Pest Megyi Hírlap, 1973. november (17. évfolyam, 264-280. szám)

1973-11-17 / 269. szám

4 “KJCiriap 1973. NOVEMBER 17., SZOMBAT A közös fenntartásról 4 ceglédi járás közművelődési tapasztalatcseréje Békés megyében A Pest megyei Tanács ceg­lédi járási hivatalának műve­lődésügyi osztálya, a járási pártbizottsággal együtt, ta­pasztalatcserét szervezett Bé­kés megye Medgyesházn és Kamut községeiben o közmű­velődési intézmények közös * fenntartásának tanulmányo­zására. A közös fenntartás — a megjelent művelődésügyi mi­nisztériumi utasítás és mód­szertani kiadványok alapján — rendeletileg, utasítások for­májában nem egyértelműen megoldható feladat. Ismerve ezért az eddigi országos, me­gyei tapasztalatokat, össze ha­sonlítást kívántunk tenni ha­sonló adottságú, hasonló te­lepülésszerkezetű, hasonló gazdasági feltételekkel rendel­kező községek közművelődési intézményeivel. Mennyiben előrelépés ? Arra kerestünk feleletet, hogy a Békés megyei értéke­lés alapján mennyiben jelen­tettek náluk előrelépést a közös fenntartással kapcsola­tos kísérletek a megyei, a já­rási, a községi szakigazgatási szervek, a szakmódszertani in­tézmények, a volt járási mű­velődési házak helyett létesült bázisközpontok, s a tsz terü­leti szövetség, MÉSZÖV, ÁFÉSZ segítsége hogyan ér­vényesül a három közös fenn­tartási típusban működő in­tézmények munkájában. összehasonlítást kívántunk tenni, hogy a hagyományos hálózati struktúra mellett'k.ö- zép- és hosszú távú tervezés­ben a művelődési otthon jel­legű intézmény mennyiben fe­lel meg a szolgáltatási funk­ciók ellátásának, illetve mi­lyen összefüggések tapasztal­hatók a szolgáltatás és közös fenntartás között. Tavaly ősszel osztályunk felmérte, hogy a közművelő­dési intézmények költségveté­si terve ,alapján viszonylag milyen átfogó kép kapható a művelődési tevékenység gaz­daságossági mutatóiról, s a művelődési intézmények éves statisztikájában szereplő mu­tatók milyen mértékben tük­rözik a valós helyzetképet. Kerestük a feleletet arra is, hogy a közös fenntartással kapcsolatos együttműködési megállapodások, szerződések hogyan jutnak érvényre az adott községben, hogyan mér­hetők a közös fenntartás elő­nyei az intézmény munkájá­ban. Békés megyei tapasztalat- cserénk alkalmával megtekin­tettük Kamut község termelő­szövetkezeti fenntartásban működő művelődési otthonát, beszámolót hallottunk Sarkad nagyközség tanácsi fenntartá­sú intézményének támogatá­sáról, és végül tanulmányoz­tuk a több szerv közös fenn­tartásában működő művelő­dési otthon tevékenységét Medgyesházán. A támogatás arányai Egy-egy utasítás, állásfogla­lás érési folyamatának figye­lemmel kísérése az élet min­den területén fontosabb, miint az érési folyamat bekövetkez­tének utólagos regisztrálása. Ennek az érési folyamatnak voltunk tanúi. Ez eredményei­vel és természetszerűleg hiá­nyosságaival igazolja, hogy az alsófokú központokban (3— 5000 lakosú, illetve 10—15 000 lakosú községekben) a műve­lődési otthonok támogatásá­nak legalább felét állami költ­ségekből kall biztosítani. Tapasztalataink szerint * a Békés megyeiek előbbre lép­tek több területen. így pél­dául Medgyesháza nagyközség (kb. 4700 lakos) művelődési háza tö)>b lépcsős megoldással épült az ÁFÉSZ-szel közösen. Az intézmény földszintjén kor­szerű áruház található, az emeleti helyiségekben pedig a közművelődési övezetek. Az intézmény összeköltségvetése 1912-ben 278 ezer forint volt, ebből a támogatás összege 169 ezer forint, tehát 61 százalék a működési bevételhez viszo­nyítva. Az egy lakosra jutó támogatás összege 36 forint, a működési bevételből jutó fo­rintösszeg egy lakosra 24. Hasonló nagyságrendű közsé­günkben, Ceglédbercelen a 250 ezer forintot meghaladó költségvetésből 54,4 a támoga­tás, amelyből csupán 3,5 szá­zalék a tsz és egyéb szervek támogatása; Törteién a mű­velődési háznak 62,1 százalé­kot kell működési bevételként ;az összköltségvetésből teljesí­tenie. Minél magasabb nagy­ságrendű települést hasonlí­tunk a medgyesházihoz, an­nál nagyobb mértékben csök­ken a tsz és egyéb szervek támogatása. (Pl. Albertirsán az össztámogatás 91,5 száza­lékát a nagyközségi tanács biztosítja; Abony nagyközség­ben 90,4 százalékát.) Alkotó jellegű költségvetés Rövid, közép- és hosszú tá­vú tervezéseinkhez hasznos tapasztalatokat nyertünk. Ezek megerősítették eddigi tervezé­si elképzeléseinket is, hogy a közművelődés fejlesztése, a tudatformálás szemlélet kérdé­se. Az adott községi tanács­nak a közművelődési intéz­mény vezetőjével alkotó jelle­gű költségvetést kell készíte­nie, s ebben a kommunális fejlesztések között kell meg­találj^ a megfelelő helyet a közművelődési fejlesztések arányára. Viszont a művelő­dési otthon tervében az elő­irányzott támogatásokért nyúj­tott munkát, tudatformálási tevékenységet hitelt érdemlően kell dokumentálni. Medgyesházán közel négy­éves folyamat eredményéként jött létre a közös fenntartás. Ebben az említett tanácsi tá­mogatás mellett részt vesz a helyi Bőr- és Textilruházati Szövetkezet. a Vas- és Fém­ipari Szövetkezet, a Medgyes- háza és Vidéke Körzeti ÁFÉSZ, valamint a Haladás Termelőszövetkezet. A művelődési ház igazgató­ja az időszak folyamán pro­duktumaival és kezdeménye­zéseitől hívta fel a figyelmet a közös fenntartás szükséges­ségére, nem pedig siránkozá­saival. Egyik nagyközségi gaz­dasági vezető hozzászólásából idézünk: „Elemzőbben, reá­lisabban kell a közművelődési intézményeink lehetséges von­záskörzeteit meghatározni, ne csak az utasítások, érvényben levő rendelkezések, különle­ges kívánságok teljesítésével rakjuk a terhet egy vagy két közművelődési dolgozó nya­kába, hanem ezt közösen — mindenki megfelelő részt vál­lalva — tegyük.” A három variációból A közeljövőben nagy gon­dot jelent számunkra, hogy a még be nem sorolt intézmé­nyekkel rendelkező közsé­geinkben (Csemő, Dánszer.t- miklós, Kocsér, Nyársapát) mennyit és hogyan oldjunk meg a közös fenntartás lehet­séges három variációjából. Er­re választ az 1974. éves köz­művelődési tervünk ad, mely­nek valóra váltását és sikerét elsősorban nem a művelődési osztály és a községi tanácsok, hanem a küldöttségünkben részt vevők igyekeznek bizto­sítani. Márky Péter népművelési felügyelő Pályaválasztási hetek Kiállítás Szigethalmon Országszerte és így Pest megyében is most tartják a pályaválasztási heteket. Ebbő] az alkalomból november kö­zepétől december derekáig sorra rendeznek városainkban és járásainkban egy-két hétig nyitva tartó pályaválasztási kiállítást. Ezeknek a kiállítá­soknak a célja, hogy szemléltetően mutassák be a pályaválasztás előtt ál­lóknak, elsősorban lakhelyükön vagy ahhoz közel levő üzemekben folyó munkát. A kiállításokat a járások valamennyi általános iskolájá­nak nemcsak a végzős növen­dékei tekintik meg, hanem a hetedikesek- is, hogy legyen idejük egy év múlva dönteni a jövőjükről. A kiállítások ide­jén egyes szakmák munkáját ismertető filmeket is bemutat­nak, 'és üzemlátogatásokon is részt vesznek a fiatalok. A megyei tanács Pályavá­lasztási Tanácsadó Inté­zete járásonként és váro­sonként szintén rendez ankétokat az iskolák pályaválasztási fele­lősei és az üzemek pályavá­lasztási megbízottai részére. Egyhetes nyitva tartás után éppen ma zárja kapuit az egyik legnagyobb és leggazda­gabb anyagú pályaválasztási kiállítás, a szigethalmi szak­munkásképző intézetben. A változatos anyagú kiállítást — amely színesen, a szakmunkás- tanulók kulturális és sportéle­tét is szemléltetve mutatja be elsősorban azokat a szakmá­kat, amelyek az általános is­kolát végzett fiatalok köré­ben napjainkban nem a leg­népszerűbbek —, a 208-as ipari szakmunkásképző inté­zet és a halásztelki mezőgaz­dasági szakmunkásképző is­kola a Pestvidéki Gépgyárral és a Csepel Autógyárral együtt rendezte. A bemutatón működő mo­dellek — a szakmunkástanu­lók mestermunkái — szemlél­tetik a gépeket, azzal a céllal, hogy a tanulókkal megismer­tessék: mennyire megváltoz­tatta a technika a hagyomá­nyos szakmákat. Az érdekes kiállítás bemutatja az oktatás modem szemléltetőeszközeit is. Megnyílt a Melódia könyv- és hanglemezbolt Kiállítás a szovjet kultúra házában Emlékkiállításra vár Kocsis László hagyatéka Több mint ezer szovjet könyvújdonság, politikai és is­meretterjesztő művek, fotóal­bumok, útikönyvek, szépiro­dalmi, ifjúsági könyvek, kép­zőművészeti kiadványok, nyelvkönyvek, szótárak és hanglemezek láthatók a Szov­jet Kultúra és Tudomány Há­zában Budapesten megnyitott reprezentatív kiállításon. A keszthelyi Balatoni Mú­zeumban összegezték a fenék­pusztai római erőd idei ása­tásainak eredményeit, s befe­jezték a leletanyag restaurá­lását. Fenékpusztán az idén újabb két épület került elő. Az egyik, 40x20 méteres át­mérőjű, mint megállapították, fűthető lakóház volt és tűz­vész pusztította eL Az Itt la­kók, a leletanyag tanúsága szerint, fa- és kőmegmunká­lással foglalkoztak. A másik. 12x7 méteres, épület — dr. Sági Károly múzeumigazgató megállapítása szerint — 374­Megnyílt a Melódia szovjet könyv- és hanglemezbolt is, amelyben az oroszul tudó könyvszerető és zeneértő kö­zönség megvásárolhatja a ki­állításon is bemutatott kiad­ványokat. A boltban jelenleg több mint ezerféle mű — po­litikai, ismeretterjesztő, ifjú­sági, képzőművészeti, szépiro­dalmi és nyelvészeti kiadvány — található a polcokon. ben pusztult el, amikor akvá- dok és szarmaták együttes támadást indítottak a társ­császárok pannóniai tarto­mánya ellen. A támadás, a leletek elhelyezkedéséből ítélve. készületlenül érte a fe­nékpusztai erőd lakóit. Ezt bizonyítja, hogy az itt la­kóknak csupán a legértéke­sebb ékszereket és tárgyakat volt idejük elrejteni az épület fűtőcsatomájába. Az ékszer­ládika töredékein kívül itt került elő egy arany ezüst dísztű is, amelv egyik leg­szebb darabja a fenékpusztai gazdag leletanyagnak. Vonzóan tiszta, felemelő műgonddal szemészted élet­művet hagyott hátra a tavaly 46 éves korában elhunyt Ko­csis László festőművész. Ki­finomult ízlés, nagy művelt­ség és ' pallérozó tiság jelle­mezte, egész életében a re­mekműre koncentrált. Olyan szigorú volt önismerete, hogy szinte béklyózta lehetősége­it, pedig a legnagyobb művé­szi feladatok megvalósításá­nak képességével rendelke­zett. Nagy felelősséggel válo­gatott a valóság ajánlataiból, s amit felismert a dombok, fák ritmusának lélekjelzései- böl, azt a rajz magabiztos sal- langtalansággal felépítette. Színérzéke nem tűrt egyetlen hamis tónust sem, hónapokig küzdött, hogy a tökéletes ár­nyal-tot megtalálja. A Képzőművészeti Főisko­lát 1955-ben fejezte be Kmet- ty János és Barcsay Jenő ta­nítványaként, innen került Szigetszentmiklósra, ahol rajztanárként működött. Pest megye tájai művésze­tének forrásává növekedtek. Kertésze és horgászai a Kis- Dunához kötődnek, a taksonyi dombok több festményének alkotó elemeit képezik A fák egyéni anatómiájának festői vizsgálatát a szigetsaentmik- lósi buckában végezte, a Gyár-tó változatos dombrin- gása, völgyhajlata többször megihlette. Itt kutatta föl a Madarak búvóhely-ét, a színek csöndes fészekringását, itt bukkant heverő lovakra, kuporgó em­berekre, erdőhöz húzódó há­zakra, egymáshoz torlódó fák­ra, melyek az élmények és fölismerések nyomán művek­ké születtek. Ä művészi szerkesztésre Szentendre tanította. Ott döb­bent rá a házak, utcasorok, sikátorok költészetére, arra a 'meghittségre, e vonalhálózattá alakított intellektuális han­gulatokra, melyet firenzei raj­zaiban is megörökített. Az emberi arc szépsége Vá­cott ragadta meg igazán egy nyári művésztelepi tartózko­dása alkalmával. Portréi ma- gatartáshordozó erejűek, a te­kintet front alifása eszménye­ket sugároz, fiatalságot, bájt, elszántságot. Soha nem volt elégedett önmagával, mindig többre vágyott a festői elő­menetelben. Ez a belső igény eredményezte, hogy a műfaj európai eredményeinek min­den jelentős állomását ismer­te. Alkotni akart minden ideg­szálával. A táj számára művészi nyersanyag volt, nem képlet. A zebegényi folyamkanyar egyéni ritmusa ugyanúgy ér­dekelte, mint a Kis-Duna bensősége és a Balaton-part tagozott eleganciája. E lát- ványjegyékben mindig gon­dolati fölismeréseit is rögzí­tette. Teljes koncentrációval arra törekedett, hogy mun­kássága hozzájárulás legyen a megúiftott festői nyelv meg­valósításához. Ezért fogadta el a Képzőművészeti Főiskola meghívását, ahol több évig nevelte az új generációt. Ez időszakban sem távolodott el Pest mesvétől. Szinte minden megyei kiállításon — több­Támadtak a kvádok és a szarmaták Újabb értékes leletek Fenékpusstán KÉTSZÁZ ÉVE SZÜLETETT A felvilágosodás nagy költője 1773. november 17-én született Debrecenben Csokonai Vitéz Mi­hály, a magyar költészet egyik leg­nagyobb alakja. Ha közvélemény­kutatást végeznénk, kiderülne, hogy azon túl, hogy költő volt, bizony ke­vesen tudnak róla valamit. A köl­tők költője volt mindig. Vagyis csak társai ismerték fel nagyságát. Kevesen ismerték, és ezért újra meg újra fel kellett fedezni. De igazán sohasem sikerült ez. S más­fél évszázad mulasztásait- nehéz né­hány évtized alatt bepótolni. Pedig Csokonai művészete élő ma is, az idő pora nem tudta hefedni. S hadd legyen ez egyszer egé­szen pontos a költő jóslata: a huszadik századot képzelte esz­méi megvalósítójának, fogadjuk hát végre be mi, huszadik századiak. Csokonai Ügy mondják, azt a papír- tekercset, amelyre Vitéz Mi­hály utolsó verseit írta, a köl­tő üvegesedő bokája alá tet­ték a koporsó lezárása előtt: útravalóul. „Miska nagyon szerette őket, vigye magával”, adja az anyja szájába a mon­datot a legenda. Micsoda sors még a halál után is! Micsoda tékozlás. S amit „magával vitt”, azt megette a debreceni homok, akárcsak a törékeny testet, mohón, gyorsan és kér­lelhetetlenül. Harminckét éves volt, ami­kor meghalt és harminckét éves korára mindent tudó, el­érhetetlen grácia, költő, ami­lyen a földön csak kevés lehet. Ahogy közeledett a halál felé, egyre finomabb, egyre kecse­sebb, egyre mélyebb lett a verse, végül már olyan tiszta a hangja, hogy aki hallja, föl­zokog. Ügy énekelt, mint a mesebeli madár: a tövjs egyre mélyebben a bögyébe fúródik, de ő énekel csudálatosán. Élete: csupa nyomorúság és megaláztatás. Diák, majd ta­nár a debreceni főiskolán, az­tán kicsapják az iskolából, az­tán csavargás az országban, éhség, szegénység. Komárom­ban Lilla, a soha-be-ncrti-tel- jesült szerelem, a somogyi idők, a fáradt csurgói tanár­kodás, aztán vissza a sivár és komor Debrecenbe, állástalan- ság, végül a tüdőbaj. Költészete: csupa derű, csu­pa fegyelem, csupa ellensze­gülés, alighanem a legtöbb, amit költő megtehet. Csokonai sohasem adta meg magát! Ta­lán ő vívta meg a legnagyobb csatát az egész országra ülepe­dő debreceni porral, a kö­zönnyel, a gúnnyal, a meg- nem-értéssel és a kortárs-ki- csinyességgel, egyszóval a ha­lállal. S a halál, s a többiek alulmaradtak! Emberen túli erőfeszítés ez! Vidámnak len­ni az országos nyomorúságban, énekelni a máglyán, verssel kivédeni a csontvázlovas dár­daütését! Csokonai életében és költé­szetében is a nagy forduló: Komárom, Lilla. Beleszeret a gazdag kereskedőlányba, s a lány csillaggá nemesül a köl­tő szavaiban: de a csillag más útra tér, és Csokonai végleg egyedül marad. Ebben a sze­relemben érik gazdag, nagy költővé, aki előrefut egy szá­zadot, s tud lenni Ady vagy József Attila tanítómestere. A Lilla-ciklus a legszebb és legfinomabb szerelmi regény, a legmegrázóbb tragédia, a / legférfiasabb lemondás, az átoktalan fájdalom-elviselés. És a legmerészebb költő-íve­lés! A költő-kortárs, Kölcsey, aki pedig a vállalkozásban is társa lehetett volna, csak ím- mel-ámmal, fanyalogva ismer­te el költőnek. Bugrisnak néz­te. Az utókor pedig még nem szerette meg eléggé. Pedig az ő vaskalapossága maga az élet, az Ő naturalizmusa a föl­ismert és legyőzött pusztulás, az ő szerelme évszázadok vi­harosodé szerelmi époszának kimondása, az ő finomsága törvény és erő. Az ő egész költészete győzelem az Apoka­lipszis erői fölött. Az ő költé­szete a mi emberi szívünk föl­szabadítása. Juhász Ferenc Kocsis László: Halászok. Kocsis László: Fák a szigctszentmlklósi buckában. ször díjazottként- is — részt vett, egy ideig tagja volt a Nagy István csoportnak, ön­álló kiállítása volt 1957-ben Szigetszentmiklóson és 1969- ben Ráckevén. Legjobb mű­vei a Nemzeti Galériában, a Miskolci Képtárban, a rácke­vei Árpád Múzeumban talál­hatók. Nem időszerűtlen arra gon­A K I A taksonyi dombok, zebegényi partok festője dőlnünk, hogy létrehozzuk a Kocsis Lászíó-emlékszobát, s talán utcát is nevezzünk el róla Szigetszentmiklóson, ahol élt, küzdött, nevelt, alkotott, tiszta és gazdag életművet hagyva hátra az utókornak Addig is első teendőnknek kell lennie emlékkiállításá­nak megrendezése. Losonci Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents