Pest Megyi Hírlap, 1973. november (17. évfolyam, 264-280. szám)
1973-11-17 / 269. szám
"”'&€ir4ap 1973. NOVEMBER 17., SZOMBAT KyjKusz Chequersi kandalló Pompidou elnök tegnap Angliába utazott, hogy Chequersben, az angol kormányfő vidéki rezidenciáján megbeszélést tartson Heath miniszterelnökkel. Bár a „kandalló melletti csevegésnek” minősített eszmecsere nagyrészt négy- szemközt zajlik, az elnököt Jo- bert külügyminiszter is elkísérte, aki pénteken délután Douglas- Home angol külügyminiszterrel együtt aláírta a La Manche-csatorna alatti alagút megépítésére vonatkozó szerződést. A KÉT KORMÁNYFŐ találkozója a jelenlegi helyzetben különösen nagy jelentőségű, s francia kormánykörökben arra számítanak, hogy Heath miniszterelnök a Közös Piac decemberi koppenhágai értekezletén erőteljesen támogatni fogja Pompidou elnöknek a közös piaci csúcsértekezletek rendszeresítésére irányuló javaslatát, amelytől Párizsban azt várják, hogy az majd meggyorsítja a • Közös Piac politikai egységének kialakulását. A FRANCIAK hangsúlyozzák: már csak azért is feltétlenül szükséges lenne a politikai egység terén az előrelépésre, mert a tervezett gazdasági és pénzügyi unió megvalósítása terén továbbra is nagy nehézségek vannak. Anglia gazdasági helyzete aligha engedi meg jelenleg a font sterling különálló lebegtetésének megszüntetését, ami előfeltétele lenne a gazdasági és pénzügyi unió hatékony működésének, ugyanakkor azonban a közéleti válság és az olajprobléma terén messzemenő azonosság mutatkozott az angol és a francia kormány nézetei között, s mindkét kormány szükségesnek tartja a közös piaci országok „politikai szolidaritásának” minél hatékonyabb érvényesítését. Francia kormánykörökben az elnök angliai látogatása előtt burkoltan értésre adta, hogy Pompidou elnök megértéssel viseltetik az angol gazdasági problémák iránt, ezen a téren nem akar nehézségeket okozni Heath miniszterelnöknek. Ennek fejében természetesen azt várja, hogy az angol kormány a koppenhágai értekezleten a francia álláspontot fogja támogatni a kisebb közös piaci országok, így Hollandia ellenvetéseivel szemben. Diplomáciai körökben bizonyosra veszik, hogy a „kandalló melletti csevegésen” szó esik a „közös európai védelem” problémaköréről is. Jobert francia külügyminiszter az elmúlt hónapokban ismételten utalt arra, hogy a közös piaci országoknak meg kellene szervezniük valamilyen formában a „közös európai védelmet”. Bár ennek az elképzelésnek részleteit nyilvánosan nem ismertették, a különböző burkolt utalások arra céloznak, hogy a francia és az angol atomerő magvát alkothatná egy újabb katonai csoportosulásnak, amely ugyan a NATO-ra támaszkodna, de elsősorban a Közös Piac égisze alatt jönne létre, ha majd kialakult a most szorgalmazott politikai egység a közös piaci országok között. LENGYELORSZÁG Növekvő nemzetközi szerep Minid élénkebben, súlyát és jelentőségét megilletően vesz részt a Lengyel Népköztársaság a nemzetközi politikai életben. Szinte egy hét sem múlik el anélkül, hogy valamilyen fontos külpolitikai esemény ne fűződnék Lengyelország nevéhez. A legutóbbi időkben például Varsóban fogadták Walter Scheel nyugatnémet külügyminisztert, hogy elősegítsék a Lengyelország és az NSZK között még fennálló problémák tisztázását. Néhány nappal ezelőtt Stefan Ojszowski, a Lengyel Népköztársaság külügyminisztere, római útja során felkereste Vatikánvárosit is, járt VI. Pál pápánál és a találkozó hozzájárulhat a Lengyelország és a Vatikán állam közti kapcsolatok rendezéséhez, fejlesztéséhez. Pénteken fejezte be néhány napos lengyelországi látogatását a Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkára vezette bolgár párt- és kormányküldöttség. A lengyel és a bolgár nép, a két párt s a két kormány közötti, amúgy is szívélyes, baráti viszony és szoros szövetség tavább mélyült e forró hangulatú látogatás nyomán. A jövő hét elején Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára száll repülőgépre, hogy hivatalos látogatást tegyen Belgiumban. Edward Gierek jól ismeri Belgiumot, Franciaországot, Nyu- gat-Európát: a két világháború közötti lengyel jobboldali, reakciós kurzus idején, a munkanélküliség és elnyomás éveiben a fiatal Gierek nyugat-európai bányákban és gyárakban dolgozott. Elindulása előtt Gierek üzenetet intézett a belga dolgozókhoz. Ebben hangsúlyozza: „Reméljük, a lengyel küldöttség látogatása országukban alkalmat nyújt arra, hogy megerősítsük szolidaritásunkat a haladásért s a békéért vívott közös harcban és megszilárdítsuk a lengyel és a belga népet összefűző hagyományos barátságot.” S ugyancsak ide tartozik egy másik pénteki hír: elindult Lengyelországból annak a különleges lengyel alakulatnak az első csoportja, amely az ENSZ közel-keleti békefenntartó erőiben teljesít majd szolgálatot. A különleges egységet a 6. légideszant- hadosztály katonáiból állították össze. Vietnam után — ahol velünk együtt Lengyelország is tagja a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottságnak, amely a tűzszünet betartásának ellenőrzésére hivatott, immár a második, hasonló jellegű, komoly bizalmi feladat: Lengyelország nemzetközi tekintélynövekedésének újabb bizonyítéka. v KOZEL-KELET Kedvező feltétetek a rendezésre Csütörtökön, az első napon a Nemzetközi Vöröskereszt gépei 26 izraeli sebesültet szállítottak Tel Avivba és 250 egyiptomit Kairóba. Ezzel egy időben az ENSZ békefenntartó erői átvették az izraeliektől a Kairó—Szuez országút ellenőrzését. E kétségtelenül kedvező hír sem feledtetheti, hogy ez a humanitárius szempontból mindkét fél számára természetesen nagyon fontos lépés csupán az első, a közel-keleti konfliktus rendezéséhez vezető hosszúnak ígérkező úton. A probléma nehézségi fokát egyaránt jól érzékeltetik a legutóbbi napok eseményei és az azok nyomán mindkét fél részéről elhangzott nyilatkozatok. Ismeretes, hogy a Biztonsági Tanács október 2-i tűzszü- neti felhívásában foglaltak gyakorlati megvalósítására Gamzi .és Jariv tábornokok többszöri találkozója után született meg a november 11-én aláírt hatpontos megállapodás. Végrehajtását az izraeli csapatok már másnap szabotálták, amikor'nem adták át a Kairó—Szuez országút ellenőrzését az ENSZ békefenntartó erőinek. Az izraeli parlament (kne- szet) ülésén pedig Golda Meir kijelentette: az izraeli csapatok soha nem vonulnak vissza az október 22—i tűzszü- neti vonalakra, mert ilyen vonalak nem léteztek, és ha mégis: ki tudná már azokat rekonstruálni. Nos, ha az izraeli tábornokok nem tudnák megállapítani, hol álltak csapataik az említett napon, akkor forduljanak segítségért az Egyesült Államokhoz. A CIA-hoz is közelállónak tartott Time című amerikai magazin november 12-i száma ugyanis közöl egy térképet, amelyből kiderül, hogy az izraeli csapatok október 22-én még nem ellenőrizték a Kairó —Szuez útvonalat. A szóban forgó területet a tűzszünetet | semmibe véve, kétnapos harc eredményeként foglalták el. Tévedés lenne azt hinni, | hogy ez csupán részletkérdés.: Egyáltalán nem az, hisz a BT 1 említett felhívása egyik legfontosabb pontjáról van szó, amit izraeli részről mindez- ideig nem voltak hajlandók teljesíteni. Ilyen körülmények között nem tekinthetők puszta fenyegetésnek azok a félhivatalos és hivatalos kairói megnyilatkozások, miszerint Izrael obstrukciós politikája a harcok kiújulásához vezethet. A harcok kiújulásának a veszélye kétségtelenül növekszik, ha a következő napok diplomáciai lépései nem hozzák meg a kívánt eredményt. Arab részről perdöntő lehet a november 28-ára Algírba összehívott arab csúcsértekezlet, amelyet a külügyminiszterek november 24-i kairói tanácskozása készít elő. Az arab országok eddig lényegében egységesek voltak mind a katonai akciókat, mind a különböző diplomáciai és gazdasági lépéseket illetően, legjobb példája ennek az Izraelt támogató országok ellen bevezetett olajembargó. A legutóbbi napok eseményei azt is igazolták, hogy az arab országok a Biztonsági Tanács határozatának csak akkor tudnak maradéktalanul érvényt szerezni, ha a jövőben is támaszkodnak a szocialista országok segítségére, egybehangolják cselekvésüket, most csak így kényszeríthetik ki a Palesztinái nép ügyét is szolgáló békés rendezést. A békés rendezéshez viszont az is szükséges, hogy az izraeli kormány belássa: a villámháborúk és az arabok fölött aratott könnyű győzelmek kora lejárt. Izraelnek annál is inkább meg kellene ragadnia a kínálkozó lehetőséget a békés rendezésre, mert a mostaninál aligha volt erre jobb alkalom a negyedszázados konfliktus történetében. Lényegében erre hívja fel a figyelmet a Pravdában most megjelent írás is. A cikkíró leszögezi, hogy „a közel-keleti helyzet minden bonyolultsága ellenére, ma kedvezőbbek a válság megoldásának feltételei, mint eddig bármikor”. Ez pedig elsősorban a nemzetközi légkörben — azon belül a szovjet—amerikai viszonyban — bekövetkezett pozitív változásoknak tulajdonítható. Kanyó András Furcsa „könyvvitel” K. Karagezjan, a Za Rubezsom című szovjet hetilapban kommentárt fűz a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentésevei foglalkozó bécsi tárgyalásokhoz. Cikkében rámutat: „Ha minden résztvevő realizmust és együttműködési készséget tanúsít, a bécsi tárgyalásokat olyan sikerek kísérik majd, amelyek nagy, pozitív befolyást gyakorolnak az európai helyzet fejlődésére”. A hírmagyarázó megállapítva, hogy a világ békeszerető közvéleménye üdvözölte a tárgyalások megkezdését, rámutat, hogy a dolog ilyen fordulata nem mindenkit örvendeztetett meg. Az utóbbi napokban a burzsoá sajtó egyes orgánumaiban cikkek és kommentárok jelentek meg teletűzdelve számokkal és diagramokkal, amelyek állítólag a Varsói Szerződés hadseregeinek mennyiségi és minőségi összetételét jelzik. A forrás természetesen a „legautentikusabb”: a londoni Stratégiai Tanulmányok Intézete, amely arról híres, hogy hosszú évek óta úgy manipulál a katonai statisztikával, ahogy az a NATO stratégiájának megfelel. Mi szükség volt arra, hogy a bécsi tárgyalások küszöbén nyilvánosságra hozzák ennek az intézménynek a „könyvvitelét”? — teszi fel a kérdést a hírmagyarázó, majd így válaszol: az egyedüli cél annak bebizonyítása, hogy ha valakinek csökkenteni kell a fegyverzetet, az a Szovjetunió, de semmiképpen sem a Nyugat. A jobboldali sajtó lármája távolról sem spontán rögtönzés — • folytatja a hírmagyarázó. Mint mindig, vezényszóra lármáznak, azok parancsára, akiket kétségbe ejt minden lépés a feszültség enyhítésének útján. Csupán egyfajta leszerelés felelne meg az ízlésüknek: a Varsói Szerződés egyoldalú leszerelése. Erre pedig hiába várnak. Céljaik világosak: megakadályozni a tárgyalásokat, útját állni az enyhülési folyamatnak. Figyelemre méltó, hogy a militarista kórusba ezúttal is bekapcsolódott Peking. Az Űj- Kína hírügynökség a bécsi tárgyalásokhoz fűzött kommentárjában „lelkiismeretesen”’ lemásolta a Stratégiai Tanulmányok Intézetének minden „számadatát” és ezzel együtt átvette az imperialista sajtó érveit is. íme, néhány szemelvény az Üj-Kína kommentárjából: „A Szovjetunió elhatározta, hogy bárhogyan is, de megőrzi a Nyugattal szemben jelenlegi katonai jö- lényét, Közép-Európában.” „A Nyugat az erők kiegyensúlyozott csökkentése mellett foglalt állást, hogy gyengítse a szovjet fél katonai fölényét”. Peking — állapítja meg Karagezjan — a burzsoá propagandisták állításait visszhangozva azzal rémisztget, hogy a bécsi tárgyalások sikere „még kiszolgáltatottabb helyzetbe taszítja Nyugat-Európát”. A Szovjetuniónak a bécsi tárgyalásokon elfoglalt álláspontjáról szólva a hírmagyarázó idézi a szovjet küldöttség vezetőjének, Oleg Hlesztovnak a szavait: „A szovjet küldöttség arra törekszik majd, hogy a tárgyalásokon kidolgozzák a konkrét döntéseket, és mi készek vagyunk más országok küldöttségeivel szoros kontaktusban munkálkodni e fontos cél eléréséért”. > A Csendes-óceáni országokról Indonézia, Malaysia, Singapore, Űj-Zéland és Ausztrália politikai és üzleti körei minidinikábib hangot adnak annak az óhajuknak, hogy bővítsék együttműködésüket a szocialista közösség országaival — állapítja meg a Pravdában Valerian Szkvorcov, a lap kommentátora. Marcos Fülöp-szigeti elnök is hangsúlyozta nemrég, hogy országa érdekelt a kereskedelem fejlesztésében a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. Mint a Pravda írja, az ázsiai és a csendes-óceáni országokban érdeklődéssel figyelik a szovjet ipar nagy' fejlődését. A Szovjetunióval való együttműködés mellett szól az Is, Sötétben a fény városa Az MOHER ajánlata közieteknek! Nagy választékban kaphatók AKKUMULÁTOROK az IMPORTALKATRÉSZ KERESKEDELMI ÜZLETÁG akkumulátor-részlegénél. Budapest XIII., Visegrádi u. 40. Telefon: 200-707. Egynapos tiltakozó sztrájkjuk idején tüntető felvonulást is rendeztek a francia kiskereskedők. a körülmény máris nyugtalanságot keltett a kormánykoalíció berkeiben. Könnyen lehet, hogy a „kihalt város” jelszóval meghirdetett sztrájk Giscard d’Estaing gazdasági és pénzügyminiszter helyzetét is megrendíti: ő hozta ugyanis az árrögzítő rendelkezéseket. Azt is szemére vetik, h 'az inflációs válság súlyos napjaiban nem hivatalában tartózkodik, hanem ehelyett Malájföldön tárgyal. A L’Humanité vezércikkében hangsúlyozta: az inflációért nem a kiskereskedőket kell hibáztatná, hanem a kormány gazdaságpolitikáját. hogy szovjet közreműködéssel, kölcsönösen előnyös alapon, több mint 400 gazdasági létesítményt építettek fel a harmadik világ országaiban, köztük az asszuáni gátat és a bh idai acélművet. Számos délkelet-ázsiai ország közvéleményét aggasztják azok a kedvezőtlen következmények, amelyekkel a gyarmati idők „hagyományos” partnereire való kizárólagos gazdasági orientálódás jár. A fejlett kapitalista országok által bevezetett kereskedelmi korlátozások, a valutáris- pénzügyi válság kiéleződései kedvezőtlenül hatnak Malaysia, a Fülöp-szigetek, Indonézia és Singapore gazdasági életére — írja a Pravda. Csupán a valutaárfolyamok megváltoztatása következtében az ázsiai és a távol-keleti országok 1972-ben egymilliárd dollár veszteséget szenvedtek. Ausztrália és Űj-Zéland széles látókörű politikai személyiségei szintén tudatában vannak, hogy szükség van a szocialista országokkal való gazdasági kapcsolatok bővítésére. Az ausztráliai és az új-zélandi kormány úgynevezett gazdasági nacionalizmusa bizonyos mértékig azt a törekvést tükrözi, hogy megszabaduljanak az erős külföldi monopóliumok gyámkodásától és olyan partnereket keressenek, amelyekkel az együttműködés igazán egyenjogú és kölcsönösen előnyös alapon fejlődhetne — állapítja meg a Pravda hírmagyarázója. , A Szovjetunió mindig kinyilvánította készségét arra, hogy széles körű gazdasági kapcsolatokat fejlesszen ki Ázsia és a csendes-óceáni térség minden államával. A Szovjetunió ezeket a kapcsolatokat a politikai enyhülés, a népek biztonsága gazdasági alapjának tekinti a térségben — írja befejezésül a Pravda. MEGKEZDTE munkáját ar Ecuadori Kommunista Párt IX. kongresszusa. HENRY KISSINGER, az Egyesült Államok külügyminisztere — aki világkörüli körútja során ellátogatott több közel-keleti országba, a Kínai Népköztársaságba. Japánba és Dél-Koreába —. pénteken a kora délutáni órákban visszaérkezett hazájába. *
