Pest Megyi Hírlap, 1973. november (17. évfolyam, 264-280. szám)
1973-11-17 / 269. szám
PE St UECiF.t 1973. NOVEMBER 17., SZOMBAT iJCívlap Uj számítógép a KFKI ban Az MTA Központi Fizikai Kutató Intézetében pénteken ünnepélyes keretek között adták át az első ESZ—1020-as típusú számítógépet, amely a szocialista országok által közösen kifejlesztett egységes számítástechnikai rendszer sorozatban gyártott gépe. Az átadás alkalmából Sándory Mihály, az intézet igazgatóhelyettese sajtótájékoztatón ismertette a Szovjetunióból kapott gép jelentőségét, s mint elmondotta, a gép az intézet számítástechnikai feladatainak egy részét fogja majd megoldani. Mjándé&üzem Vietnamnak A berendezés útban van Hanoi felé Kovács Józsefnek, a Május 1. Ruhagyár vezérigazgatójának vezetésével magyar ruhaipari delegáció töltött néhány napot Hanoiban. A küldöttség a SZOT megbízásából tárgyalásokat folytatott egy Hanoiban létesítendő ruhagyár felszerelésének előkészületeiről, A gyárat a magyar munkások felajánlásaiból ösz- szegyfilt pénzből a SZOT ajándékaként szerelik fel a Május 1. Ruhagyár és a Pannónia Külkereskedelmi Vállalat szakemberei. A korszerű technológiára tervezett ajándéküzem műszakonként 170— 180 munkást foglalkoztat majd. Mint a vezérigazgató elmondotta, az üzem építészeti munkálatai elkészültek, és a magyar technológiai berendezések hajón útban vannak Hanoi felé, s azok megérkezésével egyidejűleg Hanoiba utaznak a magyar szerelőik, s a betanító ruhaipari szakemberek is. A vietnami szervek minden szükséges előkészületet megtettek a berendezések fogadására. Az üzemet, a Hanoi 10. számú ruhagyár keretében 1974 első felében adják át. Munkáspolitika ’73 Százhalom batta „A Barátság Művelődési Ház műsorkalauza'’ — olvasom a finom, famentes papírra nyomott füzet alján a feliratot, s kíváncsian belelapozok. A leporelló utolsó oldalán felhívás áll: „Jelentkezz a Barátság Művelődési Ház szakköreibe, művelődési csoportjaiba, klubjaiba! Mindenkit vár a fotó- szakkör, a néptánccsoport, a Villon Irodalmi Színpad, a filmszakkör, a kamarakórus, a Matrica honismereti szakkör, az Origó Ifjúsági Klub, a Szerb Klub, az Óvárosi Ifjúsági Klub, a Klubszínház.” A művelődés ;..Mikor is volt csak? Egek, alig egy évtizede! Tudósítani küldtek Százhalombattára, pontosabban a KISZ KB ifjúsági építőtáborába. A falut — térkép segítségével — könnyen megtaláltuk, hanem a tábor zöldesszürke sátrai úgy bújtak meg a táj fölött lebegő porfelhőben, mintha rejtőzködni akartak volna. A zeneszó vezetett bennünket, nyomra. Műszak vége volt, kora délután és a fiúk — műszaki egyetemisták — egy kis nóta- szóval gyűjtöttek erőt a rek- kenő hőségben a dunai fürdőzéshez. Ez volt az első turnus — az első kapavágás korszaka. A tábortól tisztes távolban félénk falusi fiatalok álldogáltak. őket is a gitár hangja csalta oda: „Hej, te bunkócs- ka, te drága.. Ez volt Százhalombatta történetében az első szabadtéri hangverseny... — No, azóta sok hűtővíz lefolyt a Dunán — mondja stílszerűen, a Dunamenti Hőerőmű működésére célozva Bartholomeaei György, a városi pártbizottság titkára —, a kulturális élet méltó egy szocialista. városhoz, hanem hát épületekben még ma sem állunk valami jól. Figyelje csak a műsorfüzetet: „Villon Irodalmi Színpad: próbahelyiség a lakótelepi II. szálló klub- helyiségében; filmszakkör: a C-épület 3. lépcsőházának pincéjében; Matrica honismereti szakkör: a 108. épület 6. lépcsőházának pincéjében.” Sorolhatnám a többit, de minek? Mindannyian szeretnénk, ha méltó otthonhoz jutnának a különböző klubok, szakkörök, művészeti csoportok, de mindenre nem futja egyszerre. Vagy vártuk volna meg talán, amíg „megérnek a népművelés tárgyi feltételei?!” Egy szóval sem vitatom a sorrend helyességét, sőt, tetszik nekem az itteni népművelők ötletessége, életrevalósága. Az, hogy nem várták tehetetlenül, ölhetett kézzel, amíg felépül „a kultúra megszentelt hajléka”, hanem ott ütötték fel sátorfájukat, ahol lehetett. A hatalomban A városi pártbizottság titkáré folytatja: — A munkáspolitika nemcsak abból áll, hogy biztosítjuk a kétkezi dolgozók részvételét az államhatalom helyi szerveiben, a párt- és tömegszervezeti testületekben — bár ez is fontos —, hanem sok egyébből. Az is munkáspolitika, hogy lehetőséget adjunk a szabad idő tartalmas kitöltésére, az önművelésre. — Fiatal szocialista városról lévén szó, azért, mégis érdekelne a munkások képviseleti aránya a vezető testületekben. — íme, a fontosabb adatok: a hatvantagú városi tanácsban az ipari és mezőgazdasági munkások száma: harminc, a városi pártbizottság 41 tagja közül tíz, a városi KlSZ-bizott- ság 31 tagjából 17 a munkás. Szokatlan képzelettársítással hirtelen az jut eszembe: és vajon milyen a munkások „képviselete”, részaránya az üdülésben? Az rendben van, hogy ott találjuk őket mindenütt, ahol dolgozni kell: a tanácsi állandó bizottságokban, a Hazafias Népfront vezető testületéiben, a munkásőrségben, a kommunista műszakokban, —de ha pihenni kell? Nézzük például a legnagyobb üzem, a Dunai Kőolajipari Vállalat üdültetési adatait. A vállalat saját üdülőjében idén 215 gyermek és 505 felnőtt pihent; az utóbbiak közül 308-an voltak fizikai dolgozók. Ugyaninnen 60 gyermek és 120 felnőtt részesült SZOT-údültetés- ben, közülük 72 volt fizikai munkás. A DHV-nál az arány így alakult: saját üdülőben pihent 136 felnőtt, ebből 66 fizikai dolgozó, SZOT-üdülőben nyaraltak harmincán, köztük 24 fizikai munkás. — Tudjuk, hogy az átlagosnál jobb a munkásarány, mi mégis azt mondjuk: ezt is lehet javítani! — mondja Komáromi Jánosj a városi párt- bizottság első titkára. — E tekintetben éppen olyan szemléletbeli változásokra van szükség — megérteni, hogy a beutaló nem azt illeti meg, aki leghamarabb kéri, hanem azt, aki leginkább megérdemli —, mint amilyet a bérezési politikában már sikerült elérni. A bérek Miről' is van szó? Arról, hogy ebben a városban, ahol az aktív keresők túlnyomó többsége a két szocialista nagyüzem — a DKV és a DHV — dolgozója, s ahol e két, korszerű munkahely nagyszámú műszaki és alkalmazotti gárdát foglalkoztat, ott fokozott felelősség hárult a gazdasági vezetőkre a bérfejlesztéskor a munkáspolitika érvényesítésében. Különösen a saját erejű bérfejlesztés elosztásakor kellett megküzdeni egyes, nem fizikai .állományú dolgozók értetlenségével. A pártszervezetek segítségével ez is sikerült. A március 1-i, központi béremelésből a városban 5106 fizikai munkás és közvetlen termelésirányító részesült. (A vállalatok dolgozóinak össz- létszáma: 6563 fő, tehát központi béremelést kapott 78 százalék.) — A lényeg — noha összegszerűen ez volt a nagyobb — szerintünk mégsem ez, hanem a saját bérfejlesztés, ámi vállalatonként általában 3—4 százalék lehet évente, s ebből a fizikai munkások és a közvetlen termelésirányítók Százhalombattán 3,1 százalékot kaptak az idén — hangsúlyozza elégedetten Komáromi János. A lakás — Egyébként — teszi hozzá — a Központi Bizottság tavaly novemberi határozata más kérdésekben is arra int bennünket, hogy egy pillanatra se tévesszük szem elől a munkásosztály gondjait, jogos igényeit. Itt van például a lakáskérdés. Százhalombatta a negyedik ötéves tervben kiemelt lakásépítési programmal rendelkezik, a megye városai közül itt épül a legtöbb állami lakás, számszerint 1230; ehhez jön még 130 lakás, ami vállalati segítséggel, továbbá 100, ami a munkáslakásépítési akció keretében, és ugyancsak 100 