a legkomo­lyabb i összeütközésekre került sor. A VDK és a DIFK részé­ről határozottan elítélték a saigoni akciókat, ám ezzel egy időben fontos, pozitív ja­vaslat is elhangzott, hogy az érdekelt felek vállaljanak újabb, ismételt kötelezettséget a párizsi megállapodások kö­vetkezetes betartására. A világpolitika azonban nem csupán a válságterüle­tekre , korlátozódott. Genfben tovább folyik az európai biz­tonsági konferencia előkészí­tése, Becsben pedig az EiKHT- üléseken a teljes részvételi ~ joggal jelenlévő varsói szer­ződésbeli államok terjesztet­tek elő leszerelési megállapo­dást. (Réczletekről nem tudó­síthatunk, hiszen a megálla­podás értelmében az indítvá­nyok egyelőre nem kapnak nyilvánosságot.) Kijevben Brezsnyev—Tito, Varsóban Gierek—Zsivkov találkozó zajlott, a szocialista országok, eddigi .gyakorlatukhoz híven sokoldalúan konzultálnak egy­mással. Kolumbia fővárosá­ban latin-amerikai külügymi­niszteri értekezlet ült össze, elsőízben hívtak össze ilyen A magyar küldöttség Ghánában Losoncai Pál, az EtnöM Tanács elnöke Ghánában, A ehe am pong ezredessel a Ghánái Köztársaság: elnökével. Hétfő: Losoncai Pál Lagos- tn.n megkezdi afrikai körútját — Brezsnyev és Tito Kijevben tárgyal — Az amerikai külügy­miniszter pekingi megbeszélé­sei. Kedd: Genfben folytatódnak az európai biztonsági konfe­rencia előkészítő munkálatai — Plenáris ülés Bécsben, az EKHT-értekezileten. Szerda: Üjabb egyiptomi— izraeli tábornoki találkozó a 101. kilométerkőnél — Tíz af­rikai állam csúcskonferenciája Párizsban — Kissinger Japán­ban. Csütörtök: Magyar—nigériai közlemény, Losonczi Pál Gha­na fővárosában — Megkezdő­dik a hadifogolyeserc Kairó és Tel Aviv között — További sú­lyos terrorcselekmények Chi­lében — Latin-amerikai kül­ügyminiszteri értekezlet Bogo­tában — Élénkség az arabközi diplomáciában. Pántéit: A BVT küldöttsége az ENSZ székhelyén — Heves harcok Dél-Vietnam és Kam­bodzsa határán. Szombat: Pompidou—Heath párbeszéd Chequersben. jellegű megbeszélést a chilei puccs óta. Hazatért az ameri­kai külügyminiszter is, aki a Távol-Keleten ezúttal a „pa­pírforma” szerinti eredményt ért el. Ez Tokióban csaknem eredménytelenséget jelenített, Pekingben az eddigi érintke­zési formák fenntartását. Nyugat-Európát főként saját problémái kötik le, ez világ- lőtt ki a Heath—Brandt és a Hearth—Pompidou összejöve­teleken. S végül, de nem utolsósor­ban: mi különösen sokat néz­tük a nyugat-afrikai térképe­ket. Losonczi Pál afrikai kör­útja, jóllehet, még cíak a fél­időnél tartunk, máris új le­hetőségeket, kölcsönösen elő­nyös módokat tárt fel hazánk és az afrikai kontinens kap­csolatainak erősítésére és el­mélyítésére. Réti Ervin (Tudósítónk jelentése Accrá­ból) Rendkívül dekoratívan dí­szített vadászgépek kíséretével szállt le Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének és kíséreté­nek repülőgépe Accrában, Ghana fővárosában. A díszelgő „welcome ceremony”-k — üd­vözlések — nem csupán külső­ségek voltak Ghánában, ha­nem a magyar delegáció irán­ti őszinte barátság megnyil­vánulásai is. Egyebek között erről vall az is, hogy a Daily Graphic és a Ghandian Times című vezető politikai napilap, és más lapok is, a magyar kül­döttség megérkezése óta első oldalon, terjedelmesen közük a látogatás eseményeit, publi­kálják az őszinte barátság ed­digi tényeit, elmélyülésének várható fejleményeit. Accrában, a tengerparti Osw várkastélyban tárgyalnak a két ország küldöttségei, szakértői s közben eüátogatnak gyárakba, intézményekbe, más városok­ba is. Jártunk Témában, Ghana egyik ipari központjában, ten­geri kikötőjében, a legoni egyetemen, repülőgéppel ér­keztünk Kumasiba, az egyik jelentékeny tartományi szék­helyre. Acheampong ezredes, Ghana államfője, a Nemzeti Megújhodás Tanácsának elnö­ke — aki fontos tisztséget tölt be az Afrikai Egység Szerve­zetben is — a vidéki körutak- ra is elkísérte Losonczi Pált. Nemcsak udvariasságból, ha­nem azért is, hogy minél több eszmecserét folytathassanak a nemzetközi politikáról és a kétoldalú kapcsolatok fejlesz­téséről. A mostani tárgyalások vár­hatóan jelentékenyen kiszéle­sítik a gazdasági és kulturális kapcsolatokat, és új elemekkel ' gazdagítják. Különösen meg­ragadott bennünket Téma vá­rosának fejlődése, kikötője máris nagy forgalmat bonyo­lít le. A jövőben bizonyára magyar kereskedelmi hajók is viszonylag gyakran megfordul­nak majd ebben a kikötőben. Egyébként a magyar és ghanai küldöttség tagjai, a két ország szakértői közül többen az előző találkozókról is ismerik egy­mást. Ez az ismeretség is táp­lálja a szívélyes légkört, a küldöttségek közötti nyílt, ba­ráti eszmecserét. A hőmérséklet Ghánában ál­talában 35—36 fok. De a nagy meleg sem gátolja küldöttsé­günket abban, hogy a ghanai vezetőkkel intenzív tárgyaláso­kat folytasson. Pozsgai Zoltán Kézfogás a 101-es kilométerkőnél. Mo­hammed Gamazy és Aharon Yariv izitr.e- li tábornok a stabi­lizációs megállapo­dás aláírása után. A most kezdődő hét ese­ménynaptár áb ól: Hétfő: Losonczi Freetown- ban — Gierek Belgiumban — Sharp moszkvai látogatása — AESZ miniszteri tanácsülése Addisz Abebában — Kadhafi Jugoszláviában — Guinea-Bis­sau küldöttsége Moszkvában. Kedd: Losonczi Sierra Leoné­ban — Chnoupek csehszlovák külügyminiszter elutazik Ja­pánból. Szerda Az AESZ-tanács zá-, róülése — Ceausescu Görögor­szágban — Észak- és dél-ko­reai küldöttségek találkozója Szöulban. Csütörtök: Gierek elutazik Belgiumból — Heath—-Scheel találkozó Londonban — DIFK —Saigon találkozó Párizsban — Kadhafi elutazik Jugoszlá­viából]. Szombat: Arab külügymi­niszteri találkozó Kairóban — Ceausescu hazautazik Görög­országból. Lengyel—bolgá: tárgyalások Varsó­ban. Képünkön (bal­ról jobbra) Todor Zsivkov, a BKP elsü titkára, az államU: - nác.s elnöke, Ed­ward Gierek, a LEMP első titkára és Henryk Jablons- ki, a lenivel állam­tanács elnöke. A Skylab—3. a fel­lövés pillanatában. A három űrhajós^ a sikeres „dokkolás” után az első éjsza­kát az Apollo-űrha- jóban töltötte és szombaton, a reg­geli órákban átköl­töztek a „három- emeletes” ürlabora- tóriumba. A görög kormány ostromállapotot lép­tetett életbe Athén­ban és Szalonikiben, majd nem sokkal később egész Görög­országban, azt kö­vetően, hogy pénte­ken éjjel a roham- rendőrség és a had­sereg alakulatai — páncélosok támoga­tásával — összecsap­tak több ezer görög diákkal és az ókéi támogató munká­sokkal. A fiatalok a kormány lemondá­sát és a demokrácia helyreállítását kö- ■vetelték. Míg az athéni műszaki egyetem épületéből — véres küzdelem árán — kiverték a diákokat (képün­kön), Szalonikiben a diákok továbbra is megszállva tartják az egyetemet, bár megfélemlítésükre a hatóságok itt is tankokat vonultat­tak fék BÉKE ÉS A LESZERELÉS Mint ismeretes, Albert Einstein, a világhírű fizikus egy emlékeztetőt hagyott hátra az utókorra — békésnek éppen nem nevezhető — saját koráról. A levelet tartalmazó kazet­tát ötezer év múltán szabad felnyitni, s a majdani kor em­bere a nagy tudós szerint valószínűleg bizonyos fensőbbség- gel fogja olvasni, hogy a régmúltban hogyan gyilkolták egy­mást az emberek. Az emberiség azonban türelmetlen, s már a jelenben is szeretne békében és biztonságban élni. A második világhá­ború, Auschwitz és Hirosima még meg is gyorsította ezt a törekvést. Az Einstein-féle üzenet befalazása után tíz évvel egy másik nagy tudós és humanista, Frederic Joliot-Curie kijelentette: a békét „nem feladatunk kikőnyörögni a háború híveitől, hanem rájuk kell erőszakolnunk”. Lényegében negyedszázaddal ezelőtt így indult el a béke- erők mozgalma, vagyis a józanul gondolkodó emberek spon­tán reagálása egy újabb pusztító világháború veszélye, a nuk­leáris háború veszélye ellen. A stockholmi béketalállíozón már 1950-ben felszólították a világ közvéleményét, hogy indítson aktív küzdelmet a nuk­leáris fegyverek eltiltásáért. Ez abban az időben volt, amikor mesterségesen szították a feszültséget és az előítéleteket, vagyis a hidegháború idején, amikor félő volt, hogy a béke ellenzői háborút robbantanak ki. A békeerők tevékenysége gyakran a bizalmatlanság és a gyanú falába ütközött, ame­lyet olyan szorgalmasan építgetett a hidegháború propagan­dája. Ám bármennyire próbálták lejáratni a békemozgalom eszméjét, a lényegében mélyen demokratikus mozgalom tevé­kenységére milliók és milliók reagáltak, és aláírták a híres stockholmi békefelhívást, amely az atomfegyverek betiltását követelte. Ez 3 mozgalom küzdelmének valamennyi szakaszában fokozatosan felébresztette s formálta a társadalmi tudatot, végső soron pedig előmozdította a pszichológiai feltételek lét­rejöttét egy egészségesebb nemzetközi légkör számára. A másik oldalról, maga a fordulat a szembenállásról a békés együttműködésre, újabb lökést adott a tömeges béke­mozgalomnak. A békés együttélés politikája híveket tobor­zott, amikor pedig a gyakorlatban érvényesült és a politiká­ban is meghozta az első kézzelfogható eredményeket (sőt nemcsak a politikában, hanem a gazdasági életben és a kul­túrában is), a békemozgalom a világ fejlődésével együtt iz­mosodott, még konkrétabb tartalmat és még erősebb alapo­kat kapott. Most pedig már az emberek többsége számára tu- . datosan szükségszerű. Ha összehasonlítjuk azt az újat, ami most utat tör ma­gának a nemzetközi életben, mindazzal, amit korábban ta­pasztaltunk, világossá válik, hogy az a célkitűzés, amelyet Joliot-Curie határozott meg negyedszázada a békemozgalom számára, napjainkban teljesen elérhető. A Világ minden bonyolultsága és ellentmondása ellenére pozitív irányban fejlődik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a jövőben nincs többé szükség a haladó társadalmi erők kö­zös erőfeszítéseire. Tovább működnek ugyanis azok az erők, amelyek szeretnék visszafordítani a történelmet. A reakció továbbra is mérgezi a nemzetközi légköri a bizalmatlanság és a gyanú mérgével. Ezzel egyidejűleg igyekszik gyengíteni a társadalom széles rétegeinek azt az eltökéltségét, hogy el­érje a pozitív eredmények megszilárdítását. Ezzel nem mond ellent, hogy miként Georgij Arbatov, a moszkvai béke-világkongresszus leszerelési bizottságának el­nökhelyettese, a Szovjet Tudományos Akadémia tagja hang­súlyozta: a moszkvai leszerelési bizottság tagjai a különfélébb álláspontokat képviselték. Ez érthető is, hiszen különféle gon­dolkodású emberek gyűltek itt össze. De közös cél egyesítette őket, hogy a béke fennmaradjon és a leszerelés minél'jobban előrehaladjon. Vannak, akik engesztelhetetlen gyűlöletet éreznek a háború és a legújabb szörnyű tömegpusztító fegy­verekkel szemben, de ugyanakkor még nem értik, bogy a bé­kéért és a fegyverkezési verseny megszüntetéséért a leszere­lés következetes végrehajtásával kell küzdeni, meg kell szün­tetni a politikai és katonai konfliktusokat, sőt elő kell segí­teni a gazdasági és más téren folyó együttműködést. A politikai helyzet és a fegyverkezési verseny között jól érzékelhető, kétoldalú kapcsolat van. A világban jelentkező feszültségek kétségkívül fokozzák a fegyverkezési versenyt, ezért törekednünk kell a feszültségek kiküszöbölésére. Léte­zik ugyanakkor egy fordított kapcsolat is: napjainkban a fegyverkezési verseny gyanakvást és ellenségeskedést szül, ami oka az újabb politikai konfliktusoknak. Vita folyt Moszkvában annak a nézetnek a helytelensé­géről is, mely szerint a leszerelés ellen folytatott harc szá­mos országban a munkanélküliség forrásává válhat. A való­ság épp ennek az ellenkezője: a leszerelés újabb gazdasági és szociális előnyökhöz juttatja a dolgozókat. Napjainkban egyre elavultabbá válik mindenki számára az a régi mondás, mely szerint: akj békét akar, annak ké­szülnie kell a háborúra, mivel éppen a háborús készülődés teszi elkerülhetetlenné a politikai ellentétek kirobbantását. A békéért békével kell harcolni, leszereléssel! D. Ardamatszkij és O. Trofimova l i

Next

/
Thumbnails
Contents