Pest Megyi Hírlap, 1973. november (17. évfolyam, 264-280. szám)

1973-11-25 / 276. szám

I 1973. NOVEMBER 35.. VASÄRNAP 5 TANÁCSI BIZOTTSÁGOK ABONYBAN Eleven kapcsok Az érdekviszonyok néhány összefüggéséről a szocializmusban „A tanácsi bizottság ... köz­reműködik a tanácsi tervek és fejlesztési programok kidolgo­zásában, megvalósításában; vé­leményezi a tanács és a végre­hajtó bizottság elé kerülő fon­tosabb előterjesztéseket.’* Tanácstörvény 57. §. (b), (c) pontja. Abony nagyközség Pest me­gye keleti részén, Ceglédtől 14, Szolnoktól 18 kilométerre fekszik. Megyeszerte ismert, hogy itt 16 ezer olyan ember lakik, aki szereti a települését. Ezt igazolja, hogy például az elmúlt két évben hétmillió forint értékű társadalmi mun­kát végeztek, a tsz-ek és más gazdasági egységek pedig 743 ezer forinttal támogatták la­kóhelyük fejlesztését. Szű- kebb hazájuk szeretétének bizonyítéka az is, hogy a nagyközségben aktív tanácsi bizottságok és albizottságok működnek. Törekvések az újért A bizottságoknak és albi­zottságoknak összesen 184 tag­ja van, közülük 70 tanácstag. A tanácstörvény előírásai sze­rint a megalakítandó ügy­rendi, számvizsgáló és sza­bálysértési bizottságok mel­lett — a helyi tanács szerve­zeti és működési szabályzata szerint létrehozott — általá­nos igazgatási, élelmiszer gaz­dasági, közművelődési és te­lepülésfejlesztési bizottságok­ban 114 aktíva segíti a köz- igazgatást, eleven összekötő kapocs a lakosság és a válasz­tott testület között. A településfejlesztési bizott­ságnak például nagy része van abban, hogy Abonyban két év alatt 31,5 kilométer ivóvízhálózat, 88 közkifolyó, két, 50—50 köbméteres tároló medencéjű vízműtelep és egy 500 köbméteres víztorony épült, több mint 20 millió fo­rint értékben. Elgondolásaik szerint kor­szerűsödik a közvilágítás. Tér­világító gombád, higanygőz is itt dolgoztak. Kezdetben teljesen az eddigi vezetőkre bíztam az irányítást, nem szóltam bele semmibe. Ezen idő alatt információéhségemet próbáltam kielégíteni. A hír- aramlás útjába beledugtam a fülem, minden kimenő és be­érkező levelet elolvastam, es­téken át, mert papír, az van elegendő. Jártam az üzemeket, elmentem a termelési tanács­kozásokra, alapszervezeti tag­gyűlésekre. Az emberek elfo­gadtak: voltak, akik hangos szóval adták jelét ennek, vol­tak, akik csak cselekedeteik­kel, s voltak, akik se pro, se kontra nem regáltak, de érez­tem, ha válamit mondok, úgy veszik, hogy az igazgató mond­ja nekik. Furcsa volt ez, hi­szen korábbi kapcsolataim a gyárral sokkal közvetlenebbek voltak. Mint igazgató, máshogy beszélnek velem. • Eltelt háromnegyed év. Milyen tapasztalatokat szer­zett? — Sokkal kedvezőbb itt a helyzet, mint kívülről tűnik. Többen passzív rezisztenciá­ban voltak évekig. Eléggé ha­mar érzékeltem, és sokszor a villámhárító szerepét vállalva sikerült kisimítanom úgy- ahogy az ellentéteket. Szeren­csére kevés esetben kénysze­rültem arra, hogy leváltsak, más munkakörbe helyezzek valakit. Legutoljára a fény­csőgyártás üzemvezetője került alacsonyabb munkakörbe. Ná­la a termelés zökkenői, a szer­vezetlenség volt az indítóok, s nem láttam, nem éreztem benne az elszántságot, hogy yendbe tegye a dolgait. Per­sze, a hangulatot rontja egy- egy leváltás, de többet ronthat, ha a helyükön hagyom a gyengébb vezetőket. Régebben, mikor lementem a fénycső­üzembe, mindenki panaszko­dott. Másfél hónapja van új üzemvezető, azóta 30—40 szá­zalékkal nőtt a