Pest Megyi Hírlap, 1973. november (17. évfolyam, 264-280. szám)
1973-11-27 / 277. szám
Kft MCCt Et KMiríap 1973. NOVEMBER 27., KEDD Tornyai-tárlat Szentendrén Az alföldi festők egyik legkiemelkedőbb művészegyéniségének, Tornyai Jánosnak szentendrei képeiből vasárnap kiállítás nyílt a városi művésztelep galériájában. A neves festő utolsó teremtő szakasza a szentendrei művésztelepen töltött néhány hónaphoz kötődik. A kiállításon szereplő 30 festmény, amelyeknek témáját a szentendrei művésztelep adta,^ Tornyai János festői életművének méltó lezárása és ki- teljesedése — mondotta többek között a tárlatot megnyitó beszédében Barcsay Jenő Kossuth-díjas festőművész. A hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum anyagából rendezett kiállítást januárig tekinthetik meg az érdeklődők. hogy néhány, már nem létező foglalkozást is bemutat, s mellékeli a munkaeszközöket is. Befejeződött a munkás színjátszók országos találkozója Vasárnap befejeződött Tatabányán a munkás színjátszók első országos találkozója. Az amatőr együttesek három napig tartózkodtak a bányászvárosban, ezalatt mindenütt telt ház előtt szerepeltek, és nagy közönségsikert arattak. Hogyan dolgozzon egy népművelő? Írott szabályok ma még ezt nem mondják ki, nem igazítják útba. Pedig a népművelői hivatás korántsem olyan könnyű munka, mint azt egyesek hiszik. Segítséget várnak A gödöllői járásban már hagyomány, hogy minden esztendőben összehívják a pályaTV-FIGYELO FŐVÁROSI SZÍNHÁZI ESTÉK Eladott menyasszony Vígopera-bemutató a Déryné Színházban AZ OPERA MESÉJE szokványos vígoperai történet a szegény lányról — akit szülei gazdag vőlegényhez akarnak kényszeríteni —, s hasonlóképp szegény szerelmeséről, aki végül, sok bonyodalom és félreértés után mégis elnyeri választottja kezét. Smetana üde, friss zenéje, a cseh nép harsogó életöröme, vidám dalai s a lírai szerelem ellenpárjaként színpadra állított kedvesen groteszk, vígjátéki figurák jelenléte együttesen avatja az operát igazi remekművé. A Déryné Színház lelkes vígopera-társulata ezúttal különösen magasrendű feladatot teljesít; az értékes muzsikát kisvárosokba, eldugott falvakba „házhoz” viszi, de ezenfelül a budapesti közönség számára is hozzáférhetővé teszi, mert az Eladott menyasszonyt operaházunk évek óta nem állította színpadra. A minimális számú előadógárda igazi lelkesedéssel, bámulatos ügyszeretettel szolgálja a nemes célt, s lelkes, avatott szakemberek munkája nyomán igazodik a darab az ádott színpadi és zenei lehetőségekhez. Az Eladott menyasszony — hasonlóképp a színház előző nagysikerű vígopera- bemutatóihoz — nem sínylette meg az átdolgozást, sőt, minden változtatás a közönség és a zene egymásratalálását segítette. Csemer Géza átdolgozásában a recitativókat kedves, szellemes szövegrészek helyettesítik, a nyitány és a zenekari közzenék alatt eleven, hangulatos pantomimszerű táncbeté- tek érzékeltetik a cselekmény, s a kórusrészekben a szereplők állandó aktív részvétele feledteti, hogy a szerző művét jóval nagyobb művészgárdának szánta. Meglepő, hogy a szólisták, kórustagok és a tánckar összlétszáma majdnem azonos a színlapon felsorolt közreműködőkével; aki az egyik jelenetben a nép soraiban énekel, táncol, az a következő képben szólista, de egy- egy művész két-három — legtöbbször egymástól teljesen eltérő karakterű — szerepben is színrelép. A RENDEZŐ Kertész László üde, friss játékossággal mozgatta szereplőit a tenyérnyi színpadon, Sostarics Zsuzsa hangulatos díszletei között. Orosz István karmester lendületes vezényléssel keltette életre Smetana nagyszerű muzsikáját, s biztos kézzel fogta össze zenekarát és a sokrétű feladatot ellátó énekeseket. A kamarazenekari átdolgozás Németh Amadé munkáját dicséri, a jelmézeket Rimanóczy Yvonne tervezte, a koreográfus Barta Judit. AZ ELŐADÁS legátütőbb egyénisége Vajda Dezső, akit a korábban bemutatott vígoperákon kívül elsőrangú prózai alakításokban is -láthattunk Karaty házasségközvetítő szerepét elementáris humorral keltette életre. A címszerepben jól érvényesült Kálny Zsuzsa kellemes figurája és szép, kulturált énekhangja. Korrekt, megbízható partnerre talált a Jancsi szerepét alakító Iván József személyében. Németh József sok színnel, humorral játszotta az ütődött gazdag fiú, Vencelke szerepét, Küldi Rita bájos, eleven figurájára két szerepben is felfigyelhettünk, Esmeralda táncosnő szerepe mellett a kisinast is ő alakította. Szintén két szerepet játszott Bordás Dezső; egyéniségéhez méltó feladatot főképp a cirkuszigazgató szerepében kapott. Elismerést érdemelnek a többi szerepek alakítói is; Szele Margit, Nagy Miklós, Fehér Edit, Virágh Rezső, valamint Németh Hajnal, Magasházi István, Nagy János és Katyori Attila. Korda Ágnes Líra és epika, zeik Zoltán a televízió legtöbbet foglalkoztatott költője. Szombaton „lírai riportban” találkoztunk vele ismét. A találkozó igazolta, amit eddig is tudtunk: Zelk nemcsak azért népszerű, mert versei könnyen, első hallásra, egyszeri olvasásra befogadhatok, hanem azért is, mert nagyon szoros kapcsolatban vannak a közönséghez mégiscsak közelebb álló epikával. Minden Zelk-vers valamilyen epikai momentumra, élményre, mozzanatra épül, valami kis történetre, eseményre, tragédiára vagy csak a tragédia lehelletére, de mindenképpen elbeszélésre. A lírát ebből bontja ki, ebből „emeli fel”, ahogyan — mint a szombati riportból megtudtuk — Babits megállapította Zelk egyik versének értékelésében. Bizonyos hát, hogy amikor a tévé Zelk-verseket mutat be, nem távolítja, hanem közelíti nézőit a líra világához; kétségtelen, hogy ezt nem minden mai költő esetében lehet elmondani. Közelített a szombati riport is: ez volt legfőbb, legnagyobb értéke. Emberek a pincében. 1944 telén a budapestiek pincékbe szorultak. Fenn tombolt a háború, lenn az emberek éltek — ha visszafogottan, megnyomorítottam sanyarga- tottan is. A pincevilág különös és szokatlan körülményei között is folytatták azt, amit odafönn kezdtek, a mélyben is karakterük, jellemük szerint cselekedtek, éreztek és gondolkodtak. Akkor is, ha egy eltévedt ló megmentéséről, és akkor is, ha egy katonaszökevény bújtatásáról volt szó. Az emberek a pincékben is éltek. Ezeket a kegyetlen időket állítja elénk, a maga bizarr ellentmondásaival, Déry Tibor 1945-ben írt novellasorozata, az Alvilági játékok. A televízió Dömölky János kissé nyers rendezésében vasárnap este tűzte műsorára a híres novellákból készült filmet. A tévéváltozat, sajnos, nem tudott a novellák magasságába emelkedni. Jóformán csak a sztori, a puszta történet közvetítésére volt képes. Déry írásainak különös és erőteljes atmoszférája — mondhatjuk úgy is, a lényeg — szinte majdnem teljesen kimaradt a filmadaptációbóL ö. L. kezdő népművelőket valamelyik jól működő művelődési házba, Ma a gödöllői járás, de talán a megye legjobban működő művelődési háza a bági. Érthető, h^ ezúttal itt adtak egymásnak randevút a járás pályakezdő népművelői. Az egésznapos megoeszélésen nem volt formaság. Földiák András, a járási hivatal művelődés- ügyi osztályának népművelési felügyelője egyből a tárgyra tért: mire kérnek választ, miben várnak segítséget a fiatalok? — Január elsején kerültem Ikladra — kezdi a beszélgetést Rosenberger Józsefné, a klubkönyvtár vezetője. — Hozzánk tartozik Domony is, ahol egy kihelyezett klub működik — s bemutatja a mellette ülő Berták Máriát, aki-" a domonyi klubot vezeti, ez év júliusa óta. — Hogy mire jutottunk eddig? — kérdezi — Ikladon asszonytánccso- port és vegyeskórus, ifjúsági klub és ifjú házasok klubja működik. — Odaát Domonyban — veszi át a szót Berták Mária — a Napsugár színjátszóegyüttes, az asszony kórus, a tánccsoport és az ifjúsági klub jelenti pillanatnyilag a kulturális élétet. Miből telik? — És Versegen mi a helyzet? — teszi fel a kérdést Bagó József, a bagi művelődési központ igazgatója Véber Gábornak, aki augusztus óta vezeti az új vérségi klubkönyvtárat. — Van két tánccsoportunk, asszonykórusunk, ifjúsági klubunk és beategyüttesünk, meg egy fotoszakkörünk. É most van alakulóban az irodalmi színpad. — Valahogy így kezdtem én is — mondja Bagó József, aztán beszámol arról is, mire jutottak az eltelt évtized alatt —, hét művészeti csoport, tizenhét szakkör, öt tanfolyam és két klub; ebben összegezhető pillanatnyi munkánk... — És ki biztosít pénzt mindezek működtetéséhez? — szinte egyszerre teszi fel a kérdést Rosenberger Józsefné, Berták Mária és Véber Gábor. — 392 000 forintra terveztük idei költségvetésünket. Ebből az állami támogatás mindössze kilencvenezer forint... — És teljesíthető ez a majd négyszázezer forintos költség- vetés? — kérdezi kissé hitetlenkedve Véber Gábor. — Hogy állunk pillanatnyilag? — fordul Bagó József szintén pályakezdő klubvezetőjéhez, Sápi Ilonához, aki július óta végzi ezt a munkát. Néhány perc alatt elkészül a napra kész pontos számvetés. — Az idei bevételünk: 534 560 forint. Ezzel szemben a kiadás: 466 621 forint. Jelenleg 67 939 forintunk van a bankban... Nem csoda Érthető, ha ezt követően órákon át arról faggatják a fiatalok Bagó Józsefet, mi a bagi „csoda” titka. Mert számukra egyelőre még csodaszámba illő, ha egy művelődési intézmény nyereségesen gazdálkodik, s nem is akármilyen művészi program mellett! Mert itt a huszonnégy működő csoport a bizonyság rá: tartalommal telített a művelődési központ szinte minden. órája. A késő délutáni órákig tartó beszélgetésen sok hasznos tapasztalattal gazdagodtak itt Bagón a fiatalok. , Prukner Pál Új albumok, művészettörténet Képzőművészeti lapozgató A képzőművészeti irodalom igen gazdag választékú és mutatós kiadványokkal jelentkezett e hetekben — immár némileg hagyományosan is. A téli könyvvásár, a karácsony előtti időszakban ugyanis a tapasztalatok szerint megnövekedett könyvvásárlási igényen belül különösen növekvő a kereslet a művészeti albumok iránt. Bizonyára erre is gondolt a Corvina Kiadó, amikor KARÁCSONY A MŰVÉSZETBEN címmel reprezentatív albumot jelentetett meg 45 nagyméretű, színes táblával. Ezekhez tömör műelemzéseket is ad bevezető tanulmányában Jajczay János, mintegy ismeret- terjesztő feladatot is betöltve, hiszen — mint írja — „szimbolikus jelentőségű tárgyak, jelképes gesztusok seregestül találhatók a régi századok életében”, amelyeket napjaink más műveltségen felnőtt embere már kevéssé ért meg. Nagyon hasznos tehát az a törekvés, hogy részletes ismertetést nyújtson a kötet szerkesztője, előszóírója ahhoz: miről is van szó ezeken a képeken. Így válik teljesebbé és mélyebbé az a műélvezet, amelyet az album lapozgatása jelent, kezdve egy VI. századi mozaikképtől Maidbretschnek Sümegen látható XVIII. századi lírai hangvételű freskójáig. A művészettörténet forrásaihoz vezet (mint a Corvina Kiadó Németh Lajos által szerkesztett sorozatának összefoglaló címe is jelzi) A FESTÉSZETRŐL című kötet, amelyet az emberi kultúra történetének egyik legkiemelkedőbb alakja, Leonardo da Vinci eredeti művének, a Trattato della pittura-nák hű fordításaként (Gulyás Dénes munkája) kapunk kézhez. Tulajdonképpen a festészet szenvedélyes védelme ez. A művész hevesen vitázik benne a korabeli nézetekkel és a művészetek közül a legkiemelkedőbb helyre a festészetet teszi, mint amely a legegyetemesebb értékeket képviseli, hiszen megérthető- sége korlátlan, nem függ a nyelvtől, a nemzetiségtől, maradandóan és utánozhatatlanul képes megragadni a valóság elemeit Álláspontja igazolására az érvek egész sorát vonultatja fék Tudományos alapossággal, precizitással, néhol az elmélyült elhivatottság, a meggyőződés tüzessé- gével vitatkozik, miközben fokozatosan kirajzolódik a zseniális művész ars poeticája. A könyv második része a festészet ábécéje, felölelve mindazt, amit e művészeti ágban tudni kell és érdemes. Foglalkozik a festészet minden momentumával: a vonalaktól, a pontoktól kezdve a színeken, fényhatásokon, alakokon át az anyagokig, a technikáig, az emberi test anatómiájáig. Rajzok, ábrák világítják meg a mondanivalót, amelyet végül illusztrál a nagy alkotó néhány jelentős művének fényképe is. Múlt századokba visz egy másik, kisebb album is KORAI FRANCIA FESTÉSZET címmel, a nemrég elhunyt, nagy tehetségű művészettörténész, Lajta Edit kiváló tanulmányával. A kötet 48 egész oldalas, színes képe a francia művészet sajátos három évszázadát reprezentálja. Azt a kort, amelyben az Európát lázba hozó új stílus, a reneszánsz előtt o gótikus festészet nagy alkotásai születtek, létrehozva számosat az egyetemes művészet máig nagy alkotásai közül. E festmények a XIII. század derekától a XVI. század elejéig egyben a francia történelem legviharosabb évszázadaiban, az egységes Franciaország kialakulásának véres eseményei idején jöttek létre, élvezve a válságok ellenére is virágzó ország lehetőségeit, mecénásainak támogatását. Évszázadokat ugorva tartjuk a kezünkben a Corvina újabb kötetei közül a magyar képzőművészet három rendkívül érdekes egyéniségének egy-egy albumát EGRY JÓZSEF emlékének, művészetének áldoz az a kötet, amely — jelzés nélkül is — mintegy része a Szőnyi Istvánról, Bernáth Aurélról, Czóbel Béláról megjelent korábbi hasonló kötetek sorának. Aligha kell ma már a festészet iránt kicsit is érdeklődőknek bemutatni Egry József munkásságát, amely fontos helyet foglal el századunk első felének magyar művészetében, s amelynek igazi értékéire csak az utóbbi két évtizedben figyeltünk föl igazán, széles körű ismertetéssel és megbecsültetéssel. A bevezető tanulmány Láncz Sándor tollából a művész életútjának és művészi törekvéseinek, szociális é„ alkotó elhivatottságának egyaránt találó megrajzolása. A kötet 24 egész oldalas, mély érzelemvilágú képén is nyomon követhetjük a mintegy összegező megállapítást, hogy Egry József művészete alakulásában „két tényező játszott szerepet: a társadalom változásai, a társadalom elnyomottjai iránt érzett elkötelezettségének tudata egyrészt, a természethez való vonzódása másrészt”. GROSS ARNOLD különleges helyet foglal el a mai magyar grafikában. Rézkarcai sajátos meseviláguk, részletgazdagságuk ellenére is meglepően kitágult világot képviselnek. Ugyanakkor minden alkotását meghökkentő gro- teszkség szövi át, szinte nyelvöltö- gető modorban. Ebből a „szép és groteszk, lírai és ironikus” művészetből — mint Körner Éva írja kísérő tanulmányában — nyújt át a kiadó tizenkét rézkarcot. Hangulatukat, mondanivalójukat legjobban talán a művésztárs, a költő, Weöres Sándor értette meg, e sorokban fejezve ki: „Nézd! a ház / mint a felhő, fényt cikáz, / mozdul, mint a barna-béka, / vele mozdul az árnyéka, / és belőle alvó lelkek / párolognak, légbe kelnek / a kéményből, mint a füst, / az ereszről, mint ezüst — / száll a kövér Vaskos néni, / deszka-vékony Vígláb néni, / és köröttük nagy sereg / libben, szökken, hempereg". SCHAAR ERZSÉBET nevét pedig valójában 1965-ben tanulta meg a szélesebb tárlatlátoga'ó közönség az akkor megrendezett székesfehérvári kiállításán. Akkor azonban szinte egy csapásra nyilvánvalóvá lett, hogy rendkívül erős, önálló művészegyéniség. Mintegy félszáz művének nagyméretű reprodukcióját kapjuk most egy kötetben, amelynek előszavát Európa- hírű költő, Pierre Emmanuel, a Francia Akadémia tagja írta. Ezt követi Beke Lászlónak, a Magyar Tudományos Akadémia művészet- történeti kutatócsoportja munkatársának tanulmánya, amelyben a műalkotásokat taglalja és az egyetemes művészeti fejlődés távlataiba illeszti. A képzőművészetek iránti megnövekedett érdeklődésnek összefoglalóan tesz eleget A MAGYARORSZÁGI MŰVÉSZET TÖRTÉNETE című kétkötetes, vaskos mű, amelynek létjogosultságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy most az ötödik, javított és bővített kiadásban kellett megjelentetni 17 év leforgása alatt. Az első kiadás ugyanis még 1956-ban került ki a nyomdából — ugyancsak a Corvina gondozásában —, majd a kutatások és feltárások újabb eredményeinek megfelelően bővült és némileg módosult az évek és az újabb kiadások folyamán. Igen praktikus szerkezeti változást is megvalósítottak a szerkesztők a negyedik kiadásnál, amelyet követ ez a mostani is, mégpedig azzal, hogy szövegkötetre és képkötetre tagozódik. Magát a művészettörténetet az első kötet tartalmazza, a legszükségesebb 32 színes képtáblával és számos ábrával, a korszakokat végig reprezentáló nem csekély képanyagot, 848 fekete-fehér reprodukciót pedig külön kötet foglalja magába. Nyolc fejezet vezet végig a hazai művészettörténeten: a románkor, a gótika, a reneszánsz, a barokk, a reformkor, a kiegyezés kora, a századforduló és a két világháború közti időszak művészetéből alakul így ki végül is egységes, összefüggő ismeretanyag. A mű természeténél fogva a lexikális, ismertető jelleg dominál, teiVnészetesen nem nélkülözve a szükséges értékelő megállapításokat sem. Az ú.j kiadás kegyelettel adózik Fülep Lajos emlékének — közölve két korábbi előszavát is —, aki a mű előző kiadásainak szellemi irányításában jelentékeny részt vett, szerkesztőtársaival. Bercsényi Dezsővel és Zádor Annával együtt. S. B. I í * „íme, így élnek a budapestiek” — ez lesz a címe annak a kiállításnak, amelyet 1974— 75-ben rendez a budapesti Történeti Múzeum. Amint dr. Horváth Miklós, a, múzeum főigazgatója elmondta, ez a nagy téma három részre oszlik majd. Kettőnek a feldolgozására 1974-ben, a harmadikra pedig 1975-ben kerül sor. A tárlatokat kizárólag tárgyakból kívánják összeállítani, amelyekhez csupán kiegészítőül szolgálnak majd a fotók. A kiállítás bemutatja a főváros látóit a napi munkában, otthon és szórakozás közben. 1974-ben íz üzemben, hivatalban töltött időről, illetve az otthoni életről készült tárlatot üdvözölhe- ;ik a múzeumlátogatók. A munkát szemléltető anyag ér- iekessége lesz egyébként, i ■ A fővárosiak élete Bevezetés a népművelésbe Tapasztalatcsere Bagón
