Pest Megyi Hírlap, 1973. november (17. évfolyam, 264-280. szám)

1973-11-18 / 270. szám

.1 centenárium alkalmából • • Ünnepi ülést tartott a fővárosi tanács Felszólalt Kádár János, aa 3MSX3MP Központi Bizottságának első titkára Elegendő hús kerül az asztalra A Pest megyei állatforgalmi vállalat kielégíti az igényeket Kilencmillió sertés — ennyi volt az országban szeptember végén, a KSH jelentése sze­rint. Nyolc százalékkal több, mint tavaly ugyanebben az időszakiban, s 0,8 százalékkal több, mint eddig bármikor. Jut hát elegendő hús asz­talunkra. Az országos helyzetképbe pontosan belliének a húster­melés és -ellátás Pest megyei eredményei is, amint ezt Ta­tár Sándor, a Pest—Nógrád megyei ÁUatforgalmi és Hús­GHANA A hivatalos baráti látogatá­son a Ghánái Köztársaságban tartózkodó Losonczi Pál szom­bati programjában vidéki lá­togatás szerepelt Az Elnöki Tanács elnöke Ignatius Kuti Acheampomg ez­redes államelnök, a Nemzeti Újjászületés Tanácsának el­nöke kíséretében Kumasi- ba, Ghana második mezővá­rosába repült, ahol a kumasi terület katonai biztosa fogad­ta. Kumasiból délután Losonczi Pál visszarepült Accrába, ahol este Ignatius Kuti Acheam- porig ezredes államelnök tisz­teletére adott fogadást. (Tudósítónk jelentése a 2. oldalon.) Pest, Buda és Óbuda egyesíté­sének 100. évfordulója alkal­mából ünnepi ülést tartott teg­nap a Vígszínházban Buda­pest Főváros Tanácsa. A szék­sorokban ezúttal nem csupán a testület tagjai foglaltak helyet — meghívót kaptak mindazok, akik munkájukkal, alkotó te­vékenységükkel kiemelkedően járultak hozzá a főváros gaz­dagodásához, gyarapodásához. Az elnökségben foglalt he­lyet Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Focfc Jenő, a Minisz­tertanács elnöke, Németh Ká­roly, az MSZMP Budapesti Bi­zottságának első titkára, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai, valamint a politi­kai, társadalmi, gazdasági és kulturális élet számos képvise­lője. Részt vett az ünnepi tanács­ülésen B. P. Ivanov vezérez­redes, az ideiglenesen hazánk­ban tartózkodó szovjet déli hadseregcsoport parancsnoka, továbbá Makarov ezredes, akik szintén az elnökségben foglal­tak helyet. Felcsendült a himnusz, majd Keres Emil, Kossuth-díjas színművész mondta el Mester­házi Lajos: A Duna két part­ján című esszéjének két rész­letét és elszavalta József At­tila: Dunánál című versét. Kelemen Lajos, a fővárosi tanács általános elnökhelyette­se — az ünnepi tanácsülés elnöke — köszöntötte ezután a megjelenteket, majd Szépvöl­gyi Zoltán, a fővárosi tanács elnöke mondott ünnepi beszé­det Nagy taps fogadta az elnöki bejelentést: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára kíván szólni a tanácsülés részvevőihez. A hosszan tartó, nagy taps­sal fogadott beszéd után Ke­len Jolán, a munkásmozgalom régi harcosa, az 1919-es Ötszá­zak tanácsának egykori tagja emlékezett a nagy napokra. Havasi Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Komárom megyei pártbizott­ság első titkára az ország ti­zenkilenc megyéjének üdvöz­letét tolmácsolta. A tanács egyik legifjabb tagja, Asztalos Lajos, a Ph'ylaxia Vállalat technikusa az új nemzedék nevében köszöntötte az ünnepi ülést. Az elnöklő Kelemen Lajos, a továbbiakban azokat a fővá­rosiakat köszöntötte, akiknek munkáját, kiemelkedő tevé­kenységét az Elnöki Tanács magas kitüntetéssel ismerte el. A fővárosi tanács ünnepi ülése — a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságával együt­tesen — állásfoglalást fogadott el ezután, amelyben köszöne­tét mondanak mindazoknak, akik termelő munkával, ser­kentő gondolattal, meggyőzés­sel segítették, lehetővé tették, hogy megszülessenek a cente­náriumi év kis és nagy alko­tásai. Az állásfoglalás köszöne­tét mond a megyék lakosságá­nak, hogy a fővárossal együtt ünnepük a centenáriumot. A fővárosi tanács ünnepi ülése az Intem acionálé hang­jaival ért véget. . (Kádár János felszólalását a ■ 3. oldalon ismertetjük.) Ismeretes, hogy a hazai energetikaiigép-gyártás egyik központja az angyalföldi Láng Gépgyár. Múltjában több mint száz esztendőre lapozhat visz- sza, s körülbelül nyolcvan esztendeje foglalkoznak itt kü­lönböző turbinák előállításá­val. Valamikor alig 10—20 me­gawattos berendezéseket ké­szítettek, ma pedig a legnagyobb teljesítmé­nyű meghaladja a kétszáz megawattot. Ezek az óriás turbinák'kerül­nek az ország legnagyobb erő­művébe, a százhalombattai Dunai Hőerőműbe is. Még 1965-ben mérte föl a Gazda­sági Bizottság hazánk ener­giahelyzetét, s adta ki azt az irányelvet, hogy az új erő­műveinkbe a leggazdaságo­sabb, legolcsóbb berendezése­ket kell beépíteni. így kapott megbízást a Láng Gépgyár, hogy a fenti gépekre licenc­szerződést kössön." A gyöngyösi és a százha­lombattai gépekre a vál­lalat rögzített áron kötöt­te meg a szerződést — ez az ár azonban ma már nem fedezi a termelési költ­ségeket. A gyár jelenlegi gondját az állandóan emelkedő anyag­árak okozzák. A turbinagyár­tás gazdaságossága pedig nagyban meghatározója az egész vállalat eredményessé­gének, hiszen termelési érté­kében jócskán szerepel a tur­binakészítés pénzösszege. Több ipari Vállalat — közismer­tebb nevén: PENOMAH — igazgatóhelyettese is megerő­síti : — A kiegyensúlyozott ellá­tás és a tenyésztői kedv fo­kozása érdekében a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium úgynevezett vem- heskcca-akoió meghirdetését rendelte el. Az állatforgalmi vállalatok, köztük a PENO­MAH, kedvező hitelfeltételek­kel juttattak jó tenyérzértékű hónapos, közgazdaságilag megalapozott számítások után most állapítják majd meg a kétszáz megawattos gőzturbi­nák új árát, belekalkulálva a százha- lombattaiaknak szállított berendezések pontos költ­ségeit. Ma már a gyár szakemberei tudják, hogy az 1975-ben Százhalombattára kerüld ha­todik turbina mennyibe ke­rül majd. A Solymári Vegyesipari Szövetkezet a Templom téren — mintegy kétmillió forintos költséggel — kétszintes szol­gáltatóház építését tervezi úgy, hogy jövő áprilisban már át is adják rendeltetésének. A földszinten női és férfifod­rászat és cipészműhely lesz, ‘ valamint a híradástechnikai cikkek és háztartási gépek javítása. Az emeleten a szö­vetkezet hivatalai kapnak he­lyet. y A bőrdíszmű egyébként a szövetkezet egyik legjobban, leggazdaságosabban dolgozó üzemegysége. Idei tervük mintegy 9 millió forint, de ez az érték jövőre a 13 millió kocasüldőket a háztáji gazda­ságoknak. Pest megyében 2000 da­rabot. A vágósertésnek csaknem a felét az említett kisgazdasá­gok adiják, támogatásuk ■ tehát igen fontos volt. — Az akció sikerét máris jelzi, hogy a járvány miatt lecsóikként szaporulat lassan pótlódik. Az idén 173 ezer hí­zót veszünk meg, csupán öt­ezerrel kevesebbet, mint ta­valy, de ez a lakosság ellátásában nem okoz zökkenőt. — Nem okoz ez gondot az ünnepi ellátásban? — Semmiképpen sem, mert még így is több hízót dolgo­zunk fel, mint a korábbi években. A PENOMAH igazgatóhe­lyettese még elmondta, hogy marhahúsból is elegendő került és kerül a boltok­ba. örvendetes, hogy a szarvas­marha-tenyésztést ösztönző kormányrendelet, az árrende­zés hatására az idén sem ad­tak el több üszőt és tehenet a gazdaságok, mint tavaly, pedig megszűnt a vágási kor­látozás. A. Z. forintot is meghaladja. A ha­zai megrendelők részére itt készülnek az utazó- és sport­táskák, hangszertokok és fényképalbumok. Ezenkívül a külföldi megrendelők igényeit is kielégítik: Hollandiának például évek óta bérmunkában dolgoznak. A gumiüzem éves terve mintegy 2,5 millió forint. Je­lenleg a legmostohább körül­mények között dolgozik, ezért korszerűsítése szerepel a táv­lati tervben. Ha az új mű­helyt birtokukba veszik, gon­dolnak majd az autótulajdo­nosokra is: gépkocsihoz való gumi alkatrészek előállításá­val foglalkoznak. Á. É. KOZ E LET Nyers Rezső, az MSZMP Politikád Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára fogadta azt a román pártmun­kás-küldöttséget, amely az MSZMP KB meghívására Ste­fan Mocatunak, a KB póttag­jának, a Kolozs megyei párt- bizottság első titkárának ve­zetésével látogatást tett ha­zánkban. A vendégek tegnap utaztak haza Romániába. Péter János, külügyminisz­ter és Swaran Singh indiai külügyminiszter kölcsönösen táviratban üdvözölitek egy­mást a magyar—indiai diplo­máciai kapcsolatok felvételé­nek 25. évfordulóján. Dr. Orbán László művelő­désügyi államtitkár vezetésé­vel november 12. és 17. kö­zött felsőoktatási küldöttség tartózkodott Venezuelában. A delegációt fogadta dr. Perez OUvarez oktatásügyi minisz­ter. A küldöttség hazaindult Caracasból. Dr. Betlej Sándor, kohó- és gépipari miniszterhelyettes vezetésével tegnap hazaérke­zett Moszkvából az a küldött­ség, amely részt vett a ma­gyar—szovjet építő, útépítőé« kommunális gépgyártási mun­kacsoport ötödik ülésón. Irány fényt vet egyetlen adat: a gyártásból kivont, azaz el­öregedett, nem keresett s ezért tovább nem termelt áruk aránya a legutóbbi években a teljes termékvá­lasztékának csupán két-há- rom százalékára rúgott, s korábban még kisebb volt. Azaz — mint a szakembe­rek mondják — az új ter­mékek többsége csak nyújtja a gyártmányskálát, de nem szorítja ki az el­avult cikkeket. A fejlesztési kiadások rohamosan növekednek, ám elgondolkoztató, hogy az állóeszközök kihasznált­ságának hatékonysága ugyanakkor csökken. Az állóeszközök egységnyi ér­tékére jutó termelés több iparcsoportban csupán négyötöde, háromnegyede volt tavaly az 1965-ben el­ért szintnek — s az ipar egésze is csak az 1965-ös- nek megfelelő értéket érte el —, s ebbe a helyzetbe nem nyugodhatunk bele. Fi­gyelemre méltó, amit e kérdés egészéről mond. S. Kuznets Nobel-díjas köz­gazdász, a fejlesztési prob­lémák világhírű szaktekin­télye. Megállapítja: „A gazdasági növekedés szem­pontjából nem annyira a beruházási ráta a mérvadó, hanem sokkal inkább a be­ruházások hatékonysága. És e hatékonyság egy sor gazdasági és társadalmi feltételtől függ, amelyek néha magas növekedési rá­tát eredményeznek ala­csony beruházási hányad mellett, más esetben azon­ban a növekedési ráta mér­sékelt lehet magas beruhá­zási érték mellett is”. E z a gazdaság egészére vonatkozó megáliapí. tás bátran kiterjeszt­hető a vállalati viszonyokra is. Nevezetesen arra, hogy önmagában a nagy, költsé­ges beruházások még nem biztosítékai a hatékonyság növekedésének, a gazdasági eredmény bővülésének, köznapibban szólva a tisz­tességes haszon gyarapodá­sának. Már az irányok megválasztásakor eldőlhet, vajon siker vagy kudarc kí­séri-e a vállalkozást, s to­vábbi sorsának alakulásá­ba beleszólnak a vállalati belső viszonyok, a szerve­zettség, az új technika fo­gadására való képesség stb. Sajnos, a vállalatok te­kintélyes csoportja figyel­men kívül hagyja e nagyon lényeges jellemzőket, külö­nösebb elemzés nélkül dönt, s már a fejlesztés végrehajtása közben pró­bál módosítani, változtatni, kiutat keresni, de az sem kivételt erősítő eset, hogy a fejlesztés befejezésekor riadtan kutatják, kire ho­gyan lehet rásózni az árut.,. Sétálni elindulhat ügy az ember, hogy nincs különö­sebb célja, útiránya. A ter­melés azonban nem -séta­menet; céljának, irányának kell lennie. Céljának, mely összhangban áll az össztár­sadalmi érdekekkel, irá­nyának, mely egyezik az iparág, az iparcsoport hala­dásával. Mert nem az a jó vállalat, ahol sokat költe­nek fejlesztésre, hanem az, ahol ráfordítások és a rá­fordítás hozta eredmények arányban állnak egymással. Mészáros Ottó Szerelvények — gyártelepen A Dunai Cement- és Mészmű húsz kilométer hosszú iparvágányán három vasutasbrigád teljesít szolgálatot. Ök irányítják a gyárba beérkező és kimenő cementszállító tartálykocsikat. A tolatómoz­dony naponta 60 kilométer utat tesz meg a gyár területén. Gárdos Katalin felvétele GAZDASÁGOSAN A TURBINÁT A Lángtól Százhalombattáig Albumtól a gépkocsialkatrészig Solymári utazótáskák Hollandiának í R itka esetben hozhat kockázat nélküli dön­tést egy-egy vállalat valamilyen termék gyártá­sának megkezdéséről. A gyártmányfejlesztés irányá­nak, s |ávolabbi jövőben járt útjának megjelölése még inkább kockázatos, de: elkerülhetetlen. A kockáza­tot a fejlesztésre fordított kiadások, az esetleges be­ruházások, a szerszámok, anyagok fejében kiadott forintok alkotják, a másik oldalon viszont ott áll a re­mélhető haszon, a piaci si­ker, a termék keltette hír, elimerés, ami a termelőnek forintokban is kamatozik. Kockázatot rejtő döntés volt annak idején a Pest megyei Vegyi és Divatcikk­ipari Vállalatnál az írószer­gyártás megszervezése. Nem álltak rendelkezésre különösebb termelési ta­pasztalatok, a hazai piac viszonylag kicsiny, az ex­port bizonytalan. S most, különösebb magyarázat nélkül írjuk le: a vállalati nyereség felét ma az író­szergyártás adja. Túl bátor vállalkozásnak tűnt egy na­gyon kényes anyag, a poli- tetrafluorelilén bevonása a termelésbe, s akadtak is szép számmal, akik úgy vélték, ebbe egy tanácsi üzem csak belebukhat. A Pest megyei Műanyagipari Vállalat bebizonyította az ellenkezőjét, a Pemüflon elnevezésű áru ismertté, keresetté vált, a vegysze­reknek ellenálló, tökéletes elektromos szigetelést nyújtó félkésztermékekből évente már 25 tonnával ké­szítenek. Tamáskodók kö­vették árgus szemmel a Forte Fotokémiai Ipar Vál­lalat rekonstrukcióját, a termelés bővítését, a vá­laszték növelését szolgáló beruházásokat, mondván, egy kis magyar gyár a nagy világcégek mellett aügha rúghat labdába ... Igaz, a fejlesztés több mint 340 millió forintot emésztett fel, de az is igaz, hogy idén a gyár 8,5 millió négyzet- méter fotópapírt és 800 ezer négyzetméter filmet készít, s ennek kétharmada más országok piacán talál ve­vőre. H árom példát említet­tünk, azt kívánva bi­zonyítani, hogy a fej­lesztés irányának meghatá­rozása döntő mértékben alakíthatja a vállalat hol­napját, s még inkább hol- naputánját. Kedvezően és kedvezőtlenül, attól füg­gően, mennyire volt alapos — megelőző elemzésekkel alátámasztott, többféle le­hetőséget mérlegelő — a döntés, reális vagy irreális volt-e a kockázatvállalás. Természetesnek tarthat­nánk, hogy éppen az irá­nyok fontossága miatt, a j vállalatok megkülönbözte­tett figyelmet szentelnek a gyártmányszerkezet változ­tatásának, korszerűsítésé­nek, a termékek ésszerűen gyors cseréjének, az ezzel összefüggő beruházásoknak, szakképzési követelmé­nyeknek. Az ipari üzemek egy meghatározott csoport­jánál valóban ilyen, cél­tudatos, megkülönböztetett figyelmet élvező a gyárt­mányfejlesztési tevékeny­ség. Az élcsoportot azon­ban a mezőny követi, s az ott uralkodó helyzetre k.

Next

/
Thumbnails
Contents