termelés, s ja­vult a légkör is. A munkaügyi osztály vezetőiét is más mun­kakörbe helyeztem. Sértett ember maradt. Pedig a fizeté­se, a besorolása ugyanaz, mint volt. Nem emberi tulajdonsá­gokkal volt a baj. Azzal a mi­nimális munkaügyi szakérte­lemmel nem rendelkezett, mely a bértömeg-gazdálkodás fényforrások és hagyományos oszlopkaros lámpák jelzik a modernizálódást. Két nagyobb útvonal megépítése 2 millió 210 ezer forintba került, a fe­lületi karbantartások 100 ezerbe. Két év alatt 11 ki­lométer betonjárda került az utak mentére. Emberséggel A bizottságok és albizottsá­gok évente átlag négy ülést' tartanak. Munkatervüket ma­guk készítik. Valóságos prob­lémákat tárgyalnak. Jelenleg például az általános igazgatá­si bizottság gyámügyi albi- zottsága 80 kihelyezett álla­mi gondozott nevelőszüleit el­lenőrzi. Az albizottság tagjai elmennek minden gyerek ott­honába és iskolájába. A la­kásokban a tisztaságot, a bá­násmódot, az ellátást nézik meg, az iskolai beszélgetés ta­nítóikkal pedig utána 'kiegé­szíti a képet a gyerek sorsá­ról. / Sürgős esetben nem várják meg az albizottsági ülést. Egy tizenegy éves kislányt és egy tízéves kisfiút például, miután a szülők elváltak és édesapjuk magukra hagyta őket, egy ideig édesanyjuk nevelte. Az anya halála után a gyerekek nagyanyjuknál maradtak. A napokban azonban a gyerekek nagyanyja is meghalt. A sor­sukat nyomon kísérő albizott­sági tag a tanácsi gyámügyi előadóval együtt nyomozta ki, hogy hol élnek a nagyszülők rokonai. Meg is találták Buda­pesten a nagymama húgát, aki hajlandó gondoskodni a két kis árváról. Közös gondolkodás Jelenleg készül a tanácsülé­sek és a vb-tülések jövő évi ■ napirendje. Jó jel, hogy a kü­lönböző javaslatok találkoz- í na7c. Az áruellátás és szolgál­viteléhez feltétlenül szükséges. Ha helyén hagyom, kétezerhá­romszáz ember jövedelmi vi­szonyait tettem volna tőle függővé, és inkább a kétezer­háromszáz ember mellett dön­töttem. Most a főmechanika gazdasági ügyeit intézi, s ha csak az eddig hiányzó infor­mációszolgáltatást biztosítja, teljesíti, amit elvártam tőle. • Az új vezetőt könnyebb befolyásolni... — Minden vezető agyát ma­nipulálják, hát még az újét. Van, alá saját elképzeléseit, mint jó tanácsot osztogató, súgja a fülembe, van, aki in­direkt módon vállal dolgokat, s csak utólag jövök rá másod­lagos céljára, de van olyan is, aki egyenesen megmondja, mit lát helyesnek és mit nem. Néhány embert a demagógia, a magamutogatás vezérel. El­lenük úgy védekezem, hogy le­kontrollálom őket. Kezdeti bizalmatlanságnak is vehetjük ezt az ellenőrzést. Becsapni az emberek nem akarnak, csak részigazságokat mondanak. A teljesebb igazságot többekkel beszélgetve lehet leszűrni. Vannak olyan vezetők is eb­ben a gyárban, akik bebiztosí­tanak mindent, mert nem tud­nak, nem akarnak, nincs elég menszük ahhoz, hogy önálló döntéseik után önállóan vál­lalják is a felelősséget. Nem végeznek vezetői tevékenységet, de ők a leghangosabbak, vala­miféle reklámot próbálnak maguk körül csinálni, mindig hozzám jönnek a problémák­kal. Az első napokban renge­tegen kerestek fel, s kezdtek különböző dolgokat mesélni a múltról. Nem akartam őket elutasítani. Megkértem — ír­iák le. Ha pedig valaki szemé­lyesen hivatkozott valakire, behívtam az illetőt. Ez hamar elterjedt, hogy hoppá, vigyáz­zunk — és vagy azért, mert nem szerettek írni, vagy ké­nyelmetlen volt a másiknak a szemébe mondani a hibáját, megszűnték ezek az indokolat­lan kopogtatások. • Mennyiben változott meg a kapcsolat az anyavállalattal? — Tőlem ma már ugyanúgy számon kémek mindent, mint­ha tíz éve lennék itt. Letelt a tatások megtárgyalását java­solta pédául a nagyközségi pártbizottság és a járási hiva­tal is. A lakosságtól, intézmé­nyi, sőt kereskedelmi vezetők­től ugyancsak érkezett erre vonatkozó javaslat. Az indítványok nyomán két tanácsi bizottság az elmúlt he­tekben már meg is tárgyalta a problémákat. Megállapította, hogy a zöldség- és gyümölcs­ellátás javítása, hentesárukból a töltelékáruk beszereztetése, tejellátásban a reggel időben történő szállítások megszervez- tetése a legfontosabb. Az is­kolatej bevezetése óta ugyanis először a diákoknak viszik a szállítmányokat, viszont nem jut el a tej időben az üzletek­be. A szolgáltatások közül a közétkeztetés fejlesztését, a fű­tőolaj-ellátást, vagy például az aútóvillamossági cikkek be­szerzését kell megoldani. A bizottságok üléseinek anyagai közül a tervek szerint a két téma már jövő év első negyedében a vb-ülés napi­rendjén szerepel. Tervek a jövőre Elkészítették egy négy kilo­méter hosszú szennyvíz gerinc­csatorna és derítőrendszer ter­vét. Be akarják fejezni a köz­ség teljes villamosítását. A Bihari János Állami Zeneisko­lát úgy kívánják bővíteni, hogy elhelyezhető legyen ben­ne egy 26 ezer kötetes könyv­tár is. Sürgős az iskolai orvosi hálózat kiépítése, az üzemi­intézményi egészségügyi ellá­tás megjavítása, a nőgyógyász szakorvosi ellátás megszerve­zése. A gyors fejlődésre van jó néhány biztosíték, köztük a tanácsi bizottsági munka, amely nemcsak a helyes sor­rend megállapítását teszi lehe­tővé, hanem a társadalmi munkák fokozását és a helyi rejtett tartalékok feltárását is. Pacsay Vilmos türelmi időm, de nem kötik meg a kezemet. • Ha a vállalat életében gyakorlat az önállóság meg­adása, miért voltak eddig a konfliktusok? —Táptalaja a súrlódásnak a félreértéssorozat volt. Mikor az éves tervet meghatározták, a váciak gyakran aláterveztek, „bebiztosították” magukat, ez pedig hamar szemet szúrt. És mikor már feszített volt a tervük, fent akkor is úgy hit­ték, hogy aláterveznek — húztak még egyet a nadrág­szíjon. A váciak nem voltak mindig őszinték, a központban pedig nem bíztak bennük. Olyan ez, mint a hólabda, gu­rul a hegyről, és lavina lesz. • Mit változtatott meg a gyár életében? — Tervszerűségre próbálok törekedni. Ezért inkább a jö­vőn töröm a fejem, hogy az elkövetkezendő évekre jobban felkészüljünk. Sok kérdésben döntöttem, olyanokban is, me­lyek nem az igazgató hatás­körébe tartoznak. Ezen változ­tatnom kell. Rászoktattam a munkatársaimat arra, ne in- tézekedjenek önállóan. Beszű­kítettem a többi vezető hatás­körét, csökkentettem felelős­ségérzetüket. • A város vezetőivel milyen a kapcsolata? — Eleinte szokatlan volt, hogy a munkaidőm jelentős részét a külső kapcsolatok ápolása jelenti. Terhesnek tűnik sokszor ez a sok vizit, telefon, értekezlet. Több időt fordítok erre, mint ahogy eleinte elképzeltem. Ez azon­ban szükséges. Készítettem magamnak a város ve­zetőiről egy névsort, milyen funcióban melyik elvtárs van, meghívtam, elmentem, bemu­tatkoztam. Megismertük egy­mást. Remélem, nincse­nek igazgatói allűrjeim, de azért környezetem máshogy szemlél, mint korábban. Más­hogy viszonyulnak hozzám az emberek, még a barátaim is, mint régebben. • Meddig marad Vácott? — Tíz évet adtam magam­nak. Persze, ez attól is függ, hogy a főnökeim mennyit ad­tak nekem. Tamás Ervin Az ember és a társadalom közötti^ kapcsolatnak egyik fontos kifejezője az érdek. A különböző tevékenységeket folytató emberek, ertvbercso- portok számára a társada­lomban elfoglalt helyzetük, egymással és a társadalom­mal való szükségszerű kap­csolatuk mindenekelőtt ér­dek formában jelenik meg. Az érdek alapja, kiinduló pontja, egyik fontos meg­határozója a szükséglet. Az emberre jellemző valamennyi Lényegi vonások szükséglet­ként jelentkeznek, melyek kielégítése a társadalom köz- beiktatásával mehet és megy végbe. Az embereknek jelent­kező szükségleteik kielégíté­séhez a természet tárgyait át kell alakítani. Ez az át­alakítási folyamat a munka révén, a termelő folyamatban megy végbe. A szükséglet szerepe A szükséglet és érdek vi­szonyának helyes felismerése nagyon fontos. Ugyaniakkor az érdeket a szükséglettel azo­nosítani nem lehet. Fontos an­nak vizsgálata is, hogy milyen módon, milyen eszközök se­gítségével elégítjük ki az ér­dekeket. Ezt pedig a szükség­let csak rejtett módon tartal­mazza. Az érdeket végső so­ron a társadalmi viszonyok, elsősorban a termelési viszo­nyok határozzák meg. A ter­melési viszonyok rányomják bélyegüket az adott társa­dalom struktúrájára, megha­tározzák az egyének, a cso­portok, az egész társadalom létfelételeit. Az érdek további vizsgá­lata során előtűnik, hogy nem választható el annak szükségletétől, akihez az ér­dek kapcsolódik (egyén, cso­port, társadalom). Az érdek- hordozók jellege által meg­határozott. Jelentős szerepet kap a szükséglet tárgya és azok a társadalmi viszonyok, amelyek a szükségletkielégí- tés feltételei!, eszközeit végső soron meghatározzák. Közü­lük kiemelkednek a termelési viszonyok, annak adott szint­je, amely szükségképpen meg­határozza a tevékenységi mó­dokat, amelyek segítségével a szükséglet kielégülhet, az érdek megvalósulhat. Mint mozgatóerő működik A szükséglettel rendelkező és egymással viszonyba kerülő osztályérdekek jellege, minő­sége meghatározza a közöttük kialakult viszonyok jellegét, így a viszonyokat közvetítő érdekeket is. A tőkés terme­lési viszony elkerülhetetle­nül a burzsoázia és a prole­tariátus viszonyán alapul. Ez a viszony, a viszony jellege a két osztály számára megha­tározza alapvető szükségle­teik kielégítésének feltéte­leit, lehetőségeit és eszkö­zeit. Mindezek alapján ki­mutatható, hogy az érdek ob­jektív jellegű. A felismert ér­dek és tudatosulása az em­beri tevékenység, cselekvés motivációjává válik. Kiemelkedő jelentőséggel bír az érdek társadalmi sze­repének vizsgálata, mely ál­tal lehetővé válik megismer­ni az érdek hatékonyságát és működését. Az ember a ter­melés folyamatában érdekei­vel együtt vesz részt. Érdekei már akkor jelentkeznek, ami­kor egyáltalán termelő tevé­kenységbe kezd, hogy előállít­sa a létfenntartásához szükséges anyagi javakat. Ugyanakkor a termelőtevékenység minden mozzanatában jelen van az ember érdeke. Aszerint cse­lekszik, ahogyan érdeke meg­kívánja. Az érdek a termelő emberek körében mint moz­gatóerő működik, és más tár­sadalmi folyamatokhoz ha­sonlóan az emberi tevé­kenységen keresztül fejti ki hatását. Az érdek teszi az embert fogékonnyá a terme­lési folyamatok tanulmányo­zása iránt és képessé e folya­matok állandó korszerűsíté­sére, megújítására, amely nél­kül társadalmi előrehaladás­ról nem beszélhetünk. A ter­melőerők, termelési viszonyok további fejlesztése, erősítése igényli, hogy a társadalom- irányításban mind inkább elő­térbe kerüljön a különböző érdekek összeegyeztetése. Eh­hez mindenekelőtt az érdekek világos ismerete szükséges. Egyének éj csoportok Az érdek további vizsgá­lata során tapasztaljuk, hogy az érdekek mindig különbö­ző formákban jelennek meg. Egyik ilyen érdekforma az egyéni érdek. Hangsúlyoznám mindenekelőtt, hogy nem be­szélhetünk teljesen elkülö­nült, csak az ember „belső” tulajdonságaiból fakadó egyé­ni érdekről. Az egyén egész életében, tevékenységében, gondolkodásában a társada­lom egészéhez kötött. A tár­sadalomban életrehívott kap­csolatai rányomják a bélyeget egyéni létére. A társadalom megszabja, körülírja azokat a szükségleteket, melyek ki­elégítésére való törekvés lesz az ember tevékenységének ki­induló pontja. Az egyes egyén alapvető érdekeit az határoz­za meg, hogy milyenek a fennáló termelési viszonyok, milyen fejlettségi szintet ér­tek el a termelőerők, és mi­lyen helyet foglal el az egyén ezen társadalmi viszonyok között. Az egyéni érdeknek a társadalmi viszonyok által történő meghatározása mellett sajátos arculata jelenik meg. Az egyén nem tehetetlen va­lami a társadalmi szükség- szerűségek érvényesülésének folyamatában. Viszonylagos cselekvési szabadsága, vi­szonylagos önállósága van. Az érdekformák másik nagy csoportját a csoportérdekek képezik. A csoportérdek az egyéni érdekhez viszonyítva. specifikus érdekforma. Nem azonos az egyéni érdekek egy­szerű összegével. Ugyanis az egyéni érdekben sok olyan — az érdeket kifejező — jelen­séggel találkoznánk, melyek a csoportérdekbe nem integrál- hatók be. Gyakran találkozunk olyan helyzetekkel is, amikor adott csoportérdekek szembe­kerülnek az egyéni érdekek egyik-másik formájával. A csoportérdek mindig az adott csoporthoz tartozók tag­jainak átlaghelyzetét jellemzi. A csoportérdek az egyéni ér­dekhez úgy kapcsolódik, hogy az egyéneket, mint társadalmi csoportegyedeket elégíti ki. Az egyéni és csoportérdek kü­lönbségéből érthető meg az is, hogy az egyének esetenként a csoportérdeket tőlük különál­lónak tekintik, olyannak, ami szembe kerül az egyéni érdek­kel. Nem kibékíthetetlen ellentmondás A szocialista társadalom épí­tésének viszonyai között az egyén és csoportérdek szem­benállásának látszata abban gyökerezik egyrészt, hogy az antagonisztikus osztálytársa­dalomban ezek valóságosan is szembenállnak, amíg a szocia­lista társadalomban össze­egyeztethetők. A csoportérdek, mint az egyéni érdek kifejező­je így nem tükröződik ponto­san az egyének tudatában, sőt mint az egyéni érdeken kívül­álló, azt korlátozó érdeket te­kintik. A valóságban a cso­portérdek is az egyéni érdek megvalósítását szolgálja. A csoportérdek és az egyéni ér­dek tehát, ha nem is azonos, de alapvető tartalmukat te­kintve egybeesnek. Kétféle csoportérdeket kü­lönböztetünk meg. Találko­zunk bizonyos emberi csopor­tokhoz (osztály, réteg) közvet­lenül kötődő csoportérdekek­kel és létezik valamilyen in­tézményhez, szervezethez kö­tődő csoportérdek. Másik meg­jegyzés, hogy a csoportérdeket nem lehet valamiféle egységes, homogén jelenségnek tekinte­ni. Benne és részben mellette kifejeződnek a csoportérdeke­ket részlegesen kifejező alcso­portok érdekei is. Az egyes csoportokat alkotó részek sa­játos érdekei, ezen érdekek mozgása az egész csoporton belül sajátos helyzetet teremt. Az érdekek harmadik nagy csoportját alkotja a társadal­mi érdek. Benne, általa a