Pest Megyi Hírlap, 1973. november (17. évfolyam, 264-280. szám)
1973-11-18 / 270. szám
2 ™&CMap 1973. NOVEMBER 15., VASÁRNAP Ä hét krónikája Energiagondok - az előszobákban A megszokottnál lassúbb tempóban indult hétvégi pihenőjére az Egyesült Államok elnöke az „1976 szelleme” elnevezésű különgépen; szigorú sebességkorlátozó intézkedések fékezik az autósztrádák forgalmát; az NSZK-ban már csak tíz liter benzint szolgálnak ki egy-egy alkalommal a töltő- állomások s Hollandiában a mai vasárnap ismét a kerékpárcsengők hangjának jegyében áll. A tokiói amerikai— japán tárgyalásokon félretették az előre elkészített témadossziékat és az dlajutánpótlás problémája került napirendre. Az energiaválság ma már ott van minden fejlett tőkés ország előszobájában, sőt egynémely esetben már a belső termek valamelyikében foglal helyet. Az arab olajfegyver alapjában hatásosan és célratörően működik, jóllehet egyes orszáENSZ-egység a 101-es kilométerkőnél. A közel-keleti tűzszüneti megállapodás értelmében az ENSZ-esapatok átvették a fontosabb stratégiai pontok ellenőrzését. A képen: egy ENSZ-egység a Kairó—Szuez országút 101-es kilométerénél. gokban hisztérikus hangulatkeltés túlozza el a valóságos helyzetet s vannak monopóliumok, amelyek élve a lehetőségekkel, máris mértéktelen áremelkedést szeretnének előidézni. Számos más tényező mellett azonban az energiagondok is ráirányíthatják a figyelmet egy közel-keleti rendezés múlhatatlan szükségességére. A válság valamelyest kimozdult a teljes holtpontról: magas rangú egyiptomi és izraeli katonai személyiségek — a finn Siilasvuo tábornok ENSZ-főparancsnok jelenlétében egyezményt írtak alá a tűzszünet következetes betartásáról. A Kairó és Szuez közötti út 101. kilométerköve, ahol egy sátor szolgál a megbeszélések színhelyéül, valóságos jelképe lett annak, hogy a Közel-Keleten sem reménytelen az előrehaladás. Máris beszélhetünk bizonyos kezdeti eredményekről: ENSZ- ellenőrző posztok váltottak fel több előretolt izraeli állást, folyik a hadifoglyok cseréje, a korábban elvágott egyiptomi övezetek ellátási vonalait is helyreállították. Ugyanakkor izraeli részről változatlanul nehézségeket támasztanak a tűzszüneti vonalak megállapítását illetően, ezeknek az október 22-i helyzetet kellene rögzíteniük. Tel Aviv arra hivatkozik, hogy ma már „megállapíthatatlan”, hogy pontosan milyén állásokat birtokoltak a szembenálló felek ezen a négy héttel ezelőtti hétfőn. Egyiptomi részről viszont jogosan hivatkoznak az október 22-én kelt 58. számú katonai közleményre, amely hiteles tudósítással szolgált a frontvonalakról, s amelyet akkor izraeli oldalról sem cáfoltak s nem vontak kétségbe. Izreli részről nyilván újabb területeket szeretnének megtartani, s ez nem Kijevben szovjet— jugoszláv tárgyalásokra került sor. A képen: Leonyid Brezsnyev és Joszip Broz Tito. túlságosan kedvező előjel a további megbeszélések előtt. A lényeg azonban mégis az, hogy az első megállapodást aláírták, jóllehet szigorúan körülhatárolt. korlátolt érvénynyel. Betartása és megvalósítása továbblépést eredményezhetne: vagyis meg kellene kezdeni a Biztonsági Tanács döntésének valóra váltását az általános rendezés érdekében. A feltételek jobbaknak látszanak, mint korábban. E tekintetben nagy várakozás előzi meg az arab külügyminiszterek Kairóba tervezett értekezletét, majd az Algírba összehivott csúcs- konferenciát, s az élénk arabközi diplomáciát. Aiz aláírt egyezményeik betartásának kérdése nemcsak a Közel-Kelet, hanem Délkelet- Azsáa kapcsán is felvetődött a héten, A jelek szerint a Saigon! adminisztráció, a közel- keleti krízis árnyékában, viszonylag jelentős katonai vállalkozásokba kezdett. A kambodzsai—dél-vietnami határ körzetében két hadosztályt vonultatott fel, hogy a párizsi békemegállapodás betűjével és szellemével ellentétben, saját fennhatósága alá vonja a DIFK egyes területeit. A hazafiak termézetesen nem hagyhatják