Pest Megyi Hírlap, 1973. november (17. évfolyam, 264-280. szám)
1973-11-18 / 270. szám
rta I MEG 1 1973. NOVEMBER 18., VASÄRNAP sJCíriap Á tsz és a tagok érdeke közös Budapest az egész dolgozó magyar népé Ipar és mezőgazdaság Dunabogdányban Kádár János felszóló lása Kádár János a fővárosi tanács ünnepi centenáriumi ülésén mondott beszéde elején tolmácsolta a fővárosi tanács tagjainak, az ünnepi ülés minden részvevőjének, valamint Budapest egész lakosságának a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a kormány szívből jövő üdvözletét, jókívánságait. Ezután így folytatta : — Fővárosunk, Budapest az elmúlt száz év alatt területileg, lélekszámban hatalmas mértékben gyarapodott, minden tekintetben épült és szépült, lüktető életritmusú, kétmilliós világvárossá növekedett, amelyet nem mi, a lakosai, hanem a messziről jöt1 elfogulatlan külföldi vendégek a nagy európai folyam, a Duna ékességének neveznek. Nemzedékek hosszú sora élt dolgozott itt úgy, hogy miközben az emberek építették szebbé, jobbá és nagyobbá formálták Budapestet, ugyanakkor a város őket magukat is formálta, jobbá tette, és felemelte saját magához. Ma is százezrével élnek méf és dolgoznak a fővárosbal olyan emberek, akik egykor id< felkerülve, itt láttak életük, ben először több emeletes há. zat, villamost, gépkocsit, re. pülőgépet; itt ismerték mej a városi életet, a jövő hordo- zóját, a munkásosztályt, i munkásmozgalmat. A párt első titkára a fejlő, désről szólva megállapította — Fővárosunk fejlődési rendkívül gyors volt, s ma i az; lakosainak élete sohasen volt gondbktól mentes, és rru sem az. A mai ünnepnapot azonban. Ipar cs mezőgazdaság. Táskakészítő és tehenész a dunabogdányi termelőszövetkezetben. Koppány György felvételei Sok szó érte az időik során a termelőszövetkezetek ipari tevékenységét, ám egy dologban talán még a legelfogultabb „kritikusok” is egyetértenek, ez pedig; a melléküzemág fontos szerepet játszott tsz-eink fejlődésében, az ebből származó nyereség alapvető tétele a szövetkezeti beruházások pénzügyi fedezetének; a rossz termőhelyi adottságú tsz-ek számára szinte létkérdés. Példa erre a dunabogdányi Űttörő Tsz fejlődése, amelynek egyes állomásain nem kívánjuk végigkalauzolni az olvasót. Horváth Antal elnöktől azt kértem: a gazdaság jelenét mutassa be. Sorolja is a jellemző adatokat: a földterület nagysága 790 hektár, ebből 757 hektár a közös, a többi háztáji, a közös gazdaságból félezer hektár a szántó, a többi rét, legelő, gyümölcsös, erdő. Termelnek búzát, őszi árpát — az adottságokhoz képest jó eredménnyel —, s állataik takarmányozására kukoricát, lucernát. 132 tehenük van — negatív állomány —, a növendék- és hízóba fogott állatokkal együtt 350 szarvas- marhájuk. 36 tenyészkocát tartanak. Kertészetükben primőr áru érik. Az elmúlt öt esztendőben öntözőtelepet építettek, egy száz férőhelyes tehénistállóval és egy 32 férőhelyes elletőistállóval gyarapodtak. Megépítettek egy 450 négyzetméteres gépszínt és javítóműhelyt, s egy kilométeres belső üzemi úthálózatot. S terveik szerint hamarosan új tehén- és nö- vendékmarha-istálló, borjúnevelő épül a gazdaság majorjában. A termelésszerkezet maradt Mindez miből? Természetesen mindenekelőtt a tsz-gaz- dák szorgalmából s leleményéből. Legnagyobbrészt ennek köszönhető, hogy a Pilis alján húzódó kis faluban az éppen hogy csak vegetáló mezőgazdaság kisegítésére jól szervezett ipari tevékenységet teremtettek. Elsőként, még 1967-ben, az építőrészleg alakult meg a szövetkezetben. Azóta is működik, kőműveseik keze munkáját dicséri a községben épült egészségház, számos lakás s nem egy szép kis üdülő. 1968-tól kezdve azután sorra alakultak az egyéb üzemek. A gépműhely, a szállítórészleg — ezek ugyan az építőbrigáddal együtt a gazdaság alaptevékenységébe sorolandó munkát végeznek —, a fémfeldolgozó, a műanyagüzem, a filmnyomó, a textiles bőrfeldolgozó, a forgácsoló. Az ipari üzemek műhelyeiben dolgozókon kívül számos háziasszonyt — szövetkezeti tagot és alkalmazottat — foglalkoztat a tsz bedolgozóként is. Ebben leli magyarázatát: a dunabogdányi gazdaság vezetői miért vállalták, hogy a tsz-t ez esztendő januárjától ipari mezőgazdasági szövetkezetté minősítsék — ötöd- magukkal a megyében —, s miért nem igyekeztek változtatni a termelésszerkezeten, hogy ne jusson túlsúlyba a melléküzemági tevékenység. Ismeretes, hogy az 1971_es kormányrendelet értelmében az ipari-mezőgazdasági kategóriába sorolt gazdaságokkal szemben fokozottabb jövedelemelvonást alkalmaz a.z állam, a dunabogdányiak azonban mégsem szorították visz- sza az ipari tevékenységet. Miért? Vállalni kellett — Alaposan meggondoltuk a dolgot — mondja Horváth Antal, a gazdaság elnöke —, s végpl csak arra a következtetésre jutottunk, hogy nem „építhetjük le” ipari üzemeinket, hiszen nem választhatjuk külön a tsz és a tagok érdekeit, nem ereszthetjük szélnek az embereket, nem vehetjük ki a munkát azoknak az asszonyoknak a kezéből, akik családjuk ellátása mellett odahaza dolgozhattak eddig. A szövetkezet üzemeinek termelését jórészt különböző nagyvállalatokkal kötött szerződések, többnyire ötéves időtartamú megállapodások alapján szervezik meg. Igyekeznek biztonságosan termelni, de számítva a kisüzemeket különösen érzékenyen sújtó dekonjunktúrára évről évre tekintélyes biztonsági alapot tartalékolnak, idén például 1 millió forintot tesznek a már meglevő négymillióhoz. A dunabogdányi szövetkezet közös vagyona az utóbbi öt esztendőben megduplázódott — jelenleg 34 millió forintot tesz ki —, tagjaik jövedelme, tízórás munkanapot számítva, 108 forintról 145 forintra emelkedett az utóbbi három évbén. Rendszeresen támogatják nyugdíjas és járulékos tagjaikat, segítik az arra rászoruló dolgozóikat. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy volt olyan időszak, amikor mindössze tizenheten hittek Dunabogdányban a közös gazdálkodás jövőjében... A. Z. mindenekelőtt arra gondolunk, hogy a város minden nehézséget leküzdött és él; a második világháborút követően a romodból újjászületett, és azóta szebb lett, mint valaha volt. — Az egységes Budapest történetének száz éve társadalmilag gyökeresen különböző két részre, a kapitalista múltra és az immár töob mint negyedszázados szocialista jelenre oszlik — folytatta Kádár János. — A felszabadulás előtt élt nemzedékek két Budapestet ismertek: az urak, az elnyomók felszínen hivalkodóan csillogó városát, és a proletárok, az elnyomottak, a szükölködök szegélyes, szürke Budapestjét. Az urak Budapestje idegen volt, és joggal váltott ki mindig ellenszenvet a dolgozókból, a proletárok Budapestje viszont méltán tartotta ébren a reménységet, és szította, erősítette a harc tüzet a munkásokban, a kommunistákban, a haladó gondolkodású emberekben. A múltban — nyomoruk ellenére — a munkások voltak azok, akik valóban magukénak tekintették a fővárost: a dolgozók Budapestje volt a fő támasza, az elmúlt száz esztendőben a haladó gondolatoknak és tetteknek. Budapest neve összeforrt a nemzeti előrehaladás minden törekvésével. Budapesten születtek meg a munkásság osztályszervezetei, itt alakult meg a Kommunisták Magyarországi Pártja, itt zajlott le az őszirózsás forradalom, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nyomán ebben a városban kiáltották ki 1919- ben Szovjetoroszország után Fehér gépek mellett AZ ÁSVÁNYMOLNÁR • Mennyit fizetnek az ásvány molnárnak? — Kétezerötszáz-kétezerhat- száz forint jön össze. Nem tudom, hogy mennyi az órabérem. Ha az egész hónapban jó a minőség, pluszként ennek tíz százalékát kapjuk, s egy kevés tonnapénzt. A legjobb hónapban sem viszek haza kétezemyolcszáznál többet. Bizonyos értelemben szeretem a munkámat, s megtalálom a számításomat. • Megszokta az ipáit munkát? — 1957-ig a mezőgazdaságban dolgoztam. Nem volt szakmám. Itt, a zebegényi üzemben végeztem el a gépkezelői tanfolyamot. Az ipart könnyű volt megszokni, dolgoztaim én a földdel, de nem mentem semmire. És a munkahely is jó, ez van a legközelebb Vámosmikolához. Csak az utazás, az hosszú. • Milyen az ásványmolnár ingázó élete? — Három műszakban dolgozom, a délutánost szeretem a legjobban, mert ilyenkor kipihenhetem magam. Tizenkettőkor indul a busz, huszonöt perc múlva Szobon vagyok, egyre az üzemben. Ha éjszakás vagyok, akkor hosszú az út: nyolc óra helyett tizenegyre nyúlik a műszak. Hasonló a délelőtti bejárás is. • Elégedett-« a munkájával, az életével? — Családos ember vagyok, két gyermek apja. A feleségem korábban itt dolgozott, most beteg édesanyámon áegít. Egy keresetből élünk, nagyon nehéz beosztani a pénzt... Van egy házhelyem, málnával telepítettem be, a háromszáz négyszögöl jövő nyáron hoz először termést... A festői szépségű Zebegény határában kőportól fe- hér gépek, „lisztes” molnárok őrlik az anyagot: puha mészkő, barrit, kaolin, tűzálló anyag, bazaltliszt készül itt. A bányát hivatalosan így nevezik: Országos Érc- és Ásványbányák zebegényi üzeme. 1961-ben kezdődött itt a munka, a gárda mezőgazdasági és erdő- gazdasági munkásokból toborzódott. A munkássá válás Zebegényben sem könnyű folyamat, az emberek elég nehezen illeszkedtek az üzemi környezetbe. Az erős fizikai igénybevétel megnehezítette az átállást. És a munkások idegenkedtek a gépektől, nehéz volt velük megszerettetni. Először bizonyítani kellett, hogy a gép értük van. A tudati változás hozta a munkafegyelem jelentős javulását. így érték el, hogy a mű tizenhárom üzeme közül már hagyomány: a zebegényiek mindig túlteljesítik a tervet. Eredmények a politikai nevelésben A KISZ budai járási fiataljainak küldő ttértekezle te Tegnap délelőtt tartották Budaörsön az Ipari Szerelvény- és Gépgyár művelődési házában a budai járás KISZ- fiataijai küldöttértekezletüket. Részt vett az ülésen Angyal Károly, az MSZMP Pest megyei Bizottságának osz- tálwezető-helyettese. Osztás János, a budai járási pártbizottság titkára és Varga Ferenc, a járási hivatal elnöke, valamint Barabás János, a KISZ Központi Bizottságának osztályvezetője és Árpási Zoltán, a KISZ Pest megyei Bizottságának első titkára. A tanácskozást Kálmán Já• Hogyan illeszkedett az üzemi környezetbe? — kérdezem Szabó Miklós molnárt. — Zebegény előtt Esztergomban dolgoztam, a Komárom megyei Építőipari Vállalatnál, zsaluztam. Az induláskor, 1961-ben kerültem az ásványőrlőbe, 1963-ban „megszöktem”, 1964-ben visszajöttem, azóta itt vagyok. A kezdetekre emlékszem: az udvarban nagy sár volt, s azóta kétszerany- nyi zuhanyozónk lett. • Mi az ásvány őrlő-molnár feladata? — NDK gépen dolgozom, barritot, futort, petényi, agyagot őrlök, három-négy-ötszáz mázsát egy műszakban. A feladatom ? Először ellenőrzőm a védőföldeléseket, utána indítom a gépet, üzembe helyezem a cellásadagolót, a ventillátort, beállítom a levegőt, mozgásba lendítem a tányéros adagolót. Ez tíz-tizenöt percig tart. Később már csak a kívánt szemcsenagyságot ellenőrzőm. Ha elérem az előírt minőséget, utána már csak az Amperórát figyelem és a gép hangjából hallom, hogy megfelelő-e a terhelés. • Hogyan ellenőrzik, dolgozik-e a gép és a molnár? —' Számlálót tettek a malomra, amely méri, mennyi ideig megy a gép. De nem elég, hogy csak forog a kerék, őrölni is keil, a leszedett tonna, mázsa igazolja: valót írtunk-e a teljesítménylapra. A bérünk az állandó és jó minőségű munkától függ, nem érnos, a KISZ gyári csúcsveze- tőségének titkára, a küldött- értekezlet elnöke. nyitotta meg. majd Szviatovszki András, a KISZ járási bizottságának titkára fűzött szóbeli kiegészítést az írásos előterjesztéshez. A plenáris ülést követően öt szekcióban tanácskoztak a küldöttek, majd megválasztották a 39 tagú járási KISZ- bizottságot, a 9 tagú végrehajtó bizottságot, és a pénzügyi ellenőrző bizottság 9 tagját. A KISZ budai járása bizottságának titkára ismét Szviatovszki András lett. Zebegényben százharmincán dolgoznak, évente 45 ^ millió forint értéket teremtenek elő, amely 45 ezer tonna őrölt ásványt jelent. A munka száraz technológiájú, mindenütt száll a fehér por. Gép mellé csak gépkezelői engedéllyel rendelkező munkást állítanak. Az ásványőrlőre is a betanított munka a jellemző. A járás felső részéből bejáróknak hamarabb kell abbahagyniuk a műszakot, hogy elérjék a buszt. Fóti Péter elsőnek a munkásosztály, a. nép tanácshatalmát. Budapest érlelte Ady Endre és József Attila lángoló forradalmi gondolatait. A Horthy-fasizmus negyedszázada alatt Budapest volt az ellenállás kiindulópontja és szervező központja, itt szerveződtek a munkásság legnagyobb sztrájkjai, az antifasiszta tüntetések, itt alakult meg a kommunisták és más hazafiak kezdeményezésére, a végveszéllyel szemben a nemzeti összefogást sürgető Történelmi Emlékbizottság, s bontakozott ki itt is a fegyveres ellenállás a haza felszabadításáért. A szabadságot végül is a dicső Vörös Hadsereg hozta el népünknek. A dolgozó nép Budapestje mutatott példát, amikor a felszabadulás után egyszerre indult harcba és munkába a főváros újjáépítéséért, az új Budapestért, az új világért. A továbbiakban Kádár János leszögezte: — Budapest .számunkra nemcsak és nem egyszerűen közigazgatási fogalom. Nem csupán úgy fővárosunk, hogy itt él minden ötödik magyar, hogy a főváros ipara adja ipari termelésünk harmadát, hogy itt termeljük nemzeti jövedelmünk nagy részét, hogy Budapesten működik az egyetemek és főiskolák, a tudományos és kulturális intézmények nagy része. Budapest több ennél: ez a város a szocialista forradalom szíve, itt van az országot vezető munkásosztály fő bázisa, az ország egész életét meghatározó, befolyásoló döntések központja. — Fővárosunk nemcsak szocialista hazánk életében tölt be jelentős szerepet — mondotta a továbbiakban Kádár János. — Büszkék lehetünk arra, hogy Budapest neve ősz- szekötődik korunk létfontosságú politikai mozgalmainak kiemelkedő eseményeivel is. Itt folyt le a kommunista, és munkáspártok 1969. évi történelmi jelentőségű moszkvai tanácskozásának előkészítése, itt fogalmazódott meg a Varsói Szerződés országainak budapesti felhívásként ismert kezdeményezése az európai együttműködési és biztonsági értekezlet összehívására, és a centenáriumi ünnepségek keretében itt, Budapesten ültek össze először az egyetértés szellemében közös tárgyaló- asztal mellé Európa fővárosainak vezetői. — Budapest jubileuma egyben az egész ország közös ünnepe. Budapest az egész dolgozó magyar népé. Budapest centenáriuma ezért ünnepe egész ' népünknek, s azoknak a magyaroknak is, akik a haza határain kívül élve is hűségesek a néphez, s örömmel fogadják, jó szívvel üdvözlik a szocialista haza fejlődését, előrehaladását. — Budapest üzemeinek, a megyéknek és a vidéki városoknak öntudatos dolgozói sokat tettek azért — társadalmi munkában —, hogy a főváros minden tekintetben méltón érkezzen a kiemelkedő évfordulóhoz. Mindez jól mutatja, hogy Budapest és az ország lakossága együtt és egyaránt büszke a főváros új lakónegyedeire, korszerűsödő gyáraira, metrójára, üzleteire, iskoláira, kultúrájára és szépségére. Elégtétel számunkra, hogy az elmúlt negyedszázadban népünk többet tett Budapestért, mint az ország egykori urai tettek hét évtizeden át. — A magyar nép az új, a szocialista társadalom teljes felépítésén dolgozik, a nemzet felvirágzásának és egy boldogabb korszak feltételeinek megteremtésén munkálkodik. — A magyar nép a harcban és munkában megfelelő erőkre és eredményekre támaszkodhat idehaza, nemzetközileg pedig hatalmas és jó szövetségesei, hűséges barátai vannak. A szocializmusért és a békéért folytatott harcban Budapest főváros munkásainak, dolgozó tömegeinek elévülhetetlen érdemei vannak, helytállásukra népünk és a haladás hívei — bizton hiszem — a jövőben is számíthatnak. Akadt olyan időszak, amikor mindössze tizenheten maradtak az úttörők. A duna- bogdányi parasztemberek maroknyi csoportja, akik hittek a közös gazdálkodás jövendőjében. A Pest megyében elsőik között — 1949-ben alakult termelőszövetkezet I fennállásának első két évtizedében számos megrázkódtatáson esett át, mígnem öt esztendővel ezelőtt fordult a kocka. Akkor történt, hogy a tsz gazdái számba vették erőiket, adottságaikat — a csekély aranykorona értékű földeket, az árvíznek, erdei vad pusztításának kitett táblákat, a tagság fokozatos kiöregedését —, s úgy döntöttek, hogy valami jövedelmezőbb foglalatosság után kell nézniük, ha ki akarják rángatni a kátyúból a gazdaság szekerét. Ezért szereztek melléküzemet A jelen adatai demes üres járatással becsapni az időszámlálót. • Ha megy a malom, a molnár pihen? — Ellenőriz és figyel — ez a szellemi munkája. De van része fizikai erőfeszítésben is. A gépből kicsurgó anyagot nekünk kell visszalapátolnunk. Ha eldugul az őrleménytől a cső, mi tisztítjuk lei a járatot. Vas is kerülhet a gépbe, s azt onnan kiszedni bizony, nem könnyű feladat. Van, amikor egy hétig is elmegy a malom zökkenő nélkül, máskor meg minden órában van hiba. • A szellemi munka, az ellenőrzés miért fontos feladat? — Az őrlemény szemcsenagysága dönti el a gép és, a molnár munkájának minőségét Ha nem figyelek, s a,laboratóriumban megállapítják, hogy túl durva vagy túlzottan porszerű anyagot őröltünk — feljegyzik, s a selejtnek mi is kárát látjuk. A nagyobb szemcséjű anyagot visszaadják új- raőrlésre, s ezekért a mázsákért sem én, sem a zsákoló nem kap egy fillért sem. Észnél kell lenni a gép mellett.