cso­portérdekek sajátos formában tükröződnek. Sajátos tükröző­dés, mert nem lehet sem a társadalom egyes tagjainak egyéni érdekeivel, sem a cso­port érdekeinek összegével ma­gyarázni, bár azokkal kapcso­latban van. A társadalmi érdek a társa­dalom legáltalánosabb tör­vényszerűségének érvényesü­lését, megvalósulását jelenti. A társadalom érdeke a meg nem szűnő fejlődés, a társa­dalmi haladás. Ez alapvetően a termelőerők, termelési viszo­nyok fejlődésében, összhang­jában jut kifejezésre. A társa­dalom fejlődése természetesen történelmileg konkrét társa­dalmi mozgásban valósul meg. A társadalmi érd-^k felisme­rése, érvényesítése alapvető feladataink közé tartozik. Csak így kerülhető el a társadalmi és egyéb érdekek tartós konf­liktusát. Az osztálytársadal­makban az egyéni és a társa­dalmi érdek között ismerhet­jük fel az osztály érdeket. A történelemben a hatalomra tö­rő, majd hatalmát kivívó osz­tályok mint az egész társada­lom képviselői lépnek fel. Mindaddig képesek is az egyetemes társadalmi érdeke­kért síkraszállni, amíg osztály­érdekeik a társadalmi hala­dással egybeesnek. A kizsák­mányoló osztályok azonban nem maradhatnak tartósan a társadalmi érdekek hordozói, mert osztályérdekeiknek meg­felelően, a társadalmi haladás ellenére a viszonyok konzer­válására törekszenek. Alapvető egyezések Kizárólagosan csak az ura­lomra jutott munkásosztály képes a legtisztábban és mara­déktalanul összeegyeztetni sa­ját osztáiyérdekét az egész tár­sadalom érdekével. A munkás- osztály érdeke az állandóan megvalósuló társadalmi hala­dás, amely ugyanakkor alap­vető feltétele önmaga és az egész társadalom tagjai fejlő­désének sokirányú kibonta­koztatásának. Ebben az össze­függésben kifejeződik az, hogy a munkásosztály minden egyes tagjának egyéni érdeke alap­vető vonásaiban megegyezik a társadalom általános érdeké­vel. A fontosságuk szerint meg­különböztetett érdekek vizsgá­latánál kiemelkednek a létér­dekek, illetve alapvető és nem alapvető érdekek. Az alapvető érdek magában foglalja a lét­érdeket, valamint azokat a szükségleteket, amelyek kielé­gítése az érdek hordozóinak mindenoldalú létéhez hozzá­tartozik. Az adott egyéneknek a táplálkozás biztosítana és egészségi állapot fenntartása mellett sokoldalú társadalmi szükségletei is vannak, melyek túlmutatnak a puszta létérde­ken. Az érdek természet szerinti megkülönböztetésénél a leg­fontosabbakat figyelembe vé­ve kiemelkednek: gazdasági, politikai, kulturális és szociá­lis érdekek. Ezek között na­gyon szoros összefüggés áll fenn. A gazdasági érdek álta­lában meghatározza a politi­kai, kulturális és szociális ér­dekeket, ugyanakkor érvénye­sül a politikai érdek elsődle­gessége. Megtörténik, hogy ezen érdekek ütköznek egy­mással adott időben és helyen. A gazdasági érdek eltúlzása például háttérbe szorít kultu­rális, szociális érdeket. Minden szintű vezetésnek fontos fel­adata ezen érdekek egyezteté­se. További elemzést igényel A marxista filozófia nagy figyelmet fordít az érdekek sokféleségének feltárására. Az érdekek, érdekviszonyok elem­zését igényli a helyes tár­sadalmi cselekvés kibon­takoztatása. A társádal- mi, csoport és egyéni ér­dek érvényesítése végső soron az embereken múlik és az em­berek érdekében történik. Az emberek sokoldalú fejlődése a szocializmust építő társadalom érdeke és az egyén legalapve­tőbb érdeke is. Huszár Aladár I 1 i ♦ *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents