Pest Megyi Hírlap, 1973. november (17. évfolyam, 264-280. szám)
1973-11-25 / 276. szám
1973. NOVEMBER 25., VASÄRNAP 7 Ceglédi nyárak Messze földről Ócsára... Pusztai szikesektől a hegyvidéki régióig Pest megye — 34 védett érték Az országban nyilvántartott 299 természeti értékből 34 Pest megyében található. Messze földről sokan látogatnak hazánkba, hogy felkeressék a híres ácsai turjánost, amely Alföldünk legősibb képződményei közül való. Legismertebb részei az úgynevezett Mádencia erdő és Nagyerdő, területük 191 ha. Különösen tavasszal megkapó és hangulatos, amikor üde színben pompázik a vegetáció, s egyes virágok, mint például a kankalinfélékhez tartozó békaliliom, valóságos virágszőnyeget képeznek. A nálunk nagyon ritkán előforduló lápi csalán is megtalálható itt. A- tocsogós területen kialakult növényzet éles ellentéte — ami egyben a sajátos szépséget is fokozza —, hogy a turjánokat körülvevő homokos dombokon az Alföld jellegzetes homoki flórája fejlődött ki. A turjánosban élő kurtakigyó, a parlagi vipera már csak alig néhány példányban lelhető föl. Madárritkaságai: a póli, réti füles bagoly, hamvas réti héja. A fölfedező Kitaibel A turjánostól nem messze egy jellegében merőben más, de tudományos fontosságát tekintve nagyon jelentős terület található: a Csévharaszt melletti 105 hektáros nyárfás-bo- rókás, a Duna—Tisza közi homokterületek jellegzetessége. A lágyszerű növények között legjellemzőbb a tartós vagy pótharaszti szekfű (Dianthus Diutimus), az Alföld e bennszülöttjét Kitabiel Pál itt fedezte fel először. A területen néhány éve a Nemzetközi Biológiai Program keretében, az ELTE Növényrendszertani és Növényföldrajzi Tanszékének irányításával, folyik kutatómunka. Tájának különlegessége és szépsége mellett tudományos és ismeretterjesztési szempontból is figyelmet érdemel a Csepel-sziget egyik-másik vidéke — főleg a fennmaradt folyómenti ártéri ligetardők és szigetek —. Kiskunság szikes pusztasága, amely sok hasonlóságot mutat a nevezetes hortobágyi pusztákkal. Egy része még ma is őrzi a jellegzetes pusztai pásztorélet hagyományait. a külterjes állattartás formáit. A még érintetlen pusztai kömvezet Pest me- gve jelentős, védendő természeti értékei közé tartozik. Ciklámen és pillangó Feltétlenül érdemes megismerkedni a vácrátóti arborétummal és botanikus kerttel. A 24 hektáros park, amelynek megteremtéséhez Jámbor Vilmos kezdett 1872-ben, 1950 óta van a Magyar Tudományos Akadémia kezelésében. Rendkívül gazdag növényanyaga, impozáns méretű fái, a nagyszerű színhatásban összeválogatott fenyők és lomblevelűek minden évszakban sajátos hangulatot árasztanak. A turisták, természetbarátok jól ismerik a főváros és a Dunakanyar, a Pilis és a Börzsöny forrásait és szikláit, a barlangokat, sőt azt a kevés ritka helyet is. ahol Nyugat- Dunántúl közismert kedves és illatos virága, az erdei ciklámen is megtalálható. (Ezek a virágok az egykori kolostor- kertekbe ültetett példányok utódai.) Kevesebben tudnak arról, hogy Foton a Somlyó hegy területe is védett. Az itt élő növényvilág ritka pillangóknak nyúlt életteret. Ősmészárszék a barlangban A barlangok közül feltétlenül említést kell tenni a pilis- szentlászlói Kőfülkéről, amelyből a madeléni ősember kőeszközein kívül sok taránd szarvascsont került elő. (Föltehetően e kőfülkében zsige- relték az elejtett vadat.) A megye természetvédelmi értékei közül csak néhányat, valóban a legjellegzetesebbekről eshetett szó írásunkban, hiszen ez országrész változatos vidékei — az alföldi szikesek-, tői a hegyvidéki régiókig — gazdag növény- és állatvilág élőhelyéül szolgálnak. Fölbe- csülhetetlen értékű ez a kincs, amit megőrizni elsősorban a Pest megyeieknek kell. Kopasz Margit Panaszkodik kócsag a bagolynak Természetvédelmünk múltja, jelene A természeti erők törvény- szerűségeinek, összefüggéseinek, egymásrahatásának elmélyült tanulmányozása, egyre jobb megismerése vezette rá az embert a természet szépségeinek, ritka alkotásainak megbecsülésére, megvédésére és fenntartására. A természet értékei — a természetvédelem tárgyai — azok a földtani alakulatok (hegy, szikla, barlang stb.) és vizek (forrás, vízesés, mocsár, tó, láp), valamint azok a növények és növénytelepítések (növényfajok, egyes fák, facsoportok, fasorok, erdők, parkok, arborétumok), amelyek tudományos szempontból — ritkaságuk vagy különlegességük miatt — értékesek. Azok a vadon tenyésző állatfajok, amelyek hasznosságuk vagy különlegességük miatt oltalomra érdemesek, vagy amelyeket a kipusztulás veszélye fenyeget. Olyan területek és tájrészek, amelyek tájképi jellegzetességük, vagy kedvező természeti tulajdonságuk miatt különösen jelentősek. Az első törekvések Hazánkban a figyelem először a levegő vándorai, a madarak felé irányult. A madár- védelem első megnyilatkozását Csokonai Vitéz Mihály 1790- ben megjelent egyik dialógusában találjuk: a kócsag azon panaszkodik a bagolynak, hogy a tollbokrétás kalapdivat miatt rakásra ölik őt és a gémet. Az ősi fák védelmében a múlt század közepén Széchenyi István hallatja szavát „ ... hol százados lombosok zöldéinek, meggondolni és most, most gondolni meg, amíg nem késő ..., hogy ledöntvén a százados csert, csak századok adhatják azt ismét tökéletes épségben vissza”. A természet általános védelme kiterjed a természetes táj képének a védelmére is, amire először Franciaországban Napóleon idejéből találunk példát. A festői szépségű fon- tainebleau-i erdőt még az 1800-as évek elején kivonták az erdőgazdálkodásból, hogy azokat minden időkön át változatlanul fenntartsák. 1872-ben az Amerikai Egyesült Államokban megalapították a világ első nemzeti parkját, a híres Yellowstone Nemzeti Parkot. A 867 ezer hektáros területre nem engedték a betelepülést, hogy csodaszép gejzírjeit, meleg vizes .forrásait, szép tájait, geológiai alakzatait, valamint teljes növény- és állatvilágát megmentsék a jövő századok emberei számára. Hazánkban az 1879-ben életbeléptetett erdőtörvény az első hazai jogszabály, amely — legalábbis az erdőterületeken — a természetvédelmet szolgálta, s egyúttal a természeti értékekre is ráterelte a figyelmet. Herman K)ttó, a kiváló természettudós érdeme, hogy a társadalommal elismertette a madárvédelem fontosságát. Az 1883. évi vadászati törvény az énekesmadarakat minden időben, sok madárfajtát pedig a költés idejére védelembe vett és a vadászati tilalmakról szóló rendelkezéseivel és büntető- szankcióival először biztosította a madarak oltalmát. 1893-ban a madárvédelem szolgálatának ellátására megalakították a Magyar Ornitho- lógiai Központot, amely jelenleg Madártani Intézet néven működik. A törvények erejével A század elején több természetvédelmet elősegítő rendelet látott napvilágot. Kaán Károly 1909-ben megírta „A természeti emlékek l fenntartása’’ című könyvecskéjét, amelynek Pótharasztpuszta, borókás alapján aztán összeírták a természet megőrzésre érdemes kincseit. Az első világháború után a tudomány művelői és a természetbarátok ismét szorgalmazták a természet értékeinek megmentését. A Magyar Tudományos Akadémia 1926- ban megbízta Kaán Károlyt — aki a természetvédelemnek akkor már negyedszázada ismert szakírója öß fáradhatatlan harcosa volt — egy természetvédelemről szóló összefoglaló mű megírására. Az 1931-ben megjelent „Természetvédelem és természeti emlékek’’ című könyv máig is a természetvédelem alapvető munkája. Mindmáig időszerű megállapítása: a természet védelmét és a védett értékek fenntartását törvényen alapuló kormányzati intézkedésekkel, a természet védelmét ellátó szervezettel (hatósággal) és sokoldalú társadalmi tevékenységgel lehet csak biztosítani. A ma is érvényes, korszerű természetvédelmi jogszabályt 1961-ben alkották meg. A 18/1961. számú törvényerejű rendelet létrehozta az önálló természetvédelmi főhatóságot, az Országos Természetvédelmi Hivatalt. 1971-ben új végrehajtási utasítás jelent meg, a 12/1971. sz. kormányrendelet, amely az elsőfokú természetvédelmi hatósági jogkört a megyei tanácsok mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályaira ruházta. Az országos jelentőségű természeti értékeket, tájvédelmi körzeteket, nemzeti parkokat az Országos Természetvédelmi Hivatal, a nem országos jelentőségű értékeket a megyei (megyei jogú városi, fővárosi) tanácsok végrehajtó bizottsága nyilvánítja védetté, gondoskodik védelméről és fenntartásáról. Terület, körzet, nemzeti park A természet védett értékeit három csoportba osztjuk: természetvédelmi terület, tájvédelmi körzet, nemzeti park. Csaknem 300 természeti értéket tartunk nyilván, amelyből három a tájvédelmi körzet: Tihany, Badacsony, Mártély. Az első kettő közismert. S Mártély? A Tisza ártér egyik szép szakasza Csongrád megyében, Hódmezővásárhely határában. Első nemzeti parkunk a Hortobágy, felbecsülhetetlen értéket képvisel. Európában egyedülálló töretlen látóhatár, a szikes pusztai növénytársulásai, madárvilága, a pusztai pásztorgazdálkodás. A Hortobágy egyúttal a madárvonulás nemzetközi érdeklődéssel kísért állomása, óriási „repülőtere”. A természetvédelmi területek közül csak nyolcat nyilvánítottak zárttá. Valamennyi madárvédelmi terület, amelyet a költési és fiókanevelési időben senki sem látogathat, az év többi részében is csak kutatás és oktatás céljából, mert különben a féltve őrzött madarak elhagynák a nyugalmas vidéket. ' Ütköző érdekek? A magyar természetvédelmi jogszabályok — a világon egyedülállóan — minden barlangot és 22 madárfaj kivételével minden madarat védenek. A barlangok védelméhez nem kell külön védetté nyilvánító határozat, mert minden barlang - felfedezése pillanatától kezdve a természetvédelem oltalma alatt áll. A természetvédelem ma az egész világon szükségszerű, mert az egyre rohamosabb ipari fejlődés eltüntetheti mindazt, amit a természet évszázadok-évmilliók alatt hozott létre. Gazdasági érdekek ütköznek meg tudományos, esztétikai érdekekkel. A mi társadalmunkban, szocialista termelési viszonyok között az ellentét nem szükségszerű és nem feloldhatatlan, mert a társadalmi és a nép- gazdasági érdek nem lehet ellentétes. Legtöbbször a nép- gazdasági érdek hangzatos csomagolásába burkolt egyéni, vagy vállalati (csoport) érdek ütközik a természetvédelemmel. Magyarországon adott a természet védelmének az a két alapvető feltétele, amelyet az államhatalom biztosíthatott: a jogszabályok és a hatósági szervezet. Ám a természet értékeinek megoltalmazása még nem közügy. Igen nagy feladat áll még előttünk: a természet- védelem társadalmi alapjának megteremtése, mert csak a társadalom egészének összefogásával valósítható meg a természet számos oly értékének megvédése, ami ha elpusztul, többé elő nem varázsolható. Keszthelyi István T E C H N I K A E HETI TUDOMÁNYTECHNIKA ÖSSZEÁLLÍTÁSUNKBAN A természetvédelem HAGYOMÁNYAIRÓL, IDŐSZERŰ TEENDŐIRŐL SZÁMOLUNK BE ÍRÁSBAN ÉS KÉPBEN OLVASÓINKNAK. A természetvédelem emblémája Szurdokvölgy, Garancsi-tó, Róka-hegy... Ritkaságok szigetei Az elmúlt két évben örvendetesen megemelkedett — csaknem elérte a százat — az úgynevezett természetvédelmi bejelentések száma: magánemberek és intézmények tájékoztatták a megyei természet- védelmi bizottságot olyan értékekről, amelyek védelmet érdemelnek. Az egyik legszebb, legértékesebb ilyen védendő terület a Máriaremete-Szur- dokvölgy. A táj, geológiai képződményei sajátos mikroklímája és növényei Európa-hí- rűvé váltak. A völgy természeti ritkaságok lelőhelye, meredek mészkőfalai helyenként 130 méter magasak, barlang- rendszerében a régészek 13 kultúrréteget tártak fel, a kőkorszaktól a középkorig. Csodálatosan szép, ma még érintetlen tájegység a Tinnye község határában fekvő Garancsi-tó és szubalpin jellegű környéke. A tó mikróflórája és faunája máris felkeltette az európai és a tengerentúli biológusok érdeklődését. A tájvédelem teendői közé tartozik Üröm község területén a Kálvária-hegy, a Róka-hegy és az Ezüst-hegy összképének és növénytakarójának megóvása, s ugyancsak fontos a Kisszénás és Nagyszénás-hegység védelme. A bizottság figyelmét hegyvidéki területek mellett az alföldi megyerészek számos olyan területére hívták fel, amit az utókor számára meg kell őrizni. Ezek közé tartozik az Albertirsa határában található meredek falú, kövestalajú Dolina-völgy, s különlegesen értékes növényei. Oltalmat érdemel a dabasi járásban az a 30 hektár nagyságú ősborókás terület, amelyen feketefenyő, hazainyár, borókafenyő, nagyon szép moha- és gyepszint — egyedülálló növénytársulás — található. A Táborfalva község határában lévő Madaras-tó mintegy 52 hektár vízfelülettel, 17 hektárnyi nádasával és partvidékével a vízimadarak ezreinek ad fészkelőr és élőhelyet. A ma már ritkaságszámba menő vízimadarak csak abban az esetben maradnak meg a területen, ha az továbbra is háborítatlan otthont nyújt számukra. A hegyvidék és az Alföld után egy pillantást vessünk a folyók területére. A Dunán sok olyan apró sziget található, amelyeken szinte a természet ősi állapotát menthetjük még meg. Ilyen védelmet igénylő szigetek, vagy félszigetek a Szentendrei-szigethez tartozó Martuska-sziget, a Paradicsom-sziget, Révész-sziget, vagy a Pap-sziget., Területükön kipusztulóban lévő állatok és növények találhatók, s védett madarainak fészkelőhelyei. A bejelentések között egyéb tájegységek, körzetek védelme is szerepel, akadnak, akik csak egy idős fa, nevezetes növény, vagy állatfajta védelmét kérik. A természetvédelmi bizottság folyamatosan kivizsgálja, hogy valóban egységnek vélhe- hető természeti értékről érkezett-e jelzés — mint a fent említett esetekben is — s ha ez bebizonyosodik: határozatban mondja ki védetté nyilvánítását. Balázs István A képeket Pietsch René készítette. Tó a vácrátóti arborétumban 1 É V
