Pest Megyi Hírlap, 1973. november (17. évfolyam, 264-280. szám)

1973-11-25 / 276. szám

Ptíl *i£C <b?ús°iap 1973. NOVEMBER 25.. VASÄRNAP Pályaválasztási tájékoztató (II.) Lányok és végzős középiskolások továbbtanulása A Pest megyei Pályaválasz­tási Tanácsadó Intézet idei tájékoztatója számos, eddig hasonló kiadványokban nem szereplő adatot közöl ugyan, de nem jelent meg akkora pél­dányszámban, hogy valameny- nyiük kézhez kaphatná. Ezért ismertetjük a legproblemati­kusabb eseteket és azok meg­oldását. Fenntartott és ajánlott szakmák lányoknak Nincs hiány továbbtanulási, sem elhelyezkedési lehetőség­ben a lányok számára. Mégis a tapasztalat azt mutatja, hogy a pályaválasztásban nekik a legnehezebb a döntés Pest me­gyében is. Különösen a szak­munkástanuló intézetektől tá­voleső falvakban nehézkes, ré­szint mert maguk sem akar­nak — de főleg, mert szüleik nem szívesen engedik a kislá­nyokat —j tanműhelyekbe és iskolákba ingázni. A kollé­giumi elhelyezés csak kevés helyen oldható meg. Az a leány, aki szakmát alkar tanulni, többnyire úgyne­vezett női szakmát választ, fodrász, kozmetikus, női szabó, fényképész, vagy bolti eladó, éttermi felszolgáló akar lenni. Ezért nagy a túljelentkezés és ennek következtében a vissza­utasítás ezeken a pályákon. Van azonban jó néhány ki­zárólag lányoknak oktatott szakma is. Például műanyag- feldolgozó, könyvkötő, fonó, szövő, cipőfelsőrészkészítő, kis­állattenyésztő, fehémeműké- szítő. Elsősorban lányok je­lentkezését várják az órás, cel­lulózé és papírgyártó, kárpitos, kertész, látszerész, cukrász, szakács és irodagépműszerész szakmákban. Lányoknak is ajánlott szakmák pedig a kö­vetkezőik: hegesztő, forgácsoló, galvanizáló, villanyszerelő, me­chanikai, valamint rádió- és tévéműszerész, elektrolakatos, szerszámkészítő, sütő, asztalos, cipőgyártó, borász, szarvas- marha- és sertéstenyésztő, de a férfiszaőó is. Ami pedig az egészségügyi középkáder mun­kaköröket illeti, néhány kivé­tellel valamennyiben csak nő­ket alkalmaznak. A Pest megyei ipart üzemek és szövetkezetek, valamint me­zőgazdasági és fogyasztási szö­vetkezetek, állami gazdaságok szakmunkás utánpótlásának biztosítására az idei tanév vé­gére összesen 4124 ipari tanu­lót óhajtanak szerződtetni, de ebből csak 761 helyet ajánla­nak fel leányoknak. Ez a számadat is bizonyítja, válto­zatlanul mennyire nehéz a lá­nyok szakmatanulása, noha, mint lápjuk, globálisan több szakmunkástanulót várnak a megye üzemei, mint áhányan jelentkezni fognak. Nem szabad ugyanis elfeled­kezni a főváros vonzó hatásá­ról sem. Mint az előző eszten­dőkben, ezúttal is bizonyára több ezer Pest megyei fiatal kívánja budapesti intézetben elsajátítani az általa választott szakmát. Ezenkívül a megye­beli magánkisiparosok is vál­lalnak szakmunkástanulókat. Mindezt számításba véve, jövő ősszel mégis sok a lakóhelyén vagy ahhoz közel neki tetsző mesterségre tanulási lehetősé­get nem találó most nyolcadi­kos lány mond le a tanulás folytatásáról. Akik nem tanulnak tovább A VIII. általánost végzettek évről évre kisebb százaléka nem tanul tovább. A tavalyiak­nak már csak mindössze tíz százaléka maradt otthon, illet­ve vállalt nyomban munkát. Túlnyomó részük, ahogy más esztendőkben, ezúttal is lány volt és előreláthatólag a to­vább nem tanulók zömét idén is ők fogják kitenni. Aki közülük dolgozni akar, könnyen talál munkát. Segéd­munkásnak szívesen alkal­mazza akármelyik üzem, sőt alkalmat nyújt arra is, hogy betanított munkás legyen be­lőle. Mindenesetre elhelyezke­désük megkönnyítésére a Tá­jékoztató közli a munkaerőirá­nyítást végző járási hivatalok és városi tanácsok szakigazga­tási szerveinek félfogadási ide­jét. Valamint azt is, hogy a munkaviszonyban álló fiatal, ha akarja, hogyan végezheti el később a gimnázium, vagy szakközépiskola esti, illetve le­velező tagozatát, hogy azután felsőoktatási intézményekben is folytathassa tanulmányait. Tanács az egyetemekre készülőknek A mostani tanév az első, amikor a középiskolás diák­nak nem feltétlenül érettségi­vel kell befejeznie tanulmá­nyait. A nem érettségizők előtt számos foglalkozás áll nyitva. Sokan keresnek és találnak adminisztratív állást, sokan pedig szakmát választanak. Többségük leginkább közép­iskolai végzettséghez kötöt­tet. Egyébként részükre min­den szakmában rövidebb a tanulóidő, egy vagy két év alatt szakmunkások lehetnek. Érettségi bizonyítványra azonban - ezután is szüksége van annak, aki főiskolára vagy egyetemre törekszik. Hányán lesznek ilyenek Pest megyé­ben a mostani tanévben vég­zők között? Számszerűit elő­reláthatólag ugyanannyian, mint az előzőben, amikor a 2254 megyei középiskolát vég­zettek 43 százaléka, 930 diák jelentkezett felsőfokú tanin­tézetbe. Közülük 354-et fel is vettek. Ez a szép eredmény a megye középiskoláinak magas oktatási színvonalát dicséri. Ennek ellenére a főiskolák és egyelőinek a felvételi vizsgát tett Pest megyei diákok 62 százalékát nem vették fel. Többeket eredményes felvé­teli vizsga után, helyhiány miatt. Az idei, a Pályaválasztási tájékoztató rámutat arra, hogy a felsőoktatási intézmények társadalomtudományi szakjai iránt a műszaki szakoknál nagyobb az érdeklődés. A böl­csészettudományi karokon és a főiskolákon pszichológiai szakon 27, magyar—történe­lem szakon 5—8, de az egri főiskolán 17-szeres, az idegen nyelv szakokon pedig általá­ban 12-szeres a túljelentkezés. Viszont a felvételi lehetőség­nél kevesebben jelentkeznek román, szerb-horvát nyelvre. Szegeden oroszra és ugyanott, valamint Debrecenben meg Győrött ének-zenetanár szak­ra. A közgazdasági pályák kö­zül a számítástechnikai jelle­gű és idegen nyelv szakok ki­vételével viszonylag keve­sebb a jelentkező. Nyitod kapuk az agrár­pályákon A természet- és műszaki tu­dományok iránt az utóbbi években megcsappant bizo­nyos mértékig a fiatalok ér­deklődése. Nem annyira diva­tos már az orvosi pálya sem, noiha, még a legutolsó alka­lommal is háromszor annyi, túl jelentkező ostromolta az or­vosegyetemek kapuit, mint amennyit felvettek. Az erdő­mérnöki szakon a felvehetők­nél ötször többen jelentkez­tek. Esztendőnként megis­métlődő jelenség, hogy prog­ramozó matematikus, vala­mint fizikus és vegyészszakra sokan -pályáznak, de kevesen akarnak matematikát és fizi­kát tanítani. Az agrárpályák közül a faipari, kertész- és mezőgazdasági gépészmérnök pályákra a tervezettnél keve­sebb a jelentkező. Az érettségiző fiataloknak fel kell figyelniük arra, hogy nemcsak műszaki egyetemek, de műszaki főiskolák is van­nak. Továbbá, hogy építőmér­nökre legalább annyira van szükség, mint építészmérnök­re. Az elektromosság tudomá­nya pedig nemcsak a mosta­nában annyi fiatal által ked­velt híradástechnikából áll, fontos része az erősáramú szak, a műszer- és szabályo­zástechnika, meg az automa­tizálás is. A felsőfokú tanintézetek­ben azokra a szakokra, ame­lyekre eddig túljelentkezés volt, feltehetően mpst is az lesz. Ilyen pályákra csak ki­tűnő, esetleg jeles tanulók pá­lyázhatnak eséllyel, a többi szakra viszont a középisko­lákban jó rendű, sőt, akár kö­zepes eredményt elért diák felvétele sem reménytelen. Szokoly Endre TÖBBSÉGÉBEN PEST MEGYÉBŐL Ikonkiállítás nyílt Újvidéken Tavasszal Budapesten is bemutatják Közel két esztendős előké­szítő munka után a Jugoszlá­via és hazánk közötti kul­turális együttműködés kere­tében — feltűnően nagy kö- zönségárdeklődéstől kísérve — nagy jelentőségű képzőművé­szeti kiállítás nyílt az újvi­déki Matica Srpska képtárá­ban: bemutatták a magyar- országi szerb templomok 155 legszebb ikonját. E képanyag először együtt az újvidéki ki­állításon látható. Az úttörő jellegű és jelentőségű tárlat összeállításáp. jugoszláv és magyar szakemberek közö­sen dolgoztak. A szervező bi­zottság és az úgynevezett tisz­teletbeli bizottság tagjai kö­zött fele-fele arányban sze­repelnek a két ország kép­viselői. A tiszteletbeid bizott­ság tagja dr. Csicsay Iván, a Pest megyei Tanács elnök- helyettese is, aki egyébként részt vett az ünnepélyes meg­nyitón. A nyolctagú szervező bizottságban vesz részt az ugyancsak Pest megyében székelő görögkeleti szerb egy­ház képviseletében Vujisics Dusán vikárius. Pest megye — mint köztu­TV-FIGYELO A produktivitás five. A ma­gyar sportban talán Papp Laci képviseli legkövetkezetesebben és legradikálisabban a produk­tivitás elvét. Egyrészt saját gyakorlatában — három olim­piai győzelem és az Európa- bajnokság bizonyság erre —, másrészt edzői munkájában, tehát elveiben, meggyőződésé­ben, szemléletében. Erre a ma­gyar ökölvívósport legújabb sikerei, a madridi, a bukaresti győzelmek a bizonyítékok. A televízió nyilván éppen a produktivitás elve miatt vá­lasztotta Vitray Tamás part­neréül Papp Lacit a pénteki Ötszemközt ben. A terv, gon­dolom, az lehetett, hogy eb­ben a mai világban, amikor a magyar sportban — és minde­nekelőtt legnépszerűbb ágában, a labdarúgásban — az impro­duktivitásnak annyi elkeserítő jelével — megnyilvánulásával, sőt elismerésével — elfogadá­sával találkozunk, izgalmas le­het egy ember, aiki hitelesen, azaz saját élete és tevékeny­sége sikeres és meggyőző pél­dájával áll szemben ezzel a legyengítő légkörrel. Nem csak egyszerűen arról van tehát szó, hogy Papp Laci érdekes és népszerű ember, en­nélfogva érdekes a vele való be­szélgetés is. Egy fontos elv fel­mutatása itt a lényeg. A pén­tek esti beszélgetésben hallot­tunk arról, hogy Papp Laci­nak, mint a válogatott edzőjé­nek, ma is vannak konfliktusai a sportegyesületekkel. Mint ki­derült, ezekben a konfliktusok­ban tulajdonképpen teljesít­mény-elv ütközik össze az im­produktivitással. A válogatott edzője csak a teljesítményt is­meri el, az egyesületek vezetői viszont elfogadják az impro­duktivitást, a sikertelenség tet­szetős magyarázatait. Vitray beszélgetése Papp La­cival ennek a két szembenálló elvnek, álláspontnak és gya­korlatnak a megmutatása miatt vált fontossá és izgalmassá. Az improduktivitás mai légköré­ben végre fórumot és teret ka­pott a teljesítmény-elv is. S hogy ez nem valami savanyú okoskodás, fárasztó elméleti eszmefuttatás közben történt? Ez csak szerencse. Az eleven élet szemléletes, kifejező ese­ményei — tényei voltak ennek a műsornak a példái. Csak jel­lemzésül: ezek a szavak, pro­duktivitás, improduktivitás, ha jól emlékszem, el sem hang­zottak az adásban. Az elméleti summázat azonban ebből az életszagú beszélgetésből is tö­kéletesen kivilágosodott, még­hozzá úgy, hogy akkor, az in­terjú közben szinte észre sem vettük, annyi egyéb izgalmas dolog került szóba. Végső tanulságként azonban feltétlenül megmaradt a pro­duktivitás elve. S erről nem szabad megfeledkeznünk. Az improduktivitás nevű fertőző betegség egyetlen gyógyszere a vele szemben álló teljesítmény tisztelete. Elmek a teljesít­mény központúságnak kell uralkodnia — ez lehetne a pénteki Ötszemközt-bői a leg­fontosabb következtetés — a magyar sportban. Ö. L. domású — különleges helyet foglal el a magyarországi szerb művészetben és ennek megfelelően különleges sze­repet kapott ezen a kiállítá­son is. Az anyagnak több mint nyolcvan százaléka me­gyénkből való. A kiállítás ka­talógusában lelőhelyként a leggyakrabban Szentendre, Lórév, Budakalász, Ráckeve, Százhalombatta szerepel. Min­denekelőtt azonban Szent­endre, a magyarországi szerb művészet központja, a budai püspökség egyházi művésze­ti • gyűjteményének helye, ahol a másutt festett ikonok nagy részét is őrzik. Ezeket egyébként nemcsak szerb, hanem görög, ciprusi és ki­jevi ukrán festők alkották a XVIII—XIX. században. A képek ebből az időből valók. A kiállítás anyagának alap­jaiként tavaly mintegy 320 képet Jugoszláviába szállí­tottak. Ott a nagy értékű alkotások egy részét restau­rálták, konzerválták, eseten­ként az idők folyamán meg­viselt alapokról a festékré­teget új faalapra vagy vá­szonra vitték át. A kiállítás jugoszláviai saj­tóvisszhangjából megállapít­ható, hogy nagy jelentőségű kulturális eseménynek tekin­tik a bemutatót. A Magyar Szó, az Újvidéken megje­lenő napilap egyebek közt azt emeli ki, hogy „e gyönyörű tárlat ékes bizonyítéka a ma­gyar és jugoszláv kulturá­lis kapcsolatok kiterebélye- sedésének”. Az ikonkiállítás december végéig marad Újvidéken. Az­után Belgrádban mutatják be és előreláthatóan tavasszal Budapestre kerül. ökrös László A kapcsolatokról (Kerényi László gyárigazgató) — Az előző igazgató tavaly októberben ment el, s ideigle­nesen a főmérnök vezette a gyárat. Nekem december vé­géig semmilyen információm nem volt arról, hogy engem szemeltek ki igazgatónak. Oly­annyira, hogy január-február­ban hivatalos útra Indiába ké­szültem, s már az oltásokat is megkaptam. Mint derült ég­ből a villámcsapás, január 2- án, a vezérigazgatótól értesül­tem arról, mj a szándékuk. Kifejtette, hogy az itteni gyár­vezetés nem a legideálisabb és a segítségemet kérte — vállal­jam el a felajánlott posztot Ügy alakult a beszélgetés, hogy nem is volt sok idő a gondolkodásra, s néhány nap alatt eldőlt — kijövök. Egyéb­ként októbertől decemberig tartott a keresgélés. 9 Ha ennyi időt vett ez igénybe, miért lehetett az ön számára mégis váratlan a ki­nevezése? — Feltehetőleg nem első he­lyen kerültem szóba. Mint utólag erről értesültem, én a sor hátsó végében szerepel­tem, de a többiek kinevezése különböző okoknál fogva nem volt megvalósítható. Sokat foglalkozott ezzel a vállalat, a megyei pártbizottság és a he­lyi vezetés. Ügy hiszem, az idő is sürgette a végleges dön­tést ... Az említett beszélge­tés január 2-án zajlott le, s 9-én már be is iktattak. Vá­cott előbb tudták a nevem. Körülbelül december végén, tekintettel arra, hogy a vál­lalat első emberei konzultál­tak a városi vezetőkkel. Miért rám esett a választás? Ismer­tek itt, a központban pedig tudták, hogy az alkatrészgyár­tással foglalkoztam, gondol­ták, könnyebb lesz a beillesz­/ kedésem. A vezérigazgató el­sősorban azt kérte tőlem, hogy próbáljam közelebb hozni a gyáregységet és az anyaválla­latot, mert a nézeteltérések zöme tájékoztatlanságból ered. Egyik fő feladatom: kiegyen­súlyozni a kapcsolatbeli dif­ferenciákat, kiépíteni az ösz- szeköttetést a gyár és a köz­pont, a gyár és a város, en­nek révén a központ és a vá­ros között. 9 Milyen gyakorlata volt a vezetésben? — Húsz évvel ezelőtt, az egyetem elvégzése után kerül­tem beosztott technológus­ként az Izzóba. Egy évvel ké­sőbb rám bízták az egyik üzem vezetését, sikerült a be­lépőm, egyre nagyobb üze­mek főnöke lettem, végül pe­dig a legnagyobbat irányítot­tam a wolfram gyárban. Né­hány esztendő múlva ugyan­ott főtechnológusnak ‘nevez­tek ki, s ebben a beosztásban dolgoztam 1963-ig, mikoris a nagyvállalat szakmai főtech­nológusa lettem. Ekkor sza­kadtam el az üzemi vezetés­től. Tehát első tíz évemet a közvetlen irányítási tevékeny­ség jellemezte, a következő ki­lenc inkább a szakmai veze­tést, most pedig érzem a gya­korlat, a rutin hiányát — ta­nulóvezető vagyok. 9 Szívesen lett az? — Nem. De az ember húsz év után valahogy magáénak érzi a gyárat, és igaz, hogy Vá­cott sok a gond, én nem látom olyan nagynak a problémákat, mint amilyennek kívülről lát­szanak. Itt komoly profil vál­tozások kezdődtek és tartanák még. Ahhoz, hogy egy gyár ezt megemészthesse, a vezetőnek ismernie kell a nagyvállalati szempontokat, azokat az ösz- szefüggéseket, amelyeket hely­ből nem lát az ember. Ez volt a vezérigazgató indoka, ezért vállaltam el az igazgatóságot. 9 Miyen elképzelésekkel érkezett? — Én azzal jöttem Vácra, hogy a részleteket olyan mély­ségben még nem ismerem, hogy mindjárt intézkedéseket tegyek. Kértem egy negyed­éves türelmi, tájékozódási időt. Most sem akarom fölforgatni a világot, továbbra is azokkal szeretnék dolgozni, akik eddig 9 Mik határozták meg a gyáron belüli kapcsolatokat? — Véleményemet olyan je­leikből, mozaikokból raktam össze, melyek a vezetők közöt­ti személyi ellentétekre utal­tak. Mikor az egyikkel beszél­tem, a másikra panaszkodott, a másik egy harmadikra, vagy éppen az elsőre. Nem volt meg az összhang. A gyáron belüli kapcsolatok akkor állnak a fe­jük tetejére, ha a gyáron kí­vüli terheket, szálakat a dol­gozók a munkába magukkal cipelik. Előfordult, hogy egy- egy főnökkel megegyeztem bi­zonyos fejlesztési kérdésben, amit a helybeli, magasabb szintű értekezlet megvétózott és sokszor két-három nekifu­tás után lehetett csak tisztáz­ni a sorokat, azaz megkezdeni a munkát. Mindig utólag de­rültek ki a szakmai ellenér­vek és ha jobban megvizsgál­tuk okait, gyakran egyéni in­dítékokat találtunk. 9 Minden vidéki telephely­ről az anyavállalatnál kiala­kulnak vélemények. Pesten volt-e a váci gyárról néhány szavas jellemzés? — A központban a gyárak között az egyik legrosszabb helyre tették a váci gyárat, mind a légkör, mind a kap­csolatok szempontjából. Hul­lámzó volt a termelés is. Ma már látom, gyakran a bizony­talanság, a sok változtatás ját­szott közre az itteni közhan­gulat romlásában, és az ered­ménytelenség olyan feszült légkört teremtett, hogy az it­teni vezetők a központi aka­rat, elhatározás helyes voltát kérdőjelezték meg, míg a központban az itteni elképze­léseket vonták kétségbe. 9 Mi előzte meg az ön ide- helyezését? Az Egyesült Izzó váci gyá­ra idén minden valószínűség szerint elmarad az év közben megemelt tervétől. A gyár igazgatója azt mondja, a gépi kapacitás lehetővé tette vol­na a 365 millió forintos terv teljesítését, de egyéb, sokszor szubjektív tényezők akadá­lyozták a munkát. Tavaly nem egyeztették össze eléggé a nagyarányú profilváltozást és a húszszázalékos termelésnö­vekedést. A gyár jövője: az egységesebb termékszerkezet kialakítása. A gyár jelene: ti­zenhárom termékcsoport, s ja­nuár 9-e óta új igazgató: He­rényi László. Mit jelent „új­nak” lenni? — erről készült az alábbi párbeszéd. 9 Volt-e kapcsolata a váci gyárral, mielőtt kinevezték igazgatónak? — A nagyvállalat szakmai főtechnológusaként dolgoztam kilenc éven át, s hozzám tar­tozott az alkatrészgyártás irá­nyítása. Vác termékei között az is szerepelt, így átlagosan hetente egyszer itt voltam. 9 Milyennek ítélte meg a gyárat? — Akkoriban eléggé vegyes benyomásaim ébredtek erről az üzemről, úgy éreztem, sok szervezési kérdés nincs jól megoldva, egyes területeken viszont példamutatóan dolgoz­tak. Az alkatrészgyártásban — melyet a legjobban ismer­tem — úgy találtam: a gárda alkalmas a feladatok ellátásá­ra, de bizonyos rendszerbeli fogyatékosságok akadnak. Nem mindenben voltak konf­liktusoktól mentesek a gyár kapcsolatai, akár kerítésen be­lül akár a nagyvállalattal, a kerítésen kívüL

Next

/
Thumbnails
Contents