Pest Megyi Hírlap, 1973. november (17. évfolyam, 264-280. szám)
1973-11-27 / 277. szám
1973. NOVEMBER 27., KEDD 5 Eredmények, gondok Háiézatfej’esztés, orvosi rendelő Alsóráedibesi Alsönémedi lakosainak száma feltehetően már a jövő esztendőben ötezer föllé emelkedik, s a településből, az egykori faluból — a lélekszámú illetően . — nagyközség lesz. Ez önmagában is mutatja, hogy különösen nagy gondot kell fordítani az emberekkel való törődésre, a kereskedelmi, az egészségügyi hálózat, az életkörülmények javítására, fejlesztésére. Új iskola terv meg A harmadik ötéves időszakában kezdődött egy nyolctantermes iskola építése, s 1972-ben adták át a kész épületet. Az iskolának tornaterme és jól felszerelt konyhája is van. S miután az oktatási körülményeket nagymértékben javító — de még így sem teljesen megoldó — építkezésre nem volt elég pénze a községnek, a fennmaradó költségek fedezésére bankhitelt vettek fel. így az iskola miatt a negyedik ötéves terv első két évének, 1971—72- nek községfejlesztési összegeire nem számíthattak. Mint annyi sok más helyütt, Alsónémediben is gond a vízellátás. 1969-ben készült ugyan tanulmányterv, azonban többre nem, csak a víz- szerelési helyek Kijelölésére futotta az erőből. Nem csoda, hiszen a vízellátás végleges és elfogadható módon való megoldása tízmillió forintba kerülne. Sikerült viszont — a korábbi esztendőkhöz hasonlóan — az idén is fejleszteni a település villanyhálózatát. A A Vörös Hadsereg erdő tizenhat házból álló, tanyaszerű települése villanyhoz juthatott. Másfél kilométer hosszúságú vezetékbővítést részben NI-M-, részben saját erőforrásból fedeztek. Pinceklub — összefogással Járdát és csatornát az elmúlt években nem építettek Alsónémediben. Utat is csak 1971- ben — állami erőforrásból. A kereskedelmi hálózatot az Alsónémedi és Vidéke ÁFÉSZ üzemelteti. Az iparcikkellátás jó, gond viszont a ruhakínálat. Az egyetlen holt nem tudja kielégíteni az igényeket. Á szolgáltatással nagyobb probléma nines, a Dabasi Járási Szolgáltató Szövetkezet több üzletet is tart fenn, és a kisiparosok — hatvanan vannak — jó része is szolgáltatással foglalkozik. Nagy gondot okoz, hogy a faluban nincs művelődési ház. A helybeli fiatalok most a község KISZ-szervezetének segítségével pinceklubot építenek, melyet hamarosan birtokba is vehetnek. A mozi is látogatott, népszerűségnek örvend, annak ellenére, hogy ki- lencszáz televíziókészülék van a községben. A könyvtárban hatezer kötet könyv- várja a művelődni vágyókat. Három év múlva Nem felel meg az egézség- ügyi normáknak, még inkább nem az igényeknek a két orvosi rendelő, melyek felújítására (az orvoslakásokkal együtt) még a negyedik ötéves terv idején sor kerül. A rendelők zsúfoltak, bérelt házban működnek, ezért megnyugtató, hogy a legsúlyosabb gond — különösein ami a gyermekszakrendelőt illeti — még ebben a tervidőszakban megoldódik. Kiválasztották a telket, s rövidesen megkezdődik az építkezés. Az új egés^ségházat úgy tervezték, hogy a későbbiek során bővíteni is lehessen. K. J. Profilok, műanyaghói A PEMÜ budakeszi üzeme 15 éve működik, évi 8 millió forint értékben gyárt műanyag profilokat és exírudál műanyagcsöveket. A dolgozók — 20-an vannak — többsége nő. Ezeknek az asszonyoknak nagy segítség, hogy lakóhelyüktől nem kell messzire utazniok a munkahelyükre. A képen: Juhász Sándorné töltőszálat extrudál. Ékes János felvétele KULTÚRÁK TALÁLKOZÁSA Római kori villa a szentendrei falumúzeumban Két kultúra találkozásának lehetnek tanúi azok az érdeklődők, akik Szentendrére, az épülő skanzenbe ellátogatnak. Ugyanis az idén az archeológusok ezen a területen egy római kori villa maradványaira bukkantak. Ulcisia Castra — ez volt neve a római korban a Szentendre helyén állt dunai limes egyik katonai táborának. Ez védte az erődített határvonal egyik fontos átkelőhelyét a Barbari- kum felé, és a völgyek nyílásánál szabaddá váló utat a provincia belsejének irányába. E tábor katonaságát és a táboron kívül élő családtagjaikat látták el mezőgazdasági termékekkel a tábor körzetében, a művelhető területeken létesült villagazdaságok. A jelenlegi ismeretek szerint ezek kisebb vagy közepes méretű (20- szor 10—40 méter kiterjedésű) gazdaságok közé tartoztak. A lelet Az eddigi feltárások azt mutatják, hogy a most megismert épületegyüttes ezeknél jóval nagyobb kiterjedésű, észak— déli irányban mintegy 60, kelet—nyugati irányban 'pedig 80—85 méter. A most folyó ásatások nyomán egyelőre csak a villa kiterjedését, alaprajzát és építési periódusait szeretnék meghatározni nagy vonalakban, melyeket a következő évek ásatásai még módosíthatnak. FELÉPÜLT AH(ÍZA?r^ NEM ERI KÁR, te az első vendeg az Épület és Háztartási Biztosítás A lakó- és egyéb gazdasági rendeltetésű helyiségek egy nagyméretű (30-szor 13 méteres), nyugati és északi oldalán peristyliummal fedett oszlopos folyosó által övezett központi udvar déli és nyugati oldalán helyezkednek el. A víz be- és elvezetését szolgáló ólomcsővezetéket és csatornákat az archeológusok a központi tér keleti felének déli részén tárták fel. Az ólomvezetéken a rómaiak a közeli forrás vizét vezették az épületekbe. A tégla- és kőcsatornák a villa keleti oldalán húzódó patak völgyébe vezették el a szennyvizet. A lakószobákat és a fürdőt padlófűtéssel melegítették: „T” alakú kőoszlopocs- kák 10 centiméter vastagságú kőlapokat tartottak, s erre még 4—8 centiméter yastag terraz- zóréteget húztak* így a mai melegpadlóhoz hasonló padlózatot nyertek. A szobák falát színes freskókkal díszítették. A régészek találtak márványt utánzó töredékeket és olyanokat is, melyek a szivárvány minden színében tündökölnek. A hétköznapi élet tárgyi anyaga azonban igen szerény: kevés kerámiatöredék, néhány érem és vasszögek árulkodnak az egykor pezsgő életről. Érdekességnek számít azonban, hogy a már említett központi tér falát igen mély, 80—120 centi- méteres alapozással készítették, ami nagyon magas felmenő falakra utal. A következtetések A régészeti kutatások azt mutatják, hogy a limes menti táborok között épített villák nem készültek erődszerű falakkal. Ugyanis barbár támadások ellen nem kellett védekezniük, mivel közvetlen közelükben katonai állomások sorakoztak. A most megindult feltárás során azonban erődítésre utaló jelleggel is találkoztak a kutatók, melyek feltételezik a villa erődszerű használatát is. Az itteni földrajzi adottságok a római kori időkben stratégiai szempontokból is előnyösek voltak. ... Mint említettük, a jelenleg rendelkezésre álló adatok pontos és megmásíthatatlan vélemény alkotására még nem elegendőek, valószínű azonban, hogy a többi villához hasonlóan ez az épületegyüttes is a II. század második felében épült. Még kisebb épületekkel lehet számolni, melyeket a III. század elején építettek hozzá, illetve akkor építhették ki egésszé. Feltételezhető, hogy legutolsó fázisában erődnek használták. A korábbi épületek csatornáit kövekkel tömték el, lebontott, leomlott falakból újabbakat építettek, melyek kisebb, jobban védhető területet zárnak közre. A Duna felől érkező úttól — ma is ez az országút — széles árokkal védték a bejáratát. Az árok és a belső fal közötti szakaszon több nyílhegyre, dárdahegyre bukkantak a kutató kezek. Mi lesz a sorsa? Szép és érdekes múzeumi együttes alakulhatna ki, ha az épület teljes feltárása után néhány, arra érdemes részlete bemutatásira kerülhetne. így a látogató elé tárulna a kétezer évvel ezelőtti gazdag római polgár fejlett lakáskultúrája és a magyar paraszti életforma kevésbé fejlett, de szép és változatos emlékanyaga. K. J. „Hévízgyörk. Kis falu Pest ■ megye északkeleti részén, a gö- j döllői járásban, félszáz kilo- i méternyire a fővárostól. Lakói j sokszor hívták fel magukra az ország figyelmét. Jelentős szerepük volt az itt élő kommunistáknak az 1919-es aszódi megmozdulásokban, a kartali Schossberger báró birtokainak 1919. március 18-án történt önkényes elfoglalásában. Olyan falu ez, ahol a földért, a kizsákmányolás megszüntetéséért és az új emberi élet megteremtéséért évszázadok óta küzdenek az emberek” ... így kezdődik az a másfélszáz oldalas szociográfia, amellyel dr. Bazan István hévízgyörki iskolaigazgató első díjat nyert a közelmúltban a megyei honismereti pályázaton. Disszertáció vo’t — Tulajdonképpen falum termelőszövetkezetének, a Dózsának írtam meg a történetét — kezdi a beszélgetést a barátságosan berendezett kicsiny irodában. — Ez volt doktori disszertációm is ez év nyarán a szegedi József Attila Tudományegyetemen. Hogyan jutottéi az ötholdas hévízgyörki parasztember fia a Summa cum laude diplomáig? Sokan jártak be hozzá hasonló életutat az elmúlt negyedszázadban. A négy polgári elvégzése után került 1947-ben a pesterzsébeti Misztótfalusi Kiss Miklós népi kollégiumba. Aztán a Lenin Intézet következett, ahol filozófia tanári diplomát szerzett 1955-ben. Akkor lett pártmunkás az aszódi járási pártbizottságon... — Falunk termelőszövetkezete 1950-ben, egy nappal karácsony előtt alakult — fordítja vissza a beszélgetést a másfélszáz oldalas tanulmányra. — Ez elsősorban négy nagyon lelkes, becsületes ember munkájának volt az eredménye. Ma is tisztességgel emlegetik a nevüket ebben a faluban. Plock Pál 1919-es párttag, aki a Tanácsköztársaság idején vöröskatona volt. Tas- nádi Mihály az 1945-ös földosztó bizottság elnöke, Erdélyi János UFOSZ-, majd DÉ- FOSZ-titkár, és Pokorádi Mihály. Tizenöt taggal alakult meg akkor a szövetkezet, amelynek első elnökévé Erdélyi Jánost választották ... A faluhoz kötődve i Hogy honnan tudja mindezt I ilyen pontosan? I — Néhány hónappal a szövetkezet megalakulása után engem választottak meg a községi pártszervezet titkárává ... Négy esztendővel ezelőtt került vissza szülőfalujába, miután a filozófia tanári diploma mellé megszerezte a szegedi egyetemen a történelem- tarí&rit is. 1970-ben kinevezték iskolaigazgatónak és megválasztották községi csúcstitkárnak. Akkor jutott arra az elhatározásra, hogy doktori disz- szertációjának témájául faluja s azon . belül is a termelőszövetkezet történetét választja. Két hosszú esztendő munkája ez a másfélszáz oldalnyi kötet. — Nem volt könnyű hitelesen visszapergetni az elmúlt két évtized történetét. Annak ellenére sem, hogy itt születtem, közöttük éltem s ma is nagyon sok szál fűz a gazdasághoz. A feleségem SZTK- ügyintéző és személyzetis a termelőszövetkezetben, Mihály bátyám gyalogmunkás, János bátyám pedig brigádvezető. Ha sok álmatlan éjszakájába is került, amíg kibogozta a gyakorta egymásnak ellentmondó emlékezéseket, vállalkozása sikerrel járt. Bizonyság rá a doktori cím és a megyei honismereti pályázat első helyezése is. p. PGödöllő címere Nem sok olyan város van, amelynek ne lenne címere. Gödöllő azonban városnak még fiatal, egyelőre tehát nem rendelkezik vele. Tanácsa most tervbe vette, hogy 1976- ra .megrajzoltatja, akkor lesz ugyanis tízesztendős évfordulója annak, hogy Gödöllő város lett és az ünnepségen már címere is szerepel. Hogy mit tartalmaz, egyelőre még nem tudni. Egyetemi város, állattenyésztési és állategészségügy} központ, egyre fejlettebb az ipara is, erdeje teli vaddal, a címerrajzolónak van tehát elég jelkép, amiből válogathat. S bizonyára a tízéves jubileumi ünnepség idejéig azt is elhatározzák, hogy milyen színű legyen a város zászlaja, aminek közepére ráhímezik az újonnan választott címert. Már csak a Sanyi fiáoan bízott, ő volt hozzá a leghűségesebb. A gimnáziumot tanulta, ahogy manapság monuani szokás, levelező úton, mégis kitartott mellette a juhhodály- ban. A töDbi gyerek bezzeg, ki mérnök, ki teennikus lett valahol az ország túlsó felén. De ez az egy, a legkisebb, a Sá- nyi, ez más a többinél. Igaz, két hónapja lesz lassan, hogy nincs mellette, behívták katonának, de, ha leszerel, úgyis visszajön mellé a juhokat őrizni, meg továbbtanulni azt a gimnáziumot. Pedig ott bent is turkálják a Sanyj fiút, mert mikor bent volt nála látogatóban a debreceni laktanyában, akkor saját fülével hallotta, hogy vissza akarják tartani tartalékos tisztnek, és fegyvermestert faragnának belőle. Na, olyan nincs. Nem fogják tőle <»lrabolni az egyetlen hűséges Sanyi fiút. Hogy is mondta az a gyerek?: — Öreg, ha leszerelek. visszajövök, nem hagyom el se magát, se a nyájat. Mert olyan jó macával itt kint a pusztában. öreg az országKi fúrt meg?... út. Pedig már hatvanadik évét tapossa. De hát a juhászember sose öregszik meg. A juiL. mindig fiatal marad. A sírba is fiatalon száll még kilencvenéves korában is. Bogár, a kis, fekete puli széleset vak- kantva nagyot kerül. Biztosan a birkákat tereli az az ' okos állat. Kiles a hűvös kunyhóból, kikiált a pulinak: — Eriggy az elejire, teee! — De lám, nem a birkák után rohan az, hanem valamiféle piros autó elébe. Nagy porfelhőt csap a masina, ahogy közeledik búgva-erőlköd- ve a poros dűlőúton. Na, nézd már. tán- csak nem a Sanyi fiú jön? Az autó a kunyhó bejáratához kanyarodik. Két ember száll ki belőle. Az egyiket mindjárt felismeri: Karikás Berci, miközben nyújtja a kezét: — Üjjék be, Sándor bátyám az ótóba, mert mátul fog- vást én váltom fel. — Engem? Az öreg visszahőköl. A másik érkezett, az aktatáskás is megszólal: — Felhősi elvtársnak be kell jönni velem az állami gazdaságok megyei igazgatóságához. Arról van szó, hogy a juhászati előadónkat felrendelték egy évre Pestre, s magára gondoltunk, hogy helyettesítse. — Én-e ? Hászen nincs meg nékem ahhoz az uskolám, öcsém! — Felhősi bátyám, hiába van másnak iskolája, ' de nincs annyi gyakorlata. mint magának. Négy ven évi szolgálat nagv idő, s aztán ... majdcsak belejön az irányításba. A titkárnője elvégzi az adminisztrációt ... Bizony, itt nincs apelláta. Menni és menni kell, mert azt mondja: megköveteli a társadalom, a népgazdaság. Hát ki is csordul egy könnycsepp, ahogy távolodik az a szép legelő, a juhhodály, meg a Bogár puli, rá az egész puszta, á szétterülő határ. Mégiscsak negyven éven át állt itt helyt. Felkerül odahaza a fehér ing, fekete ünneplő ruha, fényes csizma. A megyei igazgatóságon már félkör alakban várják a dolgozók. Innen is, onnan is elhangzik egy-egy beszéd: szeretettel köszöntjük körünkben Felhősi elvtársat... hasznosítsa sokáig élettapasztalatát a juhászati előadói székben ... Az igazgató is sok sikert kíván a jó munkához. Aztán odasúgja: — Na, Sándor bátyám, most már maga is mondjon néhány jó szót. Ugyan mit mondjon. Csak áll sápa- dozva. Legszívesebben kiszaladna innen a hűvös szobából, ki a rétre, a pusztába, a birkák, meg a Bogár puli mellé. Ki innen. Mért kellett őt idehozni ? Nem fogja itt a hely. Valamit mégiscsak mondani kellene. Az igazgató is mosolyog rá nagybíztat- va. Megköszörüli a torkát, s valósággal kiömlik belőle a gondolat: — Elvtársak! Csak ... annyit mondjanak meg ... kinek nem tetszett a képem, hogy... ide behoztak a hodály- ból? Ki fúrflneg... a pusri-han? Dénes Géza f I I A krónikás