lakás, ami magánerőből épül. összesen 1560 lakás — öt év alatt! A központi keretből épülő 1230 lakás túlnyomó többségét a két nagyüzem fizikai munkásai és közvetlen termelésirányítói kapják. Mert ez is munkáspolitika. Meg az is, hogy a városi tanács végrehajtó bizottsága nemrég elfogadta Pannónia-puszta belterületi beépítési tervét, s kezdeményezésünkre olyan döntés született, hogy ezen a területen 300 munkáslakást kell építeni. Maximális állami kedvezménnyel, vállalati segítséggel. Az első száz lakás építkezése a jövő év elején kezdődik, és 1975 végére kell befejezni. Mondanom sem kell talán, rajta leszünk, hogy a lakásokból elsősorban a munkások kapjanak! Nyíri Éva Mlms'Míték ám imm ut A közvélemény bizonyos rétegeiben tapasztalható hajiam arra, hogy az eszközök, módszerek fölváltását, jobbra, tökéletesebbre való cseréjét a járt út korrekciójaként értelmezze. Ez az értetlenség — amelynek forrásai az ötvenes évek első felének gyakorlatából fakadtak — a változásokban nem a haladás mozzanatait látja, nem természetes kísérőit a cselekvésnek, hanem megipróbál valamiféle „új vonalra” következtetni. így történt egy éve is, amikor tavaly novemberben az MSZMP Központi Bizottsága meghozta ismeretes határozatát. Nincs „új vonal”! Egyenes út van, amely az értő, a látni akaró számára könnyen nyomon követhető. Az „új vonaliról azok fecsegtek és fecsegnek ma is, akik reményeiket szükségként igyekeznek feltüntetni, akik tehetetlenségükben, hozzá nem értésüket, testi, szellemi restségüket rajtuk kívül álló okokkal próbálják menteni, magyarázni. Ezek az emberek — mind a fizikai, mind a politikai törvényszerűségeket mellőzve — megpróbálják megfordítani a látóhatárt. Nem helyből, saját munkájukból kiindulva húzzák meg a szemrevételezés sugarát, hanem „fent” kezdik; ami eredmény, az az övék, ami hiba, az a másoké. A haladás ritmusa Sok mindenben rokon gondokkal küszködő két nagyközségben, Abonyban és Nagy- kátán beszélgettem kommunistáikkal, elsősorban arról, mi módon ültethető át az országos politika útmutatása a helyi teendőkre? Érdekes módon mindkét helyen legfontosabbként azt említették, hogy a párt X. kongresszusa óta a haladás ritmusa egyenletesebbé vált, a nagyközség a maga dolgaiban önállóan eljárhat, dönthet, végrehajthat. Amikor mélyebbre ástunk, hogy az önállóság sarjadó, terebélyesedő gyökereit jobban megláthassuk, elgondolkoztató ellentmondással kényszerültünk szembenézni. Leegyszerűsítve: fejlődünk, mert — Abonyban — megépült a Ceglédi útig a vízve- íálózat; mert — Nagy- kátén — helyi munkalehetőségek teremtődtek... A hala; dás a létesítményekben öltene testet? Az önállóság abban, hogy a tanács, az ipar- vállalat, a termelőszövetkezet egv sor ügyben saját belátása szerint cselekedhet ? Beszélgető társaim, politikai kérdéseket taglalva, megemlítették. ugyan — Abonyban —, a nagyközségi pártbizottság tevékenységét, azt például, hogy alaposan elemezte a tanács munkáját, hogy a tanács' együttműködési megállapodást kötött jó néhány társadalmi és gazdasági szervezettel, de utána rögtön megint az következett, hogy a fejlesztési alapból mire futja, mire nem. Érdemes volt hosszasabban elidőzni a nagykátai, az abo- nyi tapasztalatoknál, mert általános jellemzőik rejlenek azokban. Nevezetesen az a felfogás, hogy a X. kongresz- szíus ..gazdasági kon^r^-szus” volt, hogy a Központi Bizottság tavaly novemberi — épp e napokban egyéves — határozata „gazdasági határozat”, s e széles körben hallható vélemények tagadhatatlanul a mindennapi gyakorlatra is rányomják bélyegüket. Az arányok jelentősége E sajátos, s nem minden veszély nélküli logika következménye, hogy — elhagyva a nagyon is szükséges idézőjeleket — jól politizálnak ott, ahol kiemelkedőek a beruházási eredmények; megvalósítják a párt politikáját ott, ahol növekszik a termelés, az értékesítés; ahol erősítik az anyagi ösztönzést... A dologi tényezőik árnyékában pedig mellékesnek tűnik a tudat, a szocialista demokrácia erősítésétől az ideológiai munkáig, a pártdemokrácia érvényesítésétől a szociális gondoskodásig. Politika és gazdaság természetesen nem választható el egymástól, de nem is szűkíthető le beruházási, termelési, bérezési számadatokra. A tudat, a közgondolkodás formálása nem oldható meg rendeletekkel. De forintokkal sem! Együtt jár a fejlődéssel Társadalmunkban — s ezt a párt X. kongresszusa nyomatékosan aláhúzta — létezA nők helyzete a családban A fiatal férjek segítenek Népfront-felmérés Pest megyében A Hazafias Népfront Pest megyei nőbizottságának irányításával a megye nagyobb községei és a városok nép- frontnőbizottságai átfogó felmérést készítettek a nők családon belüli életkörülményeiről. A népfrontaktívák mintegy négyszáz családtól kértek választ a kérdésekre. Tájékozódtak a nők munka- vállalásáról, szakképzettségéről, napi utazási idejéről. Választ kértek arra, hogy elégedettek-e jelenlegi munkahelyükkel, munkájukat hivatásnak, felkészültségüket kielégítőnek tekintik-e. Külön kérdéscsoport foglalkozott a családon belüli munkamegosztással, a nők műyelődési lehetőségeivel, a közéletben betöltött szerepével, végül a minden nőt közvetlenül érintő szolgáltatások helyzetével. A nőbizottságok a családok kiválasztásánál arra törekedtek, hogy betekintést nyerjenek minden réteg életkörülményeibe. A megkérdezett nők többsége dolgozó, s ezen belül is nagyon sokan 15—20 éve állnak munkaviszonyban. A bejáró dolgozók arra a kérdésre, hogy naponta átlagban mennyit utaznak, 1—2 órát jelöltek meg. Többé-kevésbé már ismert válasz kerekedett ki a szakképzettségre vonatkozó kérdésre is: a választ adó nők többsége szakképzetlen. Szorosan kapcsolódik ehhez a másik válasz is: nagyon kevesen vesznek részt szakmai képzésben. A választ adók nagy része elégedett jelenlegi munkájával. Ez részben jó, mert megfelelő munkakörülményekről tanúskodik, de a válasszal mégsem lehetünk elégedettek. Megoszlanak — méghozzá kor szerint — a válaszok a családon belüli munkamegosztásra vonatkozóan. Jellemzőnek mondható, hogy a fiatal családokban a feleség terhein a férjek is enyhítenek. az idősebb családokban azonban még dívik a „konyha az asszonynak való” szemlélet. Nem választható el ettől a problémától a nők pihenése, művelődése, szórakozása. Főleg a városokban adott a művelődési lehetőségek gazdag köre, ezekkel a lehetőségekkel azonban viszonylag kevesen élnek. A válaszadók mintegy kilencven százaléka a televízióban, rádióban találja meg szórakozását. Moziba mintegy harminc százalék jár. örvendetes választ adtak viszont a nagyüzemekben dolgozó nők: 80 százalékuknak van színházbérlete. A tsz-ben dolgozó asszonyok szinte kivétel nélkül azt írták, hogy nem olvasnak rendszeresen. Viszonylag sok nő vesz részt a közéletben, népfront- aktívák, tanácstagok, társadalmi munkát szervezők; égy- némelyikük talán túlzottan is sokat vállal magára. Megoszlanak a vélemények a szolgáltatásokról, a többség azonban elégedetlen vele. Még mindig nem az igényeknek megfelelő az áruválaszték, és gond van sok községben a nyitvatartási idővel is. Az áruválasztékkal kapcsolatos válaszokból kiderül, hogy nagyon sokan nem ismerik az áruházaikban kapható félkész és készételeket, vagy idegenkednek azoktól. Az „este főzök” válaszai többségében valóban a körülmények indokolják — kevés például az olcsó étterem — szerepe van azonban ebben a szokásnak is. A kölcsönzőkben a hagyományos cikkeknek bealkonyult, ugyanis szinte minden válaszadó hosszan sorolta a család birtokában levő háztartási gépeket. Már az eddig ismert válaszok, tapasztalatok nyomán is érlelődnek a megyei nőbizottságnál a megoldás különböző lehetőségei, a feladatok. A teljes anyag feldolgozása után a nőbizottság a megyei népfrontelnökség elé tárja az eredményt. D. G. nak ellentmondások, felbukkannak feszültségek. E feszültségek egy csoportját a Központi Bizottság 1972. november 14—15-i ülésének határozata megvilágította, útmutatást adott enyhítésükhöz, fölszámolásukhoz. Ugyanakkor senki nem töltött ki garancialevelet arra, hogy nem keletkeznek új feszültségek; ezek együttjámak a fejlődéssel! Miért, hogy mégis esetenként értetlenség, idegeskedés fogadja a választ váró kérdéseket, ingerült türelmetlenkedés az új alakot öltő, de a fejlődésből következő problémákat? Általánosságban senki nem vonja kétségbe, 'hogy a szocialista gazdasági és társadalmi berehdezkedés formálása — amint azt Kádár János, a Központi Bizottság tavaly novemberi ülésén elmondott zárszavában megfogalmazta — „nem lakodalmas menet, hanem besződség és munka, küzdelmek és örömök összessége”, adott esetekben, konkrét helyi viszonyok között ugyanakkor a cselekvést megelőzi a hosszas so- pánkodás, az óhajok ismételgetése, a meddő vita. A részletek fontossága Tavaly november óta intézkedések sorozata szolgálta a X. kongresszus határozatainak jobb megvalósítását. A március elsején végrehajtott központi bérrendezés például a megyében kilencvenöt vállalat, gyáregység 85 000 munkását, művezetőjét juttatta nagyobb alapórabérhez, tovább bővült a gyermekintézmények hálózata Pest megyében, valamelyest javult a lakásépítés ... a korábbinál több figyelem kíséri a munkások észrevételeit, javaslatait, a pártszervezetekben nagyobb az érdeklődés az ideológiai kérdések iránt... A Központi Bizottság ülése minden területen hatékonyabb munkára ösztönözött, s.az eredmények jelentősek, de kétségtelen az is, több területen a lehetségesnél lassúbb a haladás. Még mindig a kezdet kezdeténél tart az üzem- és munka- szervezési intézkedési tervek végrehajtása, csekély a gyártmányösszetétel változása, nem sikerült növelni a beruházási munka hatékonyságát, koncentrációját, a településfejlesztésben fönnakadásokat okoz az előkészítő munka alacsony színvonala, a közoktatás erősen érzi a tárgyi feltételek szegényességét — s mindez csak ízelítő a megyei gondokból, teendőkből. E részletek fontosságát az húzza alá igazán, hogy egyre inkább számon tartja — számon kéri! — azokat a széles nyilvánosság: csupán a tanácstagi jelölőgyűléseken, tavasszal, 190 ezer ember vett részt a településen belüli teendők megvitatásában. Megőrzött aktivitás Vácott, az ipari üzemek pártszervezeteinek tapasztalatai szerint a párt Központi Bizottsága tavaly novemberi ülése óta nem csökkent a politikai aktivitás a munkások körében, sőt érdeklődésük újabb kérdésekre terjedt ki. A megőrzött aktivitás legfőbb magyarázata az a következetesség, amellyel a párt e vezető testületé végrehajtotta és végrehajtotta a határozatában foglaltakat, azaz fogalmazhatunk ügy is, hogy a szavak és a tettek egysége. Itt azonban nem lehet megállni, mert már nagyon sokszor bebizonyosodott, hogy a dolgozó, az állampolgár számára elsősorban az a lényeges, amit helyben tapasztal. Ma éppen itt, életünknek ebben a rétegében sűrűsödnek a választ váró kérdések, a döntésre érett gondok. Ezért most leginkább a helyi, a sokat emlegetett „kispolitiká- nak” kell — cselekedetekkel és nem szavakkal! — bizonyítania, hogy nemcsak megértette a tavaly novemberi útmutatást, hanem a maga körében valóra is váltja azt. A lehetőségekhez mérten, de azokhoz képest maradéktalanul. Mészáros Ottó I A
