Pest Megyi Hírlap, 1973. november (17. évfolyam, 264-280. szám)
1973-11-11 / 264. szám
1973. NOVEMBER 11., VASÄRNAP nir jfccru i&Círlap 3E2E1S3E3 TJE c h n z x A GYAKRAN HALLANI BESZÉLGETÉSEK KÖZBEN, HOGY AZ UTÓBBI IDŐBEN MEGVÁLTOZOTT AZ IDŐJÁRÁS, AZ ÉVSZAKOK EGYRE INKÁBB EGYMÁSBA OLVADNAK ÉS ÍGY TOVÁBB. E HETI TUDOMÁNYTECHNIKAI- ÖSSZEÁLLÍTÁSUNKAT ÉPPEN EZÉRT a csillagászat és a meteorológia , VILÁGÁBÓL ÁLLÍTOTTUK ÖSSZE. Az éghajlat és az ember Különleges napteleszkóp Magaslégköri kutatás 1969-ben megkezdték a francia Űrkutatási Központ és az amerikai NASA közös programjának, az EOLE terv előkészítését. Lényege: az atmoszféra felső rétegében uralkodó légáramlatok mérése ballonok segítségével. 1971 utolsó negyedévében a franciák és az amerikaiak összesen 500 db 3,70 méter átmérőjű ballont bocsátottak fel. A héliummal töltött ballonok 3 kg-os műszerkosarában nan- elemmel táplált rádióadó működik. A ballonokat 12 000 méteres magasságban uralkodó, sok esetben 200 kilométeres sebességet is elérő légáramlatok sodorták. Ezeknek az áramlatoknak a sebességét, irányát kívánták a szakkörök pontosan megmérni, oly módon, hogy a keringő ballonokat rádió segítségével amerikai meteorológiai szatelliták „kérdezték ki”. A szatelliták állandóan . vették a ballonok rádiójelzéseit és továbbították a földi állomásokhoz. Ily módon az 500 légömb tartózkodási helyét, sebességét állandóan rögzítették a földi állomások. Az értékeket elektronikus számítógépek dolgozták fel. Mihail Budiko, ismert Le- nin-díjas szovjet tudós, a Vo- jejkov nevét viselő központi geofizikai intézet igazgatója, a földi éghajlat fejlődési törvényszerűségeit vizsgálja. Érdekes prognózisok fűződnek nevéhez, tanulmányozta az embernek az éghajlatra gyakorolt hatását. A Novosztyi szovjet sajtóügynökség tudósítójával folytatott beszélgetése során Mihail Budiko számos, az éghajlat változékonyságával kapcsolatos problémával foglalkozott. Újabb jégkorszak? — Mi okozza az éghajlat- változásokat? — Egyes földrajzi körzetek éghajlataira a földtengely hajlásszögének változása, valamint a kontinensek és az óceánok képződésé hat. Valamikor Nyugat-Szibéria például tengerszoros volt, a sarkvidéket meleg tenger mosta, és az északi vidékeken jóval melegebb volt. A Föld meteorológiai viszonyait a levegő hőmérséklete és páratartalma, a domborzati viszonyok és a napsugárzás határozza meg. Nagy vulkánikus kitörések után azonban a földre jutó napsugárzás csökkenhet: a földgolyót övező finom por akadályozza a napenergia továbbterjedését, csökkentve ezzel a földfelszín hőmérsékletét. 1968-ban obszervatóriumunkban összeállították a Föld termikus állapotának a bolygó visszaverő-képessége változásától függő modelljét. Ha a sugárelnyelés mértéke a Földön mindössze 1 százalékkal csökken, a bolygó átlagos hőmérséklete emiatt 5 fokkal lesz kevesebb. Ezzel egy időben az északi féltekén a jégtakaró terjeszkedni kezd dél felé. 1,6 százalékos napsugárzás-csökkenés eset-én a jégtakaró kritikus szélességi fokot ér el, majd az egyenlítő felé halad, eljegesítve az egész bolygót. A Föld egvszer már közel v°lt egy ilyen kritikus helyzethez — a maximális jegese- dés korszakához. Ekkor a jég mindössze 6 fokra állt meg a kritikus szélességtől. Óriás tükrös távcső Üj óriás távcsővel gazdagodott a csillagászok „fegyvertára”. Angol szakemberek rekordidő — 17 hónap — alatt elkészítették a világ egyik legnagyobb Schmidt-féle teleszkópját. A Schmidt-féle teleszkóp a tükrös távcsöveknek legkorszerűbb, csaknem hibátlan leképzést biztosító változata. Előnye a nagy látómező. Különleges kerámiaüvegből készült tükrének átmérője 183 centiméter. A teleszkóp súlya összes tartozékával együtt 31 tonna. Irányitását és működésének ellenőrzését az előtérben látható műszerpultról végzik. Az ausztráliai Siding Springs Obszervatóriumban állítják fel, hogy a déli félteke feletti égbolt vizsgálatában kiegészítse az északi égbolt kutatására épült híres kaliforniai JVIt. Palomar megfigyeléseit. E teleszkópóriás az igen távoli galaxisok tanulmányozására is alkalmas. Szmogelőrejelzés — Ez a jelenség tehát fenyegeti a földi civilizációt? — Nem. Én nem látom any- nyira sötétnek a jövőt. Ezen hipotézisek valóra váltásához több negatív tényező egybeesésére van szükség, aminek a valószínűsége nem nagy. Az igaz, hogy az éghajlat változását vizsgálva nem vettük figyelembe az ember tevékenységét, ami ellenkezőleg — emeli bolygónk hőmérsékletét. — Hogyan hat az ember az éghajlatra? — Az ember már az ókorban, amikor pusztítani kezdte az erdőket, hogy vetésterülethez jusson, megváltoztatta az éghajlatot. A növénytakaróval nem védett talajt a napsugarak jobban felmelegítik, ezért nedvességtartalma csökken. Észrevehető hatást gyakorolnak az éghajlatra a talajjavító munkák, a mesterséges öntözés, amely jelentős mértékben csökkenti a földfelszín és az alsó légrétegek hőmérsékletét. Öfmilliárd tonna füst A mocsaras területek kiszárítása az öntözéssel ellenkező hatást gyakorol a környékre. Nem közömbös az éghajlat szempontjából a nagy víztárolók jelenléte sem. A víztárolók kiegyenlítik a domborzati egyenetlenségeket, így fölöttük a szél sebessége még a nyílt mezőkhöz képest is többszörösére nő. Az erdőtelepítés, köztük a mezővédő erdősávok gyengítik a homokviharokat és helyben tartják a hótakarót. Nem teljesen világos a széndioxid gáz hatása a légkör termikus állapotára. Egyedül a kőszén elégetése körülbelül 5 milliárd tonna széndioxid gázt juttat a légkörbe, emelve a levegő hőmérsékletét. Az utóbbi 60—80 évben a széndioxid mennyisége a légkörben 10—15 százalékkal nőtt. Ha a növekedés ilyen ütemben folytatódik, nagymértékben befolyásolhatja az éghajlatot. Ma az ember által létrehozott összes energiaforrás teljesítménye eléri az egyrnil- liárd kilowattot és az energiatermelés évente további 5—6 százalékkal nő. Ha ez ilyen tempóban megy tovább, körülbelül 200 év múlva a termelt energia összmennyi- sége eléri a Föld által elnyelt napsugárzásét. Szabályozott időjárás — Tehát nem a bolygó lehűlése, hanem sokkal inkább felmelegedése várható? — Igen, ebben az esetben már konkrétabb prognózisok is készíthetők. Az obszervatóriumban készített számításokból kiderül, hogy az energiatermelés növekedési ütemének megtartásával és a fölös hőmennyiség bolygónkon hagyásával átléphetjük azt a Föld számára érvényes ,,hőküszöböt”, amikor a légkör hőmérséklete gyors emelkedésbe kezd. A bolygónkra jutott, illetve a termelt hőmennyiség egyszázalékos növekedése a sarkvidékek jegének erős olvadását okozhatja. A sarkvidék felmelegedése hőmérséklet-emelkedést okoz a mérsékelt égövben és egy sor vidéken megváltozik a csapadék eloszlása is. Néhol jótékonyan emelkedik a hőmérséklet, máshol túl nagy lesz a hőség. — Mit válasszunk? — Az éghajlat ésszerű szabályozását. Nem lehet pasz- szív szemlélőként' maradnunk, mert ez komoly következményekhez vezethet. Mégpedig nem valamikor, hanem még a mai nemzedékek életében. Egyeztetett javaslatokat kell kidolgozni az emberi tevékenység minden fontos területére, beleértve az éghajlatot. Az energetika fejlesztésének tervezését nemzetközi alapon kell folytatni. Majna-Frankfurt „szmogellenes mintaváros” lesz az NSZK-ban. Megkezdte működését egy „szmogriasztó állomás”. Automatikusan működő jelzőberendezések mérik — Frankfurt közelében összesen hét — a szmog érkezésének előjeleit, s a jeizések leolvasása lehetőséget nyújt a hatóságoknak, «hogy idejében óvintézkedéseket tegyenek. Klímaváltozások és a történelem Milyen volt földünkön az időjárás az évszázadok távlatában? Ez a kérdés nemcsak a meteorológusokat, geológusokat, de a történészeket is izgatja. Számos történelmi esemény alakulása ugyanis a szakértők szerint részben időjárási tényezőkkel magyarázható. Az egyik ilyen kérdés, amely régóta foglalkoztatja a történészeket: mi lehet annak az oka, hogy a vikingek, ezek az ügyes és bátor hajósok, viszonylag hirtelen felhagytak hódító útjaikkal azokon az európai és észak-atlanti vonalakon, amelyeken történelmük büszke, dicső lapjait megírták? Napjainkban radioaktív izotópok segítségével vissza lehet pörgetni az elmúlt évszázadok időjárási viszonyait földünkön, és pontosan meg lehet határozni a jegesedési és az enyhébb időszakokat. A kutatók szerint a sarki és az egyenlítői vidékek hőmérsékleti különbsége az elmúlt századokban is döntően befolyásolta a széljárási viszonyokat. Sarki jégminta-vizsgálat ok során az oxigén izotópjai arányából ki tudják számolni azt a hőmérsékleti különbséget, amely a jéghegy keletkezésekor a sarkvidék és az Egyenlítő vidéke között fennállt. A jégkorszakokban ez a különbség 20—25 százalékkal volt nagyobb, mint az enyhébb periódusban. Másrészt a kutatók azt is megállapították, hogy az elmúlt évszázadokban, amikor a sarkvidékeken melegebb volt a hőmérséklet, akkor ezekben a korszakokban kisebb volt a hő- mérsékleti különbség az Egyenlítő és a sarkvidékek között. A szakértők ebből többek között azt a következtetést vonják le, hogy a múltban földünkön a melegebb korszakokban enyhébb volt a széljárás, mint a hidegebb időszakokban. Ezt a feltevést egyébként geológiai példák is alátámasztják. A jégkorszakkokban keletkeztek az erősebb széljárások következtében a homokdűnék és a lösz- képződmények. A Góbi-sivatag és Ausztrália sivatagos dűnéit a jégkorszakokra vezetik vissza. Grönlandi jégminták vizsgálatai szerint a 12— 13. századbeli felmelegedés után következett földünkön az a kisebb jégkorszak, amely megszakításokkal a 19. századig tartott. Ebben a hidegebb időszakban megváltoztak a klímaviszonyok, és valószínű, hogy a megnövekedett szélerősség és a változó széljárás késztette arra a vikingeket, hogy felhagyjanak hódításaikkal, tengeri portyáikkal a jól bevált útvonalakon. A napkitörések és napfolttevékenységek tanulmányozására az utóbbi években egyre nagyobb súlyt helyez a csillagászat. Részben azért, mert az űrutazásokkal kapcsolatban ismerni kell a napkitörések várható következményeit, részben pedig pontos felderítésre várnak a naptevékenységeknek a Föld élővilágára gyakorolt hatásai. A megfigyeléseket a Föld körüli pályán keringő objektumokról és földi — speciálisan erre a célra épített — kutató- állomásokról végzik. Ez utóbbiak sorában az egyik legkorszerűbb az Üj-Mexikó államban (USA), 2804 méteres tengerszint feletti magasságban, az Alamogordo-hegységben létrehozott napkutatási intézet. A napkorongra szegeződő teleszkóp 111 méter hosszú, amiből 42 méter a képen látható, föld feletti toronyban, 69 méter a föld alatti, függőleges aknában helyezkedik el. A teleszkóp különlegessége, hogy belseje légüres. Erre a teleszkópban megjelenített kép stabilitásának fokozása érdekében van szükség. Az optikai rendszer óriási — 11 tonna tömegű „higanycseppre” támaszkodik, hogy rázkódás nélkül követhesse a Nap mozgását. A teleszkópot magába foglaló tornyot kívülről hővisszaverő fehér festékkel vonták be és falaiba vizet cirkuláltató csőrendszert építettek a belső hőmérséklet szabályozhatósága érdekében. Az idő pénz A meteorológia kétféle módon vehet részt abban a nagyszabású gazdasági harcban, amit az ember folytat a természettel. Egyfelől igyekszik megmondani, hogyan alakul az időjárás, másfelől megkísérli befolyásolni a természetet. James McQuigg neves amerikai meteorológus számtalan példával bizonyította, hogy többi között a pontos meteorológiai előrejelzések milyen fontos szerepet töltenek be a gazdasági életben. Paradox dolog: minél fejlettebb egy gazdaság, annál inkább függ az időjárástól. A természet szeszélyei ugyanis igen költségesek, ha a pénzügyi beruházásokról van szó. Egy példa: az Atlanti-óceánon áthaladó hajók útvonala. Ezeknek az útvonalaknak a meghatározása körülbelül any- nyiba kerül, mint egy közepes tonnaűrtartalmú tartályhajó félórányi útja. Ha a meteorológiai előrejelzés révén ez az út 4—12 órával megrövidíthető, máris jelentős mennyiségű pénz takarítható meg. Obszervatórium a Szuharovaja toronyban A 'XIX. század előtt Oroszországban működött csillagászati obszervatóriumok története sokáig kívül esett a tudományos kutatások körén. Ezt a hiányosságot pótolta most be a leningrádi V. Csenakol. Sikerült az archívumokban értékes iratokat felkutatnia és tanulmányoznia a múzeumokban őrzött régi csillagászati műszereket. Ezek a dokumentumok arról tanúskodnak, hogy Oroszországban az első obszervatóriumot holmogorszki Afanaszij érsek alapította 1692—1696-ban. A holmogorszki csillagászoknak már rendelkezésére álltak nyomtatott és kézzel írott csillagászati könyvek, valamint néhány műszer is. Az első olyan orosz obszervatóriumot, amelyben már nagy tudósok fordultak meg, Moszkvában, a Szuharovaja toronyban létesítették, nem sokkal azután, hogy ugyanott 1701-ben megalapították a híres matematikai és navigációs iskolát. Az intézmény megalapítója Jakov Brjusz, a nagy tudós, aki Nagy Péter korának kiemelkedő egyénisége volt. A Szuharevaja torony 64 méter magas épülete alkalmasnak bizonyult csillagászati műszerek elhelyezésére. Az 1711. és 1725. közötti években pedig Alekszandr Mensikov, I. Péter fegyvertársa építtetett a kor színvonalához képest gyönyörűen berendezett obszervatóriumot oranienbaumi kastélyában. Az orosz csillagászati intézmények történetében minőségileg új fejezet kezdődött a pé- tervári tudományos akadémia 1729. évi megalapításával, amikor is szükségessé vált az ország hatalmas területeinek feltérképezése, hogy kielégíthessék a rohamosan fejlődő tengerhajózás igényeit. A pétervári tudományos akadémia, amelyet a XVIII. század negyvenes éveiben mindenütt a leg gazdag abban felszerelt és legjobban dolgozó obszervatóriumok egyikeként ismertek, 1747. decemberében egy tűzvész során teljes egészében megsemmisült. Popov, Kraszilnyikov, Grisov professzorok és adjunktusok igen sokat dolgoztak, hogy minél hamarabb helyreállítsák az intézményt és visz- szaszerezzék régi hírnevét. Az elmúlt idők orosz csillagászatának kutatói részletesen értékelik végül Mihail Lo- monoszovnak, a XVIII. század nagy orosz tudósának asztronómiai tevékenységét is. I