válasz nélkül ezeket a támadásokat, s ily módon tíz hónap óta a legkomolyabb i összeütközésekre került sor. A VDK és a DIFK részéről határozottan elítélték a saigoni akciókat, ám ezzel egy időben fontos, pozitív javaslat is elhangzott, hogy az érdekelt felek vállaljanak újabb, ismételt kötelezettséget a párizsi megállapodások következetes betartására. A világpolitika azonban nem csupán a válságterületekre , korlátozódott. Genfben tovább folyik az európai biztonsági konferencia előkészítése, Becsben pedig az EiKHT- üléseken a teljes részvételi ~ joggal jelenlévő varsói szerződésbeli államok terjesztettek elő leszerelési megállapodást. (Réczletekről nem tudósíthatunk, hiszen a megállapodás értelmében az indítványok egyelőre nem kapnak nyilvánosságot.) Kijevben Brezsnyev—Tito, Varsóban Gierek—Zsivkov találkozó zajlott, a szocialista országok, eddigi .gyakorlatukhoz híven sokoldalúan konzultálnak egymással. Kolumbia fővárosában latin-amerikai külügyminiszteri értekezlet ült össze, elsőízben hívtak össze ilyen A magyar küldöttség Ghánában Losoncai Pál, az EtnöM Tanács elnöke Ghánában, A ehe am pong ezredessel a Ghánái Köztársaság: elnökével. Hétfő: Losoncai Pál Lagos- tn.n megkezdi afrikai körútját — Brezsnyev és Tito Kijevben tárgyal — Az amerikai külügyminiszter pekingi megbeszélései. Kedd: Genfben folytatódnak az európai biztonsági konferencia előkészítő munkálatai — Plenáris ülés Bécsben, az EKHT-értekezileten. Szerda: Üjabb egyiptomi— izraeli tábornoki találkozó a 101. kilométerkőnél — Tíz afrikai állam csúcskonferenciája Párizsban — Kissinger Japánban. Csütörtök: Magyar—nigériai közlemény, Losonczi Pál Ghana fővárosában — Megkezdődik a hadifogolyeserc Kairó és Tel Aviv között — További súlyos terrorcselekmények Chilében — Latin-amerikai külügyminiszteri értekezlet Bogotában — Élénkség az arabközi diplomáciában. Pántéit: A BVT küldöttsége az ENSZ székhelyén — Heves harcok Dél-Vietnam és Kambodzsa határán. Szombat: Pompidou—Heath párbeszéd Chequersben. jellegű megbeszélést a chilei puccs óta. Hazatért az amerikai külügyminiszter is, aki a Távol-Keleten ezúttal a „papírforma” szerinti eredményt ért el. Ez Tokióban csaknem eredménytelenséget jelenített, Pekingben az eddigi érintkezési formák fenntartását. Nyugat-Európát főként saját problémái kötik le, ez világ- lőtt ki a Heath—Brandt és a Hearth—Pompidou összejöveteleken. S végül, de nem utolsósorban: mi különösen sokat néztük a nyugat-afrikai térképeket. Losonczi Pál afrikai körútja, jóllehet, még cíak a félidőnél tartunk, máris új lehetőségeket, kölcsönösen előnyös módokat tárt fel hazánk és az afrikai kontinens kapcsolatainak erősítésére és elmélyítésére. Réti Ervin (Tudósítónk jelentése Accrából) Rendkívül dekoratívan díszített vadászgépek kíséretével szállt le Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének és kíséretének repülőgépe Accrában, Ghana fővárosában. A díszelgő „welcome ceremony”-k — üdvözlések — nem csupán külsőségek voltak Ghánában, hanem a magyar delegáció iránti őszinte barátság megnyilvánulásai is. Egyebek között erről vall az is, hogy a Daily Graphic és a Ghandian Times című vezető politikai napilap, és más lapok is, a magyar küldöttség megérkezése óta első oldalon, terjedelmesen közük a látogatás eseményeit, publikálják az őszinte barátság eddigi tényeit, elmélyülésének várható fejleményeit. Accrában, a tengerparti Osw várkastélyban tárgyalnak a két ország küldöttségei, szakértői s közben eüátogatnak gyárakba, intézményekbe, más városokba is. Jártunk Témában, Ghana egyik ipari központjában, tengeri kikötőjében, a legoni egyetemen, repülőgéppel érkeztünk Kumasiba, az egyik jelentékeny tartományi székhelyre. Acheampong ezredes, Ghana államfője, a Nemzeti Megújhodás Tanácsának elnöke — aki fontos tisztséget tölt be az Afrikai Egység Szervezetben is — a vidéki körutak- ra is elkísérte Losonczi Pált. Nemcsak udvariasságból, hanem azért is, hogy minél több eszmecserét folytathassanak a nemzetközi politikáról és a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséről. A mostani tárgyalások várhatóan jelentékenyen kiszélesítik a gazdasági és kulturális kapcsolatokat, és új elemekkel ' gazdagítják. Különösen megragadott bennünket Téma városának fejlődése, kikötője máris nagy forgalmat bonyolít le. A jövőben bizonyára magyar kereskedelmi hajók is viszonylag gyakran megfordulnak majd ebben a kikötőben. Egyébként a magyar és ghanai küldöttség tagjai, a két ország szakértői közül többen az előző találkozókról is ismerik egymást. Ez az ismeretség is táplálja a szívélyes légkört, a küldöttségek közötti nyílt, baráti eszmecserét. A hőmérséklet Ghánában általában 35—36 fok. De a nagy meleg sem gátolja küldöttségünket abban, hogy a ghanai vezetőkkel intenzív tárgyalásokat folytasson. Pozsgai Zoltán Kézfogás a 101-es kilométerkőnél. Mohammed Gamazy és Aharon Yariv izitr.e- li tábornok a stabilizációs megállapodás aláírása után. A most kezdődő hét eseménynaptár áb ól: Hétfő: Losonczi Freetown- ban — Gierek Belgiumban — Sharp moszkvai látogatása — AESZ miniszteri tanácsülése Addisz Abebában — Kadhafi Jugoszláviában — Guinea-Bissau küldöttsége Moszkvában. Kedd: Losonczi Sierra Leonéban — Chnoupek csehszlovák külügyminiszter elutazik Japánból. Szerda Az AESZ-tanács zá-, róülése — Ceausescu Görögországban — Észak- és dél-koreai küldöttségek találkozója Szöulban. Csütörtök: Gierek elutazik Belgiumból — Heath—-Scheel találkozó Londonban — DIFK —Saigon találkozó Párizsban — Kadhafi elutazik Jugoszláviából]. Szombat: Arab külügyminiszteri találkozó Kairóban — Ceausescu hazautazik Görögországból. Lengyel—bolgá: tárgyalások Varsóban. Képünkön (balról jobbra) Todor Zsivkov, a BKP elsü titkára, az államU: - nác.s elnöke, Edward Gierek, a LEMP első titkára és Henryk Jablons- ki, a lenivel államtanács elnöke. A Skylab—3. a fellövés pillanatában. A három űrhajós^ a sikeres „dokkolás” után az első éjszakát az Apollo-űrha- jóban töltötte és szombaton, a reggeli órákban átköltöztek a „három- emeletes” ürlabora- tóriumba. A görög kormány ostromállapotot léptetett életbe Athénban és Szalonikiben, majd nem sokkal később egész Görögországban, azt követően, hogy pénteken éjjel a roham- rendőrség és a hadsereg alakulatai — páncélosok támogatásával — összecsaptak több ezer görög diákkal és az ókéi támogató munkásokkal. A fiatalok a kormány lemondását és a demokrácia helyreállítását kö- ■vetelték. Míg az athéni műszaki egyetem épületéből — véres küzdelem árán — kiverték a diákokat (képünkön), Szalonikiben a diákok továbbra is megszállva tartják az egyetemet, bár megfélemlítésükre a hatóságok itt is tankokat vonultattak fék BÉKE ÉS A LESZERELÉS Mint ismeretes, Albert Einstein, a világhírű fizikus egy emlékeztetőt hagyott hátra az utókorra — békésnek éppen nem nevezhető — saját koráról. A levelet tartalmazó kazettát ötezer év múltán szabad felnyitni, s a majdani kor embere a nagy tudós szerint valószínűleg bizonyos fensőbbség- gel fogja olvasni, hogy a régmúltban hogyan gyilkolták egymást az emberek. Az emberiség azonban türelmetlen, s már a jelenben is szeretne békében és biztonságban élni. A második világháború, Auschwitz és Hirosima még meg is gyorsította ezt a törekvést. Az Einstein-féle üzenet befalazása után tíz évvel egy másik nagy tudós és humanista, Frederic Joliot-Curie kijelentette: a békét „nem feladatunk kikőnyörögni a háború híveitől, hanem rájuk kell erőszakolnunk”. Lényegében negyedszázaddal ezelőtt így indult el a béke- erők mozgalma, vagyis a józanul gondolkodó emberek spontán reagálása egy újabb pusztító világháború veszélye, a nukleáris háború veszélye ellen. A stockholmi béketalállíozón már 1950-ben felszólították a világ közvéleményét, hogy indítson aktív küzdelmet a nukleáris fegyverek eltiltásáért. Ez abban az időben volt, amikor mesterségesen szították a feszültséget és az előítéleteket, vagyis a hidegháború idején, amikor félő volt, hogy a béke ellenzői háborút robbantanak ki. A békeerők tevékenysége gyakran a bizalmatlanság és a gyanú falába ütközött, amelyet olyan szorgalmasan építgetett a hidegháború propagandája. Ám bármennyire próbálták lejáratni a békemozgalom eszméjét, a lényegében mélyen demokratikus mozgalom tevékenységére milliók és milliók reagáltak, és aláírták a híres stockholmi békefelhívást, amely az atomfegyverek betiltását követelte. Ez 3 mozgalom küzdelmének valamennyi szakaszában fokozatosan felébresztette s formálta a társadalmi tudatot, végső soron pedig előmozdította a pszichológiai feltételek létrejöttét egy egészségesebb nemzetközi légkör számára. A másik oldalról, maga a fordulat a szembenállásról a békés együttműködésre, újabb lökést adott a tömeges békemozgalomnak. A békés együttélés politikája híveket toborzott, amikor pedig a gyakorlatban érvényesült és a politikában is meghozta az első kézzelfogható eredményeket (sőt nemcsak a politikában, hanem a gazdasági életben és a kultúrában is), a békemozgalom a világ fejlődésével együtt izmosodott, még konkrétabb tartalmat és még erősebb alapokat kapott. Most pedig már az emberek többsége számára tu- . datosan szükségszerű. Ha összehasonlítjuk azt az újat, ami most utat tör magának a nemzetközi életben, mindazzal, amit korábban tapasztaltunk, világossá válik, hogy az a célkitűzés, amelyet Joliot-Curie határozott meg negyedszázada a békemozgalom számára, napjainkban teljesen elérhető. A Világ minden bonyolultsága és ellentmondása ellenére pozitív irányban fejlődik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a jövőben nincs többé szükség a haladó társadalmi erők közös erőfeszítéseire. Tovább működnek ugyanis azok az erők, amelyek szeretnék visszafordítani a történelmet. A reakció továbbra is mérgezi a nemzetközi légköri a bizalmatlanság és a gyanú mérgével. Ezzel egyidejűleg igyekszik gyengíteni a társadalom széles rétegeinek azt az eltökéltségét, hogy elérje a pozitív eredmények megszilárdítását. Ezzel nem mond ellent, hogy miként Georgij Arbatov, a moszkvai béke-világkongresszus leszerelési bizottságának elnökhelyettese, a Szovjet Tudományos Akadémia tagja hangsúlyozta: a moszkvai leszerelési bizottság tagjai a különfélébb álláspontokat képviselték. Ez érthető is, hiszen különféle gondolkodású emberek gyűltek itt össze. De közös cél egyesítette őket, hogy a béke fennmaradjon és a leszerelés minél'jobban előrehaladjon. Vannak, akik engesztelhetetlen gyűlöletet éreznek a háború és a legújabb szörnyű tömegpusztító fegyverekkel szemben, de ugyanakkor még nem értik, bogy a békéért és a fegyverkezési verseny megszüntetéséért a leszerelés következetes végrehajtásával kell küzdeni, meg kell szüntetni a politikai és katonai konfliktusokat, sőt elő kell segíteni a gazdasági és más téren folyó együttműködést. A politikai helyzet és a fegyverkezési verseny között jól érzékelhető, kétoldalú kapcsolat van. A világban jelentkező feszültségek kétségkívül fokozzák a fegyverkezési versenyt, ezért törekednünk kell a feszültségek kiküszöbölésére. Létezik ugyanakkor egy fordított kapcsolat is: napjainkban a fegyverkezési verseny gyanakvást és ellenségeskedést szül, ami oka az újabb politikai konfliktusoknak. Vita folyt Moszkvában annak a nézetnek a helytelenségéről is, mely szerint a leszerelés ellen folytatott harc számos országban a munkanélküliség forrásává válhat. A valóság épp ennek az ellenkezője: a leszerelés újabb gazdasági és szociális előnyökhöz juttatja a dolgozókat. Napjainkban egyre elavultabbá válik mindenki számára az a régi mondás, mely szerint: akj békét akar, annak készülnie kell a háborúra, mivel éppen a háborús készülődés teszi elkerülhetetlenné a politikai ellentétek kirobbantását. A békéért békével kell harcolni, leszereléssel! D. Ardamatszkij és O. Trofimova l